Élet és Irodalom, 2015. január-június (59. évfolyam, 1-26. szám)

2015-02-06 / 6. szám

Vajda Mihály 80 A kor előrehaladtával az ember szá­mára az egyetlen és legfőbb kérdés, hogy magát ne vezesse félre, hogy magát ismerje fel azokban a mon­datokban, amelyeket leír. Nincs en­nél alapvetőbb filozófiai kérdés. Vajda távolodása a hagyományos filozófiá­tól, amit a filozófia feladásának te­kinthetnének, vagy éppen tekinte­nek is, éppen az ellenkezőre utal. Arra, hogy a filozófia azokban a kér­désekben rejlik, amelyekhez alig van jobb és biztosabb megközelítés, mint amit egykor a görög gondolkodás parthesiáma nevezett. Ez a fajta tö­rekvés az igazat mondásra alapvető­en határozza meg az ember viszo­nyát ahhoz, amit még tenni kíván, és ami egyáltalán megtehető. Fou­cault, aki Vajda számára a kései mű­veiben oly fontossá vált, egyik utol­só előadásában mondta ki, hogy az igazságra törő bátorság nem egyszerű­en politikai bátorság - ami egyéb­ként soha nem állt tőle távol -, ha­nem az, ami a lélek önvizsgálata által va­lósul meg. Ha Vajda Túl a filozófián című utolsó könyvének szövegeit nézzük, láthatjuk ezt a figyelmet az igazat mondás iránt. Vizsgálni az életet, nem a magunk győzedelme kedvéért és nem is azért, hogy azon keveseknek állítson em­léket, akik képesek voltak hiba nélkül eíni (ki hiheti ezt magáról!), hanem azért, hogy megértse és megértesse azokat a mozzanatokat, ahol a fik­tív vagy éppen életrajzi írás során éppen az írásba­n­oglalt válik bátor tet­té, amivel ellenállt annak, ami arra haj­totta, hogy magát feledve és felad­va éljen. Vagy éppen azt mutatja meg, ahogy valaki valamit önmaga elől elfed, vagy éppen arra fordít ko­moly erőket, hogy fenntartsa ezeket az elfedő, a döntést és kimondást gátló elemeket. Ha például Klem­perer naplója kapcsán arra a megál­lapításra jut, hogy ugyan írni akkor (12 évnyi náci jogfosztás közepette) önma­gában is bátor tett volt, de az igazi bátorság ahhoz kellett, hogy valaki, akkor is írjon, amikor minden ez el­len szólt. Miért? Pusztán azért, hogy megőrizze a tartását, hogy fenntart­sa ezt a lehetetlen lehetőséget a tel­jességgel valószínűtlen közepette. Egy másik írásban pedig így fogal­mazott: „Önmaga megismerésén ke­resztül ugyanakkor nemcsak máso­kat szeretne megismerni, szeretne mások önismeretéhez is hozzájárul­ni.” Ez egyszerre jelenti azt, hogy ma­gát kiteszi, s mind védtelenebb helyzet­ben mutatja meg - amihez persze elen­gedhetetlen az írás bátorsága az az önvizsgálatán keresztül mutatja meg, mondja ki azt, ami hozzásegítheti magát és másokat, ahhoz, ami igaz. Talán úgy is mondhatjuk, Vajda be­gyakorolja magát, és ezen keresztül tesz másokat is gyakorlattá abban, hogy az igazság mégis, mindenek el­lenére mondható. A könyv egyik írásá­ban idézi Rousseau-t: „.. .olyan mű­vet alkotok, amelyet páratlanná tesz példa nélkül való igazmondása: hadd lásson a világ legalább egyszer olyan­nak egy embert, amilyen a lelke mé­lyén volt.” Persze nem is naiv, abban a tekintetben, hogy ha valaki éppen önmaga teljesen igaz megmutatását nyilvánítja ki, ott jó élni a gyanúper­rel, hogy az igazat mondás nem válik-e éppen önmagunk igazzá dermesztett apo­­teózisává. De Rousseau éppen úgy ír, hogy az igazat kerülő úton a lélek mélységében engedi megpillantani, azaz nem az igaz életet ölti magára, hanem az igaz élet lehetőségét mu­tatja meg önmaga lecsupaszításán és el­tévelyedésén keresztül. Ha nem lenne annyira terhelt és félreérthető a fogalom, azt monda­nám, egy­faj­ta példa-beszéd formáját és beszédmódját öltik Vajda írásai, amit ugyancsak a görög-hellenisztikus hagyomány nyomán neveztek paro­­imiának - ez olyan rejtett, olyan rejt­ve közlő beszédmód