Ellenőr, 1871. május (3. évfolyam, 227-256. szám)
1871-05-04 / 230. szám
Előfizetési árak: Egész évre . 20 ft. — kr. Évnegyedre . 15 ft. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra : 1 , 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési Iroda: Pesten, bÁlvány-utcza 4. szám, 1. emelet. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez Intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 230. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ■ ünnepre következő napon. A lapot illető reclam Átióit Légrány testvérek Irodájába (3 lasuters 34. sz.) intézendők. Csütörtök, május 4. 1871. Hirdetési dijak: Tizhanábos petit Bor egyszeri I A nyilt tér egy petit sora 80 ha beigtatásáért . . . , 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásértSO „ Kiadóhivatal: Pesten, kétsas*utcza 14. szim. Hirdetések felvétetnek: az „Ellenőr4* kiadó hivatalában kétsasutcza 14. sz., Légrády testvérek nyomdájában Pest 2 sas utcza 24. sz. és Naschitz J. ügynöki irodájában Pest, arany kéz utcza 2. szám. Pest, máj. 3. Kíváncsian vártam Simonyi Ernő első czikkének olvasása után, mi lesz hát „a medve“ ? Tisztelt barátunk támadásának magvát a következő passusbam véljük láthatni: „ ... .. . mert legszentebb meggyőződésünk, hogy az ügy, melyet az ellenzék képvisel s melyért küzd, jó és üdvös a hazára, azért sajnáljuk, hogy egy oly életkérdésben, mint a delegátiók kérdése, az ellenzék egy oly nagy, oly tekintélyes részénél, mint minő a balközép párt, határozott megállapodás és egyetértés nincsen.“ Midőn az ember azon czimet adja czikkeinek „legjobb az egyenes út“, nem volna szabad aként tévútra vezetni akarni a közönséget, mint történik az idézett szavak által. Hogy a delegátiók kérdésében átalában ne volna határozott megállapodás és egyetértés a balközép pártnál, ezt határozottan tagadjuk s igen jól tudja Simonyi Ernő ép úgy, mint az egész ország, hogy a delegáció intézmény roszaságáról való nézeteiben a balközép soha sem ingadozott. Határozottabban, világosabban lehetlen kifejezni meggyőződést mint tette ezt a balközép kezdettől fogva változatlanul. Miként mondhatja tehát Simonyi Ernő egész átalánosságban azt, hogy e tárgyra nézve nincs a balközépnél határozott megállapodás és egyetértés ? Annak, hogy miként járt el a balközép kezdetben, miként járt el későbben s mily állást foglal most a delegatióban való részvétel tekintetében ; elfogadja-e a megválasztatást, részt vesz-e a választásban — semmi köze sincs ahoz, jónak vagy rosznak tartja-e a delegatiót; ez egészen más lapra tartozik ; akár mint jár el e tekintetben, az legkevésbbé sem viciálja a kérdés lényeegére nézve elfoglalt álláspontját. Ez a mihoz képest aránylag egészen alárendelt s csekély fontosságú kérdés. Miért ? Azért, mert akár megyünk, akár nem megyünk a delegációba, mi ellenzék, és különösen akár veszünk akár nem veszünk részt a választásban, azért a delegatió épen úgy fenn fog állani mindaddig mivel nem töröltetik. Az abstentió által nemcsak eszközölni nem fogjuk a delegatió eltörlését, de ezen eltörlést még csak elősegíteni sem fogjuk. Simonyi Ernő két egymástól lényegesen eltérő dolgot kever össze idézett állításában, midőn úgy adja elő, mintha a balközép a delegátió kérdésében egyátalában a kérdésnek mind lényegére mind a taktikára nézve nem bírna határozott megállapodással; igy zavarni össze a kérdést szándékosan, igy támadni nem — „egyenes út.