Ellenőr, 1872. december (4. évfolyam, 279-302. szám)
1872-12-01 / 279. szám
servativnek kell lennie, különben fen nem állhat, mert e kormányformának valóban szüksége van a konservativek támogatására, mert oly köztársaság, melyből a konservativek kizáratnának, haladéktalanul bizalmatlanságot keltene. A konservativek között azonban vannak és pedig igen sokan, akik megtartották monarchikus meggyőződésüket. Ezek nem tagadják meg a kormánytól azon attribútumokat, amelyekre szüksége van, hogy tiszteletben tartsák a rendet és a törvényeket, de aggályok merültek fel náluk, vájjon támogatásuk nem vonja-e okvetlenül maga után elveiknek megtagadását s nem itélik-e el szavazataik által mindazt, ami reájuk nézve örökölt áhitat tárgya ? Kijelentik, hogy készek felfegyverezni Thierst mindazon hatalommal, amelyre a törvényhozó hatalom határozatainak érvényre juttatása körül szüksége lehet, de egyikök sem áldozhatja fel elveit. Szerintök a köztársaság csak a tény hatalma által szilárdulhat meg. Az üzenet még egy másik kételyt is keltett. Több tagtársunk, midőn hallotta a szélsőbaloldalról jövő tapsokat, kérdte, vájjon elég világos és szilárd volt-e Thiers nyilatkozata a társadalmi rend örökös ellenségeivel szemben. Van ugyanis ami szerencsétlen hazánkban egy egész sereg zavargó, kik sokkal számosabbak és hatalmasabbak, mint bármely más országban, és a kik időnkint különböző nevek alatt szerepelnek. 1848-ban socialistáknak neveztettek s forradalmuk a junius 24-ki torlaszokon ért véget. 1871-ben kommunista nevet vettek fel, mig mai napság átalában radikálisoknak neveztetnek, mely szó különböző értelemben vétetett, ma azonban a rombolási ligát jelezi. Czélja a radikális pártnak lerombolni mindazt, ami tényleg fenáll anélkül, hogy megmondaná, mit akar azok helyébe emelni. Oly szegény ugyanis fogalomban, hogy befolyásának elvesztésétől fél, ha a helyett amit ígérni mer, megtudná a világ, mit képes megtartani. Megtámadja azt, amit mi védünk, lerombolja, amit mi fentartani szándékozunk, gúnyolja amit mi tisztelünk. Az ő reményei félelemre adnak nálunk okot. A radikalizmus gondolkodó fői nem hisznek istent, és az ő tudományosnak nevezett szótárukban oly definitiókat találunk az emberekről, melyek lealacsonyítják fajunkat. E párt politikai férfiai állítják, hogy a vallást ki kell űzni az iskolákból csak azért, hogy akadályok gördíttessenek a vallási oktatás elé. Azon ürügy alatt, hogy elkülönítsék az államot az egyháztól, ugyanezen politikai emberek követelik, hogy a franczia, eme par excellence loyalis nemzet, ne adja meg a papságnak, a mivel annak az 1792- ki törvények értelmében tartozik. Leginkább jellemzi azonban e pártot az, hogy miután Francziaországot segélyforrásainak teljes kimerítésére vezette, kezeibe keríteni igyekezik a hatalmat s ez országban állítani fel az európai forradalom propagandájának tűzhelyét anélkül hogy törődnék a veszélylyel, mely újabb háborút hozna ily eljárás mellett nyakunkra. Thiers több mint negyven év óta a legbátrabban harczol emez elvek ellen és a radikálisok minden becsületes embert felháborító részhiszemüséggel mégis visszaélnek a köztársaság elnökének tisztelt nevével. Képviselőjelöltjeik mindenfelé, hol e taktika még szükséges, úgy mutatják be magukat, mint oly politika támaszt, amelyet alapjában kárhoztatnak s mint oly emberek szövetségesei, akit feláldozni ígérnek, ha valakiket ruházná fel az ország a hatalommal. Egyik híres bankettökön toastjaikban társították az országot biztonsággal eltöltő nevet azon másik névvel, amely egész Francziaországot fellármázza. Ez azon kétértelmű dolog, amelyre mi utaltünk. Ennek természetesen nem a köztársaság elnöke az oka, s mi sohasem feledkeznénk meg annyira magunkról, hogy őt e kárhozatos sereg nézeteinek osztásával vádoljuk. A zavar azonban megvan, s mi úgy hittük, hogy jó lesz alkalmat nyújtanunk az elnöknek, miszerint e ház szószékéről hangosan kijelentse az egész ország színe előtt, hogy e konfusióban gyalázatosan visszaéltek az ő nevével. Thiers jobbnak tartotta megbotránkozását jelenteni ki azon feltevés fölött, mintha ő egyetértene a radikálisokkal. Mi e felindulást ékesszóló visszautasításául vettük minden ilynemű szövetségnek s úgy hittük, hogy e nemes harag elégséges minden kétértelműség eloszlatására. Bizalmas beszélgetéseinkben értésére adtuk a