Ellenőr, 1871. június (3. évfolyam, 257-286. szám)
1871-06-11 / 267. szám
hogy akár meghosszitassék a szerződés, akár uj szerződés köttessék, az 1867. 16. t. sz. értelmében annak már itt a ház előtt kell tárgyaltatnia. Nézete szerint törvényszegés volna már az is, ha ezen tételnek a delegatióban való tárgyalása csak megkisértetnék. Ez okból következő interpellátiót ad be: 1. „Tudtával és beleegyezésével történt-e a kereskedelmi miniszter úrnak, hogy az ausztr. Lloyd segélyezése érdekéből a közös külügyminiszter 1872. évi költségvetésébe bizonyos összeg vétetett föl. 2. Ha nem, szándékszik-e miniszter úr az emlitett segélyezési tételnek a magyarországi delegatió részéről tárgyalás alá vételét törvény által biztosított hatalmánál fogva mindaddig meggátolni, mig az ügy érdemére nézve a törvényhozás intézkedni fog.“ A törvény által a miniszter ezen hatalma biztosítva van, mert az 1867. 12. t. sz. 40. §. világosan rendeli, hogy a közös minisztérium a közös költségvetéseket az illető kormányokkal egyetértőleg állapítja meg. Ha tehát ennek elkészítése nem a kereskedelmi miniszter beleegyezésével történt, jogánál és kötelességénél fogva az ellen felszólalni tartozik. Kéri a minisztert, működjék közre, hogy a törvény megtartassák, ha szintén az közügyi törvény volna is. Hiszen úgymond, nekünk nem volna megbocsátható, de sőt mindenesetre büntetésre méltó tény volna, hogy ha mi a közösügyi törvény megsértését csak meg is kísértenők, mindamellett hogy annak alkotásába be nem folytunk. Annyival inkább érdemelhet megrovást és kárhoztatást az, ha a kormány részéről követtetik, vagy kisértetik meg egy oly törvény megsértése, melyet épen többségével egyetértve maga alkotott. (Helyeslés a baloldalon.) Kiss János következőkép interpellálja a közlekedési minisztert. Miután az 1870: XXXIV. t. sz. a Ferencz-csatorna használatáról és kiépítéséről jogérvényesen intézkedett még 1870. jul. 26-án és az engedély okmány 5. §-a nyomán 1870 augustus 26-áig tartatott volna Türr István olaszországi kir. altábornagy mint szerződő engedélyes letenni 400,000 írt o.érték biztosítékot, és a 6. § rendelete szerint pedig a Ferencz-csatornánál a munkálatot egy év alatt megkezdeni. Amennyiben ezen vállalatnál a magyar állam nemcsak a Ferenczcsatorna jövedelmét engedte át Türr István urnak hanem még 388 hold szántó és 58 hold kaszálót ezen felül segélyezés képen s 2.900.000 frtv.értéket ad a vállalkozónak. Mondja meg a miniszter, hogy az 1870 : XXXIV. t. sz. és engedélyi okmányban körülírt és megállapított eljárásnak eddigelé mennyiben van elég téve. Péchy Tamás szintén a közlekedési miniszterhez intéz interpellációt. Van-e tudomása a közlekedési miniszternek arról, hogy vaspálya társulataink, jelesül az osztr államvaspálya kocsijai a külföldre érkezve elfoglaltatnak ottani társulatok által s ez által hazánk kiviteli) kereskedelmi forgalma akadályoztatok? s ha igen, szándékozik-e a miniszter lépéseket tenni az iránt, hogy a bajon a legközelebbi aratás bekövetkezéséig segítve legyen? Babes Vincze: miután a belügyminiszter Stanescu interpellációjára mindeddig nem felelt, kérdi : Hogyan történt, hogy a főispánok kinevezésénél s különösen az aradmegyei főispán kinevezésénél — a megyei nép többségének a románok jogosult kivonatára semmi tekintet nem forditatott? s hogyan tudja a miniszter ezen eljárást összeegyeztetni a nemzetiségi törvényben erre vonatkozólag foglalt intézkedéssel, valamint átalában az igazság és méltányosság követelményeivel ? Irányi Dániel kérdi az elnököt, mi eredménye lett azon sürgetésnek, hogy a főrendiház vegye tárgyalás alá a testi büntetés eltörléséről szóló tv. javaslatot. (Miután Elnök azt feleli, hogy nem tárgyaltatott, szóló folytatja.) A főrendiház jogügyi bizottságának elnöke azt mondá jelentésében, hogy e törvényjavaslatot, mely múlt évi novemberben küldetett a főrendiházhoz csak márcziusban vehette fel azért, mert úgymond, miután az igazságügyminiszter jelenléte kivántatott, azt előbb azért nem lehetett meghívni a jogügyi bizottság kebelébe, mert a miniszter a képviselőházban volt elfoglalva a költségvetés tárgyalásánál. Sem a költségvetés, de legkevésbé az igazságügyi budget