Ellenőr, 1873. április (5. évfolyam, 75-99. szám)

1873-04-22 / 92. szám

részint az építési, részint a lakhatási engedély ki­adása előtt, a fővárosi pénzalap javára beszedendő,­­ örvendetes tudomásul vétetett. Pest város közönsége kijelenti, hogy a város­liget szabályozását, különösen pedig a megállapí­tott úthálózatok helyreállítását készséggel elvállalja, megjegyzi azonban, hogy ezen munkálatokat most, miután már az idő is előrehaladt, annál kevésbé eszközölteti, mert ezeknek költségei az idei költ­ségvetésbe felvéve nem lettek. A közmunkatanács a felhozó­­ indokok ala­posságát elismeri ugyan, mindazontáltal felkéretni határozta Pest város közönségét, miszerint intéz­kedni szíveskedjék, hogy a kérdéses munkálatok még ez év folyamában, a legközelebbi őszszel meg­­indíttassanak. Ezen időszak ugyanis éghajlati viszo­nyainknál fogva a fák átültetésére legalkalmasabb, más­részt pedig ezen esetben egy egész év nye­rhetnék meg, mely körülmény annál inkább is figye­lembe veendő, mert a legközelebbi őszig a sugár­út egy nagy része már meg fog nyittatni, és külső részében valószínűleg ki is fog építtetni. Az egyezkedési bizottságnak jelentése, hogy Bene Judittal, az Eötvös (szeg) utcza megnyitásá­hoz szükségelt telke átbocsátása iránt, az egyezség nem sikerült, — tudomásul vétetett s az ügy újabb tanulmányozás és előterjesztés végett, a műszaki osztálynak adatott ki. Ugyancsak tudomásul vétetett nevezett bizott­ságnak azon előterjesztése, hogy az újvárosligeti út megnyitásához szükségelt telek iránt, a Cséry La­jossal megkísérlett egyezség nem sikerült. Az ügy oly utasítással adatott ki a műszaki osztálynak, miszerint az út megnyitása iránt, a Cséry-féle tel­kek mellőzése mellett, új előterjesztést tegyen. Miután Prokesch Jánossal, a Podmanitzky­­utcza kiszélesítésére szükséges telke iránt az egyez­ség nem sikerült, a kisajátítás megindítása elhatá­roztatott és Pestváros határsága annak keresztül vitelére felkéretni rendeltetett.. Pestváros hatósága a fehér-ut és a pék-ligeti út kiépítési terveit és költségvetését terjesztette be. A fehér-utra vonatkozón figyelmeztetni fog a városi hatóság, hogy ez út kőbányai vége és a ke­­repesi út azon pontjain, hol ezek az állampálya által átmetszetnek, egy keresztútnak létesítése van tervezetben, mely hivatva lesz a kőbányai, jászbe­rényi és kerepesi út között az egyenes összeköt­tetést eszközölni, és a mely 385 öllel rövidebb leend a fehér útnál.­­ Kívánatosnak mutatkozik ennél fogva, hogy a fehér­ út jelenleg csak jó karba he­lyeztessék, a szabályszerű kiépítés költségei pedig arra fordíttassanak, hogy ezen út rövidebb és an­nál fogva czélszerűbb út, felében még ez év folya­mában, másik felében pedig a legközelebbi évben kiépíttessék. A pék­ligeti útnak a város által tervezett kiépítése csak azon esetben fog czéljának megfelel­ni, ha ennek meghosszabbítása a Teleky téren ke­resztül, a sertéskereskedő után, eszközöltetik Ezen út ugyanis, a legtermészetesebb és legrövidebb összekötetésül szolgál a város és pályaudvar kö­zött, és annál inkább is helyreállítandó, mert egy­­részről a szabályozási, tervezetnek megfelel, más­résről pedig, mert ez által felesleges leend azon kerülés, melyet a teherkocsiknak, vagy a kerepe­si utón, vagy pedig a statio-utczán át kell ten­niük. A budai közúti vaspálya, társulatnak egy má­sodik vágány lerakásához,"a császárfürdőig az en­gedély, a város által kikötött feltételeken kívül, a következő megjegyzésekkel adatik meg: 1- er, hogy a második vágánypár csak ide­iglenes leend és a szerződésnek megfelelően épí­tendő, s a társulat köteles leend azt, ha a közérdek úgy kivánná, minden kártalanítás nélkül eltávo­lítani. 