köztársaság elnökének, hogy a konservativok méltán nyugtalanságot éreznek a radikalizmus átalános terjedése miatt. Hozzátettük, hogy ez invasió feltartására szerintünk elkerülhetlenül szükséges, miszerint harczképes kormány álljon vele szembe, mely minden konzervatív erőt maga köré gyűjtve felvilágosítsa a népet az ellenség szándékai iránt. Ami országunkban inkább, mint bárhol, a kormány a rendpárt nagy rugója, és az ő visszavonulása e viadalban képes tévútra vezetni a közzelmet. orgaaa-BagggB- — ——Mi másnemű és élénkebb jóság is és vágytam ezt személyesen is tapasztalni. Ki fog engem ezért kárhoztatni? Kétségkívül sokan és azt fogják mondani, hogy elégedetlen természetű vagyok. Nem tehettem róla, e nyugtalanság természetemben feküdt s néha annyira bántott, hogy szinte fájdalmat okozott. Ilyenkor úgy iparkodtam megkönnyebülést szerezni, hogy fel s alá járkáltam a harmadik emelet folyosóján és itt a magányban elmerengtem mindazon — néha fényes és lángoló víziókon, melyek lelkem előtt megjelentek ; szivem erősen dobogott a felhevüléstől, mely még új életet öntött belé, másrészt édes zavarral tölté el, a legnagyobb gyönyört pedig akkor érzem, ha eltűnődtem azon regényen, melynek soha sem lett végem egy regényen, melyet képzelmem teremtett, és folyvást regélt, megélénkítve a jeleneteket ama tűzzel, élettel, érzéssel, mely után epedtem, és valódi életemben nélkülözni voltam kénytelen. Hasztalanul mondják, hogy az emberi lénynek meg kell elégednie a nyugalommal; az embernek tevékenységre van szüksége, és meg fogja azt teremteni magának, ha máskép fel nem találja. Milliók vannak kárhoztatva az enyémnél egyhangúbb sorsra, és milliók vannak titokban fellázadva sorsuk ellen. Senki sem tudja, hogy a politikai lázadásokon kívül mennyi lázadás forrong az élet azon tömegeiben, mely a földet benépesíti. A nőket átalában nagyon nyugodtaknak tartják, de a nők ép úgy éreznek, mint a férfiak; szükségük van reá, hogy tehetségeiket gyakorolják és tevékenységük előtt tág tér álljon nyitva, a túlságos korlátozás és absolut tespedés miatt épen úgy szenvednek, mint a férfiak, és ezen utóbbiaknál, kik sokkal több kiváltsággal bírnak, valóban igen korlátolt felfogást árul el, midőn azt mondják, hogy szorítkozzunk mi csak a pudding készítésre, harisnyakötésre, zongorázásra és útitáskák hímzésére. Okszerűtlen dolog őket kárhoztatni avagy kikaczagni, ha iparkodnak többet is tenni vagy tanulni, mint mennyit a szokás épen elkerülhetlenül szükségesnek tart nemekre nézve. Ezen magános sétáim alkalmával nemegyszer hallottam Poole Grace kaczaját, ugyanazon hangot, ugyanazon kimért ha! há-t! mely megfagyasztotta a vért ereimben, midőn legelőször hallottam , hallot-A konzervativ párt mindenek fölött haladéktalanul eszközlendőnek tartja a nemzetgyűlés és a köztársasági elnök közötti egyetértés teljes helyreállítását. Az ország a legnagyobb aggodalommal várja ezt, s csodálkozva kérdezi, hogyan juthatott két, ugyanazon forrásból eredő hatalom eme kicsisbe, amelyből jelenleg kibontakozni igyekezünk. A bizottság többsége azon nézetben van, hogy a jelen kicsist a köztársaság elnökének vitáinkban való közvetlen résztvevője okozta. A köztársaság elnöke, noha csak delegáltja a nemzetgyűlésnek, oly magas állást foglal el, s az ország bizalma oly tekintélylyel ruházza fel, amelyet senki sem ismerhet félre. E kivételes helyzettel szemben a nemzetgyűlés az ő jelenlétében nem élvezhet teljes szabadságot, mert ő legott szárnyai alá veheti az interpellált minisztereket s kormánykérdéssé változtathatja át a miniszteri kérdéseket. Ha hazafiságunk tiltja bár a hatalom megingatását, de másrészről parancsolja, hogy biztosítsuk tanácskozásaink őszinteségét, továbbá mindnyájan sajnáljuk, hogy a köztársaság elnöke támadásoknak és félbeszakításoknak legyen kitéve a parlament kebelében. Mindez arra ösztönöz bennünket, hogy életbe léptessük a miniszteri felelősséget. A második kamara felállítására vonatkozó indítványt el nem fogadhatjuk, mert úgy hisszük, hogy erre még nem érkezett el az idő s midőn ebbe beegyezésünket adjuk, egyszersmind politikai végrendeletünket írjuk meg. Ehez képest a bizottság többsége indítványozza, küldjön ki a nemzetgyűlés egy 15-ös bizottságot, mely mihamarább javaslatot terjeszszen be a miniszteri felelősség tárgyában. Pest, nov. 30. — Választási vesztegetések