Élet és Irodalom, 2010. január-június (54. évfolyam, 1-25. szám)

2010-05-21 / 20. szám - Morvay Péter: Nem fogják megszokni (4. oldal) - Megyesi Gusztáv: Élet - Tokaji bor (4. oldal)

MORVAY PÉTER: Nem fogják megszokni „Majd megszokják” - mondta annak idején, a státustörvény elfogadásának tájékán e sorok szerzőjének az első Orbán-kormány egyik vezető diplo­matája és egyben a Fidesz egyik ki­sebbségi szakértője. Miután világos­sá vált, hogy a státustörvény eredeti változatát Szlovákia, Románia, de az Európai Unió sem akarja megszok­ni, jött az Orbán-kormány részéről a második, ugyanezen diplomata sze­rint a „hiszen konzultálunk velük!” felkiáltással jellemzett szakasz. Egy cseh kollegája szerint ez kezdetben abból állt, hogy a szomszédos és uni­ós országok nagykövetségeinek a kül­­ügy elpostázta a törvény szövegét. Amikor a partnerek egyértelműen Bu­dapest tudomására juttatták, hogy számukra a konzultáció nem azonos ezzel a lekezelő tájékoztatással, elkez­dődött végre a harmadik, egészen a valódi tárgyalásokig tartó periódus. Ezek eredménye lett az Orbán-Nas­­tase-paktum, majd - a törvény Po­zsony és Brüsszel által kikövetelt mó­dosítása után - a státustörvény szlo­vákiai alkalmazását lehetővé tevő egyezmény. Nem lesz meglepetés, ha a kettős állampolgárság ügye hasonló utat fog bejárni. Ma a magyar álláspont vala­hol „a majd megszokják” és a tájékoz­tatás között mozog (utóbbit Marto­­nyi János hajlamos konzultációnak mondani, Semjén Zsolt azonban va­lós nevén nevezi). Már most sem meg­lepetés, hogy Szlovákia elutasítóbb álláspontot foglal el, mint Románia. Az aktuális pozsonyi hisztérikus re­akcióban valóban szerepet játszik a Fico-kormány jellege - hogy lopnak, mint a szarkák, és képtelenek rende­sen kormányozni az országot, amiről a közelgő választások előtt el kell te­relni a figyelmet. A hatalomból való kiesés különösen a Slota- és a Meci­­ar-párti politikusok számára fenyege­tő, mert nem utolsósorban azt is je­lenthetné, hogy a rendőrség elkezd komolyabban foglalkozni a kétes ügyeikkel. Szlovákia azonban a státustörvény­re is keményebben reagált, pedig ak­kor Mikulás Dzurinda volt hatalmon, és a Magyar Koalíció Pártja tagja volt a pozsonyi kormánykoalíciónak. A Fico-kormány karaktere tehát nem ele­gendő magyarázat. Inkább a magyar nacionalista felsőbbrendűségi mítosz része az a magyarországi politikusok, szakértők által is kedvelt elmélet, hogy az állami lét rövidsége és a folyamat­ban lévő nemzetépítés gyerekes zava­rai okozzák a szlovák ellenkezést. A keményebb szlovák ellenállás megértéséhez elég megnézni az or­szág demográfiai viszonyait és fekvé­sét. Magyarország szomszédjai közül itt a legnagyobb a magyarok aránya az összlakossághoz képest, és a ma­gyarok egy többé-kevésbé összefüg­gő sávban élnek a határ mentén. Vagy­is itt a legalkalmasabb a kisebbség arra, hogy - függetlenül a tényleges szándékoktól - a többség szemében betölt­se annak az ötödik hadoszlopnak a szerepét, amely egy szomszédos állam szolgálatában veszélyeztethetné or­szága területi integritását. Ami még fontosabb, Szlovákia szá­mára fekvése és kapcsolatrendszere mi­att nem Budapesten keresztül vezet az út Európába. A balkáni államokkal vagy Ukrajnával ellentétben egyálta­lán nincs szüksége a különlegesen jó magyar kapcsolatokra, és nincs is vitá­ja más szomszédjával Magyarországon kívül. (Ez szerepet játszik abban is, ho­gyan értékeli a Nyugat az egyetlen szomszédjával vitatkozó Szlovákia és a több szomszédjával is gyakran vitat­kozó Magyarország viszonyát.