Ellenőr, 1872. május (4. évfolyam, 102-125. szám)

1872-05-16 / 114. szám

Előfizetési árak .é fél évre . 1 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . . 10 „' — „ Egy hónapra . 1 „­80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pestem, nádor-utcza 2. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 114 szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A­ lapot illető replaxayitóli Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 2. е­.) intézendők. Hirdetési dijak: Tizhasábos petit sor egyszeri ! A nyilt-tér egy petit вега 80 kr. beigtatásáért . . . . 10 kr.­­ Bélyegdij minden beigtatásért 30 „ Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. ezáш. (Légrády testvér­ek­ irodájábam). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két­ sasátoza 14. sz. ala intézendők. Pest, május 15. A baloldali országos nagy választmány­­ma tartotta értekezletét. A megjelent tagok nagy száma ked­vező bizonyíték arról, hogy az ellenzék el­vei, hazánk állami önállóságának elvei ébren tartják a nemzetet a küszöbön álló küzde­lemre. De még kedvezőbb bizonyíték erről ama hír, melyet a választmány tagjai az ország különböző részéből magukkal hoztak. Hazánk ügye a lehető legkedvezőbben áll. S ha azok után, a­miket az értekez­letre az ország minden részéből idejött pol­gártársainktól hallottunk, biztosan tekin­tünk az ellenzéki elvek győzelme elé, úgy legkevésbé sem vádoltathatunk vérmes re­ményekkel. Még az oly megyékben is, mint Hont, hol biztos fészket véltek rakhatni a közös­­ügyes politika jó madarai, kezd hatalmasan emelkedni a hazafias szellem s mint két­ségtelenül alapos hírt hozták, hogy egy ellenzéki képviselő megválasztása bizonyos, a másik kettőé pedig igen valószínű. Nem is volt az alkalom eddig még oly kedvező az ellenzék többségre jutásához, mint most. A nemzet hangulata benn, künn a csendes viszonyok mind ujjmutatásul szolgál­nak arra, hogy ragadjuk most meg az al­kalmat — békésen és alkotmányos uton — megszerezni a haza önállóságát és ezáltal biztos alapot adni a nemzet jövőjéhez. Ha polgártársaink a nemzet ügye ér­dekében oly hazafias buzgalommal működ­nek ezután is, a választások befejezéséig, mint amily hazafias buzgalommal működ­tek eddig, a választási mozgalmak megin­dulása óta,­­ biztosak lehetnek, hogy fá­radozásuk a haza szent ügyének diadalmá­ban megleli jutalmát. Küzdelem nélkül nem lehet nyerni harczot, s legkevésbé lehet az elvek és egyszersmind magánérdekek ily óriási har­­czát, mint a jelenlegi. A létező alapot megváltoztatni mindig és mindenütt nagy nehézségekkel jár. Egye­seknek roppant sok érdeke fűződik hozzá, s azok, kik saját érdekeiket sértve látják a helyzet megváltoztatásában, nem akarják elhitetni magukkal sehogy, hogy ezen vál­toztatás a haza érdekében jó. Mind e magán­érdekeket legyőzni és szétoszlatni azt az iszonyú ámitást, mely­­lyel a jobboldal öt esztendő óta folytono­san rakja a nemzet szemére a hályogot, nem kis munkába kerül — de a munka sikerül, ha nem rettenünk tőle vissza, és ha azon szent meggyőződéssel visszük a törvényes harczot, hogy midőn a nemzet jólé­téről van szó, akkor egyesek érdekét kímélni nem lehet, mert a haza javának alá kell rendelni minden érdeket. Csávolszky Lajos: — Az ellenzéki elvek diadalra juttatása iránt nyilvánuló buzgalom és érdekeltség szép jeléül tekinthetjük azt, hogy a baloldali orszá­gos nagy választmány mai gyűlésére mint­egy 200-an jöttek össze az ország minden részé­ből. A