és perok. A képviselőház tegnapi ülésén Györffy Gyula egy interpellációban csattanósan kimutatta a vágujhelyi kerületben történt vesztegetéseket, s abban a járásbíró részvételét. Most mi is kaptunk Tolna megye görgői kerületéből, nevezetesen Almásról egy érdekes tudósítást, mely nemcsak vesztegetésekről szól, hanem arról is, hogy a szavukat nem tartott fölpénzeltek ellen most pert indítottak. Erre is akadtak ügyvédek. E kerületben maglódi Vodjáner Béla múltkori megválasztása alatt már átalános lett a vesztegetés, közelebbi bukása előtt pedig még nagyobb mérvű lett. A szavazókat 50 —100 forintjával vásárolták, s ez összegekről kötelezvényeket írattak alá, hogy abban az esetben, ha nem Wodjánerre szavaznak, a pénzt visszafizetik Voltak, akik elfogadták a pénzt, de nem szavaztak. Ezeket most beperlik. Az ügyvéd Neogrády József, a választások alatt Wodjaner egyik kortese, ki most a kötelezvényeseket megidézteti egy másik kortes, tani sajátszerű mormogását is, mely még szomorúbb volt kaczajánál. Némely napokon egészen csendesen maradt, de néha ismét rendkívül zajos volt. Némelykor láttam is őt, ha kijött szobájából, és kezében egy mosdó medenczével vagy tállal avagy tálczával lement a konyhába, honnét rendesen csakhamar visszatért (óh! regényességet kedvelő olvasóm, bocsáss meg, hogy kimondom a valót) egy-egy korsó porter-sörrel. Megjelenése mindig lehűtő hangjainak szokatlansága által felköltött kíváncsiságomat, durva arczvonásai és mogorvasága mellett nem bírt semmiféle tulajdonnal, melyhez érdekeltség fűződhetett volna. Tettem ugyan néhány kísérletet, beszélgetésbe bocsátkozni vele, de igen kevés beszédű egyénnek látszott, egytagú válaszai rendszerint ketté vágtak minden ilynemű kísérletet. A háztartás egyéb tagjai John és neje, Leáll a szolgáló és Sophie a franczia dajka igen becsületes, de minden tekintetben jelentéktelen emberek voltak. Sophieval francziául szoktam beszélni és néha kérdezősködtem szülőfölde felől; de a leirási vagy elbeszélési tehetség nem tartozván erős oldalai közé, rendesen oly homályos vagy zavaros válaszokat adott, melyek alkalmasabbak voltak a tudakozást megakasztani, mintsem arra felbátorítani. Október, november és deczember elmúlt. Januárius hónap egyik délutánján Fairfaxné asszonyság szünidőt kért Adela számára, ki rekedt volt és minthogy Adela is e kérést oly hévvel támogatta, mely engem élénken emlékeztetett, mily kedvesek voltak előttem is, gyermekkoromban az ilyen alkalmi félünnepnapok, teljesítem kérését, azon meggyőződésben, hogy nem czélszerűtlen az ilyenekben néha engedékenynek lenni. Szép, csendes ámbár gén hideg nap volt, egész délelőtt a tanszobában ültem egy helyen s ez kifárasztott, Fairfaxné aszszonyság épen egy levelet fejezett be, melyet postára kellett volna adni, magamravállaltam tehát, hogy elviszem Hayba ; a két angol mértföldnyi távolság épen kellemes sétát ígért egy téli délutánra. Miután Adélát kényelmesen elhelyeztem kis karszékében Fairfaxné asszonyság kandallója mellett és kezébe adtam legépebb viasz babáját (melyet rendszerint ezüstös papírba göngyölgetve egy fiókban szoktam tartogatni) valamint egy mesés könyvet az időtöltés változtathatása mihaladt Millcote felé. Elhaladt mellettem és én tovább mentem, de alig tettem néhány lépést, midőn önkénytelenül is meg kellett fordulnom, mert egy zuhanás, toporzékolás és e felkiáltás: „Mi az ördögöt tegyek most!“ megragadó figyelmemet. A lovag és a paripa földön feküdt, a ló elesett az országút közepén levő pocsolya jegén. A kutya nagy ugrásokkal tért vissza és gazdáját veszélyben látván és a lovat nyöszörögni hallván, oly hangosan kezdett ugatni, hogy az est csendjébe mélyedt dombok viszhangja felébredt. Körülszaglálta a földön heverő csoportot, aztán odaszaladt hozzám, egyebet nem is tehetett, más segély e perezben nem volt kéznél. Engedtem néma felhívásának és odamentem az utashoz, ki ugyancsak iparkodott kibontakozni lova alól. Mozdulatai annyira hevesek és erőteljesek voltak, hogy aligha lehetett nagy baja, azonban mégis e kérdést intéztem hozzá: — Megsérült ön uram? Úgy hiszem káromkodott, de nem állíthatom biztosan, annyi bizonyos, hogy olyasvalamit mondott, ami nem engedő, hogy kérdésemre egyenesen válaszoljon. — Tehetek valamit ? kérdem újra. — Csak épen annyit, hogy álljon félre, felelé előbb féltérdre aztán egészen felállván. Megtettem a mit kívánt s erre oly toporzékolás, nyerítés, patkó csattogás és ugatás keletkezett, hogy önkénytelenül hátrább vonultam néhány lépéssel, de nem akartam eltávozni, míg a dolog végét nem láttam. Végre szerencsésen megtörtént minden, a ló felkelt és a kutyát is lecsendesíté e két szó : „Hallgass Pilot!