Ellenőr, 1871. március (3. évfolyam, 167-197. szám)
1871-03-15 / 181. szám
roszország mintegy öt év óta roppant összegeket vett fel kölcsönképen Angliában, azon határozott kikötéssel, hogy az időnkénti kölcsönzések a nyilvánosság és verseny kizárásával egyedül a London belvárosi bankárok által eszközöltetnek. „Igaz-e e szerint, hogy a poroszok által követelt súlyos hadikárpótlás egyenesen a city bankárainak zsebeibe folyik, és hogy e pénzügyi szövetségben kereshető valódi magyarázata az angol kormány hidegségének s a city érdekeit védő Times meglepően keserű nyilatkozatainak ? „Igaz-e, hogy ha a kölcsönzők oly szigorúan megőrizték a titkot, az angol nép ítéletétől tartottak volna, mely sokkal nagylelkűbb és önzéstelenebb, mint a city bankárai. „E tényeket oly egyén állította előttem, ki állásánál fogva a legalaposabban lehet értesülve. Én a közvélemény elé bocsátom ezeket, hogy lássák különösen az angolok, mi oka azon nem igen nagylelkű és politikában animositásnak, melyet kormányférfiai és legtekintélyesebb hírlapjai Francziaországgal szemben feltüntetnek." A bresti „Ocean“ cz. lap szerint a franczia tengerészeti miniszter közelebb két tengerészeti osztályt állított fel. Az egyik az „ szaki“, Gueydon altengernagy főparancsnoksága alatt; ennek központi helyisége Cherbourg. A másik anyugati, Dieudonné altengernagy parancsnoksága alatt, székhelyül Verdon-nal (Gironde). Az északi hajóhad két külön csapatra oszlik, t. i. egy rendes és egy tartalékcsapatra. Amaz áll hat pánczélo3 fregatból, három pánczélos corvetteböl és tizenegy más corvetteböl, — a második áll öt pánczélos fregate és corvetteböl és négy felgőzösből. Kératry s a bordeauxi kormány. Kératry gróf közelebb a következő nyilatkozatot tette közzé a franczia lapokban, melyet különben még a múlt év végén intézett volt a delegált kormányhoz: „Nantes 1870 decz. 27. Crémieux, Gambetta, Fourichon és Glais-Bizoin urakhoz, mint a nemzeti védelmi kormány delegált tagjaihoz. „Uraim! — Úgy hiszem, itt az idő, amidőn egy pillanatra meg kell feledkeznem korábbi barátsági viszonyainkról, hogy megkísértsem önökkel az igazság szavát megértetni. E hangon szólani önökhöz, reám nézve jog és kötelesség. Jogom közös minden becsületes polgáréval, ki hazája fennállását szivén hordozza; kötelességem pedig azon résztvevésből származik, mely a honvédelmi kormány megalakítása körül vállaimat nyomja. E kettős jogra támaszkodva, kijelentem, hogy, ha többé jóvá semmi áron nem tehető szerencsétlenségbe rohanni nem akarunk, a dolgok így tovább nem mehetnek anélkül, hogy az ország ismét urává ne legyen saját sorsának s részt ne vegyen közügyeinek vezetésében. „Önöknek két nagy példa lebeghetett szemük előtt, amelyeket követniük kellett volna: az egyiket a párisi kormány adta, a másikat egész Francziaország szolgáltatta, mert mindketten főleg a közjólétet tartván szemük előtt, jobb időkre hagyták a politikát. Ha a tűz valamely házba belekap, nem nézzük, kihez tartozik az, de sietünk megmentésére. „A toursi delegáczió szerencsétlenségre mindkét iránytól eltávozott, melyeket pedig a szükségesség is elébe tűzött. Önök már három hó óta alá rendelték a nemzeti védelmet saját politikájuk óhajainak avagy gyengéinek. Ahelyett, hogy az országra támaszkodtak volna, több pártra szakították önök azt; az államtanácsokat feloszlatták ugyan, de egyszersmind életbe léptették a departementi bizottságokat s ez által sajnálatraméltó döfést adtak a nemzeti védelemnek. „A dictatori hatalom, melyet önök ez által profecteikre ruháztak, nem egyéb mint az első lépés a „község“ életbeléptetésére, mely Lyonban oly borzasztó alakban mutatkozott. — Amióta önök hatalomra jutottak, a departementek sem embert, sem pénzt nem tagadtak meg önöktől, a helyzet azonban napról napra veszélyesebbé lett; az invasió csaknem Francziaország felét elfoglalta. „Ebből az tűnik tehát ki, hogy a feladat önökre nézve igen nehéz. S önök maguk is belátva képtelenségöket, szükséges, hogy egy pillanatot se veszítsenek s a közjólét iránti szeretettől ösztönöztetve, a főváros erőfeszítései által lelkesítve , összpontosítsák önök minden erőnket s vezessék Páris falai