volt, amely nem pusztán a kiválasztottak számára volt érthető, hanem azok számára is, akik képesek voltak az igaz iránt megnyílni. Ez a beszédmód nem kriptikus, hiszen mindent kimond, csak nem feltétlenül gondolja azt, hogy amit kimond, az ezen az egyet­len módon és teljes mértékben ki­mondható, azaz úgy beszél, hogy megtartja a sokrétű értelem sűrűsö­dését az igaz körül. „De ha egy vi­lágban, amely megőrzi emlékezeté­ben a tetteket, ez az ember végbe­vitt valamit, ami dicső hírnevét biz­tosítja, akkor már halhatatlan...” Irni a feledés ellenében, írni saját magunk felejtett múltja ellenében, s végül írni nem a halhatatlanságért, hanem azért, hogy ne kelljen magunk­nak hazudni, hogy igazat szóltunk. Az írás igazsága a legfőbb filozó­fiai tett. Bacsó Béla Várady Róbert munkája Harangláb asszony nemrégiben azzal jött a körorvostól haza, hogy ezután mindenkinek Kőbányára kell menni. Legalábbis a körorvos, sőt Harangláb asszony kardio­lógusa is ezt valószínűsítette, miközben rezignáltan, sőt depresszióba süllyedve néztek maguk elé, ahelyett, hogy kreatívak lettek volna, ahogy erre pedig az eligazításon őket külön felkérték. Valójában Harangláb úr veje kezdte az egészet, a Ró­kalyukban összeszedett félinformációkból, amelyek sze­rint az egészségügyet átszervezik, mindenki teljesen más­hova fog tartozni, mint aho­ írNr­va eddig tartozott, kivétel nél­ | —| | |— kül mindenkit nagy szaktu­dású orvosok fognak kezelni az elképzelhető legmegfele­lőbb helyen, ahol iszonyat jó műszerpark van, például szív­műtéthez van sebészcéma, nem a betegnek kell vinni. Mármost aki ebben az országban nőtt fel, nem hiszi, hogy sebészcémát nem neki kell vinni, de ha iszonyat jó orvosok fogják őt kezelni, akkor már érdemes volt erre a golyóbisra születni, vesekövet növeszteni, infarktust kap­ni, viszont Kőbánya mindenkit riaszt. Miért éppen Kő­bánya, miért nem Hűvösvölgy, Orbánhegy, a Kensing­ton Street? Egyáltalán miért kell ezután a világból ki­menni, ahelyett, hogy a továbbiakban is ide mennénk a szomszédba? Sőt: hogy kerül Kőbányára az a rahedli iszonyatos szaktudású orvos? És földrajzilag hol fognak elhelyezkedni a kevésbé iszo­nyatos szaktudású orvosok? Harangláb úr veje azt is hírül hozta, hogy akinek nem tetszik a rengeteg iszonyat szaktudású orvos Kőbányán, az mehet oda is, ahol a mostani buta orvosa van, csak meg kell fizetnie az árát, és hát azt tudjuk, milyen, mióta az egyik vidéki kórházban százezer forintot kell letenni a szü­lőasztalra, ha valaki nem az ügyeletes orvosnál akar szül­ni, aki őt még az életben nem látta, és így az ügyelet vége felé nem is szeretné. Ennél a pontnál azonban kiesett Ha­rangláb asszony kezéből az újságból kitépett cetli, ame­lyen illusztrációképpen egy nő lábszárát tervezték röntge­nezni; a kép teljesen félrevitte a társalgást. A nőre ugyanis egy ólomkötény volt terítve, be volt burkolva vele a vállától a térdéig, csak a lábszára maradt szabadon. A házban nem volt senki, akit úgy röntgeneztek meg, hogy ólomkötényt adtak volna rá. Kivéve a fogorvosnál, a fogdoktorok, mintha máshol iskolázták volna őket, mindenkire szorgalmasan ráadják a védőöltözetet, majd kirohannak a szobából és kattin­­tanak, akár ha régi, állványos fényképezőgéphez szágul­­danának vissza, és a fekete lepel mögül villantanának egyet a vakuval, nálunk azon­ban senki nem emlékezett olyan esetre, amikor ólomkö­­tény került volna elő, kivéve szegény Szalmiák asszony ese­tében, akit állandóan sugaraz­­tak, na őra terítettek egyet, de hiába. Meg aztán az nem is vizsgálóasztal volt, hanem a sötétség birodalma, ahol Szalmiák asszony, egyedül hagy­va a gondolataival, odaátra készült. Éberlingné Kővágó Zitának egy