Élet és Irodalom, 1999. január-június (43. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-08 / 1. szám - Forgács Zsuzsa: Antibárdok • reflexió | Visszhang • Balassa Péter: A novellapályázatról. ÉS 1998. december 4. (2. oldal) - Dérczy Péter: • reflexió | Visszhang • Forgács Zsuzsa: Antibárdok (2. oldal) - Juszt László: Kedves Kollégák! • reflexió | Visszhang (2. oldal) - Kovács Zoltán: • reflexió | Visszhang • Juszt László: Kedves Kollégák! (2. oldal) - Kollár Imre: Ki a bunkó? • reflexió | Visszhang • Eörsi István: A bunkóság diadala. ÉS 1998. december 19. (2. oldal) - Eörsi István: Simperger és Kollár • reflexió | Visszhang • Kollár Imre: Ki a bunkó? (2. oldal) - Orosz István: • reflexió | Visszhang • Hegyi Gyula: Ki válassza a képviselőket? ÉS 1998. december 11. (2. oldal)
Antibárdok Hát nem voltunk walesi bárdok, igaz szó ajkunkat el nem hagyta, őszinte dalra nem fakadtunk, és nem is voltunk 500-an, csak hatszázvalamennyien. Viszont nagyon a lelkébe másztunk a magyar irodalom felkent és tévedhetetlen atyjafiának, Balassa Péter zsűritagnak. Bizony, bizonyár, a régi, kidolgozatlan, bunkó időkben csak úgy hátbatoszták az embert, aki nem nyert egy versenyen, és aszondták neki, hogy nem érdekes, csak a részvétel a fontos! Szerencsére, a mai, fejlett, kifinomult időkben egy irodalmi Felkent ilyen lazasággal nem érheti be, úgyhogy mind a hatszázvalamennyiünket egy szép nagy kalpag alá vont, és ilyetén módon felkészülve megmentésünkre - azaz lelkünknek a tehetségtelenség karmaiból való kiszabadítására - öklözött, agyabugyált minket, vérző szívvel és kiégett szemmel, amitől határtalan lelkesedésemet - mondanom se kell - alig tudtam hová türtőztetni! Maga az Irodalom Határok Nélküli Tévedhetetlen misztere fűrészelte rajtam - kis mihaszna irodalmi okvetetlenkedőnk a nyelvét! Ez persze minden irodalomra vesztegetett órámat egycsapásra megtérítette a világegyetemnek! Aztán azon kezdtem összevissza aggódni magam, hogyan is vigasztalhatnám meg a Rettentő Csalódottság Üzemmódjában vergődő Nagy Embert! Arról szó sem lehetett, hogy elküldjek neki egy másik „gyenge, lelketlen, unalmas” írásomat, hogy újfent felzaklassam őt „stiláris leleményem hiányával”, valamint „fáradt gondatlanságommal és enervált henyeségem alapszólamaival”. Ezzel szemben micsoda vigaszt nyújthatok majd neki azzal, ha olvasók ezreit teszem képessé arra, hogy mélyen együttérezhessen és egyetérthessen Balassa úrral, fenntartások nélkül igazolva igazát. Ezért elhatároztam, hogy bármilyen megalázó is ez nekem, publikálni fogom az én kis elvetélt, porbafingó pályamunkámat a Beszélő 1999 februári számában. Remélem, míg a vigasz-utánpótlások ezrei megérkeznek, valahogy csak kihúzza Balassa úr. Addig is tartja benne a lelket az a felirat, amit a pápa ellen tüntető nők tűztek ki zászlajukra Rómában: „The holy father is neither” — A szent atya egyik sem. Forgács Zsuzsa * Forgács Zsuzsa levelére Balassa Péter - érthető módon - nem kívánt reagálni, ilyen hangvételű irományokat jobb, ha mindenki gyorsan elfelejt. A szerkesztőségnek és személy szerint nekem azonban, úgy érzem, kötelessége a válaszadás, több okból is. Ha Forgács Zsuzsa figyelmesen - és nem sértődötten, hogy nem mondjam, narcisztikusan - olvasta