Ellenőr, 1872. szeptember (4. évfolyam, 202-226. szám)
1872-09-21 / 219. szám
Előfizetési árak Egész évre • S 20 firt. — kr. I Évnegyedre ' ' 5 frt. — kr. Félévre ! 1 . 10 „ — n | Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Peeten, nádor-utcza 0. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 219. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn a ünnepre követkző napon. Szombat, September 21. 1872 A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pesten, nádor-utcza, 0. szám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sas utcza 14. sz. ara intézendők. A * „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre......................10 „ — „ évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra .... 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két sas utcza 14. sz.) Százalék a könyvárusi utón történtmeg rendeletek után az „Ellenőr“ részére nem adatik. Kérjük a közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg ezeknek megújítását minél korábban tenni meg, nehogy nap vételében fenakadást vagy késedelmet tapasztaljon. TÁVIRATOK, Maros-Vásárhely, sept. 20 (Az Ellenőr távirata) Tegnap este a polgárság követeink tiszteletére nagyszerű fáklyászenét rendezett, kik 8000-nyi tömegnek beszéltek a tanácsház erkélyéről nagy lelkesedés közt. Mehádia sept. 20 (Az Ellenőr távirata) A magyar természetvizsgálók jövő évi gyülhelyéül Győr városa fogadtatott el. Elnökök Viczay főispán és Abt Ernő, alelnökök Xántus és Kátay. Stokholm sept. 20. A régens főherczeg ma második Oskar néven Svédország királyául proklamáltatott, s erre megesküdött az alkotmányra, majd pedig a legfőbb államhivatalnokok és államtisztviselők esküjét fogadta. — Az elhunyt király holt teteme ide fog hozatni. London sept. 20. Bismark herczeg neje Torquaiba érkezett s magát a herczeget szintén ide várják. Köln sept. 20. Az ókatholikusok kongressusa ma nyílt meg itten mintegy 300 amerikai ás Európa minden országából jövő küldöttek jelenlétében. LEGÚJABB POSTA About Edmond elfogatásának okáról a „XIX Siécle“ ezeket írja legközelebb: About elgatott azon czikkéért, mely 1871 október havában jelent meg Elsassról a párisi sajtóban. Saverneből vasúton Strassburgba szállítva, ott a törvényszék melletti börtönbe záratott s mindjárt ki is hallgatatott; múlt hétfőn másodízben jelent meg kihallgatásra. Az első kihallgatás után legott szabad volt ügyvédjét fogadnia,hétfőn pedig nejének és néhány barátjának is meg lön engedve hogy meglátogassák. Ami a dolog kimenetelét illeti, az illető lap úgy vélekedik, hogy vagy fölmenti őt a német bíróság, vagy pedig haditörvényszék elé fog állíttatni. Michelet jeles franczia történész néhány nap óta veszélyesen beteg s barátai aggódnak élete miatt. Marx Károly eme levelet intézte a „D. News* szerkesztőjéhez. — Uram, Hágából viszszatérvén, úgy találom, hogy az ön lapja azt tulajdonítja nekem, miszerint én az Internatinále nagytanácsát Új-Yorkba áthelyezni iparkodom. Kérem, kijelenteni lapjában, hogy én mindenkor a Londonban maradás mellett voltam s vagyok ma is. Hónapokkal ezelőtt közöltem mind londoni barátaimmal, mind feleinkkel a kontinensen, azon szilárd elhatározásomat, hogy nem maradok a nagytanács vagy bármely adminisztratív testület tagja, minthogy tudományos elfoglaltatásom ezt meg nem engedi. Mi a sajtó elferdíte híreit a hágai kongressus lefolyásáról illeti, ezeket rövid időn megczáfolja a kongressuskönyveinek nyilvánosságra hozatala. — Fogadja stb. Marx Károly. NEMZETI SZÍNHÁZ sept. 21. “Norma“. FÜRST-féle SZÍNHÁZ sept. 21„Szép Helena.