Élet és Irodalom, 2012. július-december (56. évfolyam, 27-52. szám)

2012-07-27 / 30. szám - Liszka József: Virtuális határsértés • Reag. Bauer Tamás VII. 20-i ÉS cikkére (2. oldal) - Eörsi László: Egy aláíró • Reag. Karsai László VII. 20-i ÉS cikkére (2. oldal) - Barczi Ákos: Palóc • Reag. HKJ VII. 13-i ÉS glosszájára (2. oldal) - Mándy Gábor: Ellenzék? Miféle ellenzék? • Reag. Lakner Zoltán VII. 13-i ÉS cikkére (2. oldal) - ÉS Szerkesztőség: Münchenben • Kieg. Bérczes Tibor VII. 13-i cikkéhez (2. oldal) - Kremser Péter: Mi ér többet? • Reag. Bérczes Tibor VII. 13-i cikkére (2. oldal)

Virtuális határsértés Az ÉS 2012/29. számának 6. oldalán Bauer Tamás a magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás Bizottsága ki­helyezett komáromi üléséről ír Határ­sértés című írásában. Miközben amel­lett érvel, hogy a magyar parlament egy bizottsága milyen módon követett el határsértést Szlovákiával szemben, talán mert túl precízen akar fogalmaz­ni, ő is hasonló helyzetbe tornássza magát. Írásának rögtön a harmadik­ötödik sorában tudniillik azt állítja, hogy az említett bizottsági ülésre „Ko­márom városának Szlovákia területére eső, bal parti részében” került sor. Nos, ez a fél­mondat több, egymásból következő problémát is rejteget. Az egyik törté­neti: Komárom városa történetileg alap­vetően a Duna bal partján terült el. Ez a Duna és a Vág-Duna által két oldal­ról határolt térség volt ugyanis a legal­kalmasabb védelmi célokra. Itt épült meg, valamikor a kelták idején az első erőd (a mai Öregvár helyén), aztán fo­lyamatosan, egyre inkább kibővítve, egészen a XIX. századig a többi. S en­nek az Öregvárból kibővített Újvár­nak az árnyékában fejlődött ki az egy­re gazdagodó polgárváros. Amelynek nem volt bal parti és jobb parti része. A jobb parton (értsd: a mai Magyar­­ország területén) 1920 előtt egy vasút­állomás állt, néhány kikötői épület, az erődrendszer egy jelentős része (ez vi­szont nem azonos a várossal!), illetve az Ujszőny nevű település, amelyből aztán 1920 után a mai magyarországi Komárom épült ki. Ekkor kapta ez az újonnan kialakított város a Komárom nevet (mások szerint: „megőrizte”, hol­ott még az 1871-72-ben készült kato­nai térképen sem szerepel a jobb par­ton Komárom. Csupán Ujszőny, egé­szen pontosan: Neu Szöny), miköz­ben ugyanekkortól az akkori Csehszlo­vákiában maradt város hivatalosan Ko­márnévá vált. Ez - leszámítva az 1938- 1945 közötti intermezzót - a mai na­­pig így van. Ha a két Péczeliről, Cso­konai Lillájáról, Lehárról, Jókairól vagy Klapkáról, esetleg Szinnyeiről vagy (horribile dictu!) Seres Rezsőről be­szélünk, akkor nem kérdés, hogy a vá­ros melyik részéhez kötődnek. Az ő idejükben tudniillik még csak egy ré­sze volt Komáromnak. A Duna bal partján, a mai Szlovákia területén. Mindebből adódik (s a történeti kér­désektől ezzel eljutottunk a jelenkori problémákig), hogy az 1920 után ki­alakult helyzetet követően két városról beszélhetünk, külön közigazgatással, költségvetéssel, polgármesterekkel stb. Aki Komárom városát ma egy telepü­lésként kezeli (ahogy ezt Bauer Tamás, nyilván akaratlanul is tette), az hason­ló határsértést követ el, mint a buda­pesti parlament honatyái. Legfeljebb virtuálisabbat... Miután rögtön Bauer Tamás cikke elején felkaptam a fejemet (meg a vi­zet) ennél a félmondatnál, többször is el kellett olvasnom az írást, hogy meg­győződjek: mégis nagyon jó, hogy meg­írta, s az általa felvetett, a napihírtől el­vonatkoztatott általánosabb problé­mákkal (nyelvtudományi szakkifeje­zéssel élve, a szétfejlődő