Ellenőr, 1872. április (4. évfolyam, 78-101. szám)
1872-04-03 / 78. szám
Előfizetési árak Forrsz évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ vEgyes szám ára 10 krajozár. Szerkesztési iroda: Tanildor^ut^.a 6. sím. Semmit ném közlünls, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illetü reclamátiók Lógrády testvérele hodítjotta. (nádor-utcza C. sz.) inti'penilok. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri A nyilt-tér egy petit sora 30 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 ., Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nódor-ute-jiii O. h /, á m. (Légrády testvérek ii-otlííjíitoan). Az előfizetést pénz k helyben és idAV el '’est. két. nfen 11. illaj.... 1 ■' r‘grr?gvvr.''~~'JaJWiO'' - r-rjTicac • vr. mr. - ■-»-• ■ —-- — • _ -----—. 78 szám. Szerda, április 3. 1872 IV évfolyam az „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre ..... 10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ ~ „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két sas utcza 14. sz.) Százaink a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Az előfizetést legczélszerűbben — mert gyorsan, biztosan és olcsón — eszközölhetni postai utalványozás által. A negyedévi előfizetések megtorlódása sok munkát adván a posta- és kiadóhivataloknak, kérjük a közönséget, méltóztassék megrendeléseit s illetőleg ezeknek megújítását minél korábban tenni meg, nehogy a lap vételében fenakadást vagy késedelmet tapasztaljon. Segítsünk! Magyarország alsó vidéke, melyet hazánk legáldottabb része gyanánt szoktunk emlegetni, víz alatt áll, ínséggel küizd, pusztulásra jutott, segítségért kiált. Kell ennél többet mondani azon emberbarátoknak, kikben nem ölheti meg a szív nemes dobbanásait semmiféle politika, bármely párthoz tartozzanak is? Nem mondok többet. Adakozzunk! Csernátony Lajos: Az Ellenőr . . . . 100 frt. — Ghyczy Kálmánhoz, mint az orzágos baloldali kör elnökéhez a következő levek érkeztek: Mélyen tisztelt elnök úr! Alólírott pártbizottvány az országos baloldali körnek i □misztérium azon két törvényjavaslatával szemlén, melyek egyike által az országgyűlés időszaknak az 1848 IV. t. sz. ellenére s módosításával három évről öt évre hosszabittatása, másika által pedig ugyancsak ««laAQ Vot 2.8-ban meallapított választói jogosítvány megszorításával aálasztásra jogosított polgárok ezreinek legszenebb s legnagyobb horderejű joguktól megfosztaása czéloztatik — tanúsított hazafias rendületlen □agat,irtásáért, kifejtett ernyedetlen kitartó buzgalmáért legmélyebb honfiúi üdvözletét, hálás közönetét és tántorithatlan hit ragaszkodását nyilánitja ama legforróbb óhajtással, hogy nehéz küzelmünket siker koronázza. Kelt Debreczenben a baloldali elvű artbizottmánynak 1872 márczius 30 án tartott léséből Molnár György elnök, Ábrahám László jegyző. * Mélyen tisztelt hazafi! Midőn összes Esztergom megye és Esztergom város összes választóerületeinek baloldali érzelmű választói ennek 7 alkalommal tiszteletüket és üdvözletüket küldték , hazafiai kedves köteleségeknek tartják kiyilatkoztatni, miszerint az ellenzéknek a választáijavaslat tárgyalásánál tanúsított magatartást helyeslik, magukévá teszik és arra rég áldását kérik , egyszersmind erőt és kizarást kérvén a további küzdelemre. Esztergomban 1872 évi márcz. 