Élet és Irodalom, 1998. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-02 / 1. szám - Kovács Zoltán - Tarnói Gizella: Virágot Mihaliknak XXIV. • Sasad Rt. - a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítélete (4. oldal)
Virágot Mihaliknak XXIV. Tavaly július 4-én jelent meg a Sasad Rt.-ben történt ügyekről szóló sorozatunk első darabja. A cikksorozat kapcsán az elmúlt fél évben sűrűn követték egymást az események, ennek következtében - ahogy dr. Mihalik gyakran fogalmaz „négy ponton perben állunk egymással”. Nos, ez így nem egészen pontos. Dr. Mihalik valóban indított ellenünk - eddigi tudomásunk szerint - három pert: egy sajtóhelyreigazítási pert, egy üzleti titok megsértése miatti büntetőeljárást, valamint egy rágalmazási pert. A negyedik eljárás nem bírósági, hanem rendőrségi - már amennyiben ugyanarra gondolunk -, ezt a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság indította a Sasad Rt-ben történt visszaélések alapos gyanúja miatt, ilyenformán a Sasad Rt. vezető tisztségviselője nem velünk áll kapcsolatban, hanem a nyomozati szervekkel. Hogy ebből a perhalmazból ki kerül ki nyertesen, arra álláspontunk szerint nem érdemes tippelni, a bíróság ugyanis nem fogadóiroda. Hogy dr. Mihalik mégis minden fórumot felhasznál saját pernyertességének nagy nyilvánosság előtt történő megelőlegezésére, az alighanem intelligencia kérdése. Ami tény: eleddig egyetlen ügyben van ítélet, mégpedig a sajtóhelyreigazítási perben egy első fokú. Minthogy erről a sajtóhírek meglehetős szűkszavúsággal tájékoztattak, s dr. Mihalik egy tévényilatkozatban a véleménynyilvánítás szabadságának ítéleti értelmezését megdöbbentőnek értékelte, az alábbiakban betűhív közöljük a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletét. A Pesti Központi Kerületi Bíróság dr. Mihalik László felperesnek (képviselője dr. Orosz Balázs), Kovács Zoltán és Tarnói Gizella alperesek (képviselő dr. Bárándy Zsuzsa) ellen sajtó-helyreigazítás iránt indított perében első fokon a következő ítéletet hozta: A bíróság a felperes keresetét elutasítja. Az Indoklás szerint, ,felperes jelenleg a SASAD Rt. elnök-vezérigazgatója, az átalakulást megelőzően pedig az országszerte ismert SASAD termelőszövetkezet elnöke volt. A részvénytársasággá alakulás során természetesen részvényeket bocsátottak ki, amelyekből a dolgozók is vásárolhattak. A SASAD Rt.nél felosztható nyereség az elmúlt években nem keletkezett, így a részvényekre osztalékot nem fizettek. A SASAD Rt. menedzsmentjének egy része, köztük a felperes is tagja olyan gazdasági társaságnak, amely áttételes módon jelentős mennyiségű (arányú) SASAD részvénnyel rendelkezik. Az alperes által szerkesztett »Élet és Irodalom« című hetilap cikksorozatot, szentelt a SASAD Rt. »ügyének«. A cikksorozat keretében jelent meg a lap 1997. október 10-i számának 2. oldalán a »Virágot Mihaliknak XIV.« című írás, amelyet a lap főszerkesztője Kovács Zoltán és helyettese, Tarnói Gizella jegyzett. A cikk első hasábján egyebek mellett a következő kitétel jelent meg: »A nyár közepe óta hétről-hétre foglalkozunk a SASAD Rt.-ben történt és történő eseményekkel, tekintettel arra, hogy mi elképesztőnek találnánk, ha következmények nélkül maradna az, ami a dokumentumokból egyértelműen kiolvasható: az elnök-vezérigazgató hangyaszorgalommal, sok-sok fordulattal és türelemmel, apránként a részvényesek zsebéből átlapátolta a SASAD tulajdonának jelentős részét egy olyan kft-be, amelynek tulajdonjoga több lépésben került ki a SASAD Rt.