volna mind a három pályázati értékelést, akkor láthatta volna, hogy a három zsűritagnak - eltérő stiláris és formai megfogalmazásban ugyan, de - azonos volt a véleménye a színvonalról. Tükrözte ezt az is, hogy igen sok ismeretlen vagy alig ismert szerző kapott díjat, közlési lehetőséget. Hármunk között az volt a különbség, hogy Beck András súlyos kritikáját mintegy novellisztikusan fogalmazta meg, jómagam - s ezt már bánom - részben megkerültem a feladatot. Balassa Péter viszont vállalta a kemény és őszinte bírálatot. Ezért éri most őt a durva támadás, de érhetne engem is, hiszen teljesen egyetértettem és ma is egyetértek vele. Bizony elkeserítő volt látni-olvasni a sok összecsapott, invenciótlanul „lottózó-totózó” novellát, miközben azt is tudtamtudtuk, hogy közel négy hónap állt a szerzők rendelkezésére a megírásra, a díjak pedig a mai viszonyok között - két-három könyvnek a honoráriumát tették ki. Joggal várhattuk tehát, hogyha nem is remekművek, de legalább jobbnál jobb novellák kerülnek elénk. Ebben csalatkoztunk, ezt a csalódást fogalmazta meg, részben s mindhármunk nevében is, Balassa. Azt is gondolom egyébként, hogy egy pályázatra - függetlenül időtől és pénztől - mindenkinek másképp kell készülnie, mint egy egyszerű hétköznapi közlési lehetőségre, s természetesen számítania kell a szigorúbb megmérettetésre is. Ami pedig az ominózus novella publikálását illeti: csak remélni tudom, hogy Forgács Zsuzsa a művet eredeti formájában teszi közzé, s akkor majd meglátjuk, tévedtünk-e, amikor szóra sem érdemesítettük azt. Bár, hozzáteszem, nagyon nem lenne kedvem egy Forgács Zsuzsa szövegelemző szemináriumon részt venni. Amúgy meg elgondolkodtató, miért épp Forgács Zsuzsa vette személy szerint magára a bírálatot? Végezetül még egy kis statisztika: az ÉS-nek 1995-ben és 1998-ban volt novellapályázata; mindkettő zsűrijében szerepelt Balassa, s ha lesz újabb pályázatunk, mondjuk 2000-ben, annak értékelésében is részt fog venni az én felkérésemre, mint ahogy ez az eddigiekben is történt. S nem azért, mert „felkent”, „tévedhetetlen ”, hanem azért, mert egyszerűen jól olvassa a szövegeket s hajlandó ilyen nagy alázatot és türelmet igénylő munkára is. Az ÉS meg mit veszthet, legfeljebb Forgács Zsuzsát. Dérczy Péter (Az írónő közvetlenül is megkereste alábbi írásával Balassa Pétert, melyet - miután a szöveg időközben gyakorlatilag az egész várost bejárta már, s így magánlevélnek aligha volna tekinthető - az alábbiakban teszünk közzé: Kedves Balassa Péter! Unlak. Halálosan. A magam állatias, vérgőzös módján. Siralmas, ahogy tele vagy magaddal, meg az önajnározó, önnyaldosó, önsajnálkozó rinyálásoddal. Mi lenne, ha lemondanál. Valamiről. Bármiről. De, ha nem jut eszedbe semmi, akkor lemondhatnál arról, hogy az irodalom felkent, megkoronázott atyaszentegyvelegének képzeld magad, aki itten a legfensőbb, tévedhetetlen bírája az írásművészetben tülekedni kívánóknak. Nézz magadba, és próbálj meg felkutatni a kietlen sötétben egy kis szerénységet, vedd elő és tűzd ki a hajtókádra, oszt nézegesd egy darabig. De, ha ez sem használna, menj, utazz, kalandozz kicsit a világban, mert nyilvánvalóan, tövig ürültél, és nem maradt mondanivalód, illetőleg az erről szóló siralmaidtól, térden