­ Vagyis Szlovákiának van a legtöbb oka arra, hogy gyanúval szemlélje a magyar politikát, és a legkevésbé van rákényszerülve arra, hogy megpróbál­jon vele kiegyezni, vagy bírálatában mérsékelje magát. Lehet persze, és magyar részről kell is állandóan azt bizonygatni, hogy Magyarországnak nincsenek területi követelései Szlovákiával szemben (sem). Józan ésszel még szlovák olda­lon sem gondolja senki komolyan, hogy Budapest ilyesmire törekedne, vagy hogy ez irányú törekvései siker­rel járhatnának. De ugyanennyi józan ésszel a magyar oldalon is meg lehet­ne érteni, hogy ha a hatalmat mostan­ság megragadó miniszterelnök állan­dóan nemzetegyesítésről beszél, és Nagy-Magyarország matricával díszí­tett autóban érkezik valahová, ha kor­mánya államtitkárainak irodáiban min­denütt Nagy-Magyarország térképek fogadják a külföldi látogatót, ráadá­sul a választásokon majd’ tizenhét szá­zalékot szerzett a határmódosítást nyíl­tan követelő párt (amely a említett mi­niszterelnök és pártja cinkosságának is köszönheti azt, hogy elfogadható­vá vált a társadalom nagy része szá­mára), akkor még a legértelmesebb szlovákban is ott motoszkál némi gya­nú és bizalmatlanság a szomszédos országgal, annak népével és e népnek szlovákiai „nemzetrészével” szemben. És ez az érzés befolyásolja, ahogyan még a legértelmesebb szlovákok is fo­gadják azt a lehetőséget, hogy a to­vábbra is Szlovákiában élő magyarok alanyi jogon, etnikai alapon tömegé­vel kapnának magyar állampolgársá­got. Mert ez a dolog lényege, máskép­pen nincs is értelme nemzetpolitikai és nemzetegyesítési szempontból, füg­getlenül attól, hogyan hangzanak a Benyújtott törvénymódosítás konkrét megfogalmazásai. Visszatérve a cikk bevezetőjéhez: nagy kár lenne, ha a kettős állampol­gársággal is meg kellene élni ugyan­azt a kálváriát, amit egyszer már vé­gigjárt a szlovák-magyar viszony a státustörvénnyel. Elsősorban a szlo­vákiai magyarok számára lenne nagy kár. Jó lenne ugyanis már végre a ma­gyar oldalon is (beleértve a szlov­agy politikusokat) megérteni, hogy a szlo­vákiai magyarok kérdése Szlovákiá­ban fog megoldódni, vagy ott marad meg a maihoz hasonló nyitott seb­nek. Az előbbi pedig lehetetlen a szlo­vákok többségének támogatása vagy legalábbis jóindulatú semlegessége nélkül. Budapest csinálhat, amit akar, izmozhat, erőszakoskodhat vagy sza­ladgálhat mindenkihez az ENSZ-től az Európai Unión keresztül az Ebte­nyésztők Nemzetközi Szervezetéig, ezen az alapvető tényen nem tud vál­toztatni. A magyarok szlovák­ képét két cso­port határozza meg. Az egyik a kö­rülbelül tíz-húsz százaléknyi szlovák nacionalista, aki szívből gyűlöli a ma­gyarokat és mély magyarfóbiában szenved. Velük egyszerűen nem ér­demes foglalkozni. A másik az a cso­port, amelyben főleg liberális értel­miségiek dominálnak; nekik semmi bajuk a magyarokkal, és támogatják például a kisebbségi jogok kiterjesz­tését, de nincs komolyabb társadal­mi befolyásuk. A legfontosabb azon­ban a szlovák társadalom döntő több­sége, amely egyáltalán nem magyar­­ellenes zsigerileg, de (pontosan ugyan­úgy, mint magyar oldalon) nem so­kat tud az egészről, sztereotípiákban gondolkodik, és hajlamos sok min­dent elhinni. Különösen, ha a másik fél állandóan rájátszik ezekre a félel­mekre, igazolja őket a viselkedésével, mint teszi ezt a jövendő Orbán-kor­mány azzal, ahogy a kettős állampol­gárság ügyét kezeli. Ezeknek az em­bereknek inkább a megnyugtatása, mint megszerzése nélkül nem lehet előrelépni, egyszerűen azért, mert ők döntik el a választások eredményét, és azt, hogy mennyire érdemes bár­melyik szlovák politikusnak kijátsza­ni