Életünk, 1997 (2. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-12 / 1. szám
Em I Januar 2. — Hetvenöt éve született Renato Guttuso olasz festő. Januar 4. — Negyven éve halt meg Rudnay Gyula festomuvész. Januar 6. — Száztizenöt éve született Ivan Olbracht cseh íro. — Száz éve született Veres Peter íro. Januar 11. — Százhusz éve halt meg Janko Matuska szlovák költo. Januar 15. — Száztiz éve halt meg Friedrich Amerling osztrak festo. — Kilencven eve szuletett Kolozsvari Grandpierre Emil iro. Januar 16. — Százötven éve született Mikszath Kalman. — Százharminc éve halt meg Marie Mayerova cseh frond. Januar 17. — Száz éve halt meg Vajda János kolto. Januar 19. — Százhusz éve született Frana Sramek cseh kolto. Januar 23. — Szazötvenöt eve született Edouard Manet francia festő. Januar 24. — Kétszázötvenöt eve született Pierre Augustin Beaumarchais francia dramaird. Fortuna szekeren okosan illj, Ugy forgasd tengelyet, hogy ki ne dillj... Ha miben kedvezett, meg ne drulj... Faludi Ferenc Az ember ifjonckent érkezik életének minden korszakaba. Chamfort *♦* *♦* ... ember tervez, isten vegez. Kempis Tamas *♦* *♦* O, hosszu az ut es rövid az elet... Petrarca ❖ [UNK] [UNK] Az idő valtozik, es vele együtt mi is. I. Lothar frank király A csaladi feszek Telen a szokottnal is nagyobb az otthon varazsa, jobban hianyzik a csaladi feszek melege. Talan mert odakinnn a vilagban hideg van, s az elet rideg torvenyei is erosebben szoritanak. A termeszet eszünkbe juttatja, hogy mi is a teremtes esendo reszei vagyunk, oltalomra szorulunk. Heine, a nemetek nagy koltoje írta, valamikor a mult szazad elejen, derekan: Es van s hopelyhek hidlanak A vihar dul kiiin veszesen, Szobdmban vigan eg a tuz, Benn illok csendben, bekeben, melegen. Melazva illok szekemen Es bamulok a kandalloba, A pattogó langnal figyelve Reg elfeledt dalokra. Arany Janos Családi kore jut eszünkbe, s miközben a fagyoskodó otthontalanok tömegeit nézzük a tevében, magunkat kérdezzük: hova is lett a régi dal, az otthon dala? És ki tud ma mar Arany Janos halhatatlannak hitt sorairól? Bizony az irodalomtanárok se ismerik a hajdan kisiskolások fajta strófákat, amelyek a Biblia szózatakent hatottak a magyar csaladokban: ,,Este van, este van, ki ki nyugalomba... “ És ki emlekszik a kandallokra, a csaladi tuzhelyek szentsegere es a meleg szobákra? Illo-e meg rajuk emlekezni és emlekeztetni, amikor Pozsony, Budapest, Párizs, New York fagyoskodo otthontalanjait látjuk, és a parlamentekben az uj esztendo költsegveteseirol tanakodnak a honatyák? Vajon gondolnak-e az otthontalanok ezreire, millióira? Aligha! Nem csoda hat, ha mind többen kerdezik, kerdezzük: hova, merre rohanunk oly sebesen, es miert a nagy rohanas az „igeret földjere“, amikor az ember alapvető megelhetesi gondjai ott sincsenek megoldva, es szemlátomast nem is akarjak megoldani. Nagyhangu politikusok mindenütt a haza, a nemzet boldogulasarol papolnak, es mit sem tesznek a tarsadalom alapját kepezo csaladok jóleteert. Pedig otthon nelkul nincs haza, es a nemzeti közösseg se tobb kipukkadt, szines leggombnel, ha az ember mar nem tartozik sehova, utca az otthona, es aluljarok lepcsoje a parnaja. Az europai ember hite szerint minden állam alapkove a csalad, minden civilizacio próbakove a csalad intézmenyének szilardsaga. Nem becsülöm le az egyéb tenyezoket sem, de a csaladok, a csaladi otthonok léte vagy nemlete elsosorban gazdasagi, szociális biztositekok