Ellenőr, 1872. szeptember (4. évfolyam, 202-226. szám)
1872-09-12 / 211. szám
vel, hogy volt idő, midőn az igazságot „pártszempontok szerint" kétféle mértékkel osztották és e czél elérésére legkevésbé sem alkalmatos az, hogy az ellenzéki érzelmű törvényszéki elnök üldöztessék oly cselekményért, aminőért a kormánypárti hasonló hivatalnokot még talán — ha nem nyilvánosan, de legalább privatim, — meg is dicsérték. Hagyja tehát a kormány a megtorlás politikáját e kérdésnél. Ne emlékeztessen bennünket a biróságoknak a választások alatti cselekedeteire. Örvendjen, ha felejtünk. Julius. — A „Pesti Napló" a következő félhivatalos cáfolatot közli. A „Corr. Bureau“ nemrég azt a londoni sürgönyt közlötte, hogy a magyar kormány által tett s a magyar bank felállítására vonatkozó tárgyalások sikertelenek voltak. A magyar hivatalos lap e tudósítási meghatárolán kijelentette, hogy a magyar kormány nem folytatott tárgyalásokat. Mint értesülünk, a dolog következőleg történt. Egy pesti urbán járt Londonban, s „a maga szakállára" alkudozásokat kezdett egy magyar nemzeti bank ügyében. Ez az úr azon czélból, hogy vele szóba álljanak, azt állítá, hogy ő a magyar kormány megbízottja, pedig erre semmi joga nem volt, mert a kormány e tárgyalásokról mit sem tudott- Ez az ur ajánlataival megbukott s innen eredhetett ama londoni sürgöny." A horvát képviselők klubja a következő értesitést intézte a Deákkörhöz: Horvátország és Szlavóniának a közös magyar országgyűlésen levő képviselői, tekintettel hazájuk külön érdekeire, mindenekelőtt egy horvátszlavón club alakítását tartották szükségesnek. E club feladata az, hogy minden kérdés felett, mely Horvát-Szlavónországot különösen illeti, gondosan öröködjék. E kérdésekben a club oly orgánumnak tartja magát, mely által a Deákkör Horvát-Szlavonország óhajait és törekvéseit megtudhatja. Minden más közös kérdésben a horvátszlavon club a Deákkörrel solidárisan fog eljárni. A horvát-szlavon club határozatát annak elnöksége fogja a Deákkörrel tudatni. A horvát-szlavén club Pesten, (Nádor vendéglő). Lovag Smaics, elnök. Zivkovics Jován és Mihalovics Károly alelnökök. Muzler József, jegyző. A delegátiók néhány nap múlva öszszeülnek Pesten. A közös költségvetés egyes részeit a bécsi lapok már közük s ezekből láthatjuk, hogy a közös ügyek a jövő évre ismét nagyobb kiadásokat igényelnek, mint a jelen évben A hadügyminisztérium költségvetése, melyet egyik másik bécsi lap már egész terjedelmében közöl, rendes kiadások fejében előirányoz 90.949810 forintot, míg a folyó évre csak 83.971.295 frt volt megszavazva, tehát a rendes kiadások majdnem hét egész millióval szaporodtak. A rendkívüli kiadások a jövő évre ugyanoly összegekben vannak előirányozva, mint a jelen évben vagyis míg a folyó 1872-ik évre engedélyeztetett él 1.193.712 frt,a jövő évre előirányoztatott 11 205.072 frt. A rendkívüli kiadások tehát a jelen és jövő év között csak 11.360 frt különbözetet mutatnak. Ha végig futjuk a költségvetés egyes tételeit, azonnal szemünkbe ötlik, hogy a jövő évre ismét nagy mennyiségű építkezések vannak czélba véve, és ami feltűnő, az építkezések legnagyobb részben osztrák területen szándékoltattak eszközöltetni. Könnyű az osztrákoknak boldogulni, ha közös pénzen eszközölhetik beruházsaikat. Az egyes tételek indokolásaiból, amint azt a bécsi lapok közük, mutatványul adjuk mi is a következőket: A 4-ik tétel alatt a sorgyalogsághoz és vadászcsapatokhoz tartozó évi újoncz járulékoknak bevonására a törvényszerű három évi szolgálati időre 3.761.511 főt követeltetik, mely tételt következő indokolás kisér. Hogy a sorgyalogság és a vadászcsapatok a jelen viszonyok mellett a katonai képzettség azon fokára legyenek hozhatók, amely őket háborúban is sikerrel alkalmazhatókká tegye, mindig oda iparkodott a hadi kormányzat, hogy az évenkénti újonc-szaporodás arányában meghatározott szolgálatot lehetőleg fölhasználja. A szerzett tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az eként elért tényleges szolgálati idő, teljes felhasználása daczára sem elegendő, hogy a Borgyalogság és vadászcsapatok katonai képzettsége mint a hadászat mai