Ellenőr, 1872. június (4. évfolyam, 126-150. szám)
1872-06-14 / 137. szám
re a felrázó tények sorozatának kifogyhatatlansága előtt. Márpedig minden óra, mondhatnék minden perez újabb és megdöbbentőbb tanúbizonyságot hozott a tényről, miszerint nem egyes, ritka kerületekben fordul elő, elágazás nélkül, tán csak helyi ferdeségeknél fogva, a jogfosztás és jogsikkasztás, hanem az egész országban rendszeresen, egységes vezetés alatt, összeműködő gonoszsággal űzi törvényszegő hatalmaskodásait egy uralkodó factio, mely a nemzeti akarat szabad nyilvánulásának meggátlását tűzte ki feladatul. Hogy az ily tapasztalásra nem maradhatott meg az Ellenőr előbbi hangja s hogy másként beszélünk a kormánypárti tényekkel szemben, mint beszéltünk akkor, midőn e tények bekövetkezését sokan jósolták, de mi nem akartuk hinni , az igen természetes. Most egy új helyzetbe juttatott a kormánypolitika. Az 1867- választások alkalmával is volt elég visszaélés, vesztegetés, de nem volt rendszeres jogfosztás az ország szavának elfojtására s épen maradt a hit, miszerint a választópolgároknak biztosítva van egy alkalom, érzelmeik törvényhozó képviseletét szabadon, akadály nélkül, joguk teljessége szerint választani meg. S az 1867 iki választásoknál — hol polgár állott polgár ellen, hazafiak hazafiakkal szemben — s nem külföldi jogbitorlók “a jogaiban megtizedelt magyar nép ellen, megmaradt azon hit is, miszerint az uralkodó párt nem fél az ország akaratának szabad és teljes nyilvánításától annyira, hogy azt minden áron elfojtani akarná. Ezt a hitet semmisítette meg az 1872 ki választások előmunkásait rendezett kormánypárt eljárása országszerte. S ezen hit megsemmisülése teremtette meg az uj helyzetet, melyben legelső feladattá lön egy új, egy olyan minisztérium alkotása, mely ne féljen megtudni az ország valódi akaratát. S hogy ez a hit, — mely nélkül nem is képzelhető az alkotmányos önkormányzat s bizonyosnak vehető a zűrzavarok bekövetkezése — ismét helyreállhasson : a Lónyayi minisztérium bukni fog, mert ad hoc meglesz a coalitiókabinet, a pártok tisztelt és lelkiismeretes vezértagjainak közreműködésével. Pest, június 13. Az erdélyi szászok tudvalevőleg eddig a jobboldalhoz tartoztak. Természetesen az ő jobboldaliságuknak igen kevés köze volt az 1867-es alap üdvössége felől vallott deákpárti meggyőződéshez. Egyszerű megalkuvás volt a tényleges hatalmi viszonyokkal, hogy megóvhassák specziális szakérdekeiket és kiváltságaikat, mint azt a circumspecta nano mindig gyakorolta, lett légyen Schwarzenberg herczeg vagy Tóth Vilmos a „legkegyelmesebb ur.“ Nem állottak soha oppositióban bármly uralom vagy rendszer ellen, mig közvetlen a falu tornyát túl nem haladó egoismusok nem lett fölzaklatva és szűk locális látkörökön nem gyűltek össze fenyegető fellegek. Ezért sohasem voltunk hajlandók súlyt fektetni a németországi lapokban megjelent érzelgő ömlengésekre és érdekes feljajdulásokra, milyenekkel elkapatott levelezők űzték a nagy német patriotismust. Az erdélyi szászokat ép oly kevéssé bántja a pangermann nemzeti eszme, mint a históriai solidaritásnak érzete, melylyel a magyar államnak tartoznának. Ist alles Wurst, kivéve a szász localis privilegiu mokát és a faji proselytisraus aligha kisérthet egy oly népet, mely gazdasági tekintetekből a gyermeknemzést korlátok közé szorítja. A jövő magyar törvényhozást azonban a király föld rendezése fogja foglalkoztatni, és úgy látszik a szászok nem éreznek biztosságot a felöl, vájjon a rendezés kiváltságolt helyzetüket érintetlenül fogja e hagyni. Medgyesen a szász vezérek értekezletet tartottak és ott kifejezést adtak azon óhajoknak, melyek szerint a rendezést életbeléptetni kelljen. Municipális jogkör illetné a szász nemzeti egyetemet, melynek comesét a kormány fogná kinevezni; minden hivatal szabad és a kormány kijelöléstől független választás által volna betöltendő; a nemzeti egyetem statutárius jogot gyakoroljon mindazon municipális ügyekben, melyek az egészszel közösek, valamint hozzája tartozzék a gondoskodás a szász nemzeti vagyon kezeléséről, sérelmes végzései ellen. folyamodás