Ellenőr, 1872. szeptember (4. évfolyam, 202-226. szám)

1872-09-15 / 214. szám

Előfizetési árak szám­ért» • • 16 frt. — kr. I Évnegyedre il 6 frt. — kr. Min« . . 10 „ — B I Egy hónapra . I „ 80 . Egyes szám ár» 10 krsjelár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit az közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem visakozunk. Minden értesités a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s­z­nnepre következő napon. A Ia­pót illető reclamátiók Lágrády testvérek irodájába (nádor utcza 6. sz.) intézendő. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két-sss­ztess 14. n. als intézendők. 214 szám. Vasárnap, September 15. 1872. IV. évfolyam. TÁVIRATOK. Pozsony, sept. 14. (Az Ellenőr távira­ta.) A pozsony-nagyszombati vasútvonalon a munkálatok annyira előhaladtak, hogy a megnyitás véglegesen f. évi decz. 15-ére tűzetett ki. — Itt holnap lesz az új állam­­vasúti indóház megnyitása. Prága, sept. 14. (Az Ellenőr távirata.) Thun Leo egy födaralista kongressus eszméjét pendít­vén meg, Rieger valószínűleg feudális körök un­szolására agitálni kezd ez eszme mellett, minthogy nézete szerint ily kongressus megtartására soha sem volt alkalmasabb sdl a jelenleginél. ► Berlin, sept. 14. Vilmos császár Bismarck herczeget bízta meg, hogy feleljen az ermelandi püspök legközelebbi levelére. — Vae tibi! Troppau, sept. 14. Dostal cseh érzületű or­szággyűlési képviselő helyére, ki mandátumáról lemondott, uj választás rendeltetett el. Bécs, sept. 14. Ő felsége ma este innen Bu­dára utazott. London, sept. 14. Génfből tudósítják a „Ti­­mes“-t, hogy az Amerika javára megítélt kártala­nítási összeg túlhaladja a három millió fontot; a döntvényt négy bíró írta alá, míg Cockburn külön ítéletet adott be, melyben Anglia felelősségét csak az Alabama hajóért ismeri el. Bern sept. 14. A békebirák tegnap reggel tér­vén vissza Genfbe, ma utolsó üléseket tartják.­­ A békebirák tiszteletére rendezett banket tegnap folyt itten le. A szövetségi elnök üdvözölvén a birákat kifejezte mennyire megtiszteltetve érzi ma­gát a Swajcz nemcsak az által, hogy a békebiró­­ság székhelyéül kiszemeltetett, hanem egyszers­mind azon felhívás által is, hogy egyik polgárát küldje ama kitűnő férfiak közé, kiknek feladata fontos és szerencsés ujításokat léptetni­­életbe a népjog mezején. Elnök örömmel tételezi fel, hogy e tény és a Swajcz politikai intézményeinek ter­mészete között szoros összeköttetés áll fen. E be­szédre Sclopis gróf, a békebiróság elnöke vála­szolt a Swarcz éltetésével. Konstantinápoly sept. 14 (Az Ellenőr távirata) Djemil pasa Benderben a szultán sajátkezű­leg irt levelét nyújtja át a czárnak — Mahmud volt nagyvezér egy millió forintra menő összeget sik­kasztott el. Bécs, September 14. (Kezdet.) Hitelintézeti részvény 154.75. Magyar földhitelint. 81.75. Angol-magyar 109.75 Angol Ausztriai 318.75. Vagn. hitelrészvény 338.00. Franco magyar 11850. Váltóbank 368.—. Napóleonékor 862.— Államvaspálya 362.—. Lombardok 197.90. Galacziai 255.— Trammway 289.—. Magy. sorsjegy —.—. 1860-as 102.30 1864-es 145.75. Bécs, sept. 14. (Zárlat.) Hitelrészvények, 334.80 Magyar földhitelintézet 128.50 Angol.Magyar —. An­­gol-Ausztria 323.25. Magyar hitelrészvény 150.— Franczia Magyar 103-50. Váltóbank 326—. Napoleon­ 8.70 . Ál­­lamvasut 384... Lombardok 213.60. Galiczia 238 50 Tramm­­rway 344 50. Magyar sorsjegyek 106.25. 1810-ik 104.25 1864-iki 144.25 Magyar jutalomsorsjegy-------Hitelsorsjegy 33 50 Arany 526.. Frankfurt 913 25 Paris hitel 42.25. Jára­dék 66.30. Ezüst 107.65 London 108-75. Török sorsjegyek 326. Bécs, sept. 14. (Hivatalos zárlat.) Magyar föld- Tehermentesitési kötvény 81.75. Salgó-Tarján —.