Élet és Irodalom, 2009. július-december (52. évfolyam, 27-52. szám)
2009-07-17 / 29. szám - Pécsi Vera: Utazás a Szovjetunióban (13. oldal) - Najmányi László: Bukowski Splitben • drMáriás rajzaihoz (13. oldal)
Utazás a Szovjetunióban Császár István 1972-ben Sas voltam én Dagesztánban címmel számolt be szovjetunióbeli úti élményeiről az Új írás márciusi számában. Olvasható az író ...és más történetek című kötetében (Magvető, 1975). Az alábbi összeállítás az eredeti közlés utóélete. MOL 288.I. 36. cs. (MSZMP KB TKKO) 22. ce/1972 (9-11. o.) Tu/286, 205/S/72. 1972. II. 29. Jovánovics Miklós (az Új Írás főszerkesztője) Tóth Gyulának (Művelődési Minisztérium Irodalmi Osztály) „A márciusi számban közölt Utazás c. írás közlését szíves megkeresésedre a következőkkel indokolnám: Császár István Utazás-a tulajdonképpen álcázott útirajz... (...) Az írás alapja egy Szóbeli tényleges út... Az élményt a maga írói egyéniségén, a maga írói személyiségén átszűrve irodalommá emelte. Nem a tények szigorú igénylésével közelíthető meg ez az írás, hanem csak oly módon, ahogyan az irodalomtól számon lehet kérni a valóságot: mit tükröz, hogyan tükröz. Amit elsősorban konkrétnek érzek, az a hogyan. Az író mély rokonszenvvel ír a Szovjetunióról. De talán nem is elég, ha azt mondjuk, hogy rokonszenv. Ez már több annál, az a fajta azonosulás egy néppel, annak múltjával, amit csak egy idegen országbeli megvalósíthat... Ilyen mély rokonszenvvel és érzelmi azonosulással a Szovjetunióról nemigen írtak az elmúlt években. Elsősorban ezért tartottuk fontosnak a közlését. (...) Császár István stílusához hozzátartozik bizonyos szertelen szókimondás, ami néha csak a meghökkenést szolgálja, néha végig nem gondolt gondolattöredékekből áll, a legtöbbször azonban nagyon figyelemreméltók ezek az odavetett mondatok, amelyek első hallásra mi tagadás frivolnak hatnak. Ez a stílus úgy gondolom szerencsésen egészíti ki az írás mélységes érzelmességét, e nélkül szinte hízelkedő lenne. Az inkriminált mondatokat nem lehet az egész mű összefüggéseiből kiemelni. (...) Folyóiratunk fiatalokhoz is szól. Útirajz számunk szerkesztésével elsőrendű célunk a Szovjetunió politikai, gazdasági, érzelmi népszerűsítése volt. Fiatalságunkhoz a régi pátoszos módon eredményesen szólni nehéz, mert csak újszerű, fiatalos hangra figyelnek fel, s csak ez hat rájuk pozitívan. Császár István maga is fiatal, eredeti hangú író, aki szertelensége ellenére is a jó ügyet szolgálta. (...) Úgy érezzük, a mű elérte célját, a Szovjetunióról mély rokonszenvvel, nagyon élvezhető stílusban, irodalmi színvonalon szól...” (12. o.) Tv/286/2 [cetlire gépelve] Jovánovics természetesen nem írhat egyebet, de ez túlzás. Fenntartom korábbi véleményem (az írás nem rosszindulatú, csak néhol nyegle), de a szerkesztőnek arra is gondolnia kellett volna, hogyan hat a Szovjetunióban, csupán egyegy szakasz vagy mondat - visszafordítva. Javaslom: ha lehet, ne csináljunk belőle »ügyet«, Jovánovicsot toljuk le. III. 8. Szabó B. I.” (13. o.) Tv/286/2, 1972. márc. 15. Nagy Miklós (MSZMP KB TKKO) Várkonyi Péternek (Minisztertanács Tájékoztatási Hivatal elnök) „Az Új írás folyóirat 1972. 