tárgyalása nem vett igénybe 5 hónapot, hanem az utóbbi csak néhány napig tartott. Kénytelen tehát kijelenteni, hogy ez nem egyéb ürügynél, mely annál siralmasabb, minthogy először is a képviselőháznak egyhangú határozatával szemben gyakoroltatik, másodszor pedig, mert oly ügynél gyakoroltatik, hol nemcsak a jogegyenlőség, hanem a nemzet becsülete is érdekelve van. De a kormány s különösen az igazságügyminiszter eljárását is roszólnia kell. Miután a képviselőház egyhangúlag elfogadta e javaslatát, a főrendiház jogügyi bizottsága az adatok benyújtására szólította fel, a miniszter azonban mai napig sem nyújtotta be. Szóló a dolgok jelen helyzetében nem tesz indítványt, de kötelességének tartotta a főrendek és a kormány eljárását ez ügynél jellemezni, és a felelősséget azokra hárítani, kiket illet. (Helyeslés.) Simonyi Ernő sürgeti a vallásügyi miniszter válaszát a székesfehérvári püspök ügyében. Pauler Tivadar vallás és közoktatási miniszter felel ez interpellációra. Hivatalos felszólítása folytán a székesfehérvári püspök hozzá intézett írásbeli beadványában kijelentette, hogy a vaticáni zsinat ápril 24-én és júl. 18 án hozott dogmatikus határozatait 1. év január 18-án Rómából püspöki helyettesének megküldötte azon meghagyással, hogy azokat a plébániákkal közölje, és hogy ennek folytán a kihirdetés megtörtént. Ami a másik kérdést illeti, mit szándékozik a kormány tenni ? erre válasza a következő : a kormány a korona jogai megóvására és fentartására az eddigi gyakorlatnak és az állami hatalom jogkörének megfelelő intézkedéseket szándékozik alkalmazásba venni. (Élénk helyeslés.) Simonyi Ernő örömmel hallotta a miniszter válaszát, mert úgy hiszi, hogy a kormánynak oly eljárása, milyenről a miniszter nyilatkozott, csakugyan a leghatásosabb óvszer lesz az ellen, hogy a vallásos mozgalmak az országban ne terjedjenek. Ennek folytán köszönettel veszi a választ. — A ház tudomásul veszi. Andrásy Gyula gr. miniszterelnök a következő szentesített törvényczikkeket nyújtja át: A határőrvidék és a fiumei tengeri kikötők kiépítésére megajánlott összegek fedezéséről, a horvát szlavónországi államutakra megkivántató póthitelről, a fiumei kikötő kiépítéséről, a Zólyom Beszterczebányáig építendő vasúti szárnyvonalról a közbiztonság helyreállítása végett tett rendkívüli intézkedésre szükséges póthitelről a Svéd-Norvég Királysággal 1868-ik évi jan. 2-án a közbüntettesek kölcsönös kiadása tárgyában kötött államszerződésről, a Francziaországgal 1855. nov. 13 án a közbüntetettesek kölcsönös kiadása tárgyában kötött államszerződés kiegészítése végett 1869 febr. hó 12-én kötött pótegyezmény tárgyában ; továbbá a magyar földhitelintézetről, az első folyamodású bíróságok rendezéséről, az első folyamodású kir. törvényszékek és járásbíróságok életbeléptetéséről, a kir. ügyészségről, a japáni császárság, a syami királysággal kötött kereskedelmi szerződésről, a guatemalai köztársasággal kötött kereskedelmi és hajózási szerződésről a weroe vidéki posta távírda és tengerészeti szolgálat 1871. évi költségeinek fedezésére szükséges póthitelről, a chinai császársággal kötött kereskedelmi szerződésről, az észak-amerikai államokkal kötött konsulsági egyezményről, továbbá a községek rendezéséről szóló törvényczikkeket. — E törvényczikkek felolvasása után az ülés végetért. A legközelebbi ülés hétfőn lesz. Napirend: a még hátralevő szentesített törvények kihirdetése. ■* A főrendiház ülése. Elnök Majáth György. Bujanovics Sándor képviselőházi jegyző kihirdetés végett átnyújtja a miniszterelnök által a képviselőházban beterjesztett szentesített törvényeket. — Felolvastatnak s miután még az elnök Bittó István kineveztetéséről jelentést tett, az ülés befejeztetett. Bravissimo „Reform“! A „Reform“ ban valaki feláll a bölcseség és csalatkozhatlanság talapzatára, megleckézve a baloldali lapokat, hogy miért írnak a német nyelvet fölkaroló „magántársulatok és magánüzletek“ ellen. A „Reformétól nem vártunk egyebet. E lapnak bevett szokása becsmérelni mindent, ami nem az ő részéről jó. Most is tetszeleg magának ama hitvány szerepben, hogy ellenkezésbe helyezi magát a fővárosi sajtó legnagyobb részével. És miért? Azért, mert