követelményeinek megfelelőnek legyen nevezhető. Az 1870-iki német- franczia háborúban szerzett tapasztalatok a kitűnően iskolázott gyalogcsapatokat, mint a hadsereg magvát mutatják be, és egyszersmind előidézték annak szükségét hogy a sorsgyalogság és vadászcsapatok hadászati kiképzése addig fokozandó, amennyire azt az egyébb hadseregekkel való egy sorba helyezés köveeli. Ezen, félre nem ismerhető horderővel biró czél elérésére a kevésbbé képzett elemeknél a törvényesen megengedett három évi tényleges szolga- TÁRCZA. Egy segédtanító története. Irta Erckmann-Chatrian. (Folytatás.) VII. Itt volt a nyár, s iskolám napról napra üresebb lett; tanítványaim mentek a szokott nyári munka után; az egyik kecskéket őrizett, a másik segített a mezei munkánál, a harmadik húzta apja taligáját, melyen faczipőket vitt Elsassba eladásra, a negyedik meg üstöket toldozott. Sziklaköz szolgáltatta az üstöket és faczipőket az egész vidéknek. Én ott maradtam üres padjaim előtt, öt vagy hat tanítványnyal, az előkelőbbek gyermekeivel, kik ásítoztak, s alig várhatták a pillanatot, hogy futhassanak a szabadba. Leonora nézne ez idényben vissza szokott térni zárdájába; én nem tehettem ezt, s az élelmet illetőleg néhány ház terhére voltam. A megmaradtak közt voltak Hutin Jakab, és Fülöp, az öreg erdőkerülő fiai, ki Térjé Miklós köszégtanácsossal a felsőbb hatóságot képviselte Sziklaközben. Az öreg erdőkerülő, alacsony száraz ember volt őszülő hajjal és bajuszszal, élénk fekete szemekkel, s határozott jellemnek látszott. Remiremontban született, a Vogézekben, s valahányszor hozzámentem ebédre vagy vacsorára, mindig szívesen beszélt hadjáratairól Olaszországban, a Svájczban, Hollandiában és a Rajnánál. Előadása érthető, világos és minden dicsekvéstől ment volt, a mi bizony nem minden kiszolgált katona tulajdonsága. A mi háza belsejét illeti — ő volt a sziklaközi gunyhósor utolsó lakosa, — annál tisztábbat alig lehetett látni, s szegénysége daczára egy kevés kényelem sem hiányzott. Ablakai nem voltak panirral beraggatva, mint a többieké, a szoba pad- I A tegnapelőtt tartott éjizene előtt ő felsége az osztrák császár és magyar király a követségi palotában 7 órakor jelent meg s ekkor neki az összes diplomatiai személyzet bemutattatott, a jelenlevők közül egyedül Bancrofft amerikai követ és Bleichrőder titkos tanácsos jelentek meg fekete Irakban. Az esti kivilágítás, melyről önöket tegnap tudósítom, már azért sem mondható nagyon sikerültnek, mert a házak legnagyobb része nem volt kivilágítva, még egyes főutczákban mint a mindig népes königsstrasséban ahol a városháza is áll jóformán a sötétben kellett botorkálnunk. Idevalók ugyan azt állítják,hogy Vilmos császár bevonulásakorkor úgy szintén sedani győzelem napján két ével ezelőtt a kivilágítás sokkal általánosabb volt, e szerint azt kellene hinnünk, hogy a berliniek jóformán nem nagy szilyt fektetnek a három császár találkozására s örömök szemléjén oly rendkívüli, szükségtelennek tartják a kivilágitást. Mi bár megengedjük, hogy a berliniek öröme a fejedelmi találkozáson magán nem lehet oly nagy mint a honfitársaik által bevitt óriási győzelem örömünnepén, még is tudjuk, látjuk és halljuk hogy a lakosságnak a fejedelmek látogatása hízeleg s nézetünk szerint épen azért mindazoknak a kik csak nem vártak az összejöveteltől valami roszat, a kik nem határozott ellenei a császároknak, egyáltalán azoknak nem kellett volna egy pár garast gyertyáért sajnálni, a dolog bibéje azonban abban fekszik, amiről már két nappal ezelőtt tettünk egy mellékes megjegyzést, hogy t. i. az északnémetek a vevőkben levő túlságos gazdálkodási hajlamuknál fogva, mit már nálunk fösvénységnek is szoktak nevezni, épen azott pár garassal is restelték magukat megadóztatni, gondolván egy két gyertya egysem teszi ki a világítást. Tegnap Ferencz József ő felsége reggel 9 —10 között, a palota mögött levő kalb. Hedwig lázata mindig tisztára súrolva és kisöpörve, a bútorok ragyogók, s a konyha is rendes. Antonia kisaszony, az öreg úr idősebb leánya, ügyelt mindenre, mert anyjuk már több év előtt elhalt. Ez a fiatal leány, legfeljebb tizenhat vagy tizenhét éves, kit