Élet és Irodalom, 2008. július-december (52. évfolyam, 27-52. szám)
2008-10-10 / 41. szám - Deák Péter: Szimbólum vagy lázítás? (16. oldal) - KMKF Titkársága: Válasz a Nagymagyar Játszótérre • Reag. Hegedűs Dániel X. 3-i ÉS-cikkére (16. oldal)
Szimbólum vagy lázítás? DEÁK PÉTER Amiknek tanúi voltunk az elmúlt hónapokban, az valamennyiünk számára talán meglepő volt, de semmiképp sem mondható váratlannak. A nyugat-orientált, demokratikus civilizációképünk két éve még elképzelhetetlennek tartotta az utcai tombolást, a kétségtelenül neonáci szimbólumot tükröző árpádsávos lobogók (ha azok) legitimnek tűnő, több mint szimbolikus utcai jelenlétét, a fegyveres lázadásra való, nem is leplezett felszólítást. A nyár derekán ismét felidéződött az Orbán Viktor által egyszer említett puskaporszag. Bár halljuk, tudjuk, hogy törvényes eljárás van a XII. kerületben engedély nélkül felállított, ősmagyar jelkép lebontására, a „maradás ” ellen tüntető jól ismert szervezetek és személyek ismét megjelentek. A tüntetésnek, szerintem, más aktualitása van, mint a honfoglalókra vagy az ostrom áldozataira való emlékezés, általános, szélsőséges szimbólumhajsza, mondhatni provokációérdekű kutakodás folyik. Az árpádsávos zászló valóban történelmi ereklyénk, de sajnos kétszeresen. Nem a honfoglaláskor, hanem a XIII. században, címerben jelent meg, a fehér helyett ezüstszínnel, méghozzá, a szakértők szerint, aragóniai, svájci közvetítéssel. De a trikolór, a piros-fehér-zöld színei helyett a remény jelét szimbolizáló zöldet kiiktatva. A magyar újkori történelem legterhesebb vészkorszakában, a nyilas uralom alatt került elő, már kilenc sávval, pirossal kezdve és lezárva. Tehát már ez sem őseink jelképe volt. Akik most, megszégyenítve e történelmi emléket, újból, részben hasonló, részben közvetlen lázító jelszavakkal lengetik, álhazafiak, minden nemzeti érdekünk ellen lépnek fel, rasszisták, európai voltunkat tagadják, hiszen Szent István államalapításával a honkeresés lezárult, koronás címere más formátumot mutat. A korona és pajzs akkor közvetlenül - ma historikusan - európai gondolkodást tükrözött, egy középkori modern állam megalapítását jelentette. 1990. július 3-án szabadon választott többpárti parlamentünk első fordulóban leszavazta a Kossuth-címert, de másodjára a mai koronás címert emelte az állami szimbólum rangjára. Más provokatív szimbólumok is vannak. Egyszerűen nem találom a Nagy-Magyarország - amely az Osztrák-Magyar Monarchia sok nemzetet magában foglaló Magyar Királysága - és a trianoni tragédiát leképező Csonka-Magyarország közötti öszszefüggést valósan megmutató történelmi térképet, amely reálisan ábrázolná a ma Európájában, az Unióban, államhatáron belül és kívül, de szomszédságunkban élő magyar nemzet kulturálisan összefüggő térségét. Az árpádsávos Nagy-Magyarországtérkép matricaként és trikófeliratként való mutogatása nem csupán irredenta, agresszív is. Talán ennek viselői gondolatvilágában Horvátország, az Adria, Rijeka-Fiume megszállása és idecsatolása is szerepel? És a szlovák lakta ősterületek szintén? És ha már itt tartunk, a szélsőséges szimbólumválasztásnak egyik eszköze a személyi kultusz erőltetése. Vajon tudják-e a szoborállítgatók, hogy ki volt Wass Albert, az állítólagos írófejedelem, akinek egyik könyvéről Márai Sándor így írt: „alpárian könnyzacskófacsaró, irredenta álmodal, a fülhasogatóan hamis, krajcárosan üzleties műhazafiság émelygést keltő”. De nem is irodalomesztétikai fejtegetésbe akarok