3- án irtott pártértekezletünkből, az értekezlet megiriásából: Zsitvay József korelnök, Haan Re- 30 értekezl. jegyző, kérdezzük a miniszterelnök úrtól, hogy ha neki négy hónap nem volt elegendő ezen inforraatiók megszerzésére, várjon meddig, vájjon hány esztendeig kell várakoznunk, míg az informatiókat sikerülene megszereznie? A honvédelmi minisztérium jelenlegi hiányos szervezete folytán egyre nő a zavar; káros következményei annyira szembeötlők, hogy ismeri azokat mindenki és csak Lónyay úrnak ne volna azokról kellő tudomása ? A költségvetési törvényben föl van véve és az országgyűlés által meg van szavazva az egész honvédelmi minisztérium számára szükséges személyzet és ezen személyzet összes költségei. S mégis mindeddig hiányzik: egy miniszteri tanácsos; három osztálytanácsos ;a katonai osztályban egy őrnagy; a negyedik osztályban egy hadbiztos ; a többi osztályokban két fogalmazó, öt segédfogalmazó ; tizenegy számtiszt; egy aligazgató, egy irodatiszt; s egy számtanácsos. Ha ezen állomások nem szükségesek, miért vétettek föl a költségvetésbe, és miért szavaztatta meg a minisztérium az országgyűlés által ezek költségeit ? Vagy ha szükségesek, hát miért nem jöltetnek be? Azt mondja a Napló, hogy a miniszterelnök előbb informáltatni akarja magát, hogy van-e ezekre szükség, vagy nincs?Nagyon szépen vagyunk, ha a miniszterelnök még csak ezután akarja magát informáltatni arról, amit már régen kellene tudnia. Ez is oly gyönyörű eset, mint csak nálunk fordulhat elő, és amelynek párját nem találjuk más országokban sehol. Előbb megcsinálja a miniszter a költségvetést, az országgyűlés által elfogadtatja — és csak azután kezd magának informatiókat szerezni aziránt, hogy mikép kellene összeállítani személyzetét ? Ennek a véghetetlen rendetlenségnek és annak, hogy a szükséges állomások be nem töltöttek, következménye az, hogy az idei njonczozás ellenőrzése végett az ynyyjTQ n korellft törületéipöti H1111.1SZ“ terűim nem birt két biztosnál többet kiküldeni. Tessék megítélni, hogy két ember oly rövid idő alatt s oly roppant területen képes-e ellenőrzési feladatának megfelelni? Lehetetlenség. Hanem hát Lónyay úr bölcsesége ezt így találja helyesnek. Valóban itt az ideje, hogy a honvédelmi ügyek élére végre-valahára már egy miniszter állíttassák. Meg kell szüntetni ez örökös ide-oda való kapkodást s rajta kell lenni, hogy üdvös szervezet jöjjön létre mielőbb. Jelen körülmények között, midőn oly egyén bir döntő befolyással a honvédség ügyeire, ki azokhoz mit sem ért, sikeres fejlődését nem várhatjuk. Egy külön miniszter kell a honvédelem élére, oly miniszter, kiben a szakismeret a hazafias ügybuzgalommal párosult. Csávolszky Lajos, Pest, ápril. 2. Egy pár nap előtt azt írtuk az „Ellemben“, hogy a honvédelmi minisztériumál sok a zavar. A szükséges állomásokat etölteni Lónyay miniszterelnök folytonosan ónakodik, minél fogva — a honvédelmi gyek nagy hátrányára — a központi személyzet igen hiányos. Írtuk továbbá azt, egy a minisztérium kebelében uralkodó mdetlenségek miatt egy miniszteri,em mint sajtóhibából tévesen állt, oszálytanácsos beadta lemondását. PA P. Napló legutóbbi számában egy Pálos szinezetű czáfolatot hoz közleményükte, mely