Ellenőr, 1871. november (3. évfolyam, 390-414. szám)

1871-11-25 / 410. szám

s bejelenté, hogy az ellen a minisztériumnál kér­vényezni fogunk, s elhagytuk a termet. Ezután következett a győzelmi mámor. Pulsz­­ky Ágost úr magán kívül volt örömében. Futká­­rozott, kezet szorított minden felé, és aztán atyja hibáját jóvá teendő, az igazoló és bíráló bizottsá­gokat is saját párthiveikből inditványozá megvá­lasztani, a mi meg is történt. Midőn a kedélyek lecsillapultak, Fráter Pál úr indítványára Andrásy és Lónyay gró­foknak búcsú- és üdvözlő felirat szavaztatott mag, így fejeztetett be gr. Forgách József főispán elnöklete alatt a hirneves Nógrád ősi vármegyéjének mint a jobbpárt hiszi, utolsó közgyűlése; de bízom az igazság mindenható erejében, hogy ezen bot­rány miatt az elnöklő főispán felelősségre fog vo­natni, az eljárás megsemmisíttetni, s igy még ta­lálkozni fogunk. Pártunk küldöttsége ez idő szerint a belügymi­niszter úrnál már beadta folyamodványát. Az ország­gyűlés együtt van s nem kétlem, hogy országos sére­lemnek fogja találni a rajtunk elkövetett merényletet. Ugyan kérdem, nem fogja-e a nép eszeve­szettnek tartani az oly vármegyét, mely minden helyes ok nélkül ily zavart idéz elő ? Szabad-e a kegyeletet igy kiirtani a nép kebléből ? És most a venerabilis clerushoz fordulok, — mely elhanyagolja a népnevelést, de annál buz­góbban korteskedik, — tudja-e azt, hogy Krisztus azon három év alatt, míg tanított, állhatatosan küz­dött a farizeusok vagyis a zsidóság aristocratiája és a főpapok és írástudók ellen, a­kik keresztre is feszíttették. Belátják-e, hogy a tiszta keresz­ténység a legnemesebb democratia alapja , s a ki magát ezen vallás papjának tartja, annak nem szabad az osztály­uralom zsoldosává válnia, hanem a nép pártján van természetes helye. Legyen szabad a jobbpárt nemes gondolko­­dású férfiaihoz is fordulnom s kérdeznem, vájjon hiszik-e még, hogy a nógrádi jobbpárt Deák szel­lemében működik? Visszaemlékeznek-e azon 1848. év előtti időszakra, midőn ezen feddhetlen férfiú visszautasította Zalában a követséget, mert tilta­kozása daczára barátai az ő érdekében kortesked­tek ? Deák hisz a politikai morálban. A nógrádi jobbpártot a két Pulszky szelleme lengi át. A­ki­nek tetszik, ám kövesse őket. Örömmel jegyzem föl, hogy többen voltak a jobbpárton, kik a bot­rány láttára elhagyták a termet, vagy kifejezték a történtek fölött rászólásukat. Vannak gazdag uraink közt olyanok, kik szereket fecsérelnek követválasztásokra és most is a megyei választások alkalmából, hogy befo­lyásukat minden irányban érvényesíthessék, ke­gy­enczeiket, lekötelezett szolgáikat a bírói s köz­­igazgatási hivatalokba becsempészendik) hogy ekként nekik mindig igazuk legyen. A nép, a szegény árva nép papja és kántor­­jegyzője befolyása alatt nem látja a tátongó örvényt, melynek eleje megyen, midőn egy tál lencséért elárulja saját örökségét. Az erő nála volna, de maga ellen fordítja. Népnevelés, nép­nevelés ! jöjjön el a te országod. Ha a községi élet fölvirul, mindez jobbra fordulhat. Adja isten. Bodnár István.* A kérvény a következő: Nagymélóságu m. k. Belügyminiszter Úr ! Nógrád megyének bizottmánya az 1870:XLII törv. cz. 71. §.-a végbekezdésének rendelete kifo­lyásaként, megyeszervezési munkálatát a nagymél­tóságu belügyiminiszter urnak megerősítés végett felterjesztvén a nagyméltóságu belügyérnek f. 1871 évi 22607 sz. alatt kelt intézménye által az meg­­erősittetett, és a megye bizottmánya e szavakkal: „a törvényhatóság rendezésére vonatkozó további teendőknek az 1870 XLII. t. sz. 92. §. rendeleté­hez képest leendő foganatba vétele iránt intézked­jék“ az igazoló és bíráló választmány választás alá eső tagjainak, a választások vezérletére hiva­tott egyes küldötteknek megválasztására, és a vá­lasztások határidejének kitűzésére utasittatott, — mely intézmény következtében a megye bizottmá­nya, a főispánnak f. 1871 évi október hó 9-én 1018—7178/L.1871 évi. sz. a. kelt következő kör­levele által: „A megye rendezésére vonatkozó tervezet a nagyméltóságu m. k. belügyminisztéri­umtól f. é. September hó 21-éről 22607 sz. a. né­mely megjegyzések kíséretében visszaérkezvén, fő­ispán ur ő méltósága által az 1870 évi 42. t. ez. 92. §-a értelmében leendő intézkedések tekinteté­ből f. évi október hó 23 ra B. Gyarmatra köz­gyűlés tűzetett ki. Miről a midőn a közönséget egész tisztelettel értesíteném, egyszersmind a köz­ség elöljáróit utasítom, hogy ezen körlevelet min­den a községeikben lakó bizottmányi taggal kö­zölni mulaszthatlan kötelességüknek ismerjék. Kelt B.