Ellenőr, 1872. október (4. évfolyam, 227-253. szám)
1872-10-01 / 227. szám
Előfizetési árak Egész évre : 20 frt. — kr. I Évnegyedre Ti 6 frt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra ! 1 „ 80 . Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Pesten, nádor-utcza 0. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bémentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn sznnepre következő napon. V* A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Pestea, nádor-utcza 6. szám. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két-iöntése 14. m. Alá intézendők. 227. szám. Kedd, October 1. 1872 IV. évfolyam Az „Ellenőr“ ára egy évre .... 20 forint — kr. félévre . .... 10 „ — évnegyedre .... 5 „ — „ egy hóra ..... 1 „ 80 . Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza Az Ellenőr kiadó hivatala (Pesten, két sas utcza 14. sz.) Százalék a könyvárusi utón történős megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Kérjük a közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg ezeknek megújítását minél korábban tenni meg, nehogy a lap vételében fenakadást vagy késedelmet tapasztaljon. TÁVIRATOK. Székes-Fehérvár, sept. 30. (Az Ellenőr távirata.)A magyar nyugati vasút Veszprém-Kis Czelli vonalszakaszának mütanrendőri bejárása akadály nélkül fejeztetett be. Ezen vonalrész üzletmegnyitása, mely által ezen vasútnak egész magyarországi része elkészült, f. évi október hó 3-án leend. Eszék, sept. 30. A „Drau“ tegnapi száma egy Slavonia autonómiáját követelő czikk miatt lefoglaltatott s szerkesztője, Frank, a városkapitányság által elfogatott, a községtanács közbevetésével azonban szabadon bocsáttatott. Karlsbad, sept. 30. A német történelmi egylet tegnap este tartotta bucsulakomáját, melyen Koch a tett embereire ürített poharat, Schmeykal egységre intett és dr. Unger Schmeyhalt köszöntötte fel. Darmstadt, sept. 30. (Az Ellenőr távirata) A kormány szakelvű választásijavaslatot terjesztett a kamara elé. Ems sept. (Az Ellenőr távirata) A játékbank tegnap záratottfibe. Konstantinápoly, sept. 80. Az ökumeni zsinat szakadárnak jelentette ki a bolgár egyházat s az erre vonatkozó határozat tegnap olvastatott fel a Phanar templomban; egyedül a jeruzsálemi patriarcha vonakodott aláirni e határozatot. Zágráb sept. 30. (Az Ellenőr távirata) Vukanovic báni helyettes legközelebb nyugalomba lép s jelenlegi itt tartózkodása kizárólag magánügyei rendezésére van szentelve. Bécs sept. 30. (Az Ellenőr távirata) Me nem volt esti börze. A rendőrség szétoszlatta az egybegyűlteket. A pénzhiány a legmagasb fokra hágott s egész 50°/o fizettetett. LEGÚJABB POSTA Victor Emanuel udvarában ismét megindultak a cselszövények s legközelebb az a hir terjedt el Rómában, hogy ő felsége környezetéből több nagybefolyásu egyén beadni szándékozik lemondását, sőt egy igen magas állású egyén, ki eddig határtalan bizalmát élvezte a királynak, szintén távozni akar az udvartól. A washingtoni fehérház élénkülni kezd s a november 5-én kezdődő elnöki választások némi mozgékonyságot kölcsönöznek a mogorva Grantéknak, ki most gyakraban tesz különböző irányban kirándulásokat, melyekkel mindig tüntetések vannak egybekapcsolva. 