történhetnek a székek részéről a belügyminisztériumhoz. A czél biztosítása végett kimondotta a medgyesi értekezlet, hogy a szász képviselőknek együttesen kelljen föllépni a pesti parlamentben. A jobboldal orgánumai szemére vetik e programnak, hogy államot akar megállapítani az államban, és különösen megdöbbenti őket az utasisítás, mely a szász képviselők követendő magatartását szabja ki és eshetőleg magva lehet a szászok elválásának a kormánypárttól. Saját véleményünk szerint a fentebbi pontozatokból nehezen lehetne eligazodni a szászok törekvése felől, és ha tudjuk is, hogy ők valóban államot akarnak az államban, e meggyőződést eddigi maguktartásából merítjük , mert közös nemzeti czélokat sohasem ismertek, és midőn egyedül a szász érdekekkel gondoltak, szűkkeblű haszonlesésből támogatták a kormányt mindazon törekvéseiben, melyek őket nem sújtották. Jövő eljárásukra nézve is bizonyos annyi, hogy nem lesznek ellenzékiek, ha csak közvetlen haszon nem néz ki abból. Jűrve küzdeni, ha a diadal csak állhatatos törekvésnek lehet fáradalmas eredménye: ez a virtus nincs meg a circumspecta natioban. Egyébiránt semmi kifogásunk az ellen, ha a szászok követelései teljesittetnek, csak teljesítessék bár az, amit ők kívánnak az egész országra, beleértve Erdélyt is. Az önkormányzat adassék meg a szászoknak, de adassék vissza a magyaroknak is. A belvárosi ellenzék szombaton f. hó 15-dikén esti 8 órakor a baloldali körben (váczi utcza 1-ső szám első emelet jobbra) közgyűlést tart, melyre a tagokat tisztelettel meghívja Pesten, junius 13-án 1872. büntetnek, hanem indítványozza, mert nézete sze-rint a sajtópernek sokkal magasztosabb czélja van, s ez az, hogy általa a polgároknak alkalom nyílik erkölcsi elégtételt adni a magát sértve érző embereknek. Újólag ajánlja indítványát a választmány figyelmébe. — Dobos József az előtte szóló által elfogadott kiindulási pontot tévesnek mondja. Ő azt mondta ugyanis, hogy mert az illető esetben (a 15 ferenczvárosi reklamált jobboldali esetnél) nem történt névszerinti, hanem felállás és ülvemaradás általi szavazás, azért solidaritásban vagyis a központ mint ilyen s igy annak minden egyes tagja sértve van. Ezt szóló határozottan tagadja. Mert csak akkor állana a solidaritás, ha a czikk azt mondaná, hogy „a központ ezen eset elintézésénél esküszegést követett el.“ Ez azonban nincs így, hanem csak vonatkozással azon személyekre, kik az illető határozat hozatalához hozzájárultak, miután azokat név szerint megnevezte. Miután ő a dolgot ezen szempontból fogja fel, kéri hogy azon esetre, ha határozatba menne az, hogy a központ mint ilyen fogja a sajtópert megindítani, jegyzőkönyvileg kifejeztessék azon nyilatkozata, hogy ő magát azon czikk által sértve nem érzi, miután általa nem a központ mint ilyen, de annak egyes megnevezett tagjai érezhetik magukat sértetteknek. — Vesey Sándor nem osztja Dobos e nézetét, mert egyes tagok, ha egyéni meggyőződésük ezt igy hozza magával jegyzőkönyvhez csatoltathatják ilyetén véleményüket, ez azonban a központ határozatán mit sem változtathat. — Királyi Pál mint a sajtó egyik volt embere, irtózik ezen eljárástól mert tudja, mily könnyen csúszik a czikkiró tolla alá ily sértő kifejezés, melyet ha a czikkiró a gondolkozásra ráérne, bizonyára kijavított volna. Különben nyilatkozott már ő Szentkirályi és Verseyvel a „P. Napló“-ban, mely nyilatkozatot egész terjedelmében föl is olvassa. Kéri tehát a központ többségét, mely akkor is szavazott, járuljon hozzá utólagosan ezen nyilatkozathoz, mert nem akarja azt a sajtótörvényszék elé hozni, nem akarja azt oly térre vinni, melyen ha tárgyaltatnék s legyen azután végeredménye bárminő, a mindkét félen levő lázas ingerültséget, még inkább fokozná. Szónok, ha a központ többi tagjai is hozzájárulnak, — habár utólagosan is — ezen ügyet elintézve látja. (Éljenzés.) Busbach a két előtte fekvő indítvány taglalásába bocsátkozik. Megengedi bár, hogy Simon indítványa jogos, de teljesen járul Királyi azon indítványához, hogy — valamint U. B. az ő czikkében, úgy — ők is átadják a czikket annak írójával együtt a