Élet és Irodalom, 2003. július-december (47. évfolyam, 27-52. szám)
2003-08-22 / 34. szám - j. f.: Márai írja… • glossza | páratlan oldal (11. oldal) - Korányi Balázs: 2003 aug. • glossza | páratlan oldal (11. oldal) - Bakos András: A butaság is fáj • glossza | páratlan oldal (11. oldal) - K. I.: Ká and Há • glossza | páratlan oldal (11. oldal) - zk: A rontás virágai • glossza | páratlan oldal (11. oldal) - Mari néni: Szubsztantivista búsongás • glossza | páratlan oldal (11. oldal) - varkonyig: Morálisan nem szép • glossza | páratlan oldal (11. oldal) - efef: Tanúvallomás • glossza | páratlan oldal (11. oldal) - Huszár: Nyelvtudás • glossza | páratlan oldal (11. oldal) - Szikszai Károly: Brigádnapló • kép | illusztráció | grafika | rajz (11. oldal)
páratlan oldal MÁRAI ÍRJA... Történészek vitatkoznak egy napilapunk hasábjain. Egyikük szerint a zsidógyűlölet annyira mélyen gyökerezett az akkori keresztény magyar társadalomban, hogy a nyilasok egy korabeli „szabad” választást könnyen megnyerhettek volna. A Terror Háza igazgatónőjének erről homlokegyenest ellenkező a véleménye. Tisztelettel ajánlom figyelmükbe - az autentikus tanúnak mondható - Márai Sándor 1945-ben papírra vetett sorait. „Ez a magyar társadalom oly bűnöket követett el, hogy a napon, mikor felocsúdik a romok között a való helyzetre, kétségbeesett bűntudata újabb dühöket szülhet csak; azokra dühöng majd, hangosan vagy titkosan, akik bűneinek itt maradt bűnjelei, a zsidókra és mindenkire, aki bűneire emlékezteti. Mentől hangosabban kiált az égre egy bűn, annál kínosabb, ha bűnjelek maradnak a gaztett után.” (Ami a Naplóból kimaradt) 1.f. 2003 AUG. Parkolni próbáltam a minap a Jászai Mari téren, de egy plázsra igyekvő, ötven körüli, picit vézna úz utamat állta. Azt mondta, ez az ő parkolóhelye, s mindjárt jön a felesége az autóval, úgyhogy inkább parkoljak máshol. Mert szerintem nem ildomos közterületen parkolóhelyet foglalni, s mert a feleség a láthatáron sem volt, megkértem, hogy álljon odébb. Az úr ekkor stílust váltott. Közölte, hogy tudja, hogy nem vagyok magyar, de azért megpróbálja magyarul megértetni velem, hogy én oda nem állok, s ha kell, testével állja utam. Én ismét megkértem, hogy menjen odébb, de akkorra már mocs 2003. AUGUSZTUS 22. kos zsidó voltam, akinek mind a négy kerekét le fogja ereszteni, ha nem takarodok el. Kipattantam az autóból, s ütésre lendült a bal karom, de talán isteni közbenjárásra, félúton megállt az ütés. Mély levegőt vettem, s inkább rendőrt hívtam. A rendőr gyorsan felmére a helyzetet, és cselekvési tervet ajánlott. Szombat lévén, legyünk békességgel, kérjünk szépen bocsánatot egymástól, majd keressek magamnak máshol parkolóhelyet. Az ötven körüli úrnak elégedett vigyor ült ki az arcára. Volt miért örülnie. Övé lett a parkolóhely, s a rendőr is mellé állt. Ráadásul a mocskos zsidót is jól megleckéztette. Korányi Balázs A BUTASÁG IS FÁJ „Szakmai tudással lehet eredményt elérni ebben az ágazatban, butasággal nem” - mondta a gazdák szemébe Vásárhelyen, a MAGOSZ küldöttgyűlésén Magda Sándor, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának elnöke. Talán nem is