Ellenőr, 1872. június (4. évfolyam, 126-150. szám)

1872-06-14 / 137. szám

re a felrázó tények sorozatának kifogyhatat­­lansága előtt. Már­pedig minden óra, mond­hatnék minden perez újabb és megdöb­bentőbb tanúbizonyságot hozott a tényről, misze­rint nem egyes, r­itka kerületekben fordul elő, elágazás nélkül, tán csak helyi ferdeségeknél fog­va, a jogfosztás és jogsikkasztás, hanem az e­g­é­sz országban rendszeresen, egység­e­s ve­zetés alatt, összeműködő gonoszság­­g­a­l űzi törvényszegő hatalmaskodásait egy ural­kodó factio, mely a nemzeti akarat szab­ad n­y­i­l­v­á­n­u­l­á­s­á­n­a­k meggátlását tűzte ki feladatul. Hogy az ily tapasztalásra nem maradhatott meg az Ellenőr előbbi hangja s hogy másként beszélünk a kormánypárti té­nyekkel szemben, mint beszéltünk akkor, mi­dőn e tények bekövetkezését sokan jósolták, de mi nem akartuk hinni , az igen ter­mészetes. Most egy új helyzetbe juttatott a kormánypo­litik­a. Az 1867- választások alkalmával is volt elég visszaélés, vesztegetés, de nem volt rendszeres jog­fosztás az ország szavának elfojtásá­ra s épen maradt a hit, miszerint a választópol­gároknak biztosítva van egy alkalom, érzel­meik törvényhozó képviseletét szabadon, akadály nélkül, joguk teljessége szerint választani meg. S az 1867 iki választásoknál — hol polgár állott polgár ellen, hazafiak hazafiakkal szemben — s nem külföldi jog­bitorlók “a jogaiban megtizedelt m­a­g­y­a­r nép ellen, megmaradt azon hit­ is, miszerint az uralkodó párt nem fé­l az ország akaratának szabad és teljes nyilvánításától annyira, hogy azt minden áron elfojtani akarná. Ezt a hitet semmisítette meg az 1872 ki választások előmunkásait rendezett kormánypárt eljárása országszerte. S ezen hit megsemmisülése teremtette meg az uj helyzetet, melyben legelső feladat­tá lön egy új, egy olyan minisztérium alkotása, mely ne féljen megtudni az ország valódi akaratát. S hogy ez a hit, — mely nélkül nem is kép­zelhető az alkotmányos önkormányzat s bizonyos­nak vehető a zűrzavarok bekövetkezése — ismét helyreállhasson : a L­ón­y­ayi m­i­n­i­s­z­t­é­r­i­um bukni fog, mert ad hoc meglesz a coalitió­­kabinet, a pártok tisztelt és lelkiismeretes vezér­tagjainak közreműködésével. Pest, június 13. Az erdélyi szászok tudvalevőleg eddig a jobboldalhoz tartoztak. Természetesen az ő jobb­­oldaliságuknak igen kevés köze volt az 1867-es alap üdvössége felől vallott deákpárti meggyőződéshez. Egyszerű megalkuvás volt a tényleges hatalmi vi­­szonyokkal, hogy megóvhassák specziális szakér­dekeiket és kiváltságaikat, mint azt a circumspecta nano mindig gyakorolta, lett légyen Schwar­zenberg herczeg vagy Tóth Vilmos a „legkegyel­mesebb ur.“ Nem állottak soha oppositióban bár­­m­ly uralom vagy rendszer ellen, m­ig közvetlen a falu torny­át túl nem haladó egoismusok nem lett fölzaklatva és szűk locális látkörökön nem gyűltek össze fenyegető fellegek. Ezért sohasem voltunk hajlandók súlyt fektetni a németországi lapokban megjelent érzelgő ömlengésekre és érde­kes feljajdulásokra, milyenekkel elkapatott leve­lezők űzték a nagy német patriotismust. Az erdé­lyi szászokat ép oly kevéssé bántja a pangermann nemzeti eszme, mint a históriai solidaritásnak ér­zete, melylyel a magyar államnak tartoznának. Ist alles Wurst, kivéve a szász localis privilegiu mokát és a faji proselytisraus aligha kisérthet egy oly népet, mely gazdasági tekintetekből a gyer­­m­eknemzést korlátok közé szorítja. A jövő magyar törvényhozást azonban a ki­rály föld rendezése fogja foglalkoztatni, és úgy látszik a szászok nem éreznek biztosságot a felöl, vájjon a rendezés kiváltságolt helyzetüket érintet­lenül fogja e hagyni. Medgyesen a szász vezérek értekezletet tartottak és ott kifejezést adtak azon óhajoknak, melyek szerint a rendezést életbelép­tetni kelljen. Municipális jogkör illetné a szász nemzeti egyetemet, melynek comesét a kormány fogná kinevezni; minden hivatal szabad és a kormány kijelöléstől független választás által volna betöl­tendő; a nemzeti egyetem statutárius jogot gya­koroljon mindazon munic­ipális ügyekben, melyek az egészszel közösek, valamint hozzája tartozzék a gondoskodás a szász nemzeti vagyon