Élet és Irodalom, 2006. július-december (50. évfolyam, 27-52. szám)
2006-07-07 / 27. szám - Papp Márta: Kérdés Fischer Ádámhoz • reflexió | Visszhang • J. Győri László: Wagner-ünnep Budapesten. ÉS, 26. szám (2. oldal) - Fischer Ádám: • reflexió | Visszhang • Papp Márta: Kérdés Fischer Ádámhoz (2. oldal) - Mesterházi Máté: E helyütt - per helyett • reflexió | Visszhang • Szinetár Miklós: Tájkép csata után - előtt? ÉS, 25. szám (2. oldal) - Fenyvesi Tamás: Tisztelt Szerkesztőség! • reflexió | Visszhang • Koltai Tamás: „Ó, áldalak, te drága hajlék!” ÉS, 26. szám (2. oldal) - Szinetár Miklós: Még egyszer az Operáról • reflexió | Visszhang • Koltai Tamás: „Ó, áldalak, te drága hajlék!” ÉS, 26. szám (2. oldal) - Koltai Tamás: Pontosítás • reflexió | Visszhang (2. oldal) - Prágai Tamás: Éhes fantázia • reflexió | Visszhang • Szijj Ferenc: Étkezési kultúra. ÉS, 26. szám (2. oldal) - Barner Dávid György: Idézési arányok • reflexió | Visszhang (2. oldal)
Kérdés Fischer Ádámhoz Rokonszenves nyilatkozatában - a budapesti Wagner-ünnepről - megdöbbentett egy mondat, pontosabban egy jelző (ÉS, 2006/26.). Idézem, szövegkörnyezetében: „És ha elkezdenénk azzal foglalkozni, hogy milyen ember volt egy-egy zenemű szerzője, egy sor komponista művét egyszerűen nem volna szabad előadnunk. Muszorgszkijét például, aki viszolyogtató ember volt, de csodálatos zenét írt. Engem nem érdekelnek a komponista emberi kvalitásai.” Viszolyogtató - nagyon erős szó. Vajon miért viszolyogtató ember az Ön szemében Muszorgszkij? Azért, mert szerencsétlen alkoholista volt, amilyennek a halálos ágyán festett Repin-kép mutatja? Vagy mert akad leveleiben egy-két antiszemita megnyilatkozás? Kortársai egész életében úgy nyilatkoztak Muszorgszkijról, mint végtelenül jó, kedves, szelíd és tisztességes emberről, aki a légynek sem tud ártani (legfeljebb magának). Talán mulatságosnak tűnik ennyi év távolából Muszorgszkij védelmére kelni, de úgy érzem, ebben az esetben rászorul. Ne gondolják az ÉS olvasói, akik szívesen hallgatják a Boriszt, a Havascsinát, a Kiállítás képeit, hogy ezeket a zenéket egy viszolyogtató ember írta. Papp Márta : Sajnálom, hogy Muszorgszkij emberi kvalitásainak kritizálásával félreértést okoztam, nem ez volt a célom. Az, hogy én Muszorgszkijt emberileg ellenszenvesnek tartom, lehet szubjektív is. Hadd valljam be, hogy az orosz kultúra több kiemelkedő képviselőjétől is viszolygok emberileg, Dosztojevszkijtől (bár rajongok a regényeiért) egészen Szolzsenyicinig. Nemcsak antiszemitizmusuk, hanem misztikus xenofóbiájuk miatt sem szerettem volna a közelükben élni. De elfogadom, hogy az egyik korból nem lehet okvetlenül a másik kort megítélni. Azt is bevallom,hogy nem ismerem annyira Muszorgszkij életét mint azok, akik azzal részletesebben foglalkoztak, sőt azt is, hogy a xenofóbia mások szemében kevésbé visszataszító, mint számomra. De azt, hogy az ÉS olvasói azért érezzék a Bokiszt és a Kiállítás képeit jobb zenének, mert az, aki írta, nem volt rossz ember, ezt nem fogadom el. Mondanivalóm lényege éppen az, hogy a mű a fontos és nem a szerző, akinek egyéb emberi tulajdonságaihoz ma semmi közünk sincs. Azt hiszem, abban is megegyezhetünk, hogy egyértelműbb lett volna Gesualdót felhozni példának, akinek zseniális művei máig is zseniálisak, függetlenül attól, hogy a szerző gyilkos volt. Fischer Ádám E helyütt - per helyett Tájkép csata után - előtt? című eszmelöketében (ÉS, 2006/25.) Szinetár Miklós egyebek mellett a következőket adta ki magából: „És több mint túlzás a piszkos csúsztatás, amivel Mesterházi fejezte be írását: »A Theater an der Wien összköltségvetése 26 millió euró. Átszámítva, nagyságrendileg, ez éppen annyi, amennyiből a Magyar Állami Operaház ’haldoklik’... Meggondolandó, hogy ezt a mi szerencsétlen operánkat így - főakarnokok játékszereként - nem mégis túl drága-e fenntartani.