Élet és Irodalom, 2004. janár-június (48. évfolyam, 1-26. szám)
2004-06-04 / 23. szám - Bodor Pál (Diurnus): Zajongok, de nemigen látok kiutat. Hol lesz a Népszabadság a 2006-os választásokon? • reflexió | Visszhang • Szigethy András: A Népszabadság-ügy (ÉS, 2004/21.) (2. oldal) - Mátrai István: Olimpiaibojkott-mérleg • reflexió | Visszhang • Kovács Zoltán (ÉS, 2004/19. és 21.) (2. oldal) - Bakács Tibor Settenkedő: Közlemény • reflexió | Visszhang (2. oldal)
IRÉNKOR 2004. június Pécsi Országos Színházi Találkozó 2004 Visky András prózaversei. Zsótér Sándor a színészről. Tompa Andrea a budapesti évadról. Sándor L. István a vidéki bemutatókról. Bagossy Lászlóval Szepesi Krisztina. Vincze Jánossal Somorjai Eszter beszélget. Forgách András esszéje a magyar drámáról, P. Müller Péter tanulmánya Márai Sándor színműveiről, Gajdó Tamás tanulmánya zsidó színházművészek emlékiratairól 1939 és 1943 között. Színikritikák: Szűcs Katalin Ágnes a Macskajátékról Nagy Imre A Janikétól Katona Imre a Hamletgépről Szegő János a Koccanásról. Recenziók: Györffy Miklós és Dobák Lívia Radnóti Zsuzsáról, Rosner Krisztina az Örkény-ösztöndíjasok antológiájáról, Nagy András a kortárs német drámaírók antológiájáról, Pályi András az Ifja próféta -mai lengyel drámák című kötetről. Melléklet: Háy János A Pityu bácsi fia. www.jelenkor.net ÉLET ÉS I·N 2 IRODALOM IS,2004. JÚNIUS 11. VISSZHANG E heti számunk bővített terjedelemben, változatlan áron jelent meg. Az okok és a rossz recept Mint a Népszabadság (és elődjének) több mint ötven éve vásárlója, érdeklődéssel olvastam a lapra vonatkozó elemző írásokat. (Szigethy András, 2004/21.; Bodor Pál, 2004/23.) Messzemenően nem értettem egyet Zsolt Péter írásával: az elhíresült Teller-levél ügyét etikai kérdésként fogta fel, noha az csak egyszerű baleset volt (2003/40.) Egy ennél mindenképpen súlyosabb kimenetelű vasúti balesetnek sincsenek etikai vonatkozásai, ha a hibát elkövető vasutas nem ittas, vagy nem teszi a szépet éppen a váltóállítás idején, mint Ödön von Horvath darabjának hőse. Más kérdés, hogy a pályaalkalmassági vizsgálatot ilyenkor megismétlik. Ami a lap drasztikus példányszámesését illeti, az okok vizsgálatát nem érzem elég alaposnak. A televíziózást például nem lehet egyszerű alternatívaként kezelni a napilapolvasáshoz képest. Ma ugyanis egy olyan kábeltévés előfizetés, amely a három tudományos ismeretterjesztő csatornát is tartalmazza, több mint havi háromezer forintba kerül, amihez ha hozzáadjuk egy lapelőfizetés díját, az átlagnyugdíj tíz százalékát kapjuk. Sok nyugdíjas egyszerűen vagy-vagy döntés előtt áll, és valljuk meg, az említett csatornák választéka még a Népszabadságéval is vetekszik. A mai rohanós, internetes világban pedig a nyugdíjasok azok, akik képesek lennének egy 30- 40 oldalas napilapot végigböngészni. Az internetes hozzáférés nehezítése, késleltetése talán egy másik réteg előfizetési hajlandóságát növelné meg, ki tudja. A példányszámcsökkenés legfőbb okát mégis az utóbbi hat év megosztó politikai légkörében látom. Nekem is van olyan jó ismerősöm, aki jobboldali szavazó lévén a helyzet éleződésekor azért mondta le a HVG (!) előfizetését, mert egyszerűen nem bírta elviselni, hogy hetente szembesüljön az imádott vezér politikájának ellentmondásaival. Ez a hatás fokozottabban jelentkezik a napilapnál, amely