Ellenőr, 1871. október (3. évfolyam, 364-389. szám)
1871-10-01 / 364. szám
Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre il 5 írt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nodor-utcza 6. szám. Semmit sem közlőnk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor utcza 6. sz.) intézendők. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri I A nyilt-tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . 10 kr. | Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sas utcza 14. sz. ala intézendők. 36. szám. Vasárnap, October 1. 1871. IL évfolyam. I-‘J .................................................................................................................................I I --------------ff ' if ■ lni Bäinligl WailirTTTTMkSMBii-------------------------------------------------------------------------| | --------' ■ SSSSSBSBSSm , | III. 1- JSBSBMBB Aa „IJIenor“ ara egy évre .... 20 forint — kr. félévre..........................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 19 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Ajk Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két sas utcza 14. sz.) Százaik a könyvárus után történő megrendelések után az „ellenőr“ részéről nem adatik. Az előfizetést legczélszerűbben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni postai utalványozás által. A negyedévi előfizetések megtorlódása sok munkát adván a posta- és kiadó-hivataloknak, kérjük a közönséget, méltóztassék megrendeléseit s illetőleg ezeknek megújítását minél korábban tenni meg, nehogy a lap vételében fenakadást vagy késedelmet tapasztaljon. Andornak, sept. 28. (M.) Nagy meglepetéssel olvasom, hogy amit már nem reméltünk ezen ülésszakban, mégis megtörtént — Pauler miniszter úr felelt. Nem mondhatjuk: prodit ridiculus mus, mert ismerve embereinket, ilyenformát vártunk felelet esetére. Tehát be kell érnünk az audiendum verbum regiumféle curiosummal, melyet hosszas fejtörés után a lomtárból előhoztak. Gondoltuk előre, hogy az állam, a kormány, a törvény tekintélye s a kiváncsi közvélemény ezzel kapja ki apai és anyai jussát, de arra nem voltam elkészülve részemről, hogy a „nincs tudomásom“ féle naivsággal még egyszer szerencsét próbáljon a miniszter úr. A Jekelfalussy püspök viselt dolgairól sem akart lenni eleinte tudomása; most már nem lehet kételkedni, hogy a többi püspök úr sem jobb a deákné vásznánál, minélfogva legalább is tömeges audiendumi tablottkat várhatunk, nagyobb hatás kedvéért talán bengáli tűzzel. Minden kétségen kívül constatírozva van most már, hogy a kormány a papokat legyezgeti. Roszul számít, túlbecsüli az előnyöket, melyeket várhat a papok részéről, túlbecsüli a bajt, melyet neki a papok okozhatnának azon esetre, ha őket magára haragítaná. A papok barátsága nem érdemes arra, hogy érezte a kormány saját és átalában az állam tekintélyét compromittálja, hogy maga és pártja szabadelvűségi reputatióját lerontsa. Túlbecsüli a kormány az említett előnyöket és bajokat, mert valószínűleg túlbecsüli a befolyást, melyet a papság a népre gyakorol. A nép igenis ragaszkodik vallásához, de megkülönbözteti az oltár előtt álló áldozást az ágybér-exequáltató paptól, s az utóbbi sem társadalmi, sem politikai téren nem bír különös népszerűséggel. A fanatismusra, hála istennek, egyátalában nem tapasztalunk népünknél hajlandóságot sem a jelenben, sem a múltban. Van babona, van bigotéria nálunk is, mert van tudatlanság, de a különböző felekezetek egyre másra igen jól megférnek egymással. Nem kell tehát attól félni, hogy a papság, ha felingerlik, majd előveszi a fanatismus fegyverét s egy új és pedig veszélyes mozgalommal fogja nevelni zilált viszonyainknak különben is eléggé aggasztó zűrzavarát. De