« Miközben Mesterházi feljelentése muníciót szolgáltat az Operát leépíteni akaróknak, azt a csekélységet nem említi, hogy Bécs új operája, a Theather (sic!) an der Wien egy évben 63, azaz hatvanhárom előadást tart, szemben a budapesti Operaház 360 előadásával, azaz egy előadásra a támogatás hatszorosát kapja. Hogyan tűrhette Kovalik, hogy hűséges fegyverhordozója ilyen disznóságot írjon le arról az Operaházról, amelynek vezetése és tagsága évek óta különleges szeretettel vette körül. ” Ezzel szemben Utánunk a pályázat! című cikkemben (ÉS, 2005/37.) a fentiek előtt a következőket is írtam: „A Theater an der Wien, amely az elmúlt évtizedekben musicaleket játszott, 2006/7-től újra - mint Beethoven idejében - operaházként fog működni. Nem lesz saját együttese, hanem stagionejátszást folytat, nagyjából úgy, ahogyan az amszterdami, a brüsszeli operaházak vagy a párizsi Théâtre des Champs-Élysées. Az új bécsi opera havonta hoz majd ki egy-egy új produkciót (évente tízet), amelyeket többnyire más operaházakkal koprodukcióban hoz létre és öszszesen 6-10 alkalommal játszik (természetesen egyetlen szereposztásban, egykét napos kihagyásokkal).” Ugyanebben a cikkemben, ezt megelőzően pedig a következőket is írtam: „Hogy Magyarország vezető (jelenleg egyetlen) operájának valódi blokkszisztémán alapuló, államilag magasan szubvencionált, művészileg igényes repertoárháznak kell maradnia, azt csak azok vonhatják kétségbe, akik tagadják ezen intézmény kiemelt jelentőségét. Kesselyák a tűzzel játszik, mert amit kitalált, igazából a stagione-játszás felé visz. Ennek is lesz létjogosultsága, majd a megújult Erkel Színházban, amelynek azonban önálló, az Operaháztól független, másik operaházként kellene működnie. Hogy végre ne ádáz küzdelem, hanem egészséges verseny alakulhasson ki. ” Íme az ékes bizonyíték, milyen intellektuális-morális mélypontra süllyedhet egy periferikus jelentőségű rendező (Bodansky György: Periféria, ÉS, 2006/26.), ha csak az öndicsérettel van elfoglalva. (Koltai Tamás:“,, Ö, 'áldalak, A drága hajlék!”, É^, 2006/26.) ahelyett, hogy belátná: eljárt felette az idő (Békés András: Szinetár Miklósnak, ÉS, 2006/26.). Mesterházi Máté tudományos munkatárs Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (mm) (eFt) (eFt) E heti számunk 20 814 példányban jelent meg. Ebből a Magyar Posta, a Lapker Rt. és az alternatív terjesztők megrendelése alapján országosan 6243 példány jut előfizetőinkhez, 14 430 pedig áruspéldányként kerül forgalomba. A hirdetés technikai feltételeiről, valamint 99 ezres olvasótáborunk (Szonda Ipsos-Gfk. 2006. I. negyedévi adat) összetételéről további részletes információt ad Andóné Váczi Gabriella a 210-5149 és a 210-5159-es telefonon és a hirdetes@es.hu címen. (az árak az áfát nem tartalmazzák) Méret Fekete-fehér Színes 1/1 270x420 345 560 1/2 álló 130x407, fekvő 270x200 195 325 1/3 álló 105x407, fekvő 270x135 132 220 1/4 álló 160x200, fekvő 270x100 110 180 7/6 álló 105x200, fekvő 