Ellenőr, 1871. november (3. évfolyam, 390-414. szám)
1871-11-08 / 395. szám
Előfizetési árak Egán érre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre 6 frt. — kr. Félávre ... 10 B — „ Egy hónapra . 1 „ 80 a Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utccal 5. («ám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez Intézendő. Levelek csak bénnentesem fogadtatnak el. 3®5. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ■ ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók: Légrády testvérek Irodájába (nádor-utena S. n.) Intézendők. Szerda, november 8. 1871. Hirdetés dijak: Tiahasáboe petit Bor egyszeri ! A nyilt tér egy petit sora 80 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. Belyegdij minden búgatáért 50 . Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. satám. (Légrády testvérele irodaljában). Az előfizetőn pénzek helyben és vidékről Peek két satrisa 14. ez. fla intésen dók. IL évfolyam. Pest, nov. 7. (Mi Partumant montes; a nagy érdekeltség, mely a miniszterelnök feleletéhez volt csatolva, nem nyert kielégitetést. Hallottunk a miniszterelnöktől egy értekezést a personal unióról, de a fenforgó kérdéseknek más lényeges oldalai nem nyertek felvilágosítást. Teljesen hallgatással mellőzte Tisza Kálmán interpellációjának egyik lényeges részét, azt t. i. „a beavatkozás . . másfelől ellenségévé teszi hazánknak hol az egyik, hol a másik részt, s arra ingerli az elégedetleneket, hogy ellenünk mint legveszélyesebb ellenségeik ellen törekedjenek mindenek előtt.“ A dolognak ezen oldala eléggé meg volt már vitatva e lapnak hasábjain s azért nem tartjuk szükségesnek arra újból bővebben kiterjeszkedni. Csak constatkozni akartuk a miniszterelnök úrnak e tekintetben való magatartását, nem adhatván annak egyéb magyarázatot mint azt, hogy e pontra nem volt mit felelnie. Volt azonban a miniszterelnök úr beszédének egy oldala, mely nagy mértékben figyelemreméltó. Ez pedig abban áll, hogy e szó, e fogalom „a birodalom“ — még sohasem volt annyira hangsúlyozva, mint ez alkalommal. Gróf Andrásy ma határozottan a birodalmi egység alapjára állott. Gróf Andrásy politikájának alapja e szerint az, hogy Magyarország önállósága alárendelt kérdés . Magyarország érdekeinek megóvására a garantiát nem az ország önállóságában s önrendelkezési jogában kell keresni, hanem azon befolyásban, melylyel Magyarország a birodalomban bir. A mi utaink e szerint lényegesen eltérnek egymástól s ha a deákpárt teljesen elfogadja azon politikai irányt, melyet ma gr. Andrásy Gyula leplezetlenül előadott, akkor a távolság, mely a baloldalt a jobboldaltól elválasztja, még sokkal szélesebbé válik, mint eddig volt. Eddig úgy látszott, mind a két részről el volt fogadva alapul az, hogy Magyarország önálló ország legyen s ne legyen kiegészítő része az ausztriai birodalomnak, mert érdekeinek megóvására ez tartatott a legbiztosabb garantiának; a vita úgy látszott a körül forog, micsoda mértékig legyen hazánk önállósága kiterjesztve. Mi többet kívántunk, mint a mi 1867-ben megállapitatott, mi nevezetesenÖnálló magyar hadsereget követeltünk, minek következése lett volna az, hogy nem kell közös minisztérium s nem kell delegátió, mert nem lévén közös hadsereg, nincs közös pénzügy s akkor közös minisztériumnak s delegátiónak nincs többé értelme, mert nincs hatásköre. A jobboldal azt mondta, hogy ennyire nem kell mennünk, mert Magyarország önállósága