-Gyarmaton október hó 9-én 1371 Frideczky Lajos m. k. első alispán“ — értesittetett, illetve meghivatott és október 23—24 én a törvény és fent érintett belügyminisztérium által rendelt újabb közgyűlés megtartatott, melyben 982 sz. alatti vég­zéssel az igazoló s bíráló választmány, és a vá­lasztási elnökök megválasztattak a főispán által, az 1870 XLII. t. sz. 22. §-a rendeletéhez ké­pest az igazoló választmány elnöke s három tagja kineveztetek, 1­983 sz. a. végzés által pedig a v.^BPMBgsBagBBBKBiBBgj választásnak határideje deczember 14-ére tűzetett ki; — ezen megyei határozatok a megválasztot­taknak kézbesittettek és a megye közönsége a megyei hivatalos hirletőben arról szabályszerüleg értesittetett, sőt a 983 sz­­. végzés és 1870 XLII­­. sz. 30. §-nak rendeletéhez képest, egyházi szó­székekből kihirdettettek, helységenként nyilváno­san kifüggesztettek, az e részben szokásban levő módok használása mellett lehető legnagyobb nyil­vánossággal haladék nélkül köztudomásra bocsát­tattak, és az igazoló választmány által a hiányos­nak panasztott belügyéri rendelet következtében kiigazittatni rendelt, legtöbb adót fizetőknek név­lajstroma f. hó 20-án kiigazittatott, illetve elké­szíttetett. Mindezek ellenére f. hó 21-ére kitűzött év­­negyedes közgyűlés alkalmából, némely bizottmá­nyi tagoknak vezérlete mellett számos, a jogosul­takat­­a­ részben túlhaladó, nem bizottmányi tagyok a megye tanácskozási termében becsődí­­zetvén, miután a fent érintett 982 sz. a. végzés ál­tal megválasztott igazoló bizottságnak a legtöbb adót fizetőknek névjegyzékét tartalmazó munkálata felolvastatván elfogadtatott, a becsődített ittas hall­gatóságnak vezére által azon indítvány létetett, hogy a f. évi október 24 megtartott gyűlésnek ha­tározata, mint idő előtti — és törvénytelen meg­változtassák a bíráló és igazoló választmányok meghagyásával, a választók vezérletére hivatott egyes küldöttek, az általa feljegyzett névsor sze­rint újból választassanak meg, és a választás ha­tárideje decz. hó 5-ére előbbi tessék, mely indít­vány folytán, midőn az 1848. XVI. t. ez. és az 1870 XLII. t. ez. által jogosult bizottmányi tagok az idézett XLI. t. ez. 92 §-a következtében megtar­tott gyűlés határozatának fentartását követelték, azok meg nem hallgattattak a hallgatóságot képe­ző csőcselék a szólás szabadsági jogában megtá­madott szónoknak felszólamlása daczára, ki nem utasittatott; mi és társaink, óvásunk és a miniszté­riumhoz felterjesztendő folyamodásunk bejelentésé­vel, a tanácskozási termet személyeink biztonsága tekintetéből is elhagyni kényteleníttettünk. Eltávozásunk után a törvénytelen indítvány a törvény által nem jogosult hallgatóság közbe­jöttével határozati erőre emeltetett, sőt egy tiszte­letbeli esküdt urnak, kinek az 1848 XVI- t. ez. és megyénk szabályrendeleténél fogva szavazata hiány­zik inditványozási joga annál kevésbé van, ujabbi in­ditványára az igazoló és biráló válaszarányok tagjai is újabb tagokból választattak meg. Hogy ezen­ végzések minden törvényes és jo­gos alapot nélkülöznek, igazolja a nagyméltósá­gu belügyi minisztérium 22607 sz. a. intézményén felül azon körülmény is, miszerint az október 24-iki gyűlésnek 982 és 983 sz. a­ határozatai a nagyméltóságú belügyőrségnek felterjesztettek és azok a 28989 sz. a. intézmény tanúságánál hely­ben hagyattak. És hogy a többször érintett, nagy részben nem bizottmányi tagok, tehát jogosulatlan hallga­tóság közbejöttével hozott határozat, átalában sza­bály, jog és törvényellenes, e kép forradalmi jellegű, minden kétségen felül említik az 1848. XVI. és 1870. XLII. t. sz. 91 és 92. §§. rendeletein fe­lül az 1723 LVIII. §-nak e szavai: „Bonus ordo omnino exigit, ut omnia Comitatus negotia palam et publice et debita cum moderatione pertractan­­tur, tabiterque conclusa improtocolentur, et in Ge­­neralibus Comitatum Congregationibus conclusa per Particulates Congregationes multominus per supremos Comitates aut alios quoscunque non immutentur, conclusisque absentes se etiam acco­­modare debeant, in visitatione porro ratio legis ex Consvetudinis habenda reutet.