Ellenőr, 1870. október (2. évfolyam, 16-46. szám)

1870-10-14 / 29. szám

Előfizetési árak: Egész ívre . . 20 ft. — kr. I Évnegyedre . . 5 ft. — kr. Félévre . . . 10 . — „­­ Egy hónapra . 1­9­80 a Szerkesztési iroda: Pesten, országút 38. szám. Semmit nm közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ■ sinnepre következő napon. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 29. szám. Péntek, October 14. 1870. Hirdetési dijak: tizhasábos petit sor egyszeri I A nyílt tér egy petit sora 30 kr. beigtatásért . . . 10 kr.­­ Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas­ utcza 14. szám. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr" kiadó­hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 5. szám. II. évfolyam. Az­­Ellenőr*6 ára egy évre . . . . 20 forint — kr. félévre..................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, Két Sas utcza 14. sz.) Azon t. ez. előfizetőink, kik a lapot September utánra is megrendelték, méltóztassanak az „Ellenőr“ eddigi és ezután­ árai közt létező különbséget (mely October-decemberi előfizetőink részére egy forintot tesz) akár előlege­­sen akár utólagosan, tetszésük sze­rint pótolni. Százalék a könyvárusi utón történő meg­rendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. A szent részvét nevében, Francziaország háborúéért vidékeinek éhező népességét segélyezni adakoztak . A tegnapi kimutatás összege: frt kr. 215 franc, 5 m. arany, 2 ez. frt, 5 ez. huszas és........................... 1949.15 Drevenyák Ferencz...................... 5.— Mint a penczi lakosság adakozását Baloghy Elek beküldött . . . 11.22 Lotz H............................................. 10.— Horváth Antal........................... 5.— Losonczon Ráchler József me­nyegzőjén összegyűlt 1 ezüst hu­szas és........................................... 26.— „1848. jan. 19.“ aláírással Mis­­kolczról egy 2 frtos ez. tallér. Kolozsvárról (Sámi Lászlóné m­á­s­o­d­i­k gyűjtése.) Bányai Vitálisné másodszor 2, Babos 1, báró Bánffy Albertné 5, Biasini Sándorné 1, Bíró Pálné 4, Bulbuk — kereskedő -- 1, bá-­­­ró Brukenthal Zsófia 2, Dietrich Sa­­muné 2, Erdélyi Sámuel 1, id. Fekete Mihály 1, id. Filler Elek 1, Folly Mihályné 2, Hajós János­­né 1, Karvazy József 1, Kadácsi Dániel 1, özv. báró Kemény Mik­­lósné 5, Kilyén Mihályné 50 kr. Kohn Sándor 2, Korbuly Gergelyné 3, Kőváry Lászlóné 2, Maár An­tonia 2, Márk Róza 1, Minoricz Károlyné 1, báró Orbán Balázs 2, dr. Pataky Dánielné 2, Perelle Ist­vánná 5, Prohatzkiné 1, Szacsvai Zsigmondné 5, Schwatz Adolf 2, Singer Adolf 3, gróf Teleky Sán­dor ezredes 20, Tollas Károlyné 2, Vasvári Lipót 2, Wallerstein Bernárd 3, összesen: .... 89.50 Egy férfin. A Nebraska nevű hatalmas és pompás gőzhajó, Guard Jakab kapitány vezérlete alatt, September 16-án reggeli 10 órakor indult el New York öbléből Liver­pool felé, sok utassal, 80,488 mérő búzá­val, 434­­ zsák gyapottal és 58,300 font sajttal. És jól ment minden két napig. September­ 18-án este azonban egy délke­leti erős szél kelt tusára a tenger délnyu­gati hullámzásával s éjfélkor már erős volt a zivatar. Hanem a hajó népe nem aggó­dott, mert bizalma volt­ a gőzös szilárdsá­gában s a kapitány vezérletében, s e biza­lom nem­­ csökkent hétfőre viradólag sem sept. 19-én, a­midőn a zivatar már vi­harrá