Ellenőr, 1872. június (4. évfolyam, 126-150. szám)

1872-06-01 / 126. szám

kezébe a kakast fogta be, de, valószínűleg, mert az ilynemű hadgyakorlatokhoz nem szokott szár­nyas a szolgálatot makacsul megtagadta, élibe vet­te, a kakas szárnyaival csapkod, karmait is al­kalmazza, a gyermek sir, visit, de a dühös játszó­társtól még­sem akar megválni. Mullattató ötlet, melyen sokan jót nevetnek. — Chatrousse : az orleansi szűz Vercingetorixxal, a fran­­czia nemzeti függetlenség mártyrjainak eme­lendő emlék­mintázata. — Cordier: Őszhang­­zat és költészet, az uj opperaszínház számára gal­­vano-plastikai utón készült broncz kariatidák.­­­­Gugnot: a peruiaknak a spanyolokon 1866 má­jus 2 án Callas mellett nyert győzelmük megörö­kítésére készült emlék­oszlop , talapzatán követ­kező művekkel :hat csatajelenet broncz féldombor m­ű is Gal­vez ezredes Peru hazája lábainál kiadja lel­két, broncz szobor ; Peru és szövetségesei : Chili, Equator, Bolivia köztársaságok szobrai bronczból; az emlék oszlopon a győzelem szobra, broncz, mely elölről tekintve kifogástalan, nem igy hátul­ról honnan úgy tűnik föl, mintha Victoria asszonyság, kinek ruháját szellő lengeti, krinolint viselne,(a mi most, midőn a krinolin megszűnt hódítani, két­ségtelen anachronismus, —• Desprez: a csábítás nagyon középkorias felfogás, kigyó ember fejjel, — Finchéron : Psyche, Venus hogy megkinozza Psy­­chét, különböző magokat kevert össze s ráparan­csolt, a magokat a nap lemente előtt különválasz­tani : a szobor fiatal leánykát ábrázol, k­i aggódva tek­et a mellette levő maghalomra. — Frémiet: művészetét a tudomány szolgálatára ajánlá; mit bemutat, ez egy kőkori férfi, kit a kőkorból fel­talált emberi testtagok, fej, kéz, láb és fegyverek után alkotott igen érdekes tanulmány; ugyan­csak tőle: a háború koloszális mellszobra, de ez nem sikerült; az arcz inkább otromba bárgyusá­­got mint kegyetlen, vad vérengző szenvedélyt fe­jez ki. — Hébert: orákulum; felette sikerült már­vány dombormű, sírkőre dűlt zokogó férfi alul e fel­irattal: Jóslatok könyvében ha olvasni megkisérlené az ember, mosolyra alig találna egy órát, évszá­zadokat sírásra. K. M Külföldi szemle, Pest, máj. 31. A franczia hadsereg reformjára vonatkozó tvjavaslat az általános vitán keresztül menvén, a tegnapelőtt megkezdett részleges vita alkalmával annak öt első czikke elfogadtatott s igy az általános személyes védkötelezettség, a helyettesítés megszüntetése kimondatott, mig a tényleges szolgálatban levő katonák szavazati jo­ga eltöröltetett. Trochy a hadsereg újjászervezé­séről szóló tvjavaslat vitatása alkalmából áta­lános tetszéssel fogadott beszédet tartott a nem­zetgyűlés 27-ei ülésében, melyben hatalmas sza­vakban mutatta ki, hogy a harczias fegyelmezett katonai szellem már I. Napóleon idejében hanyat­­lani kezdett s ennek egyik fő oka volt a helyette­sítési rendszer, mely tizenhat évi fenállása óta végkép tönkre tette a katonai szellemet, második ok volt a meggondolatlanul végletekig vitt cent­­ralisatió s harmadik azon nagy katonai cselfogás, mely az államcsínyt megelőzte s mely halálos leczke volt a hadseregre nézve; e lépés követ­keztében aztán kényszerítve érezte magát a csá­szár, hogy a hadsereg kormányzásában a népsze­rűség eszméjére támaszkodjék, pedig az oly kor­mány, mely a hadsereg, avagy a nemzet kor­mányzásában népszerűséget szenveleg, elvesz és elveszti magával együtt a hadsereget és a nem­zetet. Es három sarkalatos hiba vesztette el Franczia­­országot 1870 ben és nem azon pillanatnyi okok, amelyeket mai napság annyira emlegetnek, mert ezek csak mellékes és nem fő okok voltak. Fran­­cziaország el volt veszve azon pillanatban, a­mi­dőn legelőször találkozott a csatatéren a modern háború egyedüli hadszerével, egy oly hadsereg­gel, mely egy egész felfegyverzett nemzetből ál­lott és mely túlnyomó tömeget állított vele szem­be ; oly hadsereget, mely hosszú éveken át a legészszerű­bb és legkiterjedtebb decentralisatiot él­vezvén, mindig készen állott békében is a hábo­rúra és a­mely két hét alatt mozgósította leg­nagyobb tömegét. — Az átalános hadkötelezett­ség életbe léptetésével — folytatá Trochu — Francziaország is eléri azon magasabb erkölcsi színvonalat, amelyet annyira irigylünk a német hadseregtől. Ekkor