magánál az alsóbb papságnál sem hiszek erre létezni valami különös hajlamot. Az ultramontán buzgalom, a mennyiben nálunk is megvan, egyedül a magasabb klérus és azon fiatal papság körében létezik, mely még nem régen lépett ki a papnöveldéből s melynek különösen tehetségesebb és tevékenyebb része el van bóditva a beszivott jezsuitismus mákonya s el van ragadtatva a kövér kanonokságok és fényes püspökségekre való vakító kilátások által. De a papság nagy tömege, a falusi plébánosok, sokkal egyszerűebb, nyugalmasabb, békésebb szellemű derék magyar emberek, mintsem alkalmas egyének lehetnének a fanatismus terjesztésére s átalában valami modern eszmének és iránynak, milyen jelen alakjában az ultramontanismus, felkarolására. A papságnak ezen osztálya most majdnem átalánosan a kormánypárthoz csatlakozik, de nem vesz valami kiváló részt a politikában, attól pedig tartani épen nem lehet, hogy veszélyessé válik azon esetre, ha a kormány erélyesen járna el a csalhatatlansági kérdés miatt magukat exponáló főpapok ellen. Az új dogma maga minden inkább mint népszerű, úgy a hívek, mint a papság köreiben ; fegyelemből aláveti magát Rómának s püspökének az alsó papság, de szívvel és lélekkel nem fog a csalhatatlanságért harczra kelni s nem fogja magát s eddigi aránylag mérsékelt és higgadt magatartásának utjából eltékitetni. Egyedül a magasabb papság az, melyre hatása lehet, a minthogy erre bizton számit, a kormány lágy magatartásának. A magasabb papság bezárhatja erszényét, s gyakorolhatna az alája rendelt papokra is annyi nyomást, hogy ez még azon befolyást se gyakorolja,melylyel — habár ez nem valami rendkívüli nagy, akár mint egyes szavazók, akár mint lelki pásztorok bírnak. S amaz erszényből sok telik akár ama bizonyos cassa neminis részére, mely a jövő választásoknál úgy látszik, nagyobb mérvekben fog működtetni, mint valaha, akár különösen azon számtalan embereknek függőben tartására, kik a papokon élősködnek. A felsőbb papság erszényének biztosítása „concret“ pártczélokra — ez lehet tehát az egyedüli döntő tekintet, mely a kormánynak magatartását szemben a főpapokkal indokolja. Nem akarja őket elkedvetleníteni, nehogy megtagadják a pártczélok előmozdításához való tényleges és hathatós járulást. De itt is túlbecsülés hibájába esik a kormány. A papság erszénye nem megvetendő factor a „gyakorlati“ politikában, de egy körülménynél fogva ezen factor veszít fontosságából. Ezen körülmény pedig az, hogy a papság azon esetben, ha a kormány felingerli is maga ellen, ellene nem fogja fordítani a rendelkezésére álló fegyvernek élét. A papok nem fognak költeni a kormány mellett, de nem fognak költeni ellene sem, hanem egyszerűen zsebekben hagyják pénzüket. Mert hát hova költenének? Nekünk baloldaliaknak nincs reményünk, hogy az érsek és püspök urak egyszerre zászlónk alá álljanak, ezt nem teszik. De hát az ó-conservativokhoz csatlakozhatnak ? Kik azok az ó-conservativok ? Azt tudjuk, hogy létezik egy magas értelmi és társadalmi aristocraticus cotteria a deákpártnál, melyet ó-conservativ pártnak is neveznek, de ezen párt aligha fog külön zászlóval kortestanyákon megjelenni. Ezen párt tagjainak, meglehetnek a maguk melancholicus reményei, hogy még ő rájuk is kerülhet a sor, ha még egyszer felülkerekednék a reactió s a mi gyönge lábon álló alkotmányosságunk és parlamentarizmusunk egy szép reggelnek felszálló ködében találna elpárologni, talán ők fognák tartani szomorú bevonulásukat a pusztán maradt telekre, de a mostani helyzetben mint versenyző parlamentáris párt nem fognak a jövő nyáron megnyitandó országos vásáron megjelenni. S azért ha a kormány erélyes fellépése miatt még élénkebb rokonszenvvel viseltetnének is a főpapok ezen ájtatos párthoz, veszélyessé nem tehetik, mert