nőtte ki magát s a csapkodó tenger, a szakadó jelleg s az üvöltő jég ádáz küz­delmére a borzalmasan rázkódó hajó fede­zete látszék szolgálni találkozási pont gya­nánt. Nem hanyagolhatott el semmi elővi­gyázat, hogy a vízrohamok hatástalanul maradjanak a hajó belsejére, melynek gé­pezetéhez, raktáraihoz, lakosztályaihoz el­záratott minden külső nyílás. A vihar azonban orkánná bőszült. A vitorlák elsepertettek, a hajó rémü­­letesen düledezett, hidazatán rombolva szága­­dozott a tajtékzó óceán s reggeli 7 órakor jelenté a gépmester, hogy a kazánrekesz és fü­­tőhelyek szörnyen telnek vizzel s hogy a szivattyúzás hatálytalan, mert a teher­tö­­meg torlódni indult s a hajó kezd oldalára feküdni. Nyolcz órakor pedig egy iszonyú hullám vágtatott végig a fedezet egész hosszában s felszakitotta a vasrudakkal biz­tosított teremajtókat, szabad utat hagyván az omló haboknak, melyek szüntelen meg­­rohanák, mindinkább eláraszták a szeren­csétlen hajót s magokkal ragadtak a fede­zetről minden épületet és három mentősaj­kát is. De mindez nem volt elég , s 11 óra után hangzani kezdett a legrettentő­bb ki­áltás : tűz van! A kazánok túlhevültsége meggyújta a mellék­faburkolat egy részét. A gépmester pedig, midőn sietett " oltásra vonni a vízcsövet, a vihar által­­­ledobatott, karját törte és eszméletlenül vitetett a se­bész­szobájába, honnan azonban, mihelyt magához jött és karja bekötve jön, ismét távozott, hogy teljesítse állomása kötelessé­geit. A vízcső működhetvén, a tűz elfojtott­­nak látszék csakhamar. A kapitány nyugodtan, gyor­san, pontosan adta parancsait ezen irtóztató esetek egész ide­je alatt sigy­­atta fenn a hitet mindenkiben. Sept. 20-án reggel is dúlt meg a szél­vész és tenger. A hajó megdőlve hánykó­­dott, s mindenki (a kapitány is) a szivat­­­tyúzáshoz látott s a tehertömeget egyen­gető vissza helyére, midőn­­ másodszor is hangzott a vérfagylaló kiáltás: t­ű­z v­a­n! És ekkor annyira igaz volt, hogy kétségbe­ejtő lehetett sokakra nézve. Az egyik kő­szénrekesz gyűlt meg s lobogott iszonyato­san. A vízcső előhozatott, de nem lehetett használni, mert a gépkamrában oly maga­san állott a víz, hogy a szivattyú dolgoz­tatására nem lehetett gőzt juttatni. Fel kellett szaggatni a fedezet egy részét, hogy a tüzhez lehessen jutni s igy hordta aztán több óráig vedrekkel a vizet mindenki, mig végre sikerült kioltani a tüzet. Az utasok közt volt nagy rettegés egy darabig, de a k­apit­ány és tis­zt­­jeinek magaviselete minden di­cséret felett állott folytonosan. Midőn az égő szén gőze annyira fojta­lan, hogy a matrózok egy-két percznél to­vább alig bírták kiáltani, Guard kapi­tánytól nyertek példát és új erőt a kitartásra. Guard kapitány le­ment a tűzhöz s ott maradt ne­hány perczig, kitéve magát a megfulladásnak, hogy emberei ne csüggedjenek. S midőn ismét a fedélre lépett s felszaggatott ebből még egy részt, a viz hordók közé állott ő is. September 21-dikén 8 óra tájban reg­gel egy 4 árboczos gőzhajó lón láthatóvá valami hat mérföldnyi távolban, nyugatnak haladva. A látványra a legénység megje­lent a kapitány előtt s kérdezé, hogy mi szándéka van hajójával, melyet ők nem tartanak többé képesnek arra, hogy megbirja útját Liverpoolig. A kapitány válasza az volt, hogy: a­mig hajója lebeg s egy desz­ka van belőle, addig, el nem hagy­ja