csodálkozott azon, hogy a jelenlévők magukra vették az inget, füttyel válaszoltak neki. Talán elégedett is volt, hiszen tényleg igaza van. Más kérdés, hogy ő politikus, azaz tagja annak a kasztnak, amely a rendszerváltozás óta azzal butítja a kicsisége miatt versenyképtelen gazdaságok tulajdonosait, hogy szükség van a munkájukra, így, ebben a formában. Holott nagy részük úgy lett termelő, hogy a privatizáció idején elbocsátották, s e földön és az otthon vagy a rokonok háztájijában elsajátított, valóban kétes értékű tudáson kívül nem volt mása. De jobb, ha ezek az emberek dolgoznak - még ha rossz hatásfokkal is -, mintha sorban állnának segélyért. És az idő előbb-utóbb úgyis megoldja ezt a problémát. Ez az óriási, arcpirító képmutatás, amelyet több-kevesebb utálkozással, de magáévá tett minden hatalomra került politikai elit a rendszerváltozás óta, nagyon nagy bűn. Őszinteséggel nem lehet jóvá tenni. Bakos András RÁ AND HA A Kulcsár-affér avagy a brókerbotrány számos eleme mindmáig érthetetlen és minden bizonnyal még sokáig kideríthetetlen marad. Nekem azonban már az is némi megnyugvást jelentene, ha valaki elmagyarázná, hogy a „K&H” rövidítést, amelyben a „K” a magyar „kereskedelmi” a „H” pedig az ugyancsak magyar „Hitelbank” szóra utal, miért mondja majdnem minden hírolvasó, bemondó, politikus így: „Ká-end-há”? Vajon azt hiszik-e, hogy ez a bizonyos jel, amely szemmel láthatóan egy nagy kötött „E” betű és egy nála kisebb „T” betű összeszerkesztéséből, „ligatúrájából” lett, azaz a latin „et”, magyarul „és” szó helyett áll, tehát azt képzelik, hogy a „Káés-há”-t mindenképpen angolul lehet csak kiejteni? Na de akkor miért nem „kés-and-éjcs”-et mondanak, ahogy azt a jó britek tennék e betűszó láttán. Avagy ez már a nyelvtörvénybe ütközne? K. I. A RONTÁS VIRÁGAI „Nagyobb lesz a pénzromlás. Csaknem két százalékkal rontotta jövő évi inflációs előrejelzését a jegybank” -jelentette be kétszer is a tévéhíradó egyik műsorvezetője hétfőn este. Kérdéseink a következők: SZIKSZAI KÁROLY: BRIGÁDNAPLÓ 1 A 1 Vajon milyen jegybank lehet az, amelyik saját előrejelzését rontja? Vajon milyen hírszerkesztő az, aki nem ismeri a rontani és a romlani ige jelentésbeli különbségét? Vajon milyen nyelvérzék az, amelyik ezt nem veszi észre, és egyáltalán. A bemondónő feltehetően ezt akarta mondani: Korábbi, jövő évre vonatkozó inflációs előrejelzéséhez képest a jegybank két százalékos romlást állapított meg. Vagy mást, de amit mondott, azt feltehetően, nem. Ők SZUBSZTANTIVISTA BÚSONGÁS fenti címet Béndek Péter cikkéből másoltam ide, az ÉS legutóbbi számából. Búsongtam rajta kicsit, a másik szót nem találtam az Idegen szavak szótárában, de ez biztosan a szótáram hibája. A cikk egészével is végig bajban voltam, mondanám, egy kukkot se értettem belőle, de az az igazság, hogy egy-egy kukkot még csak-csak, ám az egészből semmit. Többszöri nekifutás után se. Az individualizmust bíráló cikkben például egy helyütt előzmény nélkül ez bukkan föl: „Ez természetesen mélyebb probléma Auschwitznál, amely - hozzáteszem: éppen ezért »filozofikusan« igen, de filozófiailag aligha ragadható meg, hacsak nem Heideggerrel, ami