a nacionalista kártyát. Ma a ma­gyar fél mindent megtesz ezért, hogy érdemes legyen. Magyar oldalon annál inkább ész­be kellene már kapni, mert a magyar álláspont sajátos belső ellentmondást takar. Kimondottan vicces, hogy a ha­táron túli magyaroknak megadandó státustörvény, majd kettős állampol­gárság ügyében a leggyakrabban azo­kat az országokat állítja be példakép­ként, amelyeknek az ottani magyarok­kal szembeni viselkedését hosszú tá­von és többnyire joggal kritizálja - fő­leg Szlovákiát és Romániát. Pedig az, hogy hogyan bánnak ezek az országok a határon túli szlovákok­kal és románokkal, szerves része an­nak a logikának, amely a területükön élő magyarokkal szembeni viselke­désüket meghatározza. Románia azért osztogat tömegével állampol­gárságot Moldávia lakosainak, és több szempontból diszkriminálja a területén élő magyarokat, mert a nem­zetállami logikát követi. Azt a logi­kát, amely szerint a nemzet, etnikum, az emberek közti vérségi, származá­si kapcsolat, a közös anyanyelv sok­kal fontosabb, mint az a kapcsolat, amely az azonos ország állampolgá­rait köti egymáshoz, tekintet nélkül a nemzetiségükre. Azok a magyar politikusok, akik kettős állampolgárságot követelnek a határon túli magyarok számára, ez­zel azt is követelik, hogy Magyaror­szág nemzetállami logika szerint mű­ködő állam legyen. (Például ahogy az Orbán-kormány a parlamentben biztosítani akarja a nemzeti és etni­kai kisebbségek képviseletét, a plusz tizenhárom főt, ugyancsak a nemzet­­állami logikának felel meg: a nemze­tiség, a vérségi kapcsolat korporati­­vista alapon felülírja az állampolgá­ri egyenlőség és a parlamentarizmus elveit.) Ugyanezek a politikusok vi­szont - beleértve mind egy szálig a szláv­agyokat is Duray Miklóstól Bugár Béláig - elvárják Szlovákiától, hogy modern, polgári elv szerint mű­ködjön, legalábbis a területén élő ma­gyarokkal szemben. Vagyis pontosan fordított logika szerint, mint amit Ma­gyarországtól várnak. A második esetben természetesen igazuk van, Szlovákiának valóban mo­dern, polgári államnak kellene lennie. Nem képmutatás azonban Szlováki­ától egy dolgot követelni, Magyaror­szágtól pedig pont a fordítottját asze­rint, mikor melyik az előnyösebb a szá­mukra? (A szerző a pozsonyi Sme napilap kom­mentátora.) ­ Egy hónap hordaléka (Két zsidó beszélget...) Bálint Ház, Bp. Révay u. 16.­únius 2., szerda, 19 óra Gábor György vallásfilozófust Kertész Péter temetőgondnok faggatja minden hónap első szerdáján. az a Tokaj Kereskedőház olcsó bora - ezt nem mi állítjuk, mi ilyet eleve nem mer­nénk állítani, azt, hogy a Tokaj Kereskedő­ház olcsó bora szar, Uj Péter állította a Népszabadság­ban több mint két évvel ezelőtt egy cikkben, a To­kaj Kereskedőház pedig úgy találta, hogy az a kité­tel, miszerint szar a Tokaj Kereskedőház olcsó bora, sértő reá nézve, ezért rágalmazásért följelentette a szerzőt. Első fokon dr. Gál Péterné bírónő a szerzőnek azt az állítását, miszerint a Tokaj Kereskedőház ol­csó bora szar, nagy nyilvánosság előtt elkövetett rá­galmazásnak minősítette, ami aztán a honi jogász­­társadalomban élénk vitát váltott ki. Már mindjárt abban, hogy az a kitétel, miszerint szar a Tokaj ke­reskedőház olcsó bora, rágalma­zás, azaz a becsület csorbítására alkalmas tényállítás, viszont ha nem vélemény, hanem tény, ak­kor a bírónő ezzel az erővel el is rendelhette volna a valóságbizo­nyítást is, hogy kiderüljön, a To­kaj Kereskedőház olcsó bora tényleg szar-e, csak kicsit szar vagy egyáltalán nem szar. A másodfokú bíróság aztán dr. Masszi Katalin vezetésével azt az állítást, hogy