a sokoldalúságra törekvés mellett sem titkolja politikai szimpátiáját, és az a bizonyos szembesülés a hét minden napján be kell hogy következzék az olvasónál. Orbánnak sikerült annyira extrémmé tenni a mindennapi életet, hogy egy eltérő vélemény puszta elolvasása is elviselhetetlen a fanatizált hívőnek. Ez több tízezer olvasó elvesztését eredményezte. A bulvárosodás viszont egyértelműen nem ok, hanem következmény, a rossz recept. Teljesen egyet kell érteni a szerzőkkel, hogy elfogadhatatlan, káros és életveszélyes. Ilyen címek, közvetlenül a fejléc alatt, mint Egyensúlyba hozza lakása energiáit a csakra vagy: Férfiak férfiakkal, nők nőkkel táncolnak, elképzelhetetlenek egy komoly újságban. Az sem vezet semmire, ha a tévéhíradókkal versenyez a lap: a gázrobbanás helyszínén a riporter a posztoló rendőrt vagy a dilettáns civilszervezetet kérdezi okokról, törvényi szabályozásról, egyebekről. Inkább egy nappal később, de értelmesen, szakszerűen, a legjobb forrásból tájékozódva kellene. Nehéz az én korosztályomnak megérni, hogy a nyomtatott betű fél évezredes diadalútja véget ért. Mégis, az utóvédharcokban is a megmaradásra, nyomtatásra csak a minőség kell hogy érdemes legyen. Bauer Péter Szeretve kritizálni Tisztelt Főszerkesztő Úr! Hát jól megjártam. Holnap repülök Kínába egy konferenciára, megvettem a ÉS-t azzal a szándékkal, hogy ma bele se nézek, mondván, lesz időm az úton olvasgatni. Dehát az első oldalt csak megnéztem! (Kovács Zoltán: Családsegítők, 2004/23.) Mivel nem mentem fel a Professzorok Batthyány Körének múlt pénteki megbeszélésre a Gellértbe, nem tudom megítélni a találkozó légkörét O. V.-vel, és azt sem, mi késztette az ott megjelent 25 kollegát a kétszázas PBK taglétszámából hogy a nyilatkozatot megírja. Péntek késő este már megkaptam a szöveget (hm, hm), jelezve, hogy a szombati Népszabadságban jelenik meg némi kontrasztként az én írásomhoz (Egy a zászló...), ami azért nem éppen szervilizmusomat tükrözi. Az érdekes az, hogy bár a memorandum összeállításában, közlésében teljesen ártatlan vagyok, ezzel szemben eszmefuttatásában én vagyok a hivatkozott, cikizett személy (a némák nem sok vizet zavarnak). Mivel felvetései túlnyomórészt korábbi írásaimból valók, vannak akik „két jó szóért, ropiért...., még leveleket is felolvasnak", úgy érzem, röviden csak reflektálnom kell írására. Aki annyi kritikai cikket (is) közölt támogatott pártjairól, politikusairól, mint én, aligha támadható azzal, hogy ő ezt „jó szavakért, pogácsákért” tenné. Csak a legutóbbikra hivatkozom: Népszabadság, máj. 29., máj. 10.; Magyar Hírlap, ápr. 7., febr. 21.). Főszerkesztő úr - úgy tűnik - ettől eltekintett. Sajnos — a félreértett elkötelezettség miatt - a mi oldalunkon meglehetősen egyedül vagyok, aki fölpanaszolja a „magyar rónát”, nem azért, mert kutyába sem vesznek bennünket, hanem azért, mert nyesegetni szeretném politikusaink vadhajtásait, szeretném őket az általunk vélt helyes(?) irányba terelgetni, ami bizony nem könnyű feladat! Lengyel Lászlóval egyetértésben vallom, hogy egy elkötelezett értelmiséginek igenis hallatni kell hangját, és nem azzal van legnagyobb hasznára az általa támogatott politikai oldalnak, ha „gátlástalanul” dicséri, dicsőíti őket, hanem ha („szeretve”) kritizálja ténykedésüket. Az utóbbiból az illetőnek az ég világon sem lapkal rendszeresen