“ Ghyczy nyilatkozatáról. in. Elmondtam észrevételeimet azon pontokra, melyeket illetőleg Ghyczy nyilatkozata és a baloldal programmja közt nézetkülönbség észlelhető, s kijelentettem meggyőződésemet, miszerint a főkérdésre — a magyar hadsereg létesítésére — vonatkozólag fenáll az egyetértés, s hogy a vélemények csak másodrangú kérdésekben, illetőleg csak olyan eshetőségek irányában ágaznak el, melyekkel szemben hasznos lehet ugyan a véleménysúrlódás jó előre is, de nem szükséges, mert nem sürgetés s tán nem is volna kívánatos a megállapodás mindaddig, amíg a hadsereg közösségének megszüntetése iránti lényeges feladat megoldásához nem járul egyéb, mint jámbor óhajtásaink egyhangúsága. Hátra van még, hogy elmondjam nézetemet Ghyczy nyilatkozatának többi pontjairól És ez már könnyű dolog, mert beérhetném a kijelentéssel is, miszerint kész vagyok aláírni körülbelül mindazt, ami a külügyre, pénzügyre és kereskedelmi állásunkra vonatkozólag előadott. Én is elismerem, a külügyi politika közösségét s így én sem szólok a külügyi közös minisztérium fennállása ellen, csak teljesítlessék mindaz,amit Ghyczy Kálmán megtörténendőnek óhajt a végre, hogy Magyarország ne álljon a világ előtt úgy, mint Austria függe- léke. S hogy megtörténhessék „valamely ünnepélyes módon az egész világ színe előtt, a mi eddig csak implicite, homályba burkolva és csupán elvileg van kimondva“ Magyarország államiságának elismertetése : bátor vagyok egy indítványt tenni s ezt gróf Andrássy Gyula figyelmébe ajánlani. Midőn ő felségét képviselni nyer valaki állást — akár mint nagykövet akár mint konzul, legyen két megbízó levele, az egyiket mint Magyarország királya a másikat mint Austria császára írván alá közös fejedelmünk. Ezzel tán teljesítve is volna Ghyczy óhajtása, miszerint kimondatnék, „hogy az osztrák császári czím Magyarországra nem vonatkozik.“ A pénzügyi függetlenség értelme szerintem sem más mint az, hogy önálló bankrendszerünk legyen és államadósságunkat elkülöníthessük, mihelyt pénzünk lesz rá. Csak nem kell feledni, hogy amig közös hadseregünk van s ennek költségeit a delegátók szavazzák meg, addig a fenebbi értelmezésnél valamicskével több is kell pénzügyi függetlenségünk valóságához. Kereskedelmi lekötöttségünkről nem igen tetszetős ugyan a kép, melyet Ghyczy K. rajzolt, de élethű s én részemről nem állítom, hogy segíteni tudnék a bajon. Hogy kénytelen vagyunk a szerződést Ausztriával megújítani s közgazdászatunkat az ő kényelme szerint rendezni, azt hinnem kell, mert szakemberek mondják s én nem értek hozzá, de nem szeretem, akárki mondja. Ezen őszinte észrevételeim után szólani akartam még a Ghyczy nyilatkozatának azon részeiről is, melyek az ország helyzetét jellemzik s az 1867-ki alkotmány működésére vonatkoznak. Minthogy azonban Mocsáry Lajos t. barátom főleg azon részekkel foglalkozik közlendő czikkeiben, nem ismétlem azt ma amit ő jobban fog elmondani holnap, körülbelül saját nézeteim tolmácsa gyanánt is. Összevonva tehát azoknak értelmét, amiket megírtam,: következtetésem belőle az, hogy Ghyczy Kálmán s a baloldal ugyanazon egy állásponton vannak most is. S erre az előadottak pozitív bizonyítékain kívül megvan azon negatív bizonyíték is, melyet a jobboldal szolgáltatott, midőn Ghyczy Kálmán nyilatkozatára elnémult hidegen, ámbár hetek, havak és évek óta kiabálta, mennyire életszükség nemzetünkre nézve a pártok új alakulása. Nem szándékom ezen épületes tapasztalásról most szólani — lesz rá idő máskor alkalmilag — hanem, hogy a jobboldal természetének ezen