—. Ma­gyar hitel 145.50 .— Magyar záloglevél 88.60. Erdé­li 181. Magyar keleti vasút 133.—. Magyar sorsjegy 105.75 tiszai vasút 257 25 Magyar vasúti kölcsön 106.—. Angol­­magyar 115 75. Franco-magyar b. 113.25 ? Alföld 178.50 Magyar északkeleti v.^166 —. Keleti vasúti elsőbbségi kötv 89.80. Férész pénztári utasv. —.—. Magyar földhite 128.­ Magy. gőzh. előbbségi kötv.—.—. Török sorsjegy Pária, sept. 14. (Kezdet.) 3% járadék 55.40., 41­," járadék 88.65. Censor —. Magyar keleti vasút —. Magyar kölcsön —.—. Olasz járadék 66.50. Amerikai — Allamvasp. r. 802.—. Credit mobilier . Éjszak-nyuga vasp. r. —. Lombard 495.—. 1871-ki kölcsön 85.45.— 1872-ki udvarainak díszítésére, hanem arra kell fektetnünk a fősúlyt, hogy értelmes és munkás ügynökeink legyenek a külföldön, kik a hazai ipar- és kereskedelmet előse­gítik s lendületet adnak a ki- és bevitelnek. Sokkal nagyobb szolgálatot teszünk az országnak, ha az érdekeinkkel szoro­sabb kapcsolatban levő consulsági helyekre szakértő, becsületes szándékú egyéneket alkalmazunk, mintha a pápa mellett vagy a bajor és würtenbergi udvaroknál nagy fizetéssel ellátott, de semmit nem lendítő követeket tartunk. Magyarország termesztő részének pe­dig kiválóan érdekében volna, hogy egész esztendőn át tájékozva legyen a külföldi piac­ok állásáról és hiteles értesüléseket nyerjen az iránt, hogy hol, melyik termény­nek van legjobb kelendősége? Ezt csak úgy érhetjük el, ha hazánk érdekeit szol­gálni képes egyéneket alkalmazunk külö­nösen oly consulsági állomásokra, melyek Magyarországra nézve fontos pozitiók. A­mi a hadügyminisztérium költségveté­sét illeti, mint az előleges értesítésből tud­juk, mintegy hét millióval lesz nagyobb a múlt évben megszavazott összegnél. A folyó évi hadügyi rendes kiadások 83 millióra rúgtak, míg a jövő évi előirányzat 90 mil­liót állapított meg. Nem számítva ide a rendkívüli kiadásokat, melyek az ideihez hasonlólag a jövő évre is 11 millióban van­nak előirányozva. A rendes kiadások eme feltűnő emel­kedése a ruházat és élelem megdrágulása által van ismét okadatolva. Ép úgy mint tavaly. A múlt évben 6 millió emelkedést mutatott a rendes költségvetés s erre is az volt a hadügyminiszter felelete, hogy drága a ruha és az élelem. Az előterjesztendő költ­ségvetésben e két tétel: ruházat és termé­szetbeni élelem 4 millióval van fölebb emel­ve mint a tavalyi költségvetés hasonló két tétele. Mikép lehetséges ez, midőn a lét­szám ugyanaz? arra azonban csak akkor ad­hatunk felvilágosítást, ha a költségvetésnek nemcsak egyes részletei, hanem az egész előttünk fekszik. Pest, September 14. Az országgyűlés véglegesen megalakul­ván és megválasztván bizottságait, a jövő héten megkezdi érdemleges tanácskozásait. Jövő héten kezdik meg a delegátusok is működésüket a közös minisztériumok előterjesztései felett. Ez előterjesztések, mint halljuk, a kö­vetkezőkből állanak: A vöröskönyv ; az 1870-iki zárszáma­dás, az 1871-iki kezelési számadás; végre az 1873-iki költségvetés. A közös külügy és pénzügyminisztéri­um költségvetéséről azt halljuk, hogy míg az első jóval meghaladja a tavaly megsza­vazott összegeket, az utóbbinak tételei na­gyon kevés eltérés mellett hasonlítanak a folyó évre megállapított budget tételei­hez. A külügyminisztérium költségvetésének legjelentékenyebb részét a diplomatiai költ­ségek és a rendelkezési alap képezik. Vár­tuk, — mint halljuk azonban nem telje­sült —­­ hogy az új külügyminiszter nem hódol annyira a régi rendszernek, mely nagy súlyt és tömérdek pénzt