Élet és Irodalom, 2004. janár-június (48. évfolyam, 1-26. szám)

2004-01-02 / 1. szám - drMáriás: Képek • kép | illusztráció | grafika | rajz (1., 3., 4.,6., 7., 9., 12., 14., 15., 17., 19., 22., 23., 25., 26. oldal) - Megyesi Gusztáv: Irány a barlang • vezércikk (1. oldal)

Esterházy Péter: E-színesek * Halmai Gábor: Csúszós lejtő (alkotmánybírósági ítéletekről) * Szerbia választott (Szrgyan Cvijics, Major Nándor) * Ketten egy új könyvről­­ Végel László: Hontalan esszék (Reményi József Tamás, Vágvölgyi B. András) * ÉS Irodalom: Ferdinandy György, Gellén-Miklós Gábor, Györffy Ákos, Király Levente, Lanczkor Gábor, Papp András, Sebeni Gábor, Váradi Péter Tárcatár: Péterfy Gergely I­S­­­ELET­ES |IRODALOM| IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP XLVIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 288 FT 2004. JANUÁR 2. drMáriás rajza MEGYESI GUSZTÁV: Irány a barlang Azt kérdezte még karácsony előtt Kökétty­ Mih­ály egészségügyi mi­niszter kissé idegesen az őt zaklató ellenzéki újságíróktól, hogy mit akarnak még tőlük: járjunk tán rongyokban, lakjunk barlangban? Jelentem, igen. A ruházat esetleg maradhat, a barlangok viszont tárva-nyitva állnak, és véletlenül gyertyát is gyújtanak, annak fénye a barlang falára vetül, lásd Platón, és helyben is vagyunk. A platóni szerelem, ahogyan az egykori párttitkár mondta volt, egészen bele a kamerába. A miniszter idegessége mindazonáltal érthető. Mint ismeretes, illet­ve, nem biztos, hogy ismeretes, mert Magyarországon minden közbot­ránynak úgy három nap az átfutási ideje, utána mindenki mindent el­felejt, mintha azzal, hogy a botrány be van dobva, egyszersmind el is intéződne; szóval, Kökény miniszter, miután megtudta, hogy kormá­nya a felére csökkenti a harmincmilliós kedvezményes lakásvásárlási hitelt, gyorsan, még a régi feltételek mellett vette fel a maximális ösz­­szeget. Hozzá kell tenni, hogy nem egyedül, véletlenül Magyar Bálint miniszter is így tett, meg még akikről nem tudunk, valamint Csabainé is, aki a lúzerkormány tréfájaként egyenesen a kabinet lakásügyi bizto­sa, és ebben a minőségében az utolsó pillanatig hangoztatta, hogy a kormánynak esze ágában sincs a hiteleket megnyirbálni. Amikor az újságírók rákérdeztek a szerencsés miniszterekre, hogy nem volna-e gesztusértékű lépés, amolyan igazi szocikormányos üze­net, ha saját kérésre átalakíttatnák a hitelkonstrukciójukat, lesüllyed­ve persze ezzel a magyar nép szintjére, akkor példaértékű válaszok születtek. Magyar miniszter sértődötten kitért a válasz elől, Kökény miniszter előjött ezzel a barlanggal, s még Csabainé volt az, aki hajlott volna az ötletre, feltéve, „ha a többiek is így tesznek”. Ez tartott úgy fél napig, mert amikor Áder ellenzéki pártvezető fölvetette, hogy Csabainé akár le is mondhatna, hiszen a saját kormánya hazudtolta meg, azt felelte élő adásban, hogy ilyen szívességet nem tesz meg az ellenzéknek, sőt, ezzel együtt a kedvezményes hitel is marad, egyéb­iránt pedig az országban több százezer háztartásban nincsen angol vécé, ő a továbbiakban erre fog koncentrálni. Kökény miniszter viszont alaposan visszavágott. Most bele lehetne menni abba, hogy tulajdonképpen, ha úgy vesszük, a miniszter, a kor­mánytag is ember, enni, inni, lakni szeretne, hiszen ugyanolyan állam­polgár, mint a többi, csak istenem, speciel neki volt információja és kompetenciája a bankoknál gyorsan eljárni, ami mondjuk úgy tízmillió­nyi törpe többségnek nem adatik meg, továbbá, hogy egyébként is jogszerű az üzlet, és ami jogszerű, az egyszersmind erkölcsös is..., de ebbe most mégse