Élet és Irodalom, 2009. július-december (52. évfolyam, 27-52. szám)

2009-07-17 / 29. szám - Pécsi Vera: Utazás a Szovjetunióban (13. oldal) - Najmányi László: Bukowski Splitben • drMáriás rajzaihoz (13. oldal)

Utazás a Szovjetunióban Császár István 1972-ben Sas voltam én Dagesztánban címmel számolt be szovjetunióbeli úti élményeiről az Új írás márciusi számában. Olvas­ható az író ...és más történetek című kötetében (Magvető, 1975). Az alábbi összeállítás az eredeti közlés utóélete. MOL 288.I. 36. cs. (MSZMP KB TKKO) 22. ce/1972 (9-11. o.) Tu/286, 205/S/72. 1972. II. 29. Jovánovics Miklós (az Új Írás főszer­kesztője) Tóth Gyulának (Művelődé­si Minisztérium Irodalmi Osztály) „A márciusi számban közölt Utazás c. írás közlését szíves megkeresésed­re a következőkkel indokolnám: Császár István Utazás-a tulajdon­képpen álcázott útirajz... (...) Az írás alapja egy Szó­beli tényleges út... Az élményt a maga írói egyéniségén, a ma­ga írói személyiségén átszűrve iroda­lommá emelte. Nem a tények szigorú igénylésével közelíthető meg ez az írás, hanem csak oly módon, ahogyan az irodalomtól számon lehet kérni a való­ságot: mit tükröz, hogyan tükröz. Amit elsősorban konkrétnek ér­zek, az a hogyan. Az író mély rokonszenvvel ír a Szovjet­unióról. De talán nem is elég, ha azt mondjuk, hogy rokonszenv. Ez már több annál, az a fajta azonosulás egy néppel, annak múltjával, amit csak egy idegen országbeli megvalósít­hat... Ilyen mély rokonszenvvel és érzelmi azonosulással a Szovjetunióról nemigen ír­tak az elmúlt években. Elsősorban ezért tartottuk fontosnak a közlését. (...) Császár István stílusához hoz­zátartozik bizonyos szertelen szókimon­dás, ami néha csak a meghökkenést szolgálja, néha végig nem gondolt gondolattöredékekből áll, a legtöbb­ször azonban nagyon figyelemre­méltók ezek az odavetett mondatok, amelyek első hallásra mi tagadás fri­volnak hatnak. Ez a stílus úgy gon­dolom szerencsésen egészíti ki az írás mélységes érzelmességét, e nél­kül szinte hízelkedő lenne. Az inkriminált mondatokat nem lehet az egész mű összefüggéseiből kiemelni. (...) Folyóiratunk fiatalokhoz is szól. Úti­rajz számunk szerkesztésével elsőren­dű célunk a Szovjetunió politikai, gaz­dasági, érzelmi népszerűsítése volt. Fi­atalságunkhoz a régi pátoszos módon eredményesen szólni nehéz, mert csak újszerű, fiatalos hangra figyelnek fel, s csak ez hat rájuk pozitívan. Császár István maga is fiatal, eredeti hangú író, aki szertelensége ellenére is a jó ügyet szol­gálta. (...) Úgy érezzük, a mű elérte cél­ját, a Szovjetunióról mély rokonszenv­vel, nagyon élvezhető stílusban, iro­dalmi színvonalon szól...” (12. o.) Tv/286/2 [cetlire gépelve] Jovánovics természetesen nem ír­hat egyebet, de ez túlzás. Fenntartom korábbi véleményem (az írás nem rosszindulatú, csak né­hol nyegle), de a szerkesztőnek arra is gondolnia kellett volna, hogyan hat a Szovjetunióban, csupán egy­­egy szakasz vagy mondat - vissza­fordítva. Javaslom: ha lehet, ne csináljunk be­lőle »ügyet«, Jovánovicsot toljuk le. III. 8. Szabó B. I.” (13. o.) Tv/286/2, 1972. márc. 15. Nagy Miklós (MSZMP KB TKKO) Várkonyi Péternek (Minisztertanács Tájékoztatási Hivatal elnök) „Az Új írás folyóirat 1972. 