fordít oly diplomatiai állomásokra is, melyeknek fön­­állása a mai viszonyok között már semmi reális haszonnal nem jár,s az államra csu­pán régi hagyományokban és üres udvari­assági tekintetekben lelhetik indokukat. Már az utóbbi delegációk tárgyalása alkalmával jön hangoztatva, hogy a né­met egység folytán fölöslegessé vált apró német fejedelmek mellett levő követségi állomások megszüntetése kívánatos volna. Jelen viszonyaink között nem a fejedelmek A nádudvari kerületben pártértekezletet tartott a baloldal, s elhatározta, hogy országgyű­lési megürült képviseletének jelöltje gyanánt Ivánka Imrét szólítja fel. Ezen felszólítás meg is történt egy küldöttség által, melynek Ivánka I­m­r­e kijelenté, hogy a jelöltséget köszönettel el­fogadja, s nézeteinek előadása végett szeptember 15 -én vasárnap fog a választók közt megjelenni. Igen örvendeni fogunk, ha tisztelt barátunk meg­választatása által pártunk legérzékenyebb vesztesé­geinek egyikét a nádudvari kerület baloldali pol­gárai fogják jóvá tenni, kik győzni is fognak bi­zonyára, csak összetartsanak erélyesen, gondolják meg választási joguk érvényesítésének fontosságát komolyan, s szavazzanak tömegesen. A holdmezővásárhelyi polgárok sza­badelvű hazafiságától pedig — kik hasonlag egy új választás előtt fognak állani, — egy másik nagy veszteségünk helyrehozatalát várjuk, s e végre egy­­szerűleg csak arra figyelmeztetjük az ellenzék azon erős várát, melynek neve Hold-Mező-Vásárhely, hogy Mocsáry Lajosnak még nincs helye a jelen­legi országgyűlésen. Remény­jük végre, hogy nem sokáig fogjuk fájlalni Szontagh Pál távollétét sem a magyar képviselőházból, melynek valódi szégyenére válik, hogy nem számíthatja tagjai közé a Patriotismus, a műveltség egy­ik legedzettebb bajnokát. S e re­ményünket táplálja az értesülés, miszerint nem so­kára egy biztos kerület képviselete fog valószí­nűleg üresedésbe jutni. Szerkesztő: Pest, September 14. ^ Az Internationale ezidén Hágában tartotta meg rendes évi congressusát. Az annyira félelmetesnek tartott egyesület leg­kisebb ijjedelembe sem ejtette Hollandia kormányát és a kis ország jól rendezett al­kotmányos viszonyainak védve alatt a vi­lág­boldogítók csoportja bátran tarthatta nyilvános és titkos üléseit. A hágai rendőr­ség csak akkor látta szükségesnek beavat­kozását, ha az ülések elfogadott szokás sze­rint verekedéssel végződtek és a communis­­mus elve, valamint a munkásosztály hirde­tett solidaritása némi practicus bizonyítást nyert az egybegyűlt delegátusok idegen ke­zek által keresett üstökein. Több figyelmet az államhatalom ré­széről a gyűlés bizonyára nem is érdemlett meg. Sohasem tűnt ki oly szemelláthatóan, hogy korunknak ez óriás lidércznyomá­­sa nem egyéb csak a sötétség képzelt réme, mely szétfoszlik, mihelyest nyitvatartott sze­mekkel a nyilvánosság napján nézzük meg. Vagy ötven delegátus került együvé a ki­küldetésnek minden hivatalos jogczime nél­kül kivéve talán az egyet, melyet saját világboldogító eszeveszettségükből merítenek. És az így összeválogatott gyülekezet kép­viselt azután sok országot és több nyelvet, a képviselet oly értelmében, melyet a kiál­lításokra alkalmazunk. „Es muss auch sol­che Käuze geben“ és melyik nemzetnek ne volna egy ritka példánya a világboldogitók fajából. Hanem azért a hágai congressuson megtörtént, hogy­­ szereplők hiányából egy párisi kötélgyártó vitte New York városának képviseletét. A gyűlésnek egész eredménye pusztán azon tapasztalást erősíthette meg, hogy a világboldogítás fölött tanakodni egyike a legkönnyebb és legártatlanabb foglalkozá­soknak. Sőt ha az