gyűlés zárt tanácskozmány jellegével bírt, s így nem közölhetünk annak folyamáról bővebb részleteket; a­mi közlésre való, azt tudatni fogja a végrehajtó bizottság. Most csak annyit említünk, hogy Ghyczy Kálmánhoz üdvözlő távirat intézte­tek. Délután a gyűlés tagjai közül mintegy 125-en a Hungáriába gyűltek kedélyes ebédre. A legelső felköszöntést Tisza Kálmán mondotta Ghyczyre, ezután éltették Tisza Kálmánt, s ezt még számos felköszöntés követte, nevezetesen az erdélyi fiatal­ságra kapcsolatban Bánffy Dezső nevével, ki a marosvásárhelyi garázdálkodók visszautasítása al­kalmával annyira kitüntette magát. — Meghívás. A pest-l­ipótváros és lipótvárosi kültelkek ellenzéki választói pénteken, f. hó 17 én esti 7 órakor a Széchenyi-téren levő Buscher-féle helyiségben pártértekezletet fognak tartani, melyre elvtársaink ezennel meghivatnak. Pesten, 1872. május hó 14. A bizottmány. — Elvtársak! Szükséges, hogy pártunk hívei a Lipótvárosban is sorakozzanak azon zászló alá, melyre a haladás, a szabadság s a jogegyenlőség írva van. A főváros ezen fontos kerületének példával kell előhaladnia. Az alkot­mányos jogok ezen legszebbikétől ne zárja ki magát senki sem, mert a­ki nem él jogával, az e jogra méltónak nem tekintethetik. Ideje, hogy a múlt követválasztás alkalmá­val mutatkozott közönyt és tartózkodást, részvé­tel s politikai meggyőződés nyílt bevallása vált­sa fel. Ideje, hogy azok, a­kik óhajtják, hogy a Lipótváros egy a kormánytól teljesen független követ által legyen az országgyűlé­sen képviselve, ezt szavazatuk által n­y­­ 11­a­n kijelentsék. Azok, a­kik a kormánypárt politiká­ját s a reformok terén való elmaradását nem tart­ják helyesnek, adjanak bátran kifejezést ezen meggyőződésnek. Ugyanazért felkérjük elvtársainkat, hogy a kellő szervezkedés szempontjából f. hó 17-ei párt­értekezletünkön mentül számosabban megjelenni szíveskedjenek. Ne tartson senkit vissza az ellen­párt azon önhittsége, hogy ők a Lipótvárosban legyőzhetetlenek. A­mi nem volt, azért lehet! Ér­dem csak azon győzelemben van, melyet küzde­lem előzött meg. Éljen a haza! Éljen a király ! Éljen az al­kotmány ! Pesten, 1872. május hó 14. A pest-lipótvárosi ellen­zék bizottmánya. — A marosvásárhelyi gyűlés fo­lyama alatt előfordult garázdálkodás alkalmából melyet a „Reform“ pártfogása alá vett, a „Hala­dás“ melyről senki sem mondhatja, hogy az ellen­zéknek barátja, h­a többek közt ezeket irja: Nem szándékozunk a közjogi ellenzék vé­delmére kelni, melynek leghatározottabb roszalói mi vagyunk ; de a részrehajlatlan igazságszeretet határozottan tiltakozni késztet azon felfogás ellen, mely egy hóbortos ember által vezérelt, felpálin­­kázott értelmetlen csapatot közvéleményként akar feltüntetni; határozottan tiltakozni vagyunk kény­telenek azon felfogás ellen, mintha a botrány elő­idézői hazafias kormányunknak s pártjának, az őt támogató többségnek jó szolgálatot tettek vol­na. Mióta lett a közvélemény azonosítható egy eszevesztett, fanatizált hordával ? Mióta lett Ber­­zenczey oly nagy ember, hogy személye képvi­selje az erdélyi népet és közvéleményt ? A higgadtan s elfogulatlanul ítélő csak un­dorral fordulhat el azoktól, kik döntő érvek he­lyett fütykösökkel s nyers erővel akarnak hatni az ellenvéleményüekre, s a törvény szigorán kí­vül a közmegvetés egész erejével kell sújtani a rakonczátlankodó s tán önérdek hajhászó gyász­vitézeket, kik a becsületes népet félrevezetve, eszközül használják fel aljas, sötétben szőtt csel­­ezövényeik, fodorlataik valósítására. Tartozzék bármelyik országos párthoz, akart legyen a jobb vagy baloldal egyik töredékének használni bot­rányos föllépésével, példásan kell büntetni a köz­rend és béke zavarait. Pest, máj. 15. írunk a nép erő—7.