Élet és Irodalom, 2012. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)

2012-12-21 / 51-52. szám - Losoncz Miklós: Tájkép csata közben • A voluntarizmus térnyerése? (13. oldal) - Megyesi Gusztáv: Élet - Építési hulladék (13. oldal)

LOSONCZ MIKLÓS: Tájkép csata közben A voluntarizmus térnyerése? Miután az EU kohéziós forrásaiból Magyarországnak előirányzott rész befagyasztásának veszélye november elején átmenetileg elhárult, a magyar kormány ráerősített az általa nem szokványosnak vagy nem ortodoxnak nevezett gazdaságpolitikára. Ezt többek között az energiaszektorban tervezett államosítások, a lakossági villamos energia és földgáz árának időleges csökkentése (feltehetően a külföldi tulajdonban lévő szolgáltatók kivéreztetésének céljából), a Takarékbank német tulajdonosának kivásárlása, a felsőoktatásban a felvételi keretszámok szűkítése és az ingyenes tanulási lehetőségek további korlátozása fémjelezte. A kormányzati gazdaságpolitika a növekvő állami szerepvállalással mindinkább államközpontúvá, sőt dirigistává válik. Mindez Magyarország világgazdasági lemaradását vetíti előre. Az Európai Bizottság 2012. november 7-én közétett prognózisa szerint a GDP-arányos magyar államháztartási hiány a 2012. évi 2,5 után 2013-ban várhatóan 2,9 százalék lesz. A GDP- arányos deficit három százalék alá történő leszorításával átmenetileg megszűnt az a veszély, hogy a túlzottdeficit-eljárás keretében az európai uniós intézmények felfüggesztik a kohéziós alapból Magyarországnak járó pénzügyi források folyósítását. Az eljárás megszüntetésének kérdésére 2013 márciusában visszatérnek, a végső döntés 2013 közepén, a 2012. évi végleges államháztartási adatok beérkezése után várható. Mindenesetre biztonsági tartalékként a kormány novemberben az előző kettő után további 90 milliárd forint összegű (a GDP 0,3 százaléka) egyenlegjavító intézkedéscsomagot fogadott el a jövő évi költségvetésben. Ezzel azt üzeni, hogy tartani kívánja szigorúbb vállalását, amely szerint a deficit a GDP 2,7 százaléka lesz. Ehhez azonban módosítani kellett az államháztartási törvényt (az eredeti változat ugyanis nem tette lehetővé az elfogadott sarokszámok módosítását) és a stabilitási törvényt (amelynek értelmében az államháztartási hiány 2013- ban a GDP mindössze 2,2 százaléka lehetne). A költségvetés kockázatainak fedezésére a kormány 600 milliárd forintot különített el. A harmadik csomaggal a kiadáscsökkentést és főként adóemelést tartalmazó eddigi fiskális kiigazítás nagyságrendje (amely a kormányzati retorika szerint nem megszorítás) 854 milliárd forintra (pénzforgalmi szemléletben 802 milliárd forintra) nő, amely a jövő évre prognosztizált magyar GDP 2,8- 3 százalékának felel meg. Ennek a teljesülése is kérdéses azért, mert az intézkedések tényleges (nettó) hatása kisebb, illetve a végrehajtás eredményessége bizonytalan. Kérdőjelek a fenntarthatóság körül Az európai uniós intézmények és a Nemzetközi Valutaalap szerint a magyar kormány által elfogadott kiigazítási csomag nem szerkezeti reformokon alapul, ezért a megcélzott hiánymérték tartósan nem fenntartható, mert az egyensúlyjavító hatások csak rövid távon érvényesülnek. A hiánycsökkentő intézkedések jelentős része (bankadó, pénzügyi tranzakciós adó stb.) amellett, hogy ellentétes az IMF javaslataival, csak tüneti kezelés, mert nem képes megakadályozni a deficit újratermelődését. A hosszabb távon nem fenntartható intézkedések miatt az Európai Bizottság 2014-ben már 3,5 százalékos GDP-arányos államháztartási hiányt jelez előre. Ehhez adalék, hogy a fiskális politika kiszámíthatatlansága miatt egyébként is nehéz a magyar költségvetési pozíció előrejelzése. A