szerint az említett hivataln°k ^mondásáról illető körökben mit sem tudnak,pedig onnét vehették timlik. ”h0gi’ gr’ lehetőleg nván a költségeket, alapos in forma 10 a,^ mag^najc szerezni az iránt, mennyiben ^ a rendelkezésre álló munkaerőt , ,, , i szükségletnek, hogy ott, a hol nem elégs ° ’ . ’ ‘ ® lsek szaporítani, ott, hol A W" — ^ A P. Napló e állata ellenében meg kell jegyeznünk nem hanem tény, hogy egy tanácsos beadta lemondását. A msz^n taU/f(“?f egyelőre nem tartjuk sziPn s in 0 tvánosságra hozni, de mi ism^ a nyi- A mi pedig azt illeti, * ez “dokotminiszterelnök mindeddig azért a honvédelmi minisztériumban spakodott sokat betölteni, mert előbb alapo^ om‘ tiót akart magának szerezni arrPTM13" vajjon mennyiben felelnek meg a ráegyzésre álló erők a, szükségletnek, erre Buffet. Csalódtam. A ház a nélkül kezdte meg ismét ülését, hogy a kormány részéről valami lépés létetett volna a pártközi egyezkedés létesítésére. Nem csak hogy nemm történt e végre semmi lépés, sőt az ellenkező irányban tünteté ki magát már ez első ülés kezdetén is a jobboldali szellem természete. Leszavazták Vukovics indítványát, miszerint a vízátadás nyomoraival küzdő megyék sürgető segélyeztetése iránti határozati javaslat vetessék fel a holnapi ülésben. Ilyenné teszi a rosz politika és a kormányzati kisszerűség embereit a pártszempont túlzása. Hiában van köztük sok derék és könyörüles ember , engedelmeskedniük kell egész a szívtelenségig, mert hát a minisztérium így akarja. Ezen eljárás annyira elszomorító, hogy nem szólok róla többet, mert nagyon keserűek lennének megjegyzéseim. * Tárgyalás alatt ismét azon törvényjavaslat van, melyről tudja a kormány, hogy törvény belőle ez országgyűlés alatt nem lehet, s amelyet még sem von vissza, mert hát drága az idő s nagyon szívén viseli a képviselőház tekintélyének fenntartását!* Itt maradunk április 19-dikéig, az átalános választások pedig nem történnek meg augustus előtt. Ez a két hir van leginkább elterjedve s alkalmasint valósul is. * A sopron megyei jobboldalra akkora hatást gyakorolt Török Sándor ur múlt csütörtöki szónoklata, hogy a ,kismártoni gyűlés egyhangúlag Beöthy Ákost tűzte ki kormánypárti jelöltje gyanánt. Pedig hát Török Sándor úr nem mulasztotta el kijavítni beszédjét a gyorsirászati jegyzetekben, melyek szerint aztán volt „halljuk! halljuk! és élénk tetszés“ a Pesti Napló és Reform ártatlan tudósításaiban. Hanem szeretnék tudni, hogy ki engedte meg a különben igen derék Kónyi úrnak olyat is referálni a mi nem történt, sőt ellenkezőjét is annak a mi történt ? S ha erre nincs engedelme, miért engedi meg bármelyik képviselőnek is, hogy az „élénk tetszés“ és „átalános helyeslés“ gyanánt jársa ki beszédében az élénk gúnyt és átalános megbotrányo A Pest-belvárosi ellenzék szervezkedése. Tegnap ápr. 1-én tartotta a Pest-belvárosi ellenzék alakuló értekezletét. A baloldali kör helyiségeiben tegnap esti 6 órakor számos belvárosi ellenzéki választópolgár összegyülekezvén, a tanácskozás vezetésére elnökül Irányi Dániel, jegyzőül Csávolszky Lajos kikiáltatván, Irányi Dániel körülbelől a következő s többszöri helyesléssel fogadott beszédet intézte a jelenlevőkhöz: „Ha voltak is, kik az 1867-iki egyezmény megkötése alkalmával, miként azt annak szerzője