a fésületlen sziklaköziek, mert mindig csinosan öltözött, „czifrálkodónak hívtak, jobban ellátta a házat, mint egy harminc-negyven esztendős aszszony. Kellemes, mosolygó arcza volt, szép szőke haja és villogó vagy szemei. Értelmessége, bátorsága és élénksége meglepett, könnyedén járt-kelt a ház körül, főzött, terített, vigyázott kisebb testvéreire, játszott, nevetgélt velük, s ha kellett, meg is büntette őket. Fel lehetett benne ismerni a régi romlatlan franczia vért. Sokat csinálni kevésből, segíteni magán, mikor úgyszólván semmi sincs a háznál, jó ebédet készíteni néhány tojásból és egy kis zöldségből, nehez értett, s hozzá kevés ruhájából oly csinosan, tisztán öltözött mindig, mint más, aki száz ruha közül választhat. Értett a társalgáshoz, tudott felelni mindenre, szellemmel, szóval olyan tulajdonságokkal bírt, melyek egy fiatal embert nem hagyhattak közönyösen. Láttam e dolgokat, s néha el-elmerengtem ... de akkor még nem gondoltam egyébre, mint hogy minő szerencsés az öreg Jeromos ily kedves, életrevaló leány mellett. Mindig örültem, valahányszor Hutin Jeromoshoz kerültem a sorozat szerint étkezésre. Az öreg szívesen fogadott; ha az ebéd készen volt, azonnal hozzá ültünk, ha nem, akkor a kertbe mentünk sétálni. Az öreg maga ültette és nemesítette gyümölcsfáit, s jobb és több gyümölcsöt tudott felmutatni, mint szomszédai; magyarázatokat tartott nekem a kertészkedésből, s tudomással bírt az újításokról e téren, mert a katonaságnál léte alatt a hasznos dolgok megtanulására is fordított időt Minthogy gyermekei az én vezetésem alatt nagy haladást tettek, bizonyos tisztelettel, sőt barátsággal viseltetett irántam, úgy hogy, midőn láttam, mint hagyják el a gyermekek sorban iskolámat, neki panaszkodtam. Meghallgatott komolyan és egy nap ezeket mondotta: „Igaza van önnek, Renadur, d e vidék legnagyobb nyomorúsága, hogy a gyermekeket nyáron át nem az iskolába, hanem a hegyek közé küldi kecskéket ,őrizni, hol megtanulnak fára mászni, a madarak fészkeit pusztítani és mindenkihágásokat elkövetni, s igy szokják meg a hatóság intézkedéseinek megvetését. így lesz belőlük koldus, csavargó, vadorzó és minden roszra kész , Így van ez már évtizedek óta. A szülőket bírságok fizetése által kellene kényszeríteni arra, hogy gyermekeiket télen úgy mint nyáron, tizenkét egész tizenhárom éves korukig, az iskolába küldjék. Ez a felsőbbség, a király dolga lenne, de ez urak nem törődnek evvel. Részemről óhajtom, hogy gyermekeim művelődjenek, s ameddig csak lehet járni fognak önhöz az iskolába. Én eleget láttam és tapasztaltam, minő borzasztó a tudatlanság, s így bűnt követnék el, ha nem taníttatnám őket, ha több műveltséggel bírtam volna, egyszerű erdőkerülő helyett ma talán ezredes vagy tábornok lennék, mert a bátorság és józan ész nem hiányzottnálam. Most is zavarban vagyok, ha valami előfordul, s egy kis jegyzőkönyvet kell felvennem; ez az oka, hogy mindig csak erdőkerülő fogok maradni, daczára, hogy az erdészetben sok ismerettel bírok . . . Minő szerencsétlenség az, hogy nem taníttattak !“ A derék ember igen jól felfogta, hogy ha csak az ő két fia, s még négy öt más jár az iskolába, meg nem élhetek a nyáron át, s hosszas gondolkodás után elmondta, hogy Sziklaközön túl, egy jó mértföldnyire a Sarre mentében gazdálkodik három anabaptista család; ez embereknek sok gyermekük van, kiket vasárnaponkint a legöregebb a nagyapa tanít a bibliára és evagéliumokra; megfordult már többször náluk, s igy tudja, hogy szeretnék gyermekeiket tanítatni; az öreg, kit Jakabnak hivnak, akkor panaszolta, hogy mennyire ilyett, hogy felugornék és jönne ide ezt bámulni. Ha önnek tetszik, ezentúl minden csütörtök reggel eljövök önt felkelteni, s azután együtt megyünk sétálni és a Sarrehoz halászni.