alá. Mindenekelőtt pedig hívják össze az összes municipális tanácsokat a még meg nem szállott departementokből. E municipális tanácsok tisztább szervezetűek, mint minden egyéb a császári kormány idejéből. Rendeljék el önök, hogy eme tanácsok összejővén, jan. 3 ára egy-két képviselőt küldjenek kebelekből Bordeauxba, hogy azok a kormány oldala mellett rendes tanácscsá alakuljanak s azt támogassák. „Ily önzéstelen eljárás által kétszerte erősebbé teszik hazájokat az ellenség ellen s a polgárháború eshetőleges veszélyeit elhárítják. Ha pedig feladatukban ezért nem élnek, azon legfőbb vigaszuk lehet önöknek, hogy az országgal együtt buktak meg, s annak oly rendszeres hatalmat biztosítottak, mely képes bármely kegyetlen eshetőséggel szembeszállani. — Kératry." A hivatalos lapból. A marosvásárhelyi ítélőtáblához Dézsi Farkas pótbiró rendes bíróvá, dr. Dósa Miklós m.-vásárhelyi jogakad. tanár pedig pótbiróvá neveztetett ki. Czóbel Béla szab. áll. honv. lovas hadnagy a honvédség létszámából kitöröltetett. A közoktatási miniszter a m.-szigeti állami tanitóképezde igazgató tanácsába rendes tagokat véglegesen Mán József mármarosmegyei főispánt, Prugberger József miniszteri tanácsost és bányaigazgatósági elnököt, Mihálka László első alispánt, Popovics Jenő megyei törvényszéki elnököt, Szilágyi János főügyészt, a póttagokul pedig Pável Mihály püpöki helynököt, Pohl Károly római kath. esperest és Nánássy Lajost nevezte ki. A közoktatási miniszter Biró József deési reform, tanítót a hunyad-zárándmegyei tanfelügyelőséghez tollnokká nevezte ki. A pénzügyminiszter dr. Zsiga Mórt rónaszéki orvossá, Sántha Gusztáv és Csapkay Ágoston adóhivatali tiszteket ellenőrökké, Köszter Károly adóhivatali ellenőrt adószedővé, Szentmarjay Márton adóhivatali tisztet ellenőrré, Palgyay Imrét, Gasparetz Jánost, és Thald Jenőt a vezetése alatti minisztérium számvevőségeihez III-ad osztályú számtisztekké nevezte ki. A berni nemzetközi távirdahivatal értesítése szerint a németországi távírdák ismét elfogadnak bármely nyelven s titkos jegyekben is sürgönyöket. A Francziaországgal való sürgönyzésre nézve hozott korábbi megszorítások egy időre még érvényben maradnak .rek. Pest, márcz. 14. — Holnap nagy nap és események évfordulója lesz. Márczius 15-ikének jelentőségét ismeri mindenki, s tudja, hogy 1848 óta e nap mindig a kegyeletes visszaemlékezések napja volt. Legyen ünnepelt azok emléke, kikre e nap fényéből sugarak esnek s vegye körül a kegyelet e nap s a következők eseményeit. — „Tannhäuser“ előadásáról s magáról a dalműről a többi lapok nem emlékeznek meg több elragadtatással mint mi. Mindenki elismeri, hogy vannak benne megragadó részek, zeneköltői mély gondolatok, de az egészben sok az üres hely. A hivatalos lap referense támadja meg leghevesebben a dalművet, melynek „zenéje fest, s azért fest oly tarkán, mert maga nem képes érezni.“ Annyi bizonyosnak látszik, hogy a legtúlzóbb wagneristák sem fogják ez operáról bebizonyíthtatni, hgy ami benne van, az mind szép, mert az oly szépségek, melyek felismerésére egy biznyos irányhoz való csökkönösség szükséges, csakis e megrögzött csökkönösség előtt lehet szép, ha ugyan ez is gyönyörködni képes benne. Nem fogja azt elhitetni senki, hogy a mi lárma és zaj , az egyszersmind zene is ; nem hitetheti el senki, hogy ami unalmas, az kellemes és költői. Részünkről nevettük volna, ha Wagner e dalművét be sem mutatják, s a ráfordított költséget, időt és fáradságot más dalművére fordítják. „Tannhäuser“ Wagnernek még nem sikerült abban a stylben, mely későbbi dalműveiben már annyi erőt nyert. Mindig jobban szeretnék, ha a költőket a színpadon legerősb oldalukon mutatnák be s nem mennének vissza, — midőn termékeit átültetik — a fejlődés zsöngébb produktumaihoz. E zsöngeségről jut eszünkbe a tegnapi újdonság, Bérezik új vígjátéka, a „Közügyek“ is, melyet ma valamelyik lap agybafőbe magasztal. Nekünk nincs kedvünk a drámabíráló bizottságot megtámadni azért, hogy meddő drámaköltészetünk termékei iránt elnéző, mert szükségből patkányhúst is ettek már. De mégis constatálnunk kell, hogy meglevő igényeket és követelményeket nem lehet megsemmisíteni azáltal, ha