Ellenőr, 1871. november (3. évfolyam, 390-414. szám)
1871-11-25 / 410. szám
s bejelenté, hogy az ellen a minisztériumnál kérvényezni fogunk, s elhagytuk a termet. Ezután következett a győzelmi mámor. Pulszky Ágost úr magán kívül volt örömében. Futkározott, kezet szorított minden felé, és aztán atyja hibáját jóvá teendő, az igazoló és bíráló bizottságokat is saját párthiveikből inditványozá megválasztani, a mi meg is történt. Midőn a kedélyek lecsillapultak, Fráter Pál úr indítványára Andrásy és Lónyay grófoknak búcsú- és üdvözlő felirat szavaztatott mag, így fejeztetett be gr. Forgách József főispán elnöklete alatt a hirneves Nógrád ősi vármegyéjének mint a jobbpárt hiszi, utolsó közgyűlése; de bízom az igazság mindenható erejében, hogy ezen botrány miatt az elnöklő főispán felelősségre fog vonatni, az eljárás megsemmisíttetni, s igy még találkozni fogunk. Pártunk küldöttsége ez idő szerint a belügyminiszter úrnál már beadta folyamodványát. Az országgyűlés együtt van s nem kétlem, hogy országos sérelemnek fogja találni a rajtunk elkövetett merényletet. Ugyan kérdem, nem fogja-e a nép eszeveszettnek tartani az oly vármegyét, mely minden helyes ok nélkül ily zavart idéz elő ? Szabad-e a kegyeletet igy kiirtani a nép kebléből ? És most a venerabilis clerushoz fordulok, — mely elhanyagolja a népnevelést, de annál buzgóbban korteskedik, — tudja-e azt, hogy Krisztus azon három év alatt, míg tanított, állhatatosan küzdött a farizeusok vagyis a zsidóság aristocratiája és a főpapok és írástudók ellen, akik keresztre is feszíttették. Belátják-e, hogy a tiszta kereszténység a legnemesebb democratia alapja , s a ki magát ezen vallás papjának tartja, annak nem szabad az osztályuralom zsoldosává válnia, hanem a nép pártján van természetes helye. Legyen szabad a jobbpárt nemes gondolkodású férfiaihoz is fordulnom s kérdeznem, vájjon hiszik-e még, hogy a nógrádi jobbpárt Deák szellemében működik? Visszaemlékeznek-e azon 1848. év előtti időszakra, midőn ezen feddhetlen férfiú visszautasította Zalában a követséget, mert tiltakozása daczára barátai az ő érdekében korteskedtek ? Deák hisz a politikai morálban. A nógrádi jobbpártot a két Pulszky szelleme lengi át. Akinek tetszik, ám kövesse őket. Örömmel jegyzem föl, hogy többen voltak a jobbpárton, kik a botrány láttára elhagyták a termet, vagy kifejezték a történtek fölött rászólásukat. Vannak gazdag uraink közt olyanok, kik szereket fecsérelnek követválasztásokra és most is a megyei választások alkalmából, hogy befolyásukat minden irányban érvényesíthessék, kegyenczeiket, lekötelezett szolgáikat a bírói s közigazgatási hivatalokba becsempészendik) hogy ekként nekik mindig igazuk legyen. A nép, a szegény árva nép papja és kántorjegyzője befolyása alatt nem látja a tátongó örvényt, melynek eleje megyen, midőn egy tál lencséért elárulja saját örökségét. Az erő nála volna, de maga ellen fordítja. Népnevelés, népnevelés ! jöjjön el a te országod. Ha a községi élet fölvirul, mindez jobbra fordulhat. Adja isten. Bodnár István.* A kérvény a következő: Nagymélóságu m. k. Belügyminiszter Úr ! Nógrád megyének bizottmánya az 1870:XLII törv. cz. 71. §.-a végbekezdésének rendelete kifolyásaként, megyeszervezési munkálatát a nagyméltóságu belügyiminiszter urnak megerősítés végett felterjesztvén a nagyméltóságu belügyérnek f. 1871 évi 22607 sz. alatt kelt intézménye által az megerősittetett, és a megye bizottmánya e szavakkal: „a törvényhatóság rendezésére vonatkozó további teendőknek az 1870 XLII. t. sz. 92. §. rendeletéhez képest leendő foganatba vétele iránt intézkedjék“ az igazoló és bíráló választmány választás alá eső tagjainak, a választások vezérletére hivatott egyes küldötteknek megválasztására, és a választások határidejének kitűzésére utasittatott, — mely intézmény következtében a megye bizottmánya, a főispánnak f. 1871 évi október hó 9-én 1018—7178/L.1871 évi. sz. a. kelt következő körlevele által: „A megye rendezésére vonatkozó tervezet a nagyméltóságu m. k. belügyminisztériumtól f. é. September hó 21-éről 22607 sz. a. némely megjegyzések kíséretében visszaérkezvén, főispán ur ő méltósága által az 1870 évi 42. t. ez. 92. §-a értelmében leendő intézkedések tekintetéből f. évi október hó 23 ra B. Gyarmatra közgyűlés tűzetett ki. Miről a midőn a közönséget egész tisztelettel értesíteném, egyszersmind a község elöljáróit utasítom, hogy ezen körlevelet minden a községeikben lakó bizottmányi taggal közölni mulaszthatlan kötelességüknek ismerjék. Kelt B.