Ellenőr, 1872. szeptember (4. évfolyam, 202-226. szám)

1872-09-21 / 219. szám

Előfizetési árak Egész évre • S 20 firt. — kr. I Évnegyedre ' ' 5 frt. — kr. Félévre ! 1 . 10 „ — n | Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Peeten, nádor-utcza 0. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 219. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn a ünnepre követk­ző napon. Szombat, September 21. 1872 A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza, 0. szám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két­ sas utcza 14. sz. ara intézendők. A * „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre......................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két­ sas utcza 14. sz.) S­zázal­ék a könyvárusi utón történtm­eg rendeletek után az „Ellenőr“ részére nem adatik. Kérjük a közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg ezeknek megújí­tását minél korábban tenni meg, nehogy n­ap vételében fenakadást vagy késedelmet tapasztaljon. TÁVIRATOK, Maros-Vásárhely, sept. 20 (Az Ellenőr távirata) Tegnap este a polgárság köve­teink tiszteletére nagyszerű fáklyászenét rendezett, kik 8000-nyi tömegnek beszéltek a tanácsház erkélyéről nagy lelkesedés közt. Mehádia sept. 20 (Az Ellenőr távirata) A magyar természetvizsgálók jövő évi gyül­­helyéül Győr városa fogadtatott el. Elnökök Viczay főispán és Abt Ernő, alelnökök Xán­­tus és Kátay. Stokholm sept. 20. A régens főherczeg ma második Oskar néven Svédország királyául proklamáltatott, s erre megesküdött az al­kotmányra, majd pedig a legfőbb államhiva­talnokok és államtisztviselők esküjét fogadta. — Az elhunyt király holt teteme ide fog hozatni. London sept. 20. Bismark herczeg neje Torquaiba érkezett s magát a herczeget szintén ide várják. Köln sept. 20. Az ókatholikusok kongressusa ma nyílt meg itten mintegy 300 amerikai ás Eu­rópa minden országából jövő küldöttek jelenlé­tében. LEGÚJABB POSTA About Edmond elfogatásának okáról a „XIX Siécle“ ezeket írja legközelebb: About el­­gatott azon czikkéért, mely 1871 október havá­ban jelent meg Elsassról a párisi sajtóban. Saverne­­ből vasúton Strassburgba szállítva, ott a törvény­szék melletti börtönbe záratott s mindjárt ki is hallgatatott; múlt hétfőn másodízben jelent meg kihallgatásra. Az első kihallgatás után legott szabad volt ügyvédjét fogadnia,­­hétfőn pedig ne­jének és néhány barátjának is meg lön engedve hogy meglátogassák.­­ Ami a dolog kimenetelét illeti, az illető lap úgy vélekedik, hogy vagy föl­menti őt a német bíróság, vagy pedig haditör­vényszék elé fog állíttatni. Michelet jeles franczia történész néhány nap­­ óta veszélyesen beteg s barátai aggódnak élete miatt. Marx Károly eme levelet intézte a „D. News­* szerkesztőjéhez. — Uram, Hágából visz­­szatérvén, úgy találom, hogy az ön lapja azt tu­lajdonítja nekem, miszerint én az Internatinále nagytanácsát Új-Yorkba áthelyezni iparkodom. Kérem, kijelenteni lapjában, hogy én mindenkor a Londonban maradás mellett voltam s vagyok ma is. Hónapokkal ezelőtt közöltem mind londoni barátaimmal, mind feleinkkel a kontinensen, azon szilárd elhatározásomat, hogy nem maradok a nagytanács vagy bármely adminisztratív testület tagja, minthogy tudományos elfoglaltatásom ezt meg nem engedi. Mi a sajtó elferdíte­­ híreit a hágai kongressus lefolyásáról illeti, ezeket rövid időn megczáfolja a kongressus­­könyveinek nyil­vánosságra hozatala. — Fogadja stb. Marx Károly. NEMZETI SZÍNHÁZ sept. 21. “Norma“. FÜRST-féle SZÍNHÁZ sept. 21„Szép Helena.