azt mondjuk ez igényekkel szemközt: az igaz, hogy amit adunk, nem kielégítő, de nincs más, tehát tessék vele megelégedni. Semmi jóakarat sem futhat életet abba, ami nem életre való, s a jóakarattal színpadra vezetett termékek is egy két esti élet után letűnnek, s nem marad egyéb, mint a színház jegyzőkönyvében az a dátum, hogy ekkor és ekkor eredeti új darab adatott. Mondjuk, hogy a drámabírálókat nem akarjuk nagy szigorra kérni, de igenis bizonyos mérték kijelölésére, melyet a „Közügyek“kel szemközt nagyon is átléptek s egy tehetséges fiatal írót egy literatúrai pensummal bocsátották a közönség elé. Azok a lapok pedig, melyek a fogyatkozás-teljességet is legyezik, roszul tesznek. Inkább mondják meg, hogy rosz, és szükséges, mikép a szerző jobban írjon, hogy kiléphessen a közönség elé. — Hogy ily jelenetről is kell írnunk! Ma délelőtt szomorú és mély értelmű jelenet folyt le az országház előtt, mely a képviselőház folyosóin is szájról szájra járt. Egy rongyos öregember kéregetett ott alamizsnát a járókelőktől. Egy úr, ki már épen zsebébe nyúlt, egyszerre vizsgán tekintett a koldusra. Nagyon meg volt lepetve és tétovázva kérdezte: „Nem volt honvéd?“ „De igen“ — volt a válasz. „És nem ismer engem ?“ — „Ismerem, ön gróf Lambert.“ — „Ön pedig Nécsey, hisz együtt szolgáltunk !“ A gróf megölelte a koldus honvédet, ki egykor bajtársa volt s aztán karon fogva kérdezősködött tőle. Jelentékenyebb összeget is adott neki mindjárt, felszólítva, hogy jöjjön birtokára, ahol állást fog neki adni, miből megélhet. Ajánljuk e történetet a honvédsegélyző bizottságnak, miután az országgyűlésnek (melynek háza előtt történt e szomorú illusztrálása a haza 1848—49-diki védői helyzetének) hiában ajánlanak. — Görögtűz mellet. A pesti poroszok békeünnepélye elé nem valami nagy nyugalommal nézett Pest város főkapitánya s jónak látta az eshetőségek számba vételével vagy 20 drabantot rendelni a „Neue Welt“ megszállására. A biztonság ezen faktorai a nagy terem egy sötét zugában, — egy fülkében — koncentráltattak, hogy kéz alatt legyenek. Történt azonban, hogy ő felsége, I. Vilmos német császár éltetésénél a görög tüzet épen a fülke nyílása előtt gyújtották meg, s ime látható az érdekes csoportozat, melynek fegyverei bűbájos fényben ragyogtak, s melynek több tagja kedélyesen szívta a béke-pipát. — Ugyan legyen szives a redout bérlője, Schallern úr a magyar nyelvet jobban érte valakire bízni a vasárnapi séta-hangversenyek programmjának lefordítását, mert mégis csak komikus dolog, mikor ilyen fordításokat olvasunk „Die beiden Grasmücken“ = „Két füszunyog“ — tücsök helyett; vagy „Eintrachtsklänge“ = Egyetértő hangok, és „Flügelhorn“ = szárnykürt. — A magyar korona területéből az 1871-dik évi londoni nemzetközi kiállításban résztevő művészek és iparosok, kik bejelentési íveiket beadták ugyan, de tárgyaikat még be nem küldték, figyelmeztetnek, miszerint azokat — külön egyezkedés esetét kivéve — márczius 25-éig a kiállítási helyiségekbe (Erzsébet tér 1. sz.) annál bizonyosabban szállítsák, mivel a határidő letelte után tárgyak az 1871. május 1-én megnyitandó kiállításra vagy egyátaljában el nem fogadhatók, vagy csak feltételesen és mint gyorsszállitmányok — melyek tetemes költséget okoznak —, küldhetők Londonba. — Reményi hangversenyei márcz. 22-én és 24 ikén lesznek a redout kis termében, s a Programm ez: Márcz. 22 én: „Grave és fuga“ magán hegedűre Bachtól; „Andante,“ Jochim magyar modorú hegedűversenyéből ; „Ballade“ Chopintől, előadja Janina Olga urhölgy. „Négyes“ gr. Szécheni Imrétől, előadják Reményi, Plotényi, Spiller és Szuck. „Étude“ Paganinitől, „Nocturne“ Field-től, „Romance“ Mosonyitól, „Magyar zenekép“ Ábrányitól, „Magyar rhapsodia“ Liszttől, valamenyi hegedű-átirat Reményitől. Márcz. 