Ellenőr, 1872. július (4. évfolyam, 151-176. szám)
1872-07-02 / 151. szám
előfizetési árak Egész hrd . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1980 . Egyes szám ára 10 krajezár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-uteza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 151 szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza e. sz.) Kedd julius 2. 1872 Hirdetési dijak: teábos petit sor egyszeri A nyilt-tér egy petit sora 30 kr utatásáért . . . . 10 kr. Bélyegdij minden beigtatásért 30 k . Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcaa 6. szám. (Légrddy testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sas utcza 14. sz. ára intézendők. IV. évfolyam. Ax „V^Neifter“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre...................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza JLx Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két-sas utcza 14. sz.) szixalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Eddigi előfizetőink kényelmére ismét szétküldtük a bérmentes postautalványokat, melyeket az „Ellenőr“ előfizetői bélyegmentesen használhatnak akár féléves, akár évnegyedes előfizetéseiknél. A félévi előfizetések megoladása sok munkát adván a posta- és kiadóhivataloknak, kérjük a t. közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg azoknak megújítását minél korábban tenni meg, nehogy az előfizetési késedelem fennakadást okozzon a lap vételében. Kedves barátom. Hogy Laugel úrnak gyakran említett R. d. d. M.-beli czikkét lapod olvasóinak már harmadik nyílt levelemben ajánlgatom, s iránta figyelmüket felkelteni igyekszem, nem azért történik, mintha fel nem tenném azoknak nagy részéről, hogy mindazt ne tudnák, ami az említett tanulmányban van, s fel ne tenném, mily sokan vannak, kik Delolmetól Blackstone-on át Gneistig rendre tanulmányozták az angol alkotmány, törvénykezés és önkormányzat magyarázóit. Történik inkább azért, mert röviden mintegy dióhéjba szorítva, szép alakban adja az író azt, mit angol alkotmány viszonyokról tudni érdekes és szükséges. És csakugyan több ember veheti hasznát e pár évnyi tanulmánynak, mint nagy tudósok és kutatók évtizedes fáradalmai voluminusus eredményének. Történik továbbá azért, mert épen jókor jön, akkor t. i., midőn a magyar parlamentarismusról, a magyar alkotmányosság correctségéről s az agyonbeszélt reformbill (!) tökélyeiről oly épületes tirádákat hallottunk nem rég, és olvashatunk helylyel- közzel még elenleg is. Igen alkalomszerűnek látom rámutatni elleneink szemfényvesztő fontoskodásaira, álszenteskedő declamatióira, világcsaló komédiáskodásaira. S itt mintegy önként tolódik tollam alá, felemlítenem pár szóval azt: mit hazánkban egy meg nem hozhatott, s egy még fenálló törvény körül elkövetni látunk. Szép művelet ám az, mi azzal a belügyminiszteri hírhedt választási törvényjavaslattal történt s történik. Szegény, naiv, ártatlan ellenzék azt gondolta, hogy mivel a miniszteri javaslat érvényre jutását meggátolnia sikerült, ezzel az 1848. V. t. cz.-et teljes erőben fentartotta. Pedig dehogy tette. Kiadatott a jelszó, s rendszeresen és kombinált következetességgel végrehajtották — a törvényt ? nem, a miniszteri javaslatot. Azaz, engedelmet kérek! Végrehajtották ott, hol az, az ügyek élén állóknak szatócsáruik közé beillett, ahol pedig be nem illett, ott hagyták fenállani a régi, a szentesített törvényt. Majd így, majd úgy. Mintha csak Lear leányát hallanám, midőn értesül, hogy apja bizonyos számú testőrt akar tartani. „Százat? minek száz? minek ötven ? huszonöt, öt ? stb. (olvasd körülményesen Shakespeare-nél Lear II. felv. 4-ik fel.) — így a mi embereink is fokról fokra: „törvény ? mit törvény, mit gyakorlat, mit bevett szokás ?