közmegvetésnek. Különben szóló nem akar sem az illető lapnak egy sajtópör által reclame-t csinálni, sem pedig az illető czikkirónak alkalmat adni arra, hogy a sajtó törvényszék termében pöffeszkedjék. — Elfogadja Királyi indítványát s azt elfogadásra ajánlja is. — Márkus és Mand csatiakoznak Simon indítványához, Győry Elek Királyiéhoz. — Párbeszédében Simon FI. a legpraegnansabb pharizeus-arczczal előadja nézeteit a sérelemről s annak mi módon történhető megtorlásáról Ha azonban kell — úgymond — meghajol Királyi indítványa előtt is. A több oldalról kért szavazás eredménye az jön, hogy a többség Királyi Pál indítványát fogadá el, igy tehát a fővárosi hírlapokban egy nyilatkozat fog közététetni, melyben ki lesz fejezve a közp. választmány azon egyhangú akarata, hogy csatlakozik a Szentkirályi, Versey s Király' nyilatkozatához. — Ezzel a pestvárosi közp. választmány reclamationalis eljárása befejeztetett. Irányi Dániel, elnök. — A pestvárosi központi választmány ma d. e. gyűlést tartott Havas elnöklete alatt. Több reklamátió elintézése után Simon Flórent egy sentimentális hangon mondott beszédében azt indítványozza, hogy a közp. választmány a „Hon“ vasárnapi számában megjelent s egy a nemzeti becsület védpajzsa alatt álló testület ellen irányzott rágalmakat és sértéseket tartalmazó czikk ellenében a törvény által nyújtott oltalomhoz folyamodjék. Fájlalja ugyan, hogy azon lap rágalmai ellenében kell ezen törvényes oltalmat igénybe vennie, melynek szerkesztője iránt egész az ihlettséggel párosult rokonszenvvel viseltetett addig, míg politikai pályafutását meg nem kezdte. Mindazonáltal a sajtóper megindítását indítványozza. Nem azért indítványozza ugyan, mert kedve telnék abban, ha látja, hogy valakit meg Száz millió arany , birság“ behajtása kérdéséhez. (az 1848. évi V. t. ez. 2. §-a megsértése miatt.) „Legkegyetlenebb az a zsarnokság, mely a maga viszszaéléseit a törvényeit palástja, és az izgatottság álarcza alatt gyakorolja, mert ez a szerencsétleneket azon a deszkán fojtja meg, melyen azok a hadók közül ki akartak szabadidni.“ Montesquieu*) A külföldiek honosítása tárgyában alkotott élő törvényeink, jelesül az 1715 23. és 1791. 69. törvényczikkek szerint a honosítottak magyar honpolgári jogokkal egyátalában nem élhetnek mindaddig, mig be nem czikkelyeztetnek, vagy ha beczikkelyeztettek is, a következő országgyűlésig mind az illető ezer darab arany dijt, mind a szokott esküt letenni tartoznak, mely rendelet az 1830-ik évi 17. tvezikkben szintén megerősitetett oly formán, hogy az ezer arany dij befizetésének előmutatandó nyugtatványa nélkül még a beczikkelyezés se történhessék meg. Sőt az 1840. évi 46. és 47-ik trczikk szerint a külföldi mágnások csak azon esetben élhetnek a magyar mágnások törvényhozási jogaival, azaz személyes üléss szavazattal, ha honosításuk alkalmával e jog nekik különösen megadatott. — így szól a törvény. (A törvények pedig arra vannak rendeltetve, hogy mindenki felett uralkodjanak, mind azok felett kiknek tetszését birják, mind azok felett, kiknek azok nem tetszenek.) Azonban Pozsony város központi választmánya a fennálló törvényt ignorálja, 1872 évi jun. 9-én a választók névsorára nézve, az összeíró küldöttség által követett törvényyé ütköző eljárást szentesíti, jelesül elveti a fölszólamlást, miszerint a „nem honosított“ osztrák katonatisztek, **) státushivatalnokok és privát szegődményesek a népképviselő választók sorából annál inkább kitörültetni kérettek, mivel ha az 1848. V. t. ez. 2-ik §-ának oly értelmet tulajdonit a választmány, a mi benne nincs, t. i. hogy a magyar értelemben vett „honosítás“ identifikáltatik az osztrák etimológia szerinti „Zuständigkeit“tal; s azt a mi benne van, t. i. az indigenatust vagyis honosítást agyonhallgatja, akkor a fennforgó 1848. évi Y. t. ez. következő 3 ik §-a alapján (ahol ki van mondva, hogy : „választható mind az, ki választó,“) egy szép reggelen arra virrad fel a magyar törvényhozás, hogy lesz benne akárhány külföldi tirol, morva, galicziai stb. születésű követ, de a „benszülött“ magyar népképviselők száma feltűnő csökkenésnek lesz alávetve, azt vesszük észre, hogy „megfogytunk!