-ből, s került be egy eredetileg csak a Mihalik család által tulajdonolt kft. érdekkörébe. A cikk további részében a szerzők azt fejtik ki, hogy a cikksorozat komoly visszhangot keltett, számosan fejezték ki a szerzőkkel való egyetértésüket. A felperes ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy az idézett kitétel valóban és súlyosan rágalmazó tényállításokat tartalmaz, ezért jogi képviselője útján 1997. október 21-én helyreigazítási kérelemmel fordult az alpereshez. Az alperes a kérelmet nem teljesítette, de az általa szerkesztett lap 1997. október 31-i számában visszatért a témára egy újabb formában, amelynek címe: »Virágot Mihaliknak XVI.« volt. A cikk első részében felidézték a kifogásolt kitételt, és közölték azt is, hogy a felperes jogi képviselője helyreigazítási kérelemmel fordult a szerkesztőséghez. A cikk ezt követően közli gyakorlatilag a kérelem teljes szövegét. Az írás ezt követően leszögezi azt, hogy a kérelemnek a lap nem tesz eleget, mert állításait dokumentumokkal tudja igazolni. A cikk azzal zárult, hogy a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság 1997 októberében nyomozást rendelt el SASAD-ügyben, a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének visszaélése vétsége elkövetésének alapos gyanúja miatt«. A felperes ezt követően fordult keresetével a bírósághoz, amelyhez a kereset 1997. november 5-én érkezett meg. A felperes olyan tartalmú helyreigazítás közlésére kérte kötelezni az alperest, amelyből kitűnik, hogy a felperes tekintetében valótlan és rágalmazó az az állítás, hogy ő fondorlattal átlapátolta volna a SASAD Rt. vagyonát egy magánérdekeltségű kft-be. A felperes előadta, hogy a fondorlatra való utalás gyakorlatilag a sikkasztás vádját jelenti a felperessel szemben, vagyis annak állítását, hogy a felperes saját személyében rosszhiszeműen eljárva, a részvényeseket megkárosítva vitte át a részvénytársaság vagyonát egy olyan gazdasági társaságba, amelynek nincs köze a SASAD Rt.-hez. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a részvények tulajdonjogának átszállása tételesen dokumentálható, tehát az erre vonatkozó állítás egyértelműen valós. Az alperes szerint a »fondorlatosság« egy hosszabb folyamat értékelését jelenti, és az értékelésnek ténybeli alapja is van, hiszen legalábbis feltételezhető a tudatosság a részvények kettős árfolyamának kihasználásában. Álláspontjának igazolására az alperes dokumentumokat csatolt. A bíróság a felperes keresetét nem találta alaposnak. A felperes a helyreigazítási kérelmét és keresetét a törvényes határidőben terjesztette elő, ezért azzal a bíróság érdemben foglalkozott. A Ptk. 79. §.(1) bekezdése értelmében ha valakiről napilap, folyóirat (időszaki lap) rádió, televízió vagy Filmhíradó valótlan tényt közöl, kivesztés vagy való tényt hamis színben tűntet fel - a törvényben biztosított egyéb igényeken kívül -, követelheti olyan közlemény közzétételét, amelyből kitűnik, hogy a közlemény mely tényállítása valótlan, mely tényeket tűntet fel hamis színben, illetőleg melyek a való tények (helyreigazítás). A helyreigazítási igény vizsgálatának legfőbb szempontjait a Legfelsőbb Bíróság PK. 12. sz. állásfoglalása tartalmazza. Ennek megfelelően a kifogásolt közleményt a maga egészében kell vizsgálni. A kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem formális megjelenésük, hanem valós tartalmuk szerint kell megítélni. A közlemény egymással összetartozó összefüggésükben kell értékelni és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfogásra is. A helyreigazítást kérő személyének megítélése szempontjából közömbös részletek, pontatlanságok, lényegtelen tévedések nem adnak alapot helyreigazításra. Véleménynyilvánítás, értékelés, bírálat, valamint a társadalmi, politikai vagy művészeti vita önmagában ugyancsak nem ad alapot helyreigazításra. Az Alkotmánybíróság több határozatában (30/1992. A. B. sz. hat., 36/1994. A. B. sz. hat.) foglalkozott a véleménynyilvánítás