“ Szívesen elfogadtam az ajánlatot, mert elbájolt a látvány szépsége. Folytattuk utunkat, s nem sok idő múlva a kakasok kukukkolása értesített, hogy nem vagyunk messze az anabaptisták három tanyájától. Az erdő véget ért, s előttünk volt a lejtős hegyoldal, melyről egy kis patak rontott le a Sarre hoz. A legnagyobb ház az öreg Jakabé volt, körülvéve a szükséges gazdasági épületekkel; a lakház emeletes volt, bejárás és három ablak földszint, négy ablak az emeleten; az udvart kőfal vette körül, s az egyszerűség, tisztaság, rend arról tanúskodtak, hogy lakói jóllétet élveznek. Amint közeledtünk, a kutyák elkezdtek ugatni, s az öreg Jakab azonnal kilépett az ajtón, fején szalmakalap, s öltözetül vászon kabát és nadrág , hosszú fehér szakálla majdnem egész mellét eltakarta, Hutin megnyitotta a külső ajtót, s sapkáját megemelve, haladtunk át az udvaron, míg az öreg anabaptista jókedvűleg kívánt neki jó reggelt. Én követtem Hutit, ki így mutatott be a nyolcvan éves aggnak: „Itt hozok egy fiatal embert, kit ön hírből már ismer; ez a sziklaközi iskolatanító, ki a néne helyére jött. Elmondottam neki, amiről ön nekem egyszer szólott, hogy tudniillik szeretné taníttatni unokáit a számolásra és mártánra.“ Az öreg figyelemmel nézett rám, sajtót nyitva, csak ezeket mondotta: „Tessék bemenni, uraim! A dolog minden esetre érdekel . . . Örvendek, hogy megismerkedhetem e fiatal emberrel.“ Az első szóra tehát nem ígért semmit, nem mondott sem igent, sem nemetveszélyes ember volt. (Folyt. köv.) lat minimum. Nem hagyható említés nélkül ill , a törvényhozás jelenlegi állásánál 1 - 11 .Cnak a békeállapothoz való számára - mint a közös hadsereg sorgyalogságadászcsapatainak tényleges szolgálati véle hadsereghez arányitva igen had. Mell azonban ezáltal még azonkívül az ujom anti egyenlőtlen és így igazságtalan bánási R ., valamint eleje vétetik a pártoskoiránti pansnak, mely a miatt, hogy a tényleges szolgái végett behitt ujoncz nyolez heti kiképeztetés állandón szabadságoltatik, joggal emelhető. Mindégezred, és illetőleg vadász zászlóalj jelen helyzetben, az eddigi nyolcz heti kikérts után állandóan szabadságolt és jelenleg évi tényleges szolgálatra behúzandó artalékcsapat 4. és 5. zászlóaljába bei ii átlag minden tartalékcsapatra 2 , me itt 40 ember jutna. Ellönben a törvényes rendeleteken és egyedül a hadi kormányzati lére álló pénzeszközöktől függ-1 A 22 ill. tézd alatt a generalstab törzs és főtisztjeinek fizetése emelésére 90,400 ft irányoztatik elő a következő indokolással. Azon kiváló jelentőség, mely a vezérkarszolgálatnak az egyéb katonai szolgálati fokozatok fölött tagadhatlanul tulajdonítandó, valamint az ezáltal fokozódott követelmények, melyek egyrészről a vezérkari szolgálat jelöltjének quarifikatiójához, másrészről a vezérkari s az ahoz beosztott tisztek szolgálattétéhez fűződnek kétségen kívül méltányosnak és mint a dolog természetesen fekvőnek tünteti föl, ha a fokozódott követelményekkel megfelelően kedvezőbb jutalmazás is járul. Mert amint a vezérkari és lovas tisztek rangjukhoz illő illetékek összehasonlításából kitűnik, a vezérkari tisztek az ezredestől lefelé nemcsak, hogy nincsenek kedvezőbb illetékekkel felruházva, de ellenkezőleg, amazoké túlhaladja ezekét, mivel a lovassági tiszt a századostól lefelé havi 10 frtnyi lovassági mellékilletményt a századoson fölüli tisztek pedig több takarmányilletéket húznak. A folyó illetékeknek csekélyebb voltán kívül tekintetbe veendők még a vezérkari és ahoz beosztott tiszteket terhelő többlet-kiadások, melyet gyakori áthelyezésük pl. a csapatból a vezérkarhoz s továbbá a lovak gyakori szükség parancsolta adás-vevése okoz ; kiadások, aminek bármily csapatbeli tisztre nem háramolnak. A közös hadügyminisztérium ennélfogva kiválóan szolgálati érdekben tartotta fontolóra venni hogy mily módon legyenek a vezérkari és az ehez beosztott tisztek illetményei a fokozódott követelményekkel, vagy legalább a kedvező illetékekkel ellátott lovassági tisztekével egy színvonalra emelendő, valamint egyszersmind a vezérkari szolgálat érdekében kiadott többletekért kárpótlás nyújtandó, mint amely kiadások leginkább a vezérkari és az ehez beosztott tiszteket terhelik. A fejedelmek ünnepélyei Berlinben. Berlin, szept. 