valóban nemzeti hadsereggel fogunk bírni, mely kizárólag kötelességeinek fog élni s nem fogjuk többé látni ama praetorianus bandákat, melyek könnyen engednek bármely kalandor felszólításának, nem azon csúszómászó tábornokokat, kik mészárszékre vezetik katonái­kat a csatatéren. Wimpffen tk. a h­adügyi reorgani­­s­z­t­i­ó kérdésében, mely jelenleg a nemzetgyűlést foglalkoztatja, szintén az átalános hadkötelezettség mellett nyilatkozik. Én úgy látom, úgymond, hogy a már IV. Henrik által megkezdett, XIV. Lajos által folytatott s legközelebb oly szerencsétlenül kiütött háború Németország ellen rövid időn ismét meg fog újulni s igy szükség, hogy előkészületeket tegyünk. Mindenek előtt rendbe kell hoznunk pénz­ügyeinket, kifejtenünk a népnevelést, tanulmányoz­nunk és alkalmaznunk azon rendszert, mely mel­lett nagy és minél csekélyebb költséggel járó had­sereget tarthatunk fen. E hadsereget aztán elegendő és tanult keretekkel kell ellátnunk úgy, hogy egy millió főnyi hadsereget küldhessünk bármikor a csatatérre, háta mögött tekintélyes tartalékkal és a nemzettel, mely maga is készen álljon tűzhelyé­nek védelmére. Ily hadsereget pedig előállíthatunk a nélkül, hogy az ifjúságot a kaszárnyaéletre kel­lene kárhoztatnunk,o­ly módon, hogy az ifjú már zsenge korában megismertessék a haditudományok elemeivel s tanulja meg, hogy az engedelmesség kötelessége, s hogy a fáradalommal és veszélylyel szembe kell bátran néznie a haza szabadságáért. G­­­a­­­s-B­i­z­o­­­n, a szept. 4-iki kormány egyik tagja, levelet intézett Rouherhez, melyben tiltakozik azon ráfogások ellen, a­melyek ennek múltkori beszédében foglaltatnak. Midőn nem volt ön képes igazolni a szállítási szerződéseket — úgymond­­— melyeket császári urával együtt kötött, ügyes ügyvédi fordulattal a szept. 4-iki kormányt igyekezett a posványba rántani, azonban itt is ku­­darczot vallott, s Gambetta kormánytársam legott arczához verte önnek az igazságot. Megengedem, hogy tévedést és hibát követtünk el, de ami ér­dektelenségünket és hazafiságunkat illeti, az min­den ócsárláson felül áll, s Arago társunk büszkén mondhatta el kollegáink nevében is . „Nincs egyet­len is közöttünk, a­ki szegényebbül ne hagyta volna el a kabinetet, mint a hogy abba be­lépett!“ A belga királyi akadémia százéves fenállásának ünnepe e hó 28-án tartatott meg Brüsselben a külföldi akadémiák küldötteinek jelenlétében, melyen mint tiszteletbeli elnök maga a király is megjelent s egészen meglepte a nagy számmal egybegyűlte­ket, midőn a megnyitó beszédét tartani szándé­kozó elnökkel Guillaume Iöek által tudata, misze­rint ő akar beszélni, mire mindnyájan felállottak s a király felegyenesedvén eme beszédet mondot­ta : „Uraim ! Kérem az akadémiát, fogadja el a szerencsekivánatokat, melyeket személyesen kí­vántam elmondani fenállásának évszázados ünne­pén. Én a legőszintébb s a legtisztább örömmel veszek részt ez ünnepélyen, mint a­mely Mária­ Terézia uralkodásának egyik figyelemreméltó epi­­sodját juttatja eszembe. Az akadémia méltóan betöltötte hivatását. Hazánkban, mely ezután szabad és független, a szellemi munkásságnak minden akadály nélkül kell haladnia. A talaj, melyet önök műveinek uraim, semleges, hol min­den karöltve találkozik, miután az élet viszon­tagságai által gyakorta szétválasztatott. Kifejté ezután, mily üdvös volt az akadémia eddigi mű­ködése, buzditá a tagokat hogy jövőben is ez irányban haladjanak.“ — A hallgatóság hosz­­szas éljenzéssel és tapssal fogadta a király lelkes szavait. A német hadügyminisztérium bizottságot küldött ki annak megvizsgálására, mi módon lehet a vasutakat háború idején legelő­nyösebben felhasználni csapatok szállítására, főleg pedig a sebesültek és betegek gyors visszaszállí­tására? A franczia védelmi kormány a múlt had­járat vége felé tömérdek szállító közeget halmo­zott fel egyes stratégiailag rendkívül fontos pon­tokon, honnan egész hadosztályokat, nagy meny­­nyiségű élelmi­szert és h­adiszerelvényt küldhetett a hadsereg után a legrövidebb idő a­latt. A néme­tek most szintén e rendszert óhajtják életbe lép­tetni. Ser­ranónak a karlistákkal kötött egyezsége nagy izgatottságot szült az egész országban, s a kortesben legott interpellálták az új kormányt, vájjon beleegyezésével