szabadságának jogilag elfogadott és vélelmezett kereteiről. A határozatok indokolása azt tartalmazza, hogy a véleménynyilvánítás szabadsághoz való jog olyan kiemelkedő fontosságú alkotmányos alapjog, amely csak kivételesen indokolt esetben korlátozható. A jogi védelem a meghökkentő, megbotránkoztató vélekedéseket is megilleti, mert ez a jog csak így tudja betölteni társadalmi rendeltetését, a demokratikus ellenőrzés egyik eszközeként. Ez azt is jelenti, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát a jog a vélemény érték- és valóságtartalmától függetlenül védi. Ebből következően a bíróságnak nem lehet feladata vélemény kifejtése esetén a vélemény valóságtartalmának vizsgálata. Amikor tehát a bíróság egy kitételt véleményként értékel, nem az abban kifejtettekkel való egyetértését vagy az azzal való szembehelyezkedését fejezi ki, mivel ez nem a feladata. Általános szempont a bírósági gyakorlat szerint a helyreigazítási perekben az, hogy ez a per nem alkalmas más jogterületre vagy tudományágra tartozó kérdések eldöntésére, de még az értékelése sem. Mindezen általános szempontok alapján végezte el a konkrét kitétel vizsgálatát a bíróság. A felperes végleges kereseti kérelmében egyetlen, többszörösen összetett mondatot tett keresete tárgyává. Kifogásának lényege az volt, hogy a perbeli cikk valótlanul és rágalmazó módon álláspontja szerint állította azt, hogy a felperes aprólékos munkával, fondorlatos módon »átlapátolta« a SASAD Rt. vagyonát egy olyan kft. érdekkörébe, amelyet alapításkor kizárólag a felperes családja tulajdonolt. A felperes a kifogásolt kitételt úgy értékelte, hogy az nem kevesebbet állít, minthogy a felperes tudatosan és rosszhiszeműen eljárva, a részvénytársaság tulajdonosait kifejezetten megkárosítva játszotta át az Rt. vagyonát magánérdekeltségű gazdasági társaságba. A felperes szerint mindez a szövegösszefüggést is tekintve nem más, mint a sikkasztás büntetőjogi tényállásának leírása, különös figyelemmel arra, hogy a cikk elkerülhetetlennek vélt »következményekre« utal. Az alperes szerint az általa csatolt iratok egyértelműen igazolják azt, hogy a SASAD Rt. részvényeinek igen jelentős része többszörös áttétellel olyan gazdasági társaság tulajdonába került, amelyben a felperes és a SASAD Rt. menedzsmentjének egy része magántulajdonosként igenis érdekelt. Az alperes ezzel igazoltnak találta az »átlapátolás« tényét. Az alperes álláspontja szerint a »fondorlat« kifejezés nem a sikkasztás büntetőjogi kategóriájának szinonimája, hanem egy kétségkívül tudatosan végrehajtott hosszabb folyamat értékelése, amelynek igenis volt valóságalapja. A bíróság a cikk egészének, és az alperes által csatolt dokumentumok értékelése után arra a következtetésre jutott, hogy a perbeli kitétel egésze a cikk szerzőinek véleménye, értékelése egy gazdasági folyamatról. A bíróság szerint az »átlapátolás« kifejezés gyakorlatilag egy képletes kifejezés, hiszen nem konkrét tevékenységre utal. A »fondorlat« kifejezés a bíróság szerint ugyancsak minősítés, amely kétségtelenül negatív, pejoratív tartalmat hordoz, de nem lépi túl a véleménynyilvánítás szabadságának jogilag megengedett kereteit. A felperes önmagában nem vonta kétségbe az alperesnek azon állítását, hogy a SASAD Rt. részvényeinek 49 %-a SASBUSINESS Kft. kezében van, amely magánszemélyek érdekeltségének (a SASAD- menedzsment) tekinthető áttételeken keresztül (MNITRADE Kft., Vállalkozó Vezetők Kft.), ahol megjelenik a felperes személyes érdekeltsége (üzletrésze) is. A bíróságnak a korábban kifejtettek szerint nem feladata az alperes által előterjesztett dokumentumok gazdasági jogi, szociológiai értékelése, de azt megállapíthatónak ítélte a bíróság, hogy azokban szerepelnek olyan adatok, amely a