viszont botrányosnak tűnik. Nem az.” Ezután e téma eltűnik, hogy aztán a cikk végén így bukkanjon fel: „De Magyarországon a liberalizmusról hamis realisták, doktriner komprádor-politikusok és Ronald McDonald (a piros orrú bohóc) izzó lelkületű ellenfelei állítják ki a bizonyítványt. Máshol kétszáz éve a modernség útkereséséről vitáznak, és a liberalizmus melléktéma. Nálunk mindkét oldal megelégedésére »Auschwitz« a leitmotív.” Akármi legyek, ha értem. Marad a búsongás. És a rossz honpolgári közérzet. A cikk egy pontján ugyanis végre ezt olvasom: „A vitáink... Mari néni honpolgári közérzetének javulásához még véletlenül sem járultak hozzá. ” Szent igaz. Mari néni MORÁLISAN NEM SZÉP Ifjúsági és sportminisztere védelmére kelve a miniszterelnök azzal érvel a rádióban, hogy Gyurcsányra törvénysértést senki sem bizonyított rá, legfeljebb arról beszélnek, „hogy morálisan nem szép, amit csinált”. „A homo morális ellentéte és ellenképe, gyökeres tagadása a homo aestheticus, az önmagáért való tiszta szemlélődés embere, aki nem ismer jót és rosszat, melyet semmiféle lángelme nem különböztethet meg, csak szépet és rátat...” - írja Kosztolányi Gaultier nyomán homo aestheticus és homo moralis kibékíthetetlen ellentétéről 1908-ban. 2003-ra úgy látszik, mégiscsak sikerült a szintézis. várkonyig TANÚVALLOMÁS Demeter Ervin föl van háborodva. Eleve imádom, amikor Demeter Ervin föl van háborodva. Ezúttal azon, hogy a rendőrség Szász Károly-ügyben találgatásokba bocsátkozik, melyek szerint ama nyári kora hajnalon ott az uszoda előtt nem politikai, hanem közlekedési verés történt. Oppardon: brutális bántalmazás; Szász úr ugyanis így javítgatja ki a riportereket, ezért hát Demeter úr is e megszabott szóhasználattal él. A rendőrség persze némi joggal mondhatná erre, hogy ők nem találgatnak, hanem nyomozgatnak, sokmillióért (s akkor még a család 24 órás őrzésének költségét nem is számoltuk), s tanúk sorát hallgatja meg; továbbá arra is alapoz, hogy seprűnyél használata és a helyszínen felejtése nem vall éppen profi verőlegényekre. Márpedig a hivatalos verziót már Szász ismertette, mihelyt a műtőből kigördítették az odacsődített kamerák elé. Tehát csak semmi kecmec. Nem hallgathatok tovább. Itt közlöm, amit a két szememmel láttam. Az úttesten László Csaba hevert, elütött biciklistát alakítva, a bozótosban pedig föltűrt ingujjal Medgyessy Péter ólálkodott, vadul forgó szemmel egy seprűnyelet lóbált, s közben csúnya szavakat mormolt. Most csak ennyit, bővebb információimat az igazság kiderítése érdekében csak közvetlenül a legfőbb ügyésszel vagyok hajlandó megosztani. efef NYELVTUDÁS A magyar turistacsoport Oslóban taxival készül kimenni a repülőtérre. Az idegenvezető megkéri az egyik utast, szóljon a taxisnak, hogy várják meg őt is. Az odalép az autóhoz és rákiált a vezetőre: Halt! A Führer! (A népszámlálási adatok szerint Magyarországon 1990 és 2001 között kétszeresére emelkedett az idegen nyelvet beszélők száma. Tíz százalékról húsz százalékra.) Huszár A 2002-es év zsidó könyve Amerikában Jonathan Safran Foer: Minden vilángol Ulpius-ház Kiadó, 2003 - www.ulpiushaz.hu 1ÉLET ÉS|· IRODALOM