köttetett-e ezen egyezség vagy nem, s átalában helyeslte a kormány a tábornagy eljárását. Topete kitérőleg válaszolt, mire Zoriila megrovási indítványt adott be. Mondják, hogy a kormány átalában nem he­lyesli Serrano eljárását, s hogy a hadseregben szintén komoly visszahatástól lehet tartani. És mindez nem lephet meg bennünket, ha olvassuk, minő elemekből állott Don Carlos lázongó ban­dája. Egy franczia ugyanis, ki csak most tért vissza Spanyolországból, ezeket irja: Don Carlos ügye inkább csak ürügy mint czél a felkelésre, s 100 felkelő közöl alig van 30-nak politika­i meggyő­­ződése s a nagy tömeg keveset törődve Don Car­­lossal, nem gondol egyébre, mint a rablásra, fosz­togatásra. Innen van aztán, hogy ő minden tekin­tetben annyira sajátságos felkelés oly huzamosan tart. A zsiványbandák ugyanis gondosan kerülik mindenütt a katonaságot, s ha megszoríttatnak, szétszaladnak, hogy bizonyos kitűzött helyen ismét összejöjjenek; ezek aztán nem is engedelmesked­nek semmi parancsszónak, nem is tartanak az igazi karlisták kis zömével, de bebarangolják szél­­tében-hosszában az északi részeket. IX. Pius önkéntes fogságát, úgy lát­szik megunta s mint halljuk a múlt este zárt hin­tóban kikocsizott a Vatikánból, melyet hónapok óta nem hagyott el, és bejárta a Porta del Popo­­lot, a Porta Angelicat, hogy ismét visszatérjen történeti nevezetességűvé vált fekete macskájához, mely vele eszik, vele alszik, s melyet, ha kimegy, vagy magával visz, vagy otthon bezárat, mert különben még misére is utána megy. „A szlávság egyesítése“ czím alatt Oreskovics jól ismert belgrádi ezredes röp­­iratot bocsátott ki legközelebb, mely tökéle­tesen kidolgozott tervet hoz egy szláv szövetség kötésére, mely szövetség élén mint szövetségi el­nök az orosz c­ár, a szlávok örökös fejedelme állana. A különböző törzsek e terv szerint­ben tökéletesen függetlenek maradnának, míg a kül­politika s a béke vagy háború fölötti döntés a szövetség kezébe menne át. És ez szükséges szer­ző szerint már azon okból is , mert az egyes szláv törzsek egyenként nem elég hatalmasak ön­állóságuk megőrzésére. — Hallatszik, hogy Milan fejedelem hivatalos képviseletet szándékoznék fel­állítani Bécsben, Pesten, Berlinben, Londonban, Párisban és Pétervárott. Cassa abyssiniai fejedelem koro­názása ez évi január 14 én ment végbe nagy ünnepélyességgel. Cassa unokaöcse azon Teodor­­nak, ki nem rég háborút viselt az angolokkal, s midőn utolsó vára is elesett, saját kezével végezte ki magát. A fiatal Cassát az angolok akkor ma­gukkal vitték Angliába s ott európaikig neveltet­ték, honnan visszatérvén január 12-én nagy had­gyakorlatokat tartatott, melyen 3000 abyssiniai pap s roppant nép volt jelen. 14-én Axum város­ban ment végbe a koronázás, melynek végeztével Cassa a koronával fején az utan épített császári palotába ment, hol két hétig szakadatlanul tartott a lakoma. A császári asztalhoz az egész ország hivatalos volt s 400 ember étkezett egyszerre, kik jól lakván másoknak adtak helyet ; az ifjú csá­szár ez egész idő alatt együtt lakmározott alatt­valóival s mintegy 4000 tehenet és 500 hordó mézből készült italt fogyasztottak el. A hivatalos lapból. A vallás- és oktatásügyi mi­niszter Concha Győző jogtudort a politikából egye­temi magántanárrá lett képesítése folytán, e minőségben megerősítette. A közoktatási miniszter a vezetése alatti miniszté­rium számvevőségéhez l-fő osztályú számtisztekké: Papp Rezső, másod osztályú számtisztet és Szeghő János, bács-bodrogh­ megyei főszámvevőt; Il-od osztályú szám­tisztekké : Csenár János és Sipos János, harmad osz­tályú számtiszteket; III osztályú számtisztekké: Bei- Winkler Károly és Szklonár Károly számvevőségi, és Fischle Frigyes erdészeti gyakornokokat, — végre gya­kornokokká Péter Jánost, Wilier Józsefet és Tomcsányi Lajos, gödöllői kor urad. gyakornokot nevezte ki. A kir. igazságügyminiszter a bajai törvényszékhez írnoknak Buday Ferencz zombori helyszinelési dijnokot, a kőrösbányai törvényszékhez Írnoknak Bogdán Traján ugyanotta­­ segélydijas joggyakornokot, a nagy-szebeni törvényszék területén a szerdahelyi járásbíróság mellé bírósági végrehajtónak Munteanu János végzett jogászt nevezte ki. Fingernagel József főreáltanodai tanár, pécsi lakos vezetéknevének „Körmendi“-re kért átváltoztatása megengedtetett. H I r­e k. Pest, máj. 31. — Ellenzéki német napi­lap fog megindulni holnaptól kezdve Pesten, melyet a baloldal végrehajtó bizottsága is elismert párt­közlönynek. A jobboldalt támogató többféle né­metnyelvű lap ellenében szükséges, hogy az ellen­zék elvei is meghamisítatlanul jussanak el a né­metajkú polgárok közé. Ezekhez az ellenzék ed­dig nem tudott közvetlenül szólani s az ország polgárainak egyik része a kormánypárt tendentió­­sus előadása szerint értesült minden politikai moz­galomról. Fölhívjuk tehát a figyelmet a „Pes­ter Tageb­la­tt-ra“, s ajánljuk terjesztését az ellenzék elvbarátainak, mert e lap választási szempontokból is igen fontos vállalat. — Kisajátítási esküdtszék volt ma is. A kisajátítási eljárás tárgyát Kanczler Anná­nak retek utczai 1324. számú háza­s telke ké­pezte,­­ melyet a közmunkatanács 12,059 frtra be­csült, de a tulajdonos 25,000 frtot kért. A tár­gyalásnál a közlekedési minisztérium képviselője Pordán Imre ügyvéd kijelentette, hogy az ingat­lanok értéke a becsár megállapítása óta emelked­vén, most Kanczler asszony házának értékét 17,000 frtban hajlandó kifizetni. Az alperes ügy­véde előadván, hogy a közmunkatanács a kisajá­tításoknál privát vállalatoknak enged nyerészkedést, s hogy a kérdéses ház sem esik a boulevard vo­nalába és szintén csak a társulat üzérkedésére való : az esküdtek megszavazták a 25.000 frtot megtekintvén előbb a kisajátítandó ingatlant. — A budai színkörnek csütörtökön szokatlan nagy közönsége volt. Az idő is kedve­zett a színházlátogatásra, t. i. borult volt, s ek­­kér kirándulások nem történhettek. A karzat a szorongásig megtelt, mert hát „Rózsa Sándort“ akarta látni, a páholyok és zártszékek sem ma­radtak ezúttal üresen. Látott azután a közönség valami leirhatlan silányságot „Rózsa Sándor“ czím alatt, melyet bizonyos Palotai Andor férczelt össze a Löbl-féle szegedi bűnesetből, s a kecskeméti vá­roskapitány és csendbiztos czinkosságának történe­téből. A színlap nagy betűkkel hirdette, hogy a második felvonásban előforduló vasúti vonat ki­rablásához ez és ez festette a díszletet, a gépeze­tet pedig ez meg az készítette. Hanem hisz e de­korázió helyett legjobb lett volna egyszerűn a színfalakra írni : „itt most vasúti kocsiknak kel­lene robogni.“ Akkor sem láttunk volna megindí­tóbb színpadi szegénységet. A nagy közönséget örömmel láttuk a színházban, s reméljük, hogy a silány darab nem lobbantotta akkora haragra, mi­kép máskor is el ne menjen, mert meggyőződhe­tett, hogy Miklósi társulatának jó tagjai vannak, s Gárdonyit, Örsit, Láng Irma kisasszonyt, Solymo­­srt, Kápolnait, Gerőfit jó darabokban mindig megnézheti.­­ Egyébiránt Miklósi most már ér­­dekes a játékrendről is gondoskodik. Például holnap Offenbach egyik mulattató nagy operettje, a „Tra­­pezunti herczegnő“ kerül színre, vasárnap pedig népszínmű: „Angyal Bandi“ lesz. Kedden Bognár Bandi lép föl, az a dalos színész, ki arról neve­zetes, hogy kunágotai plébános volt, s kinek di­csérik bariton hangját, de más egyébként sok ki­fogást találnak játékában. A jövő hó közepén pedig a nemzeti színház egyik zengő oszlopa. Blaháné lép föl népszínművekben és operettekben, s ekkér alkalma lesz a fővárosi közönségnek oly szerepekben is látni (az operetteket értjük), me­lyek vidéki ismerősei állítása szerint legerősebb oldalát képezik, s melyekben eddig jobb nem volt nála magyar színpadokon. Tamási szintén szere­pelni fog népszínművekben, és így a fővárosi kö­zönség a nemzeti színház szünideje alatt is élvez­hetni fogja az annyira felkapott népszínműveket. — Magasztalja a pesti rendőrsé­get egy porosz báró, ki pár nap előtt érkezett Pestre, s mikor kiszállt az indóházban, oda volt tározója 8000 frt értékű váltóval, és vagy 9000 frt értékű bank­jegy­gyel. Azonban csakhamar meg­került a tolvaj egy bűvös Circe képében. E fia­tal dáma Kabzai Laura, s az újvilágutcza 11. száma alatt lakott. A báró emlékezett rá, hogy a­mint Pozsonynál cseresnyét vett,tárczáját ma­ga mellé letette az ülésre. Kivüle még há­rom nő ült a vagyonban, kik közül az egyik szép és beszédes volt. Ez egy ízben zsebkendőjét oda vetette, hol a tárcza volt, melyről aztán tu­lajdonosa annyira megfeledkezett, hogy midőn Pestre