— Iszonyú sokat beszélünk korteskedés demoralizáló hatásairól és köléseinek azon tökéletes megromlásáról, mely nálunk a legszebb alkotmányos jog gyakorlatának kíséretében jár. Miniszter és főügyész írják is a különbnél­­különb utasításokat, de nincs benne semmi köszö­net. Mit várjunk az ily kötelező erejű rendsza­bályoktól, melyek az egyoldalú pártérdeknek kö­szönhetik keletkezésüket és a gyakorlati végre­hajtásban ismét a pártérdeknek legnnek kényel­mes fegyverei, ha a közéletnek azon tényezője, mely pusztán erkölcsi befolyása által a legtöbb hatálylyal és a legnagyobb elfogulatlansággal vol­na képes gátat vetni az aljas szenvedélyek túl­­áradásának, maga válik az erkölcsök megmérge­­zésének kiterjedt csatornahálózatává ? Tessék megnézni a jobboldali sajtó műkö­dését, és azután megítélni, vajon az ott nyilvá­nuló törekvés, kiölni hazánk műveltebb és befo­lyásosabb osztályaiból a jogérzet minden szikráját nem százszor veszélyesebb-e mint a tudatlan nép­nek pénzzel és ígéretekkel űzött megvesztegetése ? A corruptió azon arsenáljában, mely fölött a kor­mánypárt rendelkezik, legméltatlanabb ез leg­­szomorítóbb jelenség : a jobboldali sajtó nagy részének határtalan elaljasulása. Mert nincs oly erőszak, oly törvénytelenség és jogtiprás, melyet leplezett vagy nyilt felbátorítással és védelemmel ne szentesítenének. Majd a főispánnak, ki egyedül a rend és törvény megvédésére van hivatva, adnak tanácso­kat az ellenzék erőszakos paralizálására; majd a központi választmányoknak ajánlják a törvények oly magyarázatát, melyekben megv­an egyszersmind oly Tetzesféle előleges bűnbocsánat a választó­jo­gának leg­vakmerőbb elkobzásáért, majd az aris­­tokatiát hívják a sorompók közé, nem gondolva meg azt, hogy mily r­émes társadalmi viszálynak vethetik meg ágyát. És azért mindig a törvény tiszteletét hordják, ajkaikon, ép úgy mint azon tengeri rabló ki szem előtt tartotta ugyan a tízpa­rancsolatot, de kitörülte azt, mely tiltja a rablást. Hanem ajánljuk is, miszerint ha majd jónak találják ismét a választási corruptiót érvül felhozni a mandátum öt évre való meghosszabbítása mellett, reflectáljanak főkép a jobboldali sajtó korteske­­dési deliriumára, melylyel mennél kevesebbszer le­gyen megverve az ország. Többi érvök úgy sem ér egy fakovát. A Királyhágóntuli ellenzék gyűlése Maros- Vásárhelyen. Az erdélyi ellenzék imposans gyűléséről, mely folyó hó 12-én folyt le, még a következő részleteket vettük : Maros-Vásárhelyen e napra mintegy 2000 választó­polgár jelent meg, Erdély legtávolabb vidékei szintén tekintélyes számban voltak képviselve úgy, hogy a jelenlevők a szín­körbe be nem férvén, szabad ég alatt, a Maros által körül folyt Elba szigeten tartatott meg a gyűlés, hova csak belépti jegygyel lehetett bejutni. Tisza László az érte ment díszküldöttség élén d. e. 11 órakor szűnni nem akaró éljenzések kö­zött megérkezvén, rövid szavakkal bemutatta Si­­monyi Lajos bárót és Pap Lajost, mint a pesti országos baloldali végrehajtó bizottság küldötteit. Erre Simony­i Lajos b. hosszas éljenzés közt szószékre lépvén meleg szavakban említette fel, mily hősiességgel védte Erdély önállóságát akkor, midőn külön fejedelemséget képezett, majd áttért az 1848-ban megtörtént