2- or, hogy a Blum-féle gőzmalom előtt, a gőzhajó kikötőig, valamint az országúti 9. sz. alat­ti háztól az irgalmasok épületéig csak egy sínpár engedhetik és 3- or, hogy a császárfürdőnéli kitérés a tó kerítő falától mintegy középen történjék. Lord Sámuel és fia folyamodásának, a rájuk szabott pénzbírság elengedése, valamint az Oetl­­féle végleszámoló bizottság és a Dezza Argily-féle hagyaték felfolyamodásának, a telkéből utczai czél­­ra elfoglalt terület kártalanítása tárgyában, hely nem adatván, a városi közönség határozatai fenn­tartottak. Mocsonyi Katalinnak a váczi és Deák Fe­­rencz utcza sarkán levő háza ideiglenes kijavításá­ra nézve lett azon ajánlata, hogy kérdéses házát az 1876. évi november 1-én eltávolítandja, s an­nak helyébe az 1878 évi november hó 1-ére egy uj 3—4 emeletes házat állíttat, az épitési bizott­ság előterjesztése alapján, oly feltétel mellett fo­gadtatott el, hogy amennyiben a kérdéses ház­a a fenti határnapra el nem távolittatnék, folyamo­dón, 15.000 ftot s ezen kivül havonkint 2000 frt bírságot fizetend, s ezenkívül fennmarad a város­nak joga a kiürítést azonnal elrendelni. Az erre nézve kiállítandó térítvény nevezett ingatlanságra telekkönyvileg bekebelezendő leend. Ezen feltételek mellett az ideiglenes kijavításhoz kért engedély Ybl és Wechselmann építészek felelőssége mellett, oly megjegyzéssel adatik ki, hogy az építési bi­zottság a befejezés után, a munkálatokat vizsgálja át, s ezen vizsgálatáról felveendő jegyzőkönyvét a közmunkatanácsnak mutassa be. Következő építési engedélyek akadálytalanul kiadattak: Hutter Teodornak, Neuwelt Árminnak, Egelmayer Erzsébetnek, a váczi után boltajtajuk felemeléséhez. Leschitz Józsefnek, a józsefv. ujvá­­sár-téren 6 sz. alatt. — Horváth Ferencznek a te­rézvárosin az aradi utcza mellett 867. sz. alatt. — Tasner D­énesnek — kültelken. Szeiszing Júliá­nak a józsefv. prater utczában 143/21 sz. alatt. Karácsonyi Teréznek, a belv. országúton 23 sz. alatt, — Weisinger Györgynek a rákosi kültelken 100/71 sz­. alatt, — Ibi Miklósnak a lipótv. tem­plom 4-ik tornyának kiépítéséhez. A jegyzőkönyv hitelesítésével Lukáts bi­­zatik meg. KÜLFÖLD. — Ápr. 21. -Franczia köztársaság. A pénzügyi javítások egyik legkitűnőbbje, melyet a köztársaság kormánya rövid fenállása óta az állam­tartásban behozott, két­ségtelenül a rendkívüli budgetek megszüntetésében áll. A császárság idejében a legnagyobb visszaélé­sek történtek a két, t. i. rendes és rendkívüli bud­getek rendszerével, mert míg a rendes mindig bevéti többletet mutatott föl, addig a rendkívüli folyton defiicittel végződött. Amannak egyensúlyát nem győzé eléggé magasztalni a császárság szolga sze­mélyzete, emennél nem győzé eléggé titkolni a visz­­szaéléseket. Thiers érdeme, hogy e viszás állapot elvégre eltűnt; Francziaország mai budgete csupán az ország valódi szükségletét mutatja. Igaz, még ma is létezik egy kivételes számvitel az államtartás kiadásainál, de ez csak ideiglenes s addig tartó, mig a szerencsétlen levezetés árát a franczia nemzet lerótta,­­ mig a károk, miket a háború a hadsereg készletei, a védeszközök s a magán­­vagyonban