állva könyörgöm, kíméld meg az emberiség ideszakadt részlegét! Ja, és mielőtt elindulsz, javaslom, döntsd le azt a kis nárcisztikus önbálványt, aki vagy. Hidd el, ez javítani fog a rugózásodon. LÉGYSZI!) Az pedig, hogy ezt megelőzően egy PR-szerződés alapján 4 hónapig használtam a bank egyik kocsiját, nem hiszem, hogy bármilyen szempontból támadható lenne. De semmiképpen nem ízléses, kivált abban a lapban, amelytől elég viharos módon vált meg az egykori tulajdonos - történetesen —, Princz Gábor. Juszt László Kedves kolléga! 1. Bruck András ugyanazt állítja, mint Te magad: hogy egy PR-szerződés alapján a Postabank kocsiját használtad. Szerinted ez helyénvaló, Bruck szerint pedig nem: véleménye szerint a közszolgálati magyar televízió munkatársa ne vállaljon PR-munkát sehol, főként ne ellenszolgáltatás fejében. 2. Most nem tudni, mi az „ízléses”, hogy nem írtunk a rendőrpalota építésének postabankos vonatkozásairól, vagy hogy túl sokat foglalkozunk a Postabankkal? 3. Soha nem álltunk sajtóperben egymással, így tehát ilyet nem is veszthettünk ellened. Valamit elnéztél. Kovács Zoltán ÉLET ÉS!] VISSZHANG Kedves Kollégák! Nem unjátok még? Alig fél éve, hogy egy vesztes sajtóper után bocsánatkérést voltatok kénytelenek közölni. Most kezdjük elölről?... Az nem zavar, hogy Cs. I. egykori drámaíró, hitelfelvevő (lásd pl.: 27 millió), titkosügynök, ma parlamenti képviselő azt írja nem létező lapjában, hogy a Rózsadomb tetején építem a házam. S közben még arra is lusta, hogy a telekkönyvből kinézze, az általa megjelölt helyen egy társasház épül. De az ÉS-től mást vártam. Arra felfűzve vonjátok kétségbe a szakmai hitelemet, hogy egy 16 milliós kocsit kaptam Princz Gábortól, a Postabank alapító elnök-vezérigazgatójától. A tény ezzel szemben az, hogy nem kaptam. Tény az a is, hogy Princz Gábort - leszámítva a rendőrpalota építésének homályba vesző részeit (tényleg akkor hol volt a tényfeltáró riporteri vénátok?) — leváltása előtt és utána, ma még hangsúlyosabban a barátomnak mondhatom és mondom. Bár tudom, hogy ez ma egyáltalán nem divat. Csakhogy én - ellentétben Veletek - nem hiszek a pletykáknak, mert akkor úgy járok, mit Ti. Mert valóban van egy Cheroki jeep a tulajdonomban, de azt használtan, hirdetés útján vettem, s a papírok tanúsága szerint véletlenül sem volt soha a Postabank tulajdonában. De még csak a Postabankhoz közelálló személy, vagy cég tulajdonában sem. Ki a bunkó? Eörsi István A bunkóság diadala című cikke (1998. dec. 19.) késztetett írásra. A cikk egyik szomorú példája a közéletünket mérgező, gyűlöletkeltő szellemi termékeknek. Sajnálatos, ha azt - a neve szerint - egy nemes célkitűzésű lap a karácsonyi számában teszi közzé. Eörsi úr az APEH és ÁPV Rt. vezetői ellen acsarkodva többek közt ezeket írja: „... a bunkóság még bunkóbb foka..., amikor valaki, valamely alapos gyanúra nem hazugsággal válaszol, vagyis európai módon, hanem fenyegetésekkel, mint a banditák.” Én úgy tanultam, hogy a hazudozás sem európai módi. Ha Eörsi úr az európai logika elemeivel tisztában lenne, nem írta volna le ezt a mondatot. Az „alapos gyanú” nem tény. Hová lett az európaiságra jellemző ártatlanság vélelme? Így sikeredhetett zagyvára Eörsi úr mondata. Mit lehetne válaszolni