Élet és Irodalom, 2011. július-december (55. évfolyam, 26-52. szám)
2011-10-14 / 41. szám - Megyesi Gusztáv: Hunyadi tér, Magyarország (1. oldal) - Dús László: Rajzok • Bemutató szám (1-24. oldal)
Új Színház-ügy: Esterházy Péter, Parti Nagy Lajos * Nincs a coltom az asztalomon - interjú Ókovács Szilveszterrel (J. Győri László) * Hamvay Péter: Repedések a nem létező kulturális politikában * Tomas Tranströmer: Nobel-díjas barátunk és fordítónk (Gömöri György) * Rajnai Attila riportja: Megint a repülőtér * ÉS Irodalom: Bárdos László, Jászberényi Sándor, ________Kántor Péter, Keresztury Tibor, Mihályi Gábor [ÉLET ÉS |RODALOM| IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP LV. ÉVFOLYAM, 41. SZÁM ÁRA: 396 FT 2011. OKTÓBER 14. Dús László munkája 20110 KT 13. ---------------------------------------------------------............................ MEGYESI GUSZTÁV: Hunyadi tér, Magyarország Hajléktalanügyi referensnek nevezték ki Kocsis Máté VIII. kerületi polgármestert, szól a legújabb hír az élet sűrűjéből, s mi csak üdvözölni tudjuk ezt az újabb kinevezést. Aki esetleg még nem értesült volna róla, a VIII. kerület az országnak az a kitüntetett szegmense, ahol a rendőri és önkormányzati szervek a leghathatósabb módon veszik fel a háborús küzdelmet a hajléktalanság ellen. A kerületben reggel nyolctól szakmányban állítják elő azokat a renitens egyéneket, akik a köztéri padokon céltalanul üldögélnek, kezükben műanyag szatyrot tartanak, esetenként rágyújtanak, palackból italt vesznek magukhoz, de főképp kukáznak, értve ezért nem csupán a turkálást-kotorászást, de már a kuka elmozdítását is, vagy „a rendeltetéstől eltérő használatát”, ahogyan azt immáron jogszabály is előírja. Az most lényegtelen kérdés, hogy mindezt az önkormányzat lakossági felhatalmazással teszi, miután a témáról tartott népszavazás kellő részvétel hiányában legutóbb eredménytelenül végződött, hiszen tudjuk, hogy aki nem megy el szavazni, az is mind a kormánypárttal ért egyet. Önmagában, persze, az a tény, hogy a Józsefvárosban szabályos és szervezett hajléktalanüldözés folyik, még nem volna ok a referensi kinevezéshez, ehhez, hogy úgy mondjam, még veretesebb, csakis Szijjártó Péterhez mérhető képességek is szükségeltetnek, ami Kocsis polgármester esetében az ország szerencséjére megvan. Nagy József kollégának, a hir24.hu portál munkatársának arra a kérdésére ugyanis, hogy bírsággal, börtönnel, kitoloncolással rá lehet-e venni a kukázót arra, hogy hagyja abba a kukázást, az újdonsült referens elmagyarázta, hogy a kukázók nem tudnak arról, hogy nekik nem kellene kukázniuk, hiszen az önkormányzat is oszt ennivalót, viszont ha beviszik őket, akkor egyúttal azt is megtudják, hogy hová fordulhatnak ételért, azaz a tömeges előállítás voltaképpen nemes és konstruktív célt szolgál: a rászorulók informálását. Az ország jelenlegi állapotában csak remélni lehet, hogy Pintér belügyminiszter nem hallotta Kocsis polgármester szavait, mert ha azt vesszük, hogy még mennyi mindenről nincs tudomásuk az ország lakóinak, tulajdonképpen mindenkit bevihetnek ilyen alapon pár napra, szigorúan csak informálás végett. Nem lehet véletlen, hogy a kormány új szabálysértési törvénytervezete szerint, ha valaki majd fél éven belül kétszer követ el szabálysértést, mondjuk szemetel az utcán, majd otthon felejti az elakadásjelző háromszöget, esetleg rossz helyen parkol, akár fél év elzárást is kaphat, és megnyugodva konstatáljuk, hogy mindez már 14 éves kamaszokra is vonatkozik majd. Mint látjuk, a hajléktalanüldözés nem egyszerű feladat, nem lehet elintézni annyival, amennyivel a szegény emberek, valamint a gyerekek nagy barátja, Tarlós