24-ikén „Chaconne“ Bachtól, „hegedűkettős“ Spohrtól, előadják Reményi és Plotényi; „Palonaise“ Liszttől, előadja Janina úrhölgy; „Orpheus,“ symponiai költemény Liszttől, hárfa philharmónika, zongora, hegedű és gordonkára; előadják Dubez, Erkel Gyula, Mihalovics Ödön, Reményi és Szuck ; „Nocturne“ és „Étude“ Chopintől; valezer Gobbitól, „Mira halála és Miska átka,“ Lenau költeménye után hegedűre Langer Viktortól, „Magyar rhapsodia“ zongora és hegedűre, előadja Reményi, az utóbbi kettőt Janina Olga urhölgygyel. Jegyek a műkereskedésekben kaphatók. Körszék 3 frt, számozott ülőhely 2 frt, belépti jegy 1 frt. — Bönténynyel vádolt honvédeket illetőleg a honvédelmi minisztérium rendeletet adott ki. E szerint a honvédek vizsgálati fogságuk ideje alatt ugyanazt az illetéket kapják, melyben más fogoly részesül s ha ártatlanoknak találtatnak a bírói végzés mellékelésével elmaradt napidíjaikért folyamodhatnak. A fináncz-direktónak előbb fiók hivatala volt Budán, de a kormány egyik gyenge perezében megszüntette s az országnak egy pár hivatalnokkal kevesebbet kellett tartani. Miután azonban az országgyűlés olyan bőkezűen gondoskodott Kerkapoly ur hadseregéről, újra szervezik a filiálét a budai pipás emberek nem kis boszuságára. — Tengeri kígyója nem egy van a fővárosnak s a leggyakrabban felmerülök közt van az a terv is, mely mozdony-vasúttal kecsegteti a zugligetbe rándulókat. Egyszer már próbát is tettek vele, de czélszerűtlennek bizonyult, hanem a vállalkozó, mint hírlik, nem hagyja magát és új szerkezetű mozdonyt hozat Angolországból. Kívánjuk, hogy az első kísérletnél jobb eredménye legyen, de kérdés, hogy a város által tett kifogások — az utczai biztonságot illetőleg — nem lesznek akadályok. Egy szerencsétlen őrült nőt szállítottak tegnap Buda-újlakról az országos tébolydába. A szomszédok, kik régóta észleltek rajta őrültségi jeleket, és azon pillanatban lepték meg, amint két kis gyermekét meg akarta ölni Csak nagy nehyzen lehetett Letében megakadályozni. A gyermekeket aztán jószivü emberek fogadták nevelésbe. A borzalmas történetet a budai Local-Correspondentből vesszük át, kevésbbé borzalmasok hiányában. — Közelebb érdekes könyv hagyja el a sajtót; legalább czime sokat ígér. Ugyanis igy hangzik: 1848—1836. A kényuralom-ellenes mozgalmak történetéhez. Az Asbóth-család irataiból. — Halálozás. Szentgyörgyi Horváth Antal cs. k. kamarás és Sopronmegye főispáni helytartója e hó 10-én meghalt Sopronban, 62 éves korában, e hó 12-én helyezték örök nyugalomra a szentgyörgyi családi sírboltba. A nemzeti múzeum gyűjteményi termei jövő csütörtökön nyittatnak meg ismét a nyilvános látogatásnak ; minthogy pedig a természetosztály jelenleg minden részében újra rendeztetek, egyelőre a következő látogatási rend állapíttatik meg: hétfőn és pénteken a régiségtár, kedden, csütörtökön és szombaton a képtár leend nyitva. Vasárnapokon ezen két tár felváltva nyittatik meg. Nagyot ámultbá múltak Temesvárit pár nap előtt, midőn a szegedi királyi biztos, Ráday Gedeon rendeletéből elfogták a H___féle fakereskedés „becsületes“ felügyelőjét, B. K.-t, ki már 3 év óta lakik Temesvárit, s nem tudott róla semmi roszat senki. Rögtön Szegedre vitték. Most már tudva van, hogy álnév alatt lappangott, s egyike a legelvetemültebb rablóknak. — Akár megtörtént, akár nem a következő történet, melyet a „Reform“ ból olvasunk, de hasonlíthatlanul több leleményességre mutat, a ki kigondolta, mint Bérezik tegnapi vigjátéka. Tegnapelőtt Sz ... aranyműveshez egy aranygalléros honvéd alezredes megy be, kiadja magát gr. J. G.-nek s kiválogat 4000 frt áru ékszert. Midőn fizetni akar, azt veszi észre, hogy csak 2000 frt van nála. Épen ekkor egy másik honvédtiszt lép be, mely alázattal üdvözli az alezredest, ki úgy fordítja a beszédet, miszerint kitűnik, hogy a tiszt az ő szárnysegéde. Kéri egyszersmind, hogy maradjon a boltban kezesül, míg ő elküldi a pénzt. Ezzel távozik az ékszerekkel, a kezes ott marad s magasztalja az alezredes jószivét és gazdagságát. De ime 2 drabant lép be, csalónak nevezik a honvédtisztet és alezredest s az előbbit be is kisérik rögtön, meghagyva az ékszerésznek, hogy sietve jöjjön a városházára, hol átveheti ékszereit. Az ékszerész ígéri, hogy pár perc múlva ott lesz , el is megy, de ott nem tudnak semmit sem az alezredesről, sem szárnysegédéről, sem a drabantokról, legkevesbet pedig az ékszerekről. Csalás volt az egész. A Csokonai szobor ügyében a debreczeni emlékkert társulat szombaton ülést tartott. Izsó szép szobra már érezbe öntve régebben várja a felállítást, de az a közbejött akadályok miatt mindeddig késett. A gyűlésben a leleplezés napját még most sem határozták meg, s mindössze a tásulat múltjáról, eddigi működéséről és a Csokonai emlék felújításához még szükségelt összlet mennyiségéről összeállított részletes jelentések és kimutatások olvastattak fel. A leleplezési ünnepélyre készítendő költemény pályázata újra kihirdettetvén, véghatárnapul folyó évi auguszt. 