esetleg nem ő kezdte megróvni a német nyelvet fölkaroló vállalatokat. Az ily eljárás sem nem lejális, sem nem hazafias. Hanem hát teljesen megegyezik a „Reform“ párttaktikájával. Felelni a „Reform“ által fölhozott állításokra csak azért tartjuk szükségesnek, nehogy valaki félrevezettessék azon sophismák által, melyeken e lap okoskodása rendszerint alapulni szokott. Mert ha a „Reform“ látni és hallani akarna, ahelyett, hogy behúzza magát jobboldaliságának subájába, akkor nem állíthatna olyan ferdeséget, miszerint mi a türelmetlenséget hirdetjük. Mit kíván az egész fővárosi magyar sajtó tán az egy „Reform“ kivételével ? Sem többet, sem kevesebbet mint azt, hogy adassék meg a magyar elemnek s a magyar nyelvnek az, a mi mindkettőt a jog s a méltányosság alapelveinél fogva megilleti. Ha e követelés türelmetlenség, akkor nem tudjuk, mit tartsunk a „Reform“ észjárásáról és érzületéről. Ugyan ki mondta közülünk, hogy a született német beszéljen magyarul ? Beszélhet tőlünk akár japáni vagy mongol nyelven, ha kedve tartja. Hanem igenis megköveteljük azt, hogy ha német vállalkozó nyit üzletet Pesten és gyarapodni akar a magyar közönség pénzén , alkalmazzon magyarul beszélő személyzetet helyiségében, röviden ismerje el Magyarországon az uralgó nyelv jogát. Ha ezt e vállalkozó tenni nem akarja, akkor ránk nézve beáll a kötelesség, hogy figyelmeztessük a közönséget helyiségére. A közönség tudni fogja, mit tegyen az e fajta emberekkel szemben. Korlátozni valakinek egyéni szabadságát, az nem jut eszünkbe. Ám méltóztassék örökké német firmákat tartani, németül dugni zsebre a magyar ember pénzét, német részvénytársulatokat alakítani sat! Biztosítjuk önöket germanizátor uraim, hogy egyéni szabadságukat nincs szándékunk korlátozni. Hanem a miénket se merje korlátozni senki. A mi egyéni szabadságunk pedig ez ügyben az, hogy hírlapírói állásunknál fogva jogunk, hazafias érzületünknél fogva pedig kötelességünk figyelmeztetni a közönséget e vállalatokra. Többet nem akarunk, s aki e feladatunk teljesítésében utunkat akarja állni, az a magyarosodás az a hazafias hírlapirodalom ellensége. Ha akadnak ilyenek, mindenkor be fogjuk őket mutatni a nemzetnek. A közönségnek tartoztunk bebizonyítani , azt hogy mi nem hirdetünk türelmetlenséget, hanem egyedül méltányosságot követelünk a magyar nyelv iránt. Hogy mennyire osztja a főváros magyar lakossága e törekvésünket és eljárásunkat, azt bizonyítják a hozzánk érkező tömeges helyeslő levelek, bizonyítják az elnémetesedést ostorzó fölszólalások, melyek közül közölni fogjuk a kiválóbbakat. A közönség tehát, s ezt kiváló megelégedéssel mondhatjuk, fölfogta és helyesli a fővárosi magyar sajtó solidáris eljárását a germanisatió ellen. Akármennyire szeretné is a „Reform“ a dolgot úgy adni elő, hogy csupán a baloldali sajtó intéz támadást a germanisatió terjesztői ellen — a tények, a cáfolhatlan hangosan szóló tények arcul ütik hamis állítását. A „Pesti Napló“ csak tegnap jelentette ki, hogy valamint eddig, úgy ezentúl is registrálni fog minden germanisztor törekvést, és hozzá hasonlón a jobboldali írók által szerkesztett szépirodalmi és politikai hetiközlönyök is úgy szólva kivétel nélkül csatlakoztak ez ügyben az ellenzéki sajtó eljárásához, mert ez a hazafiasság s a nemzeti lét oly kérdése, mely előtt eltörpül minden párttekintet, és melyben a kezet nyújtunk egymásnak valamennyien. A „Reform“ seperatótuma teljesen illik eddigi kétkulacsos szerepéhez. Csak bátran előre uraim, ha nem tartják már szükségesnek fölvenni az álcrát. Gyanúsítsanak, ferdítsenek, dobjanak követ ránk, mert meg akarjuk adni a magyar nyelvnek azt, amihez szent joga van. Mi s a hazafias magyar sajtó zavartalanul fogunk haladni eddigi utunkon, nem törődve e nyomorult seperat votummal, mely után tisztában lesz minden elfogulatlan magyar ember arra nézve, mit tartson a „Reform“ érzületéről. Hanem azért Herostratus híres férfiú, s a „Reform“ magyar lap! (B.) Ferry helyett Say Léon neveztetett ki a Szajna megye profetjéül, mi felette megörvendeztette a párisiakat már csak azért is, mert tudják, hogy Say mindenkor határozott ellensége volt Haussmann rendszerének. A tengerészeti