Élet és Irodalom, 1997. július-december (44. évfolyam, 27-52. szám)

1997-07-04 / 27. szám - Ujlaky István: Vállalni és folytatni: nincs más esély • reflexió | Visszhang • Bruck András: Ismét várunk. ÉS, május 2. (2. oldal) - dr. Csire István: Mélyen Tisztelt Főszerkesztő úr! • reflexió | Visszhang • Hegyi Gyula: Vaddisznó a Balatonban. ÉS, 24. szám (2. oldal) - Rónai Erzsébet: Nem hosszú - hulló • reflexió | Visszhang • Parti Nagy Lajos, ÉS, május 30. (2. oldal) - Bata Imre: Fodor András is elment • nekrológ (2. oldal)

Vállalni és folytatni: nincs más esély Elolvastam Bruck András: Ismét várunk című cikkét az ÉS 1997. május 2-i számában. íme: „Nincs hová visszanyúlni, néhány, mára érdektelen felvillanást leszámítva, a huszadik századi Magyarországból semmi nem vállalható, semmi nem folytatható.” Ehhez fogható felületes, anakronisztikus, történelmietlen állítást ritkán olvashatni ebben a színvonalas lapban. Talán a szerző maga is, más extra álláspontokkal vitatkozva, belekényszerült a szélsőségességbe és talán én sem tudom kikerülni a csapdát. De meg kell próbálni. Heller Ágnes nyomán mondjuk azt: a 20. század 1914-ben kezdődött és 1989-ig tartott. Vállalva az összecsapottság kockázatát, vessünk egy pillantást e rövid évszázadra! Az első világháború vérzivatarát nincs miért szeretni: egy rossz háborúban harcoltunk mi is, mint az összes többi résztvevő ország, s e rablóháborúban egyik nemzet sem állíthatja komolyan, hogy övé (volt) az erkölcsi igazság. De még e kegyetlen esztendőkben is ott a helytállás, hazaszeretet, áldozatkészség, becsület számtalan példája. Ezért (is) állanak emlékművek Európa-szerte. Tessék újraolvasni Móricz Kis Samu Jóskáját: megtudható belőle, mi folytatható, mi vállalható. A két forradalom két kudarc. De a demokratikus 1918 mégiscsak érték (talán a depressziós ismét várunk szerint is: felvillanás, de miért lenne érdektelen?). A szomorú Tanácsköztársaság, bizony, sok szempontból a Rákosi-diktatúra vagy a sztálini Szovjetunió történelmi előképe. De semmi sem fekete-fehér: a szociális érzékenység, kultúra iránti odaadás, a forradalmi honvédelem 1919-ből is büszkén vállalható. Jómagam Horthy Miklóst ellenszenvesnek tartom, s a Horthy-korszak feudális gőgjét, munkásellenességét, antiszemitizmusát, zsidótörvényeit, szűklátókörű nacionalizmusát, liberalizmus-ellenességét, zsákutcás külpolitikáját szégyellem, megvetem. De a mocskos fehérterrorból kiemelkedő korszakban élt és alkotott Babits és Móricz, József Attila és Németh László, Bartók és Rippl-Rónai, Hamvas Béla és Szent- Györgyi Albert, felépült három egyetem és több ezer általános iskolai tanterem, versenyképes iparvállalatok működtek és találmányok születtek, elterjedt az Alföldön a belterjes árutermelő kertkultúra s vele a parasztság között a polgári eszmény. 1938-ban bevezették a családi pótlékot, terjedt a táppénz és a nyugdíj intézménye, akárcsak a mozi és a rádió. 1944-1945 a tatárjáráshoz és Mohácshoz hasonlítható szörnyű esztendők. Német megszállás, magyar-zsidó (zsidó-magyar) holocaust, kétbalkezes kiugrási kísérlet, nyilas puccs, a front és az ostrom szenvedései, a nemzet megalázása és megbélyegzettsége. Bárcsak ne lett volna! De még ezekből a borzalmas esztendőkből is: tízezernél több magyar Európa számos országának antifasiszta ellenállási mozgalmaiban. Bajcsy-Zsilinszky helytállása, a debreceni újrakezdés reménysugara, a tavaszi földosztás igazságtevése, Radnóti csodálatos