Élet és Irodalom, 1998. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-02 / 1. szám - Kovács Zoltán - Tarnói Gizella: Virágot Mihaliknak XXIV. • Sasad Rt. - a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítélete (4. oldal)

Virágot Mihaliknak XXIV. Tavaly július 4-én jelent meg a Sasad Rt.-ben történt ügyekről szóló soro­zatunk első darabja. A cikksorozat kapcsán az elmúlt fél évben sűrűn követ­ték egymást az események, ennek következtében - ahogy dr. Mihalik gyak­ran fogalmaz „négy ponton perben állunk egymással”. Nos, ez így nem egészen pontos. Dr. Mihalik valóban indított ellenünk - eddigi tudomásunk szerint - három pert: egy sajtóhelyreigazítási pert, egy üzleti titok megsérté­se miatti büntetőeljárást, valamint egy rágalmazási pert. A negyedik eljárás nem bírósági, hanem rendőrségi - már amennyiben ugyanarra gondolunk -, ezt a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság indította a Sasad Rt-ben történt visszaélések alapos gyanúja miatt, ilyenformán a Sasad Rt. vezető tisztség­­viselője nem velünk áll kapcsolatban, hanem a nyomozati szervekkel. Hogy ebből a perhalmazból ki kerül ki nyertesen, arra álláspontunk szerint nem ér­demes tippelni, a bíróság ugyanis nem fogadóiroda. Hogy dr. Mihalik mégis minden fórumot felhasznál saját pernyertességének nagy nyilvánosság előtt történő megelőlegezésére, az alighanem intelligencia kérdése. Ami tény: el­eddig egyetlen ügyben van ítélet, mégpedig a sajtóhelyreigazítási perben egy első fokú. Minthogy erről a sajtóhírek meglehetős szűkszavúsággal tájé­koztattak, s dr. Mihalik egy tévényilatkozatban a véleménynyilvánítás sza­badságának ítéleti értelmezését megdöbbentőnek értékelte, az alábbiakban betűhív közöljük a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletét. A Pesti Központi Kerületi Bíróság dr. Mihalik László felperesnek (képviselő­je dr. Orosz Balázs), Kovács Zoltán és Tarnói Gizella alperesek (képviselő dr. Bárándy Zsuzsa) ellen sajtó-helyreigazí­tás iránt indított perében első fokon a következő ítéletet hozta: A bíróság a felperes keresetét elutasítja. Az Indoklás szerint, ,felperes jelenleg a SASAD Rt. el­nök-vezérigazgatója, az átalakulást megelőzően pedig az országszerte is­mert SASAD termelőszövetkezet el­nöke volt. A részvénytársasággá ala­kulás során természetesen részvénye­ket bocsátottak ki, amelyekből a dol­gozók is vásárolhattak. A SASAD Rt.­­nél felosztható nyereség az elmúlt években nem keletkezett, így a rész­vényekre osztalékot nem fizettek. A SASAD Rt. menedzsmentjének egy része, köztük a felperes is tagja olyan gazdasági társaságnak, amely áttételes módon jelentős mennyisé­gű (arányú) SASAD részvénnyel rendelkezik. Az alperes által szer­kesztett »Élet és Irodalom« című hetilap cikksorozatot, szentelt a SASAD Rt. »ügyének«. A cikksoro­zat keretében jelent meg a lap 1997. október 10-i számának 2. oldalán a »Virágot Mihaliknak XIV.« című írás, amelyet a lap főszerkesztője Kovács Zoltán és helyettese, Tarnói Gizella jegyzett. A cikk első hasáb­ján egyebek mellett a következő ki­tétel jelent meg: »A nyár közepe óta hétről-hétre foglalkozunk a SASAD Rt.-ben történt és történő esemé­nyekkel, tekintettel arra, hogy mi el­képesztőnek találnánk, ha következ­mények nélkül maradna az, ami a dokumentumokból egyértelműen kiolvasható: az elnök-vezérigazgató hangyaszorgalommal, sok-sok for­dulattal és türelemmel, apránként a részvényesek zsebéből átlapátolta a SASAD tulajdonának jelentős részét egy olyan kft-be, amelynek tulajdon­joga több lépésben került ki a SA­SAD Rt.-ből, s került be egy eredeti­leg csak a Mihalik család által tulaj­donolt kft. érdekkörébe.