“ De ha van is előzményi példa, mely szerint egy gyűlés a má­sik hason­mineműségű határozatait megváltoztatta, példátlan az, hogy választások változtassanak meg. Sőt hogy a jogosulatlan tömeg és vezérének indokolási érvei, a józan és észszerű lekövetkezte­­tés szabályaiba ütköznek, fennen tanúsítja azon ténykörülmény, hogy azon esetben, ha az October 23- 24-iki közgyűlésnek 982—983 sz. a. végzései törvény­telenek reendettek,menthetetlen­ül törvénytelen volt a nagymélóságu belügyőrségnek 22607 sz. a. intézménye is, mely által a megye bizottmányát az 1870 XLII. t. sz. 92 §. rendeletéhez képesti in­tézkedésre utasította el, de törvénytelen lett volna a főispánnak 1018—7178/1871 sz. a. meghívása, valamint a megye összes bizottmányi közönségének eljárása is a jelenvoltakra azon oknál, mivel azok közt egyedül és kizárólag a megválasztottak egyé­niségére merült fel véleménykülönbség, a távol le­vőké pedig azon egyszerű indokból, mivel azon az 1723. LVIII. t. sz. értelménél alkalmazkodni köteleznék. Hason tekintet alá esik azon érvelés is, mintha az octóber 24-iki e végből meghívott me­gye bizottmányi gyűlés idő előtt intézkedett volna miután, ha a 22607 sz. a. minisztériumi intézmény folytán, melyben némely megjegyzések illetve ja­vaslatok tétettek a 92 §. által kivonatazott intéz­kedés még meg nem tétethetett, hasonnemű okok és ténykörülmények forognak fenn, a 28989 sz. a. intézményre vonatkozva is, a­mennyiben ebben is a szolgabirák számára és a tisztviselők elő­­fogata dijára nézve ugyan oly természetű mérvű és horderejű megjegyzések foglaltatnak,­ban. Az ügy, melyet lelem­ényes ügyvédekre bíz­tak, véghetlen hosszúra nyúlt. Ezek, éles eszükkel meggátolták az érdekelt családot, hogy megtegye az egyetlen józan lépést, hogy írjon Róbertnek. Mily bolondság is lett volna az! Figyelmeztetni előre öt, a­kit e felfedezés vagyona felétől fosz­tand meg , hiszen ez minden sikert veszélyeztetett volna! ... A törvény emberei mindig előre lá­tók, mindent meggondolnak, csak azon képtelen­séget nem, hogy egy ember, ha megtudja, hogy becsületbeli kötelességet kell teljesítenie, azt rög­tön is siet teljesíteni. A fiatal leány, a nagylelkű­ség sejtelmével többet tett, mint az ügyvédek min­den számítása; itt fivérének . . . titokban, mert hiszen ez nagyon meggondolatlan tett volt. Róbert eleinte nagyon meg volt lepetve, mi­dőn e levelet elolvasta ; azután homályos emlékek jöttek segélyére, s visszaemlékezett, hogy atyja egy öreg inasától hallott emlegetni egy szép olasz­­nőt, a­ki vele utazott Olaszországban; utána járt a dolognak ; tudakozódott a milánói franczia kö­vetségnél; de a házassági okmány nem volt fel­található. Többször újra kezdett hasztalan utánjá­rás után végre Róbert megtudta, hogy atyja Ná­polyban akart megházasodni. Egy fiatalkori pajtása volt ott a követségnél, a­ki megígérte neki, hogy titokban eszközli az esketést, s hogy minden Olasz­országban időző franczia előtt ismeretlen fog ma­radni e tette, melyet ő hibának nevezett. S a ke­resztlevél ? . . . Hat hónapra volt szükség, a­míg Teréz keresztlevelét fel tudta keresni, de végre is mind­ez akadály el volt hárítva, s a szegény gyer­mek megérkezett Párisba anyjának egy nőroko­nával. De la Fresnaye reggeli hat órától kezdve várta nővérét az orleansi vasút indóházánál, mi­dőn meglátta, oly kedvesnek találta, hogy rögtön megkedvelte. A kis leány gyalog akart menni egy darabig, hogy egy kissé szétnézhessen a bámula­tos városban, melyet oly régen óhajtott látni, s Róbert mulatva sajátságos kérdésein, szellemén, gyermekded kedélyén, testvéri szívélyességgel ki­sérte őt gyalog haza, midőn a „pletykák“ királya. Mindezen felül azonban a fonákság netovább­ját tartalmazza a november 21 iki megyegyüleke­­zetnek azon intézkedése, miszerint az igazoló vá­lasztmánynak tagja is újból , és egészen új ta­gokból lettek megválasztva, már pedig észszerűen kétségbe vonni aligha lehet, miként ha­téve az ok­tóber 24-iki gyűlésnek a 92 §. kifolyásaként tör­tént választása törvénytelen és semmis volt, magá­nak az igazoló választmánynak