véleményalkotás szintjén alkalmasak lehetnek karakteres vélemény kialakítására (eltérő részvényárfolyamok vétel és eladás esetében, vagyonfelmérések eltérései stb.). A bíróságnak tehát nem feladata azon gazdasági jelenségek bárminemű értékelése, de a gazdasági jelenségek sokféle értékelhetőségének lehetőségét fenn kell tartani. A bíróság összességében tehát a kifogásolt kitételt véleményként értékelte, és a vélemény helytállóságának, illetve valóságtartalmának vizsgálata nélkül a keresetet elutasította. A felperes kifogásolta azt, hogy amennyiben a SASAD Rt. „ügyéről” van szó, a cikk miért állítja gyakorlatilag csupán a felperes személyes felelősségét - amelyre egyrészt egyetlen bizonyítékot sem tud az alperes felsorakoztatni, másrészt pedig az alperes figyelmen kívül hagyja azt is, hogy az Rt. elnök-vezérigazgatójaként a részvénytársaság testületi szerveinek alárendelten fejtheti ki csupán a tevékenységét. A bíróság szerint ugyanakkor kifejthető olyan újságírói vélemény, hogy a SASAD Rt. jogelődjeként országos ismeretségű SASAD MGTSz vezetőjeként komoly hírnévre szert tett felperes - akinek nevéhez kapcsolták az átalakulási folyamatot is, a cég emblematikus sze-December 12-én megtartották a Sasad Rt. rendkívüli közgyűlését, amelyen többek között az Rt. alapszabályát is módosították, melynek egyik lényeges pontjaként kettéválasztották az elnöki és vezérigazgatói posztot. Dr. Mihalik László a jövőben távolabb kerül az operatív irányítástól, elnökként tevékenykedik tovább, a vezérigazgatói tisztet az új, többségi tulajdonos Bankár Kft. egyik vezető embere, Réthy Imre tölti be. Az igazgatóság és a felügyelő bizottság új tagokkal bővült, de tagjaik között a jövőben is megtalálhatók a Sasad Rt. már jól ismert személyiségei is. A vezérigazgató helyettese Bukvai József lett, míg a felügyelő bizottság elnöke dr. Gyúróné maradt. Az alapszabályi és személyi változások megszavazása gyorsan és olajozottan zajlott. Minden felemelt szavazólap annyit ért, amennyi részvényt a regisztráláskor felmutattak a részvényesek. Mivel az új tulajdonos a részvények mintegy 60 százalékát birtokolja, nem volt kétséges, hogy a javasolt változtatásokat megszavazza-e a közgyűlés. Ennek tükrében értelmetlennek tűnt az érdeklődő kisrészvényeseknek a közgyűlés előtt a központban adott információ, mely szerint elegendő egyetlen részvényt magukkal vinni a szavazáshoz. Ha minden részvényes megjelent volna a közgyűlésen (a megmaradt 740-ből legfeljebb száz jött el), és mindegyik magával hozta volna az összes részvényét, akkor is ugyanaz lehetett volna a végeredmény, ami így lett. A közgyűlés napirendjén nem szerepelt, így elfogadtatni sem kellett a jelenlévőkkel dr. Mihalik László - felszólalásakor még elnök-vezérigazgató - beszámolóját az elmúlt hónapok történéseiről. Az ittott némi zúgolódással és felhördülésekkel kísért beszámoló nem volt egyéb, mint lapszemle az Élet és Irodalom elmúlt fél évfolyamából. A résztvevők elhangzottakkal kapcsolatos véleményére, hozzászólására a közgyűlés levezetői nem tartottak igényt, az már nem fért bele a napirenden kívüli programba. * Tevékenyen teltek dr. Mihalik és csapata közgyűlés előtti utolsó hetei. Nyilván sok olyan ügy várt végső rendezésre, amelyhez szükség volt a még elnök-vezérigazgató rendelkezési jogára. Bokros teendőik közepette azonban nem feledkeztek meg eddig is meghatározó vezérelvükről: „mindent az áldozatkész menedzsmentért!” Ezt bizonyítja az alábbi levél, mely hét szerződés fénymásolatának kíséretében érkezett szerkesztőségünkbe. T. Tarnói Gizella és Kovács Zoltán! Mi, a SASAD dolgozói hétről-hétre nagy érdeklődéssel kísérjük Figyelemmel a „Virágot Mihaliknak ” című cikksorozatukat. Örömmel látjuk, hogy Mihalik Önök ellen személyének