­ A cikk további részében a szerzők azt fejtik ki, hogy a cikksorozat ko­moly visszhangot keltett, számosan fejezték ki a szerzőkkel való egyetér­tésüket. A felperes ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy az idézett kitétel va­­lóban és súlyosan rágalmazó tényál­lításokat tartalmaz, ezért jogi képvi­selője útján 1997. október 21-én helyreigazítási kérelemmel fordult az alpereshez. Az alperes a kérelmet nem teljesí­tette, de az általa szerkesztett lap 1997. október 31-i számában vissza­­­­tért a témára egy újabb formában, amelynek címe: »Virágot Mihalik­nak XVI.« volt. A cikk első részében felidézték a kifogásolt kitételt, és kö­zölték azt is, hogy a felperes jogi képviselője helyreigazítási kérelem­mel fordult a szerkesztőséghez. A cikk ezt követően közli gyakorlati­lag a kérelem teljes szövegét. Az írás ezt követően leszögezi azt, hogy a kérelemnek a lap nem tesz eleget, mert állításait dokumentumokkal tudja igazolni. A cikk azzal zárult, hogy a Pest Megyei Rendőr-főkapi­tányság 1997 októberében nyomo­zást rendelt el SASAD-ügyben, a gaz­dasági társaság vezető tisztségviselő­jének visszaélése vétsége elkövetésé­nek alapos gyanúja miatt«. A felpe­res ezt követően fordult keresetével a bírósághoz, amelyhez a kereset 1997. november 5-én érkezett meg. A felperes olyan tartalmú helyrei­gazítás közlésére kérte kötelezni az alperest, amelyből kitűnik, hogy a fel­peres tekintetében valótlan és rágal­mazó az az állítás, hogy ő fondorlattal átlapátolta volna a SASAD Rt. vagyo­nát egy magánérdekeltségű kft-be. A felperes előadta, hogy a fondor­latra való utalás gyakorlatilag a sik­kasztás vádját jelenti a felperessel szemben, vagyis annak állítását, hogy a felperes saját személyében rosszhiszeműen eljárva, a részvénye­seket megkárosítva vitte át a rész­vénytársaság vagyonát egy olyan gaz­dasági társaságba, amelynek nincs köze a SASAD Rt.-hez. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a részvények tulajdonjogának átszállása tételesen dokumentálható, tehát az erre vo­natkozó állítás egyértelműen valós. Az alperes szerint a »fondorlatos­ság« egy hosszabb folyamat értékelé­sét jelenti, és az értékelésnek tény­beli alapja is van, hiszen legalábbis feltételezhető a tudatosság a­ részvé­nyek kettős árfolyamának kihaszná­lásában. Álláspontjának igazolására az alperes dokumentumokat csatolt. A bíróság a felperes keresetét nem találta alaposnak. A felperes a helyreigazítási kérel­mét és keresetét a törvényes határ­időben terjesztette elő, ezért azzal a bíróság érdemben foglalkozott. A Ptk. 79. §.(1)­ bekezdése értelmé­ben ha valakiről napilap, folyóirat (időszaki lap) rádió, televízió vagy Filmhíradó valótlan tényt közöl, ki­vesztés vagy való tényt hamis szín­ben tűntet fel - a törvényben bizto­sított egyéb igényeken kívül -, köve­telheti olyan közlemény közzététe­lét, amelyből kitűnik, hogy a közle­mény mely tényállítása valótlan, mely tényeket tűntet fel hamis szín­ben, illetőleg melyek a való tények (h­elyreigazítás). A helyreigazítási igény vizsgálatá­nak legfőbb szempontjait a Legfel­sőbb Bíróság PK. 12. sz. állásfoglalá­sa tartalmazza. Ennek megfelelően a kifogásolt közleményt a maga egé­szében kell vizsgálni. A kifogásolt közléseket, kifejezéseket nem for­mális megjelenésük, hanem valós tartalmuk szerint kell megítélni. A közlemény egymással összetartozó összefüggésükben kell értékelni és az értékelésnél tekintettel kell lenni a társadalmilag kialakult közfelfo­gásra is. A helyreigazítást kérő sze­mélyének megítélése szempontjából közömbös részletek, pontatlansá­gok, lényegtelen tévedések nem ad­nak alapot helyreigazításra. Véle­ménynyilvánítás, értékelés, bírálat, valamint a társadalmi, politikai vagy művészeti vita önmagában ugyan­csak nem ad alapot helyreigazításra. Az Alkotmánybíróság több hatá­rozatában (30/1992. A. B. sz. hat., 36/1994. A. B. sz. hat.) foglalkozott a véleménynyilvánítás szabadságá­nak jogilag