lettek annak tag­jai azon gyűlésben a bizottmány által megválaszt­va, avagy a 22. §. folytán a főispán által kine­vezve, a legtöbb adófizetők összeállítását tárgyazó munkálata is törvénytelen, és semmi­s, miután meg­dőlvén az alap, a felépületnek is szükségkép összeroskadnia kelletik, sőt ha a legtöbb adófize­tők névlajstromának összeállításáig az igazoló vá­lasztmánynak tagjai a 92. §. értelméhez képest meg nem választhatók, a belügyminisztériumnak folyó 1871 évi 28989 sz. a. intézménye, mely a megye bizottmányának e részbeni intézkedését megerősitette és a törvényellenesség jellegét öltené fel, — és az esetben jelenleg sem tekintethetnék a legtöbb adófizetőiknek névlajstroma törvényesen és joghatálylyal elkészítettnek, még kevésbé lehetett a nov. 21-iki gyülekezet jogosult, az igazoló vá­lasztmány újabb m­egválasztására, d eként a nov. 21-iki választás ép úgy és eként idő előtt fogott volna intézkedni, a­mint azt az október 24-iki e végből egyb hivott gyűlésre a novemberi gyülekezet reá tukmálja, e szerint a november 21-iki gyűlés­ből felterjesztendő pótló felterjesztés folytán egy újabb — e végből egybehívandó oly gyűlésnek egybehivása kivántatnék, mely a 92. §. értelmé­­beni választások megejtésére lehetne egyedül jo­gosult. * Eltekintve tehát, hogy az október 24-iki, e végből meghivott gyűlésen a számosan egybegyült megye bizottmányi tagoknak határozata és intéz­kedése a belügyőrségnek 22607/871 sz. a. intéz­ményén és­ a főispánnak 1018/871 sz. a. meghívá­sán alapszik, — továbbá, hogy az 1723 LVHI. t. ez. rendeleténél a megye közgyűlési határozati kény kedv szerint meg nem változtathatnak, és a jelen nem voltak a többség határozatához alkal­mazkodni kötelezvék, valamint hogy az 1848 XVI. t. ez. rendeleténél a megyei hatóság gyakorlatára a megválasztott állandó bizottmány van és lehet hivatva és jogosítva, e kép a november 21-iki 1087 és 1088 sz. a. határozatok, a­melyek be­csődített hallgatóság által hozattak, érvénytelenek, tehát már magukban érvetlenek és semmisek, a panasztott végzésnek jogtalanságát és káros követ­kezményét szembeszökőleg jellemzik azon ténykö­rülmények, hogy a megyének választó közönsége és a kinevezési végzéssel­ ellátott a választás ve­zérletére hivatott küldöttei, a választási elnökök jogosultsága — illetve egyénisége — valamint a választási határnap iránt magukat biztosan nem tájékozhatván, kikerülhetetlenül félreértéseknek és bonyodalmaknak felmerülni, sőt a megye határo­zati iránti jogérzetének fellázadni és megrendülnie kelletik. Minthogy pedig rendületlen abeli hitünk, miszerint a nagyméltóságú minisztérium, mely a törvény részr­ehajlatlan végrehajtásával jön az 1870 XLH t. sz. által felruházva, a törvény iránti tisz­teletet és jogérzetet megrendíteni nem engedi, és nem tűrheti, hogy saját 22607/871 sz. a. intézmé­nye által elrendelt, a törvény korlátai és kellékei­vel megtartott 28989/871 sz. a. intézménye által helyben hagyott megye bizottmányi 982 és 983. sz. a. végzések halomra döntessenek, és a megyék történelmében hallatlanul az október 24-iki válasz­tások megmásittassanak, — nem mellőzhetjük a f. é. november 21 én egybegyült nehány demagó­gok, nagy számmal pedig csőcselék népnek, a kik által a józan és higgadt gondolkozásnak megfé­lemlítve elnémittattak, tör­vény­ellenes határozati ellen panaszt emelve esedezni, hogy­ a felérintett gyülekezetnek 1087 és 1088 sz. a. jog és törvény­ellenes határozatát megsem­msitni és komolyan roszalni méltóztassék. Maradván stb. T­Á­R­C­Z A. MARGIT, vagy: A KETTŐS SZERELEM. Irta Mine Emile de Girardin. XVI. Nővére volt. S két hó óta Róbert mindig azon fáradozott, hogy feltalálja e szegény elha­gyatott nővért. Végre nyomára akadt; megtudta, hogy Genuában van egy zárdában. Mennyi forma­litásra, könyörgésre, sőt alattomoskodásra volt szük­ség, hogy megállapítsa ugyanazonosságát, s hogy saját gondviselése alá bízzák őt. Egy genuai régi barátja befolyásának segélyével mégis sikerült le­győznie minden akadályokat, s visszanyerte nő­vérét, ez igéző leányt, a­ki alig tizenkét éves lé­tére termeténél fogva mégis tizenöt, tizenhat éves­nek látszott lenni. Anyja milánói nő volt ; egy jó, de tönkre jutott és hitelvesztett családból szárma­zott. De la Fresnaye