unióra s azon óha­ját fejezte ki, hogy az egyesülés ne csak törvény­ben legyen, de tényleg is valósuljon meg s ne legyen a két lánczszem egy harmadikkal ösz­szekötve, hanem forrjon össze, úgy, mint össze­folyt a vér, mit őseink hazánk iránti hűségök jeléül serlegbe csurogtattak. (Éljenzés.) Fájdalommal említi fel, hogy a magyar kor­mány nem fordított semmi figyelmet e hazarészre (Igaz.) Erdély mostoha gyermeke egy rész anyának. (Igaz.) Erdélyt csak arra használta fel a kor­mány, hogy a testvér lazából kivert embereit itt megválasztassa. (Igaz!) Az itteni képviselők nem a haza önállósága mellett küzdöttek, hanem egy s más jutalomért arra­­ törekedtek, hogy a kormányt derűre borúra támogassák — a hátra felé való haladásban. (Igaz.) Óhajtja, hogy ez meg­változzék. (Helyeslés !) Azt hiszi, hogy erre a vá­lasztók bölcsessége meg fogja találni az utat. És önökhöz fordulok — mondja — szeretett magyar testvérek , kiknek odahatni kötelességök, hogy e hazarész úgy legyen képviselve a jövő törvény­­hozásban, mint a­hogy erre joga van! E haza résztől függ, hogy pártunk többségre jusson, mit minden magyar szív óhajt; mert pártunk elve az őszinte önzéstelen, s nem képmutató hódolat Ma­­gyarország királya iránt. (Lelkes felkiáltások Éljen a király 1) s elvünk a haza állami függet­lensége és alkotmányos önállása, a szabadság és béke, melyekért törvényes eszközökkel véglehele­tig készek vagyunk küzdeni. (Éljen 1) Fölemlíti, hogy a királyhágón túl a magyar vidékek és városok velünk vannak. Csak Erdély adta a többséget. Bizalommal tekint e hazarész polgáraira és reméli, hogy ez jövőre nem igy lesz. (Nem 1 nem !) Adja a magyarok istene, hogy ez be is teljesedjék ! (Éljenzés.) Ajánlja a király­hágóntuli hazarész ellenzékét és magát a gyűlés szives barátságába és rokonszenvébe. (Zajos él­jenzés) — Utána eme beszédet tartó Bereczki Sándor. (Zajos éljenzés) Tisz­telt hazafiak! Лет a hatalom parancsszava, nem fényes hivatalok utáni kapkodás, nem mes­terkélt tüntetés, hanem azoknál méltóságosabb hatalmasabb erő: a polgári jog érzete vont ma minket össze. (Úgy van!) Önök komoly arczki­­fejezése ünnepre mutat, de fájdalom , nekünk az erdélyi részekben lakóknak még ma nem sok okunk van, a­miért ünnepet ültünk. A mai nap eredményétől függ, hogy azon nap, melyet régen várunk, eljöjjön, hogy mi is ünnepeljünk ! Nem ünnep ez, hanem fontos munkanap, melyen itt összegyülekeztünk hazánk államiságának megőr­zésére a kellő lépések fölött tanácskozni. (He­lyeslés.) Hajdan őseink, ha hazánk államisága meg volt támadva és fenyegetve tomboló méneken, talpig fegyverben, harczi kürtök riadása közt szállottak táborba és nem tették le zászlójukat előbb, mint azt az ellenség halomra döntött hullái fölött nem tűzték föl. (Úgy van) Mi istennek hála szelidebb korban élünk, szelidebbek fegyvereink ; ma már tőlünk a haza nem vért kíván; egy az, a mit kíván, polgári szabad szavunkat. (Helyes­lés) Mi nem kívánjuk lobogóinkat büzhödt hullák fölött tűzni ki, mi kívánjuk, hazánknak magasan ragyogó alkotmánya fölé épített bástyájára emelni föl. (Helyeslés). Jöttünk mi sorakozni azok ellen, kik ha­zánknak államiságát megvédeni a múltban elmu­­lasztottak és jövőben sem eréd­(te—) ide mi sorakozni azon zászló mellé, a­mely ha­zánk államiságát védelmezte és jövőben is védeni fogja. Ma már nincsenek gyilkok kezeink között, de biztosít bennünket győzelmünk felől nem régi velünk született személyes vitézség,­­ hanem biztosit felséges