Élet és Irodalom, 2009. január-június (52. évfolyam, 1-26. szám)

2009-01-16 / 3. szám - A Népszabadság válasza Kenedi Jánosnak (16. oldal) - Dr. Bognár Éva: Kedves Rudi! • Reag. Ungváry Rudolf XII. 12-i ÉS-cikkére (16. oldal) - Dr. Gara Péter: Papírbili II. • Reag. Lázár György I. 2-i ÉS-cikkére (16. oldal)

ÉLET ÉS ÍR IRODALOM­ . 16 AGORA * A Népszabadság válasza Kenedi Jánosnak Kenedi János Miért nem szeretem a Nép­­szabadságot? (2) cím alatt azt állítja az ÉS-ben, hogy „ugyanezzel a rímmel publi­káltam már az ÉS-ben”. Nos, nem publi­kált. Ugyanezzel a címmel a Nép­szabadságban publikált 1998. február 3-án. Miután annak sem néz utána, hol írta, amit ő maga írt, végletes és végleges ítéletet alkot a Népszabadság egészéről az utánanézés két rendbeli elmulasztása miatt. Egyetlen lapszám két oldalára hivatkozva - arról a na­pilapról, mely a leghatározottabban támogatta Kenedi legfontosabb és tá­mogatásra leginkább méltó közéleti törekvését, azt, amelyről a Kenedi-bi­­zottság jelentése szól. Nyilván ezt is a kádárista sajtó folytonosságának je­gyében tettük a III/III-as operatív tisztek kegyeit keresve. Kenedi ebben az ügyben továbbra is számíthat a tá­mogatásunkra, mert amilyen felüle­tesek vagyunk, mi nem alkotunk sem róla, sem az ÉS-ről átfogó és végleges ítéletet egyetlen lapszámban felhal­mozott tévedések alapján. Elég lenne ennyit írnunk, ha Kene­­dinek legalább abban igaza lenne, amit a Népszabadság szerkesztősége ellen felhoz. De nincs. Az írás nagy része egy hirdetésről szól, melyhez a szerkesztőségnek ele­ve semmi köze. A hirdetésért a kiadó felel. Ha a szerkesztőség olyan (kivé­telesen) nagyfokú autonómiát igé­nyel a kiadótól, amilyet a Népszabad­ság szerkesztősége (sikerrel), akkor a szerkesztőség sem vonhatja kétségbe a kiadó döntési kompetenciáját. A ki­adónak akkor kötelessége megtagad­ni egy hirdetés közlését, ha az kifeje­zetten reklámetikai szabályokat sért. A kiadónak végképp nem feladata el­lenőrizni: rendelkezik-e a hirdető va­lamennyi engedéllyel és jogosultság­gal ahhoz, hogy a hirdetéséhez kü­lönböző fotókat az adott módon föl­használjon. Erre lehetősége sincs. A Népszabadságnak és az RTL Klubnak semmiféle közös hirdetése nincs. Aki komolyan veszi a sajtószabadságot, egyetlen lapot sem azonosíthat a ben­ne megjelenő hirdetések szellemével és szemléletével, s egy hirdetéssel kap­csolatos politikai kifogásait nem ve­títheti rá a lapra. Ha ezt meg lehetne tenni, akkor például valamennyi párt és kormány csak a szolgálatában álló lapokban jelentethetné meg politikai hirdetéseit, a Népszabadságban pedig egyik sem, mivel mi éppúgy nem ál­lunk semmilyen párt és kormány szol­gálatában, mint az Élet és Irodalom. A második vád az, hogy a Népsza­badság „habozás nélkül nyilvánossá teszi a Csalog család levelezését”. Nos, ez a le­velezés ezek szerint hat rövid mon­datból, illetve mondattöredékből állt, ennyit idézett Czene Gábor azokból a levelekből, melyekről író­ik csak azért nem tudták, miként ke­rült munkatársunk kezébe, mert nem olvasták el tisztességesen Czene Gá­bor nekik írt válaszát, melyben köz­li, hogy a leveleket az özvegy bocsá­totta a rendelkezésére. Az előzmény röviden: Czene Gá­bor Pornó az írói hagyatékban (dec. 3.) című cikkében összefoglalta, miért ellenzik Csalog Zsolt gyermekei ap­juk kéziratban maradt pornográf művének kiadását. A gyermekek első olvasói levelükben nemcsak azt ál­lították, hogy a legfőbb ok más volt, de azt is, hogy munkatársunk „olyan érveket ad szájunkba, melyeket nem mondtunk”. Azt nem lehet bizonyí­tani, hogy mondták, de azt igen, hogy írták. A bizonyításra munka­társunknak más módja nem maradt, mint idézni a gyermekek által írt le­velek néhány passzusát, melyek iga­zolták, hogy munkatársunk nem az ujjából szopta és nem is