3. számá­ban megjelent Császár Imre [sic!]: Utazás c. írása. Az írás - ahogy az Agi­­tációs és Propaganda Bizottság 1972. márc. 14-i ülése is megállapította - nyegle, fölényes hangnemével, egyes megállapításaival sérti a szovjet né­pet, bántó a magyar népre, országunk egyes intézményeire és árt a szovjet­magyar barátságnak. A cikk közlését politikai hibának kell tekintenünk... Kérem szíves intézkedését, hogy a folyóirat főszerkesztője, az őt ki­nevező fegyelmi jogkörrel bíró álla­mi vezetőtől megfelelő büntetésben részesüljön. Elképzelhetőnek tar­tunk számára hangsúlyozott írásbe­li figyelmeztetést. Mivel párthatáskört tekintve a fő­­szerkesztő osztályunk hatásköré­be tartozik, az állami szervek részé­ről történő konzekvencia levonása után, mi is megfelelő figyelmezte­tésben részesítjük... (17-18. o.) Tu/286/3, Bp., 1972 ápr. 7. Sala Sándor (Lapkiadó Vállalat) Si­mon Ferencnek (Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatal elnökhelyettese) „Válaszolva 1. év márc. 24-i leveledre, szeretném leszögezni, hogy Jovanovits (sic!) Miklós elvtárssal valójában én létesítettem munkaviszonyt, de nem én neveztem ki. Az Új írás főszer­kesztőjének kinevezésével hasonló a helyzet, mint a napilapok, hetilapok és az irodalmi lapok főszerkesztőinél és helyetteseinél. A munkaviszony lé­tesítésére akkor kerül sor, amikor az illetőket előzőleg a párt illetékes szer­vei jóváhagyták funkciójukban és még a fizetés megállapítására is utasítást kapok. Az irodalmi lapoknál a kine­vezésre a felterjesztést az illetékes párt­fórumoknak a Művelődésügyi Mi­nisztérium készíti el. Már több esetben előfordult, hogy valamelyik irodalmi lap fő­­szerkesztőjének munkáját a párt il­letékes osztálya politikailag hibás­nak tartotta s ezért felelősségre von­ta. Ilyen esetekben a múltban meg­történt, hogy a felelősségre voná­son túl további büntetést is szük­ségesnek tartottak, és értesítést kap­tam, hogy az illető főszerkesztőtől, vagy helyettesétől negyedévre vagy félévre a prémiumot vonjam meg. Ma már nincs prémium, de lehető­ség van a nyereségrészesedés, nyere­ségjutalom bizonyos százalékának, vagy egészének megvonására. Ez azon­ban véleményem szerint csak mellék­­büntetés lehet, mert a magam részé­ről nem tartanám helyesnek - ahogy a leveledben írod, »az írásnak közlé­se pol­i­tiba volt, mivel hangnemével, egyes megállapításaival árt a szovjet­­magyar barátságnak, sérti a szovjet né­pet, de a magyar népet és egyes intéz­ményeinket is«­­, hogy ilyen politikai hibáért 30 vagy 50% nyereségrészese­dés-megvonásban részesítsem, vagy a személyi alapbérét 10 vagy 20%-kal csökkentsem fegyelmi büntetésként. Először és elsősorban a politikai fe­lelősségre vonásnak kell megtörtén­nie és csak amennyiben szükséges, mint kiegészítő büntetés lehet a vál­lalati felelősségrevonás, amelynek mértékét is kultúrpolitikailag kell megítélni, és nem volt eddig sem, és a jövőben sem lehet vállalati hatás­kör a kultúrpolitikai felelősségre­vonás, mert (...) nem feladatom és nem is vindikálhatok magamnak olyan feladatot, hogy kultúrpolitikai hatáskört töltsek be, mert a kultúrpolitika nem szakmám és nem is értek hozzá...” (15-16.0.) Tu/286/3.ΙΙΙ/21­5/1972. Bp., 1972. ápr. 13. Dr. Várkonyi Péter (Minisztertanács Tájékoztatási Hivatal) Dr. Simó Jenő­nek (Művelődési Minisztérium) „Az MSZMP KB TKKO vezetője, Nagy Miklós elvtárs 1972. márc. 15- én kelt levelében megkeresett, hogy az Agitációs és Propaganda Bizott­ság előző napi ülésén megbírált és elítélt cikk miatt, amelyet Császár István írt »Utazás« címmel, gon­doskodjunk Jovánovics Miklós fő­­szerkesztő elvtárs állami vonalon történő felelősségre vonásáról. Miután Jovánovics elvtársat név­legesen a Lapkiadó Vállalat igazga­tója, Sala Sándor elvtárs nevezte ki, felszólítottam Sala