tettleges támogatásuk egymaga nem hárítja el az akadályokat, melyek miatt gyakorlatilag való fellépésre nincs ez idő szerint minősítve. Ennek következtében tehát a főpapok erszényének bezárkózása fogyatkozást képezne ugyan a kormány táborában, de ez csak felényire veszélyes mint amilyen volna akkor, ha egy más ellenséges párt részére megnyílásától lehetne tartani. Nem valami nagyszerű előnyért akarja tehát a kormány kockára tenni azt, mit semmi áron sem volna szabad veszélyeztetni, az állam tekintélyét s ama szabadelvű reputátiót, melyet követel magának (habár a virilis szavazatok behozatala óta kevesebbet beszél róla) a deákpárt s melyet nem dobhat el magától a párt kifolyása, az Andrásy-minisztérium, anélkül, hogy pártját egy lényeges dologban meg ne hazudtolja. Legyen szabad reménylenünk, hogy a pártnak gondolkodóbb és önállósággal bíró tagjai meg fogják sokalni minél előbb, hogy a kormány által oly térre vonatnak, melyre lépni a párt nagy részének bizonyosan nem volt szándékában, midőn a kormány szekerének tolására vállalkozott; nem fogják engedni, hogy ily végletekre menjen a ,,mindent a pártért“ jelszó hordereje. Ha még itt is készek lesznek tüskén bokron át követni a kormányt, akkor azután valóban megdöbbentő lesz a jezsuitáknak hazánkban is elterjedt befolyása, mert legveszélyesebb tanuk lesz érvényre emelve, azonban tudniillik, hogy „a czél szentesíti az eszközöket.“ buffone! E legújabb revelatió szerint ugyanis a pápai „csalatkozhatlanság még nem vétekmentesség.“Ez más szóval azt teszi, hogy a pápa vétkezhetik ugyan, de nem tévedhet. Eredeti morál, de van benne valami kétségtelenül: a bűn istenítése. A közönséges ember csak akkor szokott vétkezni, midőn a tévedés útjára lép ; nem így a pápa : ő vétkezhetik az igaz után is. Kényelmes kis elmélet s nem csodálkozhatni, hogy dogma lett belőle a szentszék részére, melyről mindenki tudta eddig is, hogy nem vétekmentes, csak azt nem gondolhatta senki, hogy csalatkozhatlan. Hanem hát mit mondanak Pauler s a kormány és az országgyűlés erre a gyönyörűséges simorádra? Mert hogy a prímás körlevele csúffá teszi az egész verbum regium tekintélyét s fittyet hány a királyi tetszvényjog összes hatalmának, az kézzelfogható dolog a Magyar Állam tegnapi közleménye után. S ha egy püspök fejedelmi feddést vont magára az uj hittan katonailag engedélyezetlen kihirdetése által, ugyan mi várhat a prímásra, ki a fejedelmi feddést számba sem véve s igy nevetségesizni akarva, főpásztori körlevélben okoskodik a kihirdetéstől katonailag eltiltott hittan erőteljességéről és kötelező természetéről? Porozzák-e már minisztereink magyar díszruháit egy újabb előadásra ? vagy jobbnak látják elismerni tévedésüket a vétkezhetőség apostolainak kijózaníthatása avagy csak rendreutasíthatása iránti reményükben? Én azt hiszem, hogy Simor Jánost nem fogja felvezetni a miniszterelnök portása semmiféle dorgatóriura ceremóniájára, hanem nemegy hozzá alázatosan Pauler, hogy megköszönje az ő felsége feddő szavai iránti hódolat primatialis nyilvánulását, s ez nem is lehet másként egy olyan kormányzat alatt mely az Andrásy - kabinet fenmaradásától feltételezi Magyarország lételét s igy hazafias kötelességének tartja jó lábon élni az ördöggel is, csakhogy az egyedül üdvözítő Andrásy-kabinet támogatást nyerjen a tévedhetlen vétkezhetőség fekete seregétől is. Hanem ha meg kell magokat húzniok választási remegésük térdelő zugába, legalább legyenek annyi figyelemmel ő felsége fejedelmi tekintélyének tiszteletben tarthatása iránt, hogy törültessék el, haladéktalanul, a pacetum-jogot, mikép ne paczkázhassanak vele többé azon papok, kik ellenében az Andrásy-kabinet nélkülözhetlenségi önérzete még urának, királyának törvényszerű akaratját sem tudja