3. számában megjelent Császár Imre [sic!]: Utazás c. írása. Az írás - ahogy az Agitációs és Propaganda Bizottság 1972. márc. 14-i ülése is megállapította - nyegle, fölényes hangnemével, egyes megállapításaival sérti a szovjet népet, bántó a magyar népre, országunk egyes intézményeire és árt a szovjetmagyar barátságnak. A cikk közlését politikai hibának kell tekintenünk... Kérem szíves intézkedését, hogy a folyóirat főszerkesztője, az őt kinevező fegyelmi jogkörrel bíró állami vezetőtől megfelelő büntetésben részesüljön. Elképzelhetőnek tartunk számára hangsúlyozott írásbeli figyelmeztetést. Mivel párthatáskört tekintve a főszerkesztő osztályunk hatáskörébe tartozik, az állami szervek részéről történő konzekvencia levonása után, mi is megfelelő figyelmeztetésben részesítjük... (17-18. o.) Tu/286/3, Bp., 1972 ápr. 7. Sala Sándor (Lapkiadó Vállalat) Simon Ferencnek (Minisztertanács Tájékoztatási Hivatal elnökhelyettese) „Válaszolva 1. év márc. 24-i leveledre, szeretném leszögezni, hogy Jovanovits (sic!) Miklós elvtárssal valójában én létesítettem munkaviszonyt, de nem én neveztem ki. Az Új írás főszerkesztőjének kinevezésével hasonló a helyzet, mint a napilapok, hetilapok és az irodalmi lapok főszerkesztőinél és helyetteseinél. A munkaviszony létesítésére akkor kerül sor, amikor az illetőket előzőleg a párt illetékes szervei jóváhagyták funkciójukban és még a fizetés megállapítására is utasítást kapok. Az irodalmi lapoknál a kinevezésre a felterjesztést az illetékes pártfórumoknak a Művelődésügyi Minisztérium készíti el. Már több esetben előfordult, hogy valamelyik irodalmi lap főszerkesztőjének munkáját a párt illetékes osztálya politikailag hibásnak tartotta s ezért felelősségre vonta. Ilyen esetekben a múltban megtörtént, hogy a felelősségre vonáson túl további büntetést is szükségesnek tartottak, és értesítést kaptam, hogy az illető főszerkesztőtől, vagy helyettesétől negyedévre vagy félévre a prémiumot vonjam meg. Ma már nincs prémium, de lehetőség van a nyereségrészesedés, nyereségjutalom bizonyos százalékának, vagy egészének megvonására. Ez azonban véleményem szerint csak mellékbüntetés lehet, mert a magam részéről nem tartanám helyesnek - ahogy a leveledben írod, »az írásnak közlése politiba volt, mivel hangnemével, egyes megállapításaival árt a szovjetmagyar barátságnak, sérti a szovjet népet, de a magyar népet és egyes intézményeinket is«, hogy ilyen politikai hibáért 30 vagy 50% nyereségrészesedés-megvonásban részesítsem, vagy a személyi alapbérét 10 vagy 20%-kal csökkentsem fegyelmi büntetésként. Először és elsősorban a politikai felelősségre vonásnak kell megtörténnie és csak amennyiben szükséges, mint kiegészítő büntetés lehet a vállalati felelősségrevonás, amelynek mértékét is kultúrpolitikailag kell megítélni, és nem volt eddig sem, és a jövőben sem lehet vállalati hatáskör a kultúrpolitikai felelősségrevonás, mert (...) nem feladatom és nem is vindikálhatok magamnak olyan feladatot, hogy kultúrpolitikai hatáskört töltsek be, mert a kultúrpolitika nem szakmám és nem is értek hozzá...” (15-16.0.) Tu/286/3.ΙΙΙ/215/1972. Bp., 1972. ápr. 13. Dr. Várkonyi Péter (Minisztertanács Tájékoztatási Hivatal) Dr. Simó Jenőnek (Művelődési Minisztérium) „Az MSZMP KB TKKO vezetője, Nagy Miklós elvtárs 1972. márc. 15- én kelt levelében megkeresett, hogy az Agitációs és Propaganda Bizottság előző napi ülésén megbírált és elítélt cikk miatt, amelyet Császár István írt »Utazás« címmel, gondoskodjunk Jovánovics Miklós főszerkesztő elvtárs állami vonalon történő felelősségre vonásáról. Miután Jovánovics elvtársat névlegesen a Lapkiadó Vállalat igazgatója, Sala Sándor elvtárs nevezte ki, felszólítottam Sala