Élet és Irodalom, 2010. július-december (54. évfolyam, 26-52. szám)
2010-07-02 / 26. szám - Kovács Zoltán: Januárra belenő (1. oldal) - Várady Róbert: Rajzok • Bemutató szám (1-24. oldal)
Tolnai Ottó hetvenéves * Balázs Péter: Egységes nemzetünk ' * Standeisky Eva: Az ellenseg neve * Széky János: Csak fiatalosan (Méd levelek) Majtényi György: Futballtörténeti traktátus Ketten egy új könyvről - Nádasdy Ádám válogatott *és újabb versei (Horváth Györgyi, Vári György) ·, I , * ÉS Irodalom: Fecske Csaba, Jász Attila, Magyar László András, Szív Ernő, Tolnai Ottó a ------------------------------------------------------------------------------------------------------------ÉLET ÉS|# IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP LIV. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM ÁRA: 396 FT 2010. JÚLIUS 2. Várady Róbert munkája KOVÁCS ZOLTÁN: Januárra belenő Kedden államelnökké választották Schmitt Pált, mandátumát aligha fogja kitölteni. Azt a posztot, amelyiken most ül, Orbán Viktor nézte ki magának. Schmitt elnöksége közbeeső lépés a prezidenciális köztársaság felé vezető úton: ha a következő néhány évben kiépül ennek a formának minden tartalmi eleme, tehát ha a döntési jogok jelentős része a parlamenttől átkerül az elnöki hivatalba, előlép Orbán, és feltehetően parlamenti ciklusokon átívelő időszakra szólóan ő lesz az elnök. Ezzel lezárul a rendszerváltás utáni korszak úgynevezett parlamentáris jellege, és beletorkollik az elnöki szakaszba. A parlament természetesen továbbra is szavazgat majd olykor egészen fontos ügyekről, de az igazi kérdések a Sándor-palotában dőlnek el. Ehhez a folyamathoz idő kell, plusz egy Orbán-közeli megbízható ember, aki, ha eljön a pillanat, pont úgy állítható majd félre, ahogyan most leakasztották, mint egy átmeneti kabátot. Ma még nem tudni, az is váratlanul éri-e majd, azt sem, hogy ez a mostani fölkérés meglepte vagy sem; most úgy viselkedik, olyan tájékozatlan, legutóbbi beszédei és megnyilatkozásai olyannyira zagyvák, hogy az a benyomás támad, mintha az utolsó pillanatban kérték volna föl az elnökségre: „Te, kérlek, volna itt még valami.” Ő meg elfogadta. Ma kétségkívül Orbán kedvenc embere: nem akar semmit, ami keresztezné a pártelnök-miniszterelnök útját, ha úgy hozza, pocsolyába fekszik, hogy ne legyen sáros a főnök lába. Tökéletes politikai alkat. Nem érzi, ha méltatlan helyzetbe kerül, sőt, ilyenkor is folyton mosolyog. Többnyire papírból beszél, de a leírt szöveget általában képtelen folyamatosan fölolvasni. Viszont jó svádával képes társalkodni, ez esetben azonban beszéde üres és semmitmondó. Jókat derül saját poénjain („én nem a kétharmad elnöke szeretnék lenni, hanem a háromharmadé, sőt, többen azt javasolták, mondd azt, hogy a négyharmadé, így benne vannak a határon túliak is” - ez különösen tetszett neki). Nem mindig érti, mi folyik körülötte, erre persze nincs is szüksége, hiszen döntési helyzetbe újabban nem is engedik. Elnökünk, sajnos, néha kihagy. A szocialista frakció meghallgatásán a kormánytisztviselők indokolatlan elbocsátásáról szóló törvénnyel kapcsolatban kifejtette, „maximálisan egyetértek azzal, hogy ezt a törvényt köztársasági elnök úr visszaküldte. Végigolvastam a háromoldalas indoklását. Én ezt komolyan veszem, és abban bízom, hogy akik ezt előterjesztették, a bizottságokban, megfontolják az elnök indoklását, és olyan végső törvénytervezet alakul, ami elfogadható lesz...” Apró hiba, hogy a törvényt másodszorra is elfogadta a parlament, és Schmitt maga is megszavazta. „Ha viszont így van, látják, milyen nehéz helyzetben van a köztársasági elnök...” - reagált Schmitt Pál,mintha mi sem történt volna. Mi lesz így az országgal, ha a köztársasági elnök elfelejti, hogy mit szavazott meg néhány napja, sőt, lelkesen kiáll az általa is megszavazott rossz javaslat ellen? Hát hogyan lesz ebből