függvenye. Reg elmultak azok az idilli állapotok, amelyekrol egyik legnagyobb neprajztudosunk, Kiss Lajos meg a szazadelon is igy irhatott: ,,A jo feleseg a haz lelke, dalatol hangos, mosolyatol ragyog a hazataja s az ilyen vidam, tisztalelku asszony husegevel, szeretetevel meg a bajokat is elviselhetove tudja tenni, ferje homlokarol egy-ket szavaval eloszlatja a buszantotta rancokat. “ Bizonyos, hogy jó asszony, ügyes feleseg es gondos anya nelkul igazi csaladi elet ma sem lehetseges, mint ahogy tevekeny apa nelkul sem az. Bizonyosan van abban az ősi hiedelemben valami, hogy amikor Isten az asszonyt teremtette, az egesz termeszetbol vett hozza egy csipetnyit: vett egy keveset a virag szepsegebol, a madarak dalabol, a szivarvany szineibol, a szello csokjaboll, a tenger hullamainak csacsogasabol, a barany szelidsegebol, a roka ravaszsagabol, a felhok szeszelyessegebol es a zaporeso alhatatlansagabol, mert ezekre a tulajdonsagokra mindre szüksege van, hogy jó feleseg lehessen, megovja es összetartsa a csaladját. Bizonyos, hogy a termeszet sokkal erosebb bisztonokkel ruházta fel a nőt, hogy jó csaladanya legyen, mint a ferfit, hogy csaladfa lehessen, és ezert a vilagot is máskepp látja, mint a ferfiak. Valojaban ok élik az eletet, mig a ferfiak csak beszelnek róla. Nem csoda, ha a szazadelon nehány harcos amerikai feminista zaszlajára tűzte: kormanyozzák az asszonyok a vilagot! Elismerem, hogy a férfiak valóban szörnyu rendetlenseget csináltak a földön, rengeteg bajt, szenvedést zudítottak a világra, s hogy ez tovább nem folytatodhat. De a férfiak egyszerű kitiltása aligha segitene a felgyülemlett bajokon. A felelosseg kozos! A vilagnak most nem harcosokra, harcos ferfiakra es nokre van szüksege, hanem valami masra. Elegendo volt a harcbol! Nepek, eszmek, vallasok, nemzetek, osztalyok, partok, mozgalmak harcabol. Nemzetes osztaly helyett ismet a csaladot kell tenni a tarsadalom tenneld-fogyasztoonellatd alapsejtjeve! Az olyan civilizacio, amely nem a csaladra, csaladi otthonok oltalmara epül, elobb vagy utobb elsatnyul, benne a nep gyulevesz csiirkere züllik. Erkölcsi tartast csakis a szilard csaladi elet nevel az emberbe. A szetzullott családok viszont az otthontalanok sereget gyarapítják, a bűnözés melegágyai, a társadalmi bizonytalanság forrásai. A világ dolgai bármennyire is zűrzavarosak, szigorú rend szerint kapcsolódnak egymáshoz. Ma ugy tűnik, hogy civilizaciónk minden intézménye, vagt azo gazdasaga, marakodo politikai mozgalmai, kulturatlan kulturája, zurzavaros erkolcsei, tobzodo jolete es fektelen nyomora mind-mind a csalad intezmenye ellen inditottak rohamot, hogy benne a tarsadalmi rend utolso alapkovet is szétzuzzak. Ne kivanjuk, hogy sikerüljön nekik... SZOKE JOZSEF Archiv felvétel ABiOTik - kelhetente megjeleno családi lap.A következo szám 1997. januar 26-án jelenik meg. A cimlapon Deak Terez felvétele. Foszerkesztő: Szoke Jozsef. Szerkesztok: Deak Terez, Szoke Edit. A szerkesztoseg cime: Priekopnicka 15., 821 06 Bratislava. Telefon/ Fax: 07/244 769. Felelos kiado: dr. Sziegl Ferenc A lap a Szlovák Köztarsasag Kulturális Miniszteriuma, valamint a Megbekeles Alapitvany tamogatasaval keszül. Nyomja a SAMA nyomdavallalat. Regisztracios szam: 135/95. A szerkesztoseg a beérkezett keziratok szerkesztesenek, roviditesenek jogát fenntartja, keziratot nem őriz meg és nem küld vissza. A kozdlt iratok nem feltetlenül tukrozik a lap velemenyet.