azt, sem távozni abból nem en­ged senkit. A matrózok okoskodtak ugyan eleinte,­ de aztán visszatértek illető helyeikre. — Este gőzt lehete vezetni a szivattyú­gépre, s a hajóból ekkor erőtel­jesen emelteték ki a viz. Másnap teheregyen­­getés volt s a gőzös kezdett egyenesedni, megkönnyebbülten, tisztult időben, kedvező szellővel. A tűz ugyan kitört harmadszor is, de elfojtatott rögtön, így jutott el — megrongálva, lassan, sérült gépezettel, bénult legénységgel, óriási küzdelem és kínos aggodalmak után — ki­kötőbe odt. 4-dikén a Nebraska gőz­hajó, Guard Jakab kapitány vezérlete alatt. Ha mi franczia hirlapírók volnánk, mindennap lapunk élére nyomatnék ez idő szerint a fennebbi elbeszélést, hogy ta­nulja meg belőle nemzetünk, mennyi erő van a kitartásban s milyen a valódi férfiú. Minthogy­­ azonban magyarul írunk s az Ellenőr közönsége nem Francziaor­­szágba­n van, ajánlj­uk Guard Jakab hajóskapitány nevét s a Nebraska tör­ténetét azon honfitársaink tiszteletteljes em­lékezetébe, a kiket el fog a kishitűség szo­morú szelleme, mihelyt rosz szelet éreznek s bárkájuk hánykódik. A Pester Lloyd felel a Pesti N­a­p­l­ó tegnap esti megjegyzéseire a Somssich úr német hírlapíróságát illetőleg. S ugyan mit felel ? El­beszéli, hogy múlt szombaton az igazságügyér által adott lakoma alkalmával kérte fel és nyerte meg S­o­m­s­s­i­eh urat külső dolgozótársai közé. Hát ugyan mit bizonyit ez egyebet, mint azt, hogy Dr. Fálk nagyon ügyes ember — mit senki sem vont kétségbe, — s hogy igyekszik lapjának érde­kességét és tekintélyét folytonosan gyarapítani — a­mi nem csak joga, de kötelessége is. Ad rém nem bizonyit semmit, ha csak azt nem akarta értetni tisztelt kollegánk, hogy az egész dolog ebéd után történt. A kérdés nem az, hogy Dr. Falk kért-e nem kért-e czikket akár­kitől, hanem az, hogy Somssich Pál úr, a magyar képviselőház elnöke német lapban közölte, a­mit nyilvánosságra hozni érdemesnek talál saját hazájának fővárosá­ban s pártjának magyar közlönyeit mellőzve. Hiszen kedves Doctor úr, ha elég megkérni vala­kit a czikkirásra, hogy ezt vissza ne utasíthassa, akkor ön vígan lesz, mert sok érdekes dolgot hallhat s e r­g­y czikkirót nyerhet a minisztérium tagjai közül is. Jobb lesz bevallani a baklövést, s aztán’n’ e­n parsons plus. Az a czikk megjelenhetett volna a P. Lloydban a nélkül, hogy kifogás alá essék csak ne lett volna olyan alakja, a­milyen­ben ma láttuk. Ha a Somssich és a Norddeutscher pár­beszédét egy harmadik, például maga Faik úr, adja elő, úgy a mint hallotta, vagy akár Somssich jegyzetei szerint is, senki sem akadt volna fel a dolgon. Egyébiránt ismételjük, hogy Faik urat nem hibáztatta senki,, következőleg védelme sem­ ér semmit. S. A csatatérről nem jó hír érkezett. Ber­lini hivatalos táviratok szerint oct. 11 én a Loire hadsereg egy kilencz óráig tartó csatában megvere­tett és Orleans rohammal elfoglaltatott. Hogy a háború folytatását a franczia köz­társaság ellen nem örömmel nézik Németország­ban, azt legvilágosabban mutatja az, hogy míg az előtt az efféle hírek ör­ömujjongva, most né­m­­á­n fogadtatnak Berlinben s Németország egyéb városaiban. A lelkesedés, mely a háború elején a német győzelmeket minden alkalommal kisérte, a sedani capitulatióval véget ért. Napóleon császár buká­sával maga a német nemzet befejezettnek