kérdésével pél­dául) többet is kellene foglalkozni... Csak azt a félmondatot volt kár leírnia... Liszka József (Komárom) Egy aláíró Gerő András Akadémikus antiszemitiz­mus című (Galamus) cikkében sem­milyen antiszemita kitételt nem ta­láltam a citált Romsics-szöveg kap­csán, Gerő akciója csupán egyféle magánbosszúnak tűnt. Szolidaritás vezérelt, amikor aláírtam. Fontosnak tartom, hogy kiálljunk a jó ügyekért. (Épp ezt hiányoltam Romsics Ignácnál Gyömrőn: bár ki­váló előadást tartott Horthyról, de a felállítandó szoborral kapcsolato­san semmiképpen sem volt hajlan­dó állást foglalni.) Gerő András új cikke (Morális pá­nik -Ahogy én látom, Galamus) jóval erő­sebb példákat mutat be, noha ezek sem bizonyítják azt a rendkívül sú­lyos vádat, hogy Romsics antisze­mita volna. Mindazonáltal szeren­csésnek tartanám, ha a felvetett kér­désekről szakmai viták folytatódná­nak.­­Noha Romsics nálam ezerszer jobban ismeri ezt a kort, nem értem, miként maradhat ki a sorsforduló évek közül 1944 és 1945!) Bár Gerő lényegesen jobban érvelt utóbbi írásában, a hitelessége még­sem kellően megalapozott: 2003-ban abszurd módon lenácizott egy sor­­túlélőt, és az Élet és Irodalom szerkesz­tőségét náciszimpatizánsnak (vagy mélységesen felelőtlennek) minősí­tette (erről legutóbb Kovács Zoltán írt az M5 július 13-i számában, a tel­jes vita megtalálható: www.eorsilasz­­lo.hu); a Terror Háza Múzeum sú­lyos történelemhamisításához eddig egyetlen szava sem volt. (Pl. „1944 március 19. után a magyar állam már nem védte olyan hatékonyan zsidó állampolgárait, mint azelőtt.” (Idé­zi Karsai László [Megjegyzések a Gerő­­vitához, ÉS, 2012/29., júl. 20.]) Eörsi László Palóc A 2012/28. szám Páratlan oldalán szereplő Két kis darab című írásban Fábry Sándor műsorával kapcsolat­ban emlegetett „cigányos hanghordozás” nem más, mint palóc tájszólás. A hang ugyanis az ízes beszédéről is ismert Reisz András meteorológu­sé (lásd például: http://www.bor­­sonline.hu/cikk .php?id1 52418). A szerző által feltett kérdésre, hogy a köztévé illetékes elvtársainak mi miért mulatságos, nem tudom a választ. Azon­ban az általa jegyzett kis darab arra a viccre emlékeztet, amelyikben mindegy volt, van-e a nyuszikán sapka. Barczi Ákos Ellenzék? Miféle ellenzék? Lakner Zoltán az Orbán-kormány le­váltásának esélyeit latolgató elemzé­sében (A végtelenben találkoznak, ES, 2012/28., júl. 13.) sok figyelemre mél­tó pont van. Én is úgy látom, hogy a jelenlegi kormány elvileg leváltható, hiszen választói bázisának jó részét mára elveszítette, és vezetőinek men­talitását látva irányváltoztatás a jövő­ben sem várható (hacsak azt nem vesz­­szük számításba, hogy Simor András mandátumának lejártával a Nemzeti Bank tartalékaihoz hozzányúlva nem sokkal a választások előtt osztogatás­ba kezdenek). Figyelemre méltó a so­káig vacilláló Bajnai Gordon „németh­­miklásodásával” kapcsolatos felvetés is. Önmagában véve helytállóak az egyes ellenzéki pártok taktikájáról, identi­táskereséséről, önálló választói bázi­suk megerősítéséről szóló megállapí­tások is. Itt azonban meg kell állnunk. Az igazi ellenzék nemcsak bírálja a kor­mánypártot, hanem a leváltására is tö­rekszik. Ebben az értelemben ma Ma­gyarországon nincs semmiféle ellen­zék. Minden ellenzéki párt és mozga­lom a kormánypárt 2014-es választási győzelmét, hatalmon maradását szol­gálja, azt készíti elő. Ezek a pártok el­árulták az ellenzéki szavazótábort. Azért mondom múlt időben, mert a taktikázásra nincs idő, a kormány­váltó erők összefogását, a közös program kidolgozását, az