“ Az utas megtapogatta lábszárát és lábait, mintha meg akart volna győződni, hogy épeké, alkalmasint heves fájdalmakat érezhetett, mert oda vánszorgott a lépcsőre, melyről az imént felkeltem s reá ült. úgy hiszem szolgálatkész kedvemben voltam, mert ismét odamentem hozzá. — Ha ön megsérült uram és segélyre van szöksége, hozhatok akár Thornfield Hallból, akár Hayból. — Köszönöm, jó lesz igy is, lábam nem tört el, csupán kificamodott, ezzel ismét felkelt, és próbára tette lábát, de a kísérlet egy önkénytelen „jajt“ csalt ki ajkairól. (Folyt. kör.) Osztrák dolgok. A választási reform tárgyában a kormány megállapodásra jutott, de a bíród, tanács elé terjesztendő javaslatról a lapok még ma sem közölnek megbízható adatokat. Annyi — úgy látszik — tény, hogy a direct választások Galliciára nem fognak kiterjesztetni. Ezáltal akarja a kormány megmutatni, hogy a galicziai kiegyezés eszméjéhez ragaszkodik, s kivitelének lehetőségét minden áron — még ily kivételes helyzet teremtésének árán is — elő akarja mozdítani.• A dalmát tartománygyűlés nov. 28-ai ülésében, mint Zárából távírják, a reáliskolákra vonatkozó kormányjavaslat a tannyelvre vonatkozó 12. §. kihagyásával elfogadtatott. Egyszersmind határozat hozatott, miszerint mindkét országos nyelvnek (olasz és szláv) tannyelvül elfogadása sürgősen kívántatik. A kisebbség jelen volt, de a vitában nem vett részt. A hivatalos lapból. A pénzügyminister Roszinszky János m. k. főerdészt a beszterczebányai józságigazgatóság kerületébe harmadosztályú m. kir. erdőmesterré, a nagybányai bányaigazgatóság kerületébe 1. oszt. bányatisztté Szüszner Ferencz 2-ad oszt. bányatisztté Késs József 3 oszt bányatisztet, és 3-ad oszt. bányatisztté Richter Gábor bányászgyakornokot, a selmeczi bányászati és erdészeti akadémiához tanársegéddé Szellémy Géza bányászati gyakornokot, és Angyal József bányatisztjelöltet nevezte ki. A földmivelés, ipar- és kereskedelmi minister Böckh János osztálygeologot főgeologgá, telegdi Roth Lajos segédgeologot osztász geologgá, végre Matyasovszky Jakab gyakornokot segédgeologgá nevezte ki. A pénzügyminister Jávorszky Jánost 11. osztályú hivataltisztté nevezte ki. A belügyministériumhoz Treffina Emil Ilod, Friegel Kálmán és Horváth Antal pedig Illad osztályú számtisztekké neveztettek ki. A földmivelés,- ipar és kereskedelmi miniszer Báttaszéky Frigyes nagyszombati k. törvényszéki irodatisztet csomortányi Mike Kálmán göllnitzbányai bányabiztossági írnokot irodatisztekké nevezte ki. A fiumei és magyar-horvát tengerparti kir. kormányzó mint a királyi tengerészeti hatóság elnöke Duimich András révbiztost révalkapitánynyá, és d’Ancona József Szobogna Valerians Merlató Pál révgyakornokokat és hosszújáratu tengeri hajókapitányokat révbiztosokká nevezte ki. Hírek. Andényi Ferdinánd járásbiró elé. Az első tárgyalás nov. 21-én volt, s a megidézettek egyikét el is marasztalták. Mutatványul szolgáljon a pörökre nézve a következő okmány , mely szintén törvényes eljárást vont maga után: „Kötvény ötven o. é. forintról, melyet én Rubinstein Pál úrtól fölvettem, hogy én a jövő követválasztáson Wodianer úrra szavazok: ha azt nem tenném, ezen összeget a legközelebbi per után is visszafizetni tartozom. Kelt Almáson junius 15-én, 1872. Kelecsényi János s. k.“ Hogy mi lehet a vélemény oly szavazó iránt, ki így áruba bocsátja magát, az kizárólag az illető gyönyörűsége, vagy baja, hanem hogy mily véleményt és hatást támasztanak az ily botrányos pörök, az már nyílt közkérdés, mert a fokról fokra való sülyedés van hozzá kötve. Az is jellemző, hogy akad ügyvéd, ki nem átalja pör tárgyává tenni a szavazatok megvásárlására kiosztott összegeket. Nem tudjuk, kinek figyelmét hívjuk fel rá, hanem ajánljuk mindenkinek, hogy jegyezze meg, s vonjon belőle tanulságot! — Magyar tudományos akadémia. Az I-ső (nyelv- és széptudományi) osztály decz. 2-án d. u. 5 órakor ülést tart. Tárgyai a következők: I. Riedl Szende 1. t. „Az irodalmi nyelv és a nyevjárások.“ II. Hunfalvy Pál r. t. „Könyvismertetés.