gazdasági racionalitás alapján aligha vitatható, hogy a válságkezelés, a fenntartható államháztartási egyensúly és eladósodottság érdekében elkerülhetetlenek a megszorítások. Ezekkel a kiigazító csomagokkal azonban a kormány a magyar társadalmat rendre hiábavaló áldozatvállalásra kényszeríti, ahelyett, hogy hozzálátna a strukturális gyökerű problémák hatékony kezeléséhez. Az IMF-hiteltárgyalások jelenleg szünetelnek, újrakezdésük feltételéül - a magyar kormány korábbi lejárató hecckampányára is reagálva - azt szabta a Nemzetközi Valutaalap vezetése, hogy a magyar kormány jelezze: az IMF-et és az Európai Bizottságot értékes partnernek tekinti a szerkezeti reformok tervezésében, és a pénzügyi kiigazítást és a gazdasági növekedést előmozdító lépések mellett kötelezi el magát. Ebben a kontextusban diplomáciai arcmentő lépésként is felfogható, hogy november végén együttműködési megállapodás született a Világbankkal, amelynek keretében a nemzetközi pénzintézet támogatja a Széll Kálmán-tervben megfogalmazott strukturális kormányzati intézkedések végrehajtását, elsősorban a költségvetési és egyes szektorális politikákra vonatkozó stratégiák, illetve a növekedési stratégiák területén. Az egyelőre még nem ítélhető meg, komolyan gondolja-e a magyar kormány a szakmai együttműködést, vagy ez is csak a szokásos kommunikációs akciózásuk egyszer használatos eleme marad. A döntően az üzleti szférára, azon belül a pénzügyi szektorra kiterjedő adóemelések a beruházások és a hitelezés zsugorodásán keresztül visszafogják a gazdasági növekedést és az új munkahelyek létrejöttét. Ezt súlyosbítja a kiszámíthatatlan, ezáltal instabil gazdaságpolitika. A hiánycsökkentés adott formájának következményeit felmérve a magyar kormány 1,6-ról 0,9 százalékra mérsékelte jövő évi növekedési prognózisát. Ez kisebb ugyan az Európai Bizottság 1,3 százalékos értékénél, de jóval optimistább a piaci szereplők által vártnál. A Consensus Economics londoni gazdaságelemző intézet 15 kutatóműhely adataiból számolt átlaga 0,3 százalék. A GKI Gazdaságkutató Zrt. stagnálást, az OECD 0,1 százalékos visszaesést vár. A londoni befektetési banki elemzők nagyobbik része is csalódott és pesszimista Magyarországgal kapcsolatban. A Merrill Lynch amerikai befektetési bank a nagy kockázatok és bizonytalanság miatt egyenesen Magyarország elkerülésére szólított fel. A legoptimistább növekedési prognózis is Magyarország lemaradását tükrözi az EU-ban, illetve a közép- és kelet-európai térségben. Leminősítés és következmények Ugyancsak elsősorban a gyenge gazdasági növekedés lehet az oka annak, hogy a Standard&Poor’s (S&P) nemzetközi hitelminősítő november 24-én egy fokozattal leminősítette a hosszabb futamidejű, forintban és devizában meghatározott magyar államadósságot, stabil kilátással (azaz további leminősítést nem helyezett kilátásba). A jelek szerint az intézmény nem látja biztosítottnak a magyar államadósság csökkenését, ennek megfelelően értékelte át a magyar állam, mint adós kockázatát. Ebből az a következtetés is levonható, hogy a GDP-arányos államháztartási hiányra vonatkozó kormányzati cél, illetve annak teljesítése nem garancia az államadósság tartós, fenntartható mérséklésére, ha lassú a gazdasági növekedés. Elemzők szerint az S&P leminősítési döntésében az IMF- megállapodásnak a magyar kormány által történő elszabotálása is szerepet játszhatott. Az EU-ban Magyarországnál rosszabb hitelminősítése csak Görögországnak, Európában Szerbiának, Bosznia-Hercegovinának, Fehéroroszországnak és Ukrajnának van. A másik két nagy hitelminősítő közül a Moody’s kivár, újabb leminősítés a Fitch-től várható a közeljövőben. A