1-jő napja tűzetett ki, azon határozott kijelentéssel, hogy a 40 arany pályadíj csak az absolut belbecscsel bíró költeménynek fog kiadatni; ha ilyen mű nem lenne, a 40 arany a Csokonai-szobor pénztárához csatoltatik. A gyűlés végével annak tagjai a kisebbik emlékkertbe a helyszínére mentek ki, hogy ott a szobor helyét véglegesen megállapítsák, minthogy már oda van hordva a sok tégla, s annak alapzatul való lerakásához mielőbb hozzá kellene fogni. —A ma bécsi sajtóperről, melyet már egyszer említettünk, s melynek eredményét távirataink közt föltalálhatja az olvasó, még elmondunk egyet-mást. A sajtóvétségi port az „Ökonomist“ szerkesztője indít, a „Volkswirtschaftliche Presse“ szerkesztője, dr. Herzog és munkatársa, Langer ellen, az „Ökonomist“ hetilap, melynek alapítói közé tartozott dr. Schäffle is, a jelenlegi osztrák kereskedelmi miniszter, több czikkben igen hevesen felszólalt az ellen, hogy a bécsi börzén a török sorsjegyeket jegyzik, s Beust grófot vádolta arról, hogy neki ez üzletben tettleges része van. Erre felszólalt a „Volkswirthschaftliche Presse,“ az „Ökonomist“-et arról vádolván, hogy más pénzintézet általi megvesztegetés folytán ir a török sorsjegyek ellen. Az „Ökonomist“ e vádra bepörölte az említett másik lapot, s a pör eredménye az lett, hogy a „Volkswirthschaftliche Presse“ czikkírója, Langer csakugyan bűnösnek mondatott ki, s elítéltetett egy havi fogságra. A per folyamában kihallgattak számos magas tisztviselőt, s a kérdés tulajdonképen a körül forgott, hogy gróf Beust részt vett-e ezen ügyben, vagy nem. Erre nézve a perből az derült ki, hogy a külügyminisztérium a török vasutak létesülése mellett, politikai okokból közreműködött, de a pénzszerzés körül semmi befolyása sem volt. — Apró hírek. Nagybajom és Langató közt az országuton Iby János doborjáni gabnakereskedőt meggyilkolva és kirabolva találták. — Mondják, hogy az akadémia idei vígjáték-pályázatán a bírálók „A szívtelen“ czíműnek adják ki a 100 darab aranyat. — Huber Károly színházi karnagy egy felvonásos víg operát nyújtott be a színházhoz, melynek szövegét Felekiné aszszony írta. — Gr. Castellane pesti franczia konzul ma reggel Bécsbe utazott. LEGÚJABB POSTA. Márcz. 14-én. A L’Independance belge párisi levelezője jelenti, hogy a nemzetgyűlés jövő csütörtökön fogja tartani első ülését Versailles-ban. A képviselők nagy része Párisban fog lakni. Már e hó 12-én indult el Bordeauxból a diplomatikus testület. E hó 11-én még egy tüntetés történt a bastille terén a júliusi oszlop körül. 5 nemzetőrségi ezred volt jelen véres zászlókkal ellátva. Különben mi sem veszélyzi Páris békés állapotát. Rochefort halálának hirét dementálták. A visszalépett párisi képviselő nagyon súlyosan beteg, de veszélyen kívül van. A bordeaux i nemzetgyűlés ülése márcz. - én meglehetős élénk volt. Felolvastatott a következő levél Victor Hugótól: „A nemzetgyűlés 3 héttel ezelőtt nem akarta meghallgatni Garibaldit, ma engemet nem hallgatott meg, beadom lemondásomat.“ Victor Hugo. Két küldöttség kérte meg a kitűnő költőt, hogy vonja vissza határozatát. Az egyik a köztársasági egyletből indult ki, Bethmont volt szónoka. A második a középbal nevében járt el; tagjai Haussonville és Target. Garibaldi választására nézve jelenti az igazoló bizottság előadója, hogy a tábornok választása szabályszerűen történt, de ő már beadta lemondását. Párisban sok hamis bankjegy van forgalomban. TÁVIRATOK. Bécs, márcz. 14. (Az Ellenőr távirata.) A „N. fr. Pr.