“ az elharapódzott kóranyagnak a nemzet testébeli eltávolítása már késő lesz! A közp. választmány az „eddigi szokásra való hivatkozással“ utasította el a reklamálókat, melyek összesen 184. választó törlését kívánták és határozatát az 1848. évi V. t. sz. 2. §. értelmének elcsavarásával, sőt a törvény szellemének meghamisitásával erőlködött indokolni. De minden siker nélkül! Mert a divatozó szokás Pozsonyban csupán oly egyes esetekre vonatkozik, (az volt szokásban) hogy a városi polgárok a vi *) Róma nagysága és megbukása XIV. 138. 1. **) Kikről az állittatik , hogy „berufsmässig * Pozsonyban kell élvezni „nyugdijaikat“ ! Ellenben honvédeinknek — a sirban. Fejtájukra rávéshetni : „Fried und Ruhe suchtest du vergebens, Fried' und Ruhe lauds du hier's — Schiller, déki vármegyékből (gyermekeik neveltetése vagy egyéb okokból) ide költözött magyar embert, ha itt lakott, „fachisch eingebürgert“-nek elfogadták, vagyis hallgatag „bevették“ a nemes embert is „Bürger“-nek. — De hogy a gyakorlatból azt lehessen következtetni, hogy e külföldi nyerészkedő társulatok idegen ügynökei „rechtlich indegenatussal“ fölruháztassanak, ezt valóban egy magyar jogász sem hiszi el széles e hazában. Még kevésbé serdítették a Pozsonyban tanácskozott honatyák 1848-ban, hogy ép ez ősváros kebelében akadjanak férfiak, kik elferdítsék a tiszta és világos törvény horderejét, s hogy találkozhassanak az összeirási teremből méltatlanul kiűzött választók, (Szentléleky Máték) és üldözött balpárti hugenották, (Lunczer Henrikek) kik szabad választási jogukban az I. pozsonyi takarékpénztári intézeti kölcsönük (i. é. jun. 10-én történt) fölmondása által korlátoztassanak. E választási pressió a hajdankori törvénysértésekre emlékezteti. Torquere legem, ut torqueant homines. A 48-ki törvényhozás egyébiránt, 1848. Y. t. ez. 46 §-ban azt rendeli, hogy „a jelen törvény rendeleteinek az illetők (t. i- összeirók, központi választmány) általi teljesítésére a minisztérium felügyel, s az a végett megkívántató utasításokat , rendeleteket az illető központi választmányokhoz intézi.“ Mit jelent ez ? azt jelenti, hogy egyedül a központi választmányok vannak ugyan hivatva ítélni a fölött: váljon helyesen iratott-e be Pál, vagy hagyatott ki Péter az összeírásból. De ha a központi választmány a választói minősítésre nézve törvényben nem alapuló, sőt törvénybe ütköző végzést hoz, akkor a mindenről értesülve levő ministériumnak nemcsak jogában, de kötelességében is áll a fennálló országos törvény egyöntetű országos végrehajtása, pontos megtartása és betöltése felett éber vigyázattal őrködni. Mivel az aluszékonyság, non interventioféle vállatvonitás, könnyen eszébe jutatni fogja a megválasztandó népképviselőknek, Göthe szavait: „Darf man das Volk betrügen? Ieh sage : Nein ! Willst du es dach belügen ? So mache es nur nicht fein!“ Maga Deák arra intette hiveit, hogy úgy kell bánni a nép jogaival mint az árva vagyonnal, a melyből elajándékozni mit sem lehet, elidegeníteni tilos.“ Már ha tilosban járó községeket a „divide et impera“ régi maximát tartó ügyes Macchiavelliféle jogtiprókat, város-csínytevő, kerület árrendírozó hatalmaskodókat a minisztérium rendre nem utasítja , akkor beteljesedik Tisza Kálmán észlelete, hogy midőn onnan ered a sérelem, ahonnan az orvoslásnak kellene jönnie, akkor boldogulni teljes lehetetlen. A pozsonyi „mesterkélt“ választási többség-szerzés óvszeréül, s a Jókai jun. 10-ei programm beszédében felhozott százezer jogosulatlanul beírt jobboldali választó tájékozásul, nunc, pro nunc következő indítványt és esetleg országos határozatot a „nem honosított“ választók figyelmébe igazsággal és komolysággal ajánljuk, hogy fontolják meg jól törvénybe ütköző választási csempészetük súlyos következményeit. A törvény hatálya, tekintve, hogy jog és kötelesség egymástól elválaszthatóan szoros kapcsolatban van, azon százezer választó, aki magát beiratta, daczára annak hogy nem honosított s igy az 1848. V. t. ez. 2 §-a reá egyátalában nem alkalmazható: (a választás semmiségi esetén érintetlen fentartásán kívül) köteles külön-külön ezer darab aranyat, összesen Száz millió darab aranyat, (a választás napjától számítandó törvényes 15 nap alatt) az országos kincstár javára letenni. Mely bíraág mint honosítási törvényszabta díj behajtásáért a ministerium, az összeíró küldöttség s központi választmány elleni visszkereset fenmaradása mellett, első sorban felelős. Vigilantibua jura. „In Geldsachen ist keine Gemüthlichkeit.