miniszter körlevelet intézett a tengerészeti fegyvertárak parancsnokaihoz, melyben tudtukra adja, hogy a kormány sajnálattal látná, ha továbbra is idegen munkások nyernének alkalmazást a franczia kikötőkben s ez okból lelkekre köti, miszerint kiválóan franczia erőket alkalmazzanak. A haditörvényszék későbbre halasztotta üléseinek megkezdését, mivel Groussetnél és másoknál legközelebb fontos okmányok találtattak elő. A posta Páris és a vidék között teljesen helyre van állítva. Au mae hg Normandiából tegnap St-Germainbe érkezett. A párisi foglyok a Satory táborból Új-Caledoniába fognak szállíttatni, és pedig húsz külön osztályban, mindegyik 1000 foglyot foglalván magába. A Bonapartisták hírlapokat indítanak meg a tartományokban, hogy minden áron plebiscitum elrendelésére ösztönözzék, illetőleg kényszerítsék a kormányt. Említettük volt, hogy a kormány minden további váratlan zendülés teljes meggátlása végett magában ben Páris belsejében erődöket szándékozik emeltetni s mint újabban halljuk ez erődök a Montmartre-n és a chaumonti magaslatokon terveztetnek. A poroszok St Denisből kivonultak s a szász hadtest első hadosztálya Quentin erődből szintén útra kelt Németország felé, míg a második hadosztály Mezséresen kerészül szintén rövid időn távozni fog. Ezzel megegyezőleg a franczia foglyok ehó 10 éig mindnyájan vissza fognak térni hazájukba. A Patrie szerint jövő hó 5-éig Francziaország 800,000 hátultöltő puskával fog rendelkezni, nem számlálva azokat, melyek közelebb , párisiaktól elszedettek, vagy még a háború alatt megrendelve, a kellő időre be nem szolgáltattak. Ugyanezen lap szerint a katonai újjászervezés szintén erélyesen halad s július hóban Francziaország 420.000 főnyi hadsereg fölött fog rendel-kezni. A Vendőme szobrot illettőleg legközelebb eszmecsere merült fel a nemzetgyűlési osztályokban. Egyik azt kívánta, hogy a fenálló talapzatra egyszerűen csak a háromszinti zászló tűzessék ki, nyolcz a mellett volt, hogy maradjon minden úgy, amint van; egy hogy a kis káplár szobra által helyettesittessék ; végül egy, hogy a Béke szobra helyeztessék a talapzatra. De utóvégre is oda ment ki az e czélra kinevezett bizottság határozata, hogy Francziaország szobra állíttassák vissza. Az osztálytábornokok jelentést fognak benyújtani a közelebb lefolyt ostrom alatt tett hadmiveleteikről, melyeket a főhadparancsnokság összeállítván, a nemzetgyűlés elé fog terjeszteni, honnan aztán az, egész nagybecsű munka a közönség tudomására fog juttatni. Mac-Mahon táborkarának kiséretében tegnap bejárta a boulevardokat s meglátogatta a négy parancsnok főhadiszállását; a nép mindenütt hangos éljenzéssel fogatta a tábornagyot. Duva-nak, a commune egyik elhalt tábornokának fiatal, szép nejét, ki tényleges részt vett a felkelésben, tegnap elfogták s Versaillesba szállították. Budesknak szintén elötalálták egyik rendeletét a bellevillei polgármesteri hivatalban, melyet dátum nélkül a Pére la-Chaiseben felállított ütegek parancsnokához intézett, s mely igy hangzik: Párisi commune. — Jólétbizottság. Páris 1871 — Lődd a tőzsdét, a bankot, a postát, a Victoire és a Vendomert, a tuileriak kertjét és a Babylone laktanyát. A városházát Pyndy parancsnoksága alatt hagyjuk s a had- és jólétbizottságok, valamint a jelenlegi communetagok a 11-ik negyed városházába kölöznek át. Innen szervezzük az ellenállást a végletekig, történjék bármi is. — E u d e s. A tbk egy fiatal, szép és tüzes párisi hölgygyel élt utóbbi időben, ki szüntelen oldala mellett volt s jelenleg szintén versaillesi fogságban ül. Pá r is. — Jun. 6. — Jules Favre hallomás szerint felelni szándékozik Napoleon hg. levelére — távirják a D. Newsnak Párisból. Az uj hadügyér, Cisseyk jelenleg 61 éves s az ősrégi burgundi családok egyikének ivadéka. Metzben az által tűnt ki, hogy Bazaine kapitulálása ellen tiltakozott s az egész hadsereg tömeges kirohanását sürgette. Jules A helyzet Párisban. — A „La Vérité“ után. — Párisi levelezőnktől a mai postával pár franczia lapot vettünk s ezek közöl a fenebbi ezeket mondja f. hó 4-ki számában a főváros helyzetéről: Páris az öt havi porosz ostromzár s a terrorismus után, melytől csak nemrég szabadult