kezelésé­ről, sérelmes végzései ellen­­. folyamodás történhet­nek a székek részéről a belügyminisztériumhoz. A czél biztosítása végett kimondotta a medgyesi értekez­let, hogy a szász képviselőknek együttesen kelljen föllépni a pesti parlamentben. A jobboldal orgánumai szemére vetik e pro­gramnak, hogy államot akar megállapítani az ál­lamban, és különösen megdöbbenti őket az utasi­­sítás, mely a szász képviselők követendő magatar­tását szabja ki és eshetőleg magva lehet a szá­szok elválásának a kormánypárttól. Saját vélemé­nyünk szerint a fentebbi pontozatokból nehezen lehetne eligazodni a szászok törekvése felől, és ha tudjuk is, hogy ők valóban államot akarnak az államban, e meggyőződést eddigi maguktartásából merítjük , mert közös nemzeti czélokat sohasem ismertek, és midőn egyedül a szász érdekekkel gondoltak, szűkkeblű haszonlesésből támogatták a kormányt mindazon törekvéseiben, melyek őket nem sújtották. Jövő eljárásukra nézve is bizo­nyos annyi, hogy nem lesznek ellenzékiek, ha csak közvetlen haszon nem néz ki abból. J­űrve küzdeni, ha a diadal csak állhatatos törekvésnek lehet fáradalmas eredménye: ez a virtus nincs meg a circumspecta natioban. Egyébiránt semmi kifogásunk az ellen, ha a szászok követelései teljesittetnek, csak teljesítes­sék bár az, a­mit ők kívánnak az egész országra, beleértve Erdélyt is. Az önkormányzat adassék meg a szászoknak, de adassék vissza a magya­roknak is.­­ A belvárosi ellenzék szombaton f. hó 15-dikén esti 8 órakor a baloldali körben (váczi utcza 1-ső szám első emelet jobbra) közgyűlést tart, melyre a tagokat tisztelettel meghívja Pesten, junius 13-án 1872. büntetnek, hanem indítványozza, mert nézete sze-­­­rint a sajtópernek sokkal magasztosabb czélja van, s ez az, hogy általa a polgároknak alkalom nyílik erkölcsi elégtételt adni a magát sértve érző embereknek. Újólag ajánlja indítványát a választ­mány figyelmébe. — Dobos József az előtte szóló által elfogadott kiindulási pontot tévesnek mondja. Ő azt mondta ugyanis, hogy mert az illető esetben (a 15 ferenczvárosi reklamált jobb­oldali esetnél) nem történt névszerinti, hanem fel­állás és ülvemaradás általi szavazás, azért solida­ritásban vagyis a központ mint ilyen s igy annak minden egyes tagja sértve van. Ezt szóló határo­zottan tagadja. Mert csak akkor állana a solida­­ritás, ha a czikk azt mondaná, hogy „a központ ezen eset elintézésénél esküszegést követett el.“ Ez azonban nincs így, hanem csak vonatko­zással azon személyekre, kik az illető határozat hozatalához hozzá­járultak, miután azokat név sze­­rint megnevezte. Miután ő a dolgot ezen szempontból fogja fel, kéri hogy azon esetre, ha határozatba menne az, hogy a központ mint ilyen fogja a sajtópert megindítani, jegyzőkönyvileg kifejeztessék azon nyilatkozata, hogy ő magát azon czikk által sértve nem érzi, miután általa nem a központ mint ilyen, de annak egyes megnevezett tagjai érezhetik magukat sértetteknek. — V­e­­­s­e­y Sándor nem osztja Dobos e nézetét, mert egyes tagok, ha egyéni meggyőződésük ezt igy hozza magával jegyzőkönyvhez csatoltathatják ilyetén véleményüket, ez azonban a központ határoza­tán mit sem változtathat. — Királyi Pál mint a sajtó egyik volt embere, irtózik ezen eljárástól mert tudja, mily könnyen csúszik a czikkiró tolla alá ily sértő kifejezés, melyet ha a czikkiró a gondolkozásra ráérne, bizonyára kijavított volna. Különben nyilatkozott már ő Szentkirályi és Verseyvel a „P. Napló“-ban, mely nyilatkozatot egész terjedelmében föl is olvassa. Kéri tehát a központ többségét, mely akkor is szavazott, járuljon hozzá utólagosan ezen nyilatkozathoz, mert nem akarja azt a sajtótörvényszék elé hozni, nem akarja azt oly térre vinni, melyen ha tár­gyaltatnék s legyen azután végeredménye bár­minő, a mindkét félen levő lázas ingerültséget, még inkább fokozná. Szónok, ha a központ többi tagjai is hozzájárulnak, — habár utólagosan is — ezen ügyet elintézve látja. (Éljenzés.) Busbach a két előtte fekvő indítvány taglalásába bocsátkozik. Megengedi bár, hogy Simon indítványa jogos, de teljesen járul Királyi azon indítványához, hogy — valamint U. B. az ő czikkében, úgy — ők is átadják a czikket annak