“ Pesten, 1872. nov. 30-án Gyulay Pál, osztálytitkár. — A Petőfi-szobor ügyében tegnap előtt tanácskozás folyt Reményi Ede elnöklete alatt, ki felolvasta a jelentést ama szűkebb bizottság möködéséről, mely a szobor elhelyezése és elkészítése ügyében volt kiküldve. Mint tudjuk, a szobor helyéül az építendő népszínház előtti térben történt megállapodás, és azt a közmunkatanács is helybenhagyta ; a szobor elkészítésével pedig Izsót bízták meg, ki azóta igen sok tanulmányt készített, de egyikben sem állapodott még meg. Sokan óhajtották, hogy a szobrot már 1873 elején, mint a költő születésének 50-ik évfordulóján felállítsák, de ez nem lehetséges, részint azért, mert a világkiállítás által minden segéderő igénybe van véve, részint pedig azért, mert a talapzat meghatározásához szükséges a népszínház tervét is részletesen ismerni, nehogy aránytalanságok és ferdeségek származzanak. Aztán Lévai Henrik pénztárnok tett jelentést. E szerint szept. elején 28,394 frt 97 kr volt együtt, mely most kamatozik. Ugyanis 26,000 frtért 30,000 frt értékű vasúti elsőbbségi kötvényeket vettek, s ezek a „Panonia“ viszonbiztosító társulatnál vannak elhelyezve. E gyűlésen Reményi Ede, a bizottság elnöke lemondott, okut hozván föl, hogy a lapok ellenszenves támadásban részesíték. De a bizottság nem fogadta el a lemondást, miután ama támadások régiségek eladására vonatkoztak s nem állnak legkisebb összeköttetésben sem a szoborügygyel. A természettudományi társulat jövő szerdán, decz. 4-én d. u. 5 órakor az egyetem vegytani intézetében (országút 42. sz.) fogja szakgyűlését tartani, melyre a természettudományok kedvelői tisztelettel meghivatnak. Ez alkalommal dr.Eötvös Loránd kísérletekkel egybekapcsolt előadást fog tartani „a fény kettős töréséről“.— Balogh Kálmán pedig a „heterogenesisről* fog értekezni. — A brutalitás egy nyomorult tényéről írnak a „M. Államnak“. E szerint Kis Mihály esztergomi lakos házába e napokban fináncok nyomultak be,hogy megvegyek rajta 30 kvnyi bélyegcsonkítási illetéket, mely még 1850-ből datálódik. Kis neje szülés utáni betegágyban fek.dt, s hogy a férj az ily alkotmányos rögtönzések izgalmaitól megkímélje, azonnal a végrehajtók elé sietett, kezében egy 10 fitossal, kérve az executiót, hogy kíméljék meg, míg ő aprópénzt váltat. Nem használt. A végrehajtók a beteg ágyneműjét akarták elragadni, mi a szenvedő, különben erőteljes nőt annyira felháborította, hogy másnap (nov. 23-án) már belehalt. A szívtelenség e barbár esete megérdemli, hogy Kerkapoly minisztersége utolsó óráiban is figyelmére méltassa, s utódját is felhívja a legszigorúbb intézkedésekre. — Szomorú hírt olvasunk a „M. Újságban.“ A „Corvina“ czímű könyvkiadó társulat, mely népies olvasmányok terjesztésére alakult, föloszlik, s a nevezett lap szerint deczember hó közepén liquidálni fog. Az activ birtokot vagy 30,000 fit értékű könyvkiadványok képezik, de ezek csak névleges értékű dolgok, s a részvényesek javára egyhamar aligha érvényesíthetők. A vállalat szép reményekre jogosítón indult meg, de sajnos, hogy a vezető erőket soha sem tudta kellőleg megválasztani. Akholera állásáról a belügyminiszterhez nov. 30-án beérkezett napi tudósítások szerint Budán, november 29-én 3 újabb kholeraeset merült fel; ebből esik : a közkórházra 1, irgalm. kórház 2, összesen 3. Ehhez hozzászámítván az ápolás alatt maradt 65-öt, az összes beteglétszám 59, ezek közül meggyógyult 12, meghalt 4. October 18. óta összesen megbetegült 678, kikből azt és miután e felhívására: „Revenez bientot ma bonne amié, ma chére Mademoiselle Jeannette“ — egy csókkal válaszoltam volna — útnak indultam. A talaj kemény, a jég csendes, utam magános volt, sebesen mentem mig átmelegedtem, aztán lassitom lépteimet és elemeztem magamban a gyönyör azon nemét, melyet a délesti óra és helyzetem okozott. Három óra volt, a toronyóra épen akkor ütött, midőn a torony alatt elhaladtam, az óra varázsa a közelgő alkonyban, a leáldozó félben levő és halvány sugarú napban rejlett. Egy mértföldnyire voltam Thornfieldtől, egy mezőn, melyen nyáron vadrózsa, öszszes földiszeder termett, a bokrok közt még most is rejtőzött néhány korálszinü bogyó, de e hely télies díszét csendes magánossága és lombtalan nyugalma képezé. A szellő, ha feltámadt, itt nem idézett elő zúgást, mert nem volt bokor sem