meg, nyugalmat, békét óhajt; a lakosságnak csak egyetlen gondolata van: a lehető legrövidebb idő alatt elhárítani a külháboru s a polga villongások borzasztó csapásainak nyomait. Több kapu meg van nyitva a szabad forgalomnak s a vasutak legközelebb megkezdik a rendes közlekedést, a posta pedig visszaállítja az egykori kapcsot a tartományok és a főváros között. Reméljük, hogy a normális élet eme szabatos működésének visszatérésével, számos fájdalmas visszaemlékezés, előítélet és félreértés el fog tűnni, amelyeknek tulajdoníthatjuk közelebbi szerencsétlenségünk legnagyobb részét. Kereskedésünk és iparunk érdekei szintén hatalmasan sürgették már e szabad mozoghatást, mely egy nemzet tevékenységére elkerülhetlenül szükséges. Továbbá soha nem éreztük nagyobb szükségét annak, hogy összeköttetéseinket gyarapítsuk, mint épen most, a különböző politikai pártok szemben állanak egymással, a tusa minden pillanatban kitöréssel fenyeget közöttök s talán már jövő hétfőn Aumale hg. és Josville hg. képviselővé történt választásának igazolása alkalmával döntő csatára kerül a dolog. így aztán szükséges, hogy ne maradjon zár alatt tovább is a város, mely Francziaországnak ezután is legfontosabb és legbefolyásosabb városa marad. Ami az ostrom állapotot illeti, mely azon borzasztó zavarnak kényszerű következése, a melynek áldozataiul estünk, — ezt hosszúra nyújtani lehetetlen; össze nem fér ez továbbá a választási időszakkal sem, pedig a nemzetgyűlés a pótválasztásokat halaszthatlanoknak tartja. Még néhány nap s visszanyerjük közjogainkat. A kormány, igaz, ezután is Páris falain kívül fog ülésezni s újabb intézkedésig Versailles lesz a politikai főváros. Ez azonban szerintünk mellékes dolog. Sokkal nagyobb érdekeltséggel nézünk mi azon vita elé, melynek tárgya a hadsereg újjászervezése leend. Thiers tisztán az 1832-iki törvényhez akar visszatérni, míg az illető bizottság az átalános katonai kötelezettség életbe léptetése mellett harczol. Míg mi sebeinket tapogatjuk, Poroszország minden idővesztegetés nélkül munkához lát, s mindent megtesz, hogy Elsasst és Lotharingiát magának szívvel lélekkel megnyerje. A hadsereg szervezésére alakult bizottság tegnap ült össze s heves vita után, melyben sokan a Thiers által is támogatott 1832-ki törvény mellett szólaltak fel, míg mások az átalános katonakötelezettséget hangsúlyozták — végre ez utóbbi rendszer fogadtatott el egyhangúlag. Jules Ferry a párisi mairekhez a következő köriratot intézte m. hó 30-áról: " „Polgármester úr! Mig a municipális választások , az ápr. 14-ki törvény szerint megtörténhetnének, s szükséges, hogy a párisi iskolák törvényes állapotukba helyeztessenek vissza. Az ostromzár alatt több polgári iskola nyílt meg s ezeknek továbbra is fen kell maradniok! Némely negyedben történtek azonban változások, a melyeknek helybenhagyását megtagadtam s a melyek a márcz. 18-ki lázadás alatt keletkezettekkel együtt érvénytelenek és fen nem állhatnak. Ennél fogva gondoskodjék ön róla, hogy az ostrom előtti iskola tanszemélyzete működését megkezdhesse, még pedig június hó 5-ke előtt.“ A St-Lazare indóház a legélénkebb látványt nyújtja: tele van érkező utasokkal, kik részint házaikba térnek vissza, részint külföldről s a tartományokból sereglenek a főváros szemlélésére. Thiers neje szintén köztünk van több nap óta szorgalmasan hajhászva a műkincseket és gyűjtemény-darabokat, melyek a sz.György téri palota lerombolásakor széthordattak. A Vendome szobor bronz bevonatának számos apróbb darabjait elhordták volt a párisiak emlékül s most a kormány felhivja az illetőket, hogy e darabokat haladéktalanul beszolgáltassák, vagy azoknak hollétét bejelentsék a Vendome téren felállított közmunka-hivatalban, különben az 1871 máj. 12 iki törvény határozatai alá esnek. A rendőrség, a Paris Journal szerint, részben Párisban, részint pedig Versaillesban helyezi el személyzetét s a rendőrfőnök a szükséghez képest szintén itt vagy amott fogna tartózkodni. Chaudey Gusztáv fiát, ki jelenleg Cordoned lyceum negyedik osztályában tanul, Jules Simon közoktatási miniszter az állam által adoptáltatát s kiképzéséről gondoskodni szándékozik. A commune tagjai közül eddig a