“ De ha nincs igaza a dolog lényegét illetőleg, még abban sincs igaza, hogy az eljárási módra nézve „nincs határozott megállapodás és egyetértés a balközép pártnál.“ Igenis van határozott megállapodás, az t. i., hogy akinek tetszik, elvállalja, akinek nem tetszik, nem vállalja; a kinek tetszik választ, a kinek tetszik nem választ. Ezen megállapodás egészen határozott, miután ezáltal mindenki tudván azt, mit tehet, mit nem tehet anélkül, hogy pártfegyelmet sértsen, eleje van véve annak, hogy e miatt a pártban, mint ilyenben zavar támadjon. Ezen megállapodás correct is, mert miután a delegátiók kérdésének ezen része aránylag nem bir fontossággal, míg lényege az, t. i. eltörlendő-e vagy nem, igenis életkérdés, correct dolog, erre nézve szabadságot engedni az egyéni felfogásnak; correct továbbá annyiban is, mivel az alkotmányos működés rendes kerékvágásában haladó országgyűlési pártnak részéről nem volna helyes eljárás arra kötelezni a párt tagjait, hogy egy fenálló törvényben rendelt képviselői functiót ne teljesítsenek. Van tehát határozott és correct megállapodás. Ami pedig azt illeti, hogy nincs egyetértés, erre nézve sem Simonyi Ernő, sem bárki más nem tud egyebet felhozni, mint Horn nyilatkozatát, de Horn egyedül áll, s egy fecske nem csinál nyarat. Nagy szorgalommal állította egybe Simonyi Ernő mindazt, mi a fenforgó kérdésben a balközép tagjainak részéről mondatott, de aki figyelemmel olvasta ezen nyilatkozatokat, be fogja ismerni, hogy azokban csakis annyiban van eltérés, amennyiben lehetlen, hogy szóról szóra ugyanazt mondja több ember, aki valamely közös tárgyról szól. Nevezetesen, amit az én csekély személyem részéről idéz, épen semmi ellentétben sincs Tisza Kálmán nyilatkozataival; az én czikkemnek tartalma annyiban más, amennyiben én a tárgynak más részleteire is kiterjeszkedtem ; kiterjeszkedtem névzetesen a Jókai által megpendített azon kérdésre, mit tennénk a delegatió-választás körül, ha többségre jutnánk, kiterjeszkedtem azon kérdésre, le kell-e mondani az embernek képviselői állásáról, ha nem fogadja el a delegatióba való megválasztatást. Egyébiránt nagyon jól tudja tisztelt barátom Simonyi Ernő, hogy sidun faciunt idem, non est idem; hát ha még többen szólanak a dologhoz, meg vagyok győződve, hogy ha a szélsőbal részéről többen nyilatkoznának e tárgyban, abból is lehetne hasonló szorgalommal és igyekezettel kötni furcsa bokrétát. S most meg tovább megyek s azt állítom, hogy „a 48-as pártnak a delegátiók irányában elejétől fogva tiszta és határozott állása“ semmiképen sincs előnyben a balközép állása ellenében. Egyaránt kárhoztatjuk, egyaránt küzdünk ellene s de facto egyaránt távol maradunk tőle. Miféle indokokból — az utóvégre mindegy, de hogy a balközép tagjai ép úgy nem ülnek ott a delegátióban, mint a szélsőbal tagjai, az tagadhatlan tény. Mi baj van tehát, miben áll a mi vétkünk, és miért támad meg bennünket Simonyi Ernő? Egész támadása úgy látszik tehát nem volt egyéb, mint egy kis magán mulatság, egy kis kötekedés. Egy kicsit kompromittálni akarta volna a balközépet, egy kis homályt akart rá rakni, hogy annál fényesebben ragyogjon mellette a szélsőbalnok határozottsági és tiszta hazafisági kiváltságkutyabőre. De ha Simonyi Ernő oly nagyon féltékeny arra, hogy mint mondja „bátorkodnak ők is az ellenzéknek egyik alkotó részét képezni“ — mit senki kétségbe nem vont, hol van a következetesség, hol van a logika — most már mi kérdezzük — abban, hogy ő compromittálni akarja nagyobbik részét ugyanazon ellenzéknek, melynek ő is