26-án pedig elfogadás volt a fehérházban, melyre igen nagy számmal jelentek meg. Este pedig a város kereskedő testülete szerenáddal lepte meg Grant elnököt, ki rövid beszédben köszönte meg a szire a figyelmet__________________________________ 121. szám. Bérlet. Opera 5 felv. Goethe után irták: Barbier és Carré. FÜRST-féle SZÍNHÁZ, kedden okt. 1-én Hegedűs Marika, fellépte. “Trapezunti herczegnő,a vagy: egy comédiás család életörténete. Nagy operetté 3 felv. Zenéjét irta Offenbach. Kezdete 7 órakor. Nemzeti Színház, Pest, kedden október 1-én 1872. Faust. Személyek: Faust, tudor — — — — — Hajós Mephistopheles — — — — Kőszeghy Margaréta * — — — — —- Tannerné Valentin, bátyja — — — — Maleczky Srr i = = = - äs» a. Mártha — _ — — _ Kvassayné $g Kezdete 7 órakor A helyzetről, III. Simonyi Ernő czikkét — a „Szombati Lapok után* — közlöm alább egész terjedelmében, de nem teszek észrevételeket csak az engemet illető második részére. Az első részben érintett kérdésre nézve, ugyanis, már elmondtam nézeteimet tüzetesen, s nem titkoltam el legkevésbé is, hogy miben értek és miben nem érthetek egyet Ghyczy Kálmánnal. Ehez legfelebb annyit adhatok most, hogy elismerem Simonyi Ernő állításának alaposságát, miszerint „ Ghyczy sem akar megválni pártjától, sem pártja nem akar megválni Ghyczytől és megkísértenek mindent, hogy az egymással ellenkező véleményeket . . . , mily módon lehenet összeegyeztetni.“ Így áll a dolog kétségtelenül s ez is mutatja, mennyire különbözünk a 48-as párttól, melynek egyik baja épen abban áll, hogy sem főnökei sem tagjai egymáshoz nem vonzódnak s elválnának egymástól szívesen, csak módját találhatnák; egy ilyen mód felmerülhetése iránti reménykedés sugallván szíves szomszédainknak a Ghyczy és pártja közti nézetkülönbségek kiegyenlíthetésére vonatkozó kételyüket is. Térjünk saját javaslatomra, mely Simonyi Ernő szerint „a legnagyobb curiózum“ azon irodalmi productumok közt, melyeket Ghyczy nyilatkozata előidézett. Mindenekelőtt egy csalódásomat ismerem el. Midőn ugyanis javaslatom megírására tollat fogtam, találgatni kezdtem magamban, hogy az ellenzék tagjai közül kik fognak elszörnyedni rögtön s kik fogják elitélni ha megfontolták? Gondoltam többekre — s nem is tévesen — de nem soroltam ezek közé Simonyi Ernőt, mert róla épen az ellenkezőt vagyis azt tettem fel, hogy a parlamentáris ellenzék természetéről Angliában és más alkotmányos országokban szerzett tapasztalataiból nem vonhatott ki más tanúságot mint én az enyimekből. Sajnálom, hogy csalódtam, s bocsásson meg, hogy olyan észjárást tettem fel róla, amilyent részemről absurdumnak vagy legszelídebben szólva is nagy curiosumnak tart, mégpedig megfontolás után. Hanem hát csalódásom nem ingatta meg javaslatom helyessége iránti hitemet. Nem számítok ugyan többet. barátom helyeslésére, de ezen helyeslés elmaradását nem tartom döntőnek, kivált egy tegnapi beszéd után, melynek terjedelmes okoskodásait a következő curiosum zárta be: „Ha egy szabad választás utján a nemzet elfogadja, a nemzet többségben küldi ide a kiegyezés pártolóit, merem részemről ígérni, hogy soha e törvények ellenében egy szót sem fogok szólani. (Helyeslésa szélsőbaloldalon.) Helyeslésem ezt bírni nem fogják akkor sem, de ellenzéket ellenek egy perczig sem fogok képezni.