szemlézi llagország legnagyos médiafigyelése az 11. »OBSERVER« Tel:3034738,Fax:3034744 BUDAPEST MÉDIAFIGYELŐ KFT. HTM1: raketing^rt http://www.observer.hu mi haszna nincs, nem kap érte vállveregetést, de még „pogácsát” sem. Lovas István támadása (Demokrata, 2004/7.) aligha sorolható a „jutalmak” közé. Az utóbbit még elviselné az ember, ha politikusaink mellé állnának! A legfájdalmasabb az, amikor kedves konzervatív barátaim (akik saját érdekeiket szem előtt tartva - soha egy szót se szólnak a nagy nyilvánosság előtt, legfeljebb biztatnak, hogy menjek ki a csatatérre), közük velem: nekik tetszenek L. I. levelei a Demokratában! Kedves Főszerkesztő Úr! Mit tanácsol? Mit kellene tennie egy kereszténydemokrata, konzervatív szellemiségű értelmiséginek, akinek szülei, nagyszülei megszenvedték a szocializmust, aki minden lehetősége ellenére sem hagyta itt az országot, mert úgy gondolta, hogy itthon van a helye? Csatlakozzon a némák, a tapsolók közé? Vagy szegődjön Horn Gyulához, vagy legyen SZDSZ-hívő? Tisztelettel üdvözli: Solymosi Frigyes Nem bűntett! T. Tischler Úr! Ön, az M.S.-ben egy klub és sportága (FTC, labdarúgás) történelmét érintő témát választott és dolgozta fel cikkében (A kádári hatalom és a Fradi, ÉS, 2004/20.). Egy nép által megélt emberöltőnyi távolságot sem letakaró „korrajzát”, politikai fordulatait, vagyis a közelmúlt megszólaltatását és az események értékelését nem kevés önbizalommal vállalta. Valóban komoly feladat volt. Úgy gondolom, ilyen feladatokhoz igencsak fel kell készülni, mégpedig oly módon, hogy a citált tények pontosak és megkérdőjelezhetetlenek legyenek. A rövid történelmi távlatból megítélhető események és kiváltó háttereik felidézése korrekt, ellenőrzött alapokra kell hogy épüljön, mert a tények ugye makacs dolgok. Attól lesznek tények, hogy hiteles információkra támaszkodnak. A megtörtént események elemzése szoros ellenőrzése kizárja azt, hogy az érintett korszakot ellenőrző hatalom manipulálja az információkat, így a tényeket is elfedi, így az igazságot is a maga javára magyarázza. Ugye a maga számára is ismerős az igazság elferdítésének a dezinformációs csatornája és a felületes ténykezelés? Jó szándékú (?) cikkében, több-kevesebb tárgyi és időrendbeli hiba is becsúszott, ezért T. figyelmét felhívom arra a körülményre, hogy még igen sok volt játékos él a csapatból, akik Önt átsegíthették volna ilyeténbeli tájékozatlanságán. A személyemet érintő rosszindulatú 1965-ös „vámbüntettem” ide citálásának „tényéhez” egyelőre (saját védelmemre) annyi hozzáfűznivalóm van, hogy a ma is birtokomban lévő vámhivatali határozat megengedett négyezer forint értékű teljes kedvezményt. A vámtiszt 4849 forintra értékelte az általam behozott összértéket, tehát 859 forinttal léptem át a megengedett kvótát, amiért is az OTSH viszszavonta az útlevelem érvényességét egy évre. Ennek indoka: vámszabálysértés volt! (1965. 08. 