Internationale vezetői­nek sikerülhet a munkásgyűléseket jövőben is az eddigiekhez hasonlóan rendeztetni, úgy azok méltó helyet fognak elfoglalhatni a legkedveltebb tornászati gyakorlatok között. A­hány világ­boldogító, annyi a különböző rendszer és a kölcsönös térítgetés rendsze­rint az erős és kézzelfogható érvelésnek sajátos módján igyekszik érvényesülni. Európa jövendő socialdemokratikus köz­társaságainak elnökjelöltjei első debütjeik­­ben igen kedvezőtlen fogalmat nyújtanak a népek azon örök békéjéről, melynek lé­tesítésére magukban kiváló hivatást felté­teleznek. Azon lappangó féltékenység és irigy versengés, mely eddig a fiókegyletek és a központi vezérlet között létezett, nyílt ellentétre vezetett a hágai congressuson. A gyűlés egy része élénken tört ki Marx dictaturája ellen, és a londoni főtanács le­tételét kívánta. És minthogy az épületes czivódást a gyakran tartott titkos tanács­kozásokban sem sikerült kiegyenlíteni, az elégületlenek a társulat vezérletét New­ Yorkba szándékoznak áttenni. Talán egy nagy kő fogna a proleta­riátus képviselőinek ez egyptomi kivándor­lása után azok szívéről leesni, kik Európá­nak Berlinben összejött hatalmas Pharao­­jait az Internationale együttes üldözésére törekedtek fölserkenteni. A hágai congres­­susnak egyidejű lefolyása a fejedelmeknek találkozásával legtalálóbb világításul szolgált azon dőre felfogáshoz, mely e két eseményben valami ellenséges apocalypsek harczát ke­reste. A gyűlések képe a legelfogultabb főben is eloszlathatta a babonát, mintha ezen házsártos rajongók egy intése világ­romboló mozgásba hozhatná a munkások millióit. A diplomatákról is fölteszszük, hogy sablonszerű tevékenységük nem aka­dályozza meg őket annak belátásában, miszerint az Internationale teljesen laza és szétmálló szervezetének épen az elnyomó rendszabályok kölcsönöznének nagyobb egy­séget. —A­z 1872-ksi költségvetést, mint a a „P. N.“ hallja, a pénzügyminiszter a képviselő­­ház hétfői ülésében szándékozik bemutatni. Várjon ugyanez ülésben megtarthatja-e a szokásos expo­­sét, minthogy hétfőre tűzetett ki az osztályok, s a delegatió alakulása is. A nevezett lap szerint, te­­kintve a folyó évben előfordult áradásokat, kö­zépszerű termést stb. a kormány előtt a költség­­vetés összeállításánál követendő zsinórmértékül az lebegett, hogy a kiadások, a­mennyit­e csak lehet, ne szaporítassanak. A költségvetés ennek folytán, legnagyobb részben a tavalyi számokat tün­teti fel. — A k­é­p­v­i­s­e­lő­h­á­z IV-ik bíráló bizott­sága a bírálata alá terjesztett választási ügyek t­árgyalásának a következő sorrendjét állította meg : Folyó hó 19-én eshetőleg 20-án tárgyaltatni fog Battha Andor, 20—21én báró Podma­­nitzky Frigyes, 23—24-én gróf Ap­ponyi Albert, 25—26-án Bittó Kálmán és Csil­­lagh László, 26—26-én Vállyi János és Csaba Gyu­la, végül 28-án Majthényi De­zső választási ügye. A tárgyalások a bizottság országházi helyi­ségében tartatnak, s mindig reggeli 8 órakor veendik kezdetöket. Pesti sept. 14-én. Molnár An­tal, a IV-ik bíráló bizottság jegyzője. Pesti dolgok. Ha az a cholera, melyről halljuk, hogy két egymástól távol eső megyénkben vetette meg ágyát, nem jön el Pestre, akkor hálára kötelezi ugyan e lakosságot, de nagyon élhetetlen nyavalyának mutat­ja be magát. Mert annyi bizonyos, hogy sehol sem találhatna rendelkezésére annyi kóranyagot, mint Magyarország fővárosában, hol rekkenő nyári hőség mellett illatoznak a felszaggatott utczák világra jött rétegei­nek miasmaticus rondaságai s posványos folyadékkal fertőzteti meg konyháinkat és asztalainkat az úgynevezett