Élet és Irodalom, 2015. július-december (59. évfolyam, 27-52. szám)
2015-09-11 / 37. szám
^ífTr7%. /%> .-am Kenesei István: A felsőoktatás a nyár után ír a * Király Júlia: Trollok harca - egy új sorozat a magyar bankpiacról Vásárhelyi Mária: Útravaló a miniszterelnök vacsoravendégeinek * Petőcz György: Menekülők és felelőtlenek * „Bejáratták a balkáni utat” - interjú Sik Endre szociológussal (Harangozó István) ÉS Irodalom: Bencsik Orsolya, Berta Ádám, Boda Edit, Dragomán György, Marno János, Tély Krisztina______ ELET ÉS IRODALOM IRODALMI ES POLITIKAI HETILAP LIX. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM ARA: 495 FT 2015. SZEPTEMBER 11 * * Stano Cerny munkája VANCSA ISTVÁN: Amolyan polgári dolog Gyaníthatólag tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben vagyunk. Ha nem volnánk abban, akkor kormányunk aligha érezte volna szükségét, hogy tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet kezelését illetően törvénymódosításokat kezdeményezzen, melyek révén polgárait eddig nem remélt örömökben részesítheti. Például a Keleti pályaudvar környékén lakó magányos szépkorúak, akik sokat szenvednek attól, hogy a kutya nem nyitja rájuk az ajtót, mostantól, ha akarják, társaságot kaphatnak. Süssenek néhány tepsi pogácsát, vigyék le az utcára, kínálják meg vele a környéken tébláboló és láthatólag éhes idegent, jótettük helyébe pedig jót várhatnak, közelebbről vendéget, és vele együtt emberi szót, ami oly fájón hiányzik őnekik. Az összefüggés elsőre nem túl nyilvánvaló, de megmagyarázzuk. A rendőrségi törvény lapzártakor érvényben lévő módosítási javaslata szerint a „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetben, Magyarország területén jogellenesen tartózkodó személy felkutatása érdekéen” a rendőr bebocsátás vagy hatósági határozat nélkül is bármely magánlakásba beléphet, illetve behatolhat, „ha alaposan feltételezhető, hogy a magánlakásban ilyen személyek tartózkodnak”. Mármost mely magánlakásról tételezhető fel alaposan, hogy jogellenesek számára szolgál búvóhelyül? Nyilván arról, amelyet a belső ellenség valamelyik tagja tulajdonol, például olyan személy, aki a menekültekkel összefüggésben a felebaráti szeretetnek vagy általában a keresztényi érzületnek bármiféle látható jelét produkálja, ad abszurdum a jogellenesekkel fraternizál, őket informálja, étellel-itallal látja el vagy bármi más módon segíti. Az ilyen ember előbb utóbb bújtatni fogja a migránsokat, vagyis elkerülhetetlen, hogy lakásába a rendőr belépjen, illetve behatoljon. A szépkorú elkövető tehát vendéget kap, sőt jobb esetben lakótársat, a rendőr ugyanis a javaslat szerint magánlakásba nemcsak belép, illetve behatol, hanem „ellenőrzés, a helyszín megfigyelése és biztosítása céljából” ott tartózkodik. Hogy meddig, azt a módosítási javaslat nem taglalja, de úgy tudjuk, a migrációs hullám hosszú évekig is eltarthat akár. Mély barátságok alakulhatnak ki, sorsok fonódhatnak össze ez idő alatt. Mindez tehát a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetre vonatkozik, amely akkor áll elő, amikor kormányunk kihirdeti, hogy Magyarországon tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet van. Más szóval a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet nem az égből szakad reánk, hanem a kormány rendeli el akkor, amikor időszerűnek véli. Ez „amolyan polgári dolog” - a kifejezést a kormánylaptól kölcsönöztük, ők ugyan Kötésével kapcsolatban használták, ide azonban jobban illik. Könnyen lehetséges, hogy a most serdülő nemzedék egész élete a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet jegyében fog eltelni, de hát ne feledjük, hogy válsághelyzetek akadtak korábban is. Az egyik az első világháború óta tart mindmostanáig, az előző pedig a