Élet és Irodalom, 2012. január-június (56. évfolyam, 1-26. szám)
2012-05-04 / 18. szám - Gábor Sámuel: Kinek mi mennyi • Reag. Tamás Gáspár Miklós IV. 27-i ÉS cikkére (2. oldal) - Szilágyi Sándor: Kipukkant a lufi • Válasz Baki Péter IV. 27-i ÉS cikkére (2. oldal)
Kinek mi mennyi Tamás Gáspár Miklós Ennek annyi című írásához Az ÉS múlt heti számában Tamás Gáspár Miklós egy Népszabadságban megjelent, nem különösebben tartalmas konferenciatudósítás apropóján fejti ki véleményét a mai magyar társadalom „kulturális hanyatlásának” okairól. A szerző a cikkből kiemelt idézetekben nemcsak - hol feltűnő, hol nem feltűnő, hol létező, hol nem létező - stiláris és nyelvi hibákat fedez fel, hanem, miután tendenciózusan félreértelmezi többek kijelentéseit, a kultúrarombolás szándékát is, a tudósításban többször megfogalmazott javaslatot, miszerint minden könyvet lehetőleg akkor kell megpróbálni megismertetni a diákokkal, amikor fogékonyak rá, és el is tudják olvasni, az Antigoné vagy a Légy jó mindhalálig betiltására vonatkozó imperativusként mutatja be. S mindezt csak azért, hogy végül elővezesse tézisét: nem az iskolai tananyaggal van baj, amelyet, többek közt a pedagógusok szerint, az iskolások (s később mutatis mutandis a gimnazisták, egyetemisták, doktoranduszok stb.) nem élveznek, nem értenek és nem tudnak feldolgozni, hanem a diákokkal, az emberekkel, akik viszont „nem maguktól hülyülnek, hanem hülyítik őket”. (Mivel a hülyítés hosszabb ideje zajlik, ezért már most is hülyék, s nem tudják elolvasni a kötelező iskolai olvasmányokat.) A hülyülés elsődleges oka, a főhülyítő a „kommeráális tömegkultúra", ennek legfőbb fegyvere pedig a média. Mindezzel persze részben akár egyet is lehet érteni, Magyarországon a média színvonala és a közoktatás állapota is siralmas, ezektől valóban leginkább elhülyülni lehet. De vajon ezért ostorozni kell-e mindazokat, akik ezen szívük szerint változtatnának? Hiszen, ezt mindenki beláthatja, valóban teljesen fölösleges, hogy A kőszívű emberfiai - sajnálattal jelentem, hogy annak idején, amikor az én kötelező olvasmányom volt, nem bírtam elolvasni, mert mérhetetlenül nem érdekelt mindaz, ami a szereplőkkel történik, s vélhetően nem is nagyon értettem - vagy a Kincskereső kisködmön kötelező olvasmány legyen az iskolások olyan korosztálya számára, amelynek többsége nemcsak hogy nem olvassa el, hanem még csak ki sem nyitja a könyvet (már másoktól tudja, hogy olvashatatlan, s ezért meg sem próbálja, netán egyáltalán nem olvas könyveket). A most éppen Tamás Gáspár Miklós, máskor mások által képviselt kultúrkonzervatív álláspont szerint egyedül a „magaskultúra” (T. G. M. írásában idézőjelben, de pozitív értékkel) hivatott arra, hogy közvetítse „a” kultúrát, a kulturáltságot és a gondolkodni tudást, kivétel nélkül minden magyar állampolgár számára. A „magaskultúra” pedig mindaz, amit az értelmiségi réteg magas színvonalú kulturális terméknek ismer el. A plebs legyen szíves kapaszkodni, mert őt is csak e „magaskultúra” védheti meg a „kommeráális tömegkultúra” aljas médiatámadásai ellen. Ez a felfogás bizonnyal tarthatatlan - nem működőképes. Elvben lehetséges olyan oktatási rendszer, amelyik kizárólag a „magaskultúrát” próbálja oktatni, csak éppen soha nem valósítható meg: előfeltétele lenne az osztály nélküli társadalom. Nem