15. BV: 22/1-1965, dr. Fodor S. főhadnagy) Elnézését kérem, hogy a személyemet érintő problémát részleteztem, de úgy érzem, ezzel tartoztam magamnak és azoknak, akik engem büntetlen előéletűnek ismernek. Dr. Orosz Pál írás pontosan arról szól, amit a címben is megadtam: bemutatni, hogyan viszonyult a kommunista hatalom az általa nem kedvelt Ferencvároshoz, a klub vezetőihez és sportolóihoz az 1960-as években. Mindösszesen erre vállalkoztam (ami csupán kis szelete az egyesület történetének még azon időszakban is), nem kevesebbre, de nem is többre. Ebből az is nyilvánvaló, hogy a történéseket, illetve azok megítélését a hatalom szemszögéből vázoltam fel, ennek megalapozásához pedig kiterjedt és sokrétű tudományos kutatómunkát folytattam, elsősorban levéltárakban. Szívesen beszélek az akkori Fradi bármely sportolójával (amúgy is tisztelem őket, önt is beleértve), ők azonban az általam leírt eseményekhez nem nagyon tudnak mit hozzátenni, hiszen az talán dr. Orosz számára is egyértelmű, hogy az MSZMP politikai bizottsági ülésein vagy a belügyminisztérium vezetőségi értekezletein elhangzottakat senki sem osztotta meg a Fradival. Márpedig tendenciózus belügyi jelentések alapján ezeken a magas szinteken döntöttek a nem kevésbé elfogult párt- és állami vezetők arról, hogy egy-egy adott helyzetben miként lépnek fel a Ferencvárossal szemben. Azt is írja dr. Orosz, hogy írásomba „többkevesebb tárgyi és időrendbeli hiba is becsúszott”, s mivel a „tények makacs dolgok”, örömmel vettem volna, ha legalább egyet is konkrétan példaként felhoz. Mert ez a kijelentése így önmagában csak lóg a levegőben. Dr. Orosz főként a cikk harmadik fejezetét rója fel nekem, ahol többször is idéztem az 1968-as belügyi jelentésből, többek között azt is, hogy „vám- és devizabűncselekmények” miatt négy Fradi-játékos ellen eljárást indítottak, s útlevelüket is bevonták. Az esetünkben kevésbé fontos, bár egyáltalán nem mellékes, hogy „eljárás indítása” már az 1960-as években sem végződött aidomatikusan elmarasztaló bírósági ítélettel, s ennél fogva „priusszal”, amit később vagy sikerült töröltetni, vagy nem. Ennél sokkal lényegesebb, hogy nem állítottam, s nem állítom, miszerint dr. Orosz egyike lett volna ama négy játékosnak. S hogy a levélíró kifejezésével élve — „a citált tények pontosak és megkérdőjelezhetetlenek legyenek”. dr. Oroszt csupán egy vonatkozásban említettem meg írásomban, nevezetesen, az 1963-as ominózus FTC-Dinamo Moszkva mérkőzésen durvaságért kiállították, majd emiatt az MLSZ az év végéig öt minden bajnoki és nemzetközi mérkőzéstől eltiltotta. Így aztán végképp nem tudom értelmezni azt az egyetlen konkrét dolgot, amelyet levele záró bekezdésében papírra vetett. Tischler János * Nem értem dr. Orosz indulatát. Ha nyugodtan elolvasta volna a cikkemet (a címet is beleértve!), akkor meggyőződhetett volna, hogy ez az Helyesbítés Legutóbbi számunkban Csordás Gábor könyvheti megnyitójában a Liszt Ferenc teret az Erzsébetvárosba helyezte. Ő ott helyben megtette, a szerkesztőség pedig ezúton kér elnézést a terézvárosi szervezőktől. „A protestáns világ mind több egyházában veszik komolyan az azonos neműek közötti szerelem kérdését, és egyre nő azoknak az egyházi közösségeknek a száma, amelyekben hangot kap a homoszexuálisok integrálásának theológiaietikai imperativusa. (...) Néhány éve a szomszédos Ausztria protestáns egyházai is hasonló véleményre jutottak.” (Következő számunkban Majsai Tamás írása: A homoszexualitás kérdése az ausztriai protestáns egyházakban) Hirdessen az ÉS-ben! Hirdetési tarifák E heti számunk 20 885 példányban jelent meg. Ebből a Magyar Posta, a Lapker Rt. és az alternatív terjesztők megrendelése alapján országosan 6573 példány jut előfizetőinkhez, 13 930 pedig áruspéldányként