versei... Az elsőként eszembe jutó kifejezések a Rákosi-korszakról: diktatúra, személyi kultusz, politikai terror. S felmondhatom a leckét kuláklistáról, ÁVH-ról, koncepciós perekről stb. De még e sötét évekből is találhat értéket az, aki nemzetéről, országa történelméről nem csak a szégyenfoltokat gyűjti: közel tízszeresére nő a gimnáziumokban és egyetemeken-főiskolákon továbbtanulók száma, tömegesen tanulhatnak tovább munkás- és parasztgyerekek, s bárcsak ma lenne teljes körű foglalkoztatottság! Ne tessék félreérteni vagy félremagyarázni a szavaimat, ne tessék bolsizni és sztálinistázni, úgy kívánom a Rákosi-korszakot, mint púpot a hátamra, nem akarok szerecsenmosdatást, csupán azt akarom mondani, hogy nincs olyan történelmi korszak, amiben csak jó vagy csak rossz történne, kizárólag az utóbbit látni éppúgy tévedés, mint kizárólag az előbbit. A Kádár-korszak (akárcsak pár évtizeddel korábban a Horthy-korszak) vérben és szennyben született, s súlyos gazdasági-társadalmi, politikai válságban múlt ki. Azért ezen nem kell nagyon csodálkozni: nagyjából népünk és az emberiség egész története ilyen. És a két végpont között, persze: szovjet szuronyok, cenzúra, a pazarlás csatornáin elfolyó nemzeti jövedelem, eladósodás, és hazugság, sok-sok hazugság. De mindamellett a magyar történelem legnagyobb életszínvonal-emelkedése, legalább egymillió család új, a réginél komfortosabb lakásba költözik, bezzeg országgá leszünk, a legvidámabb barakkról és magyar csodáról beszél a nyugati sajtó, mert méltányolja azt, amire hiperpesszimista szerzőnk képtelen: a körülményekhez, korlátokhoz és lehetőségekhez képest elért viszonylagos jólétet és szabadságot. Nem csak a kivégzett Nagy Imre és a gumibotos rendőr, de Konrád és Heller, Csoóri és Demszky, a győri balett és a kecskeméti kerámia-stúdió, a salgótarjáni városközpont, mind értékes darabjai e kornak. ,A kádárizmussal kollaborált társadalom önmagát utálja a politikában és a politikusaiban.” Hát igen. De tessék mondani, mi mást tehetett volna? Ment volna fejjel a falnak, mint 56’-ban? Az egész emberi történelem: kollaborálás a mindenkori hatalommal eltekintve a felkelések és forradalmak olykor felemelő és mámoros, de az előző hatalomhoz képest nem feltétlenül igazságosabb vagy vértelenebb pillanataitól. Megtehetem: serdülőkoromból csak lelkesedésemet és jóhiszeműségemet, tisztaságomat, ifjúkoromból csak tettvágyamat és lendületemet, érett felnőttkoromból letisztult bölcsességemet, józan együttműködési és kompromisszumkészségemet, alkotóerőmet látom meg. Mindenki önteltnek és nagyképűnek fog tartani, hibás önismeretemből sok-sok konfliktusom lesz. Megtehetem: serdülőkoromból csak türelmetlenségemet és fekete-fehér naiv-romantikus világnézetemet, ifjúkoromból meggondolatlanságomat és baklövéseimet, felnőttkoromból gyávaságaimat és gerinctördelő kompromisszumaimat tartom számon. A bűntudat gyötör majd, depressziós, tán öngyilkos leszek, legalább a klinikán kötök ki. Melyik jobb? De miért, vagy-vagy? Miért nem, és-és vagy is-is? Vállalni sikert és kudarcot, erényt, hibát s bűnt... Aki szakfolyóiratban, tudományos konferencián, keveseknek szóló monográfiában ír vagy beszél történelemről, nincs más dolga, mint kimondani az igazat és csakis az igazat - mármint, amit legjobb tudása szerint igaznak vél. De aki a szélesebb közönséghez fordul (mondjuk egy népszerű hetilap hasábjain), annak a feladata több s kevesebb. Nem kell a legmélyebb tudományos