a nélkül is eléggé van biztosítva az önálló magyar minisztérium és a paritás által; de azt, hogy Magyarország önállósága s annak biztosítása a főkérdés, a jobboldal sohasem tagadta. A kérdés tehát voltaképen csak plus vagy minus kérdése volt. Ez azonban gr. Andrásy szerint, mint mai beszédéből látszik, meghaladott álláspont. Magyarország szabadságának és jóllétének kérdése nem önállóság és államiság, hanem egyszerűen befolyás kérdése. Ha Magyarország bírja az ausztriai birodalomban a hegemóniát, ha magyar emberek nagyobb befolyással birnak a „korona“ tanácsában, mint a túlsófeliek, akkor Magyarország érdekei ki vannak elégítve s Magyarország meg lehet állapotával elégedve. E szempontból tekintve a dolgot, érthető az, hogy gr. Andrásy előtt nem látszik könnyűnek megvonni a határt a personal és real unió közt; érthető az is, ha ő nem fektet nagy súlyt átalában a formákra, az institutiókra. Azért nem helyez ő például nagy súlyt arra sem, miként avatkozott most a cseh ügyekbe, ugye mint magyar miniszterelnök, vagy úgy, mint egyszerűen a korona tanácsosa. Szerintünk ő a magyar király főtanácsosa. Ő felségének megvannak a közös ügyekre nézve tanácsosai, a közös miniszterek, mi gr. Andrásyt eddig csak a magyar király tanácsosának tartottuk, de gr. Andrásy a birodalmi egység álláspontjára állva, úgy látszik felfogni a dolgot, hogy a magyar miniszterelnökség nem egyéb, mint birodalmi koronahivatal. Az a kérdés, mi képez reálisabb alapot Magyarországra nézve, az-e, ha valódi önállósággal, saját önálló kormánynyal, pénzügygyel és hadsereggel bír, vagy az, ha túlnyomó befolyással bir a birodalom koronatanácsában. Azt hiszem a kérdést csak fel kell állítani s önmagától jó a felelet, hogy az első sokkal reálisabb alapot képez. A befolyás, melylyel birunk, ephemer s teljesen bizonytalan alap. Helyzetünkben ez nem lehet egyéb, mint a sorsnak ideig óráig tartó szeszélye, mert maga az, hogy mi bírjuk a birodalomban a hegemóniát, reális alappal nem bír. A birodalomban ugyanis mi a kisebb, a gyengébb felet képezzünk. Akár területre, akár népességszámra, akár gazdagságra, akár a cultúra fokára tekintsünk, nem állhatjuk ki az összehasonlítást. Lehetetlen tehát, hogy mi legyünk a potier pars. S ha e szerint a mi túlnyomó befolyásunk reális alap hiányában bizonytalan, bizonytalan átalában azon tényezőknél fogva, melyek az ily befolyás birtokára befolyással bírnak. Ilyenek a fejedelem személyes hajlandósága, környezetének despositiója, a személyek egyénisége, kik a magyar ügyet képviselik. Ezek olyan tényezők, melyek még akkor is meghiúsítják a befolyás fentartását, ha az reális alappal bírna, anélkül még inkább. Mi tehát nem nyugodhatunk meg azon politikában, mely Magyarországnak a birodalomban való befolyásában keres Magyarország érdekeire nézve garantiát, mi ennél reálisabb alapot keresünk s törekszünk kivívni Magyarország valódi önállóságát. Az a kérdés, elfogadja-e a deákpárt a befolyás politikáját, s megnyugszik-e azon theoriában, melyet gr. Andrásy Gyula ma oly világosan terjesztett az ország elébe, szealunio mellett a befolyás lehet némi correctivum, lehet kárpótlás, lehet ideig óráig tartó vigasztalás. De mi nem correctivumokat keresünk, hanem oly rendszert, melynek ne legyen szüksége korrectivumokra; nem kárpótlást követelünk, hanem el akarjuk odázni a kárt, nem vigasztalást kérünk, hanem oly állapotot, melyben ne legyen szükségünk