kibontakozás? Egyik első nyilatkozatában elmondta, hogy ő elnökként nem szeretne a lendületes Fidesz-KDNP-törvényhozói munka akadálya lenni. Ebben biztosak is lehetünk, részben, mert nem azért küldte őt Orbán a Sándor-palotába, hogy akadékoskodjon, ellenkezőleg. A jogi ügyekben Sólyomhoz, de Mádl Ferenchez képest is nyilvánvalóan súlyosan képzetlen Schmitt szervezhetne ugyan e célra apparátust, de erős a veszélye, hogy mire ez az apparátus fölállna, a most szárnyát bontogató elnök alighanem már a cókmókját fogja szedegetni. Amúgy is elgondolkodtató az elnöki ügyekben a szemünk láttára zajló intellektuális hanyatlás. Az első elnök mégiscsak egy ötvenhatos elítélt, aki életútjával, konzekvens gondolkodásmódjával nyerte meg az ország bizalmát, még ha második ciklusa idején már érték is méltatlan támadások. A második elnök egy jogászprofesszor, a harmadik szintén, az Alkotmánybíróság egykori elnöke. Lehetett őket szeretni, nem szeretni, de intellektuális és morális alkalmasságuk aligha vitatható. Őket most egy budai zsúrfiú váltja. Olimpiai bajnok, és amikor meghal a nagy tekintélyű NOB-sportigazgató, Csanádi Árpád. Schmitt karrierje szárnyakat kap: a szállodavezető-helyettesből, majd a Népstadion és Intézményei főnökéből miniszterhelyettes lesz, és Csanádi helyére beválasztják magyar tagnak a NOB-ba. Az 1984-es olimpiai távolmaradásról nem szavaz, fontos szófiai konferenciára hivatkozva nincs is jelen. Hazaérkezését reménykedő figyelem kíséri. Híre ment, hogy titkos aláírásgyűjtés zajlik az olimpiai részvétel mellett, ezért a csalódott sportolók utolsó mentsvárnak tekintették a MOB hazatérő főtitkárát. Kétségtelen, ha Schmitt - ahogy sokan várták tőle - tiltakozásul lemond főtitkári tisztéről, igen kellemetlen helyzetbe hozta volna a magyar pártvezetést. Nehéz eldönteni, hogy elvárható volt-e tőle, és ma már túl könnyű azt mondani, hogy igen. Tény, hogy nem tette meg, s karrierje még magasabban szárnyalt. Lapzárta idején politológusok elemzik az új elnök személyiségét és programját. Ahhoz képest, hogy Schmitt alapjában egyszerű gondolkodású ember, mintha a kelleténél mélyebb értelmezést kapna az olyan kijelentése, hogy „én az emberek elnöke szeretnék lenni”. Ennek a mondatnak mindenféle politológusi buzgólkodás ellenére sincs semmiféle tartalma. Mert hiszen kiknek az elnöke akar lenni egy elnök, ha nem az embereké? Nyilván bele lehet erőszakolni valamit, ami vagy benne van, vagy nincsen, de egy szűzbeszédtől, valljuk be, többet várunk. „Az elnök soha senkivel ne forduljon szembe. Az emberekért tegyen!” - ilyeneket mond. Mondatai tele vannak töltelékszavakkal: egyfajta egyensúlyt akar, inkább együttműködésre törekszik. A nevek előtt szívesen használ névelőt: „nem olyan elnöki felhatalmazásra gondolok, mint az Obamde'”. Önerős politikai letéteményes: mindenkit mindenről biztosít. Különösen olyankor, ha valamire nem képes értelmes választ adni. Ez mintha többször fordulna elő a kelleténél. Nem tudja, hogy aláírná-e a médiatörvény-csomagot, nincs véleménye a készülő adótörvény-javaslatról, nincs álláspontja, hogy kell-e harmadik NATO-radar. Az alkotmánymódosítással kapcsolatban pedig annyit jegyzett meg, hogy „januárra-februárra föl fogok nőni a feladathoz”. Ha van elkeserítő mozzanat, utóbbi föltétlen az. Az új kormány a rendszerváltás utáni idők szakmailag legbonyolultabb és politikailag legkényesebb műveletébe kezd: alkotmányozni fog. Az általuk választott elnök saját bevallása szerint nem áll készen a feladatra. A Magyar Köztársaság elnöke januárra nő bele, de legkésőbb februárra. 770424 884005 FIZESSEN ELŐ AZ ÉLET ÉS IRODALOMRA, s lapunkat minden pénteken házhoz viszi Önnek a Magyar Posta munkatársa! Kedvezményes kiadói előfizetés egy évre 15 500 Ft Megrendelhető a szerkesztőségben. Telefon: 210-5149, 210-5159 Fax: 303-9241, e-mail: lapterjesztes@es.hu 1 0026