“ Aristides. A nyíregyházi baloldali párt május 26 án tartott közgyűlése átalános helyeslés között a következő indítványt fogadta el : „Mondja ki a közgyűlés, hogy a választások czéljából gyakorolni szokott vesztegetést gyalázatnak, politikai és erkölcsi bűnnek tekinti. Midőn az itt egybegyűlt választók ezennel kijelentik, hogy a fentebbi erkölcsi és politikai szabályt a városunkban folyamatban levő képviselőválasztás körüli eljárás tekintetében magukra nézve kötelezőnek ismerik s magukat annak önként alávetik. A közgyűlés nem kételkedik abban, hogy e rendszabályt a helybeli „Deákpárt“ magára szintén kötelezőnek elismeri, felhívja a Deákpártot a haza, az emberiség és a közerkölcsiség nevében annak kijelentésére. Miszerint, a fentebbi szabályt maga részéről hasonlóan elfogadja s az eljárás tekintetében magát annak szintén aláveti. A fentebbi szabály elfogadásával mind a két fél felhívja maga iránt a nyilvánosság ellenőrzését, s kijelenti, hogy eljárása tekintetében felelős lesz, a haza, a közerkölcsiség és az Isten itélérzéke előtt.“ Üdvözöljük ez indítványt a nemzeti becsület érdekében s óhajtjuk, hogy viszhangra találjon az egész országban most és jövőre. ■ A bácskaiaknak sürgősen figyelmébe ajánljuk a Hon következő sorait: Bácskából erős megrovást kaptunk az ellenzék apathiáját illetőleg. Három kerületben nem is állított föl a baloldal jelöltet, holott ezek közül kettőnek múltkor ellenzéki képviselőjük volt s most is az lenne, ha az ellenzék csak legcsekélyebb mértékben mozogna. Különösen mulatságos az apathiai kerület apathiája, ahol egy Schmauz nevű fiatal ember, aki soha életében közügyekkel nem foglalkozott, az egyedüli és jobboldali jelölt. A nyilvános élet megpróbált emberei: a Koczik Pálok, Pál Antalok, stb., elvonulnak s egy szem nem látott, fül nem hallott Schmauz nevezetű ritter a közkaczaj közt egyhangúlag fog megválasztatni; a magyar ajkúak nevét sem tudják kiejteni, csak az mondják, hogy : Matiz! . . És Bácska baloldali oroszlánai egy ilyen egér elől retirálnak. — Még mindig nem késő, legalább az egyhangú megválasztatás dicsőségét ne engedjék az ilyen ignota quantitásoknak. A választások. — Győrmegye tébi kerületében a „P. N.“ egy távirata szerint az ellenzéknek tiltakozással történt visszavonulása után Goda Béla jobboldali választatott meg képviselőül. * — A budai első választókerület balpártja tegnap nagy gyűlést tartott, melyben egy uj szónok lépett fel. Ugyanis az elnök bemutatta a gyűlésnek Bausner budai ügyvédet kit a gyűlés zajos éljemnel fogadott. A bemutatott ezután egy rögtönzött, hosszabb beszédben fejtegette a kormány elveit és eljárását. Az erkölcstelenség — mondotta a szónok — soha sem volt Magyarországban oly nagy mint a jelenben és ezen rákfene a nemzet testét mielőbb meg fogja ölni, ha jó korán eleje nem vétetik a bajnak. — A ki őszinte hazafi, a nemzet barátja, a ki becsületes kormányt óhajt, annak a jelen kormány és kormányrendszer megbuktatására kell szavazni. Az úgynevezett „Deákpárt“ a „Lónyay”-féle kormánynyal identifikálta magát és így solidáris felelős ezen kormány szomorú tettei, tévedései, hanyagsága és teljes képtelenségéért. Szónok pártolja Simonyi képviselőjelöltségét, mert mindig ostorozta a kormány hibáit és bűneit. Nem akarunk — így végző beszédet — forradalmat, amint ezt a fizetett kormánylapok állítják, hanem azon forradalomnak akarunk elébe vágni, melyet maga a jelen kormány előbb utóbb előidéz. A gyűlés zajos éljenzéssel fogadta a beszédet. Ezután Sándrik szép magyar beszédben szintén hangsúlyozta miszerint az 1867 iki XII. törvényczikk kötelezettségeket rótt a nemzetre, melyeket az meg nem tagadhat mindaddig