tagja, melylyel való solidaritásának fentartása képezte épen mint első czikkében mondja, felszólalásának indokát? Meddőbb, haszontalanabb vitát ennél képzelni nem lehet. Simonyi Ernő maga is tapasztalhatta ezt, midőn czikkeit befejezte, mert amily mohón és élesen esett neki a tárgynak támadása kezdetén, annyira látszik a lankadás, minél közelebb ér második czikke a befejezéshez, úgy hogy utóljára valóban azt kell kérdeni , mi baja van hát velünk ? Szó sem történt volna az egészről, ha Horn Edének nem jut eszébe megbolygatni e kérdést, mely nem valami benső fontosságánál fogva, hanem csak azért kényes, mivel a nagyon is indokolt erős ellenszenvnek sokat okoskodni nem igen akaró természeténél fogva ezen kérdés miatt volt már egyszer a balközép kebelében megháborodás; most azonban a balközép teljes nyugalommal nézett a választás, mint oly kérdés elébe, melyre nézve régóta tisztában van. Hogy Hornnak elmondott Simonyi némely dolgokat, ezzel csak minket mentett fel a fáradságtól, habár mi tán nem is épen ugyanazon modorban nyilatkoztunk volna; ebből azonban ismét csak az látszik, hogy akkor vagyunk természetes helyzetben, mikor egymást támogatjuk, s nem akkor, midőn nyelvünket egymáson köszörüljük. Mocsáry Lajos. A baloldali kör értekezletén egyhangú határozatba ment, hogy a delegátió kérdésében — sem elvi, sem eljárási szempontból — a párt eddigi határozataitól eltérni nincs sem ok, sem szándék senkinél, Horn úr kijelentvén előlegesen is, hogy a kérdés feletti határozatnak teljes készséggel alárendeli saját eltérő nézetét és eljárását is. A párt e határozat kapcsolatában csak egyszerűleg megyjegyzi, hogy a balközépi válságról, zavarról és szakadásról számoló hírek és állítások csak azon mesék sorába tartoznak, melyeket az ellenpárt tán az által vél megvalósíthatni, ha feltalálja s terjeszti leleményesen. Bevégeztetett az első folyamodású bíróságok iránti törvényjavaslat tárgyalása, és időgazdálkodásról ismerteti meg magát a minisztérium. Mondják, hogy e meglepetést Kerkapoly idézi elő, ki — mint tegnap említettük — szörnyű haragosan ment vissza Bécsbe az igazságügyi pazarlás ellen. Várjon mit teend most ,Horvát Boldizsár ? Azt amit eddig : megadja magát keservesen. A deák-kör felhívása folytán ad a 1 oda- 1 kör is kinevezett három tagot egy közös értekezletre, hol megvizsgáltassák a módozat, mely által a 25-ös bizottság munkálatának egészben — részletes vita nélküli — elfogadásában egyesülhetnének a pártok. Sikerül-e vagy sem ezen kísérlet, azt még nem tudni, de óhajtandó s kölcsönös méltányosság alapján el is érhető. A deák-kör Perczel Bélát, Bittó Istvánt és Dániel Pált választotta meg e feladatra. A baloldali kör Ghyczy Kálmánt, Tisza Kálmánt és Mocsáry Lajost bízta meg. Ma saját pártja igényeinek s illetőleg sérelmeinek meghallgatásával foglalkozott mindkét küldöttség, külön külön. Ma (szerdán) este elterjedt egy hír, mely szerint a Bécsben időző gróf Andrásy Gyula egy kormányelnöki távirat által értesítő Horvát miniszter urat, hogy a bírósági szervezet iránti túlságosan költségesjavaslatot nem helyeselheti , acceptálni nem fogja. E távirat következtében azonnal összeült a minisztertanács, hogy tanakodjék a teendők felett. Némely jobboldaliak nézete szerint most már visszatérés lesz Csengery tervére, melynek értelmében maradnának az eddigi törvényszékek az eddigi helyeken s beosztatnának hozzájuk a járásbíróságok. Persze, ez nem fogja gátolni a jobbolda kedves lapjait és Csemeghi