Deák Ferencz állította remélték, hogy az ekép megalkotott alap lassan kint fejlesztetni fog, ha találkoztak is, akik ugyanezen forrásból eredt biztatásoknak hitelt adtak, mely szerint a föláldozott jogok fejében a nemzet úgy szellemi, mint anyagi reformokkal fog boldogíttatni, azoknak a lefolyt 5 év óta úgy hiszem bő alkalmuk volt csalódásukból kiábrándulni. Ahelyett ugyanis, hogy a közjogi alap tágutatott volna, a kormány annak szilárdítását tűzte ki feladatául, sőt szűkítette azt. Úgy az előbbi mint a mostani miniszterelnök kijelentették, hogy a 67-iki kiegyezés megszilárdítását főtörekvésüknek tekintik, azt pedig, hogy még szűkítésétől sem riadnak vissza, az által bizonyította be többi között a közösügyes kormány, s az ezt pártoló jobboldal, hogy a magyar hadseregnek még nevét is megtagadva, azt az alv.o ujonczozási törvényekben „sorhadi csapatokkal“ cserélte fel. Ami pedig a reformokat illeti, ezek szintúgy nem a szabadság s egyenlőség, hanem a 67-iki egyezmény s a létező kormány s pártjának megörökítése érdekében terveztettek s hajtottak végre. A bírói hatalomról szóló törvény által ugyanis az elsőfokú bírák választása a polgároktól elvétetvén azok kinevezése a kormányra ruháztatott, a tvhatóságok rendezése pedig oly módon történt, hogy azoknak ősi önkormányzati joga a központi hatalom és közegeinek javára megszorittatott , azon felül a legtöbb adót fizetők oly kiváltsággal láttattak el, mely az 1848-as törvényeknek valóságos kigúnyolása. S ezen intézményt, nem különben a főispáni hivatalt magára a fővárosra is ráerőszakolni szándékozik. S mit mondjak azon két tvjavaslatról, melyet az utóbbi időben terjesztett az országgyűlés elé, értem a választási s az 5 évi országgyűlésre vonatkozó tvjavaslatokat ? Önök ismerik azokat s annálfogva tudják, hogy azok elseje által ezerek, sőt százezerek veszítenék el eddig gyakorlott választói jogukat, míg a második az összes választók jogát szűkebb korlátok közé fogná szorítani? Mi egyebet mondjak ezekről annál, hogy ezek is a közjogi alap s a kormány és pártja megerősítésére vannak számítva, s a minisztérium reactionárius irányáról tesznek tanúságot. Itt szónok áttér a kormánynak Horvátország s az erdélyi románok irányában követett alkotmányellenes és sérelmes politikájára, megemlítve a horvát országgyűlés ismételt elnapolását, majd feloszlatását, s azon körülményt, hogy az erdélyi választási törvényt a jogegyenlőség gúnyára megjavítani vonakodik, s ezáltal a horvátok és románok gyűlöletét a magyar nemzet ellen fokozza, csak hogy a horvátországi és erdélyi választások megint az ő érdekében üssenek ki. Megemlíti továbbá, hogy a vallás szabadságát s a polgári házasságot az ellenzék számtalan sürgetése ellenére a kormány törvénybe igtatni vonakodik, minek folytán az izraeliták és keresztyének között házasság nem kötethetik s igy az izraeliták a keresztyénekkel mai napig sem mondhatók egyenjoguaknak. S ha ennyi veszteségért legalább anyagi téren mutatkoznék némi kárpótlás, kiállt fel folytatva szóló, de az adók és adósságok egyre növekednek, s ha vasutak épülnek is, nem mindig a közjó, hanem gyakran magánérdek szolgál azok építésénél indokul. Önök mindezeket tudják. elvtársaim, s azért óhajtaniok kell, hogy ez állapoton segítve