tudom elképzelni Magyarország olyan irányú fejlődését, amelynek következtében a lakosság minden rétege érteni és élvezni fogja az Antigonét (majd két és félezer évvel ezelőtt, amikor, legalábbis egy közösségen belül, talán mindenki [persze kérdés, hogy mihez képest mindenki] élvezte, az Antigoné a tömegkultúra, nem a magaskultúra része volt [arról már ne is beszéljünk, hogy ez a mindenki vajon mit élvezett, mert közel sem biztos, hogy épp a főszereplők különböző világnézete közt feszülő antinómiát és a hősnő felsőbb, „isteni” törvények melletti kitartását]). A közoktatás alakítóinak épp a társadalmi rétegek különböző szellemi szükségleteinek és színvonalának tudatosítása, az életkori, származási, kulturális, territoriális különbségek figyelembevételének irányába kellene a jelenlegi rendszert elmozdítania. Ahelyett, hogy a kánont próbálná (tetszőleges tartalmú) kerettantervel bebetonozni, abban a hiszemben, hogy ez védi meg a romlástól a magyart, olyan oktatási rendszert kelle- ne kialakítania s a pedagógusképzést egy olyan oktatói gárda kinevelésére alkalmassá tennie, amelyik kezelni tudja az általános tankötelezettségből adódó (s szinte mindig ignorált) alapvető problémát, s nem próbálja ugyanazt tanítani a budapesti elitiskolákba érkező leendő egyetemi tanároknak, mint a zempléni falvakban élő, analfabéta vagy félanalfabéta világban felnövő cigánygyerekeknek. Persze jó, hogyha van „nemzeti kánon”, de ebben csak olyan művek tudnak bennmaradni, melyeket megfelelő életkorban az iskoláskorú lakosság túlnyomó többsége be tud fogadni. (Ez a szűkülés-szűkítés mindazonáltal nem fenyegeti egy szélesebb „értelmiségi kánon” létét.) Ezen túl az iskolai oktatás célja csakis a Bildung lehet, amennyiben ez felelős felnőtt állampolgárok képzését jelenti, melynek hathatós módszere azonban minden esetben más és más. De mindenki a Bánk bánt olvassa, hanem mindenki azt olvassa, ami őt felvértezi az ellen, hogy a többek közt a médiából (de közel sem csak onnan) áradó hülyeséget és értelmetlenséget készpénznek vegye. Mindenki azt olvassa és azt tanulja, amitől civilizált, a mai európai erkölcsi és kulturális normáknak megfelelő emberré válik, s ami később alkalmassá teszi arra, hogy megtalálja saját helyét a rendkívül zavaros szerveződésű mai magyar (európai) társadalomban. Gábor Sámuel május 9-én, szerdán, este 7 órakor az írók Boltjában. Az est témája Kepes András Tövispuszta című regénye. A beszélgetés résztvevői: Károlyi Csaba, Angyalosi Gergely, Bazsányi Sándor és Szilágyi Zsófia A sorozatot a MASZRE támogatja. A rendezvény ingyenes. A bolt kéri az érdeklődőket, legkésőbb 19 óráig érkezzenek meg, foglalják el helyüket, mivel ekkor a bolt bezár. Cím: Budapest VI., Andrássy út 45. élet És|# IRODALOM ! Hogyan olvashatja internetes változatunkat (vele együtt archívumunkat) az, akinek van előfizetése a nyomtatott lapra? 