mélységekbe ásnia - de nem elégedhet meg vélt igaza kimondásával, gondolnia kell szavainak következményeire. Meg kell látnia, láttatnia minden történelmi korból az eszményt, az értéket, a vállalhatót, a folytathatót , vagy ne írjon történelmet, mert kárt okoz. Ennek a nemzetnek valóban gyötrő bűntudatra van szüksége, lelkifurdalásra, önmarcangolásra? Mivel különb a németek, oroszok, románok 20. százada? A spanyoloké, a nád orgazda Svájcé, a 75 évből négy évig, fasiszta bábállam mivoltában független Szlovákiáé? De még a jólétükre, szabadságukra, demokráciájukra okkal-joggal büszke angolok, franciák, amerikaiak 20. századában is ott a gyarmatosítás, Vietnam mocskaszégyene. Ön mit szól, kedves vitapartnerem, amikor derék jobboldali pártkatonáink azt állítják, hogy a liberálbolsik szándékosan rombolják az országot-nemzetet? Ugye, felháborodik? Joggal. De hiszen Ön is ezt teszi, amikor „előre eltervezett kudarcba kényszerített nemzedékekről” beszél. Még az őrült fanatikus Szálasi és a torz jellemű, aljas Rákosi sem akart szándékosan rosszat nemzetének, nem is beszélve békésebb korok mérsékeltebb politikusairól. Ujlaky István vaddisznót látott. Ilyet ugyanis még soha senki nem látott. Ha én ilyent találok valamikor, világra szóló szenzációt csinálok belőle. Ugyanis a sertés, természetesen a vaddisznó is, hasított „körmű”, helyesebben páros ujjú és nem patás. Tanulság: rövidlátó, szemüveg nélkül vagy szürkületben vaddisznóról se állapítson meg tényeket, ha csak nem politikus az illető. Türelmét megköszönve barátsággal köszönti Dr. Csire István állatorvos Csesztreg A BÁZIS Oktatási Iroda államilag elismert felsőfokú szakképesítést adó KULTURÁLIS MENEDZSER tanfolyamot indít. Kezdési időpont: 1997. szeptember 6. A jelentkezés feltétele: felsőfokú végzettség. Jelentkezési határidő: július 30. További információ, jelentkezés: BÁZIS Oktatási Iroda 1062 Budapest, Andrássy út 121. Búzás Péterné. Tel.: 342-7305, 351-2389, 0620-333-036, Fax: 122-5371, E-mail: bazis@mail.matav.hu (X) ÉLET ÉS» IRODALOM VISSZHANG Fodor András is elment Fájdalmasan korán hagyott itt bennünket, hagyta itt az irodalom köztársaságát, amellyel annyit és oly nagy odaadással törődött. Mert volt idő, mikor a fiatal irodalom volt a gondja. Sosem szakadt el a régiótól, ahol született. Hűségesen ragaszkodott ahhoz a szűkebb körhöz, amely indulásakor körülvette. Eötvös-kollégista volt, s legkedvesebb tanára Fülep Lajos. Ezer este Fülep Lajossal, írta naplóregénye fölé, s ezeken az estéken és délutánokon is jó néhány ember társaságában folyt a peripatetikus beszélgetés, amelynek horizontját az egyetemes emberi szellem képezte. Szerelme volt a muzsika, s rajongott Bartókért. Esszéírásának állandó témája Bartók zenéje. A költők közt pedig József Attilát szerette talán a legjobban, de önnön lírájával inkább Illyésre emlékeztet. Ő nem teremtett külön nyelvet költészetével, nem az újításban tűnt ki, de kiváló volt a mesterség s következetes a morál gyakorlásában. Morális alapállása az altruistáé. Bár mindig nagyon fontos volt neki, hogy irályát elismerjék, méltassák, hogy költői szerepe nyilvánvalóan reprezentatív legyen, de mások szolgálatának hajlandó volt alávetni maga érvényesítését. Naplóregényeiben mindig följegyezte, ha valaki méltatta művét, de sokkal többet méltatta mások munkáját. Ha irodalmi életünket illusztráló fényképgyűjteményt szerkesztenénk, a fotók legtöbbjén ott találnánk Fodor Andrást. Korábbi fotókon