-Gyarmaton október hó 9-én 1371 Frideczky Lajos m. k. első alispán“ — értesittetett, illetve meghivatott és október 23—24 én a törvény és fent érintett belügyminisztérium által rendelt újabb közgyűlés megtartatott, melyben 982 sz. alatti végzéssel az igazoló s bíráló választmány, és a választási elnökök megválasztattak a főispán által, az 1870 XLII. t. sz. 22. §-a rendeletéhez képest az igazoló választmány elnöke s három tagja kineveztetek, 1983 sz. a. végzés által pedig a v.^BPMBgsBagBBBKBiBBgj választásnak határideje deczember 14-ére tűzetett ki; — ezen megyei határozatok a megválasztottaknak kézbesittettek és a megye közönsége a megyei hivatalos hirletőben arról szabályszerüleg értesittetett, sőt a 983 sz. végzés és 1870 XLII. sz. 30. §-nak rendeletéhez képest, egyházi szószékekből kihirdettettek, helységenként nyilvánosan kifüggesztettek, az e részben szokásban levő módok használása mellett lehető legnagyobb nyilvánossággal haladék nélkül köztudomásra bocsáttattak, és az igazoló választmány által a hiányosnak panasztott belügyéri rendelet következtében kiigazittatni rendelt, legtöbb adót fizetőknek névlajstroma f. hó 20-án kiigazittatott, illetve elkészíttetett. Mindezek ellenére f. hó 21-ére kitűzött évnegyedes közgyűlés alkalmából, némely bizottmányi tagoknak vezérlete mellett számos, a jogosultakata részben túlhaladó, nem bizottmányi tagyok a megye tanácskozási termében becsődízetvén, miután a fent érintett 982 sz. a. végzés által megválasztott igazoló bizottságnak a legtöbb adót fizetőknek névjegyzékét tartalmazó munkálata felolvastatván elfogadtatott, a becsődített ittas hallgatóságnak vezére által azon indítvány létetett, hogy a f. évi október 24 megtartott gyűlésnek határozata, mint idő előtti — és törvénytelen megváltoztassák a bíráló és igazoló választmányok meghagyásával, a választók vezérletére hivatott egyes küldöttek, az általa feljegyzett névsor szerint újból választassanak meg, és a választás határideje decz. hó 5-ére előbbi tessék, mely indítvány folytán, midőn az 1848. XVI. t. ez. és az 1870 XLII. t. ez. által jogosult bizottmányi tagok az idézett XLI. t. ez. 92 §-a következtében megtartott gyűlés határozatának fentartását követelték, azok meg nem hallgattattak a hallgatóságot képező csőcselék a szólás szabadsági jogában megtámadott szónoknak felszólamlása daczára, ki nem utasittatott; mi és társaink, óvásunk és a minisztériumhoz felterjesztendő folyamodásunk bejelentésével, a tanácskozási termet személyeink biztonsága tekintetéből is elhagyni kényteleníttettünk. Eltávozásunk után a törvénytelen indítvány a törvény által nem jogosult hallgatóság közbejöttével határozati erőre emeltetett, sőt egy tiszteletbeli esküdt urnak, kinek az 1848 XVI- t. ez. és megyénk szabályrendeleténél fogva szavazata hiányzik inditványozási joga annál kevésbé van, ujabbi inditványára az igazoló és biráló válaszarányok tagjai is újabb tagokból választattak meg. Hogy ezen végzések minden törvényes és jogos alapot nélkülöznek, igazolja a nagyméltóságu belügyi minisztérium 22607 sz. a. intézményén felül azon körülmény is, miszerint az október 24-iki gyűlésnek 982 és 983 sz. a határozatai a nagyméltóságú belügyőrségnek felterjesztettek és azok a 28989 sz. a. intézmény tanúságánál helyben hagyattak. És hogy a többször érintett, nagy részben nem bizottmányi tagok, tehát jogosulatlan hallgatóság közbejöttével hozott határozat, átalában szabály, jog és törvényellenes, e kép forradalmi jellegű, minden kétségen felül említik az 1848. XVI. és 1870. XLII. t. sz. 91 és 92. §§. rendeletein felül az 1723 LVIII. §-nak e szavai: „Bonus ordo omnino exigit, ut omnia Comitatus negotia palam et publice et debita cum moderatione pertractantur, tabiterque conclusa improtocolentur, et in Generalibus Comitatum Congregationibus conclusa per Particulates Congregationes multominus per supremos Comitates aut alios quoscunque non immutentur, conclusisque absentes se etiam accomodare debeant, in visitatione porro ratio legis ex Consvetudinis habenda reutet.