elfogadott és vélelme­zett kereteiről. A határozatok indo­kolása azt tartalmazza, hogy a véle­ménynyilvánítás szabadsághoz való jog olyan kiemelkedő fontosságú al­kotmányos alapjog, amely csak kivé­telesen indokolt esetben korlátoz­ható. A jogi védelem a meghökken­tő, megbotránkoztató vélekedéseket is megilleti, mert ez a jog csak így tudja betölteni társadalmi rendelte­tését, a demokratikus ellenőrzés egyik eszközeként. Ez azt is jelenti, hogy a véleménynyilvánítás szabad­ságát a jog a vélemény érték- és való­ságtartalmától függetlenül védi. Ebből következően a bíróságnak nem lehet feladata vélemény kifejté­se esetén a vélemény valóságtartal­mának vizsgálata. Amikor tehát a bí­róság egy kitételt véleményként ér­tékel, nem az abban kifejtettekkel való egyetértését vagy az azzal való szembehelyezkedését fejezi ki, mivel ez nem a feladata. Általános szem­pont a bírósági gyakorlat szerint a helyreigazítási perekben az, hogy ez a per nem alkalmas más jogterület­re vagy tudományágra tartozó kér­dések eldöntésére, de még az érté­kelése sem. Mindezen általános szempontok alapján végezte el a konkrét kitétel vizsgálatát a bíróság. A felperes végleges kereseti kérel­mében egyetlen, többszörösen összetett mondatot tett keresete tár­gyává. Kifogásának lényege az volt, hogy a perbeli cikk valótlanul és rá­galmazó módon álláspontja szerint állította azt, hogy a felperes aprólé­kos munkával, fondorlatos módon »átlapátolta« a SASAD Rt. vagyonát egy olyan kft. érdekkörébe, amelyet alapításkor kizárólag a felperes csa­ládja tulajdonolt. A felperes a kifo­gásolt kitételt úgy értékelte, hogy az nem kevesebbet állít, minthogy a felperes tudatosan és rosszhiszemű­en eljárva, a részvénytársaság tulaj­donosait kifejezetten megkárosítva játszotta át az Rt. vagyonát magánér­dekeltségű gazdasági társaságba. A felperes szerint mindez a szöveg­­összefüggést is tekintve nem más, mint a sikkasztás büntetőjogi tényál­lásának leírása, különös figyelemmel arra, hogy a cikk elkerülhetetlennek vélt »következményekre« utal. Az alperes szerint az általa csatolt iratok egyértelműen igazolják azt, hogy a SASAD Rt. részvényeinek igen jelentős része többszörös áttétellel olyan gazdasági társaság tulajdonába került, amelyben a felperes és a SASAD Rt. menedzsmentjének egy része magántulajdonosként igenis ér­dekelt. Az alperes ezzel igazoltnak ta­lálta az »átlapátolás« tényét. Az alpe­res álláspontja szerint a »fondorlat« kifejezés nem a sikkasztás büntetőjo­gi kategóriájának szinonimája, ha­nem egy kétségkívül tudatosan végre­hajtott hosszabb folyamat értékelése, amelynek igenis volt valóságalapja. A bíróság a cikk egészének, és az alperes által csatolt dokumentumok értékelése után arra a következtetés­re jutott, hogy a perbeli kitétel egé­sze a cikk szerzőinek véleménye, ér­tékelése egy gazdasági folyamatról. A bíróság szerint az »átlapátolás« ki­fejezés gyakorlatilag egy képletes ki­fejezés, hiszen nem konkrét tevé­kenységre utal. A »fondorlat« kifeje­zés a bíróság szerint ugyancsak mi­nősítés, amely kétségtelenül negatív, pejoratív tartalmat hordoz, de nem lépi túl a véleménynyilvánítás sza­badságának jogilag megengedett ke­reteit. A felperes önmagában nem vonta kétségbe az alperesnek azon állítását, hogy a SASAD Rt. részvé­nyeinek 49 %-a SASBUSINESS Kft. kezében van, amely magánszemé­lyek érdekeltségének (a SASAD- menedzsment) tekinthető áttétele­ken keresztül (MNITRADE Kft., Vál­lalkozó Vezetők Kft.), ahol megjele­nik a felperes személyes érdekeltsé­ge (üzletrésze) is. A bíróságnak a ko­rábban kifejtettek szerint nem fela­data az alperes által előterjesztett dokumentumok gazdasági jogi, szo­ciológiai értékelése, de azt megálla­píthatónak ítélte a bíróság, hogy azokban szerepelnek olyan adatok, amely a véleményalkotás szintjén