belemenni, hiszen mindenki azt olvas, ami neki tetszik. Csupán néhány idézettel szolgálnék az arisztokratából lett hungaristától, pontosabban nyilas demagógtól. íme: „...Noha a magyarországi zsidók kiváltságos osztályt képeznek, soha semmiféle hűséget nem tanúsítottak a magyar nemzet iránt. Valahányszor Magyarország a szabadságáért küzdött a Habsburg-elnyomás ellen, ők az ellenséggel tartottak, és akárhányszor levertek egy felkelést, némely zsidó is részesedett a hűséges hazafiak elkobzott birtokaiból. Már ez egymagában is elidegenítette a magyar népet, különösen a középosztályt,a zsidóságtól... Miután visszatértek a »német haláltáborokból« [az idézőjel maga is holokauszt-tagadás - D. f.], vezető állásokba kerültek, amelyek a kifosztott nemzet megmaradt javait kezelték, főként azoknak a megbüntetésével foglalkoztak, akiket a kommunista kormányzat a rendszer ellenségeinek tekintett. A magyar hadsereg minden tagját, aki az őrmesternél magasabb rangot viselt, háborús bűnösnek tartották és a legkegyetlenebb kínzásnak vetették alá. A kivizsgálók kivétel nélkül bosszúálló zsidó férfiak és nők voltak... Manapság a zsidóellenesség olyan méretet öltött, amihez fogható ismeretlen volt annak előtte. Amidőn a szovjet megszálló csapatok kitakarodtak az országból, a zsidóknak nem lett többé alkalmuk a kommunizmus fenntartására. Mérhetetlen összegű nyugdíjat szavaztak meg maguknak, nyugalomba vonultak és az ország közgazdasági vezetését vették át, a sajtóval, a televízióval és a bankhálózattal együtt. Demokratikusnak kijelentve magukat demokratikus pártokat alapítottak és választásokat tartottak. Magyarország ismét szabad lett, de pénzügyileg és gazdaságilag a zsidók kezében, beleértve a sajtót és a hírszolgálat valamennyi ágát...” „Kosáry Domokos, aki »a saját bőrén tanulhatta meg, mi a kommunizmus«, baloldali egyetemi tanárok meghívására angolszász vidéken parádézta végig az amerikai egyetemek világát, tanúbizonyságot téve a kommunista rendszer tudományt kedvelő, türelmes és emelkedett vadonatúj formájáról, ugyanakkor pedig rosszalló fejcsóválásokkal ítélte el Amerikába menekült »fasiszta honfitársait«, akik a Trianon előtti Magyarországot akarják”. Harmadikként a Szamosvidék című lapban megjelent cikkéből: „A németek igen megbecsülik a magyar katonát és a megfontolt, emberanyaggal takarékoskodó hadvezetést. (...) A tengely győzni fog, minden jel arra mutat. Kemény, nagy áldozatokat követelő idők jönnek, de nem kétséges, a tengely marad felül.” Nem érdektelen pályafutása sem. Hitelesnek mondható személy szerint az 1936-os berlini olimpián céllövőként vett részt, a Führer saját kezű aláírással ellátott díszes oklevéllel igazolta Wass Albert teljesítményét, amelyet az író később is nagy becsben tartott, haláláig szobája falán, ágya felett függött. 1944 hideg februárjában I. és II. osztályú német Vaskereszttel érkezett haza a frontról, majd 1945 húsvétján, Sopronnál, Szálasiékra várakozva, lépte át a nyugati határt, az emigrációt választva. Már a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány, amely nem volt éppen bolseviknak mondható, 1945- ben - fasiszta szellemisége miatt, számos antiszemita és nyilas könyvvel egyetemben - megsemmisítésre ítélte Jönnek című írását. Az 1952- ben Németországból Floridába települt Wass több alkalommal publikált a Hídfő című szélsőjobboldali lapban, és a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatának (HMH) főmunkatársa volt. Szentes október 23-án szobrot