szónoklóit, hogy az ellenzéket vádolják időfecsérléssel s a közép bali szakadásról mondjanak szép meséket. Annyi bizonyos, hogy felséges egyetértésre Pest, május 3. A pénzügyi bizottság tanácskozásairól a fiumei kikötő kiépítése ügyében egy rövid jelentést közöltek a tegnapi lapok. A jelentés tartalma megdöbbentőleg hat minden magyar emberre, ki aggodalommal szemléli hátramaradásunkat és anyagi jólétünk fejlesztésére minden kínálkozó alkalmat megragadni és felhasználni múlhatlan hazafias kötelességnek tart. A fiumei kikötő létrehozása van koczkán. Kerkapoly pénzügyminiszter akkép nyilatkozott, hogy a kikötő kiépítését eszközölni nem lehet, mert e czélra a magyar állam pénztárában nincsen pénz. Ha a bécsi közös minisztérium 150—160 millió követeléssel lép elő, akkor néma a pénzügyminiszter, akkor van pénz, hanem ha speciális magyar érdekről, éspedig országos, nagy fontosságú érdekről,a magyar tengerpart rendbehozásáról, hazánk terményeinek egyedüli önálló kiviteli útjáról, e kiviteli útnak czélszerű kiépítéséről van szó, akkor megszólal a pénzügyminiszter, akkor nincs pénz. Hazánk összeköttetését a tengerrel egyik lgfontosabb országos érdeknek tekintjük; ezzel az összeköttetéssel mozdíttathatik elő a kivitel és forgalom, és Magyarország anyagi helyzetének javulását, melyre oly roppant szükségünk van, csak így remélhetjük. Az oly soká halogatott, de végre valahára mégis munkába vett károlyváros-fiumei vasút nem sokára elkészül és 1873 ban Pest egyenes összeköttetésben lesz Fiuméval a vasút által. Nem veszti-e el ezen vasút nagy fontosságát, ha a kikötő a vasúttal együtt ki nem építtetik ? mit használ hazánk termő vidékeinek akkor a fiumei vasútvonal, ha Fiuméban tengeri kikötőnk nincs ? Hogy számolhatunk kereskedelmünk, forgalmunk fejlesztésére, ha Fiumét czélszerű kikötő által a világforgalom számára meg nem nyitjuk? Mikép akarjuk kereskedelmünk önállóságát elérni, ha saját rendelkezésünk alatt álló kikötővel nem bírunk ? Milliókat költöttünk már a vasutakra, és mindezt azon nagy czél szem előtt tartása mellett tettük, hogy e vasutak az ország minden részéből a kiviteli czikkeket Fiuméba hordják s innen a nemzetköz érintkezések egymántjából a világ minden részébe. A vasutak már már megnyíltak, vagy nem sokára megnyílnak s Fiumének kikötője nincs, sőt ha a pénzügyminiszter bölcs óhajtása teljesül, nem is lesz. Mindig azon törekedtünk, hogy nyers terményeinknek kiviteli utat nyissunk, hogy ne legyünk idegen, részakaratú vasuttársulatok önkényének alávetve, melyek hónapokig hevertették külföldre küldendő szállítmányainkat s erre most midőn hosszú, kínos várakozás után e kiviteli út létesítésére megjött az alkalom, azt mondja Kerkapoly : nem lehet, nincs pénz; el kell halasztani a kiépítést. Minden egyéb sürgető, csak az halasztható, mi az ország anyagi fejlődésének életkérdését képezi. Ebből a nyilatkozatból, melyet Kerkapoly a pénzügyi bizottság előtt tett, megítélhetni, mily ledér, mily lelkiismeretlen silány politika tartja békéban hazánk anyagi fejlődését. Nem az itt a kérdés, hogy e pillanatban van-e pénz az állam kassájában, hanem az, hogy ha tudnak pénzt újs teremteni oly czélokra, melyek mellőzhetők volnának, az ország érdekeinek minden veszélyeztetése nélkül, tudni kell teremteni oly czélra is, melynek teljesítése a nemzet száz éves óhaját képezi s melyet mellőzni hazánk érdekeinek legérzékenyebb megsértése nélkül nem lehet. A kikötő kiépítése nem mai eszme. Évtizedek óta