vigasztalásra. Az a kérdés, elég-e a deákpártnak gr. Andrásy Gyula, a gondviselés embere vagy törvény és tényleges hatalom kell, mely mellett ne legyen szükség providentiális emberekre? Egy kártyára tegyük-e fel az ország sorsát, vagy folytassunk biztos üzletet ? A befolyás politikája most diadalt ül. Gr. Andrásynak sikerült megmenteni az 1867-iki kiegyezési művet; ő kivitte azt, hogy megváltoztattatik a csehek irányában követett politika, ennek ára az volt, hogy a csehek oly szószegést emlegessenek, milyennek emlegetése a szentségtörés határát érinti, az volt, hogy bennök a birodalomnak és nekünk elkeseredett ellenséget teremtettek. .— de gr. Andrásy Gyula keresztül vitte ezt is. E pillanatban ő tán már birodalmi kanczellár; ez még nem történt, mióta létezik a birodalom. De hát épen midőn zenben áll a magyar befolyás, micsoda kilátásokat nyújt e dicsőség Magyarország érdekeinek megóvására? Azt, hogy — Bécsből fog kormmányoztatni Magyarország. Buffet. A mai ülés fő érdekét azon nagy újság képezte, melyről — a magyar lapok közöl — csak az Ellenőr táviratai értesítik a közönséget. Igaz, hogy Beust megbukott ? Való-e, hogy Andrásyból csakugyan Beust lesz ? Itt van-e Lónyay ? S ha kormányelnök lesz, hány minisztertársa fogja érezni rögtön, hogy „egészségi állapota“ megrendült s a kabinetbeli „önkéntes” visszalépését igényli ? Ilyen s hasonló kérdések és töprenkedések foglalkoztaták a suttogó Ház, zajos folyosók és fecsegő étterem minden részét. Ma nyertek ugyan feleletet s adtak erre viszonválaszt Helfy Ignácz és Tisza Kálmán is, de a figyelmet és társalgást a nap eseménye vette legnagyobb igénybe. Mert az újság tény. A miért gróf Andrásy Gyula hónapok, sőt évek óta sóvárgott, a külügyőrség és államkorlátnokság végre övé lett. Most már az a kérdés, hogy mikor és ki fogja megbuktatni őt ? Annyi bizonyos, hogy a deák-párt komoly része nem helyesli e lépést s rövid életűnek tartja az ilyen ambitió dicsőségét, sőt egyenesen rész véget is jósol neki. A mi saját nézetünket illeti, mi ezt elmondtuk már akkor, midőn először futott hire, hogy gróf Andrásy Gyula vágyakozik és számit a Beust állomásának elfoglalására s a midőn kelhetett báró Eötvös József azon levele is, melyből a ma esti Napló igen jelentékeny és találó sorokat idéz. A viszonyok, melyek azóta még inkább bonyolultakká lettek, nem idézhettek elő semmi változást ezen eshetőségre vonatkozó régi nézetünkön sem, de ennek újbóli nyilvánítását s illetőleg részletezését elhalasztjuk addig, mig a kormányválság véget nem ért s Beusz utódja át nem vette a sóvárgott örökséget. Addigig azonban, közlök egy véleményt, mely bizonyítja, hogy mit ítélnek e fordulatról mások is. Ma ugyanis megjegyzé valaki, hogy „gróf Andrásy Gyula rut bukásnak megy elébe, mert e rut bukást csak úgy fogná kikerülheni, ha nevét nem vonakodnék a Magyarország állami megrontására működött politikai gonosztevők átkozott sorába sülyeszteni, már pedig gróf Andrásy Gyula sokkal inkább szereti hazáját és saját hívének történelmi tisztaságát, mintsem elárulhatná nemzetét.