legyen, úgy a közjogi alapnak megváltoztatása illetőleg az ország függetlenségének helyreállítása mint a mostani kormány megbuktatása által. S mert ezt óhajtják, kell hogy az arra vezető törvényes eszközöket is felhasználják, kell hogy a leeendő választások alkalmából magalakuljanak, s kijelentsék, hogy elveiket valló férfiú által kívánnak az ország tanácsában képviseltetni. Ez Pest belvárosára nézve kétszeres kötelesség. Először mert az ország fővárosának legtekintélyesebb része, s így jó példával kell előtárnia ; másodszor, mert azon férfiú ellen kell fellépnünk, aki azon kívül, hogy a közösügyes alkunak fő szerzője, a kormánynak is legfőbb támasza volt eddig. Mert ha egyik másik csekélyebb kérdésben nem pártolta is mindenben a minisztereket, de a fő dolgokban igenis helyeselte a kormány eljárását. Beszédét bevégezve, szóló elnökök, jegyzők és bizottmány választására hívja fel a közgyűlést. Elnökül Irányi Dániel választatott meg. Helyettes elnökök: Simonyi Ernő, Horn Ede, Simonyi Antal. Jegyzők: Csávolszky Lajos, Krajcsik Ferencz, Szitár Dénes. , A végrehajtó bizottság tagjai: Áldor Imre, Andrássy Károly, Batizfalvy István, Bitó Lajos, Burghardt István, Dsávolszky Lajos, Csernátony Lajos, Dobos József, Fábián Antal, Farkas György, Feichtinger Aátyás, Hekenast Gusztáv, Helfy Ignácz, Hadgy Árpád, Horn Ede, Horváth Lajos, Flouchard Ferencz, Krajcsik Ferencz, Krenedics Károly, Kurcz József, Krivácay NI , Matolay Elek, Miskey Ferencz, Nagy Gusztáv, Orbán Balázs, Pogány Miklós, dr. Rajner Gyula, Reich Károly, Rutkay Vilmos, Sebő Antal, Sebők Imre, Szitár Dénes, Vinkle Nándor, dr. Virava . A nagy választmányba, mely a legközelebbi bizottsági ülésben száz tagra fog kiegészítetni, a következők választottak : Blogh Andor, Báthory Dániel, Berecz Pál, Biczó Benjámin, Bindinger Antal, Bogdanovits István, Csonka György, Eördögh Frigyes, Fehér József, Frecskay János, Füvesy János, Grammatika Károly, Gromon Dezső, Gyimóthy Károly, Halmos Károly, Honig József, Huszedi N., Ivánka Imre, Janicsek Károly, Jungbauer Mihály, Kelemen László, Kontúr Lajos, Kuhn János, Langer Viktor, Lieber Lajos, Máttyus Arisztid, Molnár András, Musztecz Lázár, Nagy József, Noméd Gyula, Nyikos Zygmond, Oláh Miklós, Országh Sándor, Oszvald József, Parti András, Paszternák Mihály, Pesl Ágoston, Pétermann Imre, Phifer Nándor, Pifkó András, Pilaszánovits József, Pilisy József, Popovits György, Ráblik András, Ralács Ferencz, Ronts Pál, Sidó István, Szandy Ferencz, Szkuts Sámuel Szőlösy Mihály, Táncsics Mihály, Tarr Mihály Terebesy László, Ujházy Ferencz, Ungváry Gedeon, Vincze József, Zlinszky László. Ezután átalános éljenzések között Simonyi Ernő állt fel s roppant nagy tetszéssel fogadott beszédében egyrészt a kormánypárt, másrészt azzal szemben az ellenzék eljárását, magatartását, irányát jellemezte. Szűnni nem akaró éljenzés követte különösen beszédének azon helyét, melyben az ellenzék által a jogmegszorító választási törvénynyel szemben követett eljárást említette. Ami Deák Ferenczet illeti, szóló a világért nem vonja kétségbe, hogy Deák Ferencz becsületes és tiszta kezű ember, de méltán rész néven lehet venni tőle azt, hogy pártjának az ország érdekeire káros eljárása ellen szót nem emel. A mostani többség az