“ Aki az országházban, egy hosszú beszéd phlegmaticus érveléseinek tetőzete gyanánt ilyen zárnyilatkozattal semmisíti meg az ellenzéki létjogot és működési kötelességet, a legértelmesebb, leghatalmasabb és leglelkismertesebb kisebbségek részére is, mihelyt egy értelmetlen tömeg — mint amilyennel pl. III. Napóleon rendelkezett — többségre emelné a hazugság, sőt — mint Napóleonnál történt — az államcsin és zsarnokság szolgáit is: az a logikus nem számíthat arra, hogy ítélő tehetsége iránt megnyugvással legyenek mások is. — S tisztelet, becsület és barátság de igazság is. Simonyi Ernő czikkére én feljogosítva volnék csak annyit felelni, hogy tessék megolvasni Simonyi Ernő tegnapi beszédének idézett argumentátióját. Én azonban nem élek irányában e joggal, hanem felhasználom saját nyilatkozatát egy pár figyelmeztetésre. Nem kérdem én, hogy az 1869—72-ki országgyűlés alatt, miért működött mint ellenzéki ember és pedig kitűnő erélylyel — a kiegyezés törvényei irányában, ha az akkori többség létrejövetelét a nemzeti akarat szabad választásának tulajdonná; vagy hogy miért nem declarálta törvénytelennek és ő felsége által feloszlatandónak már azon a képviselőházat az akkori többség élrejöveteléét nem tartotta szabad választás eredményének; nem akarom ént, barátomat azon dilemma szarvai közt látni, mely ígéretéből származik ; én sokkal könnyebb próbára teszem leleményességét, mert csak annyit kérek tőle, hogy képzelje megvalósultnak azon helyzetet, amelyre nézve tegnap egy rendkívüli fogadással lepte meg a házat. Tegye fel, hogy megtörtént az a „szabad választás“ s a „nemzet elfogadja, a nemzet többségben küldi ide a kiegyezés pártolóit“, ugyanhol állana akkor; kérem szépen, ha ott nem, ahol én mondom, hogy pártunknak állania kell most is — minus ígéret a szótlanságra ? Hát ha azon esetben „egy perezig sem* képezne ellenzéket az 1867-ki törvények ellenében ugyan , nem tenne e hasonlíthatlanabbul többet annál a mit én mostanra javaslok s a minél többet én nem tennék semmi esetben soha? Hát ha akkor a 12. ez. ellen „egy szót sem“ szólana többé: ugyan nem képezne-e ellenzéket a többi rosz törvények ellenében sem, s a rosz minisztériummal szemben sem ? S ha igen, váljon nem igyekeznék épen azon után s épen azon reformok kivitelére szerezni meg magának és pártjának a kormányhatalmat a melyekre nézve most tilosnak tart minden miniszteri vállalkozást pártunk részéről, mert hát nem reformálhatjuk legelőbb is azon 12-ik t. czikkelyt, mely ellen ő nem szólana egy szót sem, mihelyt, „szabad választás útján adna mellette többséget a nemzet? Én nem javaslok elhallgatást senkinek, soha, bármely törvény irányában is, melyet nem helyesel. Én csak azt javaslom hogy pártom ha kormányra lépni alkalom nyílik, lépjen rá, ha mindjárt a 12- ik t. czikkelyen nem lehet is rögtön javítnia. Javíthat egyeben; van elég baj; s ha ezeken segíthet, nem szabad nézni azok nagyobbodását. Nem tagadni meg az elveket; ezek értelmében adni tanácsot Ő felségének ; de nem kötni a nagy elvek és nagy reformok valósítását a még nagyobbak előleges kivitelének feltételéhez : ez az én nézetem. Simonyi E. szerint „ez annyit tesz, hogy a párt vezérei önmaguknak csináljanak oppositiót. * Ez badar beszéd. Hát azok a whigek és toryk magoknak csinálnak oppositiót mindazzal, amit nem vihetnek ki csak később ? Hiszen gyakran még azt sem tudják, hogy mit vihetnek ki a kormányon s megesett már az is, hogy a whigek választási törvényjavaslatát a tory kabinet emelte törvényre. S bár ha most már nincs azon két nagy párt közt valami állandó jelszó, még is tudja Britania, hogy melyiktől milyen szellemű kormányzatot várhat. Simonyi Ernő épen oly jól emlékezhetik mint én, hogy 1851-ben, midőn Londonban laktunk mindketten, szó sem volt még arról,hogy azon óriási két reform, mely a hadsereg tisztségeinek elárusítását s az izlandi angol egyház állami rangját megszünteté, szőnyegre kerülhessen, hanem hát eljött rá az idő anélkül, hogy ennek elérkeztéig Gladstone vonakodott volna