mennék bele, engem csak a gesztus érdekel. S a gesztus is csak azért, mert egy másik, permanens barlangprob­lémákkal küszködő politikus, Szekeres Imre nyilatkozta a Népszabad­ság évösszegző interjújában, hogy „a mi kormányunk egyik erőssége, hogy gesztusokra is képes”. A gesztus tényleg nagyon fontos, hogy most a szocik többi erénye hirtelen ne is jusson az eszembe, gondol­junk csak a söjtöri kormányebédek helyébe ígért szimpla virslire a barna kenyérrel, ami már egyenesen acélos előrehaladás a jóléti rendszerváltásban. És ennek van is alapja, a magyarság ugyanis a fel­mérések szerint az utóbbi tizenkét évben tulajdonképpen teljesen le­állította az anyagcseréjét, és kizárólag gesztusokon él, a folyamat vé­gén pedig nyilván ugyanez a gesztus is jön ki belőle, függetlenül at­tól, hogy budin vagy angolvécén ül. Másként nem lehet, tudniillik nagyjából akkor, amikor Kökény mi­niszter kétségbeesésében már Frédi- és Vilma-ruházatot keresett a költözéshez, a Szociális Szakmai Szövetség Ferge Zsuzsa vezetésével közzétett egy aprócska jelentést, ami tulajdonképpen szóra sem érde­mes, én is szégyenlek előhozakodni vele, csak megbolygatom vele az ország nyugalmát. Eszerint ma Magyarországon úgy kétmillió ember (tehát nem a többség) él szegénységben, egymillióan havi 13 ezer fo­rintból élnek, a másik egymilliónak a rezsi kifizetése után havi 3500 forintja marad, félmillió családnak van közüzemi vagy kamattartozá­sa, s mindez azért alakult így, mert a családok nem bírják az építkezé­sekhez, lakásvásárláshoz fölvett kölcsön törlesztőrészleteit fizetni. Ami persze nem akkora gond, mint amekkorának képzeljük. A fel­mérés szerint, ha valaki megszorul, akkor az uzsorás száz százalék ka­matra minden további nélkül ad neki hitelt, ám ez eléggé korszerűt­len, mezítlábas forma. Az igazán korszerű hitelkonstrukció az, és ezt tudnám Kökény miniszternek és társainak is ajánlani, amikor a kérel­mező egész évre eladja az erre a célra alapított bűnszövetkezetnek a családi pótlékát vagy a gyest, sőt, a bankkártyáját pedig a kölcsön fe­jében átadja a jótevőinek kezelésre, mígnem bizonyos idő eltelte után tényleg a barlangban köt ki. Nem tudom, ki hogyan van vele, de korábban minderről egyetlen büdös sort se olvastam a hazai sajtóban, s egyetlen tudósítást se lát­tam a tévékben, sőt, meg kell mondanom, hogy egyedül Lendvai Il­dikó tért ki rá országértékelő frakcióvezetői beszédében, amennyiben sajnálattal jegyezte meg, hogy a jóléti rendszerváltás során még nem sikerült megoldani a tartós szegénység felszámolását. Viszont „az MSZP képviselői a tárgyévben összesen 127,5 órát be­széltek a T. Házban, s a legfegyelmezettebben vettek részt a bizottsági üléseken”. Na most akkor, ugyan már mitől ideges Kökény miniszter? Pártja szocialista, baloldali, érti a problémákat, s még a jólét küszöbén is sor­ra tünteti ki gesztusaival a választókat. Édes istenem, hát most egy időre mackófelsőt húzunk télikabát helyett, s beköltözünk a barlang­ba, onnan nézünk le a városra, amely teli van szeretettel és megértés­sel. Jó, ez tényleg idegmunka, de hát egy Kökény-formátumú szoci­­politikus mindig ki volt téve ennek. Amikor annak idején a sajtó nap nap után azt forszírozta, hogy az MSZMP számoljon már el végre a vagyonával, de a legapróbb részletekig, mert az nem az övé, akkor Kökény miniszterhez hasonlóan Fabriczky pénztárnok is kifakadt, „még jó, hogy a szaros alsógatyánkat is nem kérik”. És nagyon nem fért a fejébe a válasz, már ti. hogy az még rendben volna, hogy az alsógatyájukat nem adják, de miért szaros. ■ V 04001 9 770424 884005

Next