“ „mi — a végrehajtók — többségben vagyunk, a többség magyarázhat tetszése szerint törvényt, orzággyűlés nélkül is változtathat bevett szokást, alkalmazhat új gyakorlatot; a többség akarata — újabb törvény hozatala nélkül is — maga a törvény.“ Én valóban komolyan merném javasolni a fenálló hatóságoknak, s az összeülendő törvényhozásnak, ne fáraszsza magát egyikük is végzések, szabályok, törvények alkotásával, ne vesztegesse idejét. Az országgyűlés első alkalommal láthatja, melyik párt van többségben, s ez aztán majd elvégez mindent.Helyeselheti a törvényszegést, fátyolt vethet minden becstelenségre és erőszakra, s az esküszegőket becsületes embereknek dekretálhatja; keresztül gázolhat mindenen a mi tiszteletes a mi szent — hiszen ő a többség, ő a hatalom. Nemde szép? nemde épületes? pedig ez igy van s igy lesz szószerint és nem másképen. No — de hallom őket, mint mondják : „hiszen ti magatok akartátok ezt igy, most láthatjátok, mily jó lett volna az 1848. V. t. cz.-et megmagyarázni, homályos rendeleteit felvilágosítani, kétes szabványait meghatározni. Íme, akaratotok szerint sön most már magatoknak köszönjétek a bajt.“ A szent álnokjámborok, az émelygős hypocriták! Egy biztosító társulat az összes közönséget kényszeríteni akarja, hogy épületeit új feltételek mellett tűzvész ellen nála biztosítsa; a közönség drágálja az árt, különben is biztosítottnak tudja magát korábbi még fenálló kötésekkel. A társulat neki megy, s közegeivel fejekre gyújtatja mindazok épületeit, kik újból nem biztosítottak, s bár a régi kötés le nem járt „bankrottnak“vallja magát inkább, mintsem kárpótlást fizessen. Csak vallja, csak szinli magát „bankrott“-nak? vagy igazán az? Utóbbi esetben takarodjék el rögtön a társulat igazgatósága működése teréről; az elsőben a károsodottak vegyék igénybe ellene a megtorló igazság kérlelhetlen pallosát. Igen ám, ha bírnák! A társaság nevet, s vásott kis fattyúként „répát vakar“ a kötés szentségében bízott megkárosult, tönkre vert, óriásilag nagyobb termetű, de kissé bamba, becsületes kamasznak orra alá! A felgyújtott épület, a törvény, a kigunyolt, tönkre tett, álnokul megcsalt jámbor nagy kamasz neve: nép. Angliában a választások teljesen szabadok, s ha kiveszem a szavazatvásárlás kivételes lehetőségét, teljesen függetlenek. A kormány, mint olyan — Laugel szerint — nem interveniál azoknál hatalma nyomásával, nincsenek kormányjelöltek. Az „állam“ nem szerepel a választásoknál mint fél. A sorkatonaság bizonyos távolban kénytelen magát tartani a választás színhelyétől. Az „állam“ csak a rend fentartását, a zavar meggátolását ismeri feladatának. Ennélfogva az angol parlament kicsinyben valóságos képe az angol nép összegének, hű kinyomata az angol társadalomnak. Nálunk a franczia császárság példáját követik. Kormányjelöltet tűznek ki. A kormány interveniál a maga fenállása, megörökítése érdekében, nem mint párt, hanem mint kormány, mint „állam.