azon reformokat létesíteni, melyek kisebbek ugyan de kivihetők voltak. Nekem mindegy , akár száz akár egy pontból álljon pártom programmja, mert én mindkét esetben azon elvek érvényesítésére törekszem, amelyeket egész életemben vallottam és soha fel nem adhatok. S ezen törekvésem megmaradna azon esetben is, ha nem tartoznám egy párthoz sem, mint megvan számtalan polgároknál — nálunk is külföldön is — kik a politikai küzdelem cirlusában sem fordulnak meg gyakran, de azért mégis elvszilárdan szolgálják a szabadság, igazság és hazájuk szent ügyét. Mit vonok ki ebből? Bizonyára nem azt, hogy mindegy, akármely párthoz tartozzék valaki, sem azt, hogy jobb nem tartozni egyikhez sem, hanem kívánom azt, hogy a párt, mely az egyenlő meggyőződéssel biró emberek társulásából áll, tagjainak nem elveket ad, hanem testületi erőt a társultak elveinek előmozdítására; s igy nem is rendelkezhetik senki elveivel, de rendelkezhetik a testületi erő alkalmazásának mikéntje, útja és ideje iránt. Ezen testületi erő pedig csak akkor felel meg hivatásának egy alkotmányos országban, ha elfoglalja a tevékenység terét s nem kárhoztatja magát szenvedőleges ellentállásra, amit én csak azon szomorú időkben tartok alkalmazandónak, midőn nincs többé pártélet, hanem csak egy elnyomót nemzet összetartó szenvedése. Simonyi Ernő czikke szombaton jelent meg s így előbb mintsem czikkeim érveléseit olvasta volna. Változott-e ezek folytán nézete; nem tudom, de minden esetre eleget mondtam most már arra, hogy a kérdés további fejlődését az időre hagyhassam. Hogy pártunk helyzetét az általam javasolt lépés hatalmassá fogná tenni, arról meg vagyok győződve s ezért adtam elő nézeteimet. Sikerült-e vagy sem megnyerni ennek elvbarátaimat, azt meglátjuk előbb utóbb. Végül, hogy lássák olvasóink menynyire megy a kormánysajtó szemérmetlensége — legyen tudtukra, hogy tegnap — valami jelszóra — a Napló, Reform, és P. Lloyd kijelentik, hogy a jobboldal soha nem állította bármely törvényünk változhatlanságát s az ellenzék e részbeni kormányképtelenségét sem! Ds hát ki is mondta azt Tisza úrnak, hogy van olyan törvényünk, melyet annak módja szerint megváltoztatni nem lehet? Vagy kitől hallotta azt, hogy aki ily megváltoztatást óhajt, az az alkotmányon kívül áll? A Deák párt, tudtunkkal, ily absurdumokat soha sem állított. Nagyon meg lehet szorulva a balközép vezére, hogy saját hallucinatiói ellen folytat Don Quichotte-i harczot ! így mer szólani azon Pesti Napló, mely öt év óta él „a közjogi oppozitio kormányképtelensége” felőli humbug variátióin! Hanem hát tudomásul vesszük e vakmerő kiszóanulást s nem tudjuk ugyan mit jelent, de örvendünk rajta Csernátony. — Pest, Pilis és Solt i.e. megyék jövő évi költségvetésének megállapítása végett f. évi október 5-én d. e. 10 órakor a megye székházának nagy termében rendkívüli közgyűlést fog tartani, melynek egyedüli tárgya az 1873. évi költség előirányzat leend. A balközép heyzete Ghyczy nyilatkozata folytán. *) Ghyczy Kálmánnak e hó 7-én a balközépi körben tett nyilatkozata sok tollat tett mozgásba, sok embert gondolkozóvá a hazában A jobb és baloldali sajtóban különféle szempontból megítélve olvastuk a benyomást, melyet egy s másfelől tett e meglepő nyilatkozat, pedig valami rendkívüli dolgot nem tartalmaz. Nem pendít meg valamely új eszmét, nem keres új megoldási módot azon nehézségekre, melyek a magyarországi pártok állásában ellentétet képeznek. A megoldási kísérlet, mely itt létezik, egyedül abban áll, amit a