egységes ellenzék szervezését már rég meg kellett volna kezdeni. Nincs idő a további taktikázásra. Lakner lehetségesnek tartja, hogy az MSZP annyira megerősödik, hogy esetleg egyedül is képes lesz a kormány leváltására. Ez kizárt. Ha a szavazóla­pon több ellenzéki jelölt lesz is, akkor a szavazatok mindenképpen szóród­nak, és ez a kormánypártot erősíti. Mes­­terházy Attila minden olyan nyilatko­zata, amely önálló MSZP-s győzelem­ről szól, nemcsak irreális, hanem kife­jezetten csökkenti a győzelem esélyét. Az LMP nyilvánvalóan önállóan akar indulni, és egy utolsó pillanatban vég­rehajtott esetleges taktikai fordulat sem változtatna a helyzeten. (És az önma­gában is kérdés, hogy „lehet-e más” az LMP.) A „civil” mozgalmak a jelek sze­rint szintén irtóznak az MSZP-vel való együttműködéstől. Marad a Demok­ratikus Koalíció, amely szavakban együttműködésre törekszik, de - nevé­vel ellentétben - nem koalíció, hanem Gyurcsány-párt. Gyurcsány Ferenc pe­dig nem hajlandó a második vonalba vonulni, ezzel eltaszítva mindenkit, akinek baja volt vele vagy az MSZP- vel. (Az őszödi beszéd bélyege még sokáig rajta marad, és ezen nem vál­toztat, hogy Orbán Viktor azóta sok­szorosan túltett rajta a trükközésben és a hazugságokban.) A politikai elemzőknek is megvan a maguk felelőssége. Nem azt kelle­ne vizsgálniuk, hogy melyik párt mennyire erős, vagy hogy mennyire sikeres a saját szavazóbázis kiépíté­sében, hanem hogy mennyire járul hozzá az ellenzék közös sikeréhez. Ez legyen az első számú vizsgálati szempont! Mit számít az egyes pár­tok alkupozíciója, ha nincs összefo­gás, és nincs miről alkudozni? Az egyetlen esély egy olyan koalíció létrehozása, amelyen belül az egyes pár­tok megtartják arculatukat és a saját tá­borukat, de az fel sem merül, hogy egy­más nélkül harcoljanak. Ezt a koalíci­ót nem vezetheti egy karizmatikus sze­mélyiség, mert az óhatatlanul elidege­­nítené a vele személyesen nem szimpa­tizálókat. Csak egy kollektív elnökség vezetheti, olyan tapasztalt politikusok és tudósok, gazdasági szakemberek részvételével, akik nem a hatalomra pá­lyáznak, hanem az ország boldogulá­sát tartják szem előtt. Egy erős és sok­oldalú elnökség mellett a koalíció „arca” lehet egy vitaképes szóvivő, egy média­személyiség is, aki meggyőzően tudja közvetíteni az elnökség álláspontját, és adott esetben érvelni is tud. Mándy Gábor A pártok szerinti megközelítés nagy hibája, hogy az egymás közötti erővi­szonyokból indul ki, nem pedig a tényleges társadalmi-gazdasági hely­zetből, a problémák optimális meg­oldásából. Egy kis szervezet tagjának is lehet olyan javaslata, amely a nagy pártok érdekeit optimálisan előmoz­díthatja. Persze az ellenzéki pártok­ban nemcsak a választóiknak elköte­lezett hazafiak vannak, hanem önös és csoportérdektől vezérelt emberek is, akiknek nem mindegy, hogy a meg­szerzett hatalomból mennyi jut nekik és a barátaiknak. Az új választási tör­vény következtében azonban ezek is kieshetnek, elveszítve parlamenti man­dátumaikat és megélhetésüket. Ők is csak egy egységes ellenzék győzelem esetén tarthatnák meg befolyásukat. Lakner Zoltán említi, hogy a jelen­leg az első vonalban harcolók majd­nem könnyen adják át a „véres babért” az újonnan ringbe szállóknak. Mifé­le babérról beszélünk? Nem inkább krisztusi töviskoszorú az? VISSZHANG□ ÉLET ÉS IRODALOM] Kiadja az Irodalom Kft.: ÉS Alapítvány ÉS Baráti Társaság Megjelenik minden pénteken [tarnói gizella] Főszerkesztő: KOVÁCS ZOLTÁN Főszerkesztő-helyettes: KÁROLYI CSABA Feuilleton, könyvkritika: kedd 10-13 