“ Ezen vélemény tolmácsolja az enyémet is s ezért hiszem én is, hogy gróf Andrásy Gyula bukni fog csúfosan rövid idő alatt, mert nem tarthatja magát becsületesen sokáig, mint Beust utódja s mert másként maradni hatalomban gróf Andrásy Gyula nem fog akarni egy perezre sem. Midőn részletezni fogom németemet Bécsbe költözésének kártékony természetéről, akkor elemezni fogom rut bukásának kimaradhatlansága felőli véleményemet is. * Az interpellációkra adott válaszon érezhető volt a helyzet idegessége. A kormányelnök szegényesen felelt s elméssége is annyira erőtetett és gyenge volt, hogy még a mamelukkok közül sem volt kedve a helyeslésre senkinek. Átalában véve az éljenzéssel nagyon tartózkodott a jobboldal s csak a beszéd végét üdvözlé valamivel élénkebben tán búcsúszó gyanánt. * Gróf Andrásy Gyula azonban még sem beszélhetett ma sem úgy, hogy állitásaiban ne legyen sok dicsekvés, s több meggondolatlanság. Amazt valódi értékére szállítani sem ennek veszélyes voltát kimutatni, nem is kellett volna Tisza Kálmán cáfoló hatalma. Mindenki észlelte ugyanis rögtön, hogy az osztrák-cseh dolgok feletti (már akár közös, akár nem közös szempontból kiinduló) bíráskodás nem a magyar befolyás komolyságát bizonyítja, hanem Magyarország ügyeibe való idegen beavatkozásra teremt veszedelmes előzetességet. És mindenki belátta azonnal, hogy a Németországra utalás nem bizonyít gróf Andrásy okoskodásai mellett (a personális és reális unió határvonalait illetőleg) csak azon esetben, ha — mint Németország — az ő politikája is az osztrák magyar monarchia unificatióját akarja elősegíteni és eszközölni. S érezte — végre — mindenki azt is, hogy az 1867-iki alkotmányos gépezetet úgy mutatni fel, mint amelyen nem lehet többé változtatni és javítani a törvényszerüleg nyilatkozó nemzeti akaratnak sem, annyit tesz mint táplálni az elégedetlenség nyugtalankodó szenvedélyeit s decretálni a forradalmak kimaradhatatlanságát. Na de a gróf Andrásy esze másfelé járt, Bécsben időzött, uj hivatalával foglalkozott, s azért bebélelt a mai ülésben oly zavarosan, annyi meggondolatlanságot. Javasoljuk azonban kormányelnöki utódjának — bár ki legyen is ez — hogy az 1867-diki gyártmány védelmére, ne állítsa ennek örökös változhatatlanságát, mert az ilyen állítások által csak szelet vet ellene s kevesbíti azok számát, kik a békés fejlődhetés, alkotmányos javulhatás, törvényes haladhatás iránti hitet igyekszenek fenntartani nemzetünkben, melyet tán csak nem néznek módusoknak és perzsáknak, örök időkre szóló intézményeik szentség gyanánt imádtatására. * Épen most — este — veszünk egy fontos táviratot, mely a helyzet újabb változását jelzi. Mennyiben igaz? nem tudjuk, de óhajtjuk valósulását gróf Andrásy érdekében. A távirat Lónyayt mondja a külügyérségre hívottnak az államkorlátnokság eltörlésével. — A hivatalos lap úgy értesült, hogy az állami számvevőszék az 1870. állami zárszámadást, az államvagyon mérlegét, és részletes jelentését az államháztartásról, az államvagyonról, az államadóságok ellenőrzéséről, s az azok körül szerzett tapasztalatairól, — a költségvetési törvénynyel szemben mutatkozó eltérések indokolásával, az államvagyon gazdászati eredményeinek összehasonlító kimutatásával és az 1870. évi előirányzatnak a pénztári eredménynyel való összehasonlításával együtt, az országgyűlés elé terjesztés végett a minisztertanács elnökségének f. hó 5-kén megküldötte. Az 1867. és 68. kezelési számadásokról szóló jelentés pedig már f. é. julius 21-én, végül az 1869-iki zárszámadásról szóló jelentés sept. 13-án átküldetett a minisztertanácsnak. Pest, nov. 7. A mai naphoz fontos események fűződtek. Míg a képviselőházban Andrásy miniszterelnök felelt Helfy és Tisza Kálmán interpellátiójára a cseh kiegyezésbe való beavatkozás