csupán egy ellenérdekű fél közlésére alapozva írta, amit írt. A szerkesztőség, mi­ként Kenedi idézi, úgy vélte, az idé­zett részek nem magánügyeket érin­tenek, „hanem a közt, a nyilvánosságot érintő” kérdésekre vonatkoznak. Ke­nedi ezzel szemben csupán azt tud­ja fölhozni, hogy nem hisz benne, hogy „a szerkesztőségen belül helyesen dön­tik el, mi a magán- és mi a közügy”. Ebben az esetben elegendő, ha Kenedi ön­magában hisz, mivel a cikke is arról tanúskodik, hogy ő is közügynek te­kinti a posztumusz Csalog-könyv kiadása körüli vitát. Kenedi azzal vádolja meg munka­társunkat, hogy kizárólag az egyik ér­dekelt felet kereste meg. Kenedi min­denesetre megtette, amivel munkatár­sunkat vádolja. Kizárólag az egyik fél információi alapján állítja, hogy mun­katársunk hazudott, amikor azt írta: „Többször is beszéltem Csalog Benedekkel”. Kenedi bizony még véletlenül sem csengetett rá az általa megvádolt új­ságíró készülékére, egyszerűen elhit­te, amit az egyik fél állított. Kenedi idézi azt az e-mailt, amelyben a Csalog gyerekek neki is, a Népszabadságnak is megírják, hogy Czene Gábor április­ban véletlenül találkozott csak egyi­kükkel pár percre, és aztán soha. Azt azonban Kenedi elmulasztotta meg­kérdezni az e-mail íróitól (hogy a má­sik félről már ne is beszéljünk), hogy miért nem jelent meg a levélnek ez a része a lapban. Nos, azért nem, mert a levélírók maguk kihagyták. Kifeje­zetten az ő kívánságuk volt, hogy a levélnek az a változata jelenjen meg, amely ezt a cáfolatot nem tartalmaz­za. A Csalog gyerekeknek lehetősé­gük lett volna rá, hogy kollégánk ál­lítását cáfolják (illetve tagadják), de nem éltek ezzel a lehetőséggel. Ha éppoly vakon bíztak volna „egyikük” szavahihetőségében, mint Kenedi, bi­zonyára éltek volna a lehetőséggel. Kedves Rudi! DR. BOGNÁR ÉVA Megköszönöm, hogy elolvastad a Krisztinát.. (Tegezhetlek­­ még?) (Előz­ménye az ÉS-ben: Ungváry Rudolf: A szabadság mámorában, 2008/50., dec. 12. - a szerk.) Megjegyzéseim: „Olyan Csalog Zsolt nem létezett, aki kést du­gott volna az ánuszába, de leír valakit, aki erre képes a hüvelyével, noha ilyen valaki ugyancsak nincs.” Honnan tudod? Statisztikailag sem bizonyítható állítás ez részedről. „Ha mégis van (lett volna), nyomorult be­teg.” Honnan gondolod? Vagy te is­ten vagy bíró vagy akárki, hogy ítél­kezz, ki a „nyomorult beteg” és ki nem? „Beteghelyzetét normálisként leírni.. .”Nem tudom értelmezni a „normálisként” szót­­ a Krisztina kapcsán sem. Gondolok itt pl. a következő­­ egyelőre nem „ob­jektív” kutatásra, mely „csupán” empi­rikusnak tekinthető, lásd: http://hvgfm/ emzseg/20080630 szex porrw fupypseg szenvedelybetegseg.aspx·, http://hvg.hu/kultu­­ra/20090102_tony_fekete_erotika_video. aspx. .4 szöveget - akárcsak az elődök esetén - an­ runk a rejtett, de velejéig hamis szakralitásnak az aurája kereted, amely olyankor keletkezik, ami­kor az elgondolhatóság határát áttörni akaró szellem az érzékiségét formálja meg mestersége­sen.” Miért gondolod ezt, Rudi? Van­­ esetleg­­ objektívnek tekinthető forrá­sod a kitételed alátámasztására? Gondo­lok itt az általad hiányolt „érdemi fonás­­kutatás”-ra. Egyedül én maradtam élet­ben, ki tudja, mi a megtörtént történet, s mi a fikció a Krisztinában. Tessék en­gem „kutatni”, én vagyok a forrás. ,a könyv dögunalmas, hiszen minden jele­nete, akár egy szappanopera, ugyanarra haj az.” Neked. Kedves Rudi. Te egy olvasó vagy a sok közül­­ szerintem. Más ol­vasóktól más véleményeket hallottam. Többen le is írták­­ nekem. Szívesen elmondom, ha érdekel - persze. „.. .valaki, az író maga, valójában boldog­talan, miközben a teljességről ámít.” Éltél Te Csalog Zsolttal akár egy percet is, hogy ezt állítsd? Méghozzá kategori­kusan?! ,A kézirat feltehetően 1994-95 körül, négy-öt évvel a rendszerváltás