szerette volna látni a háborút és most minden hír, mely a francziák vereségével dicsekszik, nem hogy ked­vező fogadtatásra lelne, sőt inkább fájdalmasan érinti a német közvéleményt. A csekély diadal azonban, mit a poroszok oct. 11-én a Loire hadseregen nyertek,, nem javítja a Páris környékén állomásozó hadsereg helyzetét, mely az élelemhiány miatt mármár elviselhetet­lenné kezd lenni. Ennek kell tulaj­doní­tanunk azt, hogy Bis­marck, hír szerint, mindinkább nagyobb hajlandó­ságot mutat a békekötésre. Míg eddig egész El­­szász és Lotharingia bekeblezéséről beszéltek, most egy verzió szerint megelégednék már Bismarck a Thionville-Metz-Laverne - Pfalzburg - Strassburg-Col­­mar-Mühlhausen-Hüninger vonallal. Ez valamivel szerényebb követelés ugyan, mint amit eddig hal­lottunk, de hogy elfogadják e a francziák, arra, ha Gambetta legutóbbi proklamatióját vesszük vá­laszul, azt kell felelnünk, hogy nem. Bécsből tudósítanak, hogy a csehek és feudá­lisok közt a tegnap tartott értekezlet alkalmával a teljes egyetértés helyreállítatott. Ez annyiból érdemel említést, mert az egye­nes választások elrendelése után hire járt, miszerint a feudálisok részt vesznek a választásban és meg­választásuk esetében be is mennek a reichsrathba. A „helyreállított egyetértés“ azt jelenti tehát, hogy a feudálisok hasonló eljárást követnek a cse­hekkel vagyis távol maradnak a reichsrathtól. Az új Pressének egy mai levele, melyről táv­iratunk is szólt s mely a porosz főhadiszálláson egy szemtanú által íratott, híven rajzolja azon ál­lapotot, mely élelemhiány folytán a porosz hadse­regre vár. A levélből érdekesnek tartjuk átvenni a következőket. Eddig a Páris alatt táborozó német csapatok majdnem kizárólag requizitióból élnek. Az út, mit a seregek Németországból Parisig megtettek, vala­mint maga Páris 5—6 mértföldnyi kerülete majd egészen megfosztotta a seregeket az élelemtől. Ed­dig még 6—8 mértföldnyi széles kör van hátra Páris körül requizitiókra; ha ez is — mi körülbe­lül két hét múlva megtörténik — igénybe vétetik, a német seregek saját, Németországból küldendő élelmekre lesznek szorulva. Tudvalevőleg azonban a csapatok gyors elő­renyomulásuk alkalmával Páris felé sem nem vit­tek magukkal élelmet, sem azóta nem küldettek utánuk újabb élelemszállitások, azért jelenleg már óriási élelemszállitásoknak kellene az után lenni s szakadatlanul kellene a szállításoknak tartani, hogy az ostromlók a legiszonyúbb szükségtől — mi rövid idő múlva beállhat — legszükségesebb élelemszerek által megóvassanak. Kocsikon lehetet­len egy 300.000 emberből álló, távollevő sereg számára a napi szükségletet eszközölni , az egye­düli lehetőség arra, hogy a Párisnál levő német seregek kellőleg ellátassanak élelemmel az, hogy néhány kettős finn vasútvonal készíttessék. Azt mondjuk, n­éhány vasútvonal, mert könnyen ki lehet számítani, hogy csak egy, ha­bár kettős sinn vasútvonallal is nem lehet elszállí­tani azon óriási küldeményeket, miket a Párisnál levő sereg szükséges. A német hadviselésnek azonban még csak­­egy sinn folytonos, direct vasútvonal sem áll rendelkezésére Németország­ból Párisba. Daczára annak, hogy a nagy kiterjedésű vas­útvonalat katonaság borítja el,, s hogy minden alag­útnál, minden hídnál, minden váltónál őrállomások vannak alkalmazva s hogy azonkívül