foglalkoznak vele s a pénzügyminiszternek tudni kellett volna, hogy annak ma vagy holnap a valósítás stádiumába kell lépni. Régen gondoskodni kellett volna már e kikötő kiépítéséről, hogy mire a vasutak a forgalomnak átadatnak, kész kikötőt találjanak ott a vasúton oda érkezett szállítmányok. Az építkezés eddigi halasztása is megmérhetlen veszteségeket okozott már az ország anyagi fejlődésének, a további halogatás anyagi érdekeink valóságos életveszélyeztetése lenne, mit törvényhozásunk soha meg nem engedhet. Csávolszky Lajos: — A közoktatási miniszter már közelebbről létesíteni szándékozik a még Eötvös által tervezett országos közoktatási tanácsot, melynek szabályzatát több szakférfinak meg is küldötte. A tanács az országos közoktatásra fordítaná teljes figyelmét, s a minisztériumnak javaslatokat tenne, véleményeket adna. Elkészítené a törvényjavaslatokat, oktatásügyi rendeleteket, tanterveket stb. Állana pedig a tanács négy főosztályból: egyetemi, középtanodai, műegyetemi és népoktatási osztályokból, egy elnök és alelnök, s 26 belső taggal. Az elnököt a miniszter előterjesztésére ő felsége nevezné ki 3 évre, a többi tagok részint kineveztetnének, részint választatnának az egyetemi tanács, középtanodai tanáregylet stb. által. Fizetést senki sem húz, a titkár és jegyzők kivételével. — A miniszter egyébiránt e tervezetet csak az eszmecsere és tanácskozások alapjául tekinti. — A bányatörvényjavaslat átvizsgálására összehívott bizottság 2k ülésén a tanácskozás megkezdése előtt felolvastatott az országos magyar iparegyesület részéről beérkezett irat, melyben említett egyesület tudtul adja, hogy Volny József a képviseletről lemondván, említett társulat nézetének tolmácsolására Stoll Károly és Nendtvich urakat jelölte ki. Ez tudomásul vétetvén a horvátországi bányaiparosok azon óhajtását terjesztő elé Vukotinovics bizottsági tag, miszerint a jelenleg érvényben álló ált. bányatörvény még egy ideig leendő fentartását óhajtják azért, mivel abban a kőszénszabadság lévén kimondva, az Horvátországban máig is fentartva van, tehát e fontos iparág fejlődését más netán kevésbbé biztos alap által nem akarnák megzavarni, más részről pedig nem tartják tanácsosnak a határőrvidék visszakapcsolása előtt azt idézni elő, hogy Horvátországban más és a határőrvidéken ismét más bányatörvény legyen érvényben, minélfogva a zágrábi bányakapitányságnak két törvény szerint kellene eljárni. E nyilatkozat azonban nem akadályozza a horvát-slavonországi küldötteket az értelmezlet tanácskozásaiban részt venni. Ezek után elhatároztatván, hogy az elvi kérdések nem előlegesen, hanem az egyes fejezeteknél legyenek megvitatandók, megkezdetett az I. fegyezet tárgyalása. Az 1-ső §., mely a földbirtokos rendelkezése alá nem tartozó ásványokat fentartott és szabad ásványokra osztja, valamint a 2 ik §., mely a fentartott ásványokat meghatározza, elfogadtatott, úgyszintén a 3-ik §. a) és b) pontjai, melyekben a szabad ásványok elősoroltatnak, az utóbbi pontban foglalt ásványok a barnakővel egészítetvén ki. Elvi vita csak a 3-ik §. c) pontja felett t. i. a kőszén kérdésénél fejlett ki. A nagy többség a törvény szövegét, melynél fogva minden fajú kőszén a szabad ásványok közé tartozik — elfogadta, míg Bercsey Lajos, Fülöp Sándor, Balássy Antal, Balás Adolf, Kovács Lajos és dr.Weisz József bizottsági tagok a kőszén ilyetén felszabadítását a földbirtokosnak nyújtandó kárpótlástól tették függővé. — A kisebb bizottság indokolva és írásban