mig, a kikötött tiz évi szerződés le nem járt, de a többiekben is csak törvényes utón és minden szerződő fél beleegyezésével lehet, és kell békés után az óhajtott módosításokat és javításokat eszközölni. A gyűlés Simonyi követjelölt lelkes éljenzésével oszlott szét. — Szeged város II. kerületében gr. Ráday kir. biztost léptették fel a jobboldaliak, a ki — már nem is tudjuk megolvasni — hány helyen jelölt. Bizonyosan azt gondolja magában, hogy az egyik numerus majd csak kijön. — Abessenyői kerület jobboldala Ba-ogh János szegedi ügyvédet kérte fel jelöltül. — Ahol két jobboldali jelölt van! Privigyén jún. 9-én a két jobboldali jelölt pártja (Bossányi és Brogyányi) véres verekedést jelenetezett a városháza előtt, két egyént halálosan megvertek, sok a sebesült. • A vág-ujhelyi kerület választóihoz Plachy Tamás az ellenzék jelöltje, a következő rövid programmot intézte: Bárha személyemre nézve idegenként jelentem is meg Nyitra megye vág-ujhelyi választóinak szíves meghívásokra körükben, hogy kerületük részéről a képviselőjelöltséget — szemben a f. évi September 1-jére összehívott országgyűléssel — elfogadjam, nem érzem magam idegenként szíves körükben politikai elveimnél fogva, mert meg vagyok győződve, hogy midőn megtisztelő bizodalmak engem, az idegen megye lakóját a távolban is felkeresett, tette ezt eddig vallott, s fogadom a jövőben is szentül megtartandó politikai elveim miatt. Igen, én valamint eddig, úgy jövőre is rendületlen híve vagyok s maradok az országos ellenzéki balközép pártnak, — mint ilyen teljesen osztom annak minden kétségen felül álló nyílt, tiszta és határozott programmját, melyet csak a részakarat, párt-düh és uralomvágy ferdíthet el határozatlanná, hazánkra nézve veszélyt hozóvá, kormányképtelenné. Igen, én mint tagja ezen pártnak őszinte pártolója vagyok minden valódi haladásnak. A kor és hazánk viszonyaihoz alkalmazottan az 1848-iki örökbecsű alkotások továbbfejlesztését, államiságunk megóvása mellett, szellemi s anyagi érdekeink fokozatos gyarapítását czélul tűztem ki magamnak. Igen én mint tagja ezen pártnak Szent István koronájának integritását, fügetlenségét pénz és hadügyében hitágazatként vallom, mert meggyőződésem, hogy állam, mely vére és pénze felett kirekesztőig önmaga nem rendelkezik, sem teljesen szabad, sem független nem lehet. Igen én mint tagja ezen pártnak az egyéni és polgári szabadság meleg apostola vagyok nemzetiségi különbség nélkül s hazánk területi épségének és államiságának megóvása mellett, — mely felett alkudni sem nem tudok, sem nem akarok, — minden nemzetiségű hazámfiainak valamint vallási ügy politikai és nyelvi egyenjogúságot is szorgalmazok. Igen én mint tagja ezen pártnak a fentebbiekben csak vázolatosan elősorolt, — s hitem szerint szeretett hazánkat nagggyá, boldoggá teendő — alkotásokat, fokozatosan a fejlődés természetes útján óhajtom, távol tehát minden erőszakos s rázkódtatást előidézhető eszközöktől mindazt, mit az egyéni és polgári szabadság, az egyéni és állami jólét érdekében kívánatosnak, sőt szükségesnek vélek, egyedül a törvényhozás — s amennyiben nemzetközileg érdekeltetünk, — kölcsönös egyesség útján hiszem és vallom eszközölhetőnek. Ez politikai programmom, — ha ezen irányelveket tisztelt választóim osztják, úgy nem fognak csalatkozni bennem, mert szószegő sohasem leszek. Ecseghen, junius 10-én 1872. * — Boda Márton a vasmegyei felső-eöri kerület ellenzéki jelöltjének választóihoz intézett programmját megkaptuk. A terjedelmes programm mind a közjogi, mind a reformkérdéseket illetőleg balközépi, s adjuk azon részét, melyben a megoldandó kérdéseket összegezi. Óhajtom, hogy a törvényhozó testületnek felsőháza még a jövő országgyűlés folyama alatt a kor kívánalmaihoz képest alkotassék; hogy igazságszolgáltatásunk szabályoztassék, gyorsabbá és olcsóbbá tétessék és a törvénykezési bíróságok számának szaporítása által a népre nézve könnyebben hozzáférhetővé legyen; hogy közigazgatásunk egy eddig e téren teljesen hiányzó közigazgatási törvény által a jelenlegi bizonytalanságból kiemeltessék, hogy hazai iparunk, kereskedelmünk