országgyűlésen úgymond nem is politikai párt, hanem egy consortium, melynek not loailr^ mtböl "Ivliol lOblj ti 8ZDÜI Gfl geschäftet csinálni. Ez Deák mindezek ellen egy szóval sem kel ki. A jobboldal és kormány saját előnyük miatt bármenyire sértik az össznemzet érdekét, Deák hallgat s nem használja fel az ország érdekében azon befolyását, melylyel bír. Szóló fölemlíti, hogy a jobboldal egy része három fizetést is húz az országtól. Ott van például Érkövy Adolf osztálytanácsos Budán a minisztériumnál, jószágigazgató Arad megyében, aztán Pesten képviselő. Mikép lehet az, hogy ily három nagy fontosságú hivatalt híven elvégezhessen. Elég ha egyik állásának meg bír kellőleg felelni és kap három állásért fizetést. És ilyen sok van a jobboldalon. A gyűlés’’ a beszéd hatása alatt emelkedett hangulatban, s a választási küzdelemre elhatározottan oszlott fel. ■ Nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül a PNapló és P. Lloyd tudósításait, melyek szerint ez értekezleten csak mintegy 30 an jelentek meg. Az illető lapok tudósítói vagy vakok vagy nem voltak ott az értekezlet alatt, különben ily valótlanságokat nem állíthatnának. E tudósításokból egyébiránt elképzelhetjük, hogy ha a helyi eseményeket ily szemérmetlen módon ferdítik, mily tudósításokat adhatnak vidéki dolgokról..zást? Rónyi úr tartozik önmagának a jobboldalnak és Sopron megyének is megmondani az igazat, hogy t. i. benne voltak e gyorsirati jegyzeteiben azon zárjelek, melyek élénk tetszést és helyeslést referáltak a jobboldalról? s ha nem voltak ott eredetileg, ki spékelte meg velük Török Sándor ur beszédjét? Választ várunk. — Vasmegye kis ezelli választó kerületének baloldali köret, évi április 5-én d. e. 10 órakor a korona fogadó nagytermében kis Czellben a képviselőjelöltség tárgyában közgyűlést fog tartani. Melyre kérem a kerületbeli ellenzéki választópolgárokat minél számosabban megjelenni, annyival inkább, mivel csak az leend a jövő választásnál ellenzéki követjelöltül felléptetve, a kit ezen gyűlés többsége ezen állásra kijelölni fog. Kelt Kis-Czellben 1872. márczius 30-án tartott választmányi ülés határozata folytán és a kerületi elnök megbízásából. Boda Márton közp. jegyző. Pozsony apr. Hogy milyen fegyverekkel küzd a Deákpárt, azt legjobban mutatta azon távirat, amelyet tegnap a két „Lloyd“ és a bécsi lapok hoztak, és mely szerint az itteni baloldal meghasonlott volna. Eltekintve attól, hogy nem is volt alkalom ezen esemény beállására, miután az utolsó napokban sem pártgyűlés, sem más nyilvános összejövetel nem tartatott, a meddő koholmány az által is legvilágosabban van bebizonyítva, hogy a mai napon a „Pálffy“ teremben tartott baloldali választók gyűlésén épen az ellenkező mutatkozott. Több mint 500 választópolgár (másnak nem volt szabad a gyűlésben megjelenni, gyűlt össze, míg az utolsó deákpárti gyűlésen 300-nál többen nem voltak. Olyan lelkesedés és egyetértés ritkán észlelhető egy zárt tanácskozásban, mint a mai gyűlésben. Simonyi Iván egy kitűnő beszéddel nyitotta meg a gyűlést. Utána beszélt Horn Ede, akit lelkesült eljenzéssel fogadtak. Beszédjében kimutatta a baloldal mostani magatartásának jogosultságát és szükségességét, és azon reménynek adott kifejezést, hogy a jövő országgyűlésen a baloldal sokkal erősebb leen, mint most. Dauscher Antal ügyvéd indítványára egyhangúlag elhatározta a gyűlés, hogy a baloldalnak bizalmi feliratot küld, és az országgyűléshez kérvényt intéz a választási tvjavaslat visszavétele végett. — Somogyból Lengyeltótiról írják lapunknak: A „P. Napló“ évi 7- ik számában egy somogyi levelet találtunk, melyben F. P. (Frachl Pál) azt híreszteli, hogy a márcz. 