a Tokaj Kereske­dőház olcsó bora szar, átminősítette becsületsér­tésre, kimondva, hogy az a kitétel, miszerint szar a Tokaj Kereskedőház olcsó bora, „túllépte a véle­ménynyilvánítás szabadsága folytán védett kört, annak szükségtelenül gyalázkodó, a becsületcsor­bító jellegével megsértette a magánvádló társadal­mi megbecsüléshez fűződő jogát”, azaz a szar a Tokaj Kereskedőház olcsó bora állítás „becsület­érzést sértő kijelentés”. Mármost ennél a pontnál a Társaság a Szabadság­­jogokért nevű szervezet felhívta a figyelmet arra, hogy ha a szar a Tokaj Kereskedőház olcsó bora ki­tétel becsületérzést sértő kijelentés, kvázi a becsü­letérzés mint olyan büntetőjogi kategória, akkor ez­után mindig a szubjektív érzet határozza majd meg, hogy ki mikor és miért ítélhető el. A szar a Tokaj Ke­reskedőház olcsó bora állítás miatt folyó per eddigi utolsó szakaszában, a felülvizsgálati eljárásban dr. Édes Tamás tanácsa jóváhagyta a másodfokú dön­tést, a szerző becsületsértésért való megrovását, és kiemelte, hogy a szar a Tokaj Kereskedőház olcsó bora kijelentés közben a szerzőnek módja és lehe­tősége lett volna kifejteni, hogy mitől szar a Tokaj Kereskedőház bora, ám ezt csak részben tette meg, a szar kifejezés használata túlment a véleménynyil­vánítási szabadság határán, s a Tokaj Kereskedőház társadalmi megbecsülését érintette közvetlenül, ami annyit tesz, hogy a szar a Tokaj kereskedőház olcsó bora kijelentés nyomán most a társadalom azt hiszi, hogy a Tokaj Kereskedőház olcsó bora tényleg szar. Mi magunk ennél a pontnál ki is szállnánk bár­minemű további vitából, az ügy amúgy is Stras­­bourgba kerül, ahol Európa legjobb jogászai mé­lyednek majd el a szar szó jelentésének és aurájának, valamint Édes bíró anyanyelvre gyakorolt hatásának a tanulmá­nyozásában. Mi magunk ráadá­sul borivók se vagyunk, így nem tudjuk eldönteni, hogy a Tokaj Kereskedőház olcsó bora tényleg szar-e, mindenesetre egyre hatá­rozottabb véleményünk, hogy a szar olcsó bor forgalmazásával hírbe hozott Tokaj Kereskedőhá­zat buta emberek vezetik, tudniillik azzal, hogy a szar a Tokaj Kereskedőház olcsó bora megállapítás szerzőjét beperelték, akkora ingyen ellenreklámot csináltak maguknak és a termékeiknek, amekkorát a világ még nem látott; mi magunk, például, ezután még véletlenül se vásárolunk egyetlen palackkal sem a Tokaj Kereskedőház se olcsó, se drága borából, és másokat is lebeszélünk erről. Butának pediglen azért nevezzük a Tokaj Keres­kedőház vezetőit, mert Uj Péter a Tokaj Kereskedő­ház olcsó boráról a szaron kívül még azt is írta: „Sa­vanyú, buta, eloxidált izék, rossz minőségű, min­denféle resztlikből összehordott alapanyag, szürke­rothadás plusz egy kis szerencsi cukor, dohos hor­dók; itt tartunk még mindig, tizennyolc évvel a kom­­merszek után, magyarok százezrei isszák büszkén, sőt áhítattal a szart....” Azaz a Tokaj Kereskedőház számára csupán a szar sértő, a buta nem, pediglen utóbbi tartalmilag nem is véleménynyilvánítás, hanem színtiszta tény volna. Megyesi Gusztáv Tokaji bor ELET ÉLET És­Z IRODALOM ­ 2010. MÁJUS 28-ÁN, PÉNTEKEN 10 ÓRÁTÓL MIKSZÁTH KÁLMÁN HALÁLÁNAK 100. ÉVFORDULÓJÁN A PETŐFI IRODALMI MÚZEUMBAN KAMARA-KIÁLLÍTÁSO­K, FILMVETÍTÉSEK, FELOLVASÁSOK, ELŐADÁSOK, KÖNYV- ÉS FOLYÓIRATBEMUTATÓK, FELOLVASÓSZÍNHÁZ A MÚZEUM UDVARÁN BEMUTATKOZIK NÓGRÁD MEGYE: PALÓC ÍZKAVALKÁD HALUSKA, SZILVÁSGOMBÓC ÉS DERELYE FOLKLÓR NÉPZENEI CSOPORTOK HOLLÓKŐI KÉZMŰVES TERMÉKEK KÉSZÍTÉSE ÉS VÁSÁRA RÉSZLETES PROGRAM: WWWPIM.HU PETŐFI IRODALMI MÚZEUM 1053 BUDAPEST, KÁROLYI M. U. 16. % M­IM 1 1 k 2010. MÁJUS 21.

Next