“ Írja: Andrásyt tegnap a császár fogadta; kijelentette, hogy Magyarország tartózkodik bármely beavatkozástól az osztrák ügyekbe, azonban a kiegyezés folytán érdekében van, hogy az alkotmányos intézmények Ausztriában fentartassanak. Ha a Hohenwarth minisztérium a reichsrathot fel akarja oszlatni, Magyarországnak követelnie kell, hogy azonnal új választások rendeltessenek el, miután a delegációknak legkésőbb júniusban össze kell ülniök. Ő, Andrásy, készebb visszalépni, semhogy a magyar országgyűlés elé mégegyszer elkésve tegye a budget-előterjesztést. A császár válasza még ismeretlen. — A hangulat igen komoly. — A császár holnap Budára megy. Bécs, márcz. 14. (Az Ellenőr távirata) Úgy látszik, mintha Andrásy fáradozása a delegácziók idejébeni összehívása iránt, hosszalan lenne, noha Beusz is támogatja őt. A reakció csak compromittálni akarja a magyar kormányt az ország előtt, hogy tekintélyének alázásával Magyarországban könnyebben czélját érhesse. Bécs, márcz. 14. (Az Ellenőr távirata) Bonneville kineveztetése franczia követte itt hivatalosan jelentetett. — A különben Beusttal rokonszenvező „N. fr. Pr.“ kinyilatkoztatja, hogy az alkotmánypártiaknak Beusthoz semmi közük : ha beadja lemondását, — akkor a pártnak mit sem használhat; ha marad — egyetértésben Hohenwarttal, — akkor az alkotmánypártiak ellensége. — Az Unionbank elvállalta a magyar északkeleti vasút építését, valamint a kezességet az interkalatáris kamatokra. — Troppauban „Menschik és fia“ bankháza megbukott. Páris, márcz. 14. (Az Ellenőr távirata) Belleville-ben az agitatio növekszik; a katonákat röpiratok szólítják föl a fölkelésre; az összes alpréféturák megszüntettek. Bern, márcz. 14. (Az Ellenőr távirata) Zürich csendes. Az ottani megszálló csapatoknál levő két üteg elbocsáttatott. A szövetségi tanács a legszigorúbb vizsgálatot rendelte el. A szövetségi felülvizsgáló bizottság elhatározta a pápai nuncziatura feloszlatásának kérdését fontolóra venni. A házasság polgári szerződésnek tekintetik és a szövetségi törvények oltalma alá helyeztetik. München, márcz 14. (Az Ellenőr távirata.) Ha Döllinger holnapig a pápai csalhatlanságot el nem ismeri, az érsek őt egyházi tisztségétől megfosztja. Berlin, márcz. 14. A császár tegnap este Nancyba érkezett és még ma tovább utazik Metzbe. Azon kérdést illetőleg, hogy megsemmisítettnek tekinti e a franczia kormány a németek kiutasítására vonatkozó rendeletet, Thiers távollétében Favre magának 48 órai meggondolási időt kért. Prága, márcz. 14. A kihágásokat ez egyetemen ma folytatták , többen elfogattak. Berlin, márcz. 14. A béke végleges megkötése után Arnim követül megy Párisba ; a római követi állomás betöltetlenül marad. London, márcz. 14. Az orosz kölcsönre roppant túljegyzések történtek. Bécs, márcz. 14. A „Volkszeitung“ ma reggeli lapja lefoglaltatott. — Az esti lapok jelentik, hogy Robenstein (alsó Ausztria) és Münztahlban zavartalanul tartanak győzelmi ünnepélyeket. — A gráczi békeünnepély véglegesen állapíttatott meg e hó 20-ára. Bécs, márcz. 14. (Reichsrath-Ülés.) A miniszterelnök a győzelmi ünnepélyekre vonatkozó tilalom iránt tett interpelláczióra válaszolván, mondja: A győzelmi ünnepélyek megtiltása tőlem származik — az összminisztérium egyetértő megállapodása folytán. A tilalom a politikai biztonsági hatóságok átalános kötelezettségén alapszik, melyeknek a nyilvános rendről gondoskodniok kell, — továbbá a fennálló rendőrségi szabályokon s különösen az 1867. nov. 15 -i gyülekezeti törvényen. Jelen esetben kénytelen volt a kormány betiltási jogával annál is inkább élni, minthogy a közvélemény a sajtóban s a lakosság között már határozottan nyilatkozott az ily nyilvános ünnepélyek ellen, s minthogy ellentüntetések is voltak már tervezve, végre a tapasztalás eléggé bizonyítja, hova vezetnek az ily nemzeti nyilvánulások — oly sokféle néptörzsek által lakott államunkban. A kormány egyébiránt — folytatja szóló — egyik legkiválóbb feladatául tűzte ki, a lakosság osztrák önérzetét felkelteni és lehetőleg megszilárdítani, minden törvényes eszközt fel fog használni, hogy a közvéleménynek ellenkező iránybani mesterséges vezetésére ezélre minden kísérletet meghindtson. Az interpellálók az 1870. decz. 26-ki sürgönyt helytelenül értelmezik. E tekintetben a külügyérrel egyetértésben vagyok s eszerint válaszolom, hogy a semlegesség, mely az utóbbi háború tartama alatt a kormány által