vízvezeték. Le­het, hogy mindez csak kiegészítése azon politikai, pénzügyi és társadalmi romlott­ságnak, melyről oly szép históriákat be­széltek el nem­régiben a jobboldali lapok, de tán még­sem kellene annyira vinni a kormányképességet, hogy ide csábítsák az epemirigyet. Vagy tán Pest nem is érde­mes addig felvirágozására és nevére, míg nem lesz benne pestis? Gyakran olvastuk, hogy most rendőri, majd építészeti vagy más tanulmányo­­zás végett egyik vagy másik hivatalnok indíttatott el az európai nagy városok meg­tekintésére. Hogy ezen urak útiköltségeit — melyek elég tisztességesek szoktak lenni — a közönség fedezze, az rendén van, mi­helyt nem lehet kétség tapasztalataik köz­hasznú eredményéről. De ugyan mi haszon volt eddigelé a közönségre nézve — bármi tekintetben is — azon költséges utazgatá­sokból ? Hiszen azon leg­egyszerűbb dolgokban sem tudnak felmutatni semmi okulást, a­melyekre nézve az erélylyel pá­rosult józan ész is tehetne eleget. Hiszen nálunk a rend, tisztaság, forgalom és biz­tonság ügye ma is úgy áll, mintha soha se utazott volna külföldre, közköltségen, senki, itthoni bajaink észlelésére. Ugyan kérem, volt-e a kérdésbeni te­kintélyek, sz­akférfi­ak, egy szóval, ha­tósági tanulmányozók közül valamelyik Ve­­lenczében, Milánóban, Turinban? S ha volt, ugyan nem látta-e, miként történik ott az építkezés ? Én láttam nem­régiben is, s elmondom ingyen, ámbár saját költségemen jutottam a tapasztaláshoz. A nevezett vá­rosokban — másokról nem is szólva most — a telket, melyen épitni akarnak — el­zárják az utczától tökéletesen, egy deszka falzattal s — gyakran — gyékényzettel is, tetőtől talpig, úgy hogy arról, sem kő, sem por a közönség veszedelmére és boszuságá­­ra le nem hulladozhat. A sétálók nem lát­nak semmit az egész építkezési eljárásból mindaddig mig egy szép reggelen észre nem veszik, hogy a védfalzat eltűnt s egy uj szálloda vagy palota áll előttük készen, mint egy varázslat. Ugyan miért ne lehetne igy építeni Pesten is? Vagy tán nem nye­lünk elég port a nyilt állások járuléka nélkül s annyira igazmondó e lakosság,hogy okvetlenül be kell törni a fejét? Tessék elhinni, hogy a járókelők inkább eltagadják a valót, mintsem a közmondás vérző bizo­nyítékát ambitionálják, s nem szokták meg a Rákos adóját sem annyira, hogy ráadás után sóvárognának. S az a követés ! Ugyan hol láttak a mienkhez hasonlót a tanulmányozás végett utazó városi és miniszteriális urak? Én sokfelé jártam életemben, de mindenütt azt tapasztaltam, hogy a forgalom sza­badságának fentartását fő kötelességei közé számítja minden nagy és kereskedő város hatósága. Pesten egyidejűleg teszik járhatlanokká a központi élénkség paral­lel utczáit, s nem érik be ezeknek előbb az egyik s aztán a mási­k felével, hanem elzárják szélü­ben, hosszában az egészet, he­tekig , mintha csak a circ­u­­­atiót akar­nák megnehezíteni. Hogy az asphaltk­­rozásnál nem tehetnek másként, azt el­ismerem, de miért ne lehetne másként intéz­kedni azon utczákon, melyeken a kövezés egyszerű? (S közbevetőleg legyen mondva azaráczi utczai asphalt már is lyukas és romlásnak indult, pedig m­a nyílt meg először a kocsik előtt.) A­mi végre a vizet illeti: ez egy olyan veszedelem, melylyel szemben ok­vetlenül tegyen valamit a hatóság h­a­­logatás nélkül, míg nyakunkra nem jön valami járványos betegség, mert akkor aztán nehéz lesz felelni a mulasztásról. Kimondom egyébiránt, hogy egy jó vízvezeték létesítésének szem­pontjából én részemről a városi hatóságot felruházandónak vélem a hatalommal, mi­szerint a háziurakat kényszeríthesse a vízcsövek befogadására. Mert az