egy gyanúsításra? A kültelki kocsmákban az ilyesmit egy pofonnal intézik el. Igaz, az sem európai megoldás. Miután a gyűlölet Eörsi úr maradék logikáját is kiiktatta, a továbbiakban — Európa-idegen módon - az „alapos gyanú”-ját, majd később a „cáfolhatatlannak látszó leleplezésnek tény-bunkókként forgatja. A bizonyítás számára - úgy tűnik -, teljesen felesleges. Ha az általa olyannyira gyűlölt személyek vétkesek, úgy bűnhődniük kell. Ennek azonban európai módon kell megtörténni, a bíróság előtt. Ennek Európához nem sok köze van. Befejezésül többedmagam nevében tiltakozom az ilyen szellemű cikkek publikálása ellen. Tiltakozásunkat úgy nyomatékosítjuk, hogy bojkottáljuk az Önök lapján szponzoráló cégeket. Kollár Imre okf. ép. m. m. O. K. tagja, építésügyi szakértő A címzetten kívül kapják: CAOLA Rt. Dunaferr Rt. EGIS Rt. Graphisoft Rt. Hungagent Rt. MOL Rt. Inertia Kft. Hungária Biztosító BÁV Rt. Simperger és Kollár Több mázsányi terhelő adalék látott már napvilágot SIMPERGER úrék kópéságairól. SIMPERGER úrék mégsem bajlódnak a cáfolgatással. Pedig Európában ilyenkor az a szokás, hogy a megvádoltak vagy beismerik viselt dolgaikat, vagy - ha ártatlanok - megcáfolják a vádakat, ám ha nem ártatlanok, de tisztának akarnak látszani, akkor kitalálnak valami hihető hazugságot. Hihetően hazudni nehéz, főként ha a vádak erős és összefüggő tényanyagra támaszkodnak. A hazugságnak ezért megvan a maga kultúrája. Nem vonzó ez a kultúra, de a benne felhalmozódó szellemi erőfeszítés számot tarthat némi viszolygó elismerésre. SIMPERGER úrék a sok figyelmet kívánó hazudozási manőverek helyett megfenyegetik azokat, akik kalandos életművüket előnytelen színben tüntetik fel. Ezt nevezem - a hazugság kifinomult európai kultúrtradíciójával szemben - banditamorálnak. Ennek kibimbózását nem csak SIMPERGER úrék állami pozíciója segíti elő, hanem az a ténykörülmény is, hogy jelek szerint az ügyészség és a rendőrség rejtelmes okból nem mutat kellő érdeklődést viselt dolgaik iránt. A tényfeltáró újságírás már feltérképezte a SIMPERGERIUM néhány zugát és szegletét. Én mint publicista nyilvánosságra hozott hatósági állásfoglalás híján csak „alapos gyanú ”-ról és „cáfolhatatlannak látszó leleplezéséről beszélhetek, mert SIMPERGER úr, amilyen jó a humora, még a végén feljelent engem, és nem ő lesz az alperes, hanem én. Ezt a körülményes beszédmódot tehát SIMPERGER úr kényszeríti rám. Meg Kollár Imre úr. Kollár Imre úr ugyanis az igazság barátainak abba a csoportjába tartozik, amely többedmaga nevében tiltakozik. Ezt a típust ismerem az ántivilágból. Az ilyen urak mögött névtelen, formátlan tömeg fortyog, mely példás ítéleteket követel, jól megmondja a magáét Eisenhowernek, szorgalmazza csapatok ki- vagy bevonulását ide vagy oda (a kormány igényei szerint), és a legszívesebben kitépné a nyelvedet, ha rosszat mondasz valamelyikük pincsikutyájáról. Az ilyen urak hajlanak a denunciációra. Kollár Imre úr például, többedmaga nevében, feljelenti az ÉS-t szponzorainál, annak reményében, hogy ezek majd beszüntetik a lap támogatását, így harcol Kollár Imre úr többedmaga nevében a sajtó tisztaságáért. Kollár Imre úr nem dobál sarat, nem fröcsög gyűlöletet, á, dehogy. Kollár Imre úr SIMPERGER kedve