10. (Saját levelezőnktől.) templomban jelent meg, kísérve Miksa Manóig, a szász korona hg és gróf Andrássytól, kikkel együtt az oltár bal oldalán foglaltak helyet, kimenet egy szegény asszony nyújtott át ő felségének egy folyamodványt, melyet az átvenni kegyeskedett. Délben fél egy óra tájban a 3 császár nem nagy kísérettel az utczákon folyton ácsorgó nagy néptömeg huza kiálltásai között az állatkertbe kocsiztak, hol Bodinus igazgató vezetése mellett, mindent megszemléltek, egyedül az új zerge ház előtt (melynek leirását már olvasták egy előbbeni levelemben) szállva le hintóikból. -- Ezután a kitűzött programmszerű időnél még egy órával hamarabb Potsdamb rándultak a holor. Keller vezetése mellett ugyancsak bekocsizták a királyi kerteket, míg Babelsbergben a Cicerone szerepet maga Vilmos császár vette át A német császár ugyane nyári palotájában 4 órakor diszebéd volt melyen a császári és herczegi személyek vettek részt, mig a többi magas rendű katonai tisztek a diplomatiai testület a postolmi palotában volt egy fényes ebédre hivatalos, melyen 300 személy vett részt. A felségek azután a valóban felséges palotában, mely egy kis hegy oldalán fekszik, körülvéve egy gyönyörű s a legnagyobb ízléssel berendezett a legkülönemübb virágoktól diszlő belső kerttel s egy külső nagy parkkal, melynek alján a gyönyörű Havel vize terül el. A palota minden terme egész a talapzatig nyúló óriási ablakokkal van ellátva úgy, hogy nemcsak minden teremből, sőt úgyszólván minden ablakból a legszebb kilátás nyílik folytonos változatban az egész környékre, hanem bármely teremben a pompás selyem és bársony bútorokon körülvéve a művészet számtalan remekével valósággal a kertben a szabadban képzeli magát az ember. Tehát azon az ezer és egy éjszakára emlékeztető tündéries kis palotában d. u. ő felségeik egy hangversenyben gyönyörködtek, melynek végeztével a korona leg. úgynevezett Neues Palaisjába Sanssouci mellett, rándultak, hol egy oly újabb élvezetteljes szemlélet várakozott reájuk mely azt hiszszük nem csak reánk földi halandókra hanem az Isten kegyelméből lett ő felségeikre és maradandó emléket fog hagyni s melyről a berliniek méltán mondhatták volna, hogy ilyet még nem láttak, ha ugyanis részesülhettek volna azon szerencsében, hogy azt szemlélhették volna, csakhogy a bejáratot tüzesfejű sárkányok és tigrisek őrizték gárdisták képében. Mi azon kevés számú halandóhoz tartoztunk akiknek sikerült nem csekély fáradsággal ugyan vizitkártyánk előmutatása és mint a magyar sajtó egyik képviselőjének továbbá egy Fülöp arany öszvérének segélye mellett 3 orosz gárdán keresztül hatolnunk, de minő látványt nyújtott elénk a palota előtti kivilágított tér, azt talán el fogják önök képzelni, ha gyenge tollam leírása után némi fogalmat lesznek képesek maguknak szerezni annak nagyszerűségéről. Mielőtt azonban a leíráshoz fognánk, előre bocsátjuk, miként a porosz koronahgnek ezen úgynevezett olasz kivilágítási mód Olaszországban tetszett meg annyira miként sietett azt jelenleg magas vendégeinek még talán szebb fényben előtüntetni. Képzeljenek maguknak egy körülbelül valamivel nagyobb szabad tért mint Erzsébet terünk Pesten, mely a gyönyörű uj palota előtt terül el, telve pompás virág és zöld szőnyeg pázsittal, a messze távolban körülvéve lombos fáktól fénytengerben úszni. Több mint százezer apró mécses lámpák voltak különböző ízletes alakokban és színnel a földön elhelyezve, mintegy 40000 itt ott roppant nagyságú lampion számtalan füzérben mint megannyi élővirág diszlett ki, a facsoportozatok közül, — a téren ismét különböző pálma és más fák lugasok és más alakzatok tűzgolyók lampionok és más világítási eszközökből összeállítva, — a lombon fák egész tetőig telve, színes mécsesekkel és lampinokkal miként a majdnem nappali fényben, minthogy narancs vagy más mély óhajlati gyümölcsöt termesztő növényzet tűntek fel. E már magában is a tündér mesékben előforduló csedogkertekre emlékeztető kivilágítási díszítést emelé még azután a körben levő márvány oszlopoknak vörösss zöldbengáli tűzzel és a palotáról intézett villany fénynyel, történő fénybe helyezése a magasra emelkedő víz avagy ezeket helyette siló tűzszökőkutak. Habár mindezeket csak ily hiányosan előadva, ezekhez még elképzelik maguknak, hogy a ritka szépségű híres kagyló teremben, egybegyűlt legfelsőbb vendégkoszorút, az eleinte osztrák utóbb orosz néphymnus majd ismét vidám táncdarabokat