1) regisztrál az ÉS honlapján; 2) levelet ír az online@es.hu címre, feltüntetve a pontos kézbesítési nevet és címet, ahová a nyomtatott lapot küldjük; - a honlapon regisztrált nevet és a hozzá tartozó e-mail címet, hol fizetett elő (Magyar Posta vagy ÉS-kiadó); továbbá hogy előfizetése a nyomtatott lapra meddig érvényes. Ennek alapján megkezdődik az előfizetői adatállományban történő beazonosítás, melynek függvényében a lehető legrövidebb időn belül aktiváljuk regisztrációját. Amennyiben a regisztrációs vagy az előfizetési művelet közben elakad, segítséget az online@es. hu címen kérhet. Kipukkant a lufi Nem győzött meg Baki Péter: továbbra is azt gondolom, hogy a fotóművészet születése kiállításnak nincs koncepciója, hogy nem egyéb puszta névsorolvasásnál. A tárlaton az érződik: rendezői nem képekben, pláne nem ezek összefüggéseiben gondolkodtak, hanem húzónevekben, merthogy ezekre tódul be a jónép. A kurátor nem győzött meg arról sem, hogy „a kronologikus megközelítés azért indokolt, mert a tárlat a tárgyalt korszakot elsősorban az avatatlan nagyközönségnek kívánja bemutatni". Egyrészt nem osztom a közönség lenézését: kizártnak tartom, hogy a látogatók fejvesztve menekülnének egy olyan tárlatról, mely szól is valamiről - túl azon, hogy milyen szép képek születtek ekkoriban. Másrészt azt gondolom, a kronológia nem történet. A kiállítás koncepciótlansága épp abban jelentkezik, hogy sem fotótörténeti, sem fotónyelvi, sem kultúrtörténeti, sem társművészeti, egyáltalán: semmiféle kontextust nem teremt a bemutatott képanyag köré, és a képeket sem hozza egymással releváns összefüggésekbe. Márpedig ha nincs kontextus, nincs történet - csak puszta időrend. Bírálatom egy félmondatában jeleztem, hogy félrevezető a kiállítás címe: a piktorializmus nem 1889- ben kezdődött, hanem 1886-ban. A kurátor erre nagy hangon kijelenti: a piktorializmus kezdetének „semmi esetre sem lenne megfelelő a kritikában megfogalmazott dátum (1886)". De vajon miért is? 1886-ban jelent meg Peter Henry Emerson Life and Landscape on the Norfolk Broads című albuma, negyven platinotípia fényképpel. A fotótörténet úgy tartja számon: ezek voltak az első piktorialista művek. Ezért bátorkodtam ezt az időpontot a piktorializmus kezdetének tekinteni. Ha már itt tartunk, Baki Péter a fotográfiai modernizmusról is azt gondolja, hogy ennek kezdő időpontját is kénye-kedve szerint tologathatja. A kiállítási katalógus számára írt dolgozatában „az 1910-től kibontakozó új stílus, a Straight Photography” megjelenéséről beszél (p. 14.), és ez vissza-visszatér promóciós nyilatkozataiban is. Fogalmam sincs, még tippem se, vajon mire gondolhat, amikor a Tiszta fotográfia stíluskorszakának kezdetét erre az időpontra teszi. A fotótörténeti szakirodalom ugyanis Paul Strand fellépését tekinti a Straight Photography kezdetének - amire viszont csak 1916-ban került sor, amikor képei megjelentek a Camera Workban. Nem gondolom, hogy Baki Péter szeszélyei kedvéért át kellene írnunk a fotótörténetet. A kurátor ezenkívül igyekszik elbagatellizálni bírálatom azon részét, hogy az általa szerkesztett katalógus műtárgylistája telis-tele van hibákkal, melyek egy része visszaköszön a kötet képaláírásaiban is. Ennek érdekében - hogy mondjam finoman? - némi csúsztatástól sem riad vissza. Ugyanis nem felel meg a valóságnak az a beállítása, hogy a bírálatomban mindössze„(nyomán)hibák felemlítése” történt, mint ahogyan az sem, hogy „a kritikában említett »harminckilenc (!)