vagy meri biztosítani a tiszteletlenségtől. Mi nem búsulnánk a placetum eltörlésén s örvendünk, ha a Vatikán mentői nagyobb képtelenségek dogmatisálása által teszi magát nevetségessé és elfogadhatlatná az egész világ előtt, mely bizony nem a syllabus felé halad vasutain s a gőz és villany egész hatalmával. Tessék kihirdetni a pápának nevezett vén ember csalatkozhatlanságát mit oder ohne vétekmentesség. Hiszen az élet oly komoly, hogy tán meg is unnék azt, ha a kedves infallibilisták otromba hóbortja egy-egy jó kaczajt nem szerezne a józan észnek. Csak rajta: határozzanak el s hirdessenek ki mindenféle bolondságot; mi nem bánjuk, bármily szellemi fülekkel mutatják is be magukat a gondolkozástól megfoszthatlan, felvilágosodásában feltartóztathatlan s a múltak éjjelébe vissza nem terelhető emberiségnek , hanem előbb legyen eltörülve a törvény és törvényes szokás, mely korlátul emeltetett az önök őrültségeit bizonyos határok közt tartani. Mert amíg e törvény áll, addig — ámbár szeretnénk nevetni önök egész bohóczságán — érvényt kell annak szerezni az önök javára is, mit pedig nem érdemelnek. Ha Pauer úr elkészíti a szükséges javaslatot, én részemről rászavazok, s aztán szabad a vásár, s meglátjuk ki győz: a római sületlenség-e, vagy a gyorssajtó, a főpapi idétlenkedés-e, vagy a korszellem, a syllabus e vagy a gőzmozdony, a nem vétekmentes csalatkozhatlanság e, vagy a hahota. Hanem aztán a placetum eltörlésével együtt jár a papi javak secularisatiója s a püspökök kitakarodása a politikai államélet törvényhozó testületeiből. És együtt jár még sok egyéb, amit megtanulhattak volna Francziaország, Spanyolország és Olaszország teljesen római katholikus népeinek történeteiből, ha szemeik a látásra, füleik a hallásra s agyvelejük a gondolkozásra szolgálnának. Egyébiránt az ő dolguk, ha nem akarnak okulni. Mi csak emlékeztetjük őket az ismeretes mondásra: Quos deus perdere vult, prius dementat. Csernátony Apróságok. Altro che buffone! kiált fel az olasz, midőn valamely kiváló bolondságra egy ennél is nagyobbat lát következni. így kiálthat fel a magyar is, midőn látja, hogy ad nótám fehérvári püspök, most már Simor prímás kezd kontrázni. Ez aztán több mint Jekelfalusy Maltro ehe t belügyminiszteri budgetből. A belügyminisztérium jövő évi költségvetése, minthogy a törvénykezési költségek nem fordulnak többé elő e minisztérium kiadásai között, 2 millió 342.931 írtra van előirányozva. Az átalános közigazgatási költségek 265,156 írttal vannak többre előirányozva, mint az idén. Ennek oka többi közt, hogy a betegápolási költségekre 83 ezer, a lelenetekérti kiadásokra 13 ezer, himlőoltási költségekre 4000 s a tébolydák részére 37 ezer írttal vétetett föl több, mint a jelen évi kötségvetésben. Himlőoltási költségek Erdélyben eddig, az esketés alkalmával, minden házaspártól beszedett 35 kvnyi összegből fedeztettek. Minthogy azonban a közjogi viszonyok megváltozása folytán Erdély ugyanazon mérvben járul a közterhek viseléséhez, mint Magyarország, a himlőoltás költségeit ott is, mint itt, az állam fedezi. A lelencz-kiadások az idén 19.800 írtra voltak téve. Jövő évre 33600 írtra vannak előirányozva, és pedig a következő számítás alapján: 1. A belföldön ápolt lelenczek költségeire kell 2000 frt. 2. A bécsi lelenczházban 1870-ben 1497 magyarországi illetőségű gyermek különböző számú napokon át 9 egész 20 krnyi napidij mellett ápoltatván, ezért igénybe vétetett 30,886 frt. A lembergi lelenczházban 26 magyarországi gyermek ápoltatván; ezek költségeire kellett 705 frt. Ha ezeket összeadjuk, kitűnik, hogy a lelenci kiadások kerek számban 33.600 frtra tehetők. A fentebbi kimutatásból látszik, hogy a magyarországi illetőségű gyermekek majdnem kizárólag külföldön ápoltatnak. Tébolydás kiadásokra jövő évre 284.487 frt vétetett föl. A tapasztalás azt tanúsítja, hogy Magyarországra nézve legalább 800 elmebeteg elhelyezéséről kell gondoskodni. Minthogy pedig a budai országos tébolyda csak 500 betegre van fölszerelve, a többi elmebeteg más hazai kórházakban és gyógyintézetekben ápoltatik az állam terhére.