elvtársat, hogy Jovánovics elvtársat a kifogásolt írás megjelentetése miatt fegyelmi eljá­rás lefolytatása nélkül részesítse fe­gyelmi büntetésben. Sala elvtárs­­ annak előrebocsátá­sával, hogy Jovánovics elvtárssal va­lóban ő létesített munkaviszonyt, de nem ő nevezte ki - válaszában el­mondta, hogy ő kultúrpolitikai ha­táskörrel nem rendelkezik, nem is feladatköre, így a fegyelmi lefolyta­tására nem érzi magát illetékesnek. A korábbi években is több esetben előfordult, hogy valamelyik irodal­mi lap főszerkesztőjének munkáját a párt illetékes osztálya politikailag hibásnak tartotta s ezért felelősség­re vonta. Amennyiben a felelősség­re vonáson túl további büntetést is szükségesnek tartottak, úgy értesí­tették őt, hogy az illető főszerkesz­tőtől a prémiumot meghatározott időre vonja meg... Mivel az irodalmi lapok felelős szerkesztőinek kinevezésére a Mű­velődési Minisztérium tesz javasla­tot a párt illetékes osztályának, és az Agitációs és Propaganda Bizottság állásfoglalása szerint »...az irodalmi folyóiratok operatív irányítása a Mű­velődési Minisztérium feladata«, ké­rem, hogy Jovánovics elvtárs állami felelősségre vonását a Művelődési Minisztériumban folytassák le és an­nak eredményéről Nagy Miklós elv­társat is tájékoztassák.’ (20-21.0.) Tu/286/4, Bp. 1972 ápr. 21. Simó Jenő (Művelődési Minisztérium) Jovánovics Miklósnak (Új írás) „Megkaptam igazoló jelentését... (...) Levele meggyőzött arról - ami­ben eddig sem kételkedtem -, hogy az Új írás szerkesztői tudatosan végzik munkájukat... (...) Nem aka­rom azt sem kétségbe vonni, hogy Császár István riportjának közzé­tételében (...) pozitív szándék ve­zette. A szándékot azonban nem igazolta az eredmény és az a hatás, amelyet ez az írás kiváltott. Közlé­se politikai hiba volt. Az elmúlt másfél, két évben fő­­szerkesztői értekezleteken nem egy­szer felhívtuk a szerkesztők figyel­mét arra, hogy a »tiltás« kategóriá­jába tartoznak azok az írások, ame­lyek az ország külpolitikai érdekeit sértik vagy zavarják. Hangsúlyozot­tan kértük, hogy ilyen esetekben nagy körültekintéssel, politikai fe­lelősségtudattal járjanak el. Ezek­nek az írásoknak a közlését nem bel­ső irodalmi, írópedagógiai meggon­dolások döntik el, hanem követke­zetesen képviselt politikai elvek. Az igazoló jelentés ezt nem veszi figye­lembe. (...) Császár írásában nem­csak néhány mondat kifogásolható, hanem az írás alapállása, szemléle­te is, amely bántó disszonanciában van a szovjet-magyar kapcsolatok egész tartalmával és szellemével, de a magyar kulturális élet szocialista törekvéseivel is. A politikai hiba elkövetéséért a fő­­szerkesztő elvtársat írásbeli figyel­meztetésben részesítem. Kérem, hogy a jövőben ezekben a kérdések­ben körültekintőbb legyen és na­gyobb felelősséget tanúsítson.” Közreadja: Pécsi Vera SEAN SCULLY ÉRZELMEK ÉS STRUKTÚRÁK című kiállításának megnyitója július 25-én, szombaton, 11 órakor a Modern Képtár - Vass László Gyűjtemény Galériájában Veszprém Vár u. 3-7. A kiállítás megtekinthető október 25-ig, naponta 10-18 óráig (szünnap kedd). 2009. JÚLIUS 17. 