Élet és Irodalom, 2012. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)

2012-01-06 / 1. szám - Kovács Zoltán: Levitézlés után (1. oldal) - Hollán Sándor: Rajzok • Bemutató szám (1-24. oldal)

V­C, * k .. # ; í * ÉS Irodalom: Bíró-Balogh Tamás, Grecsó Krisztián, Kántor Péter, Simon Márton, Szita Péter Tárcatár: Térey János ÉLET ELIT IRODALOM IRODALMI ÉS POLITIKAI HETILAP LVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ■ ÁRA: 495 FT Hollán Sándor: Fa írások, 2008-2010 2012 JAN 0­6. Ab­ép Losoncz Miklós: A gazdasági szabadságharc perspektívái * Tamás Gáspár Miklós Bodor Ádámról * Kőszeg Ferenc: Budapest szíve - Rogánföldi anziksz * Mártonffy Marcell: Szegény ökumené * Ketten egy új könyvről - Zenei panoráma. Kroó György írásai az Élet és Irodalomban (Pintér Tibor, Weiss János) Nádas Péter: Hollán KOVÁCS ZOLTÁN: Levitézlés után idős, Amerikában élő barátom, értesülve a hétfői Operaház környéki esemé­nyekről, ezt írta nekem másnap: „A tegnap esti tüntetés és az ott elhangzottak meg kell hogy győzzék Orbánt, kár kekeckednie. Az ország is, Európa is és a világ is egészségesebb lenne, ha félreállna.” A pár sor írója konzervatív ember, ötvenhat után hagyta el Magyarországot, komoly tekintélyt szerzett magának az amerikai politikai életben. A rendszer­­váltás környékén magától értetődőnek tekintette, hogy addig megszerzett hi­telét latba vetve Orbán Viktort mint az újraéledő magyar demokrácia ígéretes alakját az elsők között mutassa be a legfelsőbb amerikai politikai vezetőknek. Az idézett sorok pedig arról szólnak, hogy a nagy ígéretből húsz-egynéhány év alatt szimpla ideológiai akarnok lett, aki maga sem hitte volna, hogy eddigi pályafutásának legfényesebb napján valahol a Révay­ Dalszínház-Hajós utcák környékén sötétle nercek és rendőrök takarása között lesz kénytelen elhagyni az ünnepi esemény helyszínét. A második Orbán-kormány, pontosabban Orbán Viktor második kormány­­főségének alapkérdése merőben más, mint az összes korábbi kormányé: míg eddig azt legalább látni vagy tudni lehetett, hogy milyen lépéseken töri a fejét az aktuális miniszterelnök, és azt lehetett minősíteni így vagy úgy, ma megsac­­colni se lehet, hogy a kormányfő mit akar pontosan. Ideáit illetően persze igen: függetleníteni óhajtja az országot a globális pénzvilágtól, önálló pályára óhajt­ja állítani, önfinanszírozó országot akar. Ilyen ország mértékadó közgazdászok szerint nincsen. Vagy ha van, akkor méreteinél és teljesítőképességénél fogva Magyarország bizonyosan nem lehet. Ha pedig ez a cél közgazdaságilag elér­hetetlen, akkor minden, ennek az irreális célnak érdekében tett lépés rossz, mert a cél is rossz. Orbán nem különérdekeket fogalmaz meg, még csak nem is va­lamiféle sajátos magyar arcélt mutat a globális világban - ez akár támogatan­dó is lehet, hanem elutasítja annak a gazdasági-ideológiai struktúrának az egé­szét, amelyhez különben az ország mindig is tartozni akart, és amit népszava­záson nyilvánított ki. Két évtizeddel a rendszerváltás után ehhez képest olyan kérdések fogalma­zódnak meg, amelyeknek puszta leírásától serceg a papír: Kilépünk-e az Unióból? Falhoz akarja-e csapni az országot Orbán? (Ez valószínűtlen, de egy létező okfejtés szerint az összeomlás után elértéktelenedő vagyonelemeket az ún. nem­zeti oligarchátus ma is színen lévő tagjai - az orbáni környezet közismert sim­lisei - vásárolnák föl.) Ha nem ez a cél, de az ország egyre lejjebb csúszik hitelesség, teljesítőképes­ség és lelki-morális szempontból, akkor vajon miért kekeckedik a kormány azokkal a szervezetekkel, amelyek kihúzhatnák a bajból? Ezekre a kérdésekre nincsenek válaszok, vannak viszont buta és nyegle szóvivői nyilatkozatok (lásd e lapszám 4. oldal, Élet). Pontosan egy évvel ezelőtt, amikor a kormány keresztülverte a szellemében, szándékaiban rossz médiatörvényt, kitört az első nagy balhé (volt már koráb­ban is: magánnyugdíjügy, költségvetési tanács, alkotmánybíróság), de ez kül­földre is kijutott. Szijjártó Péter kijelentette, hogy a törvény minden pontja össz­hangban áll az európai értékekkel, majd eljuttattak Brüsszelbe egy szövegpél­dányt, amely hiányos volt. Raportőrök