tárgyában, Bécsből vett tudósítások minden kétséget kizárólag jelentették, hogy Beust külügyminiszter beadta lemondását s helyébe Andrásy gróf fog kineveztetni. Lónyaynak Pestre utazását, ki ma kora reggel érkezett ide, egyenesen e válsággal hozták szoros kapcsolatba. Mi okozta a rögtöni fordulatot, nevezetesen, hogy mi okozta Beust rögtöni távozását, aziránt nagyon eltérők a vélemények. Némelyek szerint betegeskedése készteti a távozásra, míg más oldalról azt hallani, hogy lemondását csak akkor adta be, midőn értesíttetett, hogy felsőbb helyen is óhajtják. Abban semmi valószínűség sincs, hogy Benst és az uralkodó között a cseh kiegyezkedési kérdésben lényeges eltérések léteznek és hogy ez eltérések idézték elő a válságot. Andrásy, mikép azt ma is kijelentette a képviselőházban, a cseh kérdés tárgyában tökéletesen egyetértett a közös miniszterekkel, s igy tökéletesen egyetértett Benst gróffal is. Ha tehát Benstnak bukását csakugyan az az álláspont idézte volna elő, melyet a cseh kérdésben elfoglalt, akkor Andrásy nem foglalhatná el Benst helyét, miután ő is ugyanezen az állásponton állt. Hasonlókép valószínűtlennek látszik az a hír is, mely Benst bukását az osztrák új miniszterelnöknek báró Kellerspergnek kinevezésétől teszi függővé. Eddigi minden tudósításunk megegyezik abban, hogy Kellersperg programmját minden tételében elfogadta Beust és hogy e programja tökéletesen megfelel annak az álláspontnak, melyet Beust Hohenwart ellenében elfoglalt és védelmezett. * Késő esti órákban egy újabb táviratot vettünk, mely az eddigi híreknek és combinatióknak új fordulatot ad. E távirat szerint a birodalmi kanczellárság felfüggesztetik s Lónyay Menyhért neveztetik ki külügyminiszternek. Andrásy, ki a külügyminiszterséggel először kináltatott meg, nem fogadta el. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése nov. 7-én. Elnök : Somssich Pál. Kérvények. Elnök bemutatja Esztergomavármegye azon kérvényét, melyben a czigányok társadalmi rendezésére vonatkozó felterjesztést pártolja. Turóczmegye közönségének feliratát, a közigazgatási költségek enyhítése végett; Zavorsky Albert volt honvéd kapitány elvesztett vagyonát vagy nyugdíjt kér ; Nagy János galántai kerület képviselője szabadságidőt kér ; L és a város lakosai a k. kisebb haszonvételek és vásári szabadalom eddigi gyakorlatának megszüntetését kérik. 8 a mag h. város alreáltanodája számára állami segélyt kér. Zorkotzy Endre, jénai orvostudor a pesti orvosi egyetem által elismertetni, és szabad orvosgyakorlatot megengedni kér. Erzsébetváros királyi törvé székint, Bürkös és Hidvég községekben egy-egy járásbíróságot kér, Somogy megye lengyeltéti volt úrbéres és birtokos lakosok kérvényét, melyben tagosztály folytán megváltandó maradványföldek hiányzó mennyisége, úgy a megváltási tőke után 6° 10-re felszámított kamat károsításaik érdemében a helyszíni vizsgálat elrendelését, a megváltási tőke- és kamatfizetés beszüntetését, úgy Somogy megye tekkvi hatóságánál tagosztály folytán törvényhatározata telekjegyzőkönyv és térképkiegészítését kéri. Német Antal sárbogárdi lakos kérvényében előadja, hogy a sárbogárdi község házából bírósága alatt elorzott adóösszeg és ínséges pénzekért, bár azokat az adószedő és jegyző kezelték, mégis egy pénzügyminiszteri rendelet alapján vagyona ellen lefoglalást eszközöltek, orvoslást kér. Czegléd város kérvényét, melyben Esztergom megye indítványát, hogy