következők eleséséről, vagy kivégeztetéséről vau tu lomásuuk : Quentin, Delescluze, Billioray, Amouroux, id. Gaillard Dombrowski, La Cécilia, Courbet, Millióié, Der«u.e, Cluseret, Protot, Naplas Piquet, Boulanger, Gambon, Rigault, Vermorel, Durand, Mortier, Fontaine, Miot, Babick, Lefranqais, Brunet, Valles, Bosquet, Pariséi, Lévéquö, Tony Mollin, Lullier, Durassier, Matburel, Humbert, Brunereau, Melin, Treithard, Régére, Ch. Martin, Jourde, Varlin, Vaiilant. Berger e t-ről halljuk, hogy elfogatván, a katona iskolában nejével együtt agyonlövetett; igazi lakásán a Chaumiére utczában egy egész fegyvertárt találtak nagymennyiségű lőporral együtt. Bergeret csaknem mindenféle foglalkozást űzött életében, legutóbb egyik nyomdában correctori állomást töltött be. Vermort azonban „France“ szerint nem halt meg, de veszélyesen megsebesülve Versaillesba szállíttatott. A mai nap elfogatott Lacord, Hauser, Marechal és Grélier. Lacord egykori szakácsa Geilon kőbányában találtatott fel, Hauser falragaszok nyomtatásával foglalkozott, Maréshal a Journal du Peuple lap szerkesztője és Grélier, a malgréui miniszter bádogos volt. Rochefort a börtönben. — A „La Verité“ után. — Rochefort Versaillesban, a sz. Péter utczai börtönben van letartóztatva, — írja f. hó 5-ik számában nevezett lap, melyet párisi levelezőnktől vettünk. Egyikét foglalja el azon czelláknak, melyek korábban a halálra ítéltek számára szolgáltak ; e czella igen szűk és homályos, minthogy világosságot a szintén nem igen napos folyosóról nyer. A Lanterne szerkesztője néhány nap óta aggódó, elmélyedt és hallgatag, sőt néha azt is véteti észre őreivel, hogy nyughatatlan sorsa miatt. Keveset beszél. Villás reggelije coteletteből és hónapos retekből áll, mihez néha pár tojást is elfogyaszt még pedig, a legjobb étvágygyal este ebédjének azonban alig tudja felét elkölteni, de ami megmarad, gondosan félreteszi másnap reggelire. Follet abbé, a börtön lelkésze, csaknem naponkint látogatást tesz nála. Rochefort udvariasan, de hidegen fogadja s nem kér tőle semmit. De a közelebbi napokban mégis elfogadott tőle néhány könyvet, noha alig nézett beléjök, elméje nem hajlandó az olvasásra. Közte és a lelkész között a találkozás rendesen eme rövid párbeszédre szorítkozik : Nincsen-e valamire szüksége Rochefort úr ? — Nincsen abbé ur, köszönöm. Rochefort azonban néhány nap óta igen sokat ír. Emlékiraton dolgozik talán, vagy a márcz. 18-ki fölkelés történetét írja? nem tudja senki. .Annyi áll, hogy a nap kétharmadát íróasztala mellett tölti, sőt mivel gyakori álmatlanságban szenved, éjjel is felkel és ír. Nagyon boszantja, hogy czellája nem elég világos s panaszkodott, hogy a múlt esős napokban kellő délben meg kellett gyújtania a gázt s ugyanekkor felkiáltott őre előtt: „St-Pélagie mégis többet ért e helynél !“ Rochefort különben a „Pali-Mail Gaz.“ levelezője szerint marquissá lett, mivel atyja 81 éves korában közelebb hunyt el nagy ínségben. A touristák Párisban. Azt hinné az ember, hogy a világ a sensatiók eme korszakában is tökéletesen jóllakott mára lefolyt napok borzadalmaival s mégis azt kell tapasztalnom, hogy sok embernek még mindez nem elég, amennyire legalább az ide érkezett touristák beszédeiből kivehető — írja a D. News egyik levelezője f. hó 5-éről. Már több csoporttal találkoztam, melyek a legnyíltabb őszinteséggel megváltották, hogy teljesen le vannak hangolva. Látták a romokat mind ? Igen. Egy bérkocsi öt franknyi szerény összegért körül hordozza őket a romokon s ők még több rom után kiáltozva térnek vissza szállodáikba. Lehangoltságuk különben már akkor kezdetét veszi, midőn Párisba belépnek, tetőpontját pedig a Pére-la Chaise temetőben éri el. Midőn az északi pályaudvarban a vonatról leszállanak, éhes tekintettel néznek körül és látják — mint előbbi időkben — a pompás boulevardot gondosan fölöntözve és járókelőktől, hemzsegve. Egyetlen leégett ház, alig egy-egy bezúzott ablak, egyetlen torlasz nem tűnik elébek, nem látnak kivonakoló katonákat, nem nyargaló lovasságot s a nép mint rendesen, gondtalanul jár alá - fel. Disraeli hőseinek egyike felfedezte, hogy az angol nyelv négy szóból áll: csinos, kedves, borzadalmas és