“ Ghyczy nyilatkozatáról. in. Elmondtam észrevételeimet azon pon­tokra, melyeket illetőleg Ghyczy nyilat­kozata és a baloldal programmja közt nézetkülönbség észlelhető, s kijelentettem meggyőződésemet, miszerint a főkérdésre — a magyar hadsereg létesítésére — vo­natkozólag fenáll az egyetértés, s hogy a vélemények csak másodrangú kérdések­ben, illetőleg csak olyan eshetőségek irányában ágaznak el, melyekkel szemben hasznos lehet ugyan a vélemény­súrlódás jó előre is, de nem szükséges, mert nem sürgetés s tán nem is volna kívánatos a megállapodás mindaddig, a­míg a hadsereg közösségének megszüntetése iránti l­é­­nyeges feladat megoldásához nem járul egyéb, mint jámbor óhajtásaink egyhangú­sága. Hátra van még, hogy elmondjam né­zetemet Ghyczy nyilatkozatának többi pont­­jairól És ez már könnyű dolog, mert beérhet­ném a kijelentéssel is, miszerint kész va­gyok aláírni körülbelül mindazt, a­mi a külügyre, pénzügyre és kereskedelmi állá­sunkra vonatkozólag előadott. Én is elismerem, a külügyi politi­ka közösségét s így én sem szólok a külügyi közös minisztérium fennállása el­len, csak teljesítl­essék mindaz,a­mit Ghy­czy Kálmán megtör­ténendőnek óhajt a végre, hogy Magyarország ne álljon a világ előtt úgy, mint Austria függe- l­é­k­e. S hogy megtörténhessék „valamely ün­nepélyes módon az egész világ színe előtt, a mi eddig csak implicite, homályba burkolva és csupán elvileg van kimondva“ Magyarország államiságának elismer­tetése : bátor vagyok egy indítványt tenni s ezt gróf Andrássy Gyula figyelmébe aján­lani. Midőn ő felségét képviselni nyer va­laki állást — akár mint nagykövet akár mint konzul, legyen két megbízó levele, az egyiket mint Magyarország kirá­lya a másikat mint Austria császára írván alá közös fejedelmünk. Ezzel tán teljesítve is volna Ghyczy óhajtása, miszerint ki­mondatnék, „hogy az osztrák császári czím Magyarországra nem vonatkozik.“ A pénzügyi függetlenség ér­telme szerintem sem más min­t az, hogy önálló bankrendszerünk legyen és államadósságunkat elkülöníthessük, mihelyt pénzünk lesz rá. Csak nem kell feledni, hogy a­mig közös had­seregünk van s ennek költségeit a dele­­g­á­t­­­ó­k szavazzák meg, addig a fenebbi értelmezésnél valamicskével több is kell pénzügyi függetlenségünk valóságához. Kereskedelmi lekötöttségünkről nem igen tetszetős ugyan a kép, melyet Ghyczy K. rajzolt, de élethű­ s én ré­szemről nem állítom, hogy segíteni tudnék a bajon. Hogy kénytelen vagyunk a szer­ződést Ausztriával megújítani s közgazdá­­szatunkat az ő kényelme szerint rendezni, azt hinnem kell, mert szakemberek mond­ják s én nem értek hozzá, de nem szere­tem, akárki mondja. Ezen őszinte észrevételeim után szólani akartam még a Ghyczy nyilatkozatának azon részeiről is, melyek az ország hely­zetét jellemzik s az 1867-ki alkotmány működésére vonatkoznak. Minthogy azonban Mocsáry Lajos t. barátom főleg azon részekkel foglalkozik közlendő czikkeiben, nem ismétlem azt ma a­mit ő jobban fog elmondani holnap, körülbelül saját néze­teim tolmácsa gyanánt is. Összevonva tehát azoknak értelmét, a­miket megírtam,: következtetésem belőle az, hogy Ghyczy Kálmán s a baloldal ugyanazon egy állásponton vannak most is. S erre az előadottak p­o­z­i­t­í­v bizonyí­­tékain kívül megvan azon negatív bizo­nyíték is, melyet a jobboldal szolgál­tatott, midőn Ghyczy Kálmán nyilatko­zatára elnémult hidegen, ámbár hetek, ha­vak és évek óta kiabálta, mennyire élet­szükség nemzetünkre nézve a pártok új alakulása. Nem szándékom ezen épületes tapasztalásról most szólani — lesz rá idő máskor alkalmilag — hanem, hogy a jobb­oldal természetének ezen fogása iránt is tisztába jött az ország: azon örvendek. Az