szem előtt tartatott, csak akkor bir belső becscsel, s a minden utógondolat nélküli lojalitás méltánylását csak akkor igényelheti, ha a háború után is bizonyos állandósággal bir. Ez értelemben adott kifejezést gondolatainak az 1870. decz. 26- ki sürgönyben : — elismerni Németország önelhatározási jogát újjáalakulására vonatkozólag, hogy a német császársággal a legjobb és barátságosabb viszonyok megszilárdíttassanak. Eme viszonyok a két rész állami individualitásának lelkiismeretes kötelességeit nem zavarhatják meg, sőt ami Osztrák-Magyarországot illeti, a nemzetiségi elvek leggyöngédebb és legszorgosabb felfogását igénylik. A kormány tehát a betiltás elrendelésénél kötelességét és a lajtháninneni birodalomrész belrendje és békéje iránti gondossága által vezettetett. A kormány meg van győződve, hogy a német birdalom kormánya sokkal többre becsüli egy oly állam barátságát, mely önmagát becsüli, belsejében a rendet föntartani tudja, mint egy oly kormány rokonszenvét, mely ezen komoly feladatokkal szemben önmagát gyengének találja. A cseh és morva választási rendszer megváltoztatására a bizottság megválasztatván, Ginzel és Hanisch indítványai, a kath. lelkészek részére a congrua felemelésére s illetőleg a cseh járási iskolapénztárak dotácziójára vonatkozólag, a bizottságokhoz utasutatnak ; a képzőművészeti akadémia tanárai fizetésének megállapítására, valamint a Visztula szabályozására vonatkozó osztrák-orosz szerződés iránt kiküldött bizottságok indítványai a második olvasáskor elfogadtatnak. A Jövő ülés pénteken vitájának képviselésére kevés ember volt a természet és műveltség által oly magasan képviselve, mint az angol hadügyminiszteri titkár, aki értelmi tulajdonainak s testi kifejlődésének teljes erejében volt, minek következtében már pályája kezdetén épen olyan hatalommal bírt a műveit körökben, mint későbben politikai pályáján. •A southamptoni unalmas út után a miniszteri titkár Havreba érkezett, s úgy találta, hogy a harminczadosok nagyon bosszankodtak az álnok Albionra a császárjok iránti magatartásáért, s mulattatta az a megátalkodottság, melylyel az egyik hivatalnok a szövetségesek szerencsétlenségét s nemzete győzelmét megjósolta. „Úgy tette magát, mintha a szövetségesek iránt, kik az egész népesség közt csak 600,000-en vannak, részvétet érezne, s kiknek feláldozása — ha valami csekélység közbe jő, bizonyos. — Azt mondta, hogy a loirei hadsereg mult heti győzelmét az osztrák-orosz seregek felett erősen hírlik, s hogy 100 db. ágyút foglaltak el; de minden beszéde mellett látszott rajta a nemzeti megszégyenülés mély érzete.“ Normandia felé menve, úgy találta, hogy a köznép őszinte megelégedéssel nézte azon politikai megállapodást, mely tartományukat Nagy Brittania alattvalójává teszi. September 3-ikán Lord Palmerston részt vett a porosz sereg hadgyakorlatán, melyet a Mars mezőn tartott, s úgy találta, „hogy kitűnő szép emberek, s öltözetök rendkívül tiszta“ — azt is észrevette, hogy a mi katonáink nagyon otthon találták magukat a fővárosban. — „Az angol lovasság, — folytatja a napló — a Champs Elysées-n és a boulognei erdőben sátorozott, melyeknek fái nagyon sokat szenvedtek, mert a sátorok, kunyhók és a tüzelésért fétig levagdalták; de miután csak cserje, nehány év alatt régi állapotára kinövi magát.“ „A poroszok nagy gyűlöletet és utálatot keltöttek magok ellen mindazon vidékek lakóiban, ahol keresztüljöttek, nem annyira a sarcz túlságos nagyságáért, — de oly különös visszataszító és bosszantó modorban hajtották azt fel, miáltal áldozataik értelmére a legfájdalmasabban hatottak.“ Wellington azt mondta Palmerstonnak : „a franczia sereg romlásának az egyesek rablási rendszere volt oka, a poroszok végpusztulása is ez lesz. Midőn a tiszteknek megengedték, hogy a sereg szükségére sarczoljanak, azok elkezdtek önmaguknak is zsákmányolni, s akik ma eleséget kértek — holnap már pénzért jöttek vissza.“ „A mi hadseregünk parancsnoka ellenben a helyett, hogy tisztjei saját felelősségökre sarczoljanak, „egy bizottmánynak tartoztak minden szükségüket feljelenteni, s a szükséges dolgokért e bizottmány folyamodott aztán a franczia kormány ágenseihez.