fogása iránt is tisztába jött az ország: azon örvendek. Az álláspont lényeges egységének érzete mellett azonban kétségtelen az is, hogy Ghyczy Kálmán nézetei közt vannak olyanok is, melyekre vonatkozólag pártunkban eddig más felfogás volt, de amelyeket válság okaivá tenni senki sem akar közülünk. S hogy nem akar, azt bebizonyította a baloldali kör September 7-iki ismeretes határozata s az ezzel összefüggésben álló tények. A párt fentartotta álláspontját, de kijelenti, hogy nem zárkózik el tárgyalás alá venni Ghyczy Kálmán eltérő nézeteit is, mihelyt ezekre nézve a jobboldalról is történik közeledés. Mindenki tudja, hogy az ilyen megállapodás nem szokott létesülni előleges értekezések nélkül soha és sehol. Hanem azért a jobboldali sajtó mégsem lehetett el azon idétlen ötlete nélkül, mely szerint Ghyczy Kálmánt meglepte a baloldali kör sértő határozata. Legyen megnyugodva az a sajtó: Ghyczy K. ismerte azon határozatot előre, s hogy nem tartotta sértőnek, arra elég bizonyság, hogy elnökünk maradt, s hogy a 48-as párt felhívására adandó válasz iránt elnöksége alatt és nyilatkozata után állapodott meg az értekezlet. A ki ezen tények kapcsolatát nem érti, az nem bir tiszta fogalommal a helyzetről s igy aztán exagerálja a pártunkbeli nézetkülönbségek természetét. Ghyczy nyilatkozatának hatása tartós lesz, de nem idéz elő fustot. Működni fog az folytonosan az elmékben és szívekben, de gyakorlati eredménye csak akkor lesz látható, midőn hallani fogja az ország, hogy gróf Lónyay Menyhért nem kormányelnök többé. És most legyen szabad megmondanom azon lépést, melyről e czikksorozat első számában szólottam, s pártunk részéről megteendőnek tartok. Én többször megmondottam, hogy koalitiót óhajtok, s hogy óhajtom ezt a Lónyay-minisztérium ellenében, melynek tétele nélkül - s ez erős meggyőződésem - Ghyczy Kálmán sem tartotta volna szükségesnek aggodalmainak fusiora intő nyilatkozatát. Óhajtva a coalitiot, gondolkoztam ennek lehetőségeiről, s ismét azt találtam útjában, amit pártunk fő akadályának tartok az előmetetben mindig. Ettől kell tehát szabadulni, ha nézetem (melyet senkivel se közlöttem e perczig)nem téves. Bármi legyen sorsa, itt következik. Van — igenis—ellenzéki hitvallásunk értelmezésében egy olyan pont, melyet elejteni nem csak lehet, de — nézetem szerint — kell is. Elejthetni pedig ezt annyival inkább, mert elveinket — érvényesülésükre törekvő jogosultságuk teljességében — fentarthatjuk nélküle is; s mert felette nem is volt pártértekezlet soha, s így párthatározat még kevésbé. Ezen elejthető pont nem más, mint a fogalom és feltevés, miszerint pártunk nem léphet kormányra a jelenlegi alapon, kivéve, ha fejedelmi előleges felhatalmazást nyer olyan törvényjavaslatok előterjesztésére, melyek által az 1867-iki 12-ik törvényczikkelyt programmunkhoz képest lehetne módosíttatni. Szerintem ez egy nagy tévedés, melyet el kell oszlatni okvetlenül, határozottan, halogatás nélkül, ha csak megörökíteni nem akarjuk a kormányképesség egyedáruságát egy olyan consortium részére, mely bizonyára nem vonakodnék minisztériumot alkotni a kívánságunk szerint létrejöhető alapon sem. Mi az 1867-iki törvényeket nem szavaztuk meg, de elismertük kötelező erejüket, teljesítjük irányában tartozásainkat részesülünk terheinek viselésében s élvezzük vegyes gyümölcseit. Mi ezen törvények alatt nem vonakodunk a község, város és megye ügyeinek vezetésében tevékenyek lenni; választunk képviselőket az országgyűlésre s elfogadjuk a képviselőséget, ha megválasztatunk. Egyszóval használunk minden