karolyi@es.hu VÁNCSA ISTVÁN vancsa@es.hu Olvasószerkesztő: RUFF BORBÁLA Művészetkritika: ruff@es.hu Szerkesztők és fogadóórák: Feuilleton, próza: GRECSÓ KRISZTIÁN kedd 10-13, grecso@es.hu Vers: CSUHAI ISTVÁN kedd 10-13, csuhai@es.hu Interjú: RÁDAI ESZTER csütörtök 13-14 Külföld: SZÉKY JÁNOS csütörtök 13-15 Tárlat, grafika: SZIKSZAI KÁROLY hétfő 11-13, szikszai@es.hu Tervezőszerkesztő: KÁBÁN ESZTER ANNA Munkatársak: DARVASI LÁSZLÓ MEGYESI GUSZTÁV MOLNÁR ERZSÉBET RAJNAI ATTILA Korrektor: VILCSEK ANDREA Terjesztés, hirdetés: ANDÓNÉ VÁCZI GABRIELLA Index: 25-44 HU­ ISSN 0424-8848 Szerkesztőség: 1089 Budapest, Rezső tér 15. (Bejárat a Gaal Mózes utca felől) 1450 Budapest, Pf.: 84 Telefon: 303-9211,210-2157, 303-9210 Telefax: 303-9241 E-mail: es@es.hu Interneteim: www.es.hu Kiadja: Irodalom Kft. Felelős kiadó: a Kft. ügyvezető igazgatója Telefon: 303-9211 Hirdetésfelvétel: Rezső tér 15. Lapterjesztés: Irodalom Kft. 1089 Budapest, Rezső tér 15. Telefon: 210-5149, 210-5159 Terjeszti a Magyar Posta, a Lapker Rt. és alternatív terjesztők. Bankszámlaszámunk: Budapest Bank Rt. 10102237-07105005-00000008 Nyomtatás: Pannon Lapok Társasága Nyomdai Központ Felelős vezető: Nagy Attila Köszönetet mondunk olvasóinknak, akik adóforintjaik egy százalékával támogatják a lapot. Az Élet és Irodalom Alapítvány adószáma: 18001776-1-42 bankszámlaszáma: 11786001-20043393 maszre Az ÉS-kvartett irodalomkritikai beszélgetéssorozatot a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesülete támogatja. Az Élet és Irodalom kommunikációs partnere: T­V -Mobile­ Lapzárta: kedd, 11 óra Meg nem rendelt kéziratokat lehetőségeink szerint gondozunk, de csak felbélyegzett, válaszborítékos levelekre áll módunkban válaszolni. A lap internetes változatának frissítése a pénteki megjelenést követő hétfőn történik. Előfizetési információk Az Élet és Irodalom című hetilapot előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Zrt. Levél Üzletág, Központi Hírlap Iroda (1900 Budapest, Fax: 303-3440). Előfizethető az ország valamennyi postahelyén, valamint a hírlapot kézbesítőknél és az egyesített kézbesítőknél, továbbá e-mailen: hirlapelofizetes@posta.hu. További információ: 06 80/444-444 Előfizetési díj 2012-ben egy évre 18 720 Ft, fél évre 9750 Ft, negyedévre 5655 Ft, egy hónapra 1920 Ft, 2011-re 1580 Ft/hó. Kedvezményes kiadói előfizetés 1 évre 18 000 Ft. Előfizetési csekk, illetve számla a 210-5149 és a 210-5159-es telefonszámokon, a 303-9241 -es faxszámon vagy e-mailen es@es.hu igényelhető. Kiadói előfizetés és éves ajándékutalvány: Atlantisz Könyvsziget (Bp., VI., Király utca 2.). Külföldi előfizetés: a szerkesztőségen keresztül, a bankszámlánkra történő befizetéssel (a szerkesztőség egyidejű értesítése mellett). Előfizetési díj európai országokba elsőbbségi levélként 260 euró (kézb. idő 2-3 munkanap), normál küldeményként 200 euró (kézb. idő 7-8 munkanap) Egyéb országokba 283 euró További előfizetési információk a honlapunkon (www.es.hu). Terjesztési reklamációk, címváltozás stb. bejelentése a 06-80-444-444-es postai zöld számon vagy a kiadó telefonszámain. Münchenben két héttel ezelőtti interjúnkban téve­sen jelent meg, hogy Mark Spitz a ber­lini olimpián szerzett hét aranyérmet. Egy héttel később téves helyesbítés je­lent meg, amelyben az szerepelt, hogy Mark Spitz Mexikóvárosban szerzett hét aranyat. Miközben utolsó helyes­bítési kísérletként közöljük, hogy a hét arany 1972-ben, Münchenben szüle­tett, kinyilvánítjuk a történtek fölötti őszinte sajnálkozásunkat. ÉS „Teleki megnyilatkozásaiban 1919 folyamán bukkannak fel rendszeresen azok az antiszemita toposzok, amelyekre többször és nyomatékosan és távolról sem egyetértőleg rámutattam a könyvben. 