őrjáratok ügyelnek föl, daczára mindezen elővigyázati sza­bályzatnak, majdnem mindennap előfordul, hogy egy vagy más helyen franc-tizeurs­ök által a sí­nek fölszakitottnak, s hogy észrevétlenül a váltók kimozdittatnak; ez nemcsak hogy aka­dályozza a közlekedést, hanem arra is kény­szerít, hogy a vitelgyorsaság csiga módra szorittassék, és ötven vonat helyett, mik naponkint közlekedhetnének s két nap alatt ideoda megtehetnék az utat, — naponkint, miután csak reggeli 6 órától esti 6 óráig tart a közlekedés, csak tizenkettő teheti meg az utat, mik közül mindegyik át­lag öt napot vesz igénybe, hogy Wei­­szenbourgból Nanteuil-ig menjen s majdnem egy álló hetet, hogy ismét vis­s­z­a­j­ö­j­j­ö­n. A „Königsberger Zt.“ hozza az észak német szövetségi kanczellár rendeletét, mely Jakoby el­­fogatására kiadatott. A hoszabb terjedelmű iratból, melyben az el­­fogatás indokoltatik, idézzük a következő sorokat. „A jelenlegi háborúnak czélja: békekötés bi­zonyos föltételek alatt. A békét hátráltatja az ellenfél makacssága, ellenszegülése. Oly nyilvání­tások, melyek a francziákat a Németország álta tett békeajánlatokkal szemben az ellenszegülésre buzdítják, nagy szolgálatot nyújtanak az ellenség­nek a hazaiak rovására. A königsbergi nyilatkozat, valamint Jakoby beszéde sokat tettek arra, hogy a francziák a békeajánlatok el nem fogadásáná tovább is megmaradjanak. A köztársasági párt, mely jelenleg Francziaországban uralmon van, lényegesen megerősitetett véleményében azon nyi­latkozatok által, melyek Németország hasonérzelmű pártjában keltek.“ Lapszemle. A P. Napló csodálja, hogy épen Beust gr. azon férfiú, ki a hadviselő felek kibékéltetését ma­gára vállalta volna- A föladat rendkívül nehéz, de Európa háláját fogja­ kiérdemelni, a­ki kellő ügyes­séggel a békéltetés nagy munkáját megindítja. Kü­­önben minden oda mutat, hogy a terrénum ily vál­­alatra most sokkal kedvezőbb, mint előbb volt. A Hon különösnek találja, hogy az orosz propagandista lapok most azért fenyegetnek ben­nünket, mert szerintök Németországgal szövetke­zünk, mig előbb franczia rokonszenvünkért fénye­z­getőztek; úgy látszik azonban, hogy épen az fáj nekik, mikép sem jobbra, sem balra nem hajol­tunk s igy a keleti kérdést hátunk mögött nem vihették keresztül. A N. fr. Lloyd azt látja, hogy Thiers körútja az európai udvaroknál minden eredmény nélkül maradt; az ősz franczia diplomatát a kabinetek mindenütt kitűnő előzékenységgel fogadták ugyan, de egyebet aztán nem is tettek. A M. Újság azon általa felvetett kérdésre : mi a diplomatia ? — következőleg felel. Eddigelé az európai diplomatia hivatása nem a népek érde­keinek képviselése volt, hanem az, hogy az egyik fejedelmi udvar kéme legyen, a másik ellenében. A P. Lloyd azon tényből, hogy a pápa a kir. miniszter kezéből a civillista első havi részletét felvette, azt látja, mikép Pio Nonoban kezd éb­redni az olasz érzelem, másrészt fájdalommal látja, hogy a jezsuiták még mindig ingadozóvá tudják tenni s ez okból figyelmezteti a pápát ama mon­dat igazságára: „Si cum Jesu­itis, non cum Jesu­itis, — si cum Jesuitis, non cum Jesu­itis.