már még­is butaság és botrány, hogy még egy olyan épület is, mint az Almay-ház 60.000 frtnyi jövedelme daczára se vegye igénybe a vízvezetéket. A köztisztaság és átalános egészség ügyére vonatkozó javítások hasz­nálatát kötelezővé kell tenni minden házbirtokosra nézve, s a ki — akár pisz­kos fösvénységből, akár oktalan hanyagság­ból — elmulasztja teljesíteni közérdekű tartozását, annak dolgát — az ő kontójára — végeztesse el a város. Hanem az ilyen eljárás csak úgy lehet jogosult s igy felha­talmazható, ha a lakosság egészséges vizet s nem — mint most — küzhödt folyadékot kap a várostól. Sok egyébről lehetne még szólani, ha­nem elég ezúttal ennyi, azon utolsó figyel­meztetéssel, hogy a tisztasági rend­szabályok szigorú megtartását követelik mind a rendkívüli hőség, mind a cholera felőli hírek. Cs­ernát­on ál­ tal felemlített különböző taglalások minden való­színűség szerint, egyedül azon egyes írók egyéni véleményét képezik, anélkül, hogy azoknak biz­tos hitelt lehetne adni, a­mint már számosak hírei hivatalosan és nem hivatalosan egyenesen csak az illető képzeleti szüleményeinek tulajdonittat­­nak; ezek közé tartozik a „N. Fr. Presse“ is, melynek több czikke közül azon hite is teljesen alaptalannak njiT Ánítiatát, miszerint a három császár találkozása által Anglia teljesen isoláltatik és ha Oroszország Ázsiában terjeszkedni akar, egy európai szárazföldi hatalom sem fogja őt ter­jeszkedésében gátolni. Mielőtt azonban még a különböző vélemé­nyek taglalásába ereszkedném, önök teljes tájé­koztatása végett szükségesnek tartom az utolsó ünnepélyességek leírását adni. Kedden a hadigyakorlat után udvari hang­verseny tartatott, a királyi palota kórtermében majdnem háromszáz meghívott vendég előtt, s azt a legmagasabb vendégekhez méltó nagyszerűség jellemezte. Az uralkodókon és ezek közvetlen kí­séretén kívül jelen voltak: a 4 nagykövet a leg­főbb­­ fő és udvari méltóságok, a miniszterek, a tábornokok és külföldi tisztek, s a többek közt Berlin polgármestere is. A körterem oszlopzata mögött ülőhelyek s az alapzatok előtt vörös sző­­nyeggel gömbölyű bevont asztalok voltak felállít­va mt Jv. Vn‘ 6—8 aranyozott szék vett körül. A terem középén állt a zongora. A hangverseny műso­­rozatát csak ének számok képezék zongora kísé­rettel. Énekeltek: Betz, de Padilla, Wieman és Fricke urak, Artot, Peschka — Leutner és Padil­la asszony mellett. — A 6-ik szám után szünet volt, mely alatt az uralkodók a vendégek közé vegyültek. A hangversenyt sonper követte, mely után 12 óra tájban ez uralkodók s a többi fejedelmi vendégek a társaságtól visszavonultak.­­­ A városház és Berlin egyéb nevezetessé­geinek megszemlélése elmaradt, az osztrák császár s magyar király azonban még szerdán meg akarta látogatni a szertárban rendezett­­ történelmi ki­állítást a művészet és ipar köréből. Tegnap miként már értesitem önöket az ud­vari vadászat elmaradt és e helyett 15 felség, az orosz csár születésnapja ünnepeltetett meg egész csendben családiasan. Az első szerencsekivánó volt Berg orosz tábornok, kivel azután Sándor czár a közel eső Thiergartenbe tett sétakocsizást. Visszaérkezése után nem sokára érkezett Frigyes Károly és Ká­roly hg. nejeik és gyermekeikkel együtt, azután a porosz koronahg. családjával és számos más hg. tábornok, diplomata. 