25-én Lengyeltótiban tartott deákpárti értekezleten az esős idő daczára mintegy 600 választó vett volna részt. Ennyi bizott nem volt, hanem az értekezlet színhelyén megjelent összesen vagy 400 egyén. Választó volt talán a fele (jó részben az is baloldali, a többi pedig választásra nem jogosult éhes ember, s ezek a czél, melyért jöttek, el is érték, mert gr Festetics tisztviselői 800 evő czédulát osztottak ki, s igy egy-egy kétszer is ehetett. Esős idő pedig akkor nem volt, s a jelenvoltak csak ebéd után áztak el. Az eső tehát nem tartóztathatott vissza senkit. — A baloldal ápr. 3-án tartja értekezletét szintén Lengyeltótiban. Berlin márcz. 30. (Saját levelezőnktől.) Mint az Ellenőr berlini rendes levelezője, lesz alkalmam írni az itteni élet mindenféle eseményeiről, szokásairól és változatairól, hol komolyan hol tréfásan, amint a tárgy követeli vagy amilyen hangulatban leszek. Ezúttal azonban csak annyit akarok mondani hogy megérkeztem ide, s ezen első levelem inkább csak öntájékozás, mert nem szeretek ítéleteket rögtönözni akár kedvező, akár kedvezőtlen irányban, míg csak a külszín által és az első benyomások szerint képzhetem nézeteimet a megfontolást igénylő tények és dolgok felől. Most tehát csak fecsegek — bevezetés gyanánt. A porosz franczia háború óta minden Berlin felé tör, mindenki vágyódik megismerni azon nemzet fővárosát, amely legyőzte azon hatalmas Francziaországot, melynek fővárosa eddig az európai sőt mondhatni az egész világ társadalmának gyúpontja volt. Ezen vágyat, sok mással együtt saját csekélységem is táplálta, s óhajtásom teljesült is végre Elindulásom előtt oly óriásilag eltérő nézeteket hallottam Berlin felől, miszerint mindiinkább kiváncsivá tettem a valóról személyesen meggyőződhetni. Csak hamar tapasztaltam is, hogy a jelenleg oly nevezetes városról sok ellentétest lehet állítani. Mindegyik véleményből áll valami; meg fogom kísérteni, azokat egymással kiegyeztetni, más alkalommal. Berlinbe jövetelem előtt nem keveset ijesztettek azzal, hogy Bodenbachban miként fogják kikutatni, megmotozni minden holmimat. Midőn tehát az osztrák porosz határ felé közeledőnk teljesen elvalók szánva szembe nézni a kellemetlenséggel, miszerint Bodenbachban ahelyett hogy rövid megállapodásunkat gyarló emberi kívánalmaim kielégítésére fordíthatnám vagyis teljes kényelemmel megkísérthetném, miként ízlik az embernek a németországi első ebéd, rövid időmet valószínűleg mint Pesten mondják — kipakkolt holmiim elpakkolására kell fordítani. Örömömre azonban németországi első csalódásom igen kellemes volt. Egy igen udvarias szász hordát átvevő málhámat ; én átadom egy vámhivataloknak kulcsaimat, hogy nyissa fel bőröndömet, az megkérdi, van-e bennök valami vámolni való ? Nincs, felelem. Azzal készen voltunk. Visszakaptam kulcsaimat, a hordár meg egy pár garasért még jegyet is váltott, s