Br. Eötvös J. családja részére az ercsi uradalom megvetessék, — úgyszintén Szentes város kérvényét a Pest — Aradi országainak az államvasutak sorába való felvétele iránt pártolja. Baranya és Tolna megyei néptanitók kérvénye egy Pécsett felállítandó állami férfi és női tanodai képezde iránt. — A kérvényi bizottsághoz utasittatnak. Interpellate: Orbán Balázs előre bocsátott indokolással és a tényállás kifejtése után következő interpellate intéz a belfegyérhez: 1) Van-e tudomása azon törvényellenes eljárásról, mely Udvarhelyszék bizottmánya által a szervező küldöttség munkálatának keresztül hajtása alkalmával követtetett ? 2) Mit szándékozik tenni a belügyminiszter úr, hogy Udvarhelyszék szervezése a törvény rendelete szerint jöjjön létre. Tóth Vilmos azon helyzetben lévén, hogy felelhessen az interpellátióra, azt jegyzi meg röviden, hogy Udvarhelyszék közönsége fölterjesztette a szervezési munkálatot hozzá a kisebbség különvéleményével együtt. Ő (a miniszter) erre megtette észrevételeit s ha Orbán Balázs ezen észrevételekben törvénysértést fog látni, szólaljon fel akkor. Orbán Balázs kijelenti, hogy bevárandja a miniszteri észrevételeket. Lázár Ádám interpellálja a ház elnökét az iránt, hogy van-e tudomása arról, hogy több képviselő mint: Binder Lajos, Paszt Vilmos, Popovits és mások részint törvényszéki elnökökké, részint Ügyészekké neveztettek ki, lemondottak-e ezek képviselői állásukról és ha igen, intézkedett-e az elnök a választások iránt. Elnök azt feleli, hogy azon lemondások következtében, melyek hozzá beérkeztek eddig, intézkedett a választások iránt, a még beérkezendő lemondások után pedig szintén intézkedni fog. Irányi Dániel, azt sürgeti, hogy az elnök jelentse be mindig a háznak a lemondásokat. Helfy Ignácz azt hangsúlyozza, hogy miután a törvény értelmében a hivatal incompatibilis a képviselői állással, az elnök ne is várja be a hivatalnokokká kinevezett képviselőknek ezen állásukról lemondását, hanem mivel ezek ily esetben eo ipso megszűntek képviselők lenni, intézkedjék az új választás iránt. Elnök: Az eddigi szokás az volt, hogy csak a képviselő lemondása után rendeltetett el az új választás. Ha ezen szóló vagy a ház változtatni akar, tessék indítványt tenni , a kérdést tárgyalás alá venni mert igy per tangentem erről határozni nem lehet. (Helyeslés.) Andrásy Gyula gr. miniszterelnök: Két interpellate intéztetett hozzám távollétem alatt, az egyik Helfy Ignácz, a másik Tisza Kálmán J. képviselő úr által. Mindkettőre lesz szerencsém ezúttal felelni. Amennyiben pedig — habár a szempontok különbözők, mégis a feltevések, melyekből a két interpellate kiindul, tökéletesen azonosak, —at. ház engedelmével mindkettőre egyszerre fogok felelni, csak azt kívánom elválasztani, amit a két t. interpelláló úrnak külön-külön kívánok figyelmébe ajánlani. (Halljuk! Halljuk !) Chronologicus rendben Helly uratilleti az elsőbbség. Engedje meg tehát a t. képviselő úr, hogy csodálkozásomat fejezhessem ki a felett, hogy épen a szélső bal egy képviselője (Telkiáltások a szélső balon : A 48-as párt) tehát a 48-as párt egyik tagja, (derültség) tartotta feladatának e téren a kezdeményezést megragadni, ugyanazon párt egy tagja, mely azt állította és állítja ma is, hogy a 67-iki kiegyezés által Magyarország elvesztette eddigi befolyását, hogy osztrák provincziává sülyedett, hogy nem bírván azon kellékével az állam életnek, melyek nélkül egy nemzet