al­kalmasak lehetnek karakteres véle­mény kialakítására (eltérő részvény­­árfolyamok vétel és eladás esetében, vagyonfelmérések eltérései stb.). A bíróságnak tehát nem feladata azon gazdasági jelenségek bármine­mű értékelése, de a gazdasági jelen­ségek sokféle értékelhetőségének lehetőségét fenn kell tartani. A bí­róság összességében tehát a kifogá­solt kitételt véleményként értékelte, és a vélemény helytállóságának, il­letve valóságtartalmának vizsgálata nélkül a keresetet elutasította. A felperes kifogásolta azt, hogy amennyiben a SASAD Rt. „ügyéről” van szó, a cikk miért állítja gyakorla­tilag csupán a felperes személyes fe­lelősségét - amelyre egyrészt egyet­len bizonyítékot sem tud az alperes felsorakoztatni, másrészt pedig az al­peres figyelmen kívül hagyja azt is, hogy az Rt. elnök-vezérigazgatója­ként a részvénytársaság testületi szer­veinek alárendelten fejtheti ki csu­pán a tevékenységét. A bíróság sze­rint ugyanakkor kifejthető olyan új­ságírói vélemény, hogy a SASAD Rt. jogelődjeként országos ismeretségű SASAD MGTSz vezetőjeként komoly hírnévre szert tett felperes - akinek nevéhez kapcsolták az átalakulási fo­lyamatot is, a cég emblematikus sze-December 12-én megtartották a Sasad Rt. rendkívüli közgyűlését, amelyen többek között az Rt. alap­szabályát is módosították, melynek egyik lényeges pontjaként kettévá­lasztották az elnöki és vezérigazga­tói posztot. Dr. Mihalik László a jö­vőben távolabb kerül az operatív irányítástól, elnökként tevékenyke­dik tovább, a vezérigazgatói tisztet az új, többségi tulajdonos Bankár Kft. egyik vezető embere, Réthy Imre tölti be. Az igazgatóság és a felügyelő bizottság új tagokkal bő­vült, de tagjaik között a jövőben is megtalálhatók a Sasad Rt. már jól ismert személyiségei is. A vezér­­igazgató helyettese Bukvai József lett, míg a felügyelő bizottság elnö­ke dr. Gyúróné maradt. Az alapszabályi és személyi válto­zások megszavazása gyorsan és ola­jozottan zajlott. Minden felemelt szavazólap annyit ért, amennyi részvényt a regisztráláskor felmu­tattak a részvényesek. Mivel az új tulajdonos a részvények mintegy 60 százalékát birtokolja, nem volt két­séges, hogy a javasolt változtatáso­kat megszavazza-e a közgyűlés. En­nek tükrében értelmetlennek tűnt az érdeklődő kisrészvényeseknek a közgyűlés előtt a központban adott információ, mely szerint elegendő egyetlen részvényt magukkal vinni a szavazáshoz. Ha minden részvé­nyes megjelent volna a közgyűlé­sen (a megmaradt 740-ből legfel­jebb száz jött el), és mindegyik ma­gával hozta volna az összes részvé­nyét, akkor is ugyanaz lehetett vol­na a végeredmény, ami így lett. A közgyűlés napirendjén nem szerepelt, így elfogadtatni sem kel­lett a jelenlévőkkel dr. Mihalik Lász­ló - felszólalásakor még elnök-ve­zérigazgató - beszámolóját az el­múlt hónapok történéseiről. Az itt­­ott némi zúgolódással és felhördülé­sekkel kísért beszámoló nem volt egyéb, mint lapszemle az Élet és Irodalom elmúlt fél évfolyamából. A résztvevők elhangzottakkal kap­csolatos véleményére, hozzászólásá­ra a közgyűlés levezetői nem tartot­tak igényt, az már nem fért bele a napirenden kívüli programba. * Tevékenyen teltek dr. Mihalik és csapata közgyűlés előtti utolsó he­tei. Nyilván sok olyan ügy várt végső rendezésre, amelyhez szükség volt a még elnök-vezérigazgató rendelke­zési jogára. Bokros teendőik köze­pette azonban nem feledkeztek meg eddig is meghatározó vezérel­vükről: „mindent az áldozatkész menedzsmentért!” Ezt bizonyítja az alábbi levél, mely hét szerződés fénymásolatának kíséretében érke­zett szerkesztőségünkbe. T. Tarnói Gizella és Kovács Zol­tán! Mi, a SASAD dolgozói hétről-hét­re nagy érdeklődéssel kísérjük Figye­lemmel a „Virágot Mihaliknak ” cí­mű cikksorozatukat. Örömmel lát­juk, hogy Mihalik Önök ellen sze­mélyének