alkalommal három különböző testrészét röntgenezték meg egy porladni vá­gyó kórház újjáépült, jól felszerelt diagnosztikai részle­­gében, s a keblét védendő megkérdezte, kaphatna-e ólom­­ötényt. „Ólomkötényt?”, kérdezte az asszisztens, arcán csodálkozás honolt, aztán azt mondta: „Kereshetek egyet.” És keresett. Éberlingné Kővágó Zita megkérdezte, szok­­tak-e kérni, de nem szoktak, ő volt az első. Éberlingné Kővágó Zita még, csak úgy a maga megnyugtatására, rá­kérdezett, a röntgensugár máshová kerülhet-e, mint aho­vá fókuszálják; persze, ez szórt sugárzás, mondta az as­­­szisztens. „De nem lesz semmi baja tőle. Kis adag az egész.” Éberlingné Kővágó Zita azóta mindenhol ólom­kötényt kér, és ezzel teljesen lefárasztja a már amúgy is a teljesítőképessége határán dolgozó egészségügyi személy­zetet, amelynek az átszervezés során majd vinni kell ma­gával az ólomkötényeket, Kőbányára, hogy bármikor a betegre lehessen adni, ha kéri. ího&A.1­ Kőbánya ÉLET ÉS­# IRODALOMI 12 AGORA Narancssárga doboz ANGYAL ÁDÁM Különleges kutatás eredményeiről kaptunk híradást. Nem szokás még repülés közben a fekete dobozt ele­mezni. A magyar gépezet műszerei a KSH szerint többségükben nor­mális repülést jeleztek. Az utasok és a földi megfigyelők azonban jól lát­ják, hogy a gép orra tartósan lefelé áll, süllyednek, zuhanás előtti hely­zetben vannak, és közelednek a be­csapódáshoz. Az ES 2015. január 9-i számában Bokros Lajos bejelentet­te, hogy megszerezték a hanyatló Ma­gyarország narancssárga színű feke­te dobozát (Hanyatlás, 1-2. szám). Össze is foglalta, miként zajlik ez a ritka és veszedelmes jelenség. Rész­letesen elemzi a múltat, a lejtmenet­­hez vezető utat. Azoknak, akik sze­retnék tömörebben megismerni és megérteni a drámai eseményeket, az alábbiakban összeállítottuk a narancs­­sárga doboz adatai és más leletek alapján a már korántsem érthetetlen körülményeket. Most még azt sem tudni, Magyar­­ország zuhanás előtti hanyatlása nyo­mán becsapódik, felrobban és/vagy elporlad-e, ha útja így folytatódik. Az bizonyos, hogy régi énjét elvesztette, ahogy költője mondá: eltűnt az éji ho­mályban. Az is bizonyos, hogy nem természeti katasztrófa, pusztító kör­nyezet okozza a rejtélyes hanyatlást. A narancssárga doboz arra bizonyí­ték, hogy mindezt az akarok parancs­nok, a felkészületlen, de mohó sze­mélyzet és a velük egy húron pendü­­lő, az utazók mintegy egynegyedét ki­tevő híveik ténykedése okozza. A kü­lönféle megelőzési központokból ér­kezett jelzéseket, a narancssárga riasz­tást a pilóták nem értik. A fülükön be­megy a figyelmeztetés, a szájukon pe­dig ki a cáfolat. Egyszerűen károgás­­nak és huhogásnak vélik a repkedő intelmeket. Bokros jelentéstevő a narancssár­ga doboz alapján - nyilván bibliai ih­letéssel - hét fő bűnt talált olyannak, ami egyenesen vezet a lejtmenethez. Az első az utasok vagyonának indu­lás utáni elkobzása, ami a fedélzeti kiszolgálásra szerződtetett martaló­­cok garázdálkodása nyomán a sze­mélyzet zsebébe vándorolt (a jelen­tésben: magán nyugdíjvagyon kon­­fiskálása). A második az utasok to­vábbi sarcolása, amely elől legfeljebb az ejtőernyővel menekülő utasok tud­nak kitérni, de ezekből kevés van (szektorális büntetőadók). A harma­dik a még működő, magánkézben maradt berendezések elkobzása, ez­zel az irányítótoronnyal és világgal való szóértés ellehetetlenítése (álla­mosítások). A negyedik a személy­zet magánvállalkozásainak kizáróla­gossága az utasok igényeinek kiszol­gálásában, a fedélzeti ellátástól a WC- használatig (magánmonopóliumok engedélyezése). Az ötödik a magya­rok önvédelmi közösségei működé­sének akadályozása, mozgási lehető­ségük korlátozása (önkormányzatok kiürítése). A hatodik