“ Az U. Lloyd komoly előkészületeket lát osz­trák részről a Németországgal kötendő szövetségre, vájjon azonban csakugyan jö-e létre ily szövetség, azt csak az istenek tudják. Egyelőre csak annyi világos, mond a nevezett lap, hogy Beust­ernak ily kokettírozásra van szüksége, hogy magát a hullámokban fentarthassa. A Reform az északnémet patrizotának Som­­sich által közölt kombinatiót a nagy-német aspi­rálókból számlázottaknak mondja s belőlök azt látja, hogy Bismarck oly sorsot akar készíteni számunkra, mely nem sokat különbözik Lengyel­­országétól. Íme kiált fel, ez következménye „egy nagy nemzet jogosult törekvéseinek!“ Délben érkezett táviratok. Berlin, oct. 13. A bajorországgal kötött külön szerződést illető hírt félhivatalosan megerő­sítik. Garibaldi részvétele a bábomban népjogelle­nesnek tekintetik; elhatároztatott, hogy elfogatása esetére martalócznak tekintetik. — Páris bombá­zása holnap vagy holnapután megkezdődik. Fél­­hivatalos közlemények szerint bizonyos, hogy Németország egysége az északnémet szövetség al­kotmánya alapján létrejövendő — A „Prov. Corr.“ jelenti. A birodalmi gyűlés tekintettel a hadi szükségletekre és a német viszonyok megindult fejlődésére, novemberre fog egybehivatni. Heidelberg, oct. 13. Yanderow tanár meghalt. München, oct. 13. A nehéz ágyuk szállí­tása és a lóvásárlás meg van szüntetve. Pfondten szándékolt kinevezése birodalmi taggá elége­detlenséget és tiltakozást kelt. London, oct. 12. Meg nem bizható hirek keringenek békeközvetitésekről. Állítólag Porosz­­ország a fegyverszünet első árául Párist követeli s Thiers is kész a békekötetést ajánlani. Darmstadt, oct. 12. Uhrich tbb. mint hadifogoly ide érkezett. Hamburg, oct. 12. A franczia hajóhad közeledése rendkívüli ijedséget okoz, miután a nehéz ágyuk, melyek eddig a partvédelemre szol­gáltak,­ Páris alá szállíttattak. Berlin, oct. 13. (Hivatalos.) Versailles oct. 11. A Loire hadsereg 9 órai harcz után Orle­­ansra és a Loireon túl visszavettetett, Orleans rohammal bevetetett, több ezer foglyot ejtettünk. A mi veszteségünk aránylag csekély. A harczban részt vettek: Az 1 bajor hadtest, a 22. gyalog és egy lovas hadosztály. Tours, oct­ 12. A „Constitutionnel“ jelenti. Egy futár, ki áthatott az ellenséges vonalon, több jelentékeny ütközetről tesz jelentést, melyek f. hó 7-én Fort Valérien és St.­­Cloud között vivattak, melyekben a poroszok tökéletesen megveretve, állá­saikat elhagyták és Versaillesbe vonultak vissza. Péterv­ár, oct. 12. A „Pétervári Journal,“ Gambetta manifestumát elemezve mondja: A ma­nifestum engedékenység által fegyverszünetet ki­von, nem tagadja meg a várak átengedését, de tiltakozik Francziaország minden szétdaraboltatása ellen. Francziaország: Gambetta légi útját a roueni „Novel­­liste“ következőleg írja le: Folyó hó 7-én, pénte­ken, délelőtt 11 órakor két léghajó szállott fel a Montmartre magaslatáról, az egyikben, mely „L’ Armand Barbes“ nevet viselt, Gambetta tit­kárával és Triebet léghajóssal foglalt helyet, míg a másik „Georges Sand“ nevűben öten s egy léghajós szállottak fel. A felszállást maga Nadar eszközölte több miniszter és roppant néptömeg jelenlétében, mely lelkesülten kívánt jó utat a ve­szélyes vállalatba bocsátkozóknak. A felszállott léggömbök hosszú ideig egymás mellett haladtak a poroszok folytonos lövöldözései között úgy, hogy a golyók sűrűn fütyültek el a léggömb hajója kö­rül. Délután 3 óráig mindig egy irányban haladt a két léggömb, ekkor eltértek egymástól, s min­den veszélyen kívül érezvén magukat, a „G. Saud“ egy óra múlva Boy mellett Somme megyében le­­szállott minden legkisebb baj nélkül. Kevésbé szerencsés volt az „Armand B.