“ Miután a bizottmányi követelések fensőbb hatalmak által elégetettek ki,melyek működése a franczia nép beleegyezésével történt, a fizetők nem tekintették magukat a rablás áldozatainak, hanem egy igen terhes adó alatt szenvedőknek“. — „Ennek következménye az volt, — jegyzi meg Palmerston — hogy ámbár a poroszok és mi angolok is egyformán a nép költségén éltünk, a poroszokat gyűlölték, minket szerettek.“ — A poroszok iránti elkeseredés s az ellenszenv, melylyel követeléseiknek engedelmeskedtek, azt a szójárást hozta be „hogy a porosz királynak dolgozik,“ ezt a példabeszédet minden francziára alkalmazták, aki kedve és akarata ellen dolgozott. Ámbár a legyőzött nép utálta a poroszokat, de a bajorokhoz képest még népszerűek voltak, „a bajorok nemcsak raboltak és fosztogattak, hanem a botütlegeket is bőven osztogatták.“ Az általános érzület az volt, hogy „az oroszok sokkal becsületesebbek,“ a czár katonáit ez érzés igen kedvező színben tünteti fel. A győzelmes nemzetek nagyurai igen jól találták magukat a megszállás ideje alatt Párisban, mert a megalázott fővárosban kedvek és kények szerint tehettek mindent. — Minden napnak meg volt a maga fényes eseménye, — katonai szemle, nagy ebéd — bál, vagy nagy elfogadás ; s a jó kedv és pompában e napló írójának mindenütt kitűnő helye volt. Malmaisonban ebédelt, a honnan Lord Combermere az Eugéne herczeg követelő cselédeit kiűzte, s szives vendégszeretettel hivott vendégeket, hogy „a Napoleon karszékét, melyben dolgozni szokott, tekintsék meg; e székről Palmerston azt jegyzi meg, „igen szép, bársonynyal behúzott s gazdagon aranyozott szék, de karjai nagyon össze vannak karczolva és vagdalva azon tolikés által, melyet, midőn dolga volt, vagy megharagították, használt.“ Az ottan levő tekintélyek közt senki sem csiklandoztatta úgy Palmerston humorát, mint a bajor trónörökös az ő nevetséges és ügyetlen modorával, aki az angol nőknek folytonosan tette a szépet, s éktelen rész angolsággal mindig a francziákat gyalázta. „Lady Castlereagh beszélte nekem — folytatja a napló — hogy a versaillesi kertben a bajor herczeg hozzá ment, s kérdezte: asszonyom, kegyed a Lord Casselés nője ? — ő reá hagyta, mire gyöngéd és lekötelező tekintettel igy kiáltott fel: „átkozott franczia!“ —Jellemének egyedüli érdekes részét az angolok iránti szeretete és a francziák elleni gyűlölete képezi.“ (Vége köv.) CSARNOK. Kivonat Palmerston 1815 és 1818. évi naplójából. — A londoni Athenaeum után. — A Waterlooi csata után minden európai nevezetesség Párisba sietett; a lovagias nép aristokra KÖZGAZDASÁG. Vasúti enquête Bécsben. —Harmadik ülés.— Az elnök azon közléssel nyitja meg az ülést, hogy a fiumei, bozeni, brodyi, salzburgi és roveredói keresk. kamarák, Ritter reichsrath-képviselő, valamint számos elég válaszokat és véleményes javaslatokat küldött be a kérdő pontokra. Ezután a múlt ülés határozatához képest megalakíttatott a három szakosztály: I. szakosztály (általános, különösen adminisztratív és jogi kérdések) : dr. Tremel, dr. Menger, Kogener cs. tanácsos (Ferencz József vasút,) dr. Schrank, Frankl, dr. Kuh (éjszaki vasút,) dr. Grosz Gusztáv (éjszaknyugati vasút,) II. szakoszt. (forgalmi szabályzatok,) dr. Weigel (krakkói keresk. kamara,) Kopp (államvasut,) Michel (Erzsébet vasút,) Naschauer, Kochmeister (pesti keresk. kam.,) dr. Sochor (cseh nyugati v.,) Marschall főtervsz. tanácsos (osztr. igazságügyminiszterium ,) II. szakoszt. (tarifák :) Brüll (triesti keresk. kam.,) Fürth, Jacobi (éjszaki v.,) Mattoni (égeri keresk. kam.,) Steffens (budweisi keresk. kam.,) Schüler (déli v.,) Rittershausen (déléjszaknémet összekötő vasút.) A napirend tulajdonképi tárgyára térvén az ülés, megkezdetett a szakértők kihallgatása. Első szakértőül Sigl György gépgyáros jelent meg, ki természetesen kiválólag a gépgyártás fejlődését akadályozó körülményekkel foglalkozott. Első feltétel a gépipar felvirágzására, a tarifák és vámtételek alábbszállítása. A belföldi olcsó szállítás még nem elég, hanem jár karöltve a vám és nemzetközi szállítási tételek leszállításával. Arra a kérdésre, hogy minő arány van a belföldi vasutak mozdonykészlete s a külföldiekké