télizöld, melyben a légáramlat megakadhatott volna, a kopár bokrok oly csöndesek voltak, mint a fehér lekopott kövek, melyek az országút közepét bobták. Messze, messze mindkét oldalon csupán mezőket és szántóföldeket lehetett látni, hol nem legeltek nyájak és az apró barna madarak, melyek koronként fel felröppentek a sövény körül, úgy néztek ki, mint télies barna falevél, mely még eddig elfeledett lehullni. E mezőség a domb lejtőjén terült el, Hay felé , midőn körülbelöl közepére értem, leültem egy falépcsőre, mely innét egyik szomszédos szántóföldre vezetett. Köpenyemet összehúzván, kezeimet eldugván karmantyúmba, nem éreztem a hideget, bár erősen fagyott, mint ezt az országút kövezete közt egy pocsolyában képződött jég tanusstá. Ülőhelyemről láthatom Thornfieldet, a nagy szürke kastély volt az alant elnyúló völgy központja, nyugat felé erdőségek és a varjútelep tanyája képezék a háttért. Nem mozdultam, míg a napi bőrszínben és tisztán le nem nyugodott az erdő mögött. Aztán kelet felé fordultam. Az előttem levő domb tető felett látszott a felkelő hold, még most homályos volt, de minden perezben fényesebbé lett és megvilágitá a fák közt félig elrejtett Hayt, melynek kéményeiből kékes füst emelkedett az ég felé, a falu még egy angolmértföldnyi távolságban volt ugyan, de a mély csöndessége közepette hallhatom házai közt az élet moraját. Épen úgy hallható volt a patakok zúgása, meggyógyult 379, meghalt 255, gyógykezelés alatt maradt 44. A katonák között nov. 29-től 30-ig nem fordult elő újabb betegedés, a gyógykezelés alatt maradt összes beteglétszám 18. Pesten november 29-kétől 30-dikáig megbetegült 18, ebből esik: a Lipótvárosra 1, a Terézvárosra 1, a Józsefvárosra 2, a Ferenczvárosra 1, a közkórházakra 13, összesen 18. Ehez számítván az ápolás alatt maradt 181-ett az összes beteglétszám 199, ebből meggyógyult 6, meghalt 10, a járvány kezdete óta összesen megbetegült 536, ebből meggyógyult 155, meghalt 198, további gyógykezelés alatt maradt 183. — Kassán a kholerabetegek száma öttel szaporodott, az eddig megbetegült 76 egyén közül meggyógyult 15, meghalt 43, ápolás alatt pedig maradt 18. — Megdicsérték a lapok a pesti tőzsdét, hogy hivatalos árjegyzékét magyarul is kiadja. Most arról értesítenek bennünket, hogy e jóakarat csak három napig nyilatkozott, s most kizárólag német ismét az árjegyzék. — »Egy kis Statistika“ czim alatt valaki a következő sorokat küldte be hozzánk. Az idén legtöbb verset közöltek a szépirodalmi lapok Benedek Aladártól (60—70 et.) Gáspár Imrétől (65.) Szász Károlytól (40—50) és Márki Sándortól, Ábrányi Emiltől, Endrődi Sándortól, Prém Józseftől, stb. többnyire 20—30 darabot. Ebből az is kitűnik, hogy jobbnevü költőink meglehetősen visszavonultak a szépirodalmi lapoktól. Érdekes tudni, legtöbb költészeti zsengét az „Erdély“ czimü m.-vásárhelyi lap (200 drbot,) a „Családi kör“ (40) „Nefelejts“ és „Nagyvárad“ literált. Nem lehetne életbe léptetni egy kis verstermelési adót is ? — Szénássy elhunytáról a gyászjelentés következőleg szól: Szénássy-Strohriegel Paulina saját, Béla és Gizella gyermekei meg számos rokonai nevében mély fájdalommal jelenti szeretett férjének, illetőleg atyjoknak s rokonuknak: Szénássy Sándor urnak, a pesti ág. hitv. evang. főgymnasium igazgató-tanárának, a magy. tud. Akadémia levelező s más hazai tudományos társulatok és egyletek tagjának élete 43-dik. boldog házassága 16.dik évében folyó évi november 29-kén reggeli 6 órakor történt kimúlták A boldogultnak földi maradványai 1. évi november 30-án délután 4 órakor a helvét hitvallás szertartásai szerint fognak a kerepesi temetőben örök nyugalomra, tétetni. Legyen könnyű a föld hamvai fölött! Áldás és béke emlékére! Mint halljuk, a temetés ma nem történhetett meg, miután az elhunytat felbonczolták. — A budai várpalota termeit szorgalmasan fűtik naponkint, minthogy ő felsége a királyné Gizella és Mária Valéria főleg nőkkel együtt e hó 10-én jő be Gödöllőről s ugyanakkora várják le Bécsből a trónörököst is. — Egy zenész hazánkfia, Goldmark Károly „A sabai királyné“ czimü operát irt, s beadta a bécsi udvari operaházhoz. E falr mellé egyszersmind meg kell jegyeznünk, hogy a magyar kormány Goldmarkot a művészeti alapból ösztöndíjakban részesíti ami ellen annak idejében mi is felszólaltunk, miután Goldmarknak soha semmiféle más köze nem