királyunknak (lelkes él­jenzés) alkotmányunkra tett eskü szava, és a ki ennek beváltását kétségbe vonná, felségsértő, áruló, megfertőztetője az alkotmány szentségének, bűnös, kire méltó büntetést azok sem tudnának szabni, kik a kétkedést országszerte elég haza­­fiatlanok, elég merészek terjeszteni. (Helyeslés). Jöttünk mi ide nem azért, hogy vádoljuk azokat, kik hazánk államiságát nem védték, nem vádoljuk különösen nem az erdélykerületi volt országos képviselőket, hiszen kérem ők önmagu­kat vádolták be az egész világ előtt, (úgy van) kinyilatkoztatván, hogy ők nem egyszer saját meggyőződésük és választóiknak érdeke ellen csupán pártfegyelemből szavaztak. (Fölkiáltások: Nyomorult dolog!) Mi nem büntetjük, csak sajnálhatjuk őket, mert nyilatkozatukban ott van a legsúlyosabb büntetés: a lelkiismeret tiszta szava. Igen a párt, a­mely ellen mi sorakozunk pártfegyelemből kép­viselt bennünket és megtanított bennünket arra, hogy bármennyire szükséges is a pártfegyelem, meg kell szűnni annak ott, hol a meggyőződést gátolja, meg kell szűnni ott, hol bilincse a szabad haladásnak, hol a polgári önérzetet leköti, meg kell szűnni annak ott, hol annak szoros föntartása hazánkra nézve káros következéseket vonna. Ezen tanulság után úgy hiszem, azon igazi hazafiak is, kik talán az ellenpártnak elveit magukévá teszik ily eljárás után, egy ily pártot nem támogathat­nak, egy ilyen párt, melynek fő föltétele egy mes­terségesen összealkotott többségnek föntartása, melyért áldozatul kívánják a polgári becsületet, kívánják a meggyőződést. Egy ily párt fön nem állhat, egy ily párt, mely önfentartásáért elkövet mindent, egy ilyen párt, mely az önfentartásért távol az országos czéltól, önérdekért működik, csak szétoszolhat. Egy ilyen párt, a­mely saját vezérét is megtagadva mellékes érdekekért a kor­mány uszályhordozójává válik, (Gyalázat!) egy ilyen párt alkotmányos országban meg nem tűr­hető. (Helyeslés.) Sorakoznunk kell tehát tisztelt hazánkfiai e párt ellen, törekednünk kell e párt megtörésére, törekednünk kell e pártot letolni a közügyek te­réről. E törekvésünkben nem fogjuk mi a párt­küzdelem üszkét a társadalmi életbe vetni. Tud­juk mi azt, hogy a politikának nem lehet c­élja társadalmi élet megmérgezése, sőt arra kell irányozva lennie, hogy polgárokra nézve a társa­dalmi életet élvezetessé tegye, mi törekvéseinkben nem fogjuk diadalunkat ildomtalan eljárással meg­­homályosítani, még akkor sem, ha elleneink ne­talán nemtelen fegyvereket használnának ellenünk. (Élénk helyeslés.) Győzzünk vagy veszítsünk, kettőt meg fogunk őrizni : a polgári tiszteletet ellenfeleink irányában is, és a mi legfőbb, meg­őrizzük a nemzeti becsületet. (Élénk helyeslés.) Gyűlésünk tovább folytatására bátor vagyok felkérni önöket szíveskedjenek csatlakozni azon óhajtásomhoz, miszerint tanácskozásunk vezetésére keressék föl általunk mélyen tisztelt hazánkfia Sámy László (Zajos éljenzés). Továbbá jegyző­­kül bátor vagyok ajánlani: Bakcsi Ferencz, gr. Bethlen János, Ugrón Gábor, Balla László, Hints Dániel és Moldován Gergely elvtársainkat. (Zajos éljenzés : éljen Beretzky!) Sámi László (a szószékre lépve zajos él­jenzéssel fogadtatik.) Uraim ! tisztelt értekezlet ! Bizalmukat mely által fontos és nagy felelősséggel járó tanácskozásunk vezetésére felhívtak, tiszte­lettel megköszönöm. Bár fontosnak és nagy felelősséggel járónak mondottam tanácskozásunkat, tudom, hogy felada­tom s tisztem nem lesz nehéz, mert oly emberek társaságában