gróf, Róbertnek atyja, a­ki néhány éve özvegy volt, midőn Olaszországban utazott, meglátta őt és belészeretett. Kedvesévé akarta tenni (tudjuk, hogy e tekintetben nem igen volt lelkiismeretes ,) de csakhamar megértette, hogy ez e nőnél lehetetlenség, s elhatározta, hogy újra nősül. Egy év múlva e második neje is,meghalt egy leány gyermeket hagyva hátra. A gróf vissza­tért Francziaországba, a­hol feleslegesnek találta emlegetni e kalandot. Viselete a gyermek, és neje rokonai irányában olyan volt, hogy ez utóbbiak kénytelenek voltak minden reményről lemondani, és csak halála után kisérték meg ismét visszasze­rezni a megtagadott leány jogait. De a lényeges okmányok elvesztek vagy meg voltak semmisítve, a házasság tanúi szerte szét voltak szórva a világ­elnök Somssi­ch Pál. Plachy Tamás két kérvényt adta be, me­lyek a kérvényi bizottsághoz v­asíttatnak. Madarász József magas több szélső­baloldali képviselő által aláírt következő hat­ javasla­tot ad be: Küldjön ki a képviselőház egy 15-tagú bi­zottságot, a­mely az úgynevezett királyi kisebb haszonvételek megszüntetése tárgyában törvényja­vaslatot terjesszen az országgyűlés elé akként, hogy az még ez ülésszó befejezése előtt tör­vényerőre emeltethessék. — Ki fog nyomatni és szétoszlatni. Tisza Lajos közlekedési miniszter a követke­ző tvjavaslatokat terjeszti a ház elé: A múlt évi határozat folytán a Sink patak, Kis Sink és Vogla községek határában leendő szabályozása iránti tvjavaslatot. Továbbá a dombóvár-zákányi vasút engedélyokmányának változtatásáról szóló tvja­vaslatot. A gömöri iparvasút hálózatának kiegé­szítése, úgy a miskolcz-bánrévi és a mármaros­vagy jobban mondva a nagy világ azon vén ka­pusnője látta meg, a­kit * * * marquisnak neveztek. Ez volt megfejtése az opera Zizijéről mesélt kalandnak, és azon másik történetnek a hamis há­zasságról és pap­os gyermekről, melyet d’Arzac grófnő oly nagy örömmel hallgatott, Robertre fog­ták atyjának egy kalandját. Nyolcz napig foglalkoztak e regény­nyel Pá­risban. De la Fresnaye tettét lelkesedéssel ma­gasztalták ; nővérének ez elismerése által majdnem nyolc­vanezernyi évi jövedelmet áldozott fel. Ez hallatlan volt! Alázatosan bámulták őt, s mindenki azt látszott gondolni : „Nem ismerek mást, a ki­khez hasonlót képes lett volna tenni!“ Sőt voltak, a­kik túlozva az áldozat nagyságát, azzal vádolák, hogy e szép tette által százötvenezernyi jövedel­met vesztett, de a fiatal leányok és a családanyák pontosabban voltak értesülve, s tudták, hogy va­gyona legnagyobb részét anyja után örökölte, s hogy új nővérének csak az atya vagyonára volt igénye. — A nagy világ egy legboszantóbb jelen­sége, hogy fiatal és öreg asszonyok, sőt fiatal leá­nyok is néha egész estén át, mások vagyonáról, hozományáról, jövedelméről, örökségeiről, tulajdon­jogáról usufructusról, substitutióról sat. beszélnek folyton növekvő érdekkel s bámulatos tárgyis­merettel. Ha az üzlet, a kereskedés emberei iparkod­nak megtudni a velük érintkezők vagyoni állapotát az természetes, mert ha valakinek foglalkozása az eladás, akkor természetesen érdekében áll meg­tudni, hogy annak, a­ki vesz, van-e miből fizetnie is. De a társalgási teremben oly emberek között, a­kik nagylelkűeknek akarnak látszani, a vagyoni viszonyok e kutatása és tanulmányozása nyomorult, utálatos. Oh műveit emberek! Ha már hiusogtok e szomorú tanulmányra birt benneteket, ne engedje legalább jó izléstek, hogy azt oly nagy zajjal tün­dököltessétek. A családanyák, a kiknek eladó leányuk volt, már előbb ezernyi csalétekkel fordultak de la Fresnaye Róbert felé; most a családanyák, a kik­nek házasodható fiuk volt, az uj nővérre is kitér (Folyt. köv.) ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőh­áz ülése nov. 24-én. sziget-szathmári iparvasút iránti tvjavaslatokat. Ezeken kívül a budapesti indóházakat összekötő vasúti híd, továbbá egy állandó vasúti dunahíd és egy rendezési, valamint személy felvételi pálya­udvarnak létesítésére vonatkozó tvjavaslat. — Ré­szint osztályokhoz, részint az illető bizottságokhoz fognak utasíttatni. Elnök előterjesztésére a napirendre nézve elfogadtatik, hogy jövő szerdán a p. ü. bizott­ság általános jelentésének tárgyalása tűzessék napirendre, addig csak a Dunagőzhajózási tár­sulattal kötendő szerződésről szóló tvjavaslat és a főrendek újabb módosításai vétessenek tárgya­lás alá. Zsedényi Ede indítványozza, hogy — tekin­tettel a halmozott teendőkre — szerdától kezdve az ülések 10 órától 3 óráig tartassanak. Csanády és Madarász J. indítványozzák, hogy az ülések 9 órától 3-ig tartassanak. Halász B. és Patay 9 — 2-ig kívánják tar­tatni. Péchi Tamás azt kívánja, hogy a sorrend állapíttassák meg, melyben a különböző miniszté­riumok költségvetése fog tárgyaltatni, hogy ezekre előre készülni lehessen. Erre nézve elfogadtatik Széll Kálmán azon indítványa, hogy a különböző minisztériumok költ­ségvetése azon sorrendben tárgyaltassék, mely­ben azok a pénzügyi törvényben fel vannak so­rolva. A gyűlések határidejére nézve elfogadtatik Zsedényi indítványa. Ezután a tegnapi határozat folytán a 15-ös bizottság tesz előterjesztést a 103. §-ra vonat­kozólag. Érkövy Adolf elő­adó felolvasná az új szöve­gezést, melynek értelmében a nyomdák felállítására lapok kiadásra vonatkozó biztosít­­ok eltöröltet­nek. A §. többi r­sze marad a régi szerkezet szerint ezen hozzáadással: „Az 1848. 18. t. sz. a biztosításokra vonatkozó rendeletek kivételével továbbra is fentartatik. Horváth Szlavón orszá­gokban pedig az ott fenálló sajtó törvények érin­tetlenül maradnak.“ (Helyeslés.) A 104. §-ra vonatkozólag Szomjas Józsefnek ezen módositványa, fogadtatik el minden vita nél­kül: „Ezen törvény hatályba léptétől minden az­zal ellenkező törvények, rendszabályok és törvé­nyes szokások érvényen kívül helyeztetnek. A 105. és egyszersmind utolsó §. ezen szer­kezetben fogadtatott el: „Jelen törvény végre­hajtásával a földmivelés-, ipar és kereskedelm­i miniszter, Horvát-Szlavonországban a horvát slavon kormány bizatik meg.“ A részletes tárgyalás be lévén fejezve a legközelebbi ülésben 3-szor fog felolvastatni (Ér­kövy éljenzés közt lép le a szószékről.) Következik a közp.­bizottság jelentése a telepítvényesekre vonatkozó tör­vény két pontja iránt. Hajdú Ignácz előadó rövid vázlatát adja a bizottság által benyújtott s a 6 és 10 §-ra vo­natkozó módosításnak ; ez pedig abban áll, hogy az állam eszközölné ki magán után a hitelt a te­­lepitvényesek javára, a birtok értékének a része erejéig és ezen hitelművelet keresztül vitelében az állam egészen a végmegoldásig segéd­kezet nyúj­tana a telepitvényes javára. Másfelől, hogy a te­­lepitvényes ezen jótéteményt elérhesse, kénytelen lenne a váltság egy­harmadát készpénzben a le­hető legrövidebb idő alatt lefizetni. Tisza Kálmán a központi bizottság által be­terjesztett javaslatot úgy, a­mint az egészben van, helyesnek és elfogadhatónak nem tartja, de bele­egyezik abba, hogy az pont­­ként tárgyaltassék, az egyes pontoknál lehetvén megtenni azután a szükséges módosításokat. Elfogadhatónak nem tartja azért, mert ha az mondatik ki, hogy a te­lepítvényes tartozzék az általa megváltandó bir­toknak 113 értékét egy év alatt kifizetni, magát az egészet lehetetlenné teszi és mit a törvény az egyik kézzel adni látszik, azt a másik kézzel visszaveszi. Zsedényi Ede. A központi bizottmány javas­latát el nem fogadhatónak tartja, mert egyrészről lehetetlenséget követel, másrészről az állam vállaira oly terhet ró, melynek következései ellen intő sza­vát ismételve emelni, szoros kötelessége. Tisza Kálmán véleményét magáévá tévén, lehetetlennek tartja, hogy a telepítvényes, ki a kibérelt földek, és a napszám után él, tehát nem tőkepénzes, mind­járt az első évben a váltsági összeg is­át lefizethesse. Móricz Pál a nép érdekében szükségesnek lát­ja, hogy a hitelintézetek kiváltságokat nyerjenek, ennél fogva a központi b­­elbeli intenzióját teljesen osztja. Kerkapoly Károly pénzügyőr tökéletesen mél­tányolja azon aggályt a melyet Tiszában keltett azon kérdés, vajjon lehetséges lesz-e a telepítvé­­nyeseknek az általuk fizetendő 1/3 ot, egy éven át megfizetni ? Miután az egész terület első rendben jelzálogként már biztosításul le van kötve és így a felveendő kölcsön alapjául nem igen használható. Nem akarja kétségbe vonni, hogy ez bizony nagy nehézséggel jár, teljes lehetetlennek azonban nem tartja, nem tartja pedig azért, mert ezen telepít­vényeseknek, kik eddig a földnek csak bérlői vol­tak, épen mert csak bérlői