“ Katonát küld még oda is, ahová nem kéri a választási elnök — történt Pest megyében — küld, nem a rendbentartás czéljából, hanem hogy a törvény szerint fegyvertelenül megjelenni tartozó pártjának fegyvere legyen. A fenálló hatalomnak nem tetsző agitátorokat, sőt jelölteket elfogatja; történt legújabban Nógrádban, Dahomey-ben és Hontban ez már megszokott praxis. Erről pár szót. Fel kell tennünk, hogy ezen elfogatás merő gyalázatos és szemtelen kortesfogás. Vis et nequitia, magyarul: erőszak és semmirekellőség. Mert bírói kihallgatás után az egyidejűleg elfogottak mind szabadon bocsátottak, s igy úgy látszik, az elfogatás nem bírói hatósági intézkedés volt. Megjegyzendő, hogy az elfogva volt jelölt vagyonos ember maga, vagyonos szülők fia, új házas,pár hetes csecsemő atyja; mindmegannyi momentum, hogy itt a metus fugáé még alaposaknak látszó vádak mellett sem volt feltehető. Mondják, nem is forgott fel más ok az elfogatásra mint az eredetileg felállított kormányjelölt zsebének kímélése. Az elfogottat veszélyesen beteg agg anyjához sem akarta bocsátani a csendbiztos, kíséret nélkül, míg csak a helybeli — rétsági plébános magát a látogatás idejére a szó legszorosabb értelmében túsznak fel nem ajánlotta. Végre megjegyzem, hogy az illető urat minden előzményei után teljes joggal valódi jobboldalinak vélem tarthatni. A dolog kissé mysteriosusnak látszik még, de úgy hiszem fel fog derítetni. Figyelemmel kisérendjük. És az igy egybeállított parlamenti többséggel akartok majd figuráim urak a világ előtt, mint Magyarország népének társadalmának igaz képviseletével, hű lenyomatával ? Ennek követeltek tiszteletet petást, hódolatot, megadást ? Hiszen ti még csak jó színészek sem vagytok, kik a nagy korúakat is tudnátok néha illusiókba ringatni, ti csak a „paprika-jancsik“ bábjátékot vagytok képesek űzni, gyermekek mulattatására. Ignotos fallitis, notis estis derisus. És mi aztán szomorú és keserves, önző czéljaitok elvakult szenvedély izgatta hajhászatával a gyermeket fürdőjével öntitek ki, bemocskoljátok, hitel- és értékveszítetté teszitek, megölitek a parlamentarismust. Valóban csodálatos! A protestáns patens idejében a kormányzók szóval szintén megparancsolták, hogy az a felett nyilatkozni hivatott testületek szabad vitatási jogukban egyátalában ne háborgassanak. Az absolut kormány szintén azt állította, hogy igaz, valódi nyomás nélküli informatiót akar ez egyszer hallani. Midőn aztán az igaz vélemény kezdett neki nem tetszeni, ezt s amazt szintén elfogatta. Mi történik egyéb ma ? kormányunk, vagy annak delegáltjai, kik a főispáni kapocsnál fogva szintén csak az ő közegei, jó iskolában tanult s tanultak, felülmúlja e kormány mesterét, ő már előre elfogatja azokat kik a népvélemény tolmácslására, annak szolgálatára kínálkoznak elfogatja az alkalmatlankodókat. Válaszsz fiam lovaim közül, de azt megmondom, hogy a derest nem adom. “Nos Nógrád sem engedte oda a maga deresét. Angliában, mint czikkünk olvasója látni fogja, hasonló esetekben a bírókhoz szoktak fordulni a sérelmezettek. [ Mi az az angol bíróság ? mifélék az angol bírák? mennyire biztosítéka ott a szabadságnak a birói intézmény? mint folyt be épen a birói hatalom gyakorlata a legnagyobb kérdések megoldásába ? p. o. a rabszolgaság eltörlésébe, mint fordul meg igazság szerint végelemzésben a közszabadság sérthetlenségének biztossága, változhatlan dogmája épen a birói részrehajlatlan, magasztos sőt mondhatnók fenséges hatalom működésén, — ezt s még sok egyebet felelti lapod tárczájának nyájas olvasója Laugel czikkében. Olvassa el hát kérjük azt — a fordítás hiányainak szives elnézésével, olvassa el, tegyen egybehasonlitást e részben is honunk s az angol állapotok között, s aztán vonja le az egybehasonlitásból —itéletét. A horvát ügyekre vonatkozólag érdekesnek tartjuk közölni Prandau képviselőnek választóihoz intézett következő levelét: Az önök által reám ruházott és engem olyannyira megtisztelő megbízás, valamint Szonosi által elfogadott programmom folytán az országgyűlésnek f. hó 14-én Zágrábban történendő megnyitására ide