értek még akkor is ott nyugodt a zseb­kendő alatt. A fiatal hölgy aztán zsebkendőjével együtt szépen eltette, s elsietett. A károsult azonnal jelentést tett a kapitányságnál s a vendéglőkben és magán szálló házakban vizsgálatok történtek, de eredmények nélkül. Végre a kapitányság az újvilág utczába vezette a bárót egy szép hölgy­höz, kiben keresett útitársára akadt. Képzelhetni hogy mindketten örültek egymásnak. A nő ugyan méltóságteljesen tiltakozott a gyanú ellen, de a kandalló hamuja közt megtaláltak egy félig elé­gett váltót, mely az ellopottak közül való, aztán pedig hosszabb kutatás után a tárcza is megke­rült s Kabzai Laura k. a. most a fenyítő törvény­szék előtt van. A 8000 frt értékű váltókat mind elégette, de a pénzből még csak keveset költött. A porosz bárónak sikerült tehát a pesti rendőrsé­get jó oldaláról ismerni meg.­­ A kiházasító egyletek üzletkezelé­­sének megvizsgálására a kereskedelmi miniszté­rium jun.­tikára enquette-t hívott össze Fest Imre államtitkár elnöklete alatt a következő tagokból: Weninger Vincze, mint az l-ső magyar ált. bizto­sító társaság életbiztosító osztályának volt főnöke, Vész műegyetemi és Petzwall Ottó pesti egyetemi számtanár, Kunossy Lajos a trieszti ált. biztosító tár­­saság életbiztosító osztályának volt főnöke, jelenleg a „Kelengye“ igazgatója és Lazsánszky Imre a magyar ált. bizt. társulat számtanácsosa. Egyúttal a ke­­resk. miniszter felhívott 4 kiházasító egyletet, hogy magukat az enquéteben képviseltessék. — Nagy választási lakoma volt tegnap itt a közelben. Azt nem mondjuk meg, hogy hol, csak annyit mondunk, hogy katholikus képviselőjelölt rendezte választóinak. Az asztalon sok jó minden volt, s azokat ezüst­nemüekkel fogyasztották. Lakoma után aztán igy szólt a je­lölt : „Kérem tartsák meg az ezüstneműt emlék­ben.“ Ez aztán a gavalléros tempó.­­ Az úrnapi körmenetnek tegnap nem kedvezett az idő, s a templomokban végez­ték az egész szertartást. A templomokban az idén már nem lehetett látni az egyetemi senatust a mi az egyetem felekezeti jellegének homályo­­sulását bizonyítja. Van is lárma és szitkozódás a „Magyar Állam“-ban. — Érdekes munka jelent meg Aigner­­nél, Lecky művének: „A fölvilágosodás keletke­zésének és befolyásának történelme Európában“ magyar fordítása. Fordította Zsibivszky Mihály. Még az első füzet került ki a sajtó alól, ára 1 forint. Megemlítjük itt, hogy Buckle „Anglia mű­velődésének története“ is Aignernél fog megjelen­ni, a Légrády-testvérek visszalépvén e mű magyar kiadásától, miután annak egyszerre két kiadója is akadt.­­ A belügyminiszter népszerűsí­tésére azt a hírt terjesztették a jobboldali la­pok, hogy midőn a pesti belvárosban kiragasztot­ták a Kossuthot éltető plakátokat, a királyi kúria kapusa neki állt a kúria falán levőnek, s már-már letépi, midőn Tóth Vilmos oda megy és megaka­dályozza. Ha már a jobboldali lapok megemlítet­ték a dolgot, elmondjuk mi is, hogy csakugyan megtörtént, de Tóth Vilmos helyett egy más Tóth nevű polgár az igazi szereplő. Ez épen akkor lepte meg a kapust, midőn ujját már a plakátba vágta. — Miért teszi ön ezt ? — kérdezd. — A kúria falán semminemű plakátnak nem szabad lenni. — De hisz ez nincs a falon, hanem a hirdető táblán, távolítsák hát el az egész táblát. — Nekem az irodafőnök parancsolta, hogy letépjem. — Hát menjen föl az irodafőnök úrhoz és mondja meg neki, hogy önt tettében pesti polgárok megakadá­lyozták ; mondja meg ön azt is, hogy azon eset­ben, ha önök itt a Kossuth-plakátokat letépik, mások máshol majd a Deák-zászlókat tépik le s ebből rendzavarás lesz ; végül pedig vigyázzon ön­magára,mert akadhatnak kevésbé mérsékelt polgárok is, kik ha önt plakáttépés közben lepik meg, jó tanács helyett majd egyebet adnak. — Erre a megszeppent kapus visszavonult s a plakát egész nap a kúria falán maradt. — A képviselőválasztás Győr megye három kerületében és Győr városában junius 13-án lesz. — A nemzeti színházban holnap, mint Zsófia főherczegnő temetése napján, nem tartanak előadást. — A kis SzilágySomlyó, mely román­ság közepére van beékelve, állandó szinház léte­sítésén fáradozik. Budapesten szégyenkedve olvas­sák e hírt. — Egyik miniszteriális departe­­mentben nagyokat nevetnek a hivatalnokok a principális esete fölött. A