írójával együtt a közmegvetésnek. Különben szóló nem akar sem az illető lap­nak egy sajtópör által reclame-t csinálni, sem pedig az illető czikkirónak alkalmat adni arra, hogy a sajtó törvényszék termében pöffeszkedjék. — Elfogadja Királyi indítványát s azt elfogadás­ra ajánlja is. — Márkus és M­a­n­d­­ csatiakoz­nak Simon indítványához, Győry Elek Királyié­hoz. — Párbeszédében Simon FI. a legpraegnan­­sabb pharizeus-arczczal előadja nézeteit a sére­lemről s annak mi módon történhető megtorlásá­ról Ha azonban kell — úgymond — meghajol Királyi indítványa előtt is. A több oldalról kért szavazás eredménye az jön, hogy a többség Királyi Pál indítványát fogadá el, igy tehát a fővárosi hírlapokban egy nyilatkozat fog közététetni, melyben ki lesz fe­jezve a közp. választmány azon egyhangú akarata, hogy csatlakozik a Szentkirályi, Versey s Király' nyilatkozatához. — Ezzel a pestvárosi közp. választmány reclamationalis eljárása be­­fejeztetett. Irányi Dániel, elnök. — A pestvárosi központi választ­mány ma d. e. gyűlést tartott Havas elnöklete alatt. Több reklamátió elintézése után Simon Flórent egy sentimentális hangon mondott beszé­dében azt indítványozza, hogy a közp. választ­mány a „Hon“ vasárnapi számában megjelent s egy a nemzeti becsület védpajzsa alatt álló testü­let ellen irányzott rágalmakat és sértéseket tar­talmazó czikk ellenében a törvény által nyújtott oltalomhoz folyamodjék. Fájlal­ja ugyan, hogy azon lap rágalmai ellenében kell ezen törvényes oltal­mat igénybe vennie, melynek szerkesztője iránt egész az ihlettséggel párosult rokonszenvvel visel­tetett addig, míg politikai pályafutását meg nem kezdte. Mindazonáltal a sajtóper megindítását in­dítványozza. Nem azért indítványozza ugyan, mert kedve telnék abban, ha látja, hogy valakit meg­ Száz millió arany , birság“ behajtása kérdéséhez. (az 1848. évi V. t. ez. 2. §-a megsértése miatt.) „Legkegyetlenebb az a zsar­nokság, mely a maga visz­­szaéléseit a törvényeit pa­lástja, és az izgatottság álarcza alatt gyakorolja, mert ez a szerencsétleneket azon a deszkán fojtja meg, melyen azok a hadók közül ki akartak szabadidni.“ Montesquieu*) A külföldiek honosítása tárgyában alkotott élő törvényeink, jelesül az 1715 23. és 1791. 69. törvény­czikkek szerint a honosítottak magyar hon­­polgári jogokkal egyátalában nem élhetnek mind­addig, mig be nem czikkelyeztetnek, vagy ha beczikkelyeztettek is, a következő országgyűlésig mind az illető ezer darab arany dijt, mind a szo­kott esküt letenni tartoznak, mely rendelet az 1830-ik évi 17. tvezikkben szintén megerősitetett oly formán, hogy az ezer arany dij befizetésének előmutatandó nyugtatványa nélkül még a beczik­­kelyezés se történhessék meg. Sőt az 1840. évi 46. és 47-ik trczikk szerint a külföldi mágnások csak azon esetben élhetnek a magyar mágnások törvényhozási jogaival, azaz személyes ülés­­s szavazattal, ha honosításuk alkalmával e jog ne­kik különösen megadatott. — így szól a törvény. (A törvények pedig arra vannak rendeltetve, hogy mindenki felett uralkodjanak, mind azok felett kiknek tetszését birják, mind azok felett, kiknek azok nem tetszenek.) Azonban Pozsony város központi választmá­nya a fennálló törvényt ignorálja, 1872 évi jun. 9-én a választók névsorára nézve, az összeíró kül­döttség által követett törvényyé ütköző eljárást szentesíti, jelesül elveti a fölszólamlást, miszerint a „nem honosított“ osztrák katonatisztek, **) stá­tushivatalnokok és privát szegődményesek a nép­képviselő választók sorából annál inkább kitörül­­tetni kérettek, mivel ha az 1848. V. t. ez. 2-ik §-ának oly értelmet tulajdonit a választmány, a mi benne nincs, t. i. hogy a magyar értelemben vett „honosítás“ identifikáltatik az osztrák etimo­lógia szerinti „Zuständigkeit“tal; s azt a mi benne van, t. i. az indigenatust vagyis honosítást agyonhallgatja, akkor a fennforgó 1848. évi Y. t. ez. következő 3 ik §-a alapján (a­hol ki van mondva, hogy : „választható mind az, ki vá­lasztó,“) egy szép reggelen arra virrad fel a ma­gyar törvényhozás, hogy lesz benne akár­hány külföldi tirol, morva, galicziai stb. születésű követ, de a „benszülött“ magyar népképviselők száma feltűnő csökkenésnek lesz alávetve, azt vesszük észre, hogy „megfogytunk!