legegyszerűbb két alkudozó is megtesz, hogy egymáshoz közeledjék. Azt mondja ugyanis: Van még köztünk különbség tíz forint, oszszuk meg, engedj el te is ötöt, engedek én is ötöt. Igaz, hogy Ghyczy Kálmán nem ötöt enged a tízből, hanem inkább nyolcat vagy kilencet, de ez azután végre lényegileg mindegy. Hanem bár maga e nyilatkozat nem tartalmaz új eszmét, nagy fontosságot kölcsönöz neki az egyéniség, melytől az származik. Ghyczy Kálmán országszerte tisztelt egyénisége, mert becsületessége, jelleme kölcsönöznek fontosságot az általa tett nyilatkozatnak. Ghyczy Kálmánnak állása és pártjánál vezéri szerepe még inkább fokozzák e fontosságot, s körülmény az főképen, mely annyi tollet tett mozgásba. A jobbooldaliak válasza meglehetős könnyű volt. ők azt mondják „Ghyczy nem ad meg mindent, amit mi akarunk, mi nem engedhetünk egy hajszálnyit sem, tehát az ő ajánlata el nem fogadható. A 48-as pártnak válasza szintén oly könnyű. Ez azt mondja: „Mi az ország állami függetlenségéből és törvényes önállásából le nem alkudhatunk semmit, annálfogva nem fogadhatjuk el Ghiczy nyilatkozatát.“ Nehézséget egyedül a balközépen teremtett e nyilatkozat. A balközépnek e nyilatkozattal szemben, meg kell vallani, nehéz állása volt és van. Neki vagy el kell fogadni Ghyczy nyilatkozatát ’« akkor bevallani nyíltan azt, hogy eddigi programmját megváltoztatta, hogy eddig vallott elveit megtagadta, hogy új politikát akar követni, vagy el kell vetni Ghyczy nyilatkozatát, mint az ő határozott programmjával egyátalában össze nem egyeztethetőt és ez esetben Ghyczy Kálmánnak kell megválni pártjától, mert ő és pártja nem egy alapon állnak, nem egy utón járnak, nem egy czél felé törekeszenek, habár a szándék tisztaságát sem az egyik, sem a másik részben kétségbe vonni nem akarjuk. Azonban a nehézség épen az által idéztetett elő, hogy Ghyczy sem akar megválni pártjától, sem pártja Ghyczytől és megkísértenek mindent, hogy az egymással ellenkező véleményeket, az egymással ellentétben álló programotokat mily módon lehetne összeegyeztetni. Hanem ez tudtunkkal még egyiknek sem sikerült kétségbe és vonjuk, hogy valaha sikerülhessen. Azon sok irodalmi produktumok közül azonban, melyeket ezen nyilatkozat eddig előidézett, s hozzá tehetjük, még ezentúl is előidézni fog, a a legnagyobb kuriózum mindenesetre az, amit az „Ellenőr" szerkesztője Csernátony tett, és az „Ellenőr“ e hó 21. számában közlött. Csernátony ezt egy lépésnek nevezi, melyet pártja részéről megteendőnek tart. Kimondja nyíltan, ezt minden habozás nélkül elhiszszük, hogy ő nézetét a közzétevés perezéig senkivel nem közlötte. E nézet, e lépés abból áll, hogy azon fogalmat, azon feltevést, miszerint a balközép párt nem léphet kormányra a jelenlegi alapon, kivéve, ha a fejedelem előleges felhatalmazását nyeri olyan törvényjavaslatok előterjesztésére, melyek által az 1867. XII. t. czikk az ő programmjuk értelmében módositható lenne, felejtendőnek véli, s melyet elejteni nemcsak lehet, de kell is még pedig anynyival inkább, mert ezt elvetve is, a párt elveit fentarthatja, s mert e felett soha sem volt pártértekezlet, annál kevésbé párthatározat. Csernátony azt mondja, hogy ők az 1867-ks törvényeket nem szavazták ugyan meg, de elismerték kötelező erejüket, teljesítik irányukban tartozásaikat, részesülnek terheiknek viselésében és élvezik vegyes gyümölcseit. Erre azt felelhetnék, amit második Fülöp felelt marquis Posannak Don Carlosban, midőn ez azt mondá neki, ő évezi a törvényeket, hogy ezen