sem létezhet, sem saját sorsára, sem a monarchia közös ügyeire befolyása nem lehet, a magyar miniszterek pedig nem egyebek, mint a bécsi közös minisztérium akarat nélküli végrehajtó orgánumaikat. Bocsásson meg a t. képviselő úr, ha most azt kérdem a t. képvártól, várjon meggondolta-e hogy mindezen nem annyira a parlamentben, mint kün és a választásoknál sikert mutatott érvek egyszerre megsemmisülnek akkor, midőn "a tisztelt képviselő úr szükségesnek tartja itt a házban azt állítani, hogy a magyar kormány — de nem a magyar kormány, hanem annak egyes tagja, anélkül hogy az országgyűlés támogatását csak igénybe is vette volna, közbírói szerepben döntött egy idegen ország sorsa felett, ő és egyedül ő. (Tetszés a jobboldalon.) Én nem hihetem, hogy ezt a t. képviselő úr néhány prágai lap tudósításai alapján hajlandó lett volna komoly interpelláció tárgyává tenni, kellett, hogy legalább valószínűnek vagy lehetőnek tartsa — és ha valószínűnek lehetőnek ismerte, akkor világos, hogy anélkül, hogy a parlamentáris illem ellen vétenék, jogunk van feltenni azt, hogy — a tisztelt képviselő úr azt, amit pártja és pártja nevében ő hirdetett és valószínűleg még hirdetni fog — belsejében valónak nem tartja. (Tetszés a jobboldalon.) Annyi bizonyos, hogy e ház többségének és a kormánynak jogában állana némi becset tulajdonítani azon körülménynek, hogy a magyar törvényhozás terméből, melynek kebeléből jogosan lehetett hallani oly sokáig azon panaszt, hogy Magyarország saját sorsára sem bír befolyással, most először hangoztatja a szélsőbal egy tagja, hogy a magyar kormány oly döntő befolyást gyakorol a monarchia másik részében is, hogy őt, és egyedül őt illeti , a felelősség az ott történtekért is. Azonban nyugodjék meg a tisztelt képviselő úr, amint teljesen alaptalanok voltak, képviselő úrnak és azoknak állításai, kik vele együtt hirdették, és hirdetik, hogy a 67-ei kiegyezés Magyarországot egy minden befolyás nélküli provinciává szállította le, és oly alaptalan azon állítás is, mely szerint a magyar kormány szakította volna meg a lajthántali egyezkedések fonalát. És ezzel áttérek azon állításokra, vagyis feltevésekre, melyeket a tisztelt képviselő urak alkalmasint a prágai lapokból merítettek, és melyek egyiránt szolgáltak alapul mindkét interpellációnak. Az első állítás az, hogy a magyar kormány, mint olyan, beavatkozott egy lajthántali kérdésbe, és abban a közbíró szerepét vette át. Erre nézve bátor vagyok válaszolni, hogy én nem a magyar kormány nevében, hanem mint a korona egyik tanácsosa vettem részt a tanácskozásban, nem döntő szavazattal, még kevésbé mint közbíró, hanem a tárgy természetéhez képest, mely közös volt, csatlakoztam a közös minisztérium álláspontjához, melyet teljesen helyesnek kellett elismernem. Ez oly tény, melyet senki sem fog kétségbe vonni. Midőn erre hivatkozom, kijelentem, hogy semmi fontosságot sem tulajdonítok annak, hogy a magyar kormány nevében vettem-e részt, vagy mint a korona tanácsosa, csak a tényállást kívántam constatálni. Szólottam a magam saját nevében, mert nem láttam külön magyar, hanem egy közös kérdést, de volt jogom szólani a magyar kormány nevében. A 2-ik állítás, melyre a t. képviselő urak interpellációjukat alapítják az, hogy a válság, melybe én beleavatkoztam, tisztán ausztriai belügyi kérdés volt. Ez állítás az egyedüli fontos, mert ez döntő az iránt, váljon helyesen jártam-e el, akár mint a