honfoglalástól tartott a kiegyezésig. Köztük rövid szünet, ám az se volt egy rózsalugas. Ami pedig a bevándorlás fogalmát illeti, az olyan misztérium, amit a kormányon kívül senki se ért. „...semmi bajunk sincs a Magyarországon élő muszlim közösséggel sem. Akik itt vannak, jó helyen vannak” - mondta a miniszterelnök a külképviselet-vezetők értekezletén, és ennek csak örülni lehet. „Törvényes alapokon vannak, ők nem bevándorlók, hanem az elmúlt húsz-huszonöt évben érkeztek Magyarországra, jogszerűen, a kijelölt határátkelőhelyeken, vállalkozói engedélyt kértek, és egzisztenciát hoztak létre Magyarországon. Igenis örülünk, hogy kebabosok vannak a körútjainkon, szeretünk húsvétkor a szír hentesnél bárányt vásárolni.” Szokva vagyunk a kormányfői beszédmód patafizikus jellegéhez, tehát rezzenetlen arccal vesszük tudomásul, hogy azok a bevándorlók, akik a rendszerváltozás óta eltelt két zavaros évtized folyamán vándoroltak be Magyarországra, nem bevándorlók, hanem kebabosok és szír hentesek. A kormányfői észjárás szerint ez egy másik kategória. Bevándorlónak azokat a személyeket nevezzük, akik nem bevándorolni akarnak hozzánk, hanem kimenni akarnak innen, és ha tehetik, mennek is, ugyanúgy és ugyanarra, amerre gyermekeink és unokáink távoztak. Bevándorló az, aki kimegy. Aki bejön és itt marad, az szír hentes vagy kebabos. Mindezek alapján az avatatlanok azt gondolhatnák, hogy eszerint az Angliában, Franciaországban vagy Németországban élő algériai, libanoni, marokkói, perzsa, szír, török stb. személyek, akik ugyancsak jogszerűen érkeztek a felsorolt országokba, esetleg nem is az elmúlt húsz-huszonöt évben, hanem jóval előbb, szintén nem bevándorlók (hanem szír hentesek vagy kebabosok), ez azonban tévedés. A valóság az, hogy ők azoknak a muszlim közösségeknek tagjai, amelyekkel a kormányfő együtt élni nem akar. Csak érintőlegesen jegyezzük meg, hogy Angliában, Franciaországban és Németországban a nemzeti konzultáció mélyen és példamutatóan demokratikus intézménye ismeretlen, így az ottani muszlim közösségeket senki sem kérdezte meg, akarnának-e együtt élni Orbán Viktorral. Bizonyára akarnának, ám ezt az örömet tőlük a sors megtagadta. Egyébiránt a kormányfőnek igaza van abban, hogy az államhatár nem sétálóutca, abban is, hogy a kvótarendszer végiggondolatlan, sőt ad abszurdum abban is, hogy az államnak nem kötelessége az útpadkán üldögélő migráns számára ételt-italt felszolgálni és orvosi ellátást nyújtani. Csak a menekülttáborban, amelyet épp evvel a céllal hoztak létre, és ahol „szállást, biztonságot, élelmet, vizet, és orvosi ellátást adunk neki”, mármint a miniszterelnök szerint. Viszont ezen jótétemények címzettjei másképp emlékeznek. Azt mondják, hogy a táborban rengeteg gyerek volt, de orvos egy se, naponta kaptak egy szelet kenyeret és fél liter vizet, majd amikor elfogyott, a rendőrök azt tanácsolták nekik, igyák azt a vizet, amiben mosakodtak. Mi pedig, ki tudja, miért, nem a kormányfőnek hiszünk, hanem őnekik. Vélhetőleg a miniszterelnök is tudja, hogy a kormányzati szinten állandósult tanácstalanság, káosz és európai mércével mérve is párját ritkító töketlenség az ő glóriáját is szeplőkkel pöttyözi, tehát közérzetjavító intézkedésként kívánja bevetni a hadsereget. A gyakorlat azonban megmutatta, hogy az oroszlánszívű Kovács Zoltán szóvivő egymaga is elég. Olvasták a neten a magyar emberek, hogy a kérlelhetetlen igazmondásáról ismert Kovács Zoltán Hegyeshalomban tájékozódik, vagyis ott áll a végeken, és rögtön tudták, hogy győztünk, vagy hamarosan győzni fogunk. Megkönnyebbültek, a házastársak szerte az országban átölelték egymást, párás szemmel, gyermekeiket is magukhoz vonva álltak, lelkük mélyén felcsendültek a Himnusz hangjai. 9 770424 884005 1 5037