“, mely Montdidier környékén egy fán akadt s Gam­betta leszállása a legnagyobb veszélyekkel volt egybekötve; néhány elősiető paraszt segítette le a minisztert, ki ez alkalommal némi jelentéktele­nebb karczolásokkal menekülhetett meg. Leszáll­­ván a miniszter társaival Montdidierbe sietett, hol a nép a legnagyobb lelkesültséggel fogadta s hol már minden készen állott az utasok Amiensbe szál­lítására, hová este értek be. Az élét itt töltvén másnap reggel vasúton Rouenbe indultak, melynek lakossága kor- és nemkülönbség nélkül m­ér az indóháznál várta a lelkes minisztert s megérkezé­sekor szűnni nem akaró: Éljen Francziaország ! Éljen a­ köztársaság! Éljen Gambetta! felkiáltá­sokban tört ki. Gambetta végre jelek által igye­kezett tudtára adni a népnek, hogy beszélni akar. Beszédében kiemelte Páris szilárd bátorságát, hang­­súlyozta azonban, hogy az ellenség roppant ere­jével szemben a vidéknek Páris segítségére kell sietnie. Ezután a normandiakhoz fordulva, hazafisá­­gukra hivatkozik, figyelmezteti őket, hogy Nor­mandia a poroszok bőségszarujává lehet, azért védjék hősiesen magukat. A miniszter szavait a tömeg határtalan lelkesültséggel fogadta s az ova­­tiók elől meg kellett szökni Gambettának, ki ez­után Estancelinnel értekezett koszosabban az indó­­bhv egyik termében. Gambetta a. u. a t­orakus u.»r a­ival együtt ko­csin St.­ Severbe indult, hogy onnan útját Toursba folytassa. Az utazók mindenütt a legnagyobb lel­kesedéssel fogadtattak s Severben a nép a vasúti kocsikat körülfogva hosszasan éltette a köztársa­ságot s a szeretett minisztert, ki elindulás előtt a kocsi ablakát feltárva a köztársaságot hangossan éltetőknek kiálta : „Igen, éljen a köztársaság! ment­sétek meg !“ A léghajók­­három postagalambot is hoztak magukkal, melyek Toursból megv­endik Párisba Gambetta utazásának eredményét. A laoni porosz parancsnok, Kahl­­den ezredes, a következő rendeletet bocsátotta ki f. hó 5-éről: „Laon és a szomszéd falvak lakosai­hoz ! A különböző politikai napilapok a „Journal de Reims" kivételével e rendelet által szigorúan eltiltatnak. — Minthogy a közelebbi napokban a környék lakossága ellenséges hangulatot árult el a német csapatok ellen, ezennel kijelentem, hogy a legcsekélyebb megtámadás vagy ellenállásért a leg­szigorúbb megtorlás alkalmaztatik, s minden megölt német kat­o­n­áér­t né­gy v­é­t­kés avagy ártatlan franczia fog agyonlö­ve­t­n­i, a környék pedig minden ily esetben erős contributióra szoríttatik.* A „Liberté“ egy levelet közöl Emil de Gi­­rardin-től, mely Detroyat-hoz, e lap ezelőtti szer­kesztőjéhez van intézve. Mi e levelet csak annyi­ban közöljük, amennyiben Girardin tiltakozását tartalmazza, mely a „Situation“ egyik nyilatkoza­tát megtámadja. Tours 1870. oct. 2-án. Kedves barátom! Visszajővén a Vendée, alsó-Loire és a Maine-et- Loire megyékből, melyeket beutaztam, hogy meg­győződést szerezzek magamnak Francziaország átalános érzelméről és a nemzeti védelmi kormány­nak megbízottja által tett intézkedéseiről, ma Toursba egy levelet kaptam, melyben ön arról tu­dat, hogy a Londonban alapított „Situation“, a császárság visszaállítóinak lapja , azok sorába osztott