álláspont lényeges egységének ér­zete mellett azonban kétségtelen az is, hogy Ghyczy Kálmán nézetei közt van­nak olyanok is, melyekre vonatkozólag pár­tunkban eddig más felfogás volt, de a­melyeket válság okaivá tenni senki sem akar közülünk. S hogy nem akar, azt bebizonyította a baloldali kör September 7-iki isme­retes határozata s az ezzel összefüggésben álló tények. A párt fentartotta álláspontját, de ki­jelenti, hogy nem zárkózik el tárgyalás alá venni Ghyczy Kálmán eltérő nézeteit is, mihelyt ezekre nézve a jobboldalról is történik közeledés. Mindenki tudja, hogy az ilyen megállapodás nem szokott létesül­ni előleges értekezések nélkül soha és se­hol. Hanem azért a jobboldali sajtó még­sem lehetett el azon idétlen ötlete nélkül, mely szerint Ghyczy Kálmánt meglepte a baloldali kör sértő határozata. Legye­n megnyugodva az a sajtó: Ghyczy K. is­merte azon határozatot előre, s hogy nem tartotta sértőnek, arra elég bizonyság, hogy elnökünk maradt, s hogy a 48-as párt felhívására adandó válasz iránt e­l­n­ö­k­s­é­­g­e alatt és nyilatkozata után állapodott meg az értekezlet. A ki ezen tények kap­csolatát nem érti, az nem bir tiszta foga­lommal a helyzetről s igy aztán exage­­r­á­l­j­a a pártunkbeli nézetkülönbségek ter­mészetét. Ghyczy nyilatkozatának hatása tartós lesz, de nem idéz elő fustot. Mű­ködni fog az folytonosan az elmékben és szívekben, de gyakorlati eredménye csak akkor lesz látható, midőn hallani fogja az ország, hogy gróf L­ó­n­y­a­y Menyhért nem kormányelnök többé. És most legyen szabad megmondanom azon lépést, melyről e czikksorozat első számában szólottam, s pártunk részéről megteendőnek tartok. Én többször megmondottam, hogy koa­­litiót óhajtok, s hogy óhajtom ezt a Lónyay-minisztérium ellenében, melynek té­tele nélkül - s ez erős meggyőződésem - Ghyczy Kálmán sem tartotta volna szük­ségesnek aggodalmainak fusiora intő nyi­latkozatát. Óhajtva a coalitiot, gondolkoztam en­nek lehetőségeiről, s ismét azt találtam út­jában, a­mit pártunk fő akadályának tar­tok az előmetetben mindig. Ettől kell te­hát szabadulni, ha nézetem (melyet senki­vel se közlöttem e perczig)nem téves. Bár­­mi legyen sorsa, itt következik. Van — igenis—ellenzéki hitvallásunk értelmezésében egy olyan pont, melyet elejteni nem csak lehet, de — né­zetem szerint — kell is. Elejthetni pedig ezt annyival inkább, mert elveinket — érvé­nyesülésükre törekvő jogosultságuk teljes­ségében — fentarthatjuk nélküle is; s mert felette nem is volt pártértekezlet soha, s így párthatározat még kevésbé. Ezen elejthető pont nem más, mint a fogalom és feltevés, miszerint pár­tunk nem léphet kormányra a jelenlegi alapon, kivéve, ha fejedelmi előleges fel­hatalmazást nyer olyan törvényjavaslatok előterjesztésére, melyek által az 1867-iki 12-ik törvényczikkelyt programmunkhoz ké­pest lehetne módosíttatni. Szerintem ez egy nagy tévedés, melyet el kell oszlatni okvetlenül, határozottan, halogatás nélkül, ha csak megörökíteni nem akarjuk a kormányképesség egyedáruságát egy olyan consortium részére, mely bizonyára nem vonakodnék minisztériumot alkotni a kívánságunk sze­rint létrejöhető alapon sem. Mi az 1867-iki törvényeket nem sza­vaztuk meg, de elismertük kötelező erejü­ket, teljesítjük irányában tartozásainkat részesülünk terheinek viselésében s élvezzük vegyes gyümölcseit. Mi ezen törvények alatt nem vonakodunk a község, város és megye ügyeinek vezetésében tevékenyek lenni; választunk képviselőket az ország­gyűlésre s elfogadjuk a képviselőséget, ha megválasztatunk. Egyszóval használunk minden jogot s teljesítünk minden köteles­séget, csak