vagyok, kiket ide egytől egyig a hazaszeretet és ebből folyó kötelességérzet vezér­lett. (Úgy van) tudom, hogy ide közülünk senki nem jött pártoskodó szenvedéllyel, de mindany­­nyian, mint az erdélyi kerületben megalakult hal­párti körök küldöttei jöttünk azért, hogy elveink és meggyőződésünk érdekében szabadság, rendsze­­retetünkhöz méltó komolysággal és felelősségérzet­tel, azokról az alkotmányos és becsületes módok­ról és eszközökről tanácskozzunk s határozzunk, melyeknek lelkiismeretes és erélyes érvényesítése által parlamentünkbe, mentői több elveinkért küz­deni kész, értelmes és jellemes képviselőt választ­hassunk. A fát gyümölcséről, egyéneket és politikai pártokat elveik és tényeikből lehet megismerni. A mi programmunk érdekében használt mo­dorunk ország világ előtt ismeretes. Mi Magyar­­ország államiságát akarjuk, (Éljenzés,) hogy ere­jét minden irányban helyesen kifejthesse, hogy az emberiség nagy ügyeiben reáeső felelőség ér­zetében, erejét szabadon használhassa. Mi valódi reformokat akarunk, olyanokat, melyek által ha­zánk százados sebeiből kigyógyulhasson, és kö­zépkori rongyaiból kivetkőzhessék. (Helyeslés.) Pártunk nem most akkult. Pártunk gyökere a múltban van, mert az emlékezés hatalma alól nem tudjuk, és nem akarjuk magunkat kivonni, mert hazánk igazát vissza akarjuk szerezni, ezért va­gyunk közjogi ellenzék. (Helyeslés.) De pártunk nemcsak közjogi ellenzék, de reformpárt is ; és reformpárt nem egy osztály, sem a gazdagok, sem a szegények külön érdekében,­­ hanem reform­párt, az államgazdaság és más társadalmi tudo­mányok megtisztult és szerencsésebb nemzetek ál­tal már megpróbált tanaival, nyelv, vallás, fog­lalkozás és osztály különbség nélkül az összes nép érdekében. (Helyeslés.) Elismerjük, hogy mind közjogi, mind reform programmunk megvalósításához már geográfiai helyzetünk és történelmi múltúnknál fogva is — вок anyagi értelmi és erkölcsi erőre van szük­sége, de ez nem csüggeszt, sőt inkáb arra készt, hogy a legkitűnőbb politikai erények gyakorlata által czélunkra minden politikai és társadalmi té­nyezőt megnyerjünk, mert a nagy czélok és jo­gos törekvések elvégre is, mindig erős, győzelmet és kormányképes pártot teremtenek. Politikában is mint sok más emberi dologban az alkalomnak nagy szerepe van, de a legkedve­zőbb alkalmat is, egyén és párt csak úgy hasz­nálhatja fel ha készsége az alkalom felhasználására ТО 4.Г előre YTlPfy vnl+ — Pá­rtunk­ a*»# idjocodgot most hazánk igazának érdekében már, csak e szempontból is életszükségnek tartjuk. (Éljenzés) Igaz hogy pártunk már álláspontjánál fogva nem minden bevégzett tényt fogad el jog helyett, de mert törekvésünk rugója hazánk békéje, ez elvünk és álláspontunk mellett még az általunk legro­­szabbnak és legkárosabbnak tartott törvényt és intézményt is csak alkotmányos eszközökkel és tényezőkkel s a civilisatió leghatalmasabb erejé­vel , a felvilágosodott közvéleménynyel akarjuk ja­vítani, vagy épen eltörleni. (Helyeslés.) Pártunk Magyarország fejlődését a legszi­lárdabb és biztosabb alapon akarja. Épen azért sem ámitást, sem szintést, sem rágalmat nem használhat. Mi azt tartjuk, hogy pártszempont­ból is nagyon igaz Cicerónak e mondása: Nihil utile nisi, honestum, mely mondatot, a múlt szá­zad végén egy nagyszerű küzdelem alatt Ame­rika legnagyobb fia és mondhatom az újkor leg­nagyobb politikusa így fejezett ki „legjobb poli­tika a becsületesség“ (Élénk tetszés.) Mert legjobb politika a becsületesség, mi