kerül forgalomba. A hirdetés technikai feltételeiről, valamint 80 ezres olvasótáborunk (Szonda Ipsos-Gfk. 2003. II. félévi adat) összetételéről további részletes információt ad Andóné Váczi Gabriella a 210-5149 és a 210-5159-es telefonon. (az árak az áfát nem tartalmazzák) Méret (mm) Fekete-fehér Színes (mm) (eFt) (eFt) 1/1 270x420 345 470 112 álló 130x407, fekvő 270x200 195 270 1/3 álló 105x407, fekvő 270x135 132 180 7/4 álló 160x200, fekvő 270x100 110 150 1/6 álló 105x200, fekvő 270x70 78 1/6 csík 270x50, fekvő 160x100 62 2/700105x100 43 7/700 50x100 22 2/50105x50 22 1/50 50x50 11 □ ÉLET ÉS IRODALOM] Kiadja az Irodalom Kft., ÉS Alapítvány Journal Art Alapítvány Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: TARNÓI GIZELLA VÁNCSA ISTVÁN Olvasószerkesztő - művészetkritika: SZIRA PÉTER szira@es.hu Szerkesztők és fogadóórák: Vers: CSUHAI ISTVÁN csuhai@es.hu kedd 10-13 Széppróza: DÉRCZY PÉTER kedd 10-13 Könyvkritika: KÁROLYI CSABA kedd 10-13 Interjú: RÁDAI ESZTER kedd 11-13 Külföld: SZÉKY JÁNOS csütörtök 13-15 Tárlat, színház, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13 Tervezőszerkesztő: BORSOS SZVETLÁNA KÁBÁN ESZTER ANNA Munkatársak: DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET Korrektor: GAJDÓ ÁGNES Terjesztés, hirdetés: ANDÓNÉ VÁCZI GABRIELLA Index: 25-44 HU ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Gaal Mózes utca felől) 1450 Budapest, Pf.: 84 Telefon: 303-9211, 210-0969, 210-5861 Telefax: 303-9241 E-mail: es@es.hu Internet-cím: www.es.hu Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 303-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Levilágítás: Chroma-TOP Lapterjesztés: Irodalom Kft. 1089 Budapest, Rezső tér 15. Telefon: 210-5149, 210-5159 Terjeszti a Magyar Posta, a Lapker Rt. és alternatív terjesztők Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. 10102237-07105005-00000008 Nyomtatás: West Hungary Nyomdai Centrum Nyomda igazgató: Jens Danhardt A lap a Soros Alapítvány, a Budapesti Nyílt Társadalom Intézet Alapítvány (OSI), a József Attila Kulturális és Szociális Alapítvány támogatásával készül. További támogatóink, olvasóink, akik adóforintjaik egy százalékával támogatják a lapot. Az Élet és Irodalom Alapítvány bankszámlaszáma: 11786001-20043393 Az ÉS kommunikációs partnere: T- ■ -Mobile Lapzárta: kedd, 11 óra Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. Előfizetési információk A Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központ (1089 Bp., Orczy tér 1.) és kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban, illetve a hírlapkézbesítőknél az előfizetési díj 2003-tól egy évre 11 856 Ft, fél évre 6300 Ft, negyedévre 3366 Ft, egy hónapra 1170 Ft. Kedvezményes éves előfizetés 11 300 Ft a Pont Könyvesboltban (Bp., V. Nádor u. 8.), valamint a szerkesztőségben. Előfizetési csekk, illetve számla a 210-5149, 210-5159-es telefonon, a 303-9241 -es faxon vagy e-mailen es@es.hu igényelhető Külföldi előfizetés: a szerkesztőségen keresztül. Éves előfizetési díj: 160 USA-dollár, a környező országokba 130 USA-dollár a bankszámlánkra történő befizetéssel (a szerkesztőség egyidejű értesítése mellett). További előfizetési információk a honlapunkon www.es.hu Terjesztési reklamációk, címváltozás stb. bejelentése a 06-80-444-444-es postai zöld számon vagy a kiadó telefonszámain.