kitűnően játszó katonai zenét talán hihetővé tesz önök előtt, hogy egy cseppet sem túlozunk, midőn azt állítjuk, miként inkább véltük magunkat az ezer és egy éjszaka legszebb tündérkertjében mint egy potsdami parkban. Szeretnők ezen ünnepély leírását teljesen befejezni s önöket a mai katonai gyakorlatokról értesíteni, de lehetetlen s minthogy a kérlelhetlen gőzmozdonyok nem várnak és nehogy egész tudósításom elkéssen soraimat befejezem azon záradékkal, miként a felségeik és környezetük is ■. A török sorsjegyek aláírása épen most eszközöltetvén, a nagy közönség érdekében cselekszünk, midőn a P. Börsen und Handelsbericht czimű hetilapból átvesszük a következő közleményt: Midőn az úgynevezett „Société imperiale des chemins de fer de la Turquie“ színre hozta a pénzügyi műveletet, a tervrajz sajátságos szövegezése segítségével a közönséggel el akarták hitetni, hogy kamatozó és sorshúzással egybekapcsolt vasúti papírról van szó, és Beuster is oly hévvel védelmezte azokat, mintha az angol bank és Springer úr valóban nem tartana egyebet szem előtt azon kulturhistóriai küldetésnél, hogy a szegény Törökországot vasúttal ajándékozzák meg. Természetes, hogy már azóta ki is építették a vasutakat Törökországban, csakhogy ez azok valódi értékének ötszörösénél is többet volt kénytelen aláírni. Midőn azután a sorsjegyek el voltak helyezve, az álarcz leesett, és a még rövid idő előtt az angol bank kimutatásában mint „vasúti papírok" szereplő török sorsjegyek most vaán „valódi“ török állampapírokká deklaráltattak, melyeknek a vasutakhoz semmi közük, mivel egyedül a török kormány az adós és a fizető. Azóta már valami alkudozás is történt Hirsch báró, az angol bank társa között és a török kormány között, melyek pontokatáit azonban mindeddig homály fedi. A „Société de chemins de fer de la Turquie" is tartott ugyan Párisban közgyűlést, csakhogy nyilvánosságra az ott történtekről sem jutott semmi. Különben is mit gondolnak a sorsjegytulajdonosok azzal, hogy mit végeztek és határoztak ezen urak a török kormánynyal: a török sorsjegyeknek, mint „valódi" török állampapíroknak tulajdonosai csak Törökország urának hosszú életéért esdjenek, a vasutak reájuk nézve csak mellékkérdést képeznek. Miután azonban 700.000 sorsjegy már elhelyeztetett, a még hátralevő 1.200.000 db elhelyezéséhez kell lénni. Miután a német birodalom a bélyegzési kötelezettség által a játékdühnek határt szabott, 400.000 darabbal lesz kénytelen megelégedni. Francziaország ez időben még zárva tartja előttük kapuit, és csak Ausztria lesz oly boldog a török sorsjegyek egész özönében részesülhetni. Nem kevesebb 880,000 dbnál jött Ausztiára és a melléktartományokra. Egy év múlva tehát Ausztria Törökországnak egyik főhitelezője lesz, és valamint meggazdagodtak egykoron Németország és Hollandia az osztrák rentén, úgy éledhetik majd ezután Ausztria a törökök zsírján. Csakhogy az a jelentéktelen különbség forog fenn a kettő közt, hogy Ausztria tűrhető kamatlábbal adta el rentéit, Törökország pedig a legmerészebb pénzügyi operációba fogott, amely csak létezhetik. Elviselhetlen kamatterhet vállal magára, és a magyar-osztrák állampolgárok a játék által reámennek a törökök lépjére. És hogy még az alsóbbrendű néposztályoknak is lehetségessé tétessék ezen kulturhistóriai küldetésben való részvétel, ezen legújabb kibocsátásnál a részletüzlet is meghonosíttatik. Csekély foglalóval lehet tehát azon kedvezményre szert tenni, hogy egy török sorsjegynek két évi részletfizetés által lehet birtokába jutni, amely idő alatt minden húzásban résztvesz. És hogy az egésznek varázsát a tetőfokig emeljék, nem hiányzik egyéb e schlagwortnál: „Isten áldása Hirsch bárónál !