“ De ha van is előzményi példa, mely szerint egy gyűlés a másik hasonmineműségű határozatait megváltoztatta, példátlan az, hogy választások változtassanak meg. Sőt hogy a jogosulatlan tömeg és vezérének indokolási érvei, a józan és észszerű lekövetkeztetés szabályaiba ütköznek, fennen tanúsítja azon ténykörülmény, hogy azon esetben, ha az October 23- 24-iki közgyűlésnek 982—983 sz. a. végzései törvénytelenek reendettek,menthetetlenül törvénytelen volt a nagymélóságu belügyőrségnek 22607 sz. a. intézménye is, mely által a megye bizottmányát az 1870 XLII. t. sz. 92 §. rendeletéhez képesti intézkedésre utasította el, de törvénytelen lett volna a főispánnak 1018—7178/1871 sz. a. meghívása, valamint a megye összes bizottmányi közönségének eljárása is a jelenvoltakra azon oknál, mivel azok közt egyedül és kizárólag a megválasztottak egyéniségére merült fel véleménykülönbség, a távol levőké pedig azon egyszerű indokból, mivel azon az 1723. LVIII. t. sz. értelménél alkalmazkodni köteleznék. Hason tekintet alá esik azon érvelés is, mintha az octóber 24-iki e végből meghívott megye bizottmányi gyűlés idő előtt intézkedett volna miután, ha a 22607 sz. a. minisztériumi intézmény folytán, melyben némely megjegyzések illetve javaslatok tétettek a 92 §. által kivonatazott intézkedés még meg nem tétethetett, hasonnemű okok és ténykörülmények forognak fenn, a 28989 sz. a. intézményre vonatkozva is, amennyiben ebben is a szolgabirák számára és a tisztviselők előfogata dijára nézve ugyan oly természetű mérvű és horderejű megjegyzések foglaltatnak,ban. Az ügy, melyet leleményes ügyvédekre bíztak, véghetlen hosszúra nyúlt. Ezek, éles eszükkel meggátolták az érdekelt családot, hogy megtegye az egyetlen józan lépést, hogy írjon Róbertnek. Mily bolondság is lett volna az! Figyelmeztetni előre öt, akit e felfedezés vagyona felétől fosztand meg , hiszen ez minden sikert veszélyeztetett volna! ... A törvény emberei mindig előre látók, mindent meggondolnak, csak azon képtelenséget nem, hogy egy ember, ha megtudja, hogy becsületbeli kötelességet kell teljesítenie, azt rögtön is siet teljesíteni. A fiatal leány, a nagylelkűség sejtelmével többet tett, mint az ügyvédek minden számítása; itt fivérének . . . titokban, mert hiszen ez nagyon meggondolatlan tett volt. Róbert eleinte nagyon meg volt lepetve, midőn e levelet elolvasta ; azután homályos emlékek jöttek segélyére, s visszaemlékezett, hogy atyja egy öreg inasától hallott emlegetni egy szép olasznőt, aki vele utazott Olaszországban; utána járt a dolognak ; tudakozódott a milánói franczia követségnél; de a házassági okmány nem volt feltalálható. Többször újra kezdett hasztalan utánjárás után végre Róbert megtudta, hogy atyja Nápolyban akart megházasodni. Egy fiatalkori pajtása volt ott a követségnél, aki megígérte neki, hogy titokban eszközli az esketést, s hogy minden Olaszországban időző franczia előtt ismeretlen fog maradni e tette, melyet ő hibának nevezett. S a keresztlevél ? . . . Hat hónapra volt szükség, amíg Teréz keresztlevelét fel tudta keresni, de végre is mindez akadály el volt hárítva, s a szegény gyermek megérkezett Párisba anyjának egy nőrokonával. De la Fresnaye reggeli hat órától kezdve várta nővérét az orleansi vasút indóházánál, midőn meglátta, oly kedvesnek találta, hogy rögtön megkedvelte. A kis leány gyalog akart menni egy darabig, hogy egy kissé szétnézhessen a bámulatos városban, melyet oly régen óhajtott látni, s Róbert mulatva sajátságos kérdésein, szellemén, gyermekded kedélyén, testvéri szívélyességgel kisérte őt gyalog haza, midőn a „pletykák“ királya. Mindezen felül azonban a fonákság netovábbját tartalmazza a november 21 iki megyegyülekezetnek azon intézkedése, miszerint az igazoló választmánynak tagja is újból , és egészen új tagokból lettek megválasztva, már pedig észszerűen kétségbe vonni aligha lehet, miként hatéve az október 24-iki gyűlésnek a 92 §. kifolyásaként történt választása törvénytelen és semmis volt, magának az igazoló választmánynak