principális kicsiny fel­melű­e­g az a hiedelem belőle, hogy buzgó férbit. De az mmeaddig titok volt, hogy szive választottja is van. Megfoghatlan, ho­gyan derült ki a titok, de most már tudva van, sőt tudják azt is, (koncipisták és osztályfőnökök,­ hogy a szép hölgy egy közelebbi reggel eltűnt, a félénk természetű úr nagy megdöbbenésére. Eltű­nésének irányát azonban jelezte egy hátrahagyott levélkében, melynek nyomán a megszomorodott hátrahagyott utána is ment, mint ez olvasható volt a hírlapok „személyi hírek“ czímű újdonságaiban. A dolog humorisztikus oldala az, hogy a szöke­vény oly valakihez menekült, ki az ő kérelmei folytán nyert jó hivatalt az úgynevezett „nagy ki­nevezésekkor“. Épen az elhagyott döntő befolyása képesítette tehát oly luxus­kiadásokra, minőket egy szép nő szokott igényelni. Elénekelheti tehát a zsoltárossal: „Az én hatalmammal sebesítettek meg engem az én ellenségeim.“ — A marmaros-szigeti tűzvész oka. Múlt szombaton a szigeti zsinagógában a rabbi a zsidók vallástalanságából magyarázta ki a nagy tűzvész okát. Jehova — úgymond — meg­büntetett, mert a zsidók zsinór nélkül viselnek zsebkendőt, szombaton oly tárgyakat viselnek zse­bükben, melyekhez nyúlniok nem szabad ; az as­­ Szonyok pedig chignont is viselnek; viseljék a schabesz zsinórt, ne hordjanak maguknál ünnepna­pokon tiltott tárgyakat, és fölösleges lesz házaikat biztosítani. — A színi tanoda növendékei június 15-én nyári mulatságot rendeznek a zugligetben. — A császárfürdőben egy jó madár került hurokra : Sneckendorf Jakab, ki Kassáról szökött el, 30,000 frt értékű sikkasztások után. — Izsó Miklós szobrászunk jelenleg a korán elhunyt Mányik Ernesztina féldomborművü szobrát készíti, mely a síremléket fogja disziteni. — Szabadkőmüves-páholy alakult Győrben „Kisfaludy Károly“ név alatt. — A bécsi egyetemi társaskör fen­állásának 10-ik évfordulóját jun. 5., 6. és 7. nap­jain üli meg. Jun. 5-én diszlakoma lesz Sievring­­ben, 6-án kirándulás Weidlingba és 7-én táncz­­estély Sievringben. — A pesti nemzeti dalkör jun. 15-én tánczvigalommal összekötött dalestélyt rendez a lövöldében. Magánjegy ára 1 frt 50 kr., család­jegy 3 frt. — A poroszok által lefoglalt ágyukból egyet Vilmos császár Alsó-Lövő evan­gélikus német egyházának küldött harangöntésre. Ez ajándékot Schmidág lövői lelkész kérte.­­ A boltokat utóbbi időkben nem ajtó­val zárják el, hanem sűrü vasgördönyökkel, úgy­nevezett rouleaux-val, melyek leeresztése oly ro­bajjal történik, hogy a házban lakók mindig bor­zadva várják a bolt zárási időt. Ezenkívül a lo­vak is nem egyszer megbokrosodtak már a zajtól, így történt közelebb is a váczi utczában, hol a Szentkirályi-féle ház egyik rouleaux-jának leeresz­tésekor egy bérkocsis lovai megvadultak, s nagy szerencse, hogy a népes utczában nagyobb bal­esetet nem okoztak. Különben a város hatósága már elhatározta, hogy e lármás portékákat aug. hó 1-ig eltávolítsák. — É s z t e 1 d e. Az országos meteorológiai és földdelejességi központi intézet elhelyezésére szol­gálandó épületnek felállítása, illetőleg az e czélra szükséges teleknek kiszemelése iránti tárgyalások befejeztetvén, az igazgatóság már kijelölte azon helyeket, melyek e czélra a legalkalmasabbak. A közoktatásügyi miniszter most felhívja Pest váro­sát, hogy nyilatkozzék az iránt, vajon hajlandó lenne-e a szükséges területet átengedni? E czélra mintegy 250 - ös területre lenne szükség oly helyen, a­hol legkevésbé lehetne attól tartani, hogy az intézet szomszédságában magasabb, a kilátást elzáró épületek fognak felállíttatni. Mi azt hisszük, hogy e czélra nincs alkalmasabb hely, a gellért­hegyi citadellánál.­­ A pesti egyetem bölcsészeti kara mellett fennálló gymnasiumi tanárképezde paedagogiai szakosztályában, és ezzel összekap­csolt gyakorló­ iskolában a paedagogiai bölcsészeti tanári állomás betöltésére a kar által ezennel pá­lyázat hirdettetik. Ezen állomással, mely egyelőre ideiglenesen betöltetik, a törvényhozás ez ügybeni intézkedéséig évi 1800 frtnyi fizetés, és 350 frtnyi szálláspénz van összekötve. Felhivatnak mindazok, kik ezen állomást elnyerni óhajtják, hogy folya­modványukat, melyben életkoruk, végzett tanul­mányaik eddigi alkalmazások, tanári képességük s különösen a paedagogiai és bölcsészeti szakban való jártasságuk okmányilag igazolandó, a vallás- és közoktatási minisztériumhoz czímezve, ha al­kalmazásban vannak, elöljáróságuk útján, külön­ben pedig közvetlenül folyó évi június 25-ig a ma­gyar királyi vallás- és közoktatási minisztériumhoz adják be.