“ az elharapódzott kóranyagnak a nemzet testébeli eltávolítása már késő lesz! A közp. választmány az „eddigi szokásra való hivatkozással“ utasította el a reklamálókat, melyek összesen 184. választó törlését kívánták és határozatát az 1848. évi V. t. sz. 2. §. értel­mének elcsavarásával, sőt a törvény szellemének meghamisitásával erőlködött indokolni. De min­den siker nélkül! Mert a divatozó szokás Po­zsonyban csupán oly egyes esetekre vonatkozik, (az volt szokásban) hogy a városi polgárok a vi­ *) Róma nagysága és megbukása XIV. 138. 1. **) Kikről az állittatik , hogy „berufsmässig * Po­zsonyban kell élvezni „nyugdijaikat“ ! Ellenben honvé­­deinknek — a sirban. Fejtájukra rávéshetni : „Fried und Ruhe suchtest du vergebens, Fried' und Ruhe lauds du hier's — Schiller, déki vármegyékből (gyermekeik neveltetése vagy egyéb okokból) ide költözött magyar embert, ha itt lakott, „fachisch eingebürgert“-nek elfogadták, vagyis hallgatag „bevették“ a nemes embert is „Bürger“-nek. — De hogy a gyakorlatból azt lehessen következtetni, hogy e külföldi nyerész­kedő társulatok idegen ügynökei „rechtlich indegenatussal“ fölruháztassanak, ezt valóban egy magyar jogász sem hiszi el széles e hazában. Még kevésbé serdítették a Pozsonyban tanácsko­zott honatyák 1848-ban, hogy ép ez ősváros ke­belében akadjanak férfiak, kik elferdítsék a tisz­ta és világos törvény horderejét, s hogy találkoz­hassanak az összeirási teremből méltatlanul ki­űzött választók, (Szentléleky Máték) és üldözött balpárti hugenották, (Lunczer Henrikek) kik sza­bad választási jogukban az I. pozsonyi takarék­­pénztári intézeti kölcsönük (i. é. jun. 10-én tör­tént) fölmondása által korlátoztassanak. E válasz­tási pressió a hajdankori törvénysértésekre emlé­kezteti. Torquere legem, ut torqueant homines. A 48-ki törvényhozás egyébiránt, 1848. Y. t. ez. 46 §-ban azt rendeli­, hogy „a jelen tör­vény rendeleteinek az illetők (t. i- összeirók, központi választmány) általi teljesítésére a minisz­térium felügyel, s az a végett megkívántató utasí­tásokat , rendeleteket az illető központi választ­mányokhoz intézi.“ Mit jelent ez ? azt jelenti, hogy egyedül a központi választmányok vannak ugyan hivatva ítélni a fölött: váljon helyesen iratott-e be Pál, vagy hagyatott ki Péter az összeírásból. De ha a központi választmány a választói minősítésre néz­ve törvényben nem alapuló, sőt törvény­­be ütköző végzést hoz, akkor a minden­ről értesülve levő ministériumnak nemcsak jogá­ban, de kötelességében is áll a fennálló országos törvény egyöntetű országos végrehajtása, pontos megtartása és betöltése felett éber vigyázattal őr­ködni. Mivel az aluszékonyság, non interventio­­féle vállatvonitás, könnyen eszébe jutatni fogja a megválasztandó népképviselőknek, Göthe szavait: „Darf man das Volk betrügen? Ieh sage : Nein ! Willst du es dach belügen ? So mache es nur nicht fein!“ Maga Deák arra intette hi­veit, hogy úgy kell bánni a nép jogaival mint az árva vagyon­nal, a melyből elajándékozni mit sem lehet, elide­geníteni tilos.“ Már ha tilosban járó községeket a „divide et impera“ régi maximát tartó ügyes Macchiavelliféle jogtiprókat, város-csínytevő, ke­rület árrendírozó hatalmaskodókat a minisztérium rendre nem utasítja , akkor beteljesedik Tisza Kálmán észlelete, hogy midőn onnan ered a sé­relem, a­honnan az orvoslásnak kellene jönnie, akkor boldogulni teljes lehetetlen. A pozsonyi „m­e­sterkélt“ választási többség-szerzés óvszeréül, s a Jókai jun. 10-ei programm beszédében felhozott százezer jogosulat­lanul beírt jobboldali választó tájékozásul, nunc, pro nunc következő indítványt és esetleg országos határozatot a „nem honosított“ választók figyel­mébe igazsággal és komolysággal ajánljuk, hogy fontolják meg jól törvénybe ütköző választási csempészetük súlyos következményeit. A törvény hatálya, tekintve, hogy jog és kötelesség egymástól elválaszthatóan szoros kapcso­latban van, azon százezer választó, a­ki magát beiratta, daczára annak hogy nem honosított s igy az 1848. V. t. ez. 2 §-a reá egyátalában nem alkalmazható: (a választás semmiségi esetén érintetlen fentartásán kívül) köteles külön-külön ezer darab aranyat, összesen Száz millió darab aranyat, (a választás napjától számítandó törvé­nyes 15 nap alatt) az országos kincstár javára letenni. Mely bíraág mint honosítási törvényszab­ta díj behajtásáért a ministerium, az összeíró kül­döttség s központi választmány elleni visszkereset fenmaradása mellett, első sorban felelős. Vigilan­­tibua jura. „In Geldsachen ist keine Gemüthlich­­keit.