270x70 78 115 1/8 csík 270x50, fekvő 160x100 62 94 2/700 105x100 43 7/700 50x100 22 2/50 105x50 22 1/50 50x50 11- ÉLET ÉS|·! Tisztelt Szerkesztőség! Idézési arányok VISSZHANG□ „A sikeresnek tartott Szlovákiában nincsen korszerű, nyitott szociáldemokrácia. És Robert Fico, az új szlovák kormányfő szinte teljesen megszüntette létrejöttének esélyét, amikor szociáldemokrataként lepaktált az extrém nacionalizmus és az autokrácia szolgálóival. Nem csoda, hogy az européer szocdemek felháborodtak. Ugyanis ők, Ficóval ellentétben, érzékelik a látszólagos paradoxont: a szlovákiai szociáldemokrácia kultiválódásának esélyét egyedül a szlovákiai jobboldallal kötött koalíció garantálhatta volna.” __________________________________________(Jövő heti számunkban Szigeti László írását olvashatják a szlovákiai választások után kialakult helyzetről.) Hirdessen az ÉS-ben! Hirdetési tarifák ÉLET ÉS IRODALOM] Kiadja az Irodalom Kft., ÉS Alapítvány Journal Art Alapítvány Megjelenik minden pénteken Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: TARNÓI GIZELLA VÁNCSA ISTVÁN Olvasószerkesztő - művészetkritika: SZÍRA PÉTER Szerkesztők és fogadóórák: Vers, feuilleton: CSUHAS ISTVÁN csuhai@es.hu kedd 10-13 Széppróza: DÉRCZY PÉTER kedd 10-13 Könyvkritika: KÁROLYI CSABA kedd 10-13 Interjú: RÁDAI ESZTER kedd 11-13 Külföld: SZÉKY JÁNOS csütörtök 13-15 Tárlat, színház, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13 Tervezőszerkesztő: BORSOS SZVETLÁNA KÁBÁN ESZTER ANNA Munkatársak: DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET RAJNAI ATTILA Korrektor: GAJDÓ ÁGNES, RUFF BORBÁLA Terjesztés, hirdetés: ANDÓNÉ VÁCZI GABRIELLA Index: 25-44 HU ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Gaal Mózes utca felől) 1450 Budapest, Pf.: 84 Telefon: 303-9211, 210-0969, 210-5861 Telefax: 303-9241 E-mail: es@es.hu Interneteim: www.es.hu Kiadja: Irodalom Kft. sí Felelős kiadó: IJA /. a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 303-9201 , Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Lapterjesztés: Irodalom Kft. 1089 Budapest, Rezső tér 15. Telefon: 210-5149, 210-5159 Terjeszti a Magyar Posta, a Lapker Rt. és alternatív terjesztők Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. 10102237-07105005-00000008 Nyomtatás: Pannon Lapok Társasága Nyomdai Központ Nyomdaigazgató: Jens Danhardt Köszönetet mondunk olvasóinknak, akik adóforintjaik egy százalékával támogatják a lapot. Az Élet és Irodalom Alapítvány adószáma: 18001776-1-42 bankszámlaszáma: 11786001-20043393 Az Élet és Irodalom a Supram 2004. évi díjazottja. Az Élet és Irodalom kommunikációs partnere: Φ ■ -Mobile-Lapzárta: kedd, 11 óra Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. A lap internetes változatának frissítése a pénteki megjelenést követő hétfőn történik. Előfizetési információk A Magyar Posta Rt. Üzleti és Logisztikai Központ (1089 Bp., Orczy tér 1.) és kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidéken a postahivatalokban, illetve a hírlapkézbesítőknél. Az előfizetési díj 2006. január 1-jétől egy évre 15 912 Ft, fél évre 8424 Ft, negyedévre 4560 Ft, egy hónapra 1580 Ft. Kedvezményes kiadói előfizetés 1 évre 15 500 Ft, valamint a szerkesztőségben. Előfizetési csekk, illetve számla a 210-5149, 210-5159-es telefonon, a 303-9241-es faxon vagy e-mailen es@es.hu igényelhető Külföldi előfizetés: a szerkesztőségen keresztül. 