leminősítés ellenére a Magyar Nemzeti Bank monetáris tanácsa a jelenlegi kormány által kinevezett külső tagok szavazatával november végén negyed százalékponttal hat százalékra mérsékelte irányadó kamatlábát. A forint euróval szembeni árfolyamának kisebb mértékű gyengülésén túlmenően a leminősítésnek és a jegybanki kamatlábcsökkentésnek nem volt lényeges pénzpiaci hatása. Éppen ellenkezőleg a külföldiek kezén lévő, forintban meghatározott állampapírok állománya december 5-én új csúcsra, ötezermilliárd forintra emelkedett. Ez azonban nem a magyar gazdaságpolitikára, hanem a kedvező nemzetközi pénzpiaci környezetre volt visszavezethető. A magyar állampapírok futamidőtől függően 5-6 százalék feletti hozama vonzó a fejlett országok egy százalék körüli értékéhez képest. Óvatosságra int ugyanakkor, hogy a külföldiek kezében lévő állampapír-állomány átlagos futamideje csökkent, ami a külföldi piaci szereplők rövid távú gondolkodására, a hosszabb távú bizalom hiányára enged következtetni. A forintban jegyzett magyar állampapírpiac nagyarányú (50 százalék feletti) külföldi kitettségének hátrányos következményei pénzügyi-gazdasági csúcsfeszültségek, vagy ahogyan a pénzügyi zsargonban nevezik, stresszhelyzetekben juthatnak felszínre, amikor a külföldi piaci szereplők nagyarányú eladásba kezdenek. A rendelkezésre álló pénzügyi források nagyságrendje alapján az államháztartás finanszírozása a 2014. évi választásokig számszakilag (azaz a költségvetési deficit fedezése és a lejáró államadósság megújítása) újabb devizakötvény kibocsátása nélkül, csak forintban meghatározott állampapírok kibocsátásával is megvalósítható (lásd erről részletesebben az egyéb források mellett a Miért kell megállapodnunk? című, az ÉS 2012. október 5-i számában megjelent cikkemet). Ennek ellenére mozgásterének tágítása végett a kormány egyrészt a Prémium Euró Magyar Államkötvénnyel a háztartásoktól kíván devizaforrást bevonni. Másrészt a magyar állam tulajdonában lévő Eximbank nemrégiben 500 millió dollár öszszegben bocsátott ki kötvényt, ami egyfajta tesztként is felfogható, milyen feltételekre lehet számítani egy esetleges devizában meghatározott államkötvény kibocsátásakor. Az Eximbank forrásbevonásával kapcsolatban a teljesség igénye nélkül megjegyzendő, hogy a kibocsátáshoz a külső feltételek néhány hónappal ezelőtt a jelenleginél és a jövőben vártnál is kedvezőbbek voltak. Másrészt a kibocsátandó deviza-államkötvény kamatlába az IMF-hitelénél mindenképpen magasabb lesz. A voluntarizmus térnyerése és következményei Sokan megírták, hogy a kedvező külső környezet, a csődkockázati felárak és az állampapír-piaci hozamok csökkenése hamis illúziókat ébreszthet a magyar kormányban az államháztartás finanszírozhatóságát illetően. A külső környezet jelentette „kegyelmi állapotot” a magyar kormány az általa nem szokványosnak vagy nem ortodoxnak nevezett, de inkább voluntaristának tekinthető gazdaságpolitika kiterjesztésére használja ki. Ezt fémjelzi a jogállamiság és a demokrácia módszeres felszámolására irányuló lépéseken túlmenően a teljesség igénye nélkül az állam tulajdonosi szerepvállalásának tényleges és tervezett bővítése és a humán tőke tönkretétele az oktatási és az egészségügyi kiadások visszafogásán keresztül. A tulajdonosi szerep bővítése jegyében az állam kivásárolta a Takarékbank külföldi tulajdonosának a részesedését. Az E.ON földgáz-kereskedelmi és -tároló üzletágának a megvételéről szóló tárgyalások befejezése a közeljövőben várható. Az üzlet nagyságrendjét jellemzi, hogy az eladási árat elemzők 850 millió euróra, mások ennél magasabbra becsülik. Bár a tranzakció számszakilag nem növeli az