elvtársat, hogy Jovánovics elvtársat a kifogásolt írás megjelentetése miatt fegyelmi eljárás lefolytatása nélkül részesítse fegyelmi büntetésben. Sala elvtárs annak előrebocsátásával, hogy Jovánovics elvtárssal valóban ő létesített munkaviszonyt, de nem ő nevezte ki - válaszában elmondta, hogy ő kultúrpolitikai hatáskörrel nem rendelkezik, nem is feladatköre, így a fegyelmi lefolytatására nem érzi magát illetékesnek. A korábbi években is több esetben előfordult, hogy valamelyik irodalmi lap főszerkesztőjének munkáját a párt illetékes osztálya politikailag hibásnak tartotta s ezért felelősségre vonta. Amennyiben a felelősségre vonáson túl további büntetést is szükségesnek tartottak, úgy értesítették őt, hogy az illető főszerkesztőtől a prémiumot meghatározott időre vonja meg... Mivel az irodalmi lapok felelős szerkesztőinek kinevezésére a Művelődési Minisztérium tesz javaslatot a párt illetékes osztályának, és az Agitációs és Propaganda Bizottság állásfoglalása szerint »...az irodalmi folyóiratok operatív irányítása a Művelődési Minisztérium feladata«, kérem, hogy Jovánovics elvtárs állami felelősségre vonását a Művelődési Minisztériumban folytassák le és annak eredményéről Nagy Miklós elvtársat is tájékoztassák.’ (20-21.0.) Tu/286/4, Bp. 1972 ápr. 21. Simó Jenő (Művelődési Minisztérium) Jovánovics Miklósnak (Új írás) „Megkaptam igazoló jelentését... (...) Levele meggyőzött arról - amiben eddig sem kételkedtem -, hogy az Új írás szerkesztői tudatosan végzik munkájukat... (...) Nem akarom azt sem kétségbe vonni, hogy Császár István riportjának közzétételében (...) pozitív szándék vezette. A szándékot azonban nem igazolta az eredmény és az a hatás, amelyet ez az írás kiváltott. Közlése politikai hiba volt. Az elmúlt másfél, két évben főszerkesztői értekezleteken nem egyszer felhívtuk a szerkesztők figyelmét arra, hogy a »tiltás« kategóriájába tartoznak azok az írások, amelyek az ország külpolitikai érdekeit sértik vagy zavarják. Hangsúlyozottan kértük, hogy ilyen esetekben nagy körültekintéssel, politikai felelősségtudattal járjanak el. Ezeknek az írásoknak a közlését nem belső irodalmi, írópedagógiai meggondolások döntik el, hanem következetesen képviselt politikai elvek. Az igazoló jelentés ezt nem veszi figyelembe. (...) Császár írásában nemcsak néhány mondat kifogásolható, hanem az írás alapállása, szemlélete is, amely bántó disszonanciában van a szovjet-magyar kapcsolatok egész tartalmával és szellemével, de a magyar kulturális élet szocialista törekvéseivel is. A politikai hiba elkövetéséért a főszerkesztő elvtársat írásbeli figyelmeztetésben részesítem. Kérem, hogy a jövőben ezekben a kérdésekben körültekintőbb legyen és nagyobb felelősséget tanúsítson.” Közreadja: Pécsi Vera SEAN SCULLY ÉRZELMEK ÉS STRUKTÚRÁK című kiállításának megnyitója július 25-én, szombaton, 11 órakor a Modern Képtár - Vass László Gyűjtemény Galériájában Veszprém Vár u. 3-7. A kiállítás megtekinthető október 25-ig, naponta 10-18 óráig (szünnap kedd). 2009. JÚLIUS 17. 