voltak, valamicske ingó vagyonuk van, megtakarítása szintén lesz tesztelt figyelmöket, a­kinek vagyona, fivére által öregbítve, egykor igen tekintélyes összegre fog emelkedni. Még nem is látták, s már is egy kraj­­czárig tudták, mily hozománya lesz négy év múlva s újult buzgalommal üldözték de la Fresnayet mind önm­aga mind nővére miatt. De csakhamar nagy zavar keletkezett a csa­ládanyák között ; furcsa híreket hallottak, azt kezdték rebesgetni, hogy Róbert, mindnyájuk ál­modott veje a bolondulásig szerelmes de Meuilles marquisnőbe s hogy nőül akarja őt venni. Akkor azután nem is győződve meg róla, vájjon e hirek birnak-e alappal, csupa elővigyá­­zatból megvalósulásuk esetére neki estek a sze­rencsétlen nőnek s minden lehető gonoszságot találtak ki rovására. Arra senki sem gondolt, hogy Margit szeretve unokatestvérét, vissza is utasíthat­ná Róbert ajánlatát. Hiszen ez utóbbi kétszer oly gazdag volt, mint d’Arzac gróf, és sokkal előbb­kelő születésű! Ha Margit megtette volna ez őrült­séget, kinevették volna, de az e­sü­kbe sem jutott. A mi leginkább felingerte boszankodásukat, az volt, hogy Margit Paris minden fiatal leánya felett dia­dalmaskodott ; ő, a­ki özvegy, — és egy hét, — nyolcz, tíz éves gyermek anyja volt! Szegény Gas­­tont nagyon megvénítették! . . . „Hiszen már huszonhárom éves I vén asszony !“ — monda egy huszonnyólcz éves ártatlanság ... a kinek fülét egy óriási rózsa disziié. Ah ez a diadal meg­­bocsáthatlan volt ! S honnan támadtak e hirek ? .... Elővigyázatból . . . mint minden kellemetlen, zavarba ejtő hir többnyire elővigyázatból kelet­kezik. A világban a meggondoltság ellensége a biz­­tosságnak. Hogy többé ne találkozzék de la Fresnayevel Margit megparancsolta, hogy senkit se bocsássa­nak be hozzá, s azután Gaston közbeszólása foly­tán mégis elfogadta Róbert látogatását, míg a töb­bi látogatót visszautasíták. Ezek be nem bocsát­tatván, és de la Fresnaye fogatát az udvaron lát­va, az egész városban szétvitték ennek hírét, és egyiknek, vagy másiknak, s másfelül a hitel­­ tulajdonkép két bázison nyugszik. Azt hiszi, hogy megnyugodn­atik a ház ab­ban, a­mit Debreczen város igen érdemes képvi­selője is ajánlott, miszerint a módosítás az átalá­­nos tárgyalás alapjául elfogadtassák, nem zárván ki mind a mellett a netalán lehető módosításo­kat sem. Átalánosságban a ház elfogadja a közp. b. javaslatát. A ré­szletes tárgyalásnál az első pontnál. Ghyczy Kálmán köv. módosítványt nyújt be. A telepitvényesekről szóló­­javaslatnak a közp. b. szövegezésében foglalt 6­­k §-sa ekként módosítás­­sék: „A kincstári, egyházi és alapítványi birtoko­kon levő telepitvényes községekben a váltság­dí­jakban, illetőleg a vételárt az állam közvetítése nélkül 20 év alatt évenként fizetendő részletekben az 5-ös kamatokkal együtt a telepitvényes köte­les törleszteni.“ A többi telepitvényekre vonatkozó új §• legyen a­­javaslat 7-ik §-a és ezen szavak­kal kezdődjék. „A 2 ik és 4-ik §-ban körülírt egyéb telepitvényes községekben.“ (Helyeslés balfelől.) Kerkapoly Károly pénzügyész nem találja el­­fogadhatlannak a módosítványt, mert hiszen ezen módosítvány csak a telepitvények és telepitvénye- nek egy részére szorítva kívánja ugyanazt, a­mit a kormány eredeti­­javaslata általában az egészre nézve is elfogadhatónak tartott a dolgok azon állá­sában, melyben azt úgyszólván a közvéleményben lelte. Tehát jogi nehézségeket és ellenvetéseket nem tesz, hasznossági szempontból azonban ma­radni kivan az eredeti hasison. Péchy Tamás nagyon csekély különbséget lát Ghyczy és a pénzügyér javaslata közt. Pártolja az előbbiét. Táncsics Mihály elfogadja Ghyczy módosítá­sát, csak e kifejezés helyett: „egyházi javak“ ajánlja ezt : „az egyház szolgaiunk kezében levő javak.