fogja külön véleményét beterjeszteni , a többség fentartja magának nézeteit szintén indokolva és írásban beadni, hogy a kormány e két vélemény iránt tökéletesen tájékozva legyen. Hoszabb vitára adott még alkalmat az 5. §. azon rendelete, hogy a bányahatósági és bányabírósági közhivatalok bányatulajdont ne szerezhessen. A többség a bírósági személyzet kihagyását véleményezte s a bányahatósági hivatalnok iránt 12 tag kimondatni kívánta azt, hogy egyátalában bányatulajdont az illető hivatalkerületben ne bírhasson, míg 12 tag e rendeletet oda akarja módosítani, hogy bányatulajdont adomány útján ne szerezhessen. A 6. és 7-ik §., melyek az államnak a bányatörvényhez való viszonyáról és a mértékről szólnak, minden vita nélkül fogadtattak el. városrészek lakói nem merik többé elhagyni házaikat és jobbadára pinczékbe rejtőznek. A támadás az egész harczvonalon folyt és most már a Montmartre dombon levő ütegek is részt vettek a harczban. Issy erőd azonban még mindeddig nem jutott a kormánycsapatok kezeibe. Tegnap a kormány hadseregének tüzérsége újra megkezdte az erőd bombázását. Az erőd déli homlokzata nem egyéb romhalomnál, azonban a felkelők még mindig viszonozzák a tüzet. Egyáltalán még makacs harcz vár a kormány hadseregére, melynek tartaléka is részt vesz most a küzdelemben. E körülmény eléggé bizonyítja, mily válságos a helyzet Paris előtt. Issy erőd azonban alig fogja magát egy-két napnál tovább tarthatni. Azáltal , hogy a kormánycsapatok elfoglalták az issy-i kastélyt s a clamarti pályaudvart, uralkodnak az erőd fölött, melynek körülzárolása most teljes. A clamarti pályaudvart tegnap éjjel foglalta el egy vadász zászlóalj. A felkelők versaillesi hírek szerint ez alkalommal 300 halottat vesztettek. Délután érkezett hírek szerint a kormánycsapatok helyzete kedvező. A főtámadás ismét a nyugati oldalon történik, hol a katonaság folyvást tért foglal. Mac-Mahon főhadiszállása és Versailles között közvetlen távírda összeköttetés létesittetett s a kormány azonnal közzé téteti a főhadiszállásról érkező jelentéseket, melyek a versaillesi lakosság által — a távirda szavai szerint — nagy lelkesültséggel fogadtatnak. Gyászos dolog, hogy a polgárvérben fürösztött fegyer diadalának örülni tud a franczia nemzet egy része. Ilyeneket hallva, csakugyan el kell hinnünk, hogy a franczia nemzet meg van mételyezve és képtelen a szabadság tartós megőrzésére. Szerencsére Francziaországban a vidék lakossága igen józanul gondolkozik most. A községi választások tegnap és tegnapelőtt folytak le s amennyire az eddig érkezett hírekből következtetnünk lehet, a választásoknál legtöbb helyen a mérsékelt republicánus párt lett győztes. Ugyancsak egy d. u. érkezett távirat megcáfolja a hirt, mintha Lyonban új zavargások törtek volna ki. Szintén alaptalan a hír, hogy Dombrowski a kormánycsapatok által elfogatott volna. Ez nem egyéb, mint a versaillesi kormány ügynökei által terjesztett koholmány. A budapesti honvédegylet máj. 2-án közgyűlést tartott Cszetzky Antal honvédőrnagy elnöklete alatt, a máj. 7-diki országos honvédgyűlésre küldendő képviselők megválasztása czéljából. Választás előtt azonban a közgyűlés határozatilag kimondotta, hogy képviselői az orsz.gyűlésen oda működjenek, miszerint a menhát Pesten építtessék. Erre képviselőkül megválasztottak: Szekulis ezredes, Oszetzky őrnagy, Faváry őrnagy, Feleky Harsányi, Girókuty, Mikar, Kótay századosok, Stettner, Borbély, Komáromy, Klement főhadnagyok s Ritter és