“ Ezen szolgálatért természetesen jól meg is kell fizetni a syndikátust, mert míg ez csak 4°/0-ot térit meg, a törökök 12°/0-ot fizetnek, és így az angol bank és társainak nyeresége egyedül a részletüzlet által is jelentékeny lesz. Azonban, Don Quixote szerepét játszanék, ha ma akarnánk a török sorsjegyek ellen a sorompóba lépni. Közönségünk nem szeret gondolkozni, és a játék mindig a legjobb lépvesszőt képezte, melyre rá is ment. Ehez járul még azon magas kamatláb, melyre Törökország magát kötelezte, s mely ellenállhatlan vonzerőt gyakorol. A tömeges részvét tehát kétségen kívül, hisz Alah nagy, és a török sorsjegyek ára még magasabbra is szállhat! Természetesen más kérdés az, várjon minő bölcseségnek köszönhető az, hogy e hatalmas lottójátékot Ausztriában megengedik. Az állam annak idejében, midőn el lehetett reá készülve, hogy gyakran lesz kénytelen kölcsönöket kötni, ünnepélyesen kinyilatkoztatta, hogy díjkölcsönt többé nem fog engedélyezni azon okból, hogy a lakosságnak dolgozni nem szerető részét még inkább ne demorálizálja. Ismételjük: egy nagyon becses szabadalomról eleve lemondtak, mert a népre kártékony hatásúnak tartották. Törökország nekünk közelebb mint saját magunk, mert míg az osztrák sorsjegyet előre kitagadták, addig a törökök óriási lottója zárt ajtókra talál. Tegyük fel most az esetet, hogy Ausztria valutájának rendezése czéljából nagyobb kölcsönt kénytelen kötni, lesz-e azon helyzetben, hogy a közönségnek a török sorsjegyekkel való fájlalja, hogy gyermekeit és unokáit nem taníthatja a mértan elemeire, könyvvitelre, felsőbb számolásra és sok más egyébre, melyekről a szent könyvekben szó sincsen, pedig ezek mind igen szükségesek, ha valaki okszerűen akarja kezelni gazdaságát. Elmondotta még, hogy az öreg Jakab aziránt is kérdezősködik nála, várjon Leonora néne mire tanítja a gyermekeket, és nem-ő küldhetné ő unokáit a sziklaközi iskolába, de amint meghallotta, hogy a kedves néne iskolájában csak katekizmusról és egyházi énekről van szó, lemondott ebbeli szándékáról. „Ha önnek tetszik, végre az öreg Jeromos, elmegyek oda vagy elmegyünk együtt, s meg vagyok róla győződve, hogy az értelmes ember örülni fog, ha önre bízhatja unokái nevelését. Jó módnak, s jól is fogják önt fizetni. Mit gondol?“ Első dolgom volt igent mondani, s mindjárt megegyeztünk, hogy másnap csütörtökön elmegyünk az anabaptistákhoz, s értekezünk velük. Másnap korán reggel az öreg erdőkerülő és én után voltunk az anabaptisták tanyája felé. A fenyvesek közt mentünk, s olyan köd vol , hogy alig láttunk négy lépésre, de amint a nap öt óra felé feljött, a köd elszállott, s gyönyörödhettünk a természet nagyszerűségében. Megállottunk egy pillanatra. Az öreg pipára nyújtott, s vén vadászok módjára, mosolyogva mondá: „Kedves Renand úr, a fiatal emberek ezt a sétát minden nap megtehetnék, mig a szép idő tart; de a lustaság ágyban tartja őket, s igy a legszebb élvezettől fosztják meg magukat. Nézze ezt a gyönyörű napot, mint űzi a ködött s mintha felénk úszna; nézze, mint közeledik, s mint terjeszti sugarait. És oda lent a Sarre mellett még mindig sürü a köd, de egy fél óra múltán a nap mindent elsöpör, s a vidék tiszta lesz mint a szép szoba, látni fogunk mindent, a falvakat, a vizeket, az utakat, négy-öt mértföldnyire . . . Bizony nem okosan teszi, aki ilyenkor egyet fordul ágyában, a hetéslakása után saját számára kibocsájthatja a lotto-kölcsönt ? Feltéve, hogy igen, még akkor sem fogja mentését 80-on fölül elhelyezhetni, míg normális állapotok között a jelen árfolyam mellett akár 100 milliónyi kölcsönt is elhelyezhetett volna pári árfolyamon ! A török sorsjegyek tehát a morális csorbán kívül, meglehet több milliónyi kárt is okoznak Ausztriának. Nem egyébb ez reflexiónál, melyet most adtunk. Nincs gyakorlati értéke, mert nyilván elkésett. Néha azonban még akkor is jó megmondani az igazat, mikor a dolgon már változtatni nem lehet. Mert azáltal, hogy a múltat kellő világba helyezzük, egy jobb jövőnek nyitunk tért. Ami azonban Törökországot illeti, ez mindenesetre lekötelezettje Ausztriának, és még ennél is több lesz akkor, ha vasutai nem mint most a papíron, hanem a valóságban fognak létezni. talán a nagyszerű látványtól és pompás ebédtől áthevülve igen jó hangulatban látszottak lenni az este s vidáman sétált az egész társaság nemcsak a termekben, hanem kint a szabadban is. A szives házigazda a koronaherczeg és nejes felségeik és a többi jelenlevő nagyúri vendégektől el lettek halmozva dicséretekkel és köszönettel a nyújtott felséges élvezetért. gr Maros-Vásárhely sept. 9. Amint eddig elszégyelte