2006. januártól az éves előfizetési díj: 180 euró, a környező országokba 150 euró a bankszámlánkra történő befizetéssel (a szerkesztőség egyidejű értesítése mellett). További előfizetési információk a honlapunkon www.es.hu. Terjesztési reklamációk, címváltozás stb. bejelentése a 06-80-444-444-es postai zöld számon vagy a kiadó telefonszámain. Élvezettel olvasom az ÉS-t. Kicsit sok egy hétre, de olyan kellemesen tudok bosszankodni. A operai vitához több okom is van hozzászólni. A Koltai-féle kritikusi szemléletet („Ó, áldalak, te drága hajlék!”, ÉS, 2006/26.) a kívülálló fennhéjázásának tartom. Szinetárt mint rendezőt és embert nagyon szeretem, egyebek között azért is, mert apáink jó barátok voltak. Ez igazán objektív ok! Nagyon megörültem, hogy a vitában azzal is hitelesíthetem magamat, hogy én is láttam és hallottam Liontas Constantint. Végül akárki is lesz az Operaház igazgatója, idejében felhívom a figyelmét, hogy a madárinfluenza miatt Lohengrin hattyú helyett jetskyt használjon. Üdvözlettel, Fenyvesi Tamás Koltai Tamás Barner Dávid György Lapunkat rendszeresen szemlézi Magyarország legnagyobb médiafigyelője az 1084 Budapest, Auróra u. 11. Tel.: 303-4738, fax: 303-4744 E-mail: marketing@observer.hu http://www.observer.hu »OBSERVER« BUDAPEST MÉDIAÜGYEZŐ KFT. Az utóbbi években rengeteget foglalkozik a sajtó az egész világon az innovációval, amely voltaképpen a tudományos kutatás interakciója a modern ipari fejlődéssel. Sok gazdasági elemző szerint ez az ún. „okos” ipar kialakulásának sine qua nonja. Az innováció mértékének megbízható indikátora minden országban a bruttó hazai termék (GDP) százalékában számított kutatásra és fejlesztésre szánt ráfordítás. Magyarországon ez az indikátor rendkívül szerény (0,89 százalék), a svédek 4,27, az izraeliek 5,06, a japánok 3,12, a finnek 3,46, a japánok 3,12, és a koreaiak 2,6 százalékos ráfordításával szemben. Az ÉS-ben is jó néhányan foglalkoztak a felsőoktatás egyes jellemzőivel (Darvas Béla, Jungreis Ervin, Szabó Csaba, Szentgyörgyi Zsuzsa, Vajta Gábor), míg Zádori Zsolt a HVG-ben a magyar tudományosság krízisével néz szembe. A Magyar Tudományos Akadémia szótöbbséggel választja meg legkiválóbb tudósait, míg a mintegy hatezer „legidézettebb kutató At-V a világ tudományos közvéleményei'aV^tjá kvá l kiválóvá. Mint ahogy látni fogjuk, a két módszer egyáltalán sem vezet hasonló eredményre. Öt ilyen kiváló magyar kutatót ismernek (Kreund Tamás, Palkovics Miklós, Csörgő Sándor, Schubert András és Szabó Csaba), de csak az első kettő tagja a 350 tagú Akadémiának. Valamiféle alapvető hiba lehet az arányokban, mert ez azt jelenti, hogy a leghíresebb magyar tudósok csak mintegy 1,4 százalékát képezik az akadémikusok összlétszámának, míg a japán és az amerikai „legidézettebbek” 98, illetve 89 százaléka akadémikus. Őket követi Izrael a maga 52, az Egyesült Királyság 29, Ausztrália 24, Németország 22, Belgium 20 százalékával. Ausztria tudományos akadémiájának csak 8 százalékát képezik a relatíve objektív mérésekkel, mert magas „impakt faktor”-ral kiválasztott tudósok (Intercollegiate Studies Institute és World Facts and Figures). Ukrajna, Szlovénia, Szlovákia, Románia nem rendelkezik ilyen legidézettebb tudósokkal. Ezeknek az adatoknak a birtokában nem lenne érdemes felülvizsgálni a Semmelweis Egyetem elutasító döntését Szabó Csaba professzori kinevezését illetően, ha már az MTA tagsága olyan magas neki? Tisztelettel Még egyszer az