badar. Beaumarchais a „Figaro lakodalma“ czímű nagyszerű vígjátékéban Disraelinél jóval előbb azt mondatta híres borbélyával, hogy Angliát két szóval be lehet járni s e két szó: God-dara. Ha most mi ugyanily modorban akarnánk nyilatkozni a franczia nyelvről, mi is azt mondhatnák, miszerint ez is igen kevés szóból áll s e kevesek közé kell számítanunk első helyen a „komoly" szót. A franczia lapok tele vannak beszókiáltással; azt hiszi talán valaki, hogy mindez komolyan történik a legkevésbé sem; e kiáltások meggondolatlanul s minden belső meggyőződés nélkül szaladnak ki. — Néhány hó előtt ugyanezen kiáltásokat hallottuk a poroszokkal szemben, poroszellenes ligák alakultak, melyekben minden párisi esküvel fogadta, hogy némettel üzletbe nem bocsátkozik és Francziaországban, főleg Párisban németet meg nem tűr. Most minden düh el van feledve. Alig múlt el azóta három hó s a németek már is félelem nélkül járják össze Páris utczáit. — A journalisták, kik előbb a poroszok, most a commune ellen boszut kiáltoznak, egyedül a sensatiók iránti előszeretetből teszik ezt; e sensatió azonban csak mulékony s holnap talán egészen ellenkező sensatiónak enged helyet. Mulattató továbbá a francziák azon képzelődése, hogy a midőn Anglia megnyitja karját a commune emberei előtt, saját romlására tör, mert szerintök a franczia bárhova vetődjék a világon, roppant befolyást szokott gyakorolni az illető tartomány közhangulatára. A párisiak világosan látják, hogy a commune emberei Angliába menvén át, convertálni fogják az angolokat s a hűtlen Albion ily módon fog bűnhődni a párisi felkelők iránt színre hozott elnézéséért. A beszéd főtárgyát képezi most itten Napóleon hg, levele Favrehez és Pascal Grousset elfogatása; ez utóbbiról mindenki azt hitte, hogy megmenekült s már kárhoztatták a poroszokat. Most már azonban azt is bizonyosnak tartják, hogy Félix Pyat is Parisban lappang s a rendőrök ismert erélyekkel szaglálnak utána. Grousset lakásán némely lapok szerint több igen kompromittáló levelet talátak a nemzetéryhl®,s szélsőbaloldali képviselőitől, valamint néhányat Washburne amerikai követtől is, melyekben ez Grousset-t per „mon cher ami“ titulálja. Rochefortról azt beszélik, hogy halálra van ítélve, sőt némelyek azt is tudják, miszerint titkon már ki is végeztetett. A hivatalos lapból Ő Felsége a következő legfelsőbb kéziratokat bocsátotta ki: . ... Kedves miniszter Horváti A midőn önt ministeri állásától saját kérelmére ezennel kegyelemben felmentem, indíttatva érzem egyúttal önnek eddigi hi és buzgó szolgálatai felett teljes elismerésemet kifejezni. Kelt Meránban, 1871. évi jun. hó 5-én. Kerencz József, s. k. Gróf Andrásy Gyula*8'^* Kedves Bittó! Magyar ministerelnököm előterjesztésére Hitl ......v.ni Sti«.Asnly ministaremmás zennel kinevezem. Kelt Metánban, 1871. évi jun. hó 5-én. Ferencz József, s. k. Gróf Andrásy Gyula, 8. k. Magyar belügyministerem előterjesztésére, a vezetése alatt álló ministeriumhoz Havas Sándor osztálytanácsost min. tanácsossá, Torkos László min. tikárt oszt. tanácsossá, Soffer György tiszteletbeli min. titkárt valóságos minister titkárrá, Markus Sándor ministeri fogalmazót tiszteletbeli ministeri titkárrá, és gróf Zichy Géza vallás- és közoktatási ministeriumi tiszteletbeli segédfogalmazót tiszteletbeli ministeri fogalmazóvá nevezem ki. Kelt Lehenbrunnban, 1871. évi jan. hó 7-én. FerenczJózsef, s. k. Tóth Vilmos, s. k. Vallás- és közoktatási magyar ministerem előterjesztésére dr. Rónay Jáczínt, bemdékrendi áldozárt, a magyar tudományos akadémia rendes tagját s oszt. titkárát, a mondott ministeriumhoz osztálytanácsossá nevezem ki. Kelt Bécsben, 1871. május hó - án. Ferencz József, s. k. Dr. Pauler Tivadar, s. k. A pénzügyminister Mráz Ágostont és Kálmán Károlyt, a budai pénzügyigazgatósághoz fogalmazó gyakornokokká, Skonda Kálmán adóhivaali tisztet ellenőrré, Habinay Kálmán adóhivatali ellenőrt adószedővé, a beszterczebányai jószágigazgatósághoz Jakobai Samut építészeti mérnökké, Bennert Gyulát Il-ad, C a 11 e i Honorátot pedig Ill-ad osztályú számtisztté, továbbá Kozacsek Józsefet I-sö osztályú irodatisztté Niki Zsigmond, Illés Nándor és Fekete Lajos m. kir. erdészeket