volt Magyarországhoz, mint hogy véletlenül itt született. Minek neveljünk mi Bécsnek zenészeket? — A nov. 27-diki csillaghullást mindenfelé látták az országban, ahol csak tiszta idő volt. — Az uralkodó mellszobrát, mely a bécsi világkiállítás főbejáratánál lesz fölállítva, Zumbath bécsi szobrász mintázza. — A hivatalos lap írja: A „Neuefreie Presse“ czímű lapban megjelent, a pesti cholera, kórházban állítólag előfordult rendellenességeket és viszásságokat tárgyszó czikk alkalmat adott az említett kórháznak hivatalos megvizsgálására, melynek folytán kiderült, hogy a cholera-kórház ágy felszerelésére, valamint berendezésére, nemkülönben az ápolásra, étkezésre s felügyeletre nézve teljesen kielégítő, minélfogva az említett újságczikkben foglalt állítások alappal nem bírnak. A Nagy-Szebenben is megnyílt már a zeneidény, és pedig az ottani zeneegylet az idén alsó hangversenyével, mely f. hó 27-én tartatott meg. E hangverseny tulajdonképen f. hó 11 éve volt kitűzve, de különböző akadályok miatt el kellett halasztódnia. Még egy utolsó akadály gördült a zenekedvelő szász atyafiak elébe, nem volt hely hol főpróbájukat megtartsák. De azért főpróba nélkül is megtartották hangversenyüket. A zene egylet mely már 30 év óta fennáll, új diadalt aratott a „Római császár“ nagytermében. Előadásra került Mendelssohn gyönyörű „Éliás“ czímű oratóriuma. — Egy tenor-állomás a belvárosi főegyházban betöltendő. Az erre ajánlkozók bővebb tudósítást nyerhetnek Engeszer Mátyás zenekarigazgatónál. — Aki hasznot akart a kholerából. Néhány lelkiismeretlen ember ugyancsak felhasználja a jelen cholerás állapotot, hogy azt saját hasznára kiaknázza. A Kőbányán lakó Widder nem tudnám megmondani, mely völgyekben vagy mélységekben, de Hay mögött számos domb és ezeknek völgyében kétségkívül számos patak létezett. E távoli és mégis oly tisztán hallható bangókat egyszerre másszerű zörej szakítá félbe, dobogás, érez koppanása, mely a suttogó morajt elfojta, valamint a tájképek előterein sötét éles színekkel festett szikla vagy tölgyfa az azurszinü dombokat, a verőfényes láthatárt és fényes felhőket háttérbe szorítja, s szintúgy ködös távolba tünteti fel, hol már a színek összeolvadnak. A zörej az országútról hangzott, egy ló közelgett; az út kanyarulatai még eltakarták ugyan de közeledése hallható volt. Épen felkeltem helyemről, de az út keskeny lévén, félreálltam és helyet engedtem neki. Akkoriban még ifjú voltam, lelkemhez mindennemű sötét és fényes ábrándkép űzte játékát, a dajka-mesék emléke is gyakran megfordult e képek közt, és az érett kor felé közelgő ifjúság ezeknek oly erőt és életteljességet kölcsönzött, milyent a gyermekkor nem adhatott. Midőn eló közelgett és én vártam megjelenését a ködös homályból, eszembe jutott Bessie egyik meséje, melyben egy „Gytrash“ egy éjszak-brittaniai szellem szerepelt, és ló, öszvér vagy nagy eb alakjában kísértett a magános ösvényeken, és néha megjelent elkésett utasok előtt is, épen úgy mint előttem e közelgő paripa. Nagyon közel volt már, de mégse láthattam, egyszerre azonban dobogása mellett egyéb zörejt is hallottam a sövény közt és a mogyoró bokrok közül egy nagy eb csörtetett elő, melynek fehér és fekete színe élesen levált a fák sötét hátteréről. Epen úgy nézett ki, mint Bessie Gytrashnak egyik incarnatiója, hosszú szőrű és nagy fejű oroszlán alakú eb; mellettem azonban meglehetősen csendesen haladt el, meg sem állt, hogy felnézzen, reám természetfeletti kifejezésű szemeivel — pedig megvallom, épen ezt vártam volna tőle. Utána jött a paripa, egy magas szemes állat. A nyeregben egy lovas ült. E férfi — egy emberi lény azonnal megtörte a varázst. A. Gytrashon soha se lovagolt senki és tudtommal a kísértetek, ámbár néha állatok alakjait ölték fel, de közönséges emberi testben soha se kerestek menhelyet. Nem volt ez Gytrash, hanem egy utas a ki a rövidebb utón Izsák — mint a mezei kapitányság tudomására jutott — cholerabetegeket mindenféle haszontalan szerekkel kuruzsolt, a betegekkel formaszerü szerződéseket kötött s tőlük pénzt csikart ki. Miután Widdernek sem sebészi, sem orvosi oklevele Dines, a mezei kapitány már egy ízben eltiltotta a kuruzsolással s midőn Widder ennek daczára is folytatta azt, lakásán vizsgálatot tartott, szereit, szerződéseit s hirdéseit lefoglalta, őt magát pedig a kir. fenyitő járásbíróságnak