kíván állítani Wassnak. Öszszefér ez 1956 szellemével, vagy inkább éppen meggyalázása a magyar szabadságharcnak és a forradalmi kísérletnek? A rokon népek és a magyarok népművészetében fontos szerepet játszanak a madarak. Ezek közül legismertebb a turul, a mi madarunk, az urálaltáji, más néven turáni kerecsensólyom, őstörténetünk e fontos jelképe. Békésen nézett ránk, kardja a lába alatt van, ami nem fegyverletételt, hanem a honfoglalás feletti elégedettséget, ezt követő letelepedést és az ezeréves Európához közelítést, de már nem a beilleszkedést fejezi ki. A turulvita során eszembe ötlött e jelkép származási helye kapcsán a „turáni átok”. A széthúzás különösen a különbségek megjelenésével erősödik, és a szkítákra jellemző lesz a turáni átok. Önmaguk váltak önmaguk legnagyobb ellenségeivé. Ezt a gondolatot hozta felszínre a XII. kerület korábbi akarnok polgármestere, és emellett keresi a megoldásokat a mai, ezt támogatják a tüntetést szervező utcai zavargók, méghozzá törvénysértés keretében. E szobor állításakor ugyanis annak alkotójával együtt végzetesen, talán szándékosan összetévesztették a honfoglalás jelképét a huszadik századi magyar „szittya”, fajgyűlölő, folyamatosan fasizálódó, hungaristának nevezett nyilas mozgalom és szerencsére rövid uralom gyűlölködő „jelvényét” a fentebb jellemzett jelképpel. Ha megnézzük, az álszobor csupán hátulról madár, elölről a gyűlöletkeltés vicsorgó, ölni akaró, szájában fegyvert tartó szörnye. Érződik körülötte az átvitt értelemben vett puskaporszag, az utcai erőszak kedvelése. Ezzel sikerült tovább segítenie a turáni átok mai korunkban egyébként is a szélsőjobboldalról szított jelenségének durva felszínre kerülését. A „Turul Szövetség” 1927. október 24-én hallgatói nagygyűlést tartott. Ezen a szónokok a Bethlen-kormány engedékenysége, a numerus clausus tervbe vett enyhítése elleni fellépésre szólítottak fel. Céljaik elérésére a „keresztény-nemzeti ifjúság” félbeszakította az előadásokat, lehetetlenné tette a félév folytatását, egyszersmind „hadat üzent az egyetemeken tanuló mintegy 6 százaléknyi zsidó diáknak. Végváry József, aki a Turul Szövetségnek hosszú éveken át volt vezetője, a képviselőház 1939. március 2-i ülésén a II. zsidótörvény „parlamenti?” vitája során, kevesellve és „nagyvonalúnak” tartva a világ egyik legszörnyűbb diszkriminációs törvényét, „még több lépcsőfokot” követelt. Előre tudta Mitnyan György, és ma jól értékeli Pokorni, hogy egy, azóta betiltott Vér és Becsület és más neonáci szervezetek a „hűség napjának” felvonulását a XII. kerület turuljához kötötték? Ismernie kellene, hogy a finnugor eredetet vitató, durván revizionista és gyűlöletkeltő Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom másféle ünnepnek tekinti a szoborállítást, a tulajdonukban lévő Turul Videotéka nem 1956, hanem a nyilas mozgalom lobogóival tüntető túlbecsült sokaságról készített filmet az engedély nélkül épült szobor avatásakor. Mindezeken felül, értelmetlenül halálba hajszolt magyar katonáknak és a nyilasok által a Maros, Alma és Városmajor utcában meggyilkolt 409 zsidónak, elpusztult nem zsidó civileknek ezzel a szimbólummal, amely nyilaskeresztes jelvényként a turulmadár csőrében kardot is tart, emléket állítani mérhetetlen tudatlanságra vagy inkább mérhetetlen cinizmusra vall. Különösen ott, ahol a közelben a Budai Önkéntes Ezred emléktáblája van, amely névtelen térnek szomszédságában máig is értetlenül, a Nobel-díjas Joliot-Curie-t megfosztották