1919 és a Tanácsköztársaság megítélése, a numerus clausus-törvény 1920-as megsza­vazása és az 1928-as módosítás, illetve az 1938 utáni zsidótörvények kapcsán. Teleki a forradalmakat a zsidóság művének tartotta - megfe­ledkezve például arról a körülményről, hogy maga egészen 1919 márciusáig támogatta barátja, Károlyi Mihály kormányát, közvetve tehát az őszirózsás forradalmat - és innen jutott el addig, hogy olyan torz társadalomképet alkotott meg és hirdetett, amelyben a zsidóság a bűnbak, és amelyből később bűnös következtetések, s még később bűnös politikai tettek egész sora származott.” (Jövő heti számunkban Ablonczy Balázs írása: Teleki Pál antiszemitizmusáról) Hirdessen az ÉS-ben! Hirdetési tarifák E heti számunk 16147 példányban jelent meg. Ebből a Magyar Posta, a Lapker Rt. és az alternatív terjesztők megrendelése alap­ján országosan 4270 példány jut előfizető­inkhez, 11 240 pedig áruspéldányként ke­rül forgalomba. A hirdetés technikai felté­teleiről, valamint 72 ezres olvasótáborunk (Szonda Ipsos-Gfk. 2010. II. félévi adat) összetételéről további részletes információt ad Andóné Váczi Gabriella a 210-5149 és a 210-5159-es telefonon és a hirdetés® es.hu címen. Méret (mm) F­ 1 ÉS kísérőszín 4 szín (eFt) (eFt) (eFt) 2/1 (egyedileg egyeztetett) 655 1050 7/7270x433 396 490 670 1/2 álló 130x421, fekvő 270x205 225 280 390 7/3 álló 105x421, fekvő 270x135 152 184 264 7/4 álló 160x205, fekvő 270x100 126 162 215 7/6 álló 105x205, fekvő 270x70 89,5 106 138 7/6 csík 270x50, fekvő 160x100, álló 105x145 71 85 112 2/700105x100 49 1/100 50x100 25 2/50105x50 25 7/50 50x50 12,5 01 1 - 4 szín - címlapcsík (270x50 mm) 440 eFt, fekete-fehér­­ címlapcsík (105x25 mm) 63 eFt (előzetes egyeztetés alapján), 4 szín - Junior page (215x305 mm) 475 eFt Elhelyezés a hátlapon: + 20%. Az árak az áfát nem tartalmazzák. Lapunkat rendszeresen szemlézi Magyarország legnagyobb médiafigyelője, az 1084 Budapest, Auróra u. 11. Tel.: 303-4738, fax: 303-4744 E-mail: marketing@observer.hu http://www.observer.hu »OBSERVER« A MÉDIAFIGYELŐ ÉLET ÉS I#N­­ 1­2 IRODALOM 1 Mi ér többet? Amikor lapjuk július 13-i számában olvastam a Maarten van Bottenburg­­gal készült interjút Bérczés Tibor tol­lából (A sport egyre abszurdabb, de érdeke­sebb is ), két esetben is úgy éreztem, hozzá kellene szólnom, végül csak legyintettem. Az egyik kérdés: hol is nyert hét aranyat Mark Spitz? Szerintem ennél fontosabb annak megvitatása, többet ér-e húsz negye­dik hely egy bajnokságnál. A birkó­zásban a maga idejében Európa-baj­­noki címével, két olimpiai ezüstjé­vel büszkén hirdette egyik ismerő­söm: ő minden idők legsikeresebb magyar birkózója. Igaz, szerzett emellett - ha nem is húsz - négy-öt negyedik helyet, sokszor volt ötö­dik vagy hatodik világversenyeken. Ha az úgynevezett pontokat össze­adnánk, meglehet, hogy több jön­ne ki, mint Kocsis Ferencnél, Koz­ma Istvánnál vagy Hegedűs Csabá­nál. Az említettek viszont nyertek olimpiai aranyat, világbajnokságo­kat, illetve a sportágban ezzel egyen­értékű Európa-bajnokságokat. Mi­vel benne élek a sportágban, tudom, a mai tizennyolc-húsz éves verseny­zők a nevét sem hallották az azóta sajnálatosan elhunyt pontgyűjtő­nek, míg az említettek példaként le­begnek szemük előtt. A cikk logikája szerint mégis ő a legjobb magyar birkózó. Ha hiszünk a puszta számoknak. Kremser Péter 2012. JÚLIUS 27.

Next