államadósságot, az erre fordított összeggel lehetett volna csökkenteni azt. Az állami tulajdon gyarapítása ezek szerint felülírja az államadósság csökkentését mint prioritást. A stratégiai földgáztárolásról szóló törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványokból azt a következtetést is le lehet vonni, hogy a kormány meg kívánja szerezni a MOL Nyrt. tulajdonában lévő tárolókat. Államosítás vagy újabb, a költségvetési kiadásokat növelő tranzakció? A kormány arról is döntött, hogy a háztartások rezsiköltségének csökkentése érdekében 2013. január elsejétől tíz százalékkal mérsékli a lakossági villamos energia és földgáz árát. Ez mindenkire egyformán vonatkozik, a rászorultakra ugyanúgy, mint a jól keresőkre. Ennek következtében a GKI Energiakutató Kft. számításai szerint 100 milliárd forinttal mérséklődne a háztartások terhe, és ezzel párhuzamosan ugyanennyivel zsugorodna az energiaszolgáltatók árbevétele, miközben a költségvetés 20 milliárd forint áfabevételtől esne el. Lehet, hogy ezzel a döntéssel a kormány olcsón megszerezheti a kivéreztetett külföldi részesedésű energiaszolgáltató társaságokat, azonban már rövid távon is veszélyeztetheti a folyamatos energiaszolgáltatást a karbantartásra és fejlesztésre rendelkezésre álló források csökkenése miatt. Az oktatás, azon belül a felsőoktatás elsorvasztása, nem utolsósorban a költségvetési kiadások csökkentése végett a közoktatás központosítása, a felvételi keretszámok lefaragása és a többség által megfizethetetlen tandíj révén minden határon túlmegy. A kormány értékválasztását jellemzi, hogy jövőre a felsőoktatásra szánt 135 milliárd forinttal szemben stadionépítésre 100 milliárd forintot irányzott elő. Súlyos aránytévesztés. Költői kérdés: Magyarország jelenlegi helyzetében makrogazdasági szempontból az oktatási vagy a sportkapacitások hasznosíthatók gazdaságosabban? A kormány munkaalapú társadalomképe sokkal inkább hasonlít Gömbös Gyula nemzeti munkatervére, mint a XXI. század tudásalapú gazdaságának és társadalmának követelményeire. A nem szokványos vagy nem ortodox gazdaságpolitikának megvannak a következményei. Egyes becslések szerint a kormányváltás óta 16 milliárd euró, mások szerint 3200 milliárd forint (11,4 milliárd eurót 280 forintos árfolyammal számolva), ebből az utóbbi egy évben 2300 milliárd forint tőkekivonás történt a magyar bankokból. Bármelyik becslést fogadjuk el, az összeg nagyságrendileg megfelel a piaci szereplők által szükségesnek tartott 10-15 milliárd eurós IMF-hitelnek. Ez is azt támasztja alá, hogy a gazdasági racionalitás követelményeinek megfelelő gazdaságpolitika esetén nem lenne szükség IMF-hitelre és az ennek előfeltételeit megteremteni hivatott Matolcsy-csomagokra. A külföldi tulajdonosok 2011-ben a Magyarországon megtermelt nyereség 86 százalékát utalták haza, ami példa nélküli. Ez a külföldi befektetők minősítésének is tekinthető a kormányzat teljesítményéről. Becslések szerint jelenleg mintegy 400 ezer magyar dolgozik külföldön. A perspektívák hiánya miatt minden ötödik magyar felnőtt tervezi a külföldi letelepedést. Az elszegényedés fokozódott, egyes rétegekben az elviselhetetlenség határát is eléri. Az Orbán- Matolcsy-féle gazdaságpolitikai ámokfutás láttán talán nem szentségtörés feltenni a kérdést: mi a jobb, egy mielőbbi válság, amely legalább magában hordozza a váltás nyomán a kilábalás lehetőségét, vagy a további lassú töpörödés, amely előbb-utóbb még súlyosabb válságba torkollik. agy munkába fogott Kósa Lajos, Debrecen polgármestere ezekben a szép, adventi napokban, amikor béke költözik a szívekbe és krisztusi szeretet hatja át a lelkeket, miután