különösen a posztó és a bőrgyártás minden erővel gyámolítassék, lehetőleg támogattassék az idegen nyomás alól felszabadíttassék, és különösen a hadsereg felszerelésénél méltó figyelembe vétessék , hogy az adórendszer szabályoztassék a kisebb jövedelmek csekélyebb a nagyobb jövedelmek pedig igazságosabb megadóztatásnak legyenek alávetve, hogy a közlekedési eszközök javítassanak, szaporítassanak, vasúti távirdák, országutak minél nagyobb számmal építtessenek ; hogy a katonai szolgálat megkönnyebbittessék, a nép a katona elszállásolás terhe alól kaszárnyák építése által mentesittessék; hogy a vallásszabadság ténynyé váljék, a nélkül, hogy lelkiismeretükben, vagy jogaikban megsértessenek,"s a katholikus egyház a protestáns egyházakkal hasonló autonómiát nyerjen, hogy a népnevelés, felekezetekre való tekintet nélkül gyámolítassék, a tanítók a katonaság alól mentesítve legyenek, hozassák be országszerte a felnőttek oktatása is; iskoláink száma szaporíttassék, a meglévők javíttassanak, és ott ahol erre még szükség van, a tanítók és lelkészek jobban fizetessenek; hogy a börtönügy kellő reformban részesüljön, hogy ezáltal börtöneink javító intézetekké válljanak ; hogy a regálék és a hűbéri kor egyéb maradványai az ország terheltetése nélkül megszüntessenek; hogy a nemzetiségek vagyis a nem magyar ajkú népek azon jogos kívánalmai, melyek a magyar álladalom létét nem veszélyeztetik, kielégítessenek; hogy a jelen kor igényeinek megfelelő és életviszonyainkhoz alkalmazott codificalt polgári, magányjogi, bünte^10^’ bányajogi, ipar, kereskedelmi vitX ± „xnyek alkottassanak — Bakcsi Ferencz Háromszék szepsimiklósvári kerület választói előtt tartott programmbeszédéből átvesszük a következő főbb részleteket: Programmjában mindenekfelett békét s a békében egészséges és szabadelvű rermokat óhajt úgy államközjogi, mint belügyi és törvényhatósági kérdésekben egyiránt. — Közjogi tekintetben jelzi a párt által megállapított pontokat. Ezek után kifejti a közjogi reformok lehetőségét, mit nem tart nagyon könnyű feladatnak, mert a realunió akarva nem akarva, a camarilla és reactió javára köttetett, mely titkos hatalom, daczára annak, hogy a népek szabdalni akarnak e szoros viszonytól, még egy időre felizgathatja mindkét felöl a különböző érdekű népeket egymás ellen és igy épen önmaguk által hiúsíthatja meg azon általánosan nyilvánuló törekvést, hogy a közös ügyek megszüntessenek; — de ha csak pontonkint hinné is szétmorzsolhatónak, ezt békés utón tenni kötelességének ismeri. — Ezután felhozza, hogy a közös ügyes szerződésen már a határőrvidéki quota felemelésével és a „magyar hadseregének a törvénykönyvből lett kitörlésével történtek változtatások a haza kárára és a nép terhére, mégpedig a 10 év letelte előtt; hát miért ne lehetne azon változtatásokat tenni a haza javára és a nép terheinek könnyítésére ? Továbbá a baloldal kormányképességére nézve mondja, hogy akik csak egy párthoz akarják kötni a kormányzás lehetőségét, azok tagadják a parlamentarismust, tagadják a haladást, és az ilyen urak nem ok nélkül ijesztgetnek az abssolutismussal, mert ez maga absolutismus ! Ami pedig a régi absolutismus visszatérésével való ijesztgetést illeti, azt ők maguk sem hiszik. Az országos belreformokra nézve mondja, mindenekfelett égető szükségnek tartom az Erdély és Magyarország közti unió tényleges akadályainak elhárítását úgy közigazgatási, mint igazságszolgáltatási és rendőri tekintetben. És e szempontból kívánnom és követelnem kell az erdélyi királybiztosság megszüntetésén kívül azt, hogy nekünk az igazságot ugyanazon törvények szerint szolgáltassák, mint a testvérhaza népének, s ne az osztrák törvények szerint; kívánnom kell, hogy nálunk a rendre ne Bécsből és ne zsandárok által ügyeltessenek fel, hanem mi magunk ügyeltessünk fel, olyan rendőrökkel, akiknek saját törvényeink szerint magunk parancsolunk itthon; kívánnom kell, hogy a képviselőválasztási jog az egész hazában egyforma alapokon, a népképviselet elvei szerint rendeztessék-; és végre kívárnom kell, hogy az erdélyi dézsma és úrbéri kárpótlás ügye, valamint a