én teljes kényelemmel gondolkodhattam falatozás közben abból, hogy mily szép dolog az a bizalom és mily szép volna az, ha az ember mindenki szavának hitelt adhatna. Úti pénzemet szerencsémre még Bécsben váltottam fel, épen, midőn az ágró legalacsonyabb fokon állt, csak egy pár hatos maradt még Bodenbachban; mit csináljak velük hamarjában ? Isten neki veszek rajtuk még egy pár komisz osztrák szivart, és ez volt ismét utolsó és meglepő, mert kellemes csalódásom Ausztriában. Oly olcsó pompás trafik szivart évek óta nem szittam, mint Bodenbachban, meglehet a külföldiek el is hiszik, hogy az országban is mind oly jó a szivar, mint ott a határszélen. No de menjenek csak Pestre, csalódásuk tudom nem lesz oly kellemes, mint az enyém volt. Ha egy idegen városba megyünk, én részemről, mindig azon törődöm először, hogy hová szálljak. Azok után amiket hallottam attól tartottam, hogy az itt uralgó lakhiányban vagy egy hónapig szállodában rekedek s ott azután irtózatosan megnyuznak ezek a berlini pénzrablók (ne tessék félre érteni nem a francziáktól elvett millirdokat értem) Szerencsémre nem igy volt, természetesen hogy nem szálltam le a Hotel royalban, mely csak bérezőseknek való ; (a pénzherczegeket is beleértem , szobám kényelmes és olcsó volt; Bécsben vagy Pesten alig kaptam volna ilyent kettős áron alól. Sokat hallottam én beadni arról is, hogy mily roszul eszik az ember Berlinben; én azt nem találtam: másképen főznek, s töltött káposzta helyett „Weisse Kohlrnben mit“ — kap az ember,ez az egész. Másként van ugyan minden készítve, de ízletesen s az ember csakhamar hozzászokik. Aztán lehet itt Berlinben is — daczára hogy vagy 100 mértföldre esik Pesttől — oly igazi magyar borokat inni, hazánkfiai társaságában mint akár csak Palugyaynál. Uram mindjárt első nap a Mohrenstrassen vezetett keresztül, hát ott látom lengeni szép háromszinü nemzeti zászlónkat, melyet Rimanóczy derék vendéglősünk és hazánkfia tűzött ki. S íme a csinosan berendezett ebédlőben mindjárt ott találtam egy egész sereg honfitársamat; étkezés közben pompás magyar társalgást kezdünk, s csak akkor jut eszünkbe, hogy Berlinbe vagyunk midőn egy egy belépőnek kölcsönösen elmondjuk a szokásos Mahlzeitet. Néhány nap óta szép időnk van; tegnap mind Vilmos császár, mind a koronaherczeg kikocsikáztak a Thiergartenbe számtalan droschke kíséretében. Az ünnepekben a politika is nyugszik legalább itt, azért annak mi is békét hagyunk ezúttal. Legújabb hírünk, hogy a koronaherczegné szép reményekre lévén feljogosítva, a koronaherceggel együtt valószínűleg már ápril hó - án költöznek át Potsdamba. g. r. Páris, márcz. 29. (Saját levelezőnktől.) Trochunak híres pere, melyet a „Figaro“ ellen rágalmazás és gyalázás czimén kezdett, s melynek tárgyalásai épen e pillanatban folynak, csaknem kizárólagosan képezi a nap beszédtárgyát. Nevezett lap ez év elején „Szeptember negyedikének számlája“ és „Trochu tábornok“ czímek alatt két czikket hozott, mikben a legkeményebb kifejezéseket használja Trochu ellen, őt becstelennek, képmutatónak és árulónak nevezi, ki daczára Eugenia császárnénak adott becsületszavának nemcsak, hogy semmit nem tett szeptember negyedikén a forradalom elnyomására, he ellenkezőleg, míg a császárné előtt breton kabhot