előjogban a gyilkos is részesül. E körülmény tehát a balközép pártnak semmivel több jogot nem ad, semmivel több kötelezettséget arra nem ró, mint az ország bármely polgárára. Aki az országban lakik, köteles a törvényeknek engedelmeskedni, köteles az általuk felrótt terheket viselni és szabadságában áll vegyes gyümölcseit élvezni. A politikai pártoknak azonban nem az a feladata, hogy a törvények alóli kiváltságot igényeljenek maguk számára, hanem az, hogy azoknak, ha üdvöseknek nem tartják, megváltoztatására törekedjenek. Ha ezen törvényeket bár még oly eltérő elvi különbségek végett, nem tartják is jóknak, a törekvés megváltoztatásukra csakis alkotmányos, törvényes utón lehet. Csak azon törvények eltörlésére törekszenek a pártok és nemzetek erőszakos módokkal, amelyek a társadalmi együttlét feltételeit teszik lehetetlenekké. Itt azonban nem az a kérdés. Az 1867-ki törvényeknek tudtunkkal ellene nem szegült senki, de sokan, — igen sokan *) A „Szombati Lapok" czikke, vannak e házban, a mi legbensőbb megrgyőződésünk szerint a nemzetnek hasonlíthatlanul nagy többsége az, mely e törvényeket nem helyesli, amely esen törvények iránt kiirthatatlan ellenszenvvel viseltetik, mert az ország állami önállását és függetlenségét semmisítik meg, és midőn egy párt egy van meggyőződve, hogy az ország alaptörvényei, hogy az ország közjogi alapja magának az országnak állami létével össze nem egyeztethető, akkor megfoghatatlan ellőttünk, hogy Csernátony mit gondolt midőn azt írta, hogy ily meggyőződés mellett elveinek megtartásával pártjuk a jelenlegi alapon is kormányra léphet. Szerinte pártjuknak ki kellene mondani egy vagy más modorban, hogy Magyarország önkormányzati jogainak teljes érvényesülése nélkül nemzetünk nem lesz elégedett soha, hanem azért a kormányra mégis vállalkozható pártjuk. Kormányozni fog tehát oly elveken melyekről meg van győződve, hogy azokkal a nemzet elégedett nem lesz soha. Azt mondja Csernátony, hogy pártjuk vezértagjai nem tagadták el soha sehol és legkevésbé a király előtt, hogy mit tartanak szükségesnek és előbb utóbb, de okvetlenül létesítendőnek, hogy a haza és trón egyesült érdekeiben nyilvánítsák készségöket a hatalom felelős kezelésére addig is, míg amaz életkérdés megoldására fejedelmi megbizhatást nyerhetnének. Hiszen ez annyit tesz, hogy az ő pártja vezérei önmaguknak csináljanak oppositiót. Ne tagadják soha sehol, tehát a parlamentben sem, hogy azon alap, melyen ők kormányoznak, tarthatatlan, hogy annak előbb-utóbb meg kell szűnnie, annak a haza és trón érdekében okvetlenül meg kell változtattatnia, de ugyanazon időben, midőn ezt nyíltan hirdetik, midőn ezt vallják a parlamentben, kell, hogy saját pártjuk által leszavaztassák magukat, és akkor természetesen megbüntettetnek, vagy kell, hogy saját pártjuk által támogattatva, a parlament többsége ellentétbe jöjjön a koronával. Csernátony azt akarja, hogy a balközéppártból alakulandó ministérium a királynak azon tanácsot adja, hogy a közösügyi törvények eltörlésébe a haza és trón érdekében beleegyezését adja, de készségeket nyilvánítsák ezen, a hazára és a trónra nézve veszélyes törvények fennállása mellett is felelősség mellett kormányozni, ezen veszélyes törvények végrehajtása felett őrködni, sőt azokat, ha szükséges, erőhatalommal is végrehajtani. Ez olyan fogalomzavar, melyről legjobb azt mondani, amivel Csernátony czikkét befejezi: „n’en parlons plus!