épen attól zárjuk el ma­gunkat, a­mi által legtöbbet tehetnénk a közérdekben és nemzetünk javára, a kor­mányra jutás lehetőségétől. Én ezt — engedelemmel legyen mondva — absurdumnak tartanám még akkor is, ha nem tudnám, hogy Angliában senki sem mond le elveiről az által, hogy egy coalitonális kormány tagja lesz. Palmerston nagyon bellico­­sus ember volt s hallani sem akart a tit­kos szavazásról, de azért egyik miniszter­­társa quacker, egy másik pedig a ballot bajnoka volt. Szerintem pártunknak ki kellene mondani­a egy vagy más modorban, — hogy Magyarország önkormányzati jogainak teljes érvényesülése nélkül nemzetünk nem lesz elégedett soha, de az alkotmány határai közt működő ellenzék vállalkozha­­tik a kormányzásra ama jogok érvényesít­­hetésének alkalmas ideje előtt is, mihelyt irányában a képviselőház többségének ér­zelme ő felségének bizalma nyilatkoznék, a köziazgatás és államgazdálkodás nagy czéljainak sürgetés szempontjából. Ha kimondatik, azonnal véget ér a miniszterium­ ingyenélők pártjának kor­­mányképességi monopóliuma. Már­pedig ideje, hogy vége legyen az üzérkedő csapat azon kényelmes tanának, miszerint a kormányra nem is léphetnek mások mint concessiókat osztogató uraik. Pártunk vezértagjai ne tagadják el soha, sehol s legkevésbé a király előtt, hogy mit tartanak szükségesnek s előbb vagy utóbb, de okvetlenül létesítendőnek a haza és trónus egyesült érdekében, de nyilvánitják készségüket a hatalom felelős kezelésére addig is, míg amaz életkér­dések megoldására fejedelmi megbízást nyerhetnének. Egy országnak érdekei sokfélék, mind fokozati mind alkalmi szempontból. Abból, hogy a legfőbbek kielégítésére nem le­het tenni ma semmit, nem következik, hogy tétlenül kell maradni azon alsób­bak előtt is, melyekre nézve eljött az idő sokat és jót tehetni. S nagyon furcsa volna, ha kormányzati privilégiumot biztosítanánk azoknak, kik az ország életérdekeit meg­tagadják, az alsóbbakat pedig elismerik ugyan, de megrontják. Mondjuk ki, hogy a jelen alapon is fogna kormányozni pártunk, mert nem tartva bár azt kielégítőnek, ezen alapot is javulhatónak, törvényesnek és kötelezőnek ismerte el a vele járó jogok élvezete s az abból folyó kötelességek teljesítése által. •Bt^mSSSSm­sMZUZl­: m 1867-ben — a koronázás előtt — írtam, sa Magyar Ujság­hoz intézve) a kö­vetkező sorokat: „A közösügyi munkálat nemsokára törvén­­­nyá válik, akár mennyit beszélünk és írunk is kétségtelen veszélyeiről. Mert hát úgy hozta ezt magával azon gyönyörűséges logica, mely a je­len majoritás legfőbb ékessége gyanánt isme­­retes. Elég az hozzá, hogy a­mit nem reményi­­tünk, törvény gyanánt fog uralkodni felettünk rö­vid időn. S a törvénynek, mit országgyűlésünk szab reánk, engedelmeskedni kell, ha nem tisztel­jük is azt. Más szóval, egy uj helyzet álland előttünk s ezt a helyzetet javítani lesz a feladat mindazok előtt, kik vele elégedetlenek. Igen de a javításra csak úgy lehet remény, ha elfoglaljuk a tért, mit enged s nem tölt­jük az időtt, sápitozással a felet mit elvesz­tünk. Vagyis nem kárhoztatjuk magunkat a nega­­tív tehetlenségére még akkor is, midőn lehet tenni valamicskét a nemzeti erő fejleszté­sére. Nekem részemről nem kell az impotentia politikája. Hagyjuk ezt a pápának , mi ne ismer­jük el soha, hogy non possumus. Tegyünk a mi jót lehet, mindig, bármi szomorítólag kevés és idétlen alakban engedtessék is meg­valósí­tása . “ Ez nézetem most is, sőt most inkább mint valaha, mert ha ezt a k­o­r­m­á­ny­­fegyedáruságok biztosítjuk a jelenleg uralkodó gazdálkodás embereinek részére, Magyarországot nem kell