érkeztem, és az egymással szemközt álló pártok egyesítése czéljából alakult konferenczia tárgyalásaiban részt vettem. Az ezt illető tanácskozások úgyszintén elválva csak az egy párt tagjaiból alakult gyűlésekben valamint együtt, mindkét párt által kiküldött hat-hat képviselő között folytak. Mint a közös gyűlés, az úgynevezett tizenkettes bizottság által megválasztott elnök a tanácskozás menetének annál is inkább szenteltem figyelmemet, mivel a pártharcz mellőzése által remény nem elérendőnek az összeröknek az országgyűlési üdvös teendőkre való fordítását és azon törvényes intézmények alkotását, melyekre oly számos — de különösen közgazdászati — sebből vérző hazánknak szüksége van. Eddigelé egy országos küldöttség létesítése és megválasztása, valamint egy a magyar országgyűlésre menesztendő küldöttség megválasztása iránt történt egyezség. A választási igazolás kérdése, melyben szintén a viszály magvai rejlenek, sem válságos többé, úgy hogy a pártok közt már is észlelhető engesztelődési szellemtől, valamint a nemzet és a haza iránti szeretetből csak a legjobb várható. Ami különösen Eszék városa érdekeit illeti,melynek képviselője lenni szerencsés vagyok,és melyek növelésére s fölvirágozására lesz irányozva törekvésem, hiszem, hogy mindenekelőtt az őrségkert kérdése, illetőleg annak a város korlátlan tulajdonba leendő visszahelyezése kedvezőbb stádiumba fog lépni; én mindenesetre törekedni fogok e kérdés kedvező megoldását előmozdítani. Úgyszintén a Dráva partjának megerősítését mit annál is szükségesebbnek tartok, mivel e folyam úgy a felső, mint az alsó városban is magántulajdon, annyira elpusztult, hogy elkerülhetően szükséges a segély, melynek siettetését a közmunka - közlekedési minisztériumnál szintén kérni fogom. Igen tisztelt választóim ! Meg lévén győződve, hogy a népképviselő és a választók közötti érintkezés nemcsak az őket összefűző kapcsot még bensőbbé és erősebbé teszi, de még az átvett megbízás teljesítését könnyebbíti, s annak üdvhozó működését előmozdítja, de jelentésemet becses tudomás vételre terjesztem elő, kérvén önöket, hogy kívánalmaikat jövőre is velem tudatni szíveskedjenek, hogy egyrészről megbízásuknak megfeleljek, s hogy másrészről egyesitett működésünk szeretett városunk s közös hazánk javára fejlődjék. Zágráb 1872. junius havában b. Prandau Ágoston, Eszék városának képviselője. * A választások. — Debreczen városa ma választott Az első kerület egyhangúlag Tisza Kálmánt, a második kerület roppant többséggel Kiss Lajost választotta, s a jobboldali jelölt csak 69 szavazatot kapott. A harmadik kerületből estig nem kaptunk hírt, valószínűleg azonban távirataink közt talál már tudósítást az olvasó. — Aranyosszékről örvendetes tudósítás érkezett. E széket a múlt országgyűlésen jobboldaliak képviselték, s most nagy többséggel Heuchard Ferencz és Csipkés Lajos ellenzéki jelölteket választotta meg. Itt tehát tért foglaltunk, s bár jöjjön mennél több ily örömhír Erdélyből. — Kassán a jobboldal visszavonult, s a belrt választók absolut többségével Éder Ferencz baloldali választatott. A Kecskemét első kerület nagy többséggel ismét Kiss Miklóst választotta. A második kerületben heves volt a küzdelem, s roppant erőlködés után Horvát Döme választatott meg, de csak 35 szótöbbséggel a baloldali Bagi László ellenében. — Makó megválasztotta Dobsa Lajost. Az ellenjelölt egy pár szavazatot kapott, s valóban kár volt szavazásra erőltetni a dolgot. — Czegléden Bobory Károly egyhangúlag kiáltatott ki s igy Földváry „ezredes” jelöltsége elpárolgott. — Csongrádon mulatságos dolgok történtek. Az