egy tér névadói becsületétől, és ezt máig nem rehabilitálták. Azok a fiatalok, akik békés demonstrációt terveztek a törvényesség mellett, a kurucinfo mára letiltott híveinek agresszivitása ellen, békét akartak, és korántsem félelemből vonták vissza csendes jelenlétüket, hanem azért, mert kerülni akarják a sajnos így is elkerülhetetlen balhét. De a meghirdetett és megtartott, most már nem is „ellen”-tüntetés ismét egy riasztó akció volt hazánk és fővárosunk nyugalma ellen. Annak ellenére, hogy a szobrot, gondolom és remélem, mihamarabb le kell bontani, javaslom a hegyvidékieknek, nevezzük a Nagyenyed utca, Istenhegyi út, Németvölgyi út, Böszörményi út és a Kékgolyó utca találkozó pontját a Galamb terének. (A szerző válság- és konfliktuselemző) http://u)ww.magartaltos.mfo/rruUx.php?option=com_ content&task=view &id = 185&stemid=2 2 Lőrincze Lajos és Kosáry Domokos amerikai látogatását így kommentálja a HMH nevű hungarista lapban, Amerikában. Válasz a Nagymagyar Játszótérre Az Élet és Irodalom 2008. október 3-i számának 9. oldalán megjelent Hegedűs Dániel A Nagymagyar Játszótér és következményei című írása, amelyben a szerző a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma (KMKF) kapcsán „egyszerűen kártékonynak” nevezi az Országgyűlés elnökének nemzetpolitikai tevékenységét, szembehelyezve a KMKF keretében zajló folyamatot a kormány nemzetpolitikájával. A cikk állítása szerint az Országgyűlés 2008. márciusi határozata, amelyben saját intézményének nyilvánítja a KMKF-et, közjogi viszonyt teremt a határon túli magyar képviselők és az Országgyűlés között, ami okot ad arra, hogy a szélsőséges Szlovák Nemzeti Párt támadást intézzen az MKP ellen. A szerző különböző, komolynak és udvariasnak nehezen nevezhető kifejezéssel illeti személy szerint Szili Katalint, az Országgyűlés elnökét, ugyanakkor nehezményezi, hogy a házelnök nem reagált 2008. március 17-i, hasonló hangvételű cikkére (Élet és Irodalom, 2008/11.) A cikk állításai téves kiindulási pontokon alapulnak, mivel a KMKF nem az Országgyűlés elnökének egyszemélyes politikáját valósítja meg, hanem az országgyűlési frakciók, valamint a hazánkkal szomszédos országokban mandátummal rendelkező magyar pártok színeiben megválasztott képviselők nemzetpolitikai konzultációs testülete, amelynek tevékenysége megfelel az Európai Unió gyakorlatának és elveinek. Konzultatív testület, amely közjogi funkció nélkül működik hat éve. Az ott születő dokumentumok a magyarországi és határon túli képviselők közösen megfogalmazott javaslatai. Mivel döntéseit a KMKF egyhangúlag hozza, legfőbb missziója - a szerző állításaival szemben - nem szimbolikus, hanem konszenzusteremtésre kínál lehetőséget nemzetpolitikai kérdésekben. Legutóbbi ülésén például a KMKF egyhangúlag előterjesztést fogadott el a határ menti közlekedésfejlesztés koncepciójáról, amely kormányzati fejlesztési terveken alapul. Nem kevésbé téves (és - mondhatjuk Hegedűs Dániel kifejezésével - káros) a KMKF és a kormány nemzetpolitikai törekvéseinek mesterséges szembehelyezése. A KMKF elé kerülő előterjesztések szakértői szinten a kormányszervek bevonásával készülnek. A kormány képviselteti magát a KMKF ülésein. A KMKF és a Külügyminisztérium együttműködésében sikerült például megoldást találni a kárpátaljai magyarok schengeni vízumkötelezettségéből eredő problémákra. A KMKF tehát kiegészítője a kormány nemzetpolitikájának. Bár saját állítása szerint a szerző többet vél tudni a közjog és a politika