tekinthető, a gazdasági élet »közszereplője«­­, legalábbis je­lentős befolyással kellet, hogy bírjon az alapvető gazdasági döntésekre. Arra nézve pedig adat sem merült fel, hogy a részvények sorsát illető döntéseket a felperes opponálta vol­na. A bíróság szerint tehát az alperes a felperes személyének »középpont­ba helyezésével« sem lépte túl a véle­ménynyilvánítás kereteit. Fontosnak tartja a bíróság hangsú­lyozni azt, hogy a jelen ítélet a korá­ban kifejtett logikából következően nem azt állapította meg, hogy a kifo­gásolt kitételben leírt vélekedés igaz­­, vagy sem, egyáltalán nem foglalt ál­lást abban, hogy történt-e bűncselek­mény, vagy a felperes egyáltalán jó­vagy rosszhiszeműen, jogszerűen vagy jogszerűtlenül járt-e el, mert en­nek megállapítása kívül esik a helyre­igazítási eljárás keretein. Annak megállapítása, hogy a jelen bíróság által véleményként értékelt kitétel nem sért-e más személyiségi jogot, ugyancsak másik eljárásra tartozhat. Pataki Árpád bíró, sk. ” nyúló feljelentése ellenére sem ej­tették a témát, melyhez levelünk­ben szeretnénk további adatokkal és dokumentumokkal szolgálni. Mint az Önök előtt is ismeretes, a Bankár Kft. kifizette a SASAD 1993 óta görgetett tetemes adósságát, mely a kisrészvényesektől 20-25 -­­ban történő részvényfelvásárlásból adódott. Ennek fejében a Bankár Kft. a részvények többségéhez jutott, és a december 12-i közgyűlésen a ve­zetőségváltás is meg fog történni. Ezt megelőzően (amíg még le­het) folyik a szabadrablás, természe­tesen csak az Önök által is jól ismert szűk kör részére. A szűk réteg egyes tagjainak még az unokái is hozzájut­nak a SASAD földterületből potom áron XXII. kerületi építési telek­hez, nem is akármilyen feltételek­kel. 1.500.-Ft/négyzetméteres áron, amelyből 20 %-ot készpénzben kel­lett fzetniük, a további 80 %-ot pe­dig részvénnyel fizethettek, melyet 100 %-on tudtak be. Eközben az alkalmazottaknak csak ígérgetés jut a már tavaly is el­maradt tizenharmadik havi fizetés­re, mely a mai napig is csak ígéret maradt. Az Ingatlan Adás-vételi szerződé­sekről néhány másolatot melléke­lünk. Budapest, 1997. december 9. SASAD dolgozói A mellékelt szerződések szerint az eladó a Sasad Rt., melynek nevében az aláíró dr. Mihalik. Egy több, mint kéthektáros, XXII. kerületi Sasad­­ingatlan parcellázása során keletke­zett építési telkeket értékesít az ak­kor még mindig elnök-vezérigazgató vezetőtársainak, illetve azok rokonsá­gának. A 250-300 négyszögöles tel­kekből egy-egy kerül Konkoly Nóra és Konkoly Dávid kiskorúak tulajdo­nába, akik (a nevükben aláíró szülők révén) az adásvétel során keletkező kötelezettségeik teljesítésével a nagy­mamát, dr. Gyúró Ferencnét bízzák meg. Kézenfekvő, ő amúgy is a Sasad Rt. felügyelő bizottságának elnöke (volt is és maradt is). A Sasad Rt. (ak­kor még) alelnöke, Székelyné Jakab Enikő férje, Székely György révén vá­lik tulajdonossá. A későbbi vezérigaz­gató-helyettesnek (akkor még csak igazgatósági tagnak), Bukvai József­nek két telek is jut. Dobos Csaba és Preiner Kálmán saját nevén jut egy­­egy telekhez. A fenti tulajdonosok között a Kamara-erdő melletti terü­letnek mindössze egyharmada talált gazdára. A vásárlói kör egészét nem ismerjük, de azt tudjuk, hogy a telek­­vásárlás lehetőségéről nem minden dolgozót és részvényest tájékoztattak. Ha ugyanis megteszik, nehéz lett vol­na dönteni, ki is legyen a 20-25 kivá­lasztott. Mivel ugyanis a telekért kész­pénzben alig 300 ezer forintot kellett fizetniük a vevőknek, és a fennmara­dó mintegy egymillió forintot a név­­érték 100 százalékát érő Sasad­­részvénnyel fizethették, nyilván a leg­kisebb részvényesek és a legalacso­nyabb keresetű dolgozók közül is szá­mosan jelentkeztek volna. Kovács Zoltán—Tarnói Gizella ÉLET ÉS ÍR IRODALOM 1998. JANUÁR 2.

Next