és a selmeczi bányászati és erdészeti akadémia helyettes segédtanárait, ugyanoda rendkívüli erdészeti tanárokká nevezte ki. Hírek. Pest, jul. 10. — A Kezinczy-alapitvá ny. A „Hon"ból vesszük át a következőket: Még talán lesznek a hazában, a kik emlékezni fognak rá, hogy egy nemzeti adakozás történt Kazinczy-alapitvány czim alatt, melynek ezek voltak czéljai: — Kazinczy emlékének fentartása hajdani birtokán és lakhelyén, e végett a széphalmi ház és birtok megvásárlása, s az alapítvány jövedelméből Kazinczy Ferencz utódainak évdijjal segélyezése, s nevezetesen a kiskorú Kazinczy árvák neveltetése. A nemzeti adakozásból oly összeg gyűlt be, hogy mindezen czélok létesítése biztosítottnak látszott. Az idén azonban a Kazinczy árvák özvegy anyja kap egy tudósítást az akadémia titkárától, melyben értesíttetik, hogy a kezelőbizottmány a tőkepénzt 5—6000 frt híján, mind beleépítette az emléképületbe, már tavaly a bizottmány tagjai a saját erszényükből fizették az árvák évdíját, azt azonban az idén is tenni nem hajlandók, s ennélfogva az évdíjat fizetni nem lehet, talán csak felét; vagy el kell adni a széphalmi jószágot, és az emlékházat, hogy az évdíj fizethető legyen. Ez olyan eljárás, mely kényszerít bennünket a kezelő bizottmányt felhívni, adjon felvilágosítást a közönségnek az iránt, miként történhetett a Kazinczy alapítványnak ilyen kezelése, mely azt hármas rendeltetése czéljától elfordította ? — Grisza Ágostot, e derék magyar embert majd minden hazánkfia ismeri, aki megfordult Párisban. Elmúlt 20 éve, hogy elhagyta hazáját, de családja mindig valódi magyar kör volt, s gyermekei mind kitűnő magyar nevelésben részesültek. Az ostrom és a lázadás alatt is Párisban tartózkodott, családját Pestre küldve a vész elöl. Most azt olvassuk a „Kölnische Zg“ hm, hogy a versaillesiak elfogták, mert a fölkelés alatt egy nemzetőri zászlóalj parancsnoknak enni adott. Csakis az osztrák-magyar követ többszörös köz bejárására bocsátották szabadon. A hír közelről érdekli lapunkat, miután egyik beli munkatársunk útján összeköttetésben vagyunk Grisza úrral, s tőle közöltük a ballonon érkezett leveleket is. Annyi bizonyos, hogy Pesten levő családja mit sem tud az itt érintett eseményről. Szívünkből óhajtjuk, hogy semmi kellemetlenség vagy baj ne érte legyen a derék magyar embert, ki annyi jó szolgálatot és helyes útbaigazítást nyújtott Párisban megfordult honfitársainak. A főrendiek által sanyargatni kívánt telepítvényesek érdekében Tisza Kálmán azt az indítványt pendítette meg a képviselőházban, hogy telepítsük ezeket az álladalmi pusztákra. Az indítvány már viszhangra talált. Kristó Mihály hm.vásárhelyi előkelő gazda kezdeményezése folytán 300 folyamodást adtak be egy 8000 holdas alföldi kincstári pusztának örök áron megvehetéséért. — A fővárosi tolvajok vakmerő bizalommal vannak a közbiztonság őreinek aluszékonysága iránt, s nem is csalatkoznak. Tegnap éjjel például a párisi utcza uri-utcai részén levő vasrácsos kapu egyik vas léczét átfűrészelve találták. Éjjel történhetett, mégpedig hosszabb idő alatt. Valószínűleg járókelőktől riadtak el a jómadarak, mert a kapitányságnál semmit sem tudtak a vakmerő kísérletről. Az úri utcza még éjjel is élénk, s a kísérlet színhelyétől 20 lépésnyire konstabler-állomás van. A múlt éjjel pedig épen a városházával szemközt levő déligyümölcsös kereskedésbe törtek be tolvajok s elvitték a készletben levő 700 frtnyi ezüst pénzt, és 10 frtot bankjegyeket. — Az országos középtanodai tanáregylet kedden, e hó 14-én d. u. 6 órakor a főreáltanodában választmányi ülést tart. — Az akadémia Bálint Gábor orientalistát keletre küldte, hogy Kazánban tanulja meg a mongol nyelvet.’ Bálint tegnapelőtt indult el hosszú útjára az „Orient“ nevű gyorsgőzhajón. A herczegprímás tegnap Budára érkezvén, hosszasabban értekezett Pauler miniszterrel, ki úgy látszik nem tudta kapacitálni a felől, hogy, a congressusi határozatokat a magyar kormánynak kell benyújtani, mert a prímás ennek őfelségénél leendő benyújtására ehó 12-én egy küldöttséget vezeti Bécsbe. A Sziglige ti „Nő uralom" czimű vígjátékát pár nap múlva Lipcsébenis előadják „Wenn die Frauen regieren“ czim alatt.