Operáról Az operaház helyzetéről közölt cikkemben (Tájkép csata után - előtt? ÉS, 2006/25.) tényeket közöltem az Operaház jelenlegi helyzetéről, írásomra hárman is reflektáltak. Sajnos egyikük sem reagált a tényekre. Koltai Tamás kiforgatja szavaimat („Ó, áldalak, te drága hajlék!”, ÉS, 2006/26.). Nem azt a jogát vontam kétségbe, hogy véleményt mondjon az Operaházról. Azt tartom felháborítónak, hogy felelőtlenül állást foglal a színház állami támogatásával kapcsolatban. Szerinte kívánatos volna az Operában olyan átfogó és alapos vizsgálat, mint a Színház című lapnál. Nos, igazgatásom alatt vizsgálódtak. Nem egy, hanem öt alkalommal. Két minisztériumi vizsgálat volt. További kettőt a minisztérium felkérésére független átvilágító cégek tartottak, és egyet még a Kormányzati Ellenőrzési hivatal is. Valamennyi rendben találta a színház gazdálkodását, és több ízben is megállapították, hogy a színház alulfinanszírozott. Örülök, hogy ezt most megírhatom, mert ez is fontos tény, ami előző írásomból sajnos kimaradt. Mint ahogy azt is sajnálom, hogy sikeres premierjeink sorából kihagytam a két nagyszerű balettet, a Coppeliát és a Mayerlinget. Koltai, miután öndicséretnek minősíti az Operaházról közölt hivatalos adataimat is, ennél hosszabban, 19 sorban méltatja saját lapja, a Színház működését. Egyebek mellett felsorolja, hogy ki mindenkit szólaltattak meg ebben az újságban. Engem is említhetett volna, hiszen kétszer is megkerestek nyilatkozatért, sőt, mostani írásának gorombaságaival szemben, lapjában elismerően írt a Darwin-rendezésemről. Igaz, akkortájt több évig megélhetési zsűritag volt egy Operettfesztiválon, ahol én elnököltem. De hát változnak a körülmények, változnak a vélemények. Koltai évekig ostorozta a Színház- és Filmművészeti Főiskolát/Egyetemet. Azután hipp-hopp, bekerült oda tanítani..., azóta ott minden szép és jó. Vajon remélhet az Operaház is részéről hasonló metamorfózist? (Van egy kitűnő rovata az ÉS- nek: Sajtómunkások!) Békés Andrással nincs vitám (Szinetár Miklósnak, ÉS, 2006/26.). Elfogultságát megértem. A harmadik hozzászólót, Bodansky György urat nincs szerencsém ismerni (Perifénia, ÉS, 2006/26.). Végezetül: Az volt a szándékom, hogy az olvasók korábbi írásomból megismerkedjenek az Operaház körüli helyzettel és annak közvetlen előzményeivel. Azért tartottam ezt fontosnak, mert sok hamis és félinformáció kering a köztudatban, és ne felejtsük el, hogy itt azért egy százhúsz éves sikeres nemzeti intézmény és vagy ezer ember sorsáról van szó. Részemről befejeztem: Szinetár Miklós Pontosítás Múlt heti kritikámban a Mozart-mű címe helyesen: Thamos, Egyiptom királya. Az elírásért elnézést kérek! Éhes fantázia Érdeklődéssel olvastam az Élet és Irodalom legutóbbi számában a páratlan oldal cikkírójának talányos írását (Étkezési kultúra, ÉS, 2006/26.) Érdeklődéssel, mert a Magyar Hírlap velem készült interjújára reagált. Fantáziája lenyűgözött. Csodálkozva szemléltem, miként érinti az általam mondottakat, miként rugaszkodik el rögvest a nyelvi talajtól, miként ragadtatja mind vadabb túlzásokba szárnyaló képzelete. Bevallom: csaknem lenyűgözött e fura mű retorikája, a már-már végletekig hajszolt következetesség. Tetszett, de riasztott. A cikkíró szavai ugyanis aggodalmat árasztottak. Talán saját feltevéseitől, fantáziáitól riadt meg, írása nyomán másra gondolni nehéz. Prágai Tamás __________________2 IRODALOMI LM 2006. JÚLIUS 7.