* Egy országos zene és ének akadémia felállítására 36,000 frt vétetett föl. Ellenben kihagyatott a költségvetésből azon 15,000 frt, mely eddig ott a dalmű és zeneképezde támogatására volt fölvéve, minthogy az országos ének és zeneakadémiának Pesten leendő felállításával a mostani énekképezde fölöslegessé válik. Az akadémia felállítása már kezdeményezve van, 6000 frt első berendezésére, 30,000 frt pedig évenkinti szükségletére számítatott.* A Budapesti közlöny hivatalos lap összes jövedelme csak 2000 írtra van szabva. Hihetetlen. Az idén 7000 frtra volt határozva, tehát jövő évre már 5000 írttal kevesebbre lesz. A belügyminiszter indokolása következő: Az Athenaeum czímű nyomda fizet évenként a lap összes jövedelme fejében 22,000 frtot, a minisztérium pedig fizet a lap szerkesztéséért 20,000 frtot, marad tiszta jövedelem 2000 frt. Lehetetlen, hogy ez az lap, melynek hivatalos hirdetései roppant összegeket hoznak naponkint, csak ily csekély jövedelmet adjon az államkincstárnak. * A belügyminisztérium rendkívüli szükségletéből két pontot emelünk ki. A polgári hatóságok által igénybe veendő katonai karhatalom költségeire 6600 fttal több vétetett föl, mint amennyi az idén van. Miért ? Mert 1872-ben országgyűlési választások lesznek s ilyenkor nagy szükség lesz a katonai karhatalomra. A másik pontban az absolut uralom három hivatalnokának egy évi fizetését követelik megtéríteni 21,202 frtnyi összegben. Ez a három hivatal nők: báró Andreánszky Sándor, Ozsegovits Metell tanácsosok és Hochmeiszter Adolf fogalmazó. Ezek a hajdani államtanács tagjai voltak, kik 1868 jun. 16-án maradtak hivatal nélkül és csak 1869 aug. hóban nyugalmaztattak. Ezen egyév és két hónapért tehát, mely idő alatt hivatalban nem voltak, de nyugpénzt sem húztak, most fizessen az állam ennek a két tanácsosnak és egy fogalmazónak 21,200 frtot. — Alig szavazta meg az országgyűlés a 30 millió kölcsönt, mint bécsi lapok Írják, a pénzügyminiszter ismét: fillmboaik valami LOICSÜIl Teleti a bécsi bankárokkal. Hir szerint Kerkapoly bizonyos összegért eladná a magyarországi adóhátralékokat néhány bécsi bankárnak, kiknek aztán tetszésökre lenne hagyva — e hátralékokat — tűzzel vassal behajtani. Szép pénzügyi művelet lesz, ha igaz. — Pauler kultusminiszternek népnevelést akadályozó intézkedéseit tegnap a budapesti iskolatanács közgyűlésén is — és igen helyesen — megtámadták. Többi közt Csengery Antal is rászólását fejezte ki a miniszter eljárása felett és afelett, hogy a községek részéről kért államsegély megtagadását azzal indokolják oda fen: ne adjanak a tanítónak a törvényszabta minimum fizetésnél többet, úgy nem fognak államsegélyre szorulni. Óhajtjuk, hogy rászólást és erélyes tiltakozást keltsen valamennyi iskolatanács eme népnevelésünk felvirágoztatását veszélyeztető miniszteri intézkedések ellen. A pénzhiányon még mindig nincs segítve. Az osztrák nemzeti bank itteni fiókintézeténél tegnapelőtt több mint egy millióról szóló váltókat nyújtottak be elfogadás végett. A bank azonban egy millió helyett csak 100,000 frtot utalványozott. A magyar hitelbank 360,000 frt helyett csak 30,000 frtot volt képes engedélyezni, kisebb intézetek pedig egyáltalán képtelenek pénzt adni. A malmok, melyek szükségleteiket váltóra fölvett pénzekből szokták fedezni, már már a bukás szélén vannak. A Reform fejtegeti egy előbbi alkalommal felállított tételét, hogy a függő adósság szabályozását külön