főpolgármester meg Pintér miniszter elintézte, mármint, hogy rendészeti eljárással fenyegetőznek, végre cselekedni is illene. Szerény véleményünk szerint a hajléktalanokat egyszerűen agyon kellene lőni, ráadásul ez passzolna is a fennálló és egyre jobban terjeszkedő ideológiához, a népegészségügyi, valamint a városképi kívánalmakhoz. A hajléktalan ugyanis bácsi, mocskos, nem lehet utána leülni a villamoson, részegen hangosk^B/S kisajátítja a köztéri padot, kukában kotorászik, és beberunyál a l^P'fdjba. A baj csak az, hogy senki nem meri ezt vdni. Kocsis képviselő, például, amikor Nagy József kolléga azt firtatta, hogy ha ennyire meg akarja menteni a szegényeket, akkor miért tiltatja be egyetlen élelemforrásukat, a kukázást, azt felelte, hogy nem ő, hanem „a képviselőtestület tiltotta meg”. Hogy aztán a képviselőtestület tagjai meg a polgármesterre hivatkozzanak, felelősségvállalás tekintetében Pintér belügyminiszter meg Tarlós főpolgármester legalább már eleve undorral és mélységes lenézéssel beszél a csórókról, elesettekről. Pár nappal ezelőtt meghalt két hajléktalan a Hunyadi téren. Az első hírek kihűlésről szóltak, két napra rá aztán a helybéli lakók elmondták, hogy bűnözőkből álló társaság járja a környéket már hónapok óta, rendszeresen megverik a hajléktalanokat, egyik a nyáron bele is halt, s minden jel arra utal, hogy ezúttal is ez történt. A rendőrség azonban semmit se tud az esetről, „nem volt egyértelmű a helyzet”, mondta a mentők szóvivője is, miután ruhátlanul találták meg a holttesteket, végül az egyik tévécsatorna munkatársának kellett bemennie az őrszobára jelenteni, hogy valószínűleg gyilkosság történt. Azt mondja a tévében egy józsefvárosi férfi, hogy nemrég tömegverekedés volt a Mátyás téren is, ahol térfigyelő kamera van elhelyezve, a rendőrök mégse mentek ki, holott szamurájkard is előkerült. Ez nyilván azért van így, mert a rendőrség nincs hozzászokva a bűnhöz. Mint tapasztaltuk, az új kormány két hét alatt megszüntette a bűnözést, az utcákon immáron az orbáni ígéretnek megfelelőn megduplázott rendőri létszám óvja a biztonságunkat. De nem ez a baj. Hanem, hogy az egyik Hunyadi téri tévériportban azt mondja egy asszony a bűnöző bandáról: „De nemcsak hajléktalanokba kötnek bele, hanem belekötnek rendes, civil emberekbe is”. Ez az egyébként értelmes és szimpatikus nő a világ legtermészetesebb hangján beszél hajléktalanokról és rendes, civil emberekről, a megkülönböztetés nyilván nála is reflexszé vált; a hajléktalan egy olyan állatfaj, amelyik saját maga tehet arról, hogy idáig süllyedt, következésképpen nem közülünk és nem közénk való. Jó, agyonütni azért nem kell, csak valahová elvinni, jó messzire. Ha azt veszem, hogy ország- és városvezetők milyen kéjjel tudják kimondani, hogy rendet fognak tenni, amibe nem fér bele a szegénység látványa, akkor magától értetődő, hogy a főváros VI. kerületében egy frekventált helyen elkövetett kettős hajléktalangyilkosság nem esemény a rendőrségnek. Csepelen meg a hajléktalanok gyilkoltak, mondhatná erre a belügy, mint ahogyan a miniszter és a főpolgármester is nagy előszeretettel emleget hajléktalanbűnözést; istenem, a Hunyadi téren most ők vesztettek, az élet már csak ilyen. Voltaképpen miért is csodálkozunk mi újnácik színházi kinevezésén? 10 987 488 Az APEH tájékoztatása szerint a jogszabály adta lehetőségekkel élve több száz olvasónk utaltatta át jövedelemadójának egy százalékát az ÉS megjelentetését segítő Élet és Irodalom Alapítvány javára; a teljes összeg tízmillió-kilencszáznyolcvanezernégyszáznyolcvannyolc forint. Köszönetet mondunk mindazoknak, akik lapunkat támogatásra érdemesítették. 110419770424884005