«téves adat (...) többnyire félrefordítás eredménye”. Először is a bírálatomban én nem harminckilenc, hanem a további tíz adattal, amelyeket „tisztázni kellett volna az adatok közlőivel, a képeket kölcsönző külföldi múzeumok munkatársaival” - összesen negyvenkilenc téves adatról beszéltem. Közülük egyetlen nyomdahiba akad: Atget egyik képeimébe becsúszott egy fölösleges t-betű. A fennmaradó negyvennyolc hibás adat egyike sem nyomdahiba! Hanem olyan téves adatközlés, mint például a tíz Kertész-kép vintage kópiának való föltüntetése - amihez hozzávehetjük Stieglitzkét, továbbá Lartigue három képét, melyek szintén nem korabeli nagyítások. Négy Kertész-kép címét a kurátor önkényesen megváltoztatta. Lucia Moholy és Nicola Perscheid képei mellől hiányzik az évszám. Kankowszky Ervin két képe látható a kiállításon, a szerző szerepel az Életrajzokban is - a műtárgylistában viszont nincs ott a két kép, és nem találtam meg őket a katalógusban sem. Négy kép méreteit hibásan adja meg a lista. Soroljam még? A kiállítás promóciójában Baán László - mint egy vásári kikiáltó - egyre csak azt szajkózza: „Világszenzáció! Még soha senki nem vállalkozott rá, hogy a fotóművészet e két nagy korszakát együtt bemutassa!” így igaz - ez ugyanis így, az általánosságnak ezen a szintjén eleve nem lehet más, mint fotóikonok puszta fölsorolása. A világ fotókultúrával rendelkező felére ezt a portékát nem lehetne rásózni. Épp ezért nálunk is megengedhetetlen, hogy egy kiállítás ne foglalkozzon legalább egy, szakmai szempontból is releváns kérdéssel, és hogy egy fotóművészeti tárlaton a kiállított művek közel egyharmada ne eredeti, vintage kópia legyen. Mesebeszéd, hogy a szakmai szempontok nem egyeztethetők össze a közönségsikerrel! A világ számos komoly és sikeres kiállítása a cáfolat ra. Az csak 2008 óta hungaricum, hogy ezt eleve meg sem kell próbálni. VISSZHANG□ ÉLET ÉS IRODALOM] Kiadja az Irodalom Kft.: ÉS Alapítvány ÉS Baráti Társaság Megjelenik minden pénteken [Tarnói Gizella] Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: KÁROLYI CSABA Feuilleton, könyvkritika: kedd 10-13 karolyi@es.hu VÁNCSA ISTVÁN vancsa@es.hu Olvasószerkesztő: RUFF BORBÁLA ruff@es.hu Szerkesztők és fogadóórák: Feuilleton, próza: GRECSÓ KRISZTIÁN kedd 10-13, grecso@es.hu Vers: CSUHAI ISTVÁN kedd 10-13, csuhai@es.hu Interjú: RÁDAI ESZTER csütörtök 13-14 Külföld: SZÉKY JÁNOS csütörtök 13-15 Tárlat, színház, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13, szikszai@es.hu Tervezőszerkesztő: KÁBÁN ESZTER ANNA Munkatársak: DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET RAJNAI ATTILA Korrektor: VILCSEK ANDREA Terjesztés, hirdetés: ANDÓNÉ VÁCZI GABRIELLA Index: 25 44 HU ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Gaal Mózes utca felől) 1450 Budapest, Pf.: 84 Telefon: 303-9211,210-2157, 303-9210 Telefax: 303-9241 E-mail: es@es.hu Interneteim: www.es.hu Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 303-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Lapterjesztés: Irodalom Kft. 1089 Budapest, Rezső tér 15. Telefon: 210-5149, 210-5159 Terjeszti a Magyar Posta, a Lapker Rt. c . és alternatív terjesztők. Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. 