jogot s teljesítünk minden kötelességet, csak épen attól zárjuk el magunkat, ami által legtöbbet tehetnénk a közérdekben és nemzetünk javára, a kormányra jutás lehetőségétől. Én ezt — engedelemmel legyen mondva — absurdumnak tartanám még akkor is, ha nem tudnám, hogy Angliában senki sem mond le elveiről az által, hogy egy coalitonális kormány tagja lesz. Palmerston nagyon bellicosus ember volt s hallani sem akart a titkos szavazásról, de azért egyik minisztertársa quacker, egy másik pedig a ballot bajnoka volt. Szerintem pártunknak ki kellene mondania egy vagy más modorban, — hogy Magyarország önkormányzati jogainak teljes érvényesülése nélkül nemzetünk nem lesz elégedett soha, de az alkotmány határai közt működő ellenzék vállalkozhatik a kormányzásra ama jogok érvényesíthetésének alkalmas ideje előtt is, mihelyt irányában a képviselőház többségének érzelme ő felségének bizalma nyilatkoznék, a köziazgatás és államgazdálkodás nagy czéljainak sürgetés szempontjából. Ha kimondatik, azonnal véget ér a miniszterium ingyenélők pártjának kormányképességi monopóliuma. Márpedig ideje, hogy vége legyen az üzérkedő csapat azon kényelmes tanának, miszerint a kormányra nem is léphetnek mások mint concessiókat osztogató uraik. Pártunk vezértagjai ne tagadják el soha, sehol s legkevésbé a király előtt, hogy mit tartanak szükségesnek s előbb vagy utóbb, de okvetlenül létesítendőnek a haza és trónus egyesült érdekében, de nyilvánitják készségüket a hatalom felelős kezelésére addig is, míg amaz életkérdések megoldására fejedelmi megbízást nyerhetnének. Egy országnak érdekei sokfélék, mind fokozati mind alkalmi szempontból. Abból, hogy a legfőbbek kielégítésére nem lehet tenni ma semmit, nem következik, hogy tétlenül kell maradni azon alsóbbak előtt is, melyekre nézve eljött az idő sokat és jót tehetni. S nagyon furcsa volna, ha kormányzati privilégiumot biztosítanánk azoknak, kik az ország életérdekeit megtagadják, az alsóbbakat pedig elismerik ugyan, de megrontják. Mondjuk ki, hogy a jelen alapon is fogna kormányozni pártunk, mert nem tartva bár azt kielégítőnek, ezen alapot is javulhatónak, törvényesnek és kötelezőnek ismerte el a vele járó jogok élvezete s az abból folyó kötelességek teljesítése által. •Bt^mSSSSmsMZUZl: m 1867-ben — a koronázás előtt — írtam, sa Magyar Ujsághoz intézve) a következő sorokat: „A közösügyi munkálat nemsokára törvénnyá válik, akár mennyit beszélünk és írunk is kétségtelen veszélyeiről. Mert hát úgy hozta ezt magával azon gyönyörűséges logica, mely a jelen majoritás legfőbb ékessége gyanánt ismeretes. Elég az hozzá, hogy amit nem reményitünk, törvény gyanánt fog uralkodni felettünk rövid időn. S a törvénynek, mit országgyűlésünk szab reánk, engedelmeskedni kell, ha nem tiszteljük is azt. Más szóval, egy uj helyzet álland előttünk s ezt a helyzetet javítani lesz a feladat mindazok előtt, kik vele elégedetlenek. Igen de a javításra csak úgy lehet remény, ha elfoglaljuk a tért, mit enged s nem töltjük az időtt, sápitozással a felet mit elvesztünk. Vagyis nem kárhoztatjuk magunkat a negatív tehetlenségére még akkor is, midőn lehet tenni valamicskét a nemzeti erő fejlesztésére. Nekem részemről nem kell az impotentia politikája. Hagyjuk ezt a pápának , mi ne ismerjük el soha, hogy non possumus. Tegyünk a mi jót lehet, mindig, bármi szomorítólag kevés és idétlen alakban engedtessék is megvalósítása . “ Ez nézetem most is, sőt most inkább mint valaha, mert ha ezt a kormányfegyedáruságok biztosítjuk a jelenleg uralkodó gazdálkodás embereinek