13­ 1 Bukowski Splitben drMáriás rajzaihoz A jó doktor Freud kokain indukál­ta álmában Delacroix szabadság is­tennőjének hónalját szagolgató Claude Monet sajt-, abszint- és ha­sisillatú szakálla alól előbújt, az Új isteni terrorja által működtetett, az elődök konklúzióira lineárisan épít­kező modernizmus valamikor az 1970-es évek elejére eljutott a vég­ső megoldáshoz: a kép halott, csak az idea számít, minden egyéb pusz­ta dekoráció. Duchamp piszoárja után nincs értelme rajzolgatni, fes­­tegetni. Persze ideákat csak kevesen vásárolnak és mernek a falra akasz­tani, az emberi génekbe kódolt, le­küzdhetetlen díszítési vágyat pedig nem lehet még kristálytiszta logiká­val sem elfojtani. Ahogy Nietzsché­­nek sem sikerült megölnie Istent, úgy a modernizmus koronás orosz­lánjai sem tudták visszaűzni a kén­bányába a színek, formák és textú­rák ügyes elrendezgetése révén a munkát kerülni igyekvő művésze­ket. A művészettörténészek és mű­kereskedők legnagyobb örömére az 1980-as évek elején felrémlett a posztmodern, s vele az „új festé­szet”, amelynek művelői nem szé­­gyellték elölről kezdeni az ábécét, újra feltalálni a kereket, újra meg­csinálni azt, ami már megvolt. A lel­kiismeretesebbek közülük Szent Ta­mástól kértek és kaptak visszame­nőleg is érvényes igazolást: „Min­denki művész, de nem minden mű­vészet aktuális.” drMáriás posztmo­dern művész, az utóbbi, aktualitást szenvedélyesen kereső fajtából. „Don’t try” (Ne próbálkozz), áll az amerikai irodalom Magyarorszá­gon alig ismert, sötét csillaga, az ál­talában „Részeges” előnével emle­getett Henry Charles Bukowski (1920-1994) sírkövén. Ez volt az író válasza, amikor valaki írásművé­szete titkáról kérdezte. „Ne próbál­kozz, se a Cadillacért, se az alkotás­ban, se a halhatatlanságért. Várj, és ha semmi sem történik, válj tovább. Ez olyan, mint a bogár, magasan a falon. Vársz, amíg lemászik hozzád. Amikor elég közelre ér, agyoncsa­pod. Vagy, ha szereted a kinézetét, házi kedvenceddé teszed.” A mód­szer nyilván működött, mert Bukows­ki költemények ezreit, novellák szá­zait publikálta alkoholmámorban töltött, hosszúnak mondható élete során, s több mint hatvan könyve jelent meg, köztük hat, ma már klasz­­szikusnak számító regény. Hasonló termelésfokozó metódust alkalmaz­hat az ugyancsak szédítően termé­keny képzőművész, író, zenész drMáriás is, akiről nemrég készítet­tem videoéletrajzot. Hihetetlen mennyiségű rajz, festmény, írásmű, zenemű, könyv, kiállítás, koncert fű­ződik nevéhez. Alig zárt be a Válassz! című, remek, remélhetőleg sok fia­tal művészt inspiráló kiállítása Bu­dapesten, máris vadonatúj kép­anyaggal jelentkezett, ezúttal a hor­vátországi Splitben, a Ghetto Ga­lériában. Az életrajzi videóhoz for­gatott interjú során elmondta, hogy tiszteletteljes távolságban tartott szellemi felmenői között szerepel Bukowski is, akinek a mostani, au­gusztus 10-ig megtekinthető kiállí­tás képeivel állított méltó emléket. Figuratív, a Bukowski-féle „bukott angyal”, „elátkozott költő” életér­zés inspirálta, az amerikai mester írásaihoz hasonlóan nyers, öncenzú­­rázatlan, vad humorú művekről van szó, amelyeknek fő motívuma az író torzonborz, csavargószerű figurája, gyakran drMáriás ikonográfiájának kedvenc motívuma, az állandósult iszonyatot és közvécéfal-szexuali­­tást egyszerre kifejező lepényhal­­rombuszok társaságában. A kárho­zat, a testi lepusztulás és a kínzó sze­xuális kielégítetlenség állandósult élménye árad a Bukowskira utaló szövegekkel vagy tőle vett idézetek­kel ellátott, roppant mulatságos kré­tarajzokból. drMáriás üdítő művé­szetének gyökerei a púnkba és a new wave-be nyúlnak vissza, amely, a „házikó-kutyus-kanári” életterveken túlmutató attitűdök a maguk idejé­ben nem kapták meg az őket meg­illető teret Magyarországon. drMáriás szerteágazó tevékenysége ezért hagyományteremtőnek is te­kinthető. Najmányi László .'X ^ t * y γιμ* Mr- ÉLET ÉS ÍR IRODALOM1­J

Next