az utazásban eladósodottak álságos hitegetése, cu­korkaosztás és az utazást finanszíro­zó pénzintézetek megtagadása, mint Péter tette Jézussal a keresztúton (de­vizahiteles mentőcsomag és bankel­számoltatás). A hetedik a fedélzeti ellátás újratervezése oly módon, hogy a fűtést maximumra állították, de nem biztosítottak friss levegőt a szen­vedőknek (rezsicsökkentés). A sze­mélyzet a túszul ejtett utasok segély­kiáltásait nem veszi figyelembe, és folytatják garázdálkodásaik szabály­zatokba foglalását. Mindezek természetesen elterelték a terroristákkal együttműködő pa­rancsnok és a túszok közt cirkáló sze­mélyzet figyelmét a kormányzásról. A GPS hiába ismételgette, hogy új­ratervezés, az első lehetséges helyen forduljanak vissza, és tartsanak kö­zépre. Amikor már veszedelmesen megdőltek, és a katasztrófa közelsé­ge az ateistákat is könyörgő imára késztette a fedélzeten, akkor festékes­­dobozokat osztogatnak, és azt hirde­tik, hogy a máz alatt a világ sokkal de­rűsebb lesz (médiakampányok). Az utazás célját az ígéret földjének mu­tatták be (a varázslatos Kelet). Bokros jelentése nem tért ki min­den részletre. Elsősorban a hanyatlás közvetlen okait sorolta fel (gazdasá­gi bűnök). Korábbi jelentéseiből és más elemzőktől az is tudható, hogy a bajt a repülési szabályzatok átírása (új alaptörvény), a személyzet kiképzé­sének elhanyagolása (oktatás átszer­vezése), az utasok ellátatlansága kö­vetkeztében előállt cselekvésképtelen­ség (szociális és egészségügyi szolgál­tatás leépítése) és a panaszkezelések ésszerűsítésének nevezett nemtörő­dömség (államigazgatás és jogszol­gáltatás szétzilálása) egyaránt okoz­ta. A magyarok a hanyatlás okán ideg­betegek lettek. A pilóta és a személy­zet összevissza beszél, tegnapi önma­gukat mára megfordítva tálalják. Az utasok kisebb része ordít és zokog, nagyobb része apátiába süllyed. Em­lítésre méltó továbbá a karbantartás helyett bevezetett minőségbiztosítási rendszer. Ennek lényege helyettes ál­lamtitkárok kinevezése, akiket azon­ban csak létesítményavatással, szalag­átvágással bíztak meg. Magyarország hanyatlása nyomán úgy tűnhet el a demokrácia térképei­ről, hogy polgárai bizalmat szavaztak a személyzetnek. Meglehet, nem is terrorizmussal, hanem tömeges ön­gyilkossági kísérlettel állunk szem­ben. A narancssárga doboz tanulsá­gait történelmi felelősségnek nevezik, ami a pilóták szemében csak irodal­mi kategória. Az utasok kárát, az el­szenvedett veszteségeket, az eddigi nélkülözést nincs, aki megtérítse. Az európai biztosítás a kormányzási fosz­togatásra nem terjed ki. Minden azon múlik, hogy a megmaradó túlélők ké­pesek-e felfelé fordítani a gépet, vagy a várható becsapódás után szilárd ta­lajra evickélni és ott talpra állni. Ami a túlélés esélyeit illeti, Bokros jelentéstevő szerint a gépet nem ér­demes javítgatni, parancsnokát és személyzetét el kell csapni. (Ajánlá­sunk: új lakóhely kijelölése részükre aktuális nagy barátjuk távol-keleti zónáiban, Szibériában.) Új országot kell a magyarok alá építeni (rendszer­­váltás). AJÁNDÉKOZZON ÉLET ÉS IRODALMAT! Lepje meg családtagjait, barátait, üzletfeleit Élet és Irodalom­­előfizetéssel! Rendelje meg igényes grafikai kivitelű ajándék­­utalványunkat, s adja át annak, akit tartalmas és maradandó ajándékkal kíván megtisztelni. Hónapokon át mindig Önre emlékezteti majd őt a hetenként érkező Élet és Irodalom. Az ajándékutalvány meg­rendelhető a 210-5149-es és a 210-5159-es telefon­számokon, es@es.hu e-mail címen, valamint személyesen megvásárolható az ÉS szer­kesztőségében (1089 Buda­pest, Rezső tér 15.). Az előfizetés díja: negyedévre 5655 Ft, fél évre 9750 Ft, egy évre pedig 18 000 Ft 1ímm2015. FEBRUÁR 6.

Next