részére, Magyarországot nem kell féltenünk sem tatártól, sem némettől — elpusztul ez magától is. Én kimondtam az eszmét. Gondolkodjék felette a párt. Ha tetszik, szólhatok róla máskor is. Ha nem tetszik — ni en pari ons plus. Csernátony. — A baloldali kör szombaton f. hó 21-én délután öt órakor értekezletet tart. — Az osztályok ma ülést tartottak. Tárgyalás alatt a közelebbi napokban beadott törvényjavaslatok valának, név szerint: a Ludovica akadémiára, a világkiállítás költségeire, a honvédzászlóaljak szaporítására, a Montenegro fejedelmével kötött postaszerződésre, a Portugáliával kötött kereskedelmi szerződésre és a hajóépítésre és felszerelésre szükséges tárgyak vámmentes behozatalára vonatkozó törvényjavaslatok. Az erdélyi kir. biztosság feloszlása tárgyában a belügyminiszer egy közrendeletért intézet valamennyi törvényhatósághoz, mely a következőleg hangzik: O cs. és apostoli kir. Felségének f. évi aug. 25-én kelt legfelsőbb elhatározása alapján, az erdélyi kir. biztosság működése f. évi sept. hó végével megszűnik.— Erről a hatóságot tudomás végett oly megjegyzéssel értesítem, hogy mindazon ügyek, melyek az 1869 évi apr. 16-án 1362 elnöki sz. alatt kelt itteni rendelet szerint, a kir. biztosság hatáskörébe tartoztak, f. évi oct. 1-től kezdve közvetlenül az illetékes magyar kir. ministerium által fognak elláttatni. Budán 1872 és sept. 14-én Tóth Vilmos. Pest, September 20. Ha Kerkapoly pénzügyminiszter exposéját átolvassuk, többi közt az a kérdés is fölmerül előttünk: mi lett abból a 30 millió kölcsönből, mely az 1871. XLV.-ik törvény által fölvétetett? A pénzügyminiszter előterjesztésében az áll, hogy e kölcsönből 1872 év végén fenmaradandó készlet csak 7 millió. Hát hol van a többi ? Tudjuk, hogy e kölcsön „meghatározott“ czélokra, a törvényhozás által előre megállapított beruházások és építkezések folytatására és befejezésére lön felvéve. « Ily meghatározott építkezések és beruházások voltak: a fiumei kikötő; a Károlyváros-fiumei vasútvonal; a fiumei pályaudvar; a Salgótarján-ruttkai, a hatvanszolnoki és a zólyom-beszterczebányai vasútvonalak ; a budapesti összekötő vasút; a kincstári uradalmak érdekében építendő mellékvasutak; a gömöri iparvasutak és végül a forgalmi eszközök szaporítása. Ezek azon építkezések és beruházások, melyeknek eszközlését múlhatatlanul szükségesnek tartotta a kormány s melyeknek fedezésére az 1872-ik évre 32.753.459 ftot szavazott meg az országgyűlés. Minthogy azonban sem az állam rendes bevételei, sem az első vasúti kölcsön még meglévő maradékai nem voltak elegendők arra, hogy azokból ez összeg fedeztessék, az országgyűlés beleegyezett a 30 milliós kölcsönnek fölvételébe, ki lett azonban mondva, hogy e kölcsön csupán csak a fönt megnevezett beruházások megtételére és a nevezett építkezések folytatására és befejezésére lesz fordítandó. Az 1872. VII-ik, vagyis államköltségvetési törvény 4. §-ában fel is hatalmaztatok a minisztérium, hogy az „említet c célokra“ a 30 milliós kölcsönből 18.083.399 stot folyóvá tehet. A fönt említett építkezések és beruházások 1872-ki szükséglete mint már említők, kerek számban 33 milliót tett, és minthogy az első vasúti kölcsönből 1871 végével még 15 millió állott rendelkezésre, a 30 milliós kölcsönből engedélyezett 18 millióval ez épen elegendőnek mutatkozott az említett építkezések és beruházások 1872- ik évi szükségletének teljes fedezésére. Kerkapoly pénzügyminiszter előterjesztéséből azonban meglepetve látjuk, hogyez előirányzott építkezések és beruházások nem teljesítettek és az azokra megszavazott