“ Aristides.­­ A nyíregyházi baloldali párt május 26 án tartott közgyűlése átalános helyeslés között a következő indítványt fogadta el : „Mondja ki a közgyűlés, hogy a választások czéljából gyakorolni szokott vesztegetést gyalázat­nak, politikai és erkölcsi bűnnek tekinti. Midőn az itt egybegyűlt választók ezennel kijelentik, hogy a fentebbi erkölcsi és politikai szabályt a városunkban folyamatban levő képvi­selőválasztás körüli eljárás tekintetében magukra nézve kötelezőnek ismerik s magukat annak önként alávetik. A közgyűlés nem kételkedik abban, hogy e rendszabályt a helybeli „Deákpárt“ magára szin­tén kötelezőnek elismeri, felhívja a Deákpártot a haza, az emberiség és a közerkölcsiség nevében annak kijelentésére. Miszerint, a fentebbi szabályt maga részéről hasonlóan elfogadja s az eljárás tekintetében ma­gát annak szintén aláveti. A fentebbi szabály elfogadásával mind a két fél felhívja maga iránt a nyilvánosság ellenőrzé­sét, s kijelenti, hogy eljárása tekintetében felelős lesz, a haza, a közerkölcsiség és az Isten itélé­rzéke előtt.“ Üdvözöljük ez indítványt a nemzeti becsület érdekében s óhajtjuk, hogy viszhangra találjon az egész országban most és jövőre. ■­ A bácskaiaknak sürgősen figyelmébe ajánljuk a Hon következő sorait: Bácskából erős megrovást kaptunk az el­lenzék apathiáját illetőleg. Három kerületben nem is állított­ föl a baloldal jelöltet, holott ezek közül kettőnek múltkor ellenzéki képviselőjük volt s most is az lenne, ha az ellenzék csak legcseké­lyebb mértékben mozogna. Különösen mulatságos az apath­iai kerület apathiája, a­hol egy Schmauz nevű fiatal ember, a­ki soha életében közügye­k­kel nem foglalkozott, az egyedüli és jobboldali jelölt. A nyilvános élet megpróbált emberei: a Koczik Pálok, Pál Antalok, stb., elvonulnak s egy szem nem látott, fül nem hallott Schmauz nevezetű ritter a közkaczaj közt egyhangúlag fog megvá­lasztatni; a magyar ajkúak nevét sem tudják ki­ejteni, csak az mondják, hogy : Matiz! . . És Bácska baloldali oroszlánai egy ilyen egér elől re­­tirálnak. — Még mindig nem késő, legalább az egyhangú megválasztatás dicsőségét ne engedjék az ilyen ignota quantitá­soknak. A választások. — Gy­őrmegye téb­i kerületében a „P. N.“ egy távirata szerint az ellenzéknek til­takozással történt visszavonulása után Go­da Béla jobboldali választatott meg képviselőül. * — A budai első választókerület balpártja tegnap nagy gyűlést tartott, melyben egy uj szónok lépett fel. Ugyanis az elnök be­mutatta a gyűlésnek Bausner budai ügyvédet kit a gyűlés zajos éljemnel fogadott. A bemutatott ezután egy rögtönzött, hosszabb beszédben fejtegette a kormány elveit és eljárását. Az erkölcstelenség — mondotta a szónok — soha sem volt Magyar­­országban oly nagy mint a jelenben és ezen rák­fene a nemzet testét mielőbb meg fogja ölni, ha jó korán eleje nem vétetik a bajnak. — A ki őszinte hazafi, a nemzet barátja, a ki becsületes kormányt óhajt, annak a jelen kormány és kor­mányrendszer megbuktatására kell szavazni. Az úgynevezett „Deákpárt“ a „Lónyay”-féle kormány­nyal identifikálta magát és így solidáris felelős ezen kormány szomorú tettei, tévedései, ha­nyagsága és teljes képtelenségéért. Szónok pár­tolja Simonyi képviselőjelöltségét, mert min­dig ostorozta a kormány hibáit és bűneit. Nem akarunk — így végző beszédet — forradalmat, amint ezt a fizetett kormány­lapok állítják, ha­nem azon forradalomnak akarunk elébe vágni, melyet maga a jelen kormány előbb utóbb elői­déz. A gyűlés zajos éljenzéssel fogadta a beszé­det. Ezután Sándrik szép magyar beszédben szintén hangsúlyozta miszerint az 1867 iki XII. törvényczikk kötelezettségeket rótt a nemzetre, melyeket az meg nem tagadhat mind­addig mig, a kikötött tiz évi szerződés le nem járt, de a többiekben is csak törvényes utón és minden szerződő fél beleegyezésével lehet, és kell békés után az óhajtott módosításokat és javításokat esz­közölni. A gyűlés Simonyi követjelölt lelkes éljenzésével oszlott szét.