féltenünk sem tatártól, sem némettől — elpusztul ez ma­gától is. Én kimondtam az eszmét. Gondolkod­jék felette a párt. Ha tetszik, szólhatok róla máskor is. Ha nem tetszik — ni e­n pari on­s plus. Csernátony. — A baloldali kör szombaton f. hó 21-én délután öt órakor értekezletet tart. — Az osztályok ma ülést tartottak. Tárgyalás alatt a közelebbi napokban beadott tör­vényjavaslatok valának, név szerint: a Ludovica akadémiára, a világkiállítás költségeire, a honvéd­zászlóaljak szaporítására, a Montenegro fejedelmé­vel kötött posta­szerződésre, a Portugáliával kötött kereskedelmi szerződésre és a hajóépítésre és fel­szerelésre szükséges tárgyak vámmentes behozata­lára vonatkozó törvényjavaslatok.­­ Az erdélyi kir. biztosság fel­­oszlása tárgyában a belügyminiszer egy közren­deletért intézet valamennyi törvényhatósághoz, mely a következőleg hangzik: O cs. és apostoli kir. Felségének f. évi aug. 25-én kelt legfelsőbb elhatározása alapján, az er­délyi kir. biztosság működése f. évi sept. hó vé­gével megszűnik.— Erről a hatóságot tudomás végett oly megjegyzéssel értesítem, hogy mindazon ügyek, melyek az 1869 évi apr. 16-án 1362 el­nöki sz. alatt kelt itteni rendelet szerint, a kir. biztosság hatáskörébe tartoztak, f. évi oct. 1-től­ kezdve közvetlenül az illetékes magyar kir. minis­­terium által fognak elláttatni. Budán 1872 és sept. 14-én Tóth V­i­l­m­o­s. Pest, September 20. Ha Kerkapoly pénzügyminiszter exposé­­ját átolvassuk, többi közt az a kérdés is fölmerül előttünk: mi lett abból a 30 mil­lió kölcsönből, mely az 1871. XLV.-ik tör­vény által fölvétetett? A pénzügyminiszter előterjesztésében az áll, hogy e kölcsönből 1872 év végén fenmaradandó készlet csak 7 millió. Hát hol van a többi ? Tudjuk, hogy e kölcsön „meghatá­rozott“ czélokra, a törvényhozás által előre megállapított beruházások és építke­zések folytatására és befejezésére lön felvéve. « Ily meghatározott építkezések és be­ruházások voltak: a fiumei kikötő; a Ká­roly­város-fiumei vasútvonal; a fiumei pá­lyaudvar; a Salgótarján-ruttkai, a hatvan­szolnoki és a zólyom-beszterczebányai vas­útvonalak ; a budapesti összekötő vasút; a kincstári uradalmak érdekében építendő mellék­vasutak; a gömöri iparvasutak és végül a forgalmi eszközök szaporítása. Ezek azon építkezések és beruházások, melyeknek eszközlését múlhatatlanul szük­ségesnek tartotta a kormány s melyeknek fedezésére az 1872-ik évre 32.753.459 ftot szavazott meg az országgyűlés. Minthogy azonban sem az állam ren­des bevételei, sem az első vasúti kölcsön még meglévő maradékai nem voltak ele­gendők arra, hogy azokból ez összeg fedez­tessék, az országgyűlés beleegyezett a 30 milliós kölcsönnek fölvételébe, ki lett azon­ban mondva, hogy e kölcsön csupán csak a fönt megnevezett beruházások megtételére és a nevezett építkezések folytatására és be­fejezésére lesz fordítandó. Az 1872. VII-ik, vagyis államköltség­vetési törvény 4. §-ában fel is hatalmazta­tok a minisztérium, hogy az „említet c célokra“ a 30 milliós kölcsönből 18.083.399 stot folyóvá tehet. A fönt említett építkezések és beruhá­zások 1872-ki szükséglete mint már említők, kerek számban 33 m­illiót tett, és mint­hogy az első vasúti kölcsönből 1871 végé­vel még 15 millió állott rendelkezésre, a 30 milliós kölcsönből engedélyezett 18 mil­lióval ez épen elegendőnek mutatkozott az említett építkezések és beruházások 1872- ik évi szükségletének teljes fedezésére. Kerkapoly pénzügyminiszter előterjesz­téséből azonban meglepetve látjuk, hogy­­ez előirányzott építkezések és beruházások nem teljesítettek és az azokra megszava­zott hitel nem