nem kicsinyítjük és rágalmazzuk politikai ellen­felünket, mert tapasztalásból tudjuk, hogy ezáltal csak hazánkat szegényítenék. (Helyeslés.) Mi politikai ellenfelünknek, a jobboldalnak hazánk érdekében tett szolgálatát készséggel elismerjük, elismerjük, hogy azt a nagy távolságot, mely ha­zánk igaza és a nehéz emlékű valóság közt volt, mindnyájunk javára sokat rövidítette, de ez elis­merés mellett, pártunk szinte mindnyájunk javára arra törekszik, hogy hazánk észszerű és törvény­szerű igazát teljesen visszaszerezze. — Mi a po­litikai küzdelmet nem akarjuk elmérgesíteni, mert tudjuk, hogy ezáltal első­sorban a haza ügye szenvedne. Mi nem mint mechanikai erő akarunk lerontani egy ellenkező erőt, de az a törekvésünk, hogy Magyarország a létező és különböző erők egybeműködésével a fejlődés útján előre segítes­­sék. (Élénk helyeslés.) Mi mint párt nemcsak előre nézünk, de hátra is, nemcsak arra gondolunk a­mit meg kell szerezni hanem arra is a mi már meg­van. Mi a haza érdekében, nemcsak a több­séget és a többség által alkotott kormányt, de pártunkat és egygyen magunkat felelősnek tartjuk, ezért mi minden szavunk és tényünk által arra akarunk hatni, hogy hazánk összes né­pességének ösztöne is erkölcse és modora neme­sedjék jog és méltányosság érzete erősödjék. Küz­delmünk közben és programmunk érdekében, mi folytonosan arra törekszünk, hogy nemzetünk gör­­nyedéséből felegyenesedjék, nemes büszkesége emelkedjék, mert mentől több van ebből az or­szágban, a köz­ös politikai morálra és így az egész hazára nézve annál jobb. Ha küzdelmünk által és alatt a nemes önér­zetet akarjuk ébren tartani, zavar és rendetlenség győzelmünk eredménye nem lehet soha. (Élénk helyeslés.) Egyénnek és pártnak mindig czéljához és ideáljához illő morálja is van. — Pártunknak czélja és ideálja a haza függetlensége és szabad­sága ,morálját mindig a nagy czélhoz arányosítja. (Igaz!) A felhívásban, melynek következtében ide gyűltünk, igen szépen és helyesen az van mondva: „hazánk felvirulásának egyik főkelléke a belbéke, ennek biztosítéka az érdekegység, és ez csak az egymás iránti bizalom által érhető el. Nagy igaz­ság !* (Tetszés.) A haza mindnyájunké, sorsa mindnyájunkat kell, hogy érdekeljen, ez okból van az erdélyi kerület polgársága, nyelv- és valláskülönbség nél­kül értekezletünkre, — ha ismert programmunkat pártolja — meghiva. Egy előítéletet lerontani azok között, kik egymás iránt bizalmatlankodtak annyi, mint megszüntetni egy ellenséges indulatot. Az érdek solidaritás elismerése után a szívek solida­­ritása következik. (Helyeslés.) A múltra, melyben a mesterségesen előidézett sötétség miatt egymásba ütődtünk, és az egész kárára, egymás ellen küz­döttünk, a múltra, melyben a jogos törekvése nem egy jogtalan törekvés állott szembe, a múltra, melyre készséggel fátyolt vetünk és azt mondjuk mit a nagy római mondott egy nagy szerencsét­lenség után: „Die­talem avertite casum!* De­­ sóhajtás és imádság mit sem ér, ha magunk nem teszünk. Mi az egyetértés érdekében minden mél­tányos és igazságos cselekedetre készek vegyünk. (Helyeslés.) Pártunk készséggel elismeri, hogy a nemzeti­ségi kérdés nemcsak a múltban, de most és ezután is a­mint veszszük és tárgyaljuk egyenetlenség és elnyomás, vagy béke és szabadság elve és eleme lehet. (Úgy van.) Pártunk őszintén akarja, hogy a nemzetiségek hazánk épségének és békéjének a polgárok egyetértésének és szabadságának biztosí­tékai lehessenek. (Helyeslés.) Elismerjük, hogy