­­ — Szeged város II. kerületében gr. Ráday kir. biztost léptették fel a jobboldaliak, a ki — már nem is tudjuk megolvasni — hány helyen jelölt. Bizonyosan azt gondolja magában, hogy az egyik numerus majd csak kijön. — A­­­b­ess­enyői kerület jobboldala B­a-­­­o­g­h János szegedi ügyvédet kérte fel je­löltül. — A­hol két jobboldali jelölt van! Privigyén jún. 9-én a két jobboldali jelölt pártja (Bossányi és Brogyányi) véres verekedést jelenetezett a városháza előtt, két egyént halálo­san megvertek, sok a sebesült. •­­ A vág-ujhelyi kerület választóihoz Pl­achy Tamás az ellenzék jelöltje, a következő rövid program­mot intézte: Bárha személyemre nézve idegenként jelentem is meg Nyitra megye vág-ujhelyi választóinak szí­ves meghívásokra körükben, hogy kerületük részé­ről a képviselő­jelöltséget — szemben a f. évi Sep­tember 1-jére összehívott országgyűléssel — elfo­gadjam, nem érzem magam idegenként szíves kö­rükben politikai elveimnél fogva, mert meg vagyok győződve, hogy midőn megtisztelő bizodalmak en­gem, az idegen megye lakóját a távolban is felke­resett, tette ezt eddig vallott, s fogadom a jövőben is szentül megtartandó politikai elveim miatt. Igen, én valamint eddig, úgy jövőre is rendü­letlen híve vagyok s maradok az országos ellenzéki balközép pártnak, — mint ilyen teljesen osztom annak minden kétségen felül álló nyílt, tiszta és határozott programmját, melyet csak a részaka­­rat, párt-düh és uralomvágy ferdíthet el határozat­lanná, hazánkra nézve veszélyt hozóvá, kormány­­képtelenné. Igen, én mint tagja ezen pártnak őszinte pár­tolója vagyok minden valódi haladásnak. A kor és hazánk viszonyaihoz alkalmazottan az 1848-iki örökbecsű alkotások tovább­fejlesztését, államiságunk megóvása mellett, szellemi s anyagi érdekeink fo­kozatos gyarapítását czélul tűztem ki magamnak. Igen én mint tagja ezen pártnak Szent­ Ist­­ván koronájának integritását, fügetlenségét pénz és hadügyében hitágazatként vallom, mert meggyőző­désem, hogy állam, mely vére és pénze felett kire­kesztőig önmaga nem rendelkezik, sem teljesen szabad, sem független nem lehet. Igen én mint tagja ezen pártnak az egyéni és polgári szabadság meleg apostola vagyok nemzeti­ségi különbség nélkül s hazánk területi épségének és államiságának megóvása mellett, — mely felett alkudni sem nem tudok, sem nem akarok, — min­den nemzetiségű hazámfiainak valamint vallási ügy politikai és nyelvi egyenjogúságot is szorgalmazok. Igen én mint tagja ezen pártnak a fenteb­biekben csak vázolatosan elősorolt, — s hitem sze­rint szeretett hazánkat nagggyá, boldoggá teendő — alkotásokat, fokozatosan a fejlődés természetes útján óhajtom, távol tehát minden erőszakos s ráz­­kódtatást előidézhető eszközöktől mindazt, mit az egyéni és polgári szabadság, az egyéni és állami jólét érdekében kívánatosnak, sőt szükségesnek vé­lek, egyedül a törvényhozás — s a­mennyiben nemzetközileg érdekeltetünk, — kölcsönös egyesség útján hiszem és vallom eszközölhetőnek. Ez politikai programmom, — ha ezen irány­elveket tisztelt választóim osztják, úgy nem fog­nak csalatkozni bennem, mert szószegő sohasem leszek. Ecseghen, junius 10-én 1872. * — Boda Márton a vasmegyei felső-eöri kerület ellenzéki jelöltjének választóihoz intézett programmját megkaptuk. A terjedelmes programm mind a közjogi, mind a reform­kérdéseket illető­leg balközépi, s adjuk azon részét, melyben a megoldandó kérdéseket összegezi. Óhajtom, hogy a törvényhozó testületnek felsőháza még a jövő országgyűlés folyama alatt a kor kívánalmaihoz képest alkotassék; hogy igazságszolgáltatásunk szabályoztassék, gyorsabbá és olcsóbbá tétessék és a törvénykezé­si bíróságok számának szaporítása által a nép­re nézve könnyebben hozzá­férhetővé legyen; hogy közigazgatásunk egy eddig e téren teljesen hiányzó közigazgatási törvény által a je­lenlegi bizonytalanságból kiemeltessék, hogy hazai iparunk, kereskedelmünk külö­nösen