tekinthető, a gazdasági élet »közszereplője«, legalábbis jelentős befolyással kellet, hogy bírjon az alapvető gazdasági döntésekre. Arra nézve pedig adat sem merült fel, hogy a részvények sorsát illető döntéseket a felperes opponálta volna. A bíróság szerint tehát az alperes a felperes személyének »középpontba helyezésével« sem lépte túl a véleménynyilvánítás kereteit. Fontosnak tartja a bíróság hangsúlyozni azt, hogy a jelen ítélet a korában kifejtett logikából következően nem azt állapította meg, hogy a kifogásolt kitételben leírt vélekedés igaz, vagy sem, egyáltalán nem foglalt állást abban, hogy történt-e bűncselekmény, vagy a felperes egyáltalán jóvagy rosszhiszeműen, jogszerűen vagy jogszerűtlenül járt-e el, mert ennek megállapítása kívül esik a helyreigazítási eljárás keretein. Annak megállapítása, hogy a jelen bíróság által véleményként értékelt kitétel nem sért-e más személyiségi jogot, ugyancsak másik eljárásra tartozhat. Pataki Árpád bíró, sk. ” nyúló feljelentése ellenére sem ejtették a témát, melyhez levelünkben szeretnénk további adatokkal és dokumentumokkal szolgálni. Mint az Önök előtt is ismeretes, a Bankár Kft. kifizette a SASAD 1993 óta görgetett tetemes adósságát, mely a kisrészvényesektől 20-25 -ban történő részvényfelvásárlásból adódott. Ennek fejében a Bankár Kft. a részvények többségéhez jutott, és a december 12-i közgyűlésen a vezetőségváltás is meg fog történni. Ezt megelőzően (amíg még lehet) folyik a szabadrablás, természetesen csak az Önök által is jól ismert szűk kör részére. A szűk réteg egyes tagjainak még az unokái is hozzájutnak a SASAD földterületből potom áron XXII. kerületi építési telekhez, nem is akármilyen feltételekkel. 1.500.-Ft/négyzetméteres áron, amelyből 20 %-ot készpénzben kellett fzetniük, a további 80 %-ot pedig részvénnyel fizethettek, melyet 100 %-on tudtak be. Eközben az alkalmazottaknak csak ígérgetés jut a már tavaly is elmaradt tizenharmadik havi fizetésre, mely a mai napig is csak ígéret maradt. Az Ingatlan Adás-vételi szerződésekről néhány másolatot mellékelünk. Budapest, 1997. december 9. SASAD dolgozói A mellékelt szerződések szerint az eladó a Sasad Rt., melynek nevében az aláíró dr. Mihalik. Egy több, mint kéthektáros, XXII. kerületi Sasadingatlan parcellázása során keletkezett építési telkeket értékesít az akkor még mindig elnök-vezérigazgató vezetőtársainak, illetve azok rokonságának. A 250-300 négyszögöles telkekből egy-egy kerül Konkoly Nóra és Konkoly Dávid kiskorúak tulajdonába, akik (a nevükben aláíró szülők révén) az adásvétel során keletkező kötelezettségeik teljesítésével a nagymamát, dr. Gyúró Ferencnét bízzák meg. Kézenfekvő, ő amúgy is a Sasad Rt. felügyelő bizottságának elnöke (volt is és maradt is). A Sasad Rt. (akkor még) alelnöke, Székelyné Jakab Enikő férje, Székely György révén válik tulajdonossá. A későbbi vezérigazgató-helyettesnek (akkor még csak igazgatósági tagnak), Bukvai Józsefnek két telek is jut. Dobos Csaba és Preiner Kálmán saját nevén jut egyegy telekhez. A fenti tulajdonosok között a Kamara-erdő melletti területnek mindössze egyharmada talált gazdára. A vásárlói kör egészét nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy a telekvásárlás lehetőségéről nem minden dolgozót és részvényest tájékoztattak. Ha ugyanis megteszik, nehéz lett volna dönteni, ki is legyen a 20-25 kiválasztott. Mivel ugyanis a telekért készpénzben alig 300 ezer forintot kellett fizetniük a vevőknek, és a fennmaradó mintegy egymillió forintot a névérték 100 százalékát érő Sasadrészvénnyel fizethették, nyilván a legkisebb részvényesek és a legalacsonyabb keresetű dolgozók közül is számosan jelentkeztek volna. Kovács Zoltán—Tarnói Gizella ÉLET ÉS ÍR IRODALOM 1998. JANUÁR 2.