fenyegetőzik, persze többedmaga nevében, és praktikus lépésekre szánja el magát. Mindazonáltal én nem gyűlölöm sem SIMPERGER urat, sem Kollár Imre urat. Úgy gondolok rájuk, ahogy fiatal kollégám, Percy Bysshe Shelley gondolt egyik kritikusára: Nem osztható az én dühöm, benned a szeretet s igazság híját gyűlölöm - hát hogy gyűlöljelek? Eörsi István Hegyi Gyula az ÉS-ben reagált az Állni a szót című írásomra (ÉS, 1998. nov. 27.), amelyből vajmi keveset értett meg. Segítségül figyelmébe ajánlom A Westminster-modell (Katalizátor Iroda, Bp. 1993.) vagy A ,magyar kérdés” (Akadémiai, Bp. 1996.) című tanulmánykötetemet, ezekben bőséges anyagot találhat az egyfordulós választási rendszer előnyeiről-hátrányairól. Ami pedig Adyt illeti: kérem, olvassa el újból a szöveget. Orosz István, esszéista NAPI Megrendelhető a 350-1117-es faxon Központi telefonszámok: 350-4349, 320-8217 Hirdetések felvétele: 350-6128, 370-3784 ÉLET ÉS IRODALOM ! Kiadja az Irodalom Kft. ÉS Alapítvány Journal Art Alapítvány Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: TARNÓI GIZELLA VÁNCSA ISTVÁN Olvasószerkesztő: SZIRA PÉTER Szerkesztők és fogadóórák: Széppróza: DÉRCZY PÉTER csütörtök 10-13 Tárlat, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13 Könyvkritika: KÁROLYI CSABA csütörtök 9-13 Irodalomtörténet: ΒΑΤΑ IMRE hétfő 10-13 Vers: KÁNTOR PÉTER kedd 11-13 Műbírálat: BAKÁCS TIBOR S. kedd, szerda 11-13 Tervezőszerkesztő: BORSOS SZVETLÁNA Munkatársak: DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET ORBÁN OTTÓ Riporterek: KÓCZIÁN PÉTER ÓSZABÓ ATTILA VAJDA ÉVA Index: 25 44 HU ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, RezSő*«115. ^ (Bejárat a Rezső utca felől) Budapest 1443. Pf. 274 Telefon: 303-9211 Telefax: 303-9241 E-mail: irodalom@westel900.net Internet-cím: http://es.westel900.net Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 303-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Levilágítás: Mester Nyomda Lapterjesztés: Baranyi és TSA Kft. 1062 Budapest, Bajza utca 68. Telefon: 153-2755 Terjeszti a HÍRKER Rt., az NH Rt. és alternatív terjesztők Előfizethető a szerkesztőségben, postautalványon vagy átutalással, a Hírlap Előfizetési és Elektronikus Posta Igazgatóságánál (Bp. 1846 Csokonai u. 6. Postabank Rt. 219-98636, 021-42795) és kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban és a hírlapkézbesítőknél. Előfizetési díj: egy évre 4512 Ft, fél évre 2256 Ft, negyedévre 1128 Ft, egy hónapra 376 Ft. Külföldi előfizetés: a szerkesztőségen keresztül. Éves előfizetési díj: 80 USA-dollár, környező országokba 40 USA-dollár a bankszámlánkra történő befizetéssel (a szerkesztőség egyidejű értesítése mellett). Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. 10102237-07105005-00000008 Nyomtatás: Veszprémi Nyomda Rt. Felelős vezető: Erdős András igazgató A lap a Soros Alapítvány, a Nemzeti Kulturális Alap és az Inertia Kft. támogatásával készül. További támogatóink: CAOLA Rt., Dunaferr Rt., EGIS Rt., Graphisoft Kft., Hungagent Rt., MOL Rt., MTESZ, Róna és Társai Rt., továbbá olvasóink, akik tavaly adóforntjaikkal támogatták a lapot. Az ÉS kommunikációs partnere: Lapzárta: kedd, 11 óra Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. IRODALOM 1999. JANUÁR 8.