kell tárgyalni a bank és valuta ügyről, és a függő adósságokra nézve egy megosztási javaslattal lép föl. A függő adósság szabályozásának s illetőleg megosztásának szükségképen meg kell előzni minden a bank és valutaügyben tervezett lépést, ellenben igenis képzelhető, hogy a közös függő adósság megosztatik anélkül, hogy a bank és valutaügyben bármi változás történjék vagy akár csak szándékolva legyen. A függő adósságok megoszthatók elvben, azaz kimondathatik törvényileg, hogy a 312 millió közös államjegyből Magyarországot a quóta szerinti 93 millióért, vagy bármely más a két állam közt szerződésileg meghatározandó összeg terheli. S mi akadályozná, hogy ha az összegre nézve megállapodás történt, tényleg nekik az ő részük és nekünk a mi részünk tetszés szerint magyar szövegű államjegyekkel cseréltessék ki? A kérdés az, mi czélja volna e megosztásnak s beleegyeznék-e ebbe Ausztria? Az első kérdést illetőleg a „Reform“ hiszi, hogy Magyarországra nézve mindenesetre előnyös volna, ha a közös függő adósságban megosztozhatnánk. Nemcsak, hogy állami önállóságunk ez irányban is tökéletesebb volna, hanem mi fődolog, cselekvési szabadságunk is pénzügyiekben tetemesen öregbednék. Állami hitelünket az osztrák állam hitelműveletei kevésbé érintenék, amennyiben p. az osztrák függő adósságnak akár sóbányajegyek akár újabb államjegyek általi szaporítása, Magyarország hitelére csak közvetettebb módon hatna vissza és megfordítva. A maximumon belül mindenik állam a maga függő adósságát tetszése szerint megapaszthatná vagy konszolidálhatná, mert hisz ezáltal a másik állam pénzforgalmában nem szenvedhetne kárt, legfőlebb hasznot láthatna annyiban, hogy az ő államjegyeire a szomszéd államjegyei kevesebb valutanyomást gyakorolnának. Ausztria a separaczió után még sóbányajegyeit is beválthatná papírpénzzel akár a delegatiónak, akár a függő adósságot ellenőrző bizottság magyar részének beleszólása nélkül. A kétféle agró adhat egyedül félelemre okot, de ettől csak azon állam tarthat, melynek államjegyei jobb belértékűek volnának. Minthogy pedig Magyarországnak csak 93 millió, Ausztriának ellenben 267 millió frt államjegye van tényleg forgalomban, s mi több, ő ez összeget még 50 millióval — a sóbányajegyek helyett — szaporíthatja,míg minekünk szerződés szerint egy garassal sem szabad amaz államjegyterhünket szaporítani, ebből világos, hogy nem Ausztria félhet a kettős ázsiótól, hanem csak mi magyarok. Neki az haszon volna, nekünk kár. De egyelőre Magyarországnak sem volna mitől tartania, közös kényszerforgalom, s a két állam pénztárainak adandó utasítás, hogy ameddig a kényszerforgalom tart, a különböző államjegyeket egyenértékben becserélni tartoznak, tökéletesen biztosítaná mindkét félt a megkárosodástól. A második kérdésre azt feleli a „Reform,“ hogy Ausztria beleegyezése nem bizonyos ugyan, de még kevésbbé bizonyos a lapunkban közlött javaslatra nézve, mert ez nagyobb áldozatokat követel Ausztriától. És azután kérdés, nincs-e jogunk követelni az osztozkodást? Sokat tehet itt az alkudozók személyes ügyessége, a politikai viszonyok állapota s mindenféle körülmények előre nem látható befolyása. De annyi bizonyos, hogy ha az osztrákok igen akadékosak volnának s csak engedményekkel lennének az osztásyra rábírhatók, akkor is az államjegyekből ránk eső 93 millió helyett Magyarország az ügy érdekében vállal pár millió nem kamatozó államjegygyel többet mintsem eltűrje, hogy a dolog a bankadósság felvetett kérdésével komplikáltassék s hazánk 18 millió kamatos kölcsönnel haszon nélkül terheltessék. Ily módon még minden esetre olcsóbb áron szabadul a közösségéből s az osztrákokkal való alkudozásból. Még egy kérdés van, s ez, mint volna a magyar államjegyek kibocsátása eszközlendő. Magától