a különböző osztályok és nemzetiségek emlékezete a múltból sok keserűség­gel tele lehet, de ha a jövőre gondolunk, és arra a szebb s jobb állapotra, mit egyetértésünkkel ki­vívhatunk, ösztönszerűleg testvéri kezet kell egy­másnak nyújtanunk. (Igaz!) A felséges nemcsak a természetben és művé­szetben van meg, meg van a politikában is, (úgy van!) de a felségesig politikában, igazság, mél­tányosság, becsületesség, emberszeretet és ezek­ből folyó egyetértés és bizalom által emel­kedhetünk fel. (Igaz!) Mi erre törekszünk. (He­lyeslés.) A régiek azt hitték és tartották, hogy csak ott és akkor van harmónia, ha minden hang egy hangban hal el, az újkori művészek azt mondják, hogy csak ott van valódi harmónia, hol a közös dallamban minden hang megtartja accentusát. Pár­tunk Magyarország különböző ajkú népei között az egyetértést, harmóniát csak az utóbbi értelem­ben tartja lehetőnek. A Kárpátok között, a Kö­zép-Duna völgyében vér szerinti nemzetiséget már lehetetlen csinálnunk, tehát elv alapján kell poli­tikai, erős nemzetiséget teremtenünk. (Élénk he­lyeslés.) Ezt akarjuk. Bár sikerülne­k E czél felé,­­ a bekövetkező képviselő-vá­lasztások szerencsés kimenete, sokat közelíthet. A választóktól függ politikai sikere. — Épen azért tanácskozunk most itt az erdélyi kerület összes baloldali köreinek küldöttei, hogy szervezkedjünk, és eljárásunkat a választások alatt követendő el­járásra nézve megállapítsuk. — Az értekezlet ál­tal megválasztott jegyzők közül, Ugron Gábor elvtársunkat a jegyzőkönyv vezetésére, Bakcel­lo--TM., Dr. Bethlen János és Moldovan Gergely elvtársainkat pedig a szólani akarók nevének fel­jegyzésére szívesen felkérem. A gyűlést ezennel megnyitottnak nyilvánítom. (Hosszasan tartó zajos éljenzés ) E kitörő lelkesültséggel fogadott beszédek után Tisza László jelentést tett az erdélykerüle­ti 9-es bizottság működéséről, mire valamint az ülés további folyamára még visszatérünk. * A bankett, mely a gyűlést követte, fénye­sen sikerült, s kaptunk egy költeményt, mely ott elmondatott, s a következőleg hangzik: A maros-vásárhelyi banquetten. (Május 12-kén 1872.) összegyűlt az értekezlet Megvitatni tárgyat, elvet. Bárha megtart sok reformot Mindamellett — többet elvet. Pártfelektöl telt az El­b­a, Foly a gyűlés példás renddel, Mig az öszhangot zavarni Bérencz kéz, bérenczet rendel. Nincs hatalma a pokolnak Hol igazság, jog a törvény Összedült a titkos ármány, Bűn fejét darabra törvén. Nyers fegyverre kelt a vakság, Hogy a pártot megzavarja. Ámde gátat vet a cselnek Az erélynek férfi karja. „Fütykös bot,­ke­t­elyek ellen“ Bélyegét magára irja, Hadd szenvedje gyalázatját Önmagán e tény martyrja! Megszűnt már a hulló zápor, Vége lett a párt­gyűlésnek, Összegyűlve az elvtársak Együtt étkezni sem késnek. Tisztázottak már az elvek, Ködbe tűnt az ármány árnya, S most a vidám lakomában A köszöntők árja járja. Éljen hát a szent szabadság, Egyesült hazánk hadd éljen — Visszavonás, — s­z­é­­­z il­á­­­ts­ág, Elveinkben megkíméljen! így fog élni majd az ország Ha egyetért szívvel észszel. Hogyha össze tart a nemzet. „M a gy­a­r­o r­s z­ág s­o ha s e vész el!“ Zengjük hát ez ünnepélyen „Egyesült hazánk hadd éljen!“ Atlande! — A jobboldal diadalait jövendölő és hangoztató kormánypárti lapokat pompásan jellemzik a „Haladás“ mai számának következő sorai: „A „Reform“ mai száma ismét jókora ta­pintatlanságot hoz a választásokhoz írt bevezető czikkében napvilágra, s oly szegénységi bizonyt- -

Next