lettek annak tagjai azon gyűlésben a bizottmány által megválasztva, avagy a 22. §. folytán a főispán által kinevezve, a legtöbb adófizetők összeállítását tárgyazó munkálata is törvénytelen, és semmis, miután megdőlvén az alap, a felépületnek is szükségkép összeroskadnia kelletik, sőt ha a legtöbb adófizetők névlajstromának összeállításáig az igazoló választmánynak tagjai a 92. §. értelméhez képest meg nem választhatók, a belügyminisztériumnak folyó 1871 évi 28989 sz. a. intézménye, mely a megye bizottmányának e részbeni intézkedését megerősitette és a törvényellenesség jellegét öltené fel, — és az esetben jelenleg sem tekintethetnék a legtöbb adófizetőiknek névlajstroma törvényesen és joghatálylyal elkészítettnek, még kevésbé lehetett a nov. 21-iki gyülekezet jogosult, az igazoló választmány újabb megválasztására, d eként a nov. 21-iki választás ép úgy és eként idő előtt fogott volna intézkedni, amint azt az október 24-iki e végből egyb hivott gyűlésre a novemberi gyülekezet reá tukmálja, e szerint a november 21-iki gyűlésből felterjesztendő pótló felterjesztés folytán egy újabb — e végből egybehívandó oly gyűlésnek egybehivása kivántatnék, mely a 92. §. értelmébeni választások megejtésére lehetne egyedül jogosult. * Eltekintve tehát, hogy az október 24-iki, e végből meghivott gyűlésen a számosan egybegyült megye bizottmányi tagoknak határozata és intézkedése a belügyőrségnek 22607/871 sz. a. intézményén és a főispánnak 1018/871 sz. a. meghívásán alapszik, — továbbá, hogy az 1723 LVHI. t. ez. rendeleténél a megye közgyűlési határozati kény kedv szerint meg nem változtathatnak, és a jelen nem voltak a többség határozatához alkalmazkodni kötelezvék, valamint hogy az 1848 XVI. t. ez. rendeleténél a megyei hatóság gyakorlatára a megválasztott állandó bizottmány van és lehet hivatva és jogosítva, e kép a november 21-iki 1087 és 1088 sz. a. határozatok, amelyek becsődített hallgatóság által hozattak, érvénytelenek, tehát már magukban érvetlenek és semmisek, a panasztott végzésnek jogtalanságát és káros következményét szembeszökőleg jellemzik azon ténykörülmények, hogy a megyének választó közönsége és a kinevezési végzéssel ellátott a választás vezérletére hivatott küldöttei, a választási elnökök jogosultsága — illetve egyénisége — valamint a választási határnap iránt magukat biztosan nem tájékozhatván, kikerülhetetlenül félreértéseknek és bonyodalmaknak felmerülni, sőt a megye határozati iránti jogérzetének fellázadni és megrendülnie kelletik. Minthogy pedig rendületlen abeli hitünk, miszerint a nagyméltóságú minisztérium, mely a törvény részrehajlatlan végrehajtásával jön az 1870 XLH t. sz. által felruházva, a törvény iránti tiszteletet és jogérzetet megrendíteni nem engedi, és nem tűrheti, hogy saját 22607/871 sz. a. intézménye által elrendelt, a törvény korlátai és kellékeivel megtartott 28989/871 sz. a. intézménye által helyben hagyott megye bizottmányi 982 és 983. sz. a. végzések halomra döntessenek, és a megyék történelmében hallatlanul az október 24-iki választások megmásittassanak, — nem mellőzhetjük a f. é. november 21 én egybegyült nehány demagógok, nagy számmal pedig csőcselék népnek, a kik által a józan és higgadt gondolkozásnak megfélemlítve elnémittattak, törvényellenes határozati ellen panaszt emelve esedezni, hogy a felérintett gyülekezetnek 1087 és 1088 sz. a. jog és törvényellenes határozatát megsemmsitni és komolyan roszalni méltóztassék. Maradván stb. TÁRCZ A. MARGIT, vagy: A KETTŐS SZERELEM. Irta Mine Emile de Girardin. XVI. Nővére volt. S két hó óta Róbert mindig azon fáradozott, hogy feltalálja e szegény elhagyatott nővért. Végre nyomára akadt; megtudta, hogy Genuában van egy zárdában. Mennyi formalitásra, könyörgésre, sőt alattomoskodásra volt szükség, hogy megállapítsa ugyanazonosságát, s hogy saját gondviselése alá bízzák őt. Egy genuai régi barátja befolyásának segélyével mégis sikerült legyőznie minden akadályokat, s visszanyerte nővérét, ez igéző leányt, aki alig tizenkét éves létére termeténél fogva mégis tizenöt, tizenhat évesnek látszott lenni. Anyja milánói nő volt ; egy jó, de tönkre jutott és hitelvesztett családból származott. De la