a posztó és a bőr­gyártás minden erővel gyám­olítassék, lehetőleg támogattassék az idegen nyomás alól felszabadíttassék, és különösen a hadsereg felszerelésénél méltó figyelembe vé­tessék , hogy az adórendszer szabályoztassék a ki­sebb jövedelmek csekélyebb a nagyobb jövedel­mek pedig igazságosabb megadóztatásnak legye­nek alávetve, hogy a közlekedési eszközök javítassanak, szaporítassanak, vasút­i távirdák, országutak mi­nél nagyobb számmal építtessenek ; hogy a katonai szolgálat megkönnyebbittes­­sék, a nép a katona elszállásolás terhe alól ka­szárnyák építése által mentesittessék; hogy a vallás­szabadság ténynyé váljék, a nélkül, hogy lelkiismeretükben, vagy jogaikban megsértessenek,"­s a katholikus egyház a protes­táns egyházakkal hasonló autonómiát nyerjen, hogy a népnevelés, felekezetekre való te­kintet nélkül gyám­olítassék, a tanítók a katona­ság alól mentesítve legyenek, hozassák be ország­szerte a felnőttek oktatása is; iskoláink száma szaporíttassék, a meglévők javíttassanak, és ott a­hol erre még szükség van, a tanítók és lelkészek jobban fizetessenek; hogy a börtönügy kellő reformban részesül­jön, hogy ez­által börtöneink javító intézetekké válljanak ; hogy a regálék és a hűbéri kor egyéb ma­radványai az ország terheltetése nélkül megszün­tessenek; hogy a nemzetiségek vagyis a nem magyar ajkú népek azon jogos kívánalmai, melyek a magyar álladalom létét nem veszélyeztetik, kielé­­gíte­ssenek; hogy a jelen kor igényeinek megfelelő és életviszonyainkhoz alkalmazott codificalt polgári, magányjogi, bünte^10^’ bányajogi, ipar, kereske­del­m­i vi­tX ± „xnyek alkottassanak — Bakcsi Ferencz Háromszék szepsi­­miklósvári kerület választói előtt tartott programmbeszédéből átvesszük a következő főbb részleteket: Programmjában mindenekfelett békét s a békében egészséges és szabadelvű re­­rmokat óhajt úgy államközjogi, mint belügyi és törvény­­hatósági kérdésekben egyiránt. — Közjogi te­kintetben jelzi a párt által megállapított pontokat. Ezek után kifejti a közjogi reformok lehe­tőségét, mit nem tart nagyon könnyű feladatnak, mert a realunió akarva nem akarva, a camarilla és reactió javára köttetett, mely titkos hatalom, daczára annak, hogy a népek szabdalni akarnak e szoros viszonytól, még egy időre felizgathatja mindkét felöl a különböző érdekű népeket egy­más ellen és igy épen önmaguk által hiúsíthat­ja meg azon általánosan nyilvánuló törekvést, hogy a közös ügyek megszüntessenek; — de ha csak pontonkint hinné is szétmorzsolh­atónak, ezt békés utón tenni kötelességének ismeri. — Ezután felhozza, hogy a közös ügyes szerződésen már a határőrvidéki quota felemelésével és a „magyar hadseregének a törvény­könyvből lett kitörlésé­vel történtek változtatások a haza kárára és a nép terhére, még­pedig a 10 év letelte előtt; hát miért ne lehetne azon változtatásokat tenni a ha­za javára és a nép terheinek könnyítésére ? Továbbá a baloldal kormányképességére néz­ve mondja, hogy a­kik csak egy párthoz akar­ják kötni a kormányzás lehetőségét, azok tagad­ják a parlamentarismust, tagadják a haladást, és az ilyen urak nem ok nélkül ijesztgetnek az abs­solutism­ussal, mert ez maga absolutismus ! A­mi pedig a régi absolutismus visszatérésével való ijesztgetést illeti, azt ők maguk sem hiszik. Az országos belreformokra nézve mondja, mindenekfelett égető szükségnek tartom az Erdély és Magyarország közti unió tényleges akadályainak elhárítását úgy közigazgatási, mint igazságszolgáltatási és rendőri tekintetben. És e szempontból kívánnom és követelnem kell az er­délyi királybiztosság megszüntetésén kívül azt, hogy nekünk az igazságot ugyanazon törvények szerint szolgáltassák, mint a testvérhaza népének, s ne az osztrák törvények szerint; kívánnom kell, hogy nálunk a rendre ne Bécsből és ne zsandárok által ügyeltessenek fel, hanem mi magunk ügyel­tessünk fel, olyan rendőrökkel, a­kiknek saját törvényeink szerint magunk parancsolunk itthon; kívánnom kell, hogy a képviselőválasztási jog az egész ha­zában egyforma alapokon, a népképviselet elvei szerint rendeztessék-; és végre kívárnom kell, hogy az erdélyi dézsma és úrbéri kárpótlás ügye, vala­mint a telekkönyvezés