“ Lónyay Menyhért gr. miniszterelnök elvileg pártolja Ghyczy módosítványát, de azért arra kéri a t. házat, hogy fogadja el a módosítvány első részét, de a másik részére nézve csak hasonló el­járást rendel­jen el úgy az állam, mint a magány telepítvényekre nézve. (Helyeslés a jobb oldalon) Tisza Kálmán igen kéri a minisztériumot, hogy miután alig néhány hete maguk proponálták ezen módozatot az államjavakra nézve, legyenek szívesek ahoz most is hozzájárulni és nem másí­tani meg saját propositiójukat. Kerkapoly Károly pénzügyér másodszori föl­­­szólalására a többség Ghyczy módosítványát elveti. A második pontnál Tisza Kálmán megvallja, hogy a tapasztaltak után némi bátortalansággal szólal fel. Ajánlja köv. módosítását a ház figyelmébe. A most felolvasott § 2-ik bekezdése kihagyatván, e helyett ez tétes­sék : ,,a megállapított váltság összeg, s illetőleg vétel­ár 1/3 része az eddigi földtulajdonos adójából 20 évi részletekben leiratik, és a megváltást esz­­közlött telepitvényes adójához íratván, azzal együtt hajtatik be.“ „Ha netalán az eddigi földtulajdo­nosnak m­ után a telepitvényesek magukat megvál­tatták, nem maradna semmi vagy nem maradna annyi földbirtoka, hogy a váltság összeg illetőleg a vételár egyharmad részének törlesztése a felebbi módon történhetnék, az 20 évi részletekre felosz­latván, a kormány e részleteket a telepítvénye­­sektől az adóval behajtja és az eddigi földtulaj­donosnak átszolgáltatja.“ Kerkapoly Károly pénzü­gyér meg tud nyugodni a Tisza Kálmán módosítványában is, de kérdésk épen a törvény biztos keresztül­vitelének, hogy úgy mondja simán való keresztülvitelének érdeké­ben lesz-e az? Irányi Dániel szerint az állam c­élja is meg­kívánja a Tisza által tett indítvány elfogadását. Ivánka Imre a pénzügy­ér azon ellenvetésére felel, hogy a felsőház ellenáll a módosításnak. Tessék benézni a felsőháznak bármely ülésébe, valóságos sútyra (Élénk helyeslés balról) hogy a felsőház a képviselőháznak határozataival úgy bán­hat el, mint újabb időben 3—4-szer tapasztaltuk. A napokban a ház elé egy indítványt terjeszt elő, szabjon határ­időt a minisztérium, hogy a felső­ház reformjáról intézkedjék. (Élénk helyeslés balról.) Dániel Pál egy év helyett négy évet kíván beigtatni. Paczolay János indítványozza, hogy ezen sza­vak után: „eddigi földtulajdonosnak“ tétessék: „a telekkönyvi bejegyzéssel egyidejűleg készpénzben kifizetni.“ Móricz Pál Paczolay módosítványának hely­telenségét bizonyítván be, Tisza módosítványát ajánlja elfogadni. Csiky Sándor miután Dániel Pálnak válaszolt, arra kéri a házat, hogy a főrendiház újjászerve­zésére vonatkozó hat­ javaslatát tűzze ki napirendre. Különben pártolja Tisza módosítványát. Szontagh Pál (Csanádi) fölszólítja a minisz­tert, nyilatkozzék komolyan, magáévá teszi-e ezen törvényjavaslatot vagy nem s akkor elég garantiát­ fog látni abban, hogy keresztül fog vitetni. Kerkapoly Károly pénzügyér az „önkényte­l­öszhangot“ mindig magasabbra becsüli, mint bár­mi más után elérendő „egyezetek“ szél­ében beszélték, hogy­ de Meuilles Jaarquisnő mindennap háromtól hatig elzárkózik de la Fres­naye gróffal. E beszédek csatlakozva azokhoz, melyek Bellegarde herczegnő eltávozása alkalmával ke­letkeztek, nyilt viszonyt alapítottak meg Margit és Róbert között, s nagy tiszteletre méltatták őke , midőn feltették róluk, hogy e viszony házasság­gal fog befejeztetni. De hogy lehessen összeegyeztetni e házas­sági terveket d’Arzac gróf folytonos látogatá­­saival ? Homeopathb­e adják ki neki az útlevelet — mondák : — megvárják, a­míg magától érti meg helyzetét. Fájdalom ! István nagyon is értett mindent, de nem akarták elbocsátani; s Margit az ő irá­nyában oly igéző s oly vonzalomteljes volt, hogy akarata ellenére sem tudott kihalni belőle minden remény. Őrült féltékenysége által felvilágositatva, Margit végre megvallotta önmagának, hogy sze­reti de la Fresnayet; csakhogy miután végig kelle mennie az illusio minden fokozatán, azt hitte, hogy gyökeresen ki fog gyógyulni e szerelemből s vissza­­térend Istvánhoz, a kit többre becsült. Különös helyzet! . . . önkénytelen szenvedélye Ro­bert felé vonzotta őt, de István szive választottja volt: neki jobban tetszett Istvánt szeretni. Lelké­nek minden erőszakos izgalma Róbertet illette, de a jövővel foglalkozó minden édes és megszokott gondolata d’Arzac grófé volt, álmaiban mellette látta magát visszavonultan, messze e világtól, e veszedelmes világtól, melyben Róberttel találko­zott,­­ bizalommal és hittel várta szerelme végét mint a­hogy a láz huszonegyedik napját szokta­ várni a gyógyulás reményében. Néha neheztelt is Istvánra, hogy gyengédségből annyira elveszti minden bátorságát, s hogy nem segít neki mi­előbb elűzni Róbert alkalmatlan emlékét.

Next