Fresnaye gróf, Róbertnek atyja, aki néhány éve özvegy volt, midőn Olaszországban utazott, meglátta őt és belészeretett. Kedvesévé akarta tenni (tudjuk, hogy e tekintetben nem igen volt lelkiismeretes ,) de csakhamar megértette, hogy ez e nőnél lehetetlenség, s elhatározta, hogy újra nősül. Egy év múlva e második neje is,meghalt egy leány gyermeket hagyva hátra. A gróf visszatért Francziaországba, ahol feleslegesnek találta emlegetni e kalandot. Viselete a gyermek, és neje rokonai irányában olyan volt, hogy ez utóbbiak kénytelenek voltak minden reményről lemondani, és csak halála után kisérték meg ismét visszaszerezni a megtagadott leány jogait. De a lényeges okmányok elvesztek vagy meg voltak semmisítve, a házasság tanúi szerte szét voltak szórva a világelnök Somssich Pál. Plachy Tamás két kérvényt adta be, melyek a kérvényi bizottsághoz vasíttatnak. Madarász József magas több szélsőbaloldali képviselő által aláírt következő hat javaslatot ad be: Küldjön ki a képviselőház egy 15-tagú bizottságot, amely az úgynevezett királyi kisebb haszonvételek megszüntetése tárgyában törvényjavaslatot terjesszen az országgyűlés elé akként, hogy az még ez ülésszó befejezése előtt törvényerőre emeltethessék. — Ki fog nyomatni és szétoszlatni. Tisza Lajos közlekedési miniszter a következő tvjavaslatokat terjeszti a ház elé: A múlt évi határozat folytán a Sink patak, Kis Sink és Vogla községek határában leendő szabályozása iránti tvjavaslatot. Továbbá a dombóvár-zákányi vasút engedélyokmányának változtatásáról szóló tvjavaslatot. A gömöri iparvasút hálózatának kiegészítése, úgy a miskolcz-bánrévi és a mármarosvagy jobban mondva a nagy világ azon vén kapusnője látta meg, akit * * * marquisnak neveztek. Ez volt megfejtése az opera Zizijéről mesélt kalandnak, és azon másik történetnek a hamis házasságról és papos gyermekről, melyet d’Arzac grófnő oly nagy örömmel hallgatott, Robertre fogták atyjának egy kalandját. Nyolcz napig foglalkoztak e regénynyel Párisban. De la Fresnaye tettét lelkesedéssel magasztalták ; nővérének ez elismerése által majdnem nyolcvanezernyi évi jövedelmet áldozott fel. Ez hallatlan volt! Alázatosan bámulták őt, s mindenki azt látszott gondolni : „Nem ismerek mást, a kikhez hasonlót képes lett volna tenni!“ Sőt voltak, akik túlozva az áldozat nagyságát, azzal vádolák, hogy e szép tette által százötvenezernyi jövedelmet vesztett, de a fiatal leányok és a családanyák pontosabban voltak értesülve, s tudták, hogy vagyona legnagyobb részét anyja után örökölte, s hogy új nővérének csak az atya vagyonára volt igénye. — A nagy világ egy legboszantóbb jelensége, hogy fiatal és öreg asszonyok, sőt fiatal leányok is néha egész estén át, mások vagyonáról, hozományáról, jövedelméről, örökségeiről, tulajdonjogáról usufructusról, substitutióról sat. beszélnek folyton növekvő érdekkel s bámulatos tárgyismerettel. Ha az üzlet, a kereskedés emberei iparkodnak megtudni a velük érintkezők vagyoni állapotát az természetes, mert ha valakinek foglalkozása az eladás, akkor természetesen érdekében áll megtudni, hogy annak, aki vesz, van-e miből fizetnie is. De a társalgási teremben oly emberek között, akik nagylelkűeknek akarnak látszani, a vagyoni viszonyok e kutatása és tanulmányozása nyomorult, utálatos. Oh műveit emberek! Ha már hiusogtok e szomorú tanulmányra birt benneteket, ne engedje legalább jó izléstek, hogy azt oly nagy zajjal tündököltessétek. A családanyák, a kiknek eladó leányuk volt, már előbb ezernyi csalétekkel fordultak de la Fresnaye Róbert felé; most a családanyák, a kiknek házasodható fiuk volt, az uj nővérre is kitér (Folyt. köv.) ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése nov. 24-én. sziget-szathmári iparvasút iránti tvjavaslatokat. Ezeken kívül a budapesti indóházakat összekötő vasúti híd, továbbá egy állandó vasúti dunahíd és egy rendezési, valamint személy felvételi pályaudvarnak létesítésére vonatkozó tvjavaslat. — Részint osztályokhoz, részint az illető bizottságokhoz fognak utasíttatni. Elnök előterjesztésére a napirendre nézve elfogadtatik, hogy jövő szerdán a p. ü. bizottság általános jelentésének tárgyalása tűzessék napirendre, addig csak a Dunagőzhajózási társulattal kötendő szerződésről szóló tvjavaslat és a főrendek újabb módosításai vétessenek tárgyalás alá. Zsedényi Ede indítványozza, hogy — tekintettel a halmozott teendőkre — szerdától kezdve az ülések 10 órától 3 óráig tartassanak. Csanády és Madarász J. indítványozzák, hogy az ülések 9 órától 3-ig tartassanak. Halász B. és Patay 9 — 2-ig kívánják tartatni. Péchi Tamás azt kívánja, hogy a sorrend állapíttassák meg, melyben a különböző minisztériumok költségvetése fog tárgyaltatni, hogy ezekre előre készülni lehessen. Erre nézve elfogadtatik Széll Kálmán azon indítványa, hogy a különböző minisztériumok költségvetése azon sorrendben tárgyaltassék, melyben azok a pénzügyi törvényben fel vannak sorolva. A gyűlések határidejére nézve elfogadtatik Zsedényi indítványa. Ezután a tegnapi határozat folytán a 15-ös bizottság tesz előterjesztést a 103. §-ra vonatkozólag. Érkövy Adolf előadó felolvasná az új szövegezést, melynek értelmében a nyomdák felállítására lapok kiadásra vonatkozó biztosítok eltöröltetnek. A §. többi rsze marad a régi szerkezet szerint ezen hozzáadással: „Az 1848. 18. t. sz. a biztosításokra vonatkozó rendeletek kivételével továbbra is fentartatik. Horváth Szlavón országokban pedig az ott fenálló sajtó törvények érintetlenül maradnak.“ (Helyeslés.) A 104. §-ra vonatkozólag Szomjas Józsefnek ezen módositványa, fogadtatik el minden vita nélkül: „Ezen törvény hatályba léptétől minden azzal ellenkező törvények, rendszabályok és törvényes szokások érvényen kívül helyeztetnek. A 105. és egyszersmind utolsó §. ezen szerkezetben fogadtatott el: „Jelen törvény végrehajtásával a földmivelés-, ipar és kereskedelmi miniszter, Horvát-Szlavonországban a horvát slavon kormány bizatik meg.“ A részletes tárgyalás be lévén fejezve a legközelebbi ülésben 3-szor fog felolvastatni (Érkövy éljenzés közt lép le a szószékről.) Következik a közp.bizottság jelentése a telepítvényesekre vonatkozó törvény két pontja iránt. Hajdú Ignácz előadó rövid vázlatát adja a bizottság által benyújtott s a 6 és 10 §-ra vonatkozó módosításnak ; ez pedig abban áll, hogy az állam eszközölné ki magán után a hitelt a telepitvényesek javára, a birtok értékének a része erejéig és ezen hitelművelet keresztül vitelében az állam egészen a végmegoldásig segédkezet nyújtana a telepitvényes javára. Másfelől, hogy a telepitvényes ezen jótéteményt elérhesse, kénytelen lenne a váltság egyharmadát készpénzben a lehető legrövidebb idő alatt lefizetni. Tisza Kálmán a központi bizottság által beterjesztett javaslatot úgy, amint az egészben van, helyesnek és elfogadhatónak nem tartja, de beleegyezik abba, hogy az pontként tárgyaltassék, az egyes pontoknál lehetvén megtenni azután a szükséges módosításokat. Elfogadhatónak nem tartja azért, mert ha az mondatik ki, hogy a telepítvényes tartozzék az általa megváltandó birtoknak 113 értékét egy év alatt kifizetni, magát az egészet lehetetlenné teszi és mit a törvény az egyik kézzel adni látszik, azt a másik kézzel visszaveszi. Zsedényi Ede. A központi bizottmány javaslatát el nem fogadhatónak tartja, mert egyrészről lehetetlenséget követel, másrészről az állam vállaira oly terhet ró, melynek következései ellen intő szavát ismételve emelni, szoros kötelessége. Tisza Kálmán véleményét magáévá tévén, lehetetlennek tartja, hogy a telepítvényes, ki a kibérelt földek, és a napszám után él, tehát nem tőkepénzes, mindjárt az első évben a váltsági összeg isát lefizethesse. Móricz Pál a nép érdekében szükségesnek látja, hogy a hitelintézetek kiváltságokat nyerjenek, ennél fogva a központi belbeli intenzióját teljesen osztja. Kerkapoly Károly pénzügyőr tökéletesen méltányolja azon aggályt a melyet Tiszában keltett azon kérdés, vajjon lehetséges lesz-e a telepítvényeseknek az általuk fizetendő 1/3 ot, egy éven át megfizetni ? Miután az egész terület első rendben jelzálogként már biztosításul le van kötve és így a felveendő kölcsön alapjául nem igen használható. Nem akarja kétségbe vonni, hogy ez bizony nagy nehézséggel jár, teljes lehetetlennek azonban nem tartja, nem tartja pedig azért, mert ezen telepítvényeseknek, kik eddig a földnek csak bérlői voltak, épen mert csak