után szület­hetett.” Nem akkor „született”. Kérdezz meg engem, s elmondom a ténye­ket. Természetesen, A kéziratot birtokló özvegy hebehurgya ma­gánkiadása során sem történt érdemi forrás­­kutatás. ” Válaszom e buta - egyben sér­tő (lenne), ha sértődés lennék! - meg­jegyzésedre: Mindössze tizenegy évig gondolkodtam, mit kezdjek e kézirat­tal. Aztán döntöttem, férjem valósá­gos akarata szerint. (Annak hogyan­járól később.) A „magánkiadása” ki­téte­led számomra - de jogilag is! - értel­mezhetetlen. Van - szerinted - nem magán kft. ma Magyarországon? Vagy bárhol a világban? „Megkönnyíti a dolgot (látszólag), hogy az ilyen könyvekben a nemi szervek működnek, akár a parancsolat. A valóságban így soha nem merevednek és soha nem nedvesednek...” Van Neked, kedves Rudi, annyi em­pirikus tapasztalatod az emberek sze­xuális életéről (s annak minden rész­letéről), hogy ezt megállapítsd? Meg. Voltál te valaha is nő? „»Ha meggondolom, egyebet se látok ez ár­nyékvilágban, csak megannyi ’szexuális sérü­lést’, vonat alá fekszenek,felvágák az ereiket, be­zabálnak egy patikát, vagy ’mindössze’alkoho­listák lesznek, futóbolmdok, szétment roncsok, ha­nem épp a szerelmük csapja ketté kisbaltával a fejüket, ontja ki a belüket, lövi őket szitává (amúgy persze mindennemű szexuális öröm nél­kül!) - szegény szerencsétleneket! Miközben én: virágom­«R­áczcá Csalog Zsoltot. Iga­zat írt. E mondatom tudományos hát­tere: különélési, válási statisztikák, vá­lóperek, szexuálpszichológusok és­­ pszichiáterek publikációi etc. „Szar világban élünk,felfogom...” - írta le férjem, Csalog Zsolt, anno. Iga­za volt és van. Olvasd el, milyen le­hetőségek előtt áll a világ 2009-ben: No Growth in China and Other Outrageous Prophecies, Provided by CNBC, Friday, December 19, 2008. „De ha valaki posztumusz műben pénzt or­ront, akkor pénzt akar vele szerezni. ” Bólinta­ni tudok e mondatodra. Valóban pénzt akarok a Krisztina eladásából „szerezni”­­ a Csalog Zsolt Alapítvány számára, melynek bejegyzése folyamatban van. Ez alapítványnak adom át tartós hasz­nálatra Pócsmegyer-Surányban lévő ingatlanomat­­ annak kétszintessé nö­velése után. A Csalog Zsolt Alapítvány jogi értelemben is vett létezésének és céljainak közzétételét magam intézem. A Csalog Zsolt Házat 2009. június 14- én nyitom meg - a jelen tervek szerint. Én, Dr. Bognár Éva - Csalog Zsolt öz­vegye - gondoskodom az alapítvány és a Csalog Zsolt Ház nemzetközi és honi hírveréséről. „ Van az úgy, hogy valaki - akár az egész tár­sadalom - saját szabadságának lesz a foglya. Sok baj lesz ezzel az elkövetkezendő évezredek­ben, amíg a következményeit kiheverjük.” Év­ezredek? Mármint a jelen embereké és az azok által elcsinált társadalma­ké? Olvasd el kérlek: http://nol.hu/tvd­­tech/vege_az­_emberi_civilizacionak_ Papírbili II. DR. GARA PÉTER Lázár György Papírbili főcímű, és Százmilliárd forint ingyenpénz kétes inno­vációkra alcímű írásában (ÉS, 2009/1., jan. 2.) több dolgot állít. Nézzük a tényeket, ki és miképpen támogatta a papírbilit: az állam a sza­badalomra adott 900 000 forintot visz­­sza nem térítendő és 900 000 forintot visszatérítendő támogatásként 2004- ben. Ezenkívül 275 000 forint támo­gatást a Kind und Jugend kiállításra (2007-ben Kölnben kiállítottuk a papírbilit). Saját pénzemből a szaba­­dal­­omra, trade markra még a fentie­ken kívül költöttem 5,6 millió forin­tot. A fejlesztés, gyártás-előkészítés sokmilliós költségeit nem is említem. Ezenkívül a papírbili senkitől semmi­lyen pénzt nem kapott. Ha bárki mást mondott Lázárnak, az, bizony mon­dom, hazudott. A Valdealnak én fi­zetek, nem ők nekem (nem fosztogat­nak, hanem osztogatnak). De nézzük tovább, mennyit fizetet­tem az államnak eddig a papírbili lét­rejötte óta. Jól olvassa Lázár György: én fizetek az