és tagosítás kérdése is meg­oldásra jussanak, hogy a földmivelésnek ezek ál­tal ki­ nyitassék és biztosíttassék. Én az unió teljes végrehajtásának feltét­len híve vagyok, s azon leszek, hogy a Székelyföldet, anyagi felvirágzásainak elősegítésére mentel előbb vasút hálózza be, mert hiszen a számtalan családi vasút nagy kamatbiztosítását mi is fizetjük, tehát mi is megérdemlünk egy-két vonalat, nem csak egyes befolyásos emberek és azok vidékei. Az unió után legtöbb kérdésnek tekintem a társadalmi viszonyok rendezését, melyek minden állatinak sarkkövét képezik. Ennek alapja a népnevelés ; miért sürgetni fogom népoktatási czélokra az eddigieknél nagyobb országos költsé­gek megszavazását különösen a népnevelési tör­vény gyakorlatban elf­ogadható részeinek szigorú végrehajtását, és hiányainak pótlását. Akarom továbbá, hogy a szellemről a bilincs levétessék, miért kivánnom kell nemcsak a hir­­lapcautio eltörlését, de a sajtószabadság kimon­dását, az egyesületi és gyülekezeti jog biztosí­tását, hogy az eszmék és gondolatok a hon pol­gárai köz­olvasás és szabadszólás által a sajtó­ban és gyülekezetekben egyiránt könnyebben ter­jedhessenek. Óhajtom, hogy a polgári jogegyenlőség utol­só akadályai is eltöröltessenek. A törvénykezés­ben akarom a szóbel­iség és nyilvános­ság behozatalát, hogy minden ember élőszóval is előadhassa ügyebaját, s ne kelljen a sok szemp­­lis iratokkal terhelni magát. Adóreformjainkra nézve mondja, hogy a jobboldaliak törvénybe iktatták ugyan azon igazságtalan adókat, miket ezelőtt már 12 évvel különösen a földművesekre elviselhetetlenek­nek mondottak. Törvénybe iktatták a B­ick­ és Schmerling átkos adórendszerét. „Az adó alább­­szállításához — mondja — átalában véve bár szomorú szívvel kell bevallanom, de épen a jobb­oldal veszedelmes politikái miatt, mostanság re­ményem nem lehet, és nincs párt e házában,mely ezt tehetné, és nincs lekiismeretes politikus ki ezt tehetné,­­ mert az hazudnék ! De igenis le­het és én akarom, hogy a­kinek vállain sok te­her van, abból annak vállaira tétessék, ki nincs annyira terhelve, akarom, hogy az adó a jövede­lem arányához képest, a honpolgárok közt egy­formán, igazságosan osztassák fel. Gyökért s adó­reformot óhajtok, mely az állam szükségleteit fedezze, de a polgárokat erejükön felül ne ter­helje. A nép jogok­on ejtett legnagyobb sérel­meket orvosolni óhajtom, miért akarom a bíróvá­­lasztási jog visszaszerzését, hogy a nép­törvény által megszabott qualificatio alapján, hatósági ki­jelölés útján, szabadon választhassa a maga bíráit. Akarom a főispáni jogok korlátozását, a népképviselet gúnyjára behozott községi és megyei virilis jog eltörlését, s a megyei teljes autonómi­ának népképviseleti demokratikus alapokra visz­­szahelyezését. Előttünk áll még ama hazafias elszánt küz­delem, mivel az ellenzék megtarná a polgárok ezereinek számára azon választási jogot, mit a 49. törvények adtak, s mit a kormány és pártja oly vakmerőséggel támadott meg . Elismerem e választási törvények hiányait, de én azokat úgy óhajtom pótolni, hogy e jog az egész haza terü­letén egyforma alapokon s aként rendeztessék, hogy abban még több polgár részesüljön, mint ed­dig, nem pedig kevesebb. Végül megyéje keleli ügyeire tér át, a­me­lyeket a távolban is mindig a legmelegebb rész­véttel kísért figyelemmel. # Jászberény június 11. A tegnapelőtti itteni eseményekről távsürgöny által értesült már az „Ellenőr“ olvasó közönsége, de mert azóta a vizsgálat némely körülményt kivilágosított, sietek ezekről is értesíteni önöket. Azt már írtam egyik közelebbi levelemben, hogy a Török János párt éjjelenkint minő zajos meneteket rendez, írtam azt is, hogy az ivás azon párton állandóan tart, a tegnapelőtti események is ezen itatás­ rendszerből fejlődtek. Pártun­k ugyanis szervezkedés végett tizeden­­kint gyűlést tartott és az volt tervezve, hogy e tizedgyülések befejezte után az egész párt össze­gyűl a főtéren s onnan elmegy szeretett jelöltünk Sípos Orbánhoz, őt ily egész tömbben üdvözölni. Midőn a két alvégi tized együtt följött a főtérre, itt a jobboldali kortestanya az úgyneve­zett „Köpincze-korcsma“ előtt a jobboldaliak álta

Next