bérlői voltak, valamicske ingó vagyonuk van, megtakarítása szintén lesz tesztelt figyelmöket, akinek vagyona, fivére által öregbítve, egykor igen tekintélyes összegre fog emelkedni. Még nem is látták, s már is egy krajczárig tudták, mily hozománya lesz négy év múlva s újult buzgalommal üldözték de la Fresnayet mind önmaga mind nővére miatt. De csakhamar nagy zavar keletkezett a családanyák között ; furcsa híreket hallottak, azt kezdték rebesgetni, hogy Róbert, mindnyájuk álmodott veje a bolondulásig szerelmes de Meuilles marquisnőbe s hogy nőül akarja őt venni. Akkor azután nem is győződve meg róla, vájjon e hirek birnak-e alappal, csupa elővigyázatból megvalósulásuk esetére neki estek a szerencsétlen nőnek s minden lehető gonoszságot találtak ki rovására. Arra senki sem gondolt, hogy Margit szeretve unokatestvérét, vissza is utasíthatná Róbert ajánlatát. Hiszen ez utóbbi kétszer oly gazdag volt, mint d’Arzac gróf, és sokkal előbbkelő születésű! Ha Margit megtette volna ez őrültséget, kinevették volna, de az esükbe sem jutott. A mi leginkább felingerte boszankodásukat, az volt, hogy Margit Paris minden fiatal leánya felett diadalmaskodott ; ő, aki özvegy, — és egy hét, — nyolcz, tíz éves gyermek anyja volt! Szegény Gastont nagyon megvénítették! . . . „Hiszen már huszonhárom éves I vén asszony !“ — monda egy huszonnyólcz éves ártatlanság ... a kinek fülét egy óriási rózsa disziié. Ah ez a diadal megbocsáthatlan volt ! S honnan támadtak e hirek ? .... Elővigyázatból . . . mint minden kellemetlen, zavarba ejtő hir többnyire elővigyázatból keletkezik. A világban a meggondoltság ellensége a biztosságnak. Hogy többé ne találkozzék de la Fresnayevel Margit megparancsolta, hogy senkit se bocsássanak be hozzá, s azután Gaston közbeszólása folytán mégis elfogadta Róbert látogatását, míg a többi látogatót visszautasíták. Ezek be nem bocsáttatván, és de la Fresnaye fogatát az udvaron látva, az egész városban szétvitték ennek hírét, és egyiknek, vagy másiknak, s másfelül a hitel tulajdonkép két bázison nyugszik. Azt hiszi, hogy megnyugodnatik a ház abban, amit Debreczen város igen érdemes képviselője is ajánlott, miszerint a módosítás az átalános tárgyalás alapjául elfogadtassák, nem zárván ki mind a mellett a netalán lehető módosításokat sem. Átalánosságban a ház elfogadja a közp. b. javaslatát. A részletes tárgyalásnál az első pontnál. Ghyczy Kálmán köv. módosítványt nyújt be. A telepitvényesekről szólójavaslatnak a közp. b. szövegezésében foglalt 6k §-sa ekként módosítássék: „A kincstári, egyházi és alapítványi birtokokon levő telepitvényes községekben a váltságdíjakban, illetőleg a vételárt az állam közvetítése nélkül 20 év alatt évenként fizetendő részletekben az 5-ös kamatokkal együtt a telepitvényes köteles törleszteni.“ A többi telepitvényekre vonatkozó új §• legyen ajavaslat 7-ik §-a és ezen szavakkal kezdődjék. „A 2 ik és 4-ik §-ban körülírt egyéb telepitvényes községekben.“ (Helyeslés balfelől.) Kerkapoly Károly pénzügyész nem találja elfogadhatlannak a módosítványt, mert hiszen ezen módosítvány csak a telepitvények és telepitvénye- nek egy részére szorítva kívánja ugyanazt, amit a kormány eredetijavaslata általában az egészre nézve is elfogadhatónak tartott a dolgok azon állásában, melyben azt úgyszólván a közvéleményben lelte. Tehát jogi nehézségeket és ellenvetéseket nem tesz, hasznossági szempontból azonban maradni kivan az eredeti hasison. Péchy Tamás nagyon csekély különbséget lát Ghyczy és a pénzügyér javaslata közt. Pártolja az előbbiét. Táncsics Mihály elfogadja Ghyczy módosítását, csak e kifejezés helyett: „egyházi javak“ ajánlja ezt : „az egyház szolgaiunk kezében levő javak.