magát az önérzetes erdélyi hazafi ha Bethlen Gábor, Bocskai és a Rákócziak honára tekintve látta itt a szolgai meghunyászkodást, a magyarhoz illetlen önbizalmatlanságot, úgy most ha az erdélyi, s főleg a székelyföldi választásokon végig tekint, fölemelheti csüggeteg fejét, mert láthatja, hogy Erdély, mely minden időben a magyar birodalom védvára s vész idején visszavonulási zömtornya volt, ismét kezdi átérteni hivatását, s most midőn alkotmányos szabadságunkat vész fenyegeti, most midőn az erőszak és biófák rémeivel megrendíthetlen nemzetünk életfáját a szó lassú rágása fenyegeti kiszárítással, Erdély ismét erősíti az alkotmány sánczainak megrongált védfalait. Már eddig is 17 lehetőleg 19 ellenzéki képviselőről biztosítva vagyunk, s ha a románok olcsó áru czikké nem váltak volna akkor ma 30—40 re menne az Erdélyből kikerült ellenzéki képviselők száma, s jogosan elmondhatnók, hogy „csak a szászok vannak a jobboldalon.“ A választások zaja mindenütt már elhangzott csak Maros-Vásárhelyt, amely eddig mindig elöljárt hagyták legutoljára azért, hogy az ármány minden fegyvereit összpontosíthassák itten A másodszori összeírásnál hallatlan törvénytiprások követtettek el, 1848 óta mindig választási jogot gyakorolt birtokos polgárok 3—5 segéddel dolgozó iparosok egyszerűen megfosztattak választási joguktól, míg 40 hajdú s mintegy ennyi vasúti hivatalnok — azok közt sok külföldi, ki szót se tud magyarul — lett választónak beírva, a törvényellenesen kihagyott jogosultak száma meghaladja a 300-at, a jogtalanul felvettek száma meghaladja a 200-at. Nem használt semmi reclamatió az elvitázhatlan okmányokkal támogatott baloldali reclamatiók — kettő kivételével— mind elutasitottak, mig a törvényellenesen felvetettek elleni felszólamlásoknak hely nem adatott, itt mindenható censorként egy bukott pálinkafőző Szász Róbert, működött; ő a 80 hajdút és vasútit egyszerű névsoruk beterjesztésére mind bevette míg a polgárok hiába mutatták ki okmányokkal, hogy háztulajdonosok, hogy évek óta több segéddel dolgoznak, hogy 2 400 ft tiszta évi jövedelemmel bírnak, mind ez tekintetbe nem vétetett választási jogát itt csak az tarthatta meg, akinek a nagy censor (ki nem is Vásárhelyi) kegyeskedett megadni darabantjaival. Aztán mondja valaki, hogy mi itt Erdélyben alkotmányos országban törvények uralma alatt élünk; csalódás! nálunk az ököljog és az erőszaknak fénykora tűnt fel, mi oly viszonyok közt félünk, hogy az ázsia kirgisek jobb sorsát méltán irigyelhetjük. E pur si muove, és mégis van kilátásunk az igaz ügy győzelmére, mert Maros-Vásárhely valóságos polgársága közül 25-nél több jobboldali szavazó nem kerül ki; a jobboldalt itt a hajdúk a vasúti hivatalnokok, a financzok, a kir. tábla és Marosszék hivatalnoki kara s néhány csúszómászók fajából való tanár — tehát mind sövények — alkotják, mi elfujhatjuk, hogy „öröködbe uram pogányok jöttének.“ Ezen erőszakoskodásokkal szemben a baloldal méltóságteljesen szervezkedik es; e hó 8-án mondották el az Elba szigeti színkörben jelöltjeink, Orbán Balázs és Lázár Ádám nagyhatású programm beszédeiket roppant közönség előtt, mert a mi lelkes polgárságunk daczára azon elterjesztett rémhírnek, hogy egy kis Berzenczey támadás terveztetik, tömegesen csoportosult egybe meghallgatni elvhű jelöltjeik beszédét. Kovács Áron a vásárhelyi polgárságnak e classikus jellemű vezetője úgy megnyitó mint bezáró beszédében türelem, rend, törvénytiszteletre, az ellenvéleménynek megbecsülésére intő polgártársait: remek szónoklata rendkívüli hatást idézett elő, vonatkozást tett egy sajnos eseményre is, a mely iránt pártunk nevében nyilvánosan sajnálatát és rászólását fejezte ki. Ugyanis a mult hetekben egy csizmadia, ki soha választó s annál kevésbbé volt baloldali felment a polgármesterhez s felhozta, hogy reá négy katonát szállásoltak,ő adót fizet, tehát mivel terhet hordó, adjanak neki választási jogot is. A polgármester visszautasítására elővont egy spárgával összekötözött pisztolyt (melynek meg nem álló kakasát ujjával tartotta) a polgármester felütötte kezét, amikor a pistoly elsülvén a benne volt pikelygomb (azzal volt töltve) a fair