érkeztek, majd távoztak, beszállt Ko­vács Zoltán államtitkár, és valamit igazítottak a törvény szövegén. A törvény nem lett jobb, végül néhány napja az Alkotmánybíróság semmisítette meg az egyik legvitatottabb részt: a nyomtatott sajtót kivette a törvény hatálya alól. Ugyanilyen vitás volt az Alaptörvény némely pontja, az egyházügyi törvény, a stabilitási törvény. Közös bennük, hogy előzetes vita nélkül, sokszor néhány óra alatt fogadták el, korlátozó jellegűek, ami a stabilitási törvényt illeti, köz­­gazdasági nonszensz. Elfogadásuk előtt tiltakoztak belföldön, külföldön, a kor­mány ezekkel nem foglalkozott. Most a jegybanki törvény veri ki a biztosítékot. , A magyar kormány kész a konzultációra az Európai Bizottsággal jegybank­ügyben, ha a testület - miután megismerte a Magyar Nemzeti Bankról szóló új törvény szövegét - ezt kezdeményezi - közölte a miniszterelnök szóvivője kedden Budapesten, újságírók előtt.” E törvény alapszándéka eredetileg Simor András elmozdítása volt, ezért a legprimitívebb kamarilla jellegű kinevezési jogkör­ rendszert alkotta meg. Ez a jogszabályi rendszer nem változott, viszont ha minden igaz, a kormány még­sem meri megtenni, hogy Simort a mandátumának lejárta előtt elmozdítsa. Nem mintha a törvény alapján nem tehetné meg, a törvény tehát akkor is rossz, ha Simor marad. Mindeközben - vagy mindezek következtében - a magyar gazdaság lemi­­nősítése folyamatosan zajlik, de mintha nem érdekelné a kormányt. Ha kom­mentálják, akkor a minősítő cégekre tesznek megjegyzéseket. Az államadósság csökkentése - ami Orbán egyik erős fegyvere volt - mára befulladt, az állam­­adósság nem csökkent. A biztató fundamentális számok emlegetése halkul, mert azok is romlanak, a költségvetési törvény kormánnyal szimpatizáló köz­gazdászok szerint is erősen billeg. „Számításaink szerint a teljes magyar gazdaság külső finanszírozási igénye 14 milliárd euró, amit - ha nem jön létre az IMF-megállapodás és nem lesz euró­­kötvény-kibocsátás - a devizatartalékból lehetne fedezni” - véli Tóth Gyula, az UniCredit szakértője, idézi a mpl.hu. Hozzáteszi: ez a tartalék 13 százalékos csök­kenését eredményezné, továbbá aláásná a forinttal szembeni belföldi bizalmat, és intenzívebbé tenné a tőkekiáramlást. Peter Attard Montalto, a Nomura elem­zője szerint bár a kormány cáfolta a tartalék felhasználását, ő is úgy értesült, hogy felmerült ennek lehetősége. A tartalék­sztori viszont immár mainstreammé vált, az állomány pedig további 5 milliárd euróval vagy még többel csökkenhet. Be kell látnunk, kísérletezgetés folyik. Nyolc éven keresztül érlelődött a gaz­dasági szabadságharc ideája, de nyolc év is kevés volt arra, hogy kiötlői végig­gondolják az érdemi ellenpróbát. A heves ellenzéki arrogancia alighanem le­kötött minden energiát, fölemésztett minden erőt, így aztán, amikor kormány­­váltás történt, Matolcsy és eszmetársai hatástanulmányok és ellenpróbák nél­küli elképzelést élesítettek. Nagyon valószínű, hogy a rendszer olyannyira ki­dolgozatlan, hogy kiigazításra sincs kilátás. Ha egy rendszer abból áll, hogy szabadságharcot folytatunk, akkor ott nincs módosításra sem esély, sem lehe­tőség. Ismét Bod Péter Ákost idézem, a Fidesz egykori kormányfőjelöltjét (bol­dog idők!), aki azt mondta, „ki lehet lépni, szembe lehet fordulni mindenkivel. De akkor mindenkinél jobbnak kell lenni. hiát ez nem így áll”. A legnagyobb baj, hogy ezzel az eszelős kétharmados törvénygyártással a Fi­desz nem magát betonozta be - valószínűleg előbb távoznak, mint hinnék -, de itt marad minősített törvényekbe iktatottan az a mérhetetlen mennyiségű zagyvalék, amit sikerült kitermelniük magukból. Kétségtelen, hangulatilag ja­­vít a helyzeten, hogy az ünnepi aktus után hőkezelt alagút állt rendelkezésük­re a biztonságos távozáshoz. De - kérdezem megint - a sittet, amit itt hagytak, ki hordja el? nnt 00.1ARC FIZESSEN ELŐ AZ ÉLET ÉS IRODALOMRA, s lapunkat minden pénteken házhoz viszi Önnek a Magyar Posta munkatársa! Kedvezményes kiadói előfizetés egy évre 18 000 Ft Megrendelhető a szerkesztőségben. Telefon: 210-5149, 210-5159 Fax: 303-9241, e-mail: lapterjesztes@es.hu 12001 n

Next