engem, kiknek közreműködésére a visszaállí­­­tók számíthatnak. Ön, kedves barátom, nyíltan kijelentheti, hogy sem viseletem, sem beszédjeimben mi sem jogosítá fel e képzeletre azokat, kik, a császárságot aljasságukkal, a császárt vakságukkal megbuk­tatták. Midőn aug. 21-én a császárnénak megküld­­tem ama jegyzéket, melyet ön sept. 8 án a „Li­­berté“-ben közölt, a császárságot és a dynastiát nem lehetett többé megmenteni, de még meg lehe­tett menteni a császárt és varázsát. Ő az 1848. évi nov. 4-ki alkotmányát visszanyert franczia köztársaság polgárává vált volna s nem lenne a porosz hadsereg foglya, megbecstelenitve a sedani capital­­ió által. Mily czímen beírná a „Situation“ részvéte­met? Várjon a dec. 2-ki államcsíny előtt és után, melynek mindig nyílt ellensége voltam; a dec. 10 én megválasztott követett e valaha tanácsaim közül csak egyet is, meghallgatott-e valaha csak egyet is felvilágosításaim közül, melyeket adni tan némi jogom volt, mert compromittáló támoga­tásom, melyet jelöltségénél tanúsítottam, akkor és most is súlyos felelősséggel terhel?“ * A Marseille-ban megjelenő Semaphore a kö­vetkező részleteket közli Garibaldi fogadtatásáról: E hó 7-én d. u. 3 órakor egy sürgöny, mely Cre­­mieux, Glais-Bizoin és Laurier aláírásával volt el­látva, jelente a marsalai hős megérkezését és nagy­szerű fogadtatást követelt számára Esquiros és Delpechtől, kik a Bouches de Rhône­ megye köz­­igazgatási s rendőri főnökei. Mihelyt­­e sürgöny hírét vették a marseille-i lakosok, mindenki ké­szült a vendég elfogadására. Nemzetőrök és ön­­kénytes vadászok voltak felállítva a kikötő part­jától a­ praefecturáig, hol néhány lakszobát készen tartottak Garibaldi részére. Mindenütt, hol kísérete keresztül ment várt a lakosság. 7 órakor érkezett meg. Ezer hang Ronget de P­ade halhatatlan hymnusával üdvözölte az olasz szabadság bajnokot. A nemzetőrség zenekara nemzeti dallamokat ját­szott, M. Isméét, egy népszerű énekes, a Yacht- Club” erkélyén előadta közkívánatra a „Marseil­­laise-t. Midőn az est beköszöntött, kivilágították gyertyák, lampionok és girandolokkal az egész vá­rost. Garibaldi tábornok egy nyílt fogatban ült, mellette Esquiros úr. Utánna következtek a me­gyei és községi tekintélyek. Midőn a praefecturá­­hoz érkezett a vonat, a lakosság taps és éljenek­kel adta tudtára hálás érzületét a tábornoknak készségéért, melylyel a franczia republikának kar­ja és neve hatalmát felajánlotta.­* Metzből Bazaine f. hó 7-én délben egy órakor újabb kétségbeesett kitörést tett Thionville irányában, minek különösen kedvezett a vidéken ülő sű­rű köd. A francziák tüzérsége legelőbb La­­donchampsot támadta meg, honnan nem sikerül­vén a poroszokat kivernie. Petit és Grand Tape el­len indult, melyeket el is foglalt. A poroszok e kitörés által igen sokat szenvedtek; az 58 ik land­­wehrezred fusilier-zászlóalja csaknem egészen megsemmisittetett, mig ugyanazon ezred más osz­tályai s az 59. landwehr-ezred szintén nagy vesz­teséget szenvedett. Végre fél négy után minden ponton visszanyomattak a francziák s ekkor ők is nagy károkat szenvedtek; ágyukat s foglyokat azonban nem hagytak a poroszok kezében. Porosz­részről Voight tánok vezérlete alatt az egész 3. és 10. hadtest s a landwehr osztály részt vett. A francziák ugyanekkor északnyugati irányban is

Next