értetődik, hogy a kibocsátandó 93 millió magyar államjegy helyett befolyó 93 millió közös államjegy volna megsemmisítendő. Ezen államjegyekből amennyit a forgalom megbír, annyi kis 1, 5 és 10 fztos jegy lenne kiadandó, mert ezek — valutarendezés esetében — jobban megmaradnak a forgalomban s nem alkalmasak annyira tőzsdei és ázsió üzérkedésre. A kormánynak nagyobbszerű fizetéseket nem az új papírpénzzel kellene teljesíteni, nehogy tőkepénzesek speculáczió czéljából összegyűjtsék és a forgalomtól elvonják. Tartózkodnia kellene minden oly teljestől, mely a piaczot alarmirozná és a valuta helyreállítása iránt korai vagy hamis reményeket kelthetne, mindaddig, mig az egész összeg uj államjegy a forgalomba átment, rendesen fölszivatott s mint az eddigi államjegyekkel teljesen egyenértékű be nem fogadtatott. Ily eljárás mellett a kormány az államot és a közönséget minden veszteségtől menten tarthatja. Páris, szept. 26. (Saját levelezőnktől.) Egy hét óta a reggeli lapok idézik az estieket s az estiek a reggelieket, hogy Arnim gróffal a tárgyalások jó uton vannak s a siker kétségtelen. Már maga ezen folytonos erősítés is mutatja, hogy az akadályok legyőzve még nincsenek. A porosz megbízottal Thiers és Rémusat sűrű értekezéseket tartanak s ez lehet egyik oka Thiers Fontainebleauba nem költözésének a szünidők tartamára. Állandóan ide nem mehet a törvény értelmében lakni, mely az assemblée székhelyét jelöli ki tartózkodási helyéül. A hadügyér Versaillesban német nyelvtanfolyamot rendezett a helyőrség tisztjei számára és többet szándékozik Párisban is felállítani. Czélszerűségét ezen intézkedésnek tagadni nem fogja senki, midőn köztudomású a francziák nyelvtudatlansága. Ritkán találni németül beszélőt s az is tiz esetből kilenczszer zsidó, kik mindenhol a leggyakorlatiabbaknak mondhatók. Több kikötőben szerelik a hajókat az elítélt felkelők elszállítására. Jules Ferry kinevezése az északamerikai követség állomására bizonyosnak vélhető a közviszszatetszés daczára is. Rochefortról, ki felebbezni nem akart, tudni akarják, hogy barátai kérésének engedett és aláírta a felebbezést. A szigorú ítélet enyhítését minden túlhiszékenység nélkül lehet remélni. Aumale herczeg számára már rendezik a Fouldtól vett palotát, melyben az orléanspárt főhadiszállása fog lenni. Chantillyből a sportmanok nagy örömére eltávoztak a poroszok. Aumale herczeg itt levő kastélyát ki fogja építetni. Ezen kastélyt a régi és a nagy Condé által lakott helyére a főbelőtt Enghien herczeg atyja kezdette építtetni. A nagy forradalom megakadályozta bevégzését, aztán Aumale herczeg folytatatta az építést és 1848 megszakította. Itt voltak elhelyezve még Condé herczeg életében készült hires csataképek Condé hadjárataiból, melyeket a Louvreba kerüléstől mind 1792-ben, mind848-ban megmentettek s most Angliából Aumale herczeg visszahozatta Chantillybe. Condé herczegtől XIV. Lajos kérte a Chantillyben lévő palotáját s a hires vezér igy felelt: Uram király, vedd el, tudod jól, mindenem a tied s én csak azon egyetlen kegyet fogom kérni, hogy kapus lehessek kastélyomban. XIV. Lajos megértette s többet nem kérte a kastélyt. Schneider k. a. Londonból visszatért s a Palais-Royal közönségét felvillanyozta csupán megérkezése hire is. Balzac művei fölött a kiadók pörlekednek, az írók veszekednek. A kiadók közt a törvényszék ítélt, az irók közt kétszer bölcs Salamon sem bírna igazságot tenni. Kenyérkeresete némely kiadónak a régi lapokban Balzac egy egy ismeretlen tárczáját felkutatni és közzé tenni. így történt, hogy a „Caricature“ 1830-ik évfolyamában több névtelen tollrajzot irály-hasonlatosságánál fogva áttelekkönyveztek a Balzac nevére s most három régi hírlapíró vitatja magának a szerző nevet. Persze mindegyk