utolsó napokban Toldy István miniszteri titkár fellépett kormánypárti jelöltül s választás előtti nap beszédet is tartott. Hanem a választás napján szavazás előtt azt vette észre, hogy pártja nincsen, s hir szerint, még a szavazatkivonásra szükséges 10 választó sem volt összefogható. Ennek folytán Éder István a baloldali volt képviselő, egyhangúlag kikiáltatott képviselőül, Toldy István pedig visszaérkezett Pestre. Legalább meglátta Csongrád városát is. — Két jászkun kerület már választott. Karczag ismét volt derék képviselőjét Varró Somát 619 szótöbbséggel, a jákóhalmi kerület pedig Bartál György ellenében szintén nagy többséggel a szép képzettségű dr. Oláh Gyulát, lapunk külmunkatársát. — „Személy- és szólásszabadság Magyarországon“ czímmel Spolárich Lajos úrtól egy hosszabb nyilatkozat jelent meg a „Hon “ban, melyet sajnálatunkra térhiány miatt egész terjedelmében át nem vehetünk, de megemlítjük a nyilatkozatban foglalt tényt, mint a napjainkban uralkodó hatósági önkénykedés botránkoztató példáját. Spolárich úr magánügyeiben az alföldön járván, barátjával Majthényi Dezső akkor még tápéi követjelölttel Horgasán is megfordult, s több választó előtt a közelgő választásról és a baloldal politikájáról beszélt nemsokára azonban Klemm csendbiztos elfogatta, s Szegedre kisértette, hol az alkapitány minden fogalmat felülmúló aljassággal bánt vele, s rablók közé záratta. Tehát elfogtak és börtönbe hurczoltak egy polgárt, mert a baloldal politikáját helyeslőleg szólt. Fellázad az ember vére ! Spolárich csak másnap délután bocsáttatott szabadon, de elég szemtelenek voltak kikötni azt, hogy Majthényi választására el ne merjen Veszprém megye jun. 28. Van egy hatalmas ember, kinek nincsenek millió szuronyai és mégis rettegnek tőle; e hatalmas ember a történetíó. Van egy birói szék, melynek nincsenek lakói, de azért kivivja maga részére a tiszteletet, e birói szék a történelem. Midőn a láng eszülső Napoleon Europa gyakorlott hadseregeit egymásután tönkre verte , midőn a régi trónokat felforgatta s újakat kényekedve szerint alkotott, megrettent Chautaubriandnak a „Mercure“ czimü hírlapban közlött e néhány sorból álló mondatától „midőn az elaljasodás csendében most nem hallani csak a rabszolgák láncra csörgését, és a vádaskodók hangját; midőn mindenki reszket a zsarnok előtt, kinek kegyét keresni és oly veszélyes, mint haragját megérdemelni, a népek megboszulásával a történetíró látszik felruházva lenni. Hasztalan kedvez Nerónak a szerencse, Tacitus megszületett már a birodalomban. Ő ismeretlenül Germanicus hamvai mellett nő, és már a bölcs isteni gondviselés egy homályos gyermekre ruházta a világ ura dicsőségét.“ A csatákban félelmet nem ismert hős visszarettent a gondolattól, hogy önkényszerű tetteiről egykor a történelem mondana ítéletet, s talán már életben is van tetteinek Tacitusa. Azon nagy férfiak, kik hazánkat kormányozzák, váljon erősebb lélekkel birnak-e mint a csaták félistene Napoleon ?Valjon nem rettennek-e vissza a gondolattól, hogy egy mostaninál kedvezőbb időszakban a visszarettenhetlen történelem borzasztó ítéletet mondana saját és sattelleseik ocsmány tette felett ? Soha a becsületteli fogalom, a törvény iránti tiszteletlenség, sőt annak vakmerő kigúnyolása, annyira alá nem sülyedt mit jelenleg hazánkban. Általánosan hangzik ugyan e panasz a Kárpátoktól Adriáig, de méltóbban és jogosabban sehonnan nem bagozhatik, mint Veszprém megyéből. E megyében a hatalmat kezelő kormánypárt a központi bizottmány megalakításakor teljesen kizárta az ellenzéki bizottsági tagokat, hogy már akkor tervbe