államnak. A papírbili az Innotech ipari parkban készül, ott gyártjuk munkatársaimmal. A hely az állam tulajdona. Bérleti díjként eddig 6,25 millió forintot fizettem ki, fizet­tem be az államnak. A munkatársak bérjárulékai (tb), az áfa, az adók több millió forint befizetését jelentette az állam számára. Az egyenleg: sok-sok millió forintot kapott eddig az állam a papírbiliből. Fentieket bármikor bár­kinek hitelesen tudom bizonyítani! A papírbili, mondja szörnyülködve a szerző, Kínában készül. II. Kínában készül az amerikai piacra. És Magyar­­országon az európai piacra. Budapest, XI. Andor utca 60., ahogyan honla­punkon is látható, pottyflip.com, a nagy oknyomozó bármikor megtekintheti, ha kíváncsi az igazságra, a valóságra, s leleplezésre éhes tekintetét körbejá­rathatja a műhelyben. A következő feliratot fogja látni: „A Michelin Development támogatásával”. A Mi­chelin sem adott pénzt, de bankgaran­ciát vállalt bankkölcsönünkre (amit vissza kell fizetnem, plusz a kamat). Lázár a papírbilit gúnyosan, szelle­meskedve a „magyar tudástársadalom csúcs­termékének” nevezi. A nyájas olvasó is el­mosolyodik. Én nem annyira: nekem többéves munkám, sok fáradságom, sok pénzem fekszik a termékben. Tu­dom, hogy nem a papírbili a tudás csú­csa: ez csak egy kis bili, egy hasznos kis termék. Akik használták már, kis­gyerekesek, pár százezren, szerte a vi­lágban, azok szerencsére szeretik. Láz­ár nem szereti. Csak biztatni tudom, tervezzen jobb termékeket az enyém­nél! Nyerjen vele innovációs díjakat (Magyar Termék Nagydíj dicséret, 2005; Párizs, innovációs ezüstérem, 2006; Genf, innovációs ezüstérem, 2006; Év Üzleti Ötlete, 2007). Eköz­ben senki se támogassa. Kockáztassa családja pénzét, vegyen fel sokmilliós személyi kölcsönt (harminc százalék THM), sok-sok milliós baráti kölcsönt (tizenöt százalék kamat), fizesse a szer­számokat, az anyagokat, az embere­ket, a beszállítókat, kockáztasson, és egy könnyed kis mozdulattal, amit ő bizonyára bravúrosan tud, vezesse be termékét az európai és amerikai pia­cokra - és akkor majd én írok róla egy jó kis bántó cikket egy általam eddig nagyra becsült és szeretett újságban. A rend kedvéért: Lázár György nem ír dr. Gara pénzügyeiről, a kérdéses rész így szól: „A Valdeal nevű magyar vállalkozás 550 millió forint ingyenpénzt kapott in­novációra, és weblapjuk szerint eddig egyetlen licencszerződést kötöttek, mégpedig a Potty Flip nevű találmány­ra, amelyet dr. Gara Péter, a műszaki egyetem szakértője ötlött ki, és ez nem más, mint egy összehajtható papírbili. Nem kell finnyásnak lenni, jó ötlet ez, ha a szükség rájön a gyerekre. A talál­mány munkahelyeket hozhat az or­szágnak, magyar papírbilivel láthat­juk el az egész világot, csak Ameriká­ban 75 milliós piaca van a dolognak. Valóban, a papírbilit Amerikában is árulják, 16 dollárba (kb. 3400 forint) kerül hat darab, ami bizony méreg­drága. Csak akkor lepődöm meg iga­zán, amikor kiderül, hogy a magyar tudástársadalom csúcstermékét Kíná­ban gyártják).” Ezt ója Lázár György. Tény azonban, hogy a szerkesztőség (és nem Lázár György) által adott alcím olyan érzetet kelthet, mintha a fejleszteni juttatott összeg a papírbilit gyártó céghez került volna. - a szerk. Szépfalvi Ágnes: Rendezés A József Attila Művészeti Centrum és Terézváros Önkormányzata szeretettel meghívja 2009. január 22-én (csütörtökön) 17 órakor kezdődő "SZAVAKKAL A ZENE SZOLGÁLATÁBAN" című, Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő-műfordító műsorára. Közreműködnek: Balczó Péter operaénekes, Szalkay Zita és Kassai Franciska előadóművészek. Kísér: Hegedűs Valér zongoraművész. József Attila Klub, Budapest, VI. kerület, Eötvös u. 27-29. Telefon: 06/1/373-0860 e-mail: jozsefattilaklub@jamca.hu, honlap: www.jamca.hu 2009. JANUÁR 16.

Next