13 1 Bukowski Splitben drMáriás rajzaihoz A jó doktor Freud kokain indukálta álmában Delacroix szabadság istennőjének hónalját szagolgató Claude Monet sajt-, abszint- és hasisillatú szakálla alól előbújt, az Új isteni terrorja által működtetett, az elődök konklúzióira lineárisan építkező modernizmus valamikor az 1970-es évek elejére eljutott a végső megoldáshoz: a kép halott, csak az idea számít, minden egyéb puszta dekoráció. Duchamp piszoárja után nincs értelme rajzolgatni, festegetni. Persze ideákat csak kevesen vásárolnak és mernek a falra akasztani, az emberi génekbe kódolt, leküzdhetetlen díszítési vágyat pedig nem lehet még kristálytiszta logikával sem elfojtani. Ahogy Nietzschének sem sikerült megölnie Istent, úgy a modernizmus koronás oroszlánjai sem tudták visszaűzni a kénbányába a színek, formák és textúrák ügyes elrendezgetése révén a munkát kerülni igyekvő művészeket. A művészettörténészek és műkereskedők legnagyobb örömére az 1980-as évek elején felrémlett a posztmodern, s vele az „új festészet”, amelynek művelői nem szégyellték elölről kezdeni az ábécét, újra feltalálni a kereket, újra megcsinálni azt, ami már megvolt. A lelkiismeretesebbek közülük Szent Tamástól kértek és kaptak visszamenőleg is érvényes igazolást: „Mindenki művész, de nem minden művészet aktuális.” drMáriás posztmodern művész, az utóbbi, aktualitást szenvedélyesen kereső fajtából. „Don’t try” (Ne próbálkozz), áll az amerikai irodalom Magyarországon alig ismert, sötét csillaga, az általában „Részeges” előnével emlegetett Henry Charles Bukowski (1920-1994) sírkövén. Ez volt az író válasza, amikor valaki írásművészete titkáról kérdezte. „Ne próbálkozz, se a Cadillacért, se az alkotásban, se a halhatatlanságért. Várj, és ha semmi sem történik, válj tovább. Ez olyan, mint a bogár, magasan a falon. Vársz, amíg lemászik hozzád. Amikor elég közelre ér, agyoncsapod. Vagy, ha szereted a kinézetét, házi kedvenceddé teszed.” A módszer nyilván működött, mert Bukowski költemények ezreit, novellák százait publikálta alkoholmámorban töltött, hosszúnak mondható élete során, s több mint hatvan könyve jelent meg, köztük hat, ma már klaszszikusnak számító regény. Hasonló termelésfokozó metódust alkalmazhat az ugyancsak szédítően termékeny képzőművész, író, zenész drMáriás is, akiről nemrég készítettem videoéletrajzot. Hihetetlen mennyiségű rajz, festmény, írásmű, zenemű, könyv, kiállítás, koncert fűződik nevéhez. Alig zárt be a Válassz! című, remek, remélhetőleg sok fiatal művészt inspiráló kiállítása Budapesten, máris vadonatúj képanyaggal jelentkezett, ezúttal a horvátországi Splitben, a Ghetto Galériában. Az életrajzi videóhoz forgatott interjú során elmondta, hogy tiszteletteljes távolságban tartott szellemi felmenői között szerepel Bukowski is, akinek a mostani, augusztus 10-ig megtekinthető kiállítás képeivel állított méltó emléket. Figuratív, a Bukowski-féle „bukott angyal”, „elátkozott költő” életérzés inspirálta, az amerikai mester írásaihoz hasonlóan nyers, öncenzúrázatlan, vad humorú művekről van szó, amelyeknek fő motívuma az író torzonborz, csavargószerű figurája, gyakran drMáriás ikonográfiájának kedvenc motívuma, az állandósult iszonyatot és közvécéfal-szexualitást egyszerre kifejező lepényhalrombuszok társaságában. A kárhozat, a testi lepusztulás és a kínzó szexuális kielégítetlenség állandósult élménye árad a Bukowskira utaló szövegekkel vagy tőle vett idézetekkel ellátott, roppant mulatságos krétarajzokból. drMáriás üdítő művészetének gyökerei a púnkba és a new wave-be nyúlnak vissza, amely, a „házikó-kutyus-kanári” életterveken túlmutató attitűdök a maguk idejében nem kapták meg az őket megillető teret Magyarországon. drMáriás szerteágazó tevékenysége ezért hagyományteremtőnek is tekinthető. Najmányi László .'X ^ t * y γιμ* Mr- ÉLET ÉS ÍR IRODALOM1J