vett törvénytipró tetteit az ellenőrzés nélküli sötétségben, annál vakmerőbben elkövethesse. Az összeíró bizottságokat — tisztelet a kivételnek — kegy és hivatalkereső szolgalelkű egyénekből s az alispán határozatlan minőségű szolgálatra fogadott emberéből alakiták meg maguk közül a kormánypártiak. Sőt az ugodi kerületben az összeíró bizottság elnökéül a jobboldali képviselőjelölt fiát Szabadhegyi Kálmánt tették, ki apja érdekében lelkiismeretlenül fosztá meg a baloldali választó képességgel bíró polgárok százait. — Az összeíró bizottság jogtipró eljárásának eredménye jön, hogy az ugodi kerületben közel 800—1000 oly baloldali polgár fosztatott meg választójogától, kiket nemesi birtok, kézmű vagy jövedelem czimén a választási jog törvény szerint megilletett volna, és beíratott körülbelül 600 oly egyén, kik jogosultságukat nem igazolták és nem igazolhatták. A baloldali beirt választók közül többen e beírt egyének ellen a központi bizottmányhoz felszólamlási kérvényeket nyújtottak be, és ámbár okmányokkal támogatták kitörlési kérelmüket, mindamellett kérelmükkel nevetséges nyakatekert indokolás mellett elutasitattak. Telekkönyvi kivonattal igazoltatott, hogy Iharkút tulajdonjogilag gróf Eszterházy Pálé, Döbrente a gróf Somogyi családé, hogy tehát onnan „birtok czimén“ másfél száz szavazót beírni nem lehetett. — Hasztalan. — A jobboldaliakból álló központi bizottmány ezeket még sem törölte ki, végzését azzal indokolván, hogy a telekkönyvi kivonattal csak az igazoltatott, hogy Iharkút és Döbrönte a nevezett tulajdonosoké, de az nem bizonyitatott, hogy a birtok czimén beirottaknak széles e világon nem lehet másutt birtokuk. Bebizonyitatott hogy száz meg száz egyénnek egy talpalatnyi földbirtoka sincs, és hogy a „n in cs e t“ telekkönyvi kivonattal nem lehet igazolni, mert csak a „van-“nak van telekkönyve. Hasztalan. Azt felelték rá, miért nem adott a telekhivatal a „nincs-“ ről kivonatot. Száz meg száz iparos ellen kifogást tettünk, hogy soha sem volt segédük, s ilyentől adót nem fizetnek ; számtalan beirott egyénről állítottuk, hogy nincs 100 forint jövedelme, s kértük hogy miután állításunkat adókönyvi kivonattal nem igazolhatjuk, mert az adóhivatal azt mondá, hogy felsőbb rendelettel neki meg van tiltva magánosoknak adókönyvi kivonatot adni, kérje el hivatalból a központi bizottmány s győződjék meg állításunk valóságáról, vagy a kifogásolt egyéneket utasítsa igazolásra. Egyiket sem tette, hanem minket elutasított, miután állításunkat nem igazoltuk. — Nem törvénytipró eljárás ez ? Az adóhivatalnak megtiltatik bizonyítékoknak magánpolgárok részére leendő kiadása s a központi bizottmány nem szerzi meg hivatalból. — Ez eljárásnak alig lehet nevet adni. Az összeíró bizottság és központi bizottmány törvénytipró eljárásának tulajdoníthatni azon szomorú eredményt, hogy az ugodi kerületben az igazi közakarat nem nyilvánulhatott. E kerületben a jogosult polgárok roppant többsége baloldali érzelmű, és mégis f. évi június 26 án tartott választás alkalmával a kormánypárti ultramontán elvű Szabadhegyi Antal választatott meg képviselőül. Ez nem csak kigúnyolása a jogérzetnek, de valódi paródiája a parliamentarizmusnak. Maga a választás osztrák szuronyok és pikák erőszakoskodása alatt a legnagyobb részrehajlással ejtetett meg. A jobboldali elnök és választmányi tagok semmit sem adván a baloldaliak ellenmondására, nappal saját pártjuk választóit szavaztatták meg, éjjelre a baloldaliakat hagyták. Ezek azonban, ámbár a választás nem faluban, hanem szabadtéren tartatott, ámbár vihar és esőtől szenvedtek egész éjen át, mégis helyükön maradtak és szavaztak. Reggel 7 órakor azonban a jobboldalról már szavazó nem lévén, az elnök a baloldali jelen , viv , ju vuiaoijLanacoij JJUUUgO és A.