12-kor jöttek szerencseki­­vánataikat elmondani, Ferencz József és Vilmos császár külön hintóban. Ezután az orosz követsé­gi palotában görög szertartás szerint isteni szol­gálat tartatott, melyen a többi jelenlevő magyar személyiségek is részt vettek, ennek végeztével ugyanott (a czár saját palotája és lakása mindenek alatt) mintegy 150-en voltak hivatalosok a villás reggelire, mely mintegy másfél óráig tartott. Délutáni 4 óra tájban Sándor czár viszo­nozta ő felségeiknek a látogatást, s ezúttal ma­gyar ezredesi ruhában jelent meg. E napon Ferencz József ő felségénél tarta­tott meg a fejedelmi családi ebéd, melynek vé­geztével a fejedelmek egymástól elbúcsúztak, a az osztrák-magyar uralkodó nem sokára kíséretével együtt a görlitzi vasúton eltávozott. Bismarck hgnek a városi tanács előtt a csá­szári összejövetelről tett megjegyzései némelyek által kétségbe vonatnak, én azonban azokat fen­­tartom, legalább a szellemet tekintve. Hasonló irányú czikkeket olvashatunk a hivatalos és félhi­vatalos lapokban is, így a többi között a mai „Nordd. Alig. Ztg.“ első vezérczikkében, felem­lítv­én, hogy a három császár találkozás mily tág tért nyit az egyes levelezők phantáziájának, kik hogy csak érdekessé tegyék olvasóik előtt leve­leiket, tetszés szerinti híreket kovácsolnak. Mert azért — úgymond,­­ hogy ha 8 ar egymással békességben élvén, barátságosan össze­­jő, gyaníthatja ugyan mindenki, hogy azok közöl egyiket sem lesz tanácsos megtámadni, meg a má­sik két állam haragját is magára vonhatná, de csak a phantasia szüleménye, midőn némely le­velező ebből azt következteti, hogy a három ál­lam minden külkérdésben egyetért s mindezekben együttesen fog eljárni stb. A helybeli sajtó úgy látszik tudatában an­nak, miként a jelenlevő számos külföldi levelező ellenében az éji zene alkalmával felmerült számos szerencsétlenséget nem lehet teljesen agyonhall­gatni, jelenleg meglehetős híven közli a sérültek és halottak számát, mely egy egész lajstromot tesz ki, s a legtöbb lap már reggeli számában hason értelemben hibáztatja a rendőrséget, miként ezt én tegnapi levelemben tettem. y. r. — Az ország. 1848/9-iki­ honvédegyleti köz­ponti választmánya folyó évi September hó 16-án délutáni 4 órakor, Pest megye háza kisebb te­remében gyűlést tart, melyre a központi bizot­­mány tagjai ezennel meghivatnak. Berlin, szept. 12. (Saját levelezőnktől.) Az osztrák-magyar uralkodó tegnap este 8 órakor, az orosz czár Vilmos császárral együtt ma reggel 7 órakor távoztak el Berlinből s igy a nagy eseménynek vége. A három császár találkozása alatt felmerült kérdések, tanácskozások és netaláni megállapodá­sokról, noha az utóbbiak hivatalosan teljesen el­tagadtalak, csak ezután hónapok, meglehet évek múlva fogunk értesülni,­­ az egyes levelezők ál­lühnel Ignácz főjegyző. — A kir. révhivatalok újjá­szer­vezése. A kir. tengerészeti hatóság Fiuméban egy rendeletet bocsátott közre a kir. révhivatalok újjászervezése tárgyában. E szerint fiumei és zenggi rév- és tengeri egészségügyi kir. központi hivatalok, a martinschizzai, buccarii, és portorói rév- és tengeri egészségügyi kir. kiküldöttségek, a selezei, novii, portoteploi, st. giorgioi, sablana­­czi és carlopagoi réz- és tengeri egészségügyi kir. ügynökségek, és végre a magyar horvát tenger­parton létező összes tengeri egészségügyi kiren­deltségek feloszlattalak. Királyi révhivatalok ál­líttatnak fel: Fiuméban, Buccariban, Portoréban, Selczén, Zenggen, Jablanaczon és Carlopagon. Minden egyes kir. révhivatal alatt egy tengeré­szeti kerület áll. Az egyes tengerészeti kerületeken belől, a­mennyire azt a helyi érdekek megkívánják, alke­­rületek fognak felállíttatni, melyek mindegyike egy-egy kirendeltségre fogja kiterjeszteni hatás­körét. Az összes révhivatalok közvetlenül a fiumei kir. tengerészeti hatóság alatt állanak A királyi tengerészeti hatóság egy másik rendeletével egyez,

Next