telekkönyvezés és tagosítás kérdése is megoldásra jussanak, hogy a földmivelésnek ezek által ki nyitassék és biztosíttassék. Én az unió teljes végrehajtásának feltétlen híve vagyok, s azon leszek, hogy a Székelyföldet, anyagi felvirágzásainak elősegítésére mentel előbb vasút hálózza be, mert hiszen a számtalan családi vasút nagy kamatbiztosítását mi is fizetjük, tehát mi is megérdemlünk egy-két vonalat, nem csak egyes befolyásos emberek és azok vidékei. Az unió után legtöbb kérdésnek tekintem a társadalmi viszonyok rendezését, melyek minden állatinak sarkkövét képezik. Ennek alapja a népnevelés ; miért sürgetni fogom népoktatási czélokra az eddigieknél nagyobb országos költségek megszavazását különösen a népnevelési törvény gyakorlatban elfogadható részeinek szigorú végrehajtását, és hiányainak pótlását. Akarom továbbá, hogy a szellemről a bilincs levétessék, miért kivánnom kell nemcsak a hirlapcautio eltörlését, de a sajtószabadság kimondását, az egyesületi és gyülekezeti jog biztosítását, hogy az eszmék és gondolatok a hon polgárai közolvasás és szabadszólás által a sajtóban és gyülekezetekben egyiránt könnyebben terjedhessenek. Óhajtom, hogy a polgári jogegyenlőség utolsó akadályai is eltöröltessenek. A törvénykezésben akarom a szóbeliség és nyilvánosság behozatalát, hogy minden ember élőszóval is előadhassa ügyebaját, s ne kelljen a sok szemplis iratokkal terhelni magát. Adóreformjainkra nézve mondja, hogy a jobboldaliak törvénybe iktatták ugyan azon igazságtalan adókat, miket ezelőtt már 12 évvel különösen a földművesekre elviselhetetleneknek mondottak. Törvénybe iktatták a Bick és Schmerling átkos adórendszerét. „Az adó alábbszállításához — mondja — átalában véve bár szomorú szívvel kell bevallanom, de épen a jobboldal veszedelmes politikái miatt, mostanság reményem nem lehet, és nincs párt e házában,mely ezt tehetné, és nincs lekiismeretes politikus ki ezt tehetné, mert az hazudnék ! De igenis lehet és én akarom, hogy akinek vállain sok teher van, abból annak vállaira tétessék, ki nincs annyira terhelve, akarom, hogy az adó a jövedelem arányához képest, a honpolgárok közt egyformán, igazságosan osztassák fel. Gyökért s adóreformot óhajtok, mely az állam szükségleteit fedezze, de a polgárokat erejükön felül ne terhelje. A nép jogokon ejtett legnagyobb sérelmeket orvosolni óhajtom, miért akarom a bíróválasztási jog visszaszerzését, hogy a néptörvény által megszabott qualificatio alapján, hatósági kijelölés útján, szabadon választhassa a maga bíráit. Akarom a főispáni jogok korlátozását, a népképviselet gúnyjára behozott községi és megyei virilis jog eltörlését, s a megyei teljes autonómiának népképviseleti demokratikus alapokra viszszahelyezését. Előttünk áll még ama hazafias elszánt küzdelem, mivel az ellenzék megtarná a polgárok ezereinek számára azon választási jogot, mit a 49. törvények adtak, s mit a kormány és pártja oly vakmerőséggel támadott meg . Elismerem e választási törvények hiányait, de én azokat úgy óhajtom pótolni, hogy e jog az egész haza területén egyforma alapokon s aként rendeztessék, hogy abban még több polgár részesüljön, mint eddig, nem pedig kevesebb. Végül megyéje keleli ügyeire tér át, amelyeket a távolban is mindig a legmelegebb részvéttel kísért figyelemmel. # Jászberény június 11. A tegnapelőtti itteni eseményekről távsürgöny által értesült már az „Ellenőr“ olvasó közönsége, de mert azóta a vizsgálat némely körülményt kivilágosított, sietek ezekről is értesíteni önöket. Azt már írtam egyik közelebbi levelemben, hogy a Török János párt éjjelenkint minő zajos meneteket rendez, írtam azt is, hogy az ivás azon párton állandóan tart, a tegnapelőtti események is ezen itatás rendszerből fejlődtek. Pártunk ugyanis szervezkedés végett tizedenkint gyűlést tartott és az volt tervezve, hogy e tizedgyülések befejezte után az egész párt összegyűl a főtéren s onnan elmegy szeretett jelöltünk Sípos Orbánhoz, őt ily egész tömbben üdvözölni. Midőn a két alvégi tized együtt följött a főtérre, itt a jobboldali kortestanya az úgynevezett „Köpincze-korcsma“ előtt a jobboldaliak álta