—Tevel és Gyimóth községekből 500-an felül voltak, azon kérelmet intézte, hogy miután Szabadhegyi jobboldali jelölt eddig 1552 szavazatot nyert, Körösi Sándor baloldali jelölt pedig 555 szavazatot kapott, ha 500-an leszavaznának is, hasztalan lenne, mert a többség már Szabadhegyie álljanak el a további szavazástól. A baloldaliak egész éjen már esőtől és vihartól szenvedvén, elég vigyázatlanok voltak az elnök kérelmének engedni és a további szavazástól elállni, holott erkölcsi kötelességük lett volna 500 szavazatukat jegyzőkönyvbe igtattatni, hogy így az ellenpárt ne dicsekedhetett volna csaknem ezer többséggel. Ha ezt teszik, úgy a többség csak 496 lett volna. A választási elnök és választmány elég részrehajlást tanúsított azzal, hogy saját pártbelieket nappal leszavaztatta, éjjelre pedig a baloldaliakat hagyta. Addig, mig a kormánypárt tisztelte a törvényt s erkölcsi érzettel is bírt, az volt a gyakorlat, hogy tekintet nélkül a pártállásra, a legtávolabb községekbeli választásokat szavaztatták meg. Most pedig, midőn a törvénytiprás napirenden van, erkölcsi jogérzetről és méltányosságról szó sem lehetett többé. Megtörtént, hogy a jobboldalról egy ember háromszor is szavazott, vagy más személyében szavazott. Ha ezért az esetleg jelen volt baloldali választó felszólalt, a legdurvább sértegetésekben részesült, sőt Biró Vincze földbirtokos Tímár Elek elnök az ott jogtalanul tolakodó Hencz János haszonbérlő és Szabadhegyi Kálmán jobboldali főkortesek felhivására a szavazó sátorból katonákkal dobatta ki. Ennyi jogtalanság, oly irtóztató vesztegetés, etetés, itatás és vallási izgatás után más aztán nem történhetett, mint ami történt, hogy ámbár a kerületben roppant többségben van a baloldal, mégis jobboldali képviselő választatott meg. A baloldali választók azonban nem csüggedtek el, hanem el vannak határozva a közvélemény bírói székén kívül az országgyűlés elé is vinni ügyüket. Nem mondtak még le a reményről, hogy talán magában Deák Ferenczben, és a jobboldal önérzetesebb tagjaiban fel fog támadni a jogérzet, s nem törendik el, hogy a veszprémmegyeihez hasonló törvénytelen eljárással megingattassék népünkben az alkotmányoságbani hit, s tárt karokkal várja az absolutismust. E reményben az országgyűléshez kérvényt nyújtanak s a választás megsemmisítése mellett uj összeírás elrendeléséért esedeznek. — Ha az igazi többség a kormány politikáját támogató képviselőt választané , akkor minden baloldali választó meg fog nyugodni a többség akaratán, de előbb nem s a most választottat törvényes képviselőjének soha nem ismerendi. S inc e r us. A lévai választás, jan. 20-án Alig hiszem, hogy a választók valahol nemesebb magatartással állottak volna a választó urnák előtt, mint a lévai kerület balpárti választói. Mert minda mellett, hogy a telivérű jobboldali összeíró küldöttség tőle telhetőleg megrostálta a baloldaliakat, a központi választmány minden jogérzetet lábbal tapodván 1400-at fosztott meg önkényüleg közülünk polgári legszentebb választói jogától, hitte mégis, — tekintve roppant számát — hogy okvetetlen győzni fog; annyival inkább, mert a belügyminiszternél volt küldöttség folytán várta, hogy csakugyan ily roppant törvénysértés, ily hallatlan jogfosztás miatt valami orvoslást csak nyerni fog — noha azt csakugyan nem nyert, mint később kitűnt. Ezért a választás helyszínén kimondatván déli 12 órakor az elnök által, hogy a jobboldal