­­ A magyar tisztviselő egylet június 3-án tánczvigalmat akart rendezni a Mar­gitszigeten, de a bécsi udvari gyász miatt elhalasz­totta jun. 17-ikére. — A ,,Pesti szegény gyermekkór­ház egylet“ közgyűlése. Fővárosunk ezen köz­hasznú egyesülete f. hó 27-ikén tarta meg évi ren­des közgyűlését. A felolvasott választmányi és orvosi jelentésekből kiemeljük a következő adatokat: Az egylet alapvagyona a választmány 3 éves műkö­dése­ alatt 7330 frttal gyarapodván, a múlt év vé­gén 116,957 frtot tett. Az ágy és kórházi alapítók száma jelenleg 52-re, az ezer forintnál kisebb ala­pítványok száma 90-re emelkedett, az intézet czél­­jait évi 5 frt díjfizetéssel gyámolító rendes tagok száma pedig meghaladja a 400-t. — A karácsonyi adakozások készpénzösszege 260 frt 2 krra ment, míg a kórház előszobájában függő perselyben a múlt év alatt 126 frt 4 kr gyűlt össze. Más egyéb rendkívüli készpénz adakozások és természetbeli ado­mányok is jelentékeny összegre rúgnak. — A múlt év legörvendetesebb eseményét képezi azonban ezen jótékony egylet életében, hogy a tör­vényhozó testület mindkét háza minden nehézség nélkül megszavazta az általa kérelmezett 5000 fo­rintnyi évi segedelmet és így a kórház saját ház­bérjövedelmének csökkentése mellett jelentékenyebb mérvben terjeszkedhetik. Ennek folytán el is ha­­tároztatott, hogy a kórház épületében átalakítások eszközöltessenek a bemutatott tervrajzok szerint. Az újból alakult választmánynak, illetőleg a jövő közgyűlésnek hagyatott fenn, hogy esetleg egy új kórház építéséről is gondoskodjék, mely a jelenkor igényeinek s a szakférfiak kívánalmainak, czélszerűség tekintetéből, a jelenleginél sokkal inkább megfelelhes­sen. Az igazgató-főorvos dr. Bókai János által felol­vasott jelentésből fölemlítjük, hogy a gyermekkór­házban 1871-ben 6140 beteg gyermek gyógykezel­tetett. A járólag orvosolt 5676 beteg 11,819 ízben vette igénybe a kórház jótékonyságát. A kórház­ban orvosolt 464 beteg gyermek mindöszsze 11,847 ápolási napot töltött az intézetben. És így a járó­­lagosan és kórodailag ápolt és orvosolt betegek közöl minden egyes napra átlagosan 64 beteg gyermek esett. Ezeken kívül 20 dajka 188 napot töltött az intézetben. A pénztári kimutatás szerint a tisztán kórházi kiadások 8275 frt 12 kr rúgnak , esik e szerint egy-egy ápolási napra 5973 kr. A halálozási számarány 6°/0-ot tesz, mely illetékes férfiak által felette kedvezőnek nyilváníttatott. A közgyűlés elhatározta hogy Bókai János igazgató­­főorvosnak, továbbá Verebélyi László, Vidor Zsig­mond, Kétl­i Kár­oly és Bólé Gyula orvosiatlon uraknak buzgó fáradozásaikért jegyzőkönyvileg fejeztessék ki az egylet hálás köszönete. Bemutat­­tatott az évkönyv kíséretében a kórház leltára, a jelen évre szóló költségvetés s felolvastatott Tre­­bitsch Ignácz és Szentgyörgyi Ottó uraknak mint a számvizsgáló bizottság tagjainak jelentése, kiknek javaslatára a pénztárnoknak a fölmentvény meg­adatott. Elnököknek Ürményi József, Csengery Antal és Morlin Imre urak s ügyésznek Lávita Adolf ügyvéd újból megválasztattak s a választ­mányi tagok névsora csekély változás mellett, csaknem ugyanaz maradt. TÁVIRATOK. Arad, máj. 31. (Az Ellenőr távirata.) Az aradvárosi összeírás befejeztetett; a vá­lasztók száma 2500. Az összeíró küldöttség törvényellenesen minden 100 frt fizetésben részesülő városi, megyei, pénzügyi, távirdai tisztviselőt, írnokot, sőt még a városi és megyei hajdúkat és szolgákat is­­választók­nak felvette; a polgároktól ellenben 10 forint jövedelmi adó kimutatását köve­telte. Zágráb, máj. 31. f Az Ellenőr távirata.) A turopolyai nemesi kerületben Vuchetich apát kormánypárti választatott képviselővé. — A választások végeredménye: 47 nem­zetpárti, 3 középpárti és 25 unionista. Bécs, máj. 31. A minisztérium hallomás sze­rint már jövő hétfőn­­javaslatot fog a reichsrath elé terjeszteni a csehországi vízkárosultak felsegé­­lésére szükséges hitelművelet tárgyában. Linz, máj. 31. A községtanács mai ülésében indítvány fog tétetni, hogy a csehországi vízkáro­sultak segélyezésére a városi pénztárból bizonyos összeg utalványoztassék. München, máj 31. Hegnenberg-Dux minisz­terelnök egészségi állapota komoly aggodalmakra ad okot. Madrid, máj. 31. Az északi hadsereg vezény­letét Echagne tk. veszi át Serranótól, ki a kor­tesben személyesen fog megjelenni, hogy eljárását igazolja. Bornin, máj. 31. A „Nordd. Alig.