hitel nem használtatott fel. így : A fiumei kikötő építésére megszavaztatott 2.500,000 frt. Csak fele használtatott fel, vagyis 1.250,000 frt hitelmaradványkép átmegy a jövő évre. A károlyváros fiumei vonal építésére megszavaztatott 10.000,000 frt. Ebből felhasználtatott 3.400,000 frt s így 6.600,000 frt hitelmaradvány. A károlyvárosi és fiumei pályaudvar építésére megszavaztatott 1.500,000 frt. Felhasználtatott belőle 140.000 frt és igy 1.360.000 frt hitelmaradvány. A salgótarján-ruttkai vonal építésére megszavaztatott 7.296.151 frt. Ebből felhasználtatott 4.137.728 frt, és igy 3.158,423 frt hitelmaradvány. A hatvan-szolnoki vonal építésére megszavaztatott 3.089,570 frt. Ebből felhasználtatott 1.068,431 frt és igy 2.021,099 ft hitelmaradvány. A zólyom beszterczebányai vonal építésére megszavaztatott 450,000 frt. Ebből felhasználtatott 340,000 frt és igy hitelmaradvány 110,000 frt. A budapesti összekötő vasút építésére megszavaztatott 1.500,000 frt. Ebből felhasználtatott 500,000 frt és igy hitelmaradvány 1.000,000 frt. A gömöri iparvasutak építésére az országos jövedelemből megszavaztatott 1 millió frt. Ebből nem használtatott fel semmi és így az egész összeg hitelmaradvány. A kincstári uradalmak érdekében építendő mellékvasutakra megszavaztatott 2.351.141 frt. Ebből felhasználtatott 551.141 frt és igy 1.800.000 frt hitelmaradvány. Forgalmi eszközök beszerzésére az államvasutaknál megszavaztatott 3.065.977 frt. Ebből felhasználtatott 2.099.004 frt és így 966.993 frt hitelmaradvány. A hitelmaradvány tehát az imént felsorolt pontok alatt összesen tesz 19.266.515 forintot. Ebből minden józan halandó azt az egyszerű következtetést vonja, hogy miután azelőírt építkezések és beruházások nem teljesítettek, vagyis miután az építkezésekre és beruházásokra megszavazott összegek föl nem használtattak, azok az állam rendelkezésére készlet gyanánt állanak még ma is. 33 millió volt az általunk elősorolt építkezésekre megszavazva, s miután ebből csak 14 millió használtatott fel, tehát nem is egészen annyi, mint amennyit az első vasúti kölcsön maradványa kitett, nagyon természetesen, azt kell hinnünk, hogy a 30 milliós kölcsönből engedélyezett 18 millió, melyre szükség ezen építkezésekre nem volt, érintetlenül áll még ma is. Kerkapoly expozéjából azonban azt látjuk,hogy 18 milliónak már hűlt helye. Nem teljesítettek ugyan az építkezések, melyekre a 18 millió egyedül és határozottan szánva volt, hanem azért a 18 millió szépen elpárolgott. Ezt olvastuk ki Kerkapoly exposéjából, midőn az átruházásokról szólva azt mondja, hogy ő e részben a lebegő adósságra volt utalva. Engedelmet kérünk, ezen kiadásokra nézve, nem volt a lebegő adóssága utalva. Ezen kiadásokra 18 millió készpénz utalványoztatok a 30 milliós kölcsönből. S minthogy ezen kiadások nem teljesítettek, annak a 18 millió készpénznek, meg kell lenni az állam pénztárában ma is. Mert az a kölcsön, melyből a 18 millió utalványoztatok, „határozott“ czélra volt fölvéve, vagyis a fönebb említett építkezések folytatására és befejezésére. Ha a 18 millió nem áll jelenleg is készlet gyanánt az állam rendelkezésére, és ezen az előterjesztés után kétkedni sem lehet — akkor annak a 18 milliónak egy krajcrárja sem fordítatott azon czélra, melyre az rendelve volt. És most teljesen igazolva van abbeli állításunk, melyet kifejeztünk akkor, midőn e kölcsön fölvételéről volt szó, hogy tudniillik e kölcsön nem hasznos beruházásokra, hanem holmi kortes és már egyéb improduktív czélokra kell a kormánynak. Csávolszky Lajos, IV. évfolyam.