korona tanácsosa átalában, akár mint a magyar kormány képviselője vettem részt a tanácskozásban. Ezen állításra nézve van szerencsém kijelenteni, hogy azon álláspont, melyet én a közös minisztériummal együtt elfoglaltam, nem volt egyéb, mint az, hogy azon szerződési erővel bíró törvények, melyeket egyrészről a magyar korona országai, másrészről ő felsége többi országai és tartományai elfogadtak — és ő felsége szentesített, mmt London, nov. 2. (Saját levelezőnktől.) A lapok s a közvélemény még mindig Gladstone beszédével foglalkozik. Nem csoda, hogy nem megy ki fejükből, hisz semmi olyan újság nem követte, mely helyét elfoglalta volna. Ezért kénytelenek vagyunk mi is figyelemmel kísérni. A Daily News szerint Gladstone szónoki tehetsége új oldalát mutatta be: nagy népszónoknak tűnt fel. Visszatekintő beszédében a jövő politikáját nem leplezte le, csak azt mondta, hogy nagy munka vár reájuk. A Telegraph büszkén mutat Gladstonera, ki úgy jelent meg választói előtt, mint programmjában ígérte, így vélekednek a miniszteriálisok, és lássák a torykat. A Morning Post úgy találja, hogy az ország meg lehet elégedve mindazzal, mit a miniszterelnök mondott s elhallgatott. Örvend, hogy azon útról, melyet, kormányzása kezdetén vett, letért és nem akarja a régi alkotmányt felforgatni, a közvéleményt forradalomra vezetni. A munkásoknak tanácsolja: elmélkedjenek a mondottak felett, megártani nem fog. A Standard is a hangot mérsékeltebbnek jelezvén, hangsúlyozza, hogy helyes volna a többségnek is figyelembe venni azt, minek Gladstone mérséklete az eredménye, hogy a többség állása nem olyan biztos, mint gondolják. A Morning Advertiser a szeszes italokra vetett adó óta dühösködik a kormány ellen, s most is egy halom gúnyos gorombasággal fizet. Mint jelezni szerencsém volt, nemcsak saját pártját (mi nem oly nagy dolog) hanem a torykat is kielégítette Gladstone beszéde, bár abból a reform munkálatoktól való elállás legkevésbé sem következtethető. A királynő egészségéről napról napra jobb híreket közöl a hivatalos sajtó, mi nem zárja ki, hogy azért néha nagy aggodalmaknak kifejezést ne adjon egynémely lap. A Times egy kitűnő czikkben fejti ki, hogy egy chicagói eset alkalmával mily rettenetes veszély fenyegeti Londont, melyben a házak egymás hátára szorítvák, az arczák szükek, kiválóan a cityben. A tűzoltó testület csekélységét is kimutatja, így igyekszik a más példájából okulni az angol, csak „a magyar tanul a maga kárán.“ A chigagóiak számára nyitott londoni aláírás eddig 45,500 fontra rúg. A Lyceum színház egy új darabot ad, mely „Pickwick“ czímet visel és Dickens regénye egy részéből van elég ügyesen színre alkalmazva. Sok kedves komikus jelenet s eredeti egyéniség , épen úgy van átdolgozva, mint a regényben feltaláljuk. Ezen hűség is az egyetlen érdeme, mert különben az ilyen átdolgozások rendes hibájában szenved nyakig : regény marad a színpadon is. A Dickens népszerűsége nagy közönséggel tiszteli meg a darabot, s talán egy ideig tartani is fogja ez magát. Itt felemlíteni vélek egy füst alatt más két irodalmi újságot is, melyek Dickens nevével vannak kapcsolatban. Munkáinak teljes kiadása, az úgynevezett „Household Edition“ 150,000 példányban adatott el. Forster Jánostól „Life of Charles Dickens“ czímen pár nap múlva egy jelentékeny életrajzi munka első kötete fogja elhagyni a sajtót, mely az első harmincz évet 1812—1842 fogja tárgyalni. U. G.