10102237-07105005-00000008 . ----------u-r-ni 't-or y Tovll Nyomtatás: Pannon Lapok Társasága Nyomdai Központ Felelős vezető: Nagy Attila Köszönetet mondunk olvasóinknak, akik adóforintjaik egy százalékával támogatják a lapot. Az Élet és Irodalom Alapítvány adószáma: 18001776-1-42 bankszámlaszáma: 11786001-20043393 Az ÉS-kvartett irodalomkritikai beszélgetéssorozatot a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete támogatja. Az Élet és Irodalom kommunikációs partnere: Tv -Mobile Lapzárta: kedd, 11 óra Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. A lap internetes változatának frissítése a pénteki megjelenést követő hétfőn történik. Előfizetési információk Az Élet és Irodalom című hetilapot előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Levél Üzletág, Központi Hírlap Iroda (1900 Budapest, Fax: 303-3440). Előfizethető az ország valamennyi postahelyén, valamint a hírlapot kézbesítőknél és az egyesített kézbesítőknél, továbbá e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu. További információ: 06 80/444-444 Előfizetési díj 2012-ben egy évre 18 720 Ft, fél évre 9750 Ft, negyedévre 5655 Ft, egy hónapra 1920 Ft, 2011-re 1580 Ft/hó. Kedvezményes kiadói előfizetés 1 évre 18 000 Ft. Előfizetési csekk, illetve számla a 210-5149 és a 210-5159-es telefonszámokon, a 303-9241-es faxszámon vagy e-mailen es@es.hu igényelhető. Kiadói előfizetés és éves ajándékutalvány: Atlantisz Könyvsziget (Bp., VI., Király utca 2.). Külföldi előfizetés: a szerkesztőségen keresztül, a bankszámlánkra történő befizetéssel (a szerkesztőség egyidejű értesítése mellett). Előfizetési díj európai országokba elsőbbségi levélként 260 euró (kézb. idő 2-3 munkanap), normál küldeményként 200 euró (kézb. idő 7-8 munkanap) Egyéb országokba 283 euró További előfizetési információk a honlapunkon (www.es.hu). Terjesztési reklamációk, címváltozás stb. bejelentése a 06-80-444-444-es postai zöld számon vagy a kiadó telefonszámain. Szilágyi Sándor t . .....a nyilvánosság kultúrája meglehetősen alulfejlett és kialakulatlan a hazai energiaszektorban - holott a terület nem csupán szakpolitikai szempontból válik egyre jelentősebbé, hanem a demokrácia napi gyakorlatának is az egyik kulcsterülete lehet.” (Jövő heti számunkban Antal Attila írása: Energia, nyilvánosság, kultúra) Hirdessen az ÉS-ben! Hirdetési tarifák E heti számunk 16147 példányban jelent meg. Ebből a Magyar Posta, a Lapker Rt. és az alternatív terjesztők megrendelése alapján országosan 4270 példány jut előfizetőinkhez, 11 240 pedig áruspéldányként kerül forgalomba. A hirdetés technikai feltételeiről, valamint 72 ezres olvasótáborunk (Szonda Ipsos-Gfk. 2010. II. félévi adat) összetételéről további részletes információt ad Andóné Váczi Gabriella a 210-5149 és a 210-5159-es telefonon és a hirdetes@ es.hu címen. Métet(mm) F-1 ÉS kísérőszín 4szín (eFt) (eFt) (eFt) 2/1 (egyedileg egyeztetett) 655 1050 1/1270x433 396 490 670 1/2 álló 130x421, fekvő 270x205 225 280 390 1/3 álló 105x421, fekvő 270x135 152 184 264 7/4 álló 160x205, fekvő 270x100 126 162 215 1/6 álló 105x205, fekvő 270x70 89,5 106 138 7/11 csík 270x50, fekvő 160x100, álló 105x145 71 85 112 2/100105x100 49 1/100 50x100 25 2/50 105x50 25 7/50 50x50 12,5 0J 1 - 4 szín - címlapcsík (270x50 mm) 440 eFt, fekete-fehér címlapcsík (105x25 mm) 63 eFt (előzetes egyeztetés alapján), 4 szín - Junior page (215x305 mm) 475 eFt Elhelyezés a hátlapon: + 20%. Az árak az áfát nem tartalmazzák. Lapunkat rendszeresen szemlézi Magyarország legnagyobb médiafigyelője, az m 1084 Budapest, Auróra u. 11. w Tel.: 303-4738, fax: 303-4744 i »OBSERVER« E-mail: marketing@observer.hu A MÉDIAFIGYELŐ http://www.observer.hu / 2012. MÁJUS 4.