“ Lónyay Menyhért gr. miniszterelnök elvileg pártolja Ghyczy módosítványát, de azért arra kéri a t. házat, hogy fogadja el a módosítvány első részét, de a másik részére nézve csak hasonló eljárást rendeljen el úgy az állam, mint a magány telepítvényekre nézve. (Helyeslés a jobb oldalon) Tisza Kálmán igen kéri a minisztériumot, hogy miután alig néhány hete maguk proponálták ezen módozatot az államjavakra nézve, legyenek szívesek ahoz most is hozzájárulni és nem másítani meg saját propositiójukat. Kerkapoly Károly pénzügyér másodszori fölszólalására a többség Ghyczy módosítványát elveti. A második pontnál Tisza Kálmán megvallja, hogy a tapasztaltak után némi bátortalansággal szólal fel. Ajánlja köv. módosítását a ház figyelmébe. A most felolvasott § 2-ik bekezdése kihagyatván, e helyett ez tétessék : ,,a megállapított váltság összeg, s illetőleg vételár 1/3 része az eddigi földtulajdonos adójából 20 évi részletekben leiratik, és a megváltást eszközlött telepitvényes adójához íratván, azzal együtt hajtatik be.“ „Ha netalán az eddigi földtulajdonosnak m után a telepitvényesek magukat megváltatták, nem maradna semmi vagy nem maradna annyi földbirtoka, hogy a váltság összeg illetőleg a vételár egyharmad részének törlesztése a felebbi módon történhetnék, az 20 évi részletekre feloszlatván, a kormány e részleteket a telepítvényesektől az adóval behajtja és az eddigi földtulajdonosnak átszolgáltatja.“ Kerkapoly Károly pénzügyér meg tud nyugodni a Tisza Kálmán módosítványában is, de kérdésk épen a törvény biztos keresztülvitelének, hogy úgy mondja simán való keresztülvitelének érdekében lesz-e az? Irányi Dániel szerint az állam célja is megkívánja a Tisza által tett indítvány elfogadását. Ivánka Imre a pénzügyér azon ellenvetésére felel, hogy a felsőház ellenáll a módosításnak. Tessék benézni a felsőháznak bármely ülésébe, valóságos sútyra (Élénk helyeslés balról) hogy a felsőház a képviselőháznak határozataival úgy bánhat el, mint újabb időben 3—4-szer tapasztaltuk. A napokban a ház elé egy indítványt terjeszt elő, szabjon határidőt a minisztérium, hogy a felsőház reformjáról intézkedjék. (Élénk helyeslés balról.) Dániel Pál egy év helyett négy évet kíván beigtatni. Paczolay János indítványozza, hogy ezen szavak után: „eddigi földtulajdonosnak“ tétessék: „a telekkönyvi bejegyzéssel egyidejűleg készpénzben kifizetni.“ Móricz Pál Paczolay módosítványának helytelenségét bizonyítván be, Tisza módosítványát ajánlja elfogadni. Csiky Sándor miután Dániel Pálnak válaszolt, arra kéri a házat, hogy a főrendiház újjászervezésére vonatkozó hat javaslatát tűzze ki napirendre. Különben pártolja Tisza módosítványát. Szontagh Pál (Csanádi) fölszólítja a minisztert, nyilatkozzék komolyan, magáévá teszi-e ezen törvényjavaslatot vagy nem s akkor elég garantiát fog látni abban, hogy keresztül fog vitetni. Kerkapoly Károly pénzügyér az „önkénytelöszhangot“ mindig magasabbra becsüli, mint bármi más után elérendő „egyezetek“ szélében beszélték, hogy de Meuilles Jaarquisnő mindennap háromtól hatig elzárkózik de la Fresnaye gróffal. E beszédek csatlakozva azokhoz, melyek Bellegarde herczegnő eltávozása alkalmával keletkeztek, nyilt viszonyt alapítottak meg Margit és Róbert között, s nagy tiszteletre méltatták őke , midőn feltették róluk, hogy e viszony házassággal fog befejeztetni. De hogy lehessen összeegyeztetni e házassági terveket d’Arzac gróf folytonos látogatásaival ? Homeopathbe adják ki neki az útlevelet — mondák : — megvárják, amíg magától érti meg helyzetét. Fájdalom ! István nagyon is értett mindent, de nem akarták elbocsátani; s Margit az ő irányában oly igéző s oly vonzalomteljes volt, hogy akarata ellenére sem tudott kihalni belőle minden remény. Őrült féltékenysége által felvilágositatva, Margit végre megvallotta önmagának, hogy szereti de la Fresnayet; csakhogy miután végig kelle mennie az illusio minden fokozatán, azt hitte, hogy gyökeresen ki fog gyógyulni e szerelemből s visszatérend Istvánhoz, a kit többre becsült. Különös helyzet! . . . önkénytelen szenvedélye Robert felé vonzotta őt, de István szive választottja volt: neki jobban tetszett Istvánt szeretni. Lelkének minden erőszakos izgalma Róbertet illette, de a jövővel foglalkozó minden édes és megszokott gondolata d’Arzac grófé volt, álmaiban mellette látta magát visszavonultan, messze e világtól, e veszedelmes világtól, melyben Róberttel találkozott, bizalommal és hittel várta szerelme végét mint ahogy a láz huszonegyedik napját szokta várni a gyógyulás reményében. Néha neheztelt is Istvánra, hogy gyengédségből annyira elveszti minden bátorságát, s hogy nem segít neki mielőbb elűzni Róbert alkalmatlan emlékét.