az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította és megsemmisítette az önkormányzatoknak azt a jogát, hogy helyi rendeletben határozhassanak tiltott és közösségellenes magatartásokról, a debreceni közgyűlés szégyenszemre kénytelen volt hatályon kívül helyezni saját, korábbi döntését, így aztán a hajléktalanokat megint nem lehet csak úgy kizavarni a közterületekről, netán megbüntetni, adott esetben lecsukni őket. A polgármester szerint „az Alkotmánybíróság benézte”, amikor meghozta döntését, ugyanis „nem ésszerű, hogy például egy hajléktalan birtokba vegye a közterület egy részét”. „A közterületet senki nem sajátíthatja ki, furcsán is venné ki magát, ha például én úgy döntenék, hogy holnaptól sittet tárolok a közterületen”, mondta, majd hozzátette, hogy Szekeres Antal jegyzővel a törvény olyan módosításán dolgoznak, amely „megnyugtatóan rendezné” a problémát. Ez jó. Már nem a helyzet, hanem ez a sitthasonlat. Érdekes, hogy hajléktalanok a rendszerváltás óta keserítik meg a becsületes, dolgozó társadalom tagjainak életét, hasonlították már őket egészség- és járványügyi kockázathoz, városképrontóhoz, turistariasztóhoz, ingyenélőhöz, legújabban bűnözőhöz, ám építési törmelékhez még nem hasonlították őket; megengedjük, mindenki arra asszociál a hajléktalanokról, amire a kultúrájából, gondolkodásmódjából futja, sőt, el kell ismerni, hogy ez a sitthasonlat kifejezetten helytálló ez esetben, van ugyanis rá megoldás. Az a törvénymódosítás tudniillik, amire most a polgármester a jegyzővel készülődik, eléggé nehéz és bonyolult feladat, már legelőbb is az Alaptörvényt kellene hozzá átírni, amennyiben a Nemzeti hitvallás fejezetben ott áll elég hányavetin és átgondolatlanul a passzus, hogy „Valljuk az elesettek és a szegények megsegítésének kötelességét”, amit destruktív alkotmánybírók hajlamosak úgy értelmezni, hogy a segítségnek nem feltétlenül adekvát megnyilvánulási formája a hajléktalan elzavarása, megbüntetése, adott esetben zárkába helyezése. Még akkor sem, ha, mint tudjuk, miniszterelnöki irányadás szerint „nem életszerű”, hogy ne lehessen őket elvinni és megbüntetni. A sitt viszont jó. Ha majd az adventi szeretet némiképp csitul a szívekben, és Kósa Lajos Szekeres jegyzővel beüti a világhálós keresőn a „Mit csináljunk az építkezésnél megmaradt sittet?” mondatot a vonatkozó témáról, igen alapos és mindenre kiterjedő választ kap, részletes szabályzat írja elő, hogy mit lehet és kell csinálni az építési hulladékkal, ami már önmagában is igen biztató a közeljövőre nézve. Jó, lehet erre azt mondani, hogy ettől még az alkotmánybírónak eszébe juthatnak néminemű emberi alapjogok, ám vegyük figyelembe, hogy közben az Alkotmánybíróság összetétele is módosul: már készen áll a munkára Salamon kormánypárti képviselő, így a jövőben egyre kevésbé fordulhat majd elő, hogy a többség ne vegye figyelembe a miniszterelnök által emlegetett életszerűséget s egyéb direktívákat. Addig is segítségképpen innét Budapestről jelezzük Debrecen város polgármesterének és jegyzőjének, hogy a Budapest I. kerület Szilágyi Dezső tér 4. számú társasházának közgyűlése világos és egyértelmű, ráadásul az Alkotmánybíróság által sem kifogásolt döntést hozott az építési hulladékra vonatkozóan. Eszerint „sitt tárolása vagy zsákosán vagy kaloda felállításával lehetséges a főlépcsőház udvar felől nézve jobb oldalán, az ott lévő járda területére korlátozva, lehetőség szerint mihamarabbi elszállítással”. Vigyázat: „a kukákba építési törmelék nem rakható”; minden egyéb probléma esetén kéretik Kovács János közös képviselőhöz fordulni (cím és telefonszám a szerkesztőségben). Megyesi Gusztáv Építési hulladék ELET ÉLET ÉS 91 IRODALOM.