Pawlowsky hadnagyok. Pótképviselőkül: Weisz főhadn., Horváth hadn. és Reinitz őrmester. Külföldi szemle. Pest, május 3. Az események igazolták azon véleményünket, hogy a franczia nemzetgyűlés s a commune között lehetetlen a békés kiegyezés. Hol mindkét oldalon oly nagy megátalkodottság uralkodik, és hol oly magas válaszfal különíti el az ellenfeleket, ott lehetetlen a kiegyezés. A republikánus liga már előbb hajótörést szenvedett közvetítési kísérleteivel, és így jártak legújabban a párisi szabadkőművesek és Havre városának küldöttei is, kik eredménytelenül voltak kénytelenek távozni Versaillesből. A franczia kormány föltétlen megadást követel és csak aztán hajlandó némi jelentéktelen engedményekre. A harcz mindkét részről növekedő elkeseredéssel vette kezdetét. A bombázás tegnapelőtt oly rendkívüli hévvel folyt, hogy minden előbbi lődözést felülmúl. Egész ütegek sortüzet adtak, úgy hogy Paris környéke sürü füstfellegtől volt eltakarva. Az ágyutűznek leginkább kitett Az angol alsóháznak máj elsején nagyfontosságu ülése volt. A mennyiben a Gladstone minisztérium léte állott koczkán. A jövedelmi adó fölemelésére vonatkozó tvjavaslat forogván szőnyegen, Smith indítványt nyújt be, hogy a ház vesse el a kormány javaslatát, mely czélszerűtlen és jogtalan s főkép a szegény néposztályt sújtja. Stansfield az mondja, hogy a jövedelemadó csak ideiglenesen fog fölemeltetni, s hogy pár év múlva le fog szállitatni. Ward és Hant képviselők megtámadják a kormány pénzügyi politikáját. Lowe kincstárnok védelmezi a kormányt, s azt állítja, hogy az országot védelmi helyzetbe kell tenni. Gladstone hosszabb beszédet tartott ezután arra emlékeztetvén a házat, hogy pártja az adókat hat millió font sterlinggel, az államadósságot pedig tíz millióval kevesbítette. E beszédre az ellenzék részéről C israei válaszolt, a jövedelmi adó szaporítása ellen szólván. Szavazásra kerülvén a dolog, a ház 335 szavazattal 250 szavazat ellenében elveti Smith indítványát és elfogadja a kormány javaslatát a jövedelmi adó fölemelése ügyében. A „Times“ e szavazásról szólván, azt állítja, hogy a többség csupán a minisztérium iránti kíméletből fogadta el a javaslatot. Elvben az egész ház elítéli a jövedelemadó szaporítását. A „Times“ azt reménye, hogy ez nem fog precedens gyanánt tekintetni. * A commune kebelében tart az egyenetlenség. Tegnapelőtt Delescluze is elfogatott, egyike a legradikálisabb férfiaknak. A vihar a commune april 3(aki ülésében tört ki. Delescluze azzal vádolta Cluseret tábornokot, hogy diktátorságra törekedik. Cluseret viszonozta a szemrehányásokat, és végre földhöz csapva kardját, beadta lemondását. Oly emberekkel, milyenek a commune keblében vannak — monda Cluseret — semmire sem lehet menni. A commune azonnal elfogatta a tábornokot, azzal vádolván őt, hogy ő az oka Issy erőd balsorsának. Másnapra Delescluze is elfogatott. A commune még tegnapelőtt, titkos ülést tartott, melyben a körül forgott a vita, nem kellene-e agyonlőni Cluseret tábornokot és Mégyt. A commune aztán elhatározta, hogy a commune tagjai fölött csak maga a commune ítélhet, és más bíróság nem. A távirda hírei között említve volt, hogy a commune május elsején egy úgynevezett közjólétbizottságot állított föl. A nagy forradalom közjólétbizottságát akarta utánozni a commune, ama bizottságot, mely 1793-ban oly terrorismust gyakorolt Francziaországban. A bizottság 5 tagból áll és bizonyos tekintetben korlátlan hatalmat fog gyakorolni. III. évfolyam.