használtatott fel. így : A fiumei kikötő építésére megszavaz­tatott 2.500,000 frt. Csak fele használta­tott fel, vagyis 1.250,000 frt hitelmarad­­ványkép átmegy a jövő évre. A károlyváros fiumei vonal építésére megszavaztatott 10.000,000 frt. Ebből fel­használtatott 3.400,000 frt s így 6.600,000 frt hitelmaradvány. A károlyvárosi és fiumei pályaudvar építésére megszavaztatott 1.500,000 frt. Felhasználtatott belőle 140.000 frt és igy 1.360.000 frt hitelmaradvány. A salgótarján-ruttkai vonal építésére megszavaztatott 7.296.151 frt. Ebből fel­használtatott 4.137.728 frt, és igy 3.158,423 frt hitelmaradvány. A hatvan-szolnoki vonal építésére meg­szavaztatott 3.089,570 frt. Ebből felhasz­náltatott 1.068,431 frt és igy 2.021,099 ft hitelmaradvány. A zólyom beszterczebányai vonal épí­tésére megszavaztatott 450,000 frt. Ebből felhasználtatott 340,000 frt és igy hitelma­radvány 110,000 frt. A budapesti összekötő vasút építésére megszavaztatott 1.500,000 frt. Ebből fel­használtatott 500,000 frt és igy hitelma­radvány 1.000,000 frt. A gömöri iparvasutak építésére az or­szágos jövedelemből megszavaztatott 1 millió frt. Ebből nem használtatott fel semmi és így az egész összeg hitelmarad­vány. A kincstári uradalmak érdekében épí­tendő mellék­vasutakra megszavaztatott 2.351.141 frt. Ebből felhasználtatott 551.141 frt és igy 1.800.000 frt hitelma­radvány. Forgalmi eszközök beszerzésére az ál­lamvasutaknál megszavaztatott 3.065.977 frt. Ebből felhasználtatott 2.099.004 frt és így 966.993 frt hitelmaradvány. A hitelmaradvány tehát az imént fel­sorolt pontok alatt összesen tesz 19.266.515 forintot. Ebből minden józan halandó azt az egyszerű következtetést vonja, hogy miu­tán az­­előírt építkezések és beruházások nem teljesí­tettek, vagyis miután az épít­kezésekre és beruházásokra megszavazott összegek föl nem használtattak, azok az állam rendelkezésére készlet gyanánt álla­nak még ma is. 33 millió volt az általunk elősorolt építkezésekre megszavazva, s miután ebből csak 14 millió használtatott fel, tehát nem is egészen annyi, mint amennyit az első vasúti kölcsön maradványa kitett, nagyon természetesen, azt kell hinnünk, hogy a 30 milliós kölcsönből engedélyezett 18 mil­lió, melyre szükség ezen építkezésekre nem volt, érintetlenül áll még ma is. Kerkapoly expozéjából azonban azt látjuk,hogy 18 milliónak már hűlt helye. Nem teljesítettek ugyan az építkezések, melyek­re a 18 millió egyedül és határozottan szánva volt, hanem azért a 18 millió szé­pen elpárolgott. Ezt olvastuk ki Kerkapoly exposéjából, midőn az átruházásokról szól­va azt mondja, hogy ő e részben a lebegő adósságra volt utalva. Engedelmet kérünk, ezen kiadásokra nézve, nem volt a lebegő adóssága utalva. Ezen kiadásokra 18 millió kész­pénz utalványoztatok a 30 milliós kölcsönből. S minthogy ezen kiadások nem teljesítet­tek, annak a 18 millió készpénznek, meg kell lenni az állam pénztárában ma is. Mert az a kölcsön, melyből a 18 millió utalvá­nyoztatok, „határozott“ czélra volt föl­­véve, vagyis a fönebb említett építkezések folytatására és befejezésére. Ha a 18 millió nem áll jelenleg is készlet gyanánt az állam rendelkezésére, é­s ezen az előterjesztés után kétkedni sem­ lehet — akkor annak a 18 milliónak egy krajcrárja sem fordítatott azon czélra, melyre az rendelve volt. És most teljesen igazolva van abbeli állításunk, melyet ki­fejeztünk akkor, midőn e kölcsön fölvételé­ről volt szó, hogy tudniillik e kölcsön nem hasznos beruházásokra, hanem holmi kor­­tes és már egyéb improduktív czélokra kell a kormánynak. C­sávo­lsz­ky Laj­os, IV. évfolyam.

Next