“ Ne beszéljünk többet róla! Különben azon következtetésre kell jönnünk, amit Csernátony maga is mond: én ezt, engedelemmel legyen mondva, absurdumnak tartom." Mi lenne a parlamenti kormányformából, mi lenne a miniszteri felelősségből, ha egy minisztérium más elveket vallana, és más elvek szerint kormányozna, más tanácsokat adna ő felségének és más rendeleteket fogna az országban végrehajtani, az országgyűlésen mást prédikálna és más törvényeket alkotna, a törvényhatóságokba más rendeleteket küldene és más elveket híresztelne? Hiszen ez teljes lehetetlen. Hiszen a miniszteri felelősség, a representatív kormány, a parlamenti kormányzat lényege abban áll, hogy a minisztérium a felelősséget azért vállalja el egy bizonyos politika irányáért, mert azt legőszintébb meggyőződése szerint az ország érdekében szükségesnek és legjobbnak tartja. Ha nem így van meggyőződve, akkor a kormányt elvállalnia nem szabad. Mellékes, egyes, csekélyebb fontosságú kérdésekben a kormányférfiak nézetei is eltérnek egymástól. De, hogy az ország sarkalatos törvényeire, az ország közjogi alapjára nézve ellenkező nézetű miniszterek kormányozhassanak, az teljes lehetetlen. Csernátonyt ez eszmezavarba csak azon baj hozhatta, melyben kiváltó, de átalában egész pártja szenvedni látszik, és ez egyszerűen az, hogy a deákpárt a maga kényelmére kitalálta és bőségesen ismételte azon phrasist, hogy az ellenzék mindaddig, míg a közjogi alapot el nem ismeri, kormányképtelen. Ennél nagyobb politikai otrombaságot még soha senki nem mondott. De hát a balközép férfiai felültek neki s igyekeznek uttán útfélen mindenkit meggyőzni arról, hogy ők kormányképesek és e kormányképességi viszketegek berántja őket sokszor a legkövetkezetlenebb cselekvényekbe. Vagy van alkotmány Magyarországban, vagy nincs. Ha nincs alkotmány, akkor kár alkotmányos elvekről beszélni is, és akkor a legjobb, ami a hazára nézve történhetik, az, hogy ha ez állapot minél előbb tisztába hozatik a nemzet előtt. Ha van alkotmány, akkor minden párt kormányképes, amely az országban többséggel bír. A párt kormányképessége nem abban áll, amit Csernátony látszik föltételezni, hogy annak vezérférfiai kijelentsék, miszerint ők ezen az alapon a kormányt készek elfoglalni, hanem áll abból, hogy az általuk vallott politikai nézetekben a nemzet többségre osztozzék. Mert ott, hol alkotmány van, a nemzet többsége akaratának érvényre kell emelkedie. Ahol a nemzet többségének akarata érvényre nem emelkedhetik, ott alkotmány nincsen. Lehetnek bizonyos alkotmányos formák, de ezek csak álcrái az alkotmánynak. Ezek csak üres formák; lényeg, a valódiság hiányzik belőlök. Soha se törődjék tehát Csernátony azzal, hogy pártja kormányképességét bármi módon is bebizonyítsa! Igyekezzék inkább pártját arra bírni, hogy egy határozott, mindeki által könnyen felfogható, minden félremagyarázás nélkül megérthető, világos politikát kövessen és ily alappon törekedjék többséget nyerni az országban, úgy mint ellenzék is őrködjék ereje, befolyása és tehetsége egész erejével a felett, hogy a hatalomban levő párt hatalmával vissza ne élhessen, hogy az ország törvényei, a nemzet törvényes jogai tiszteletben tartassanak, és meg fogja látni Csernátony, hogy pártja nyerni fog a közvélemémény előtt, nyerni fog azon erkölcsi befolyásban és tekintélyben, mely a hatalmasabb és hatalmaskodó pártot is leszavazza még ott is, ahol az többségben van. Arra, hogy egy kormány megbukjék, egyátalában nem szükséges, hogy az ellenzék szám szerinti többségben legyen a parlamentben. Elég ha az ellenzék által vallott poli