fogalmairól az Országgyűlés elnökénél, az Országgyűlés Hivatalának munkatársainál, valamint a magyarországi és határon túli pártok képviselőinél és szakembereinél, szíves figyelmébe ajánltatik, hogy az említett Országgyűlési Határozat nem teremt közjogi viszonyt a határon túli magyar képviselők és a Magyar Köztársaság között. A más ország állampolgárságával rendelkező, de magyar nemzetiségű képviselők és a magyar állampolgárságú képviselők együttműködésére, konszenzusára építő fórum, a KMKF ugyanis nem alkot jogszabályokat, hanem konzultatív testületként jogi kötőerővel nem bíró ajánlásokat fogalmaz meg. A KMKF Statútuma, amely a többi dokumentumhoz hasonlóan nyilvános, és az interneten olvasható, kimondja, hogy „a testület létrehozásának és működésének nincs nemzetközi jogi relevanciája. A KMKF konzultációs fórum, melynek összejövetelein olyan törvényhozók vesznek részt, akiknek hasonló problémáik, egybeeső érdekeik is vannak. A KMKF feladatai közé tartozik az Európai Unión kívül maradó magyar kisebbségi közösségek támogatása, és ezáltal állampolgárság szerinti államaik csatlakozásának elősegítése az európai, illetve euro-atlanti szervezetekhez.” A KMKF által megvalósuló tanácsadó funkció más államok szuverenitását nem sérti, sőt az érintett államokkal való szorosabb együttműködést szorgalmazza egy tulajdonképpen regionális fórum keretében. Hasonló intézményekkel találkozhatunk például Görögországban, sőt a lengyel és az olasz törvényhozásban határon túli képviselők is ülnek, Romániában pedig külön törvény létezik „a világ bármely részén élő románok támogatásáról” (2007. évi 299. számú), amelynek 7. pontja szerint évente ülésezik a román parlament égisze alatt, a világ bármely részén élő románok Kongresszusa. A Kongresszus által választott Tanács „információkat, elemzéseket ad, javaslatokat tesz Románia parlamentjének, a Külügyminisztérium Határon Túli Románok Igazgatóságának , valamint más, illetékes állami intézményeknek, amelyekkel együttműködést folytat a világ bármely részén élő románokra, illetve a román közösségekkel kapcsolatos programok megvalósítására, alkalmazására vonatkozó törvénykezdeményezések lebonyolításáról”. Mivel a nemzetközi jog rendelkezései alapján, és az Európai Unió gyakorlatát tekintve sem tilalmas ilyen fórumok működtetése, hiszen azok az államok közötti együttműködést segítő intézmények, felmerül a kérdés: kiknek és milyen erőknek az érdeke a cikkben megfogalmazott vádaskodás? A szlovák fél frontális támadása mögött (rosszul értelmezett és gyűlöletkeltő) szlovák belpolitikai érdekek állnak. De milyen érdek áll Hegedűs Dániel cikke mögött? A KMKF Titkársága ÉLET ÉS ÍR IRODALOM 16 Az ÍRÓK BOLTJA októberi programja (Bp., VI., Andrássy út 45.) A bemutatók 16 órakor kezdődnek, az ettől eltérő időpontokat külön jelezzük. H 13., hétfő, 17 óra - EURÓRA FILMKLUB Generáció L. Papp Bojána filmje. A vetítés után Sípos Juli beszélget a film rendezőjével. 3 14., kedd - GYŐRI MŰHELY - Álom 1. Házigazda: Villányi László. Vendégeink lesznek: Iri Asaf, Fogarassy Miklós, Gergely Ágnes, Háy János, Körösi Zoltán, Mesterházi Mónika, Szabó T. Anna, Tábor Ádám, Vihar Judit és Vörös István 11 16., csütörtök - TERC Klein Rudolf: A Dohány utcai zsinagóga. Bevezeti: Lévai-Kanyó Judit Bemutatja: Meggyesi Tamás AGORA 7 éves a Modern Művészeti Galériája 1055 Budapest, Fáik Miksa utca 6. Tel.: 332-3253, 06 (20) 983 7246 haasgaleria@mail.tvnet.hu www.haasgaleria.hu,www.haasgaleria.com 2008. OKTÓBER 10.