“ mai szá­mában rokonszenves czikkben üdvözli az itten időző olasz főherczegpárt, s a két állam közös ellenségének, a­nchronismusnak nevezvén az ál­lamellenes papi uralmat oda nyilatkozik, hogy a nemzetek átalános hangulata rövid időn meg fogja törni ez absolutizmust. BéCS, máj. 31. Az osztrák nemzeti bank igazgatósága 5000 frtot szavazott meg a csehor­szági vízkárosultak számára. Berlin, máj. 31. Gerstäcker Frigyes ma meg­halt Braunschweigban.­­ Az összes berlini ipar­­űzők és kézművesek meghivattak egy jövő hé­t én tartandó értekezletre, melynek tárgya egy ipar-esküdtszék felállítása leend. London, máj 31. A parlament alsóháza mai ülésében 274 szavazattal 216 ellenében elfogadta harmadik olvasásra a titkos sza­vazásra vonatkozó törvényjavaslatot. Róma, máj. 31. Kübeck báró átnyújtotta a pápának megbízó levelét. — Humbert koronaher­­czeg a savoyai katonai érdemrend nagy szalagját vitte magával Vilmos császár számára. CSARNOK. Termán és Dorottya levelei. Irta M. P. Albane. (Folytatás.) — Dorottya Hermánnhoz. — Jan. 30. A béke alá van írva; dicsőség istennek és a nagy Németországnak ! — A béke alá van írva! Mindenki ez újságot ismétli, bár alig meri hinni; pedig a sürgönyök hivatalosak. Az emberek össze­ölelkeznek, s szerencsét kívánnak egymásnak ; ba­­rátaink mind meglátogattak, hogy a jó újság fe­lett örömüket nyilvánítsák. Az öreg dajkád már készíti a tortákat a visz­­szatérésed ünnepélyére. Mindenfelé öröm — kivévén szivemben. . . Félek, nem tudom hogy miért, — s könyeimet az özvegyek és árvák könyeihez vegyítem. . . . Ha visszatérsz olyan leszel-e mint voltál, oly hit és szerető? — Minden jel azt mondja, hogy meg­változtál, ,— leveleid oly ritkán jönnek, hidegek, rövidek és szórakozottak; egészen ki vagy cse­rélve, mintha a múltat levetetted volna magadról, s a mi több, azok a gyakori párisi kirándulások, s azok az érvek, miket ez átkozott városban ta­lálsz .... Lehetséges-e, hogy a franczia bábok a te hű barátnédat elfelejtessék veled? — Az igaz, hogy itt Németországban mi nem tudunk oly tökéletes művészettel öltözködni, sem a legkomolyabb tár­gyak felett oly könnyedén tréfálkozni, s a sok ígéretre mégis oly keveset engedni. Csak az öröm és remény kiáltását akartam hozzád küldeni, nem az én hibám ha lelkem keserűsége akaratom ellen túlárad . . . Anyám nyugtalan, nagyon ingerült elle­ned, az egész család neheztel reád, és szigorúan elitélnek. Kérlek nyugtasd meg a te szegény Dorottyá­dat ! legközelebbi leveled hozza meg szivem örö­mét, hadd legyen az az olajág, melyet a galamb a bárkába vitt Én nem kívánok egyebet, csak hogy hihes­sek, boldog legyek és szeresselek. Hermann Dorottyához. Montmorency. Más állomásra tettek, a cserével nem veszí­tettem ; az idő nagyon szép, s a fegyverszünet óta igen kedves vendégeink vannak. Szerencsére nem folytatunk valami szomorú életet, mert úgy sejtem, hogy a Páris előtti állomásunk még nem egy­hamar végződik be. Az ünnepélyre készítendő csemegékkel ne siessetek oly nagyon; a hadseregnek csak egy része tér Németországba vissza, s azt hiszem, hogy én nem leszek az első hazatérők között. Te s a többiek bizonyosan bűnömül róvjátok fel, hogy nem sietek, de higyjétek, hogy valósággal nem vagyok hibás; igyekezzetek e bajt nyugod­tan venni, s ne vádoljatok és ítéljetek el mindjárt . . . Neked pedig kedves Dorottyám! azt taná­csolom, hogy a párisi bábokkal — kiket nem ismersz, ne kötekedj , nagyon szeretetreméltók, s épen olyan erényesek mint a berlini nők; az igaz, hogy a bibliát nem sokat tanulmányozzák, ebből az következik, hogy nem jönnek kisér­­tetbe szivüket a Noé bárkájához hasonlítani .. . Kedves gyermek! igen helyesen tennéd, ha a franczia nők ellen irányzott epigrammjaiddal, és a bibliai hasonlatosságokkal felhagynál. Maradj szelíd és gyöngéd, nagyravágyásod ne terjedjen tovább. — E tulajdonaidért tetszettél

Next