feljelentette. — Magyar zene a skandináv szigeteken. Horváth Marczi budai zenebandája, mint tudjuk Amerikába szerződtetvén Bécs, Brttnn, Prága, Karlsbad, Dresda Lipcse, Magdeburg, Halle, Braunschweig, Hamburg, Kiel, Kopenhága, Malmö, Stockholm városokon át utazván, mindenütt nagy érdekeltséget keltett magyar zenejátékával. Kopenhágában a király előtt is játszott a társaság, ki nem akarta elhinni, hogy czigányaink hangjegy nélkül tanulták be az eljátszott darabokat s Lumbye zenegazgatót azzal bizta meg, hogy egy klassikus darabra tanítsa be Horváth zenekarát minden hangjegy nélkül. Ez megtörténvén két óra múlva czigányaink a király s számos zeneértő jelenlétében a legnagyobb tetszés közt játszották el a betanult darabot, mire a király fényes bizonyítványt állíttatott ki a társulatnak. — Rath Mór úr, úgy látszik, felhagy üzletének némely részeivel, mint ez kitetszik a következő körlevélből: „T. ez. számos nagymérvű vállalataim annyira elfoglalnak, hogy ezentúl a részletes (detail) könyvkereskedéssel nem foglalkozhatom. Kérem tehát becses megrendelését valamely más könyvkereskedéshez intézni. Ráth Mór: — A budapesti magyar gyorsíróegylet, f. hó 2- án a képviselőház helyiségeiben megtartó évi közgyűlését. 12 új tag felvétele után elnök Markovité Iván előadja az igazgatóság évi jelentését. Az egylet a tanítás ügyét az által törekedett előmozdítani, hogy lépéseket tett a közoktatásügyi minisztériumnál a gyorsírás tanárának fizetése érdekében a szegényebb tanulók számára gyorsírászati taneszközöket dij nélkül osztott szét, ajánló levelekkel látta el azon tagokat, kik a vidéken a tanitás terére léptek s tanfolyamokat nyitott a vidéken a törvényszéki és közigazgatási hivatalnokok számára, minek következtében több helyütt gyorsíró-egylet is alakult. Az egylet közlönye, a „Gyorsírászati Lapok,“ a múlt évben kiváló lendületet nyertek az által, hogy a lap ára a a középtanodai tanulók számára leszállíttatott. A gyakorlat czéljait az egylet versenyírások rendezése és corect stenogrammok díjazása által törekedett előmozdítani. Az ülésekben szakbeli felolvasások tartottak. A tagok száma a múlt évihez képest, szaporodott 20-szal. Ezek közül Székó Gizela kisasszony Szabadkán a leánynöveldében gyorsírási tanfolyamot nyitott. A tisztújítás következő eredményre vezetett :elnök és szerkesztőül Markovité Iván , alelnökéül: Dr. Feyer László választatott me, pénztárnokul: Kálnay Nándor, könyvtárnokul: Schütz Miksa, jegyzőkül: Adler Ignácz, Kovács Elek és Steindl Gyula, az állandó bizottság tagjaiul: Duma György gymnásiumi tanár, Mendlik Ferencz és Deme László reáltanárok s Lévai Lajos tanárjelölt. — Tiszteletbeli tagul megválasztatott dr. Szombathelyi Márton, mint a ki tiz év előtt a „Gyorsírászati lapokat“ megalapította. — Dr. Feyer László indítványára a „Gyors Lapok“ évi előfizetési ára 3 filról 2 írtra leszállittatott, középtanodai tanulók tovább isírtért, bizonyos számú szegény tanulók pedig a lapot ingyen kapják. A jövő évben tartandó versenyirásokra Markovics Iván egy 20 fitos és 1 db aranyat adományozott. — A „n ő k é p z ő e g ye t“ által rendezendő tombolára begyűlt szives adományok folytatólagos jegyzéke: Heckenaszt Gusztáv úrtól: 10 kötet könyv diszkiadásban. — Táborszki és Porsch uraktól : 21 db. hangjegy. — Arányi Lajosné, szül. Joachim Irma úrnőtől: 2 db virágtartó Profuma Vilmos kereskedő úrtól: 4 db. gyufatartó, két tintatartó, egy szivartartó, egy cassette, egy munkatartó, egy képráma. Hagmayer kereskedő úrtól: Asztalnéműt 6 személyre, 24 db. batiste zsebkendő, 12 db. csemege asztalkendő, 3 db. angol törülköző, egy pár reggeli papucs. Tömöri György úrtól : Két olajfestmény arany-rámában. Szigeti Gyuláné úrnőtől: Íróeszköz-tartó. Wabrosch József úrtól: egy album, 2 cassette, 2 óratartó, 3 szivartartó, egy papírtartó, egy levéltartó, két bélyegtartó. Gyömrős Vilmosné úrnőtől: 6 személyre való theaservice, 2 virágtartó, 2 porczellánfigura, egy cassette, három pénztárcza, két gyufatartó, s több apróságok. — Rökk Lilla úrnőtől: Egy virágtartó üvegből, két virágtartó porczellánból, egy vajtartó. Bischitz Dávidné úrnőtől: egy himzett óratartó, egy porczellán szivartartó, két gyufatartó, egy porczellán szivar-hamutartó. — Éhen haltak. Laczházán Szomju Mihályné csecsemőket szokott fizetésért ápolás alá Folytatás a mellékleten.