a nagyok lábainál, utóbbiakon központi helyen, fiatalokkal körülvéve. Miként költészetéből, e fotókból is áradna valami harmonikus és ugyanakkor arányos, az egyesnek és az összesnek nálunk nem mindig megvalósult kiegyensúlyozottsága. Bata Imre Mélyen Tisztelt Főszerkesztő úr! Az ÉS 24. számában olvastam Hegyi Gyula Vaddisznó a Balatonban c. versét. Az ÉS-nek majdnem 40 éve olvasója vagyok, de engem is meglepett, amit a költő a Balatonban látott. Nem véletlen, hogy ő maga is „lenyűgözve” nézte, amit nézett. „Négy patás” lábú Nem hosszú hulló Az Élet és Irodalom május 30-i számában Parti Nagy Lajos Dsida Jenő „Esti teázás” című versét elemzi és elmondja, hogy ez a vers az antológiák bepróbált biztos darabja, olyanokkal együtt, mint a „Nagycsütörtök”, vagy (idézem) „Hosszú hajszálak elégiája.” Ez bizony hiba, mert az valójában „Hulló hajszálak elégiája.” Tisztelettel Rónai Erzsébet Kolozsvár Honoráriumfizetés a szerkesztőségben (1089 Rezső tér 15.) július 8-9-én. MELLÉKLETEINK, TŐZSDÉK ÉS PIACOK PIHENŐ NAPI BEFEKTETŐ Központi telefonszámok: 270-4349, 120-8217 Hirdetések felvétele: 140-8939, 270-3784, telefax: 270-1117 ÉLET ÉS IRODALOM Kiadja az Irodalom Kft. ES Alapítvány Journal Art Alapítvány Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: TARNÓI GIZELLA VÁNCSA ISTVÁN Olvasószerkesztő: KÁRPÁTI ZSUZSA Szerkesztők és fogadóórák: Széppróza: DÉRCZY PÉTER csütörtök 10-13 Tárlat, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13 Könyvkritika: KÁROLYI CSABA csütörtök 9-13 Irodalomtörténet: ΒΑΤΑ IMRE hétfő 10-13 Vers: KÁNTOR PÉTER kedd 11-13 Műbírálat: BAKÁCS TIBOR S. hétfő 11-13 kedd 11-13 Tördelőszerkesztő: KÁBÁN ESZTER Munkatársak: BODOR BÉLA DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET Index: 25-44 HU ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Rezső utca felől) Budapest 1443. Pf. 274 Telefon: 269-9211 Telefax: 269-9241 E-mail: irodalom@hungary.net Internet-cím: www.hungary.net/irodalom Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 269-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Levilágítás: Mester Nyomda Lapterjesztés: Baranyi és TSA Kft. 1062 Budapest, Bajza utca 68. Telefon: 153-2755 Terjeszti a HÍRKER Rt., az NH Rt. és alternatív terjesztők Előfizethető a Hírlapelőfizetési Irodában (Bp. Vill. Orczy tér 1., levélcím: HELIR, Bp. 1900, Orczy tér 1.), a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatóságánál (Bp. 1846 Csokonai u. 6. Postabank Rt. 219-98636, 021-42795) és kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban és a hírlapkézbesítőknél. Előfizetési díj: egy évre 4512 Ft, fél évre 2256 Ft, negyed évre 1128 Ft, egy hónapra 376 Ft. Külföldi előfizetés: a Batthyány Media Consulting-nál (1011 Bp., Szilágyi Dezső tér 6. T/F: 00-36-1-201-88-91, Bankszámlaszám: MKB Magyar Külkereskedelmi Bank, 502-20622-2630-4026.) Nyomtatás: VESZPRÉMI M NYOMDA RT. Felelős vezető: Erdős András igazgató A szöveggondozás a MacLINE Kft. által forgalmazott Lektor és Typogó segítségével történik. A lap a Soros Alapítvány és az Inertia Kft. támogatásával készül. További támogatóink: CHEMO-CAOLA Kft., Dunaferr Rt., EGIS Rt., Graphisoft Kft., Hungagent Rt., József Attila Alapítvány, Medicor Holding Rt., MHB Magyar Sajtóalapítvány, MOL Rt., MTESZ, Nemzeti Kulturális Alap, Róna & Társai Rt., Szabad Sajtó Alapítvány, Taurus Gumiipari Rt., Westel Rádiótelefon Kft. Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. 1997. JÚLIUS 4.