okozott, kijavítva nem leendőek. E részben a franczia kormány oly tevékenységet fej­tett ki s oly várakozáson felüli eredménynyel, mely egész Európát bámulatra ragadta s csodála­tos, midőn e rövid gyakorlatú kormány férfiaitól ama biztosítást halljuk, hogy innen öt év múltán minden a rendes kerékvágásban leend s a franczia államtartási számadások rendkívüli rovattal nem fognak többé bírni. Az 1874-iki budget, mint min­denkor, most is bevételek és kiadások rovatára oszlik. Az összes 1874-iki bevételek 2.526,020,199 frankra tétetnek, s ez összeget főkép a közvetett adók és jövedelmek, u. m. a bélyeg-, vám, só- és postajövedelmekből hiszik előreteremthetni egész 1.899,220,000 frank erejig, mig a közvetlen adók jövedelme 414.569,300 fankra becsültetik; a hátra maradt 200 milliónyi összeget az állami erdők és uradalmak, az ingóságok, kivetett adók, a távírdákra egyetemek, Algir s egyéb állam aprólékos jövedel­meinek kell fedezniök. Ezek révén nagyobb voná­sokban a bevételek, a kiadások, mikre a két mil­liárd ötszázhuszonhat millió hat­ezer százkilencz­­venkilencz frank fordíttatni fog, szintén fővonásiban következően osztályozhatók . Mindenek előtt maga az adóbeszedés költsége nem kevesebb mint 245 milliót veend igénybe az 1874 ik év folytán. Ez után jönnek a közadósságok törlesztése és kamatai, mik a legnagyobb összegben terhelik az állam be­vételeit, tevén összesen egy milliárd és kétszáz millió frankot. A maradék a különböző miniszté­riumok között következően oszlik meg: hadügyi 480 millió, tengerészeti 154 millió, nyilvános mun­kák 132 millió, belü­gy és Algir 112 millió, közok­tatási 96 millió, igazságügyi 33 millió, pénzügyi 18 millió, földmivelés- és kereskedelmi 17 mill., külügyi 11 millió. Mind e kiadások tesznek 2.523, mill. 456.412 frankot. A határozott jövedelmi for­rásokkal biró kiadások összege 344,754,542 fokra rúgnak, ugyanennyira a bevéte­­k. Összeadva e kü­lönleges albudgetet a főbudgettel, kitűnik, miszerint Francziaország 1874-iki öszes bevételei 2.870,774,741 fokot, ellenben kiadásai 2.868,210,954 franknyi összeget képeznek, mi még mindig 2.563,000 fok­­nyi bevételi többletet mutat, tökéletesen elegendő bizonyítékául annak, hogy Francziaország kormá­nya tudja a bevételek s kiadások között amaz egyen­súlyt megtartani, mi nélkül az államtartás nem egyéb bizonytalan tengődésnél. A nemzetgyűlés állandó bizottsága, mint mond­juk, felette ingerült len Rémusat ismeretes körira­ta miatt, melyben a külügyér magát határozottan republikánusnak vallja. Az állandó bizottság mo­narchikus tagjai e miatt veszélyeztetve látják a nemzetgyűlés souverainitását s a szétoszlott képvise­lőket még a szünidők letetelte előtt egybe akarják hívni az állítólagos veszély elhárítására.­­ Egy sajátságos s a politikai világban hallatlan eset ad­­­ta elő magát ez időben Francziaországban. Canton­­net, rhonei ex-prefectus, Párisba ment a köztársa­sági elnökkel értekezendő Lyon tanácsa újjászerve­zése felett. Lyonból meg is táviratozták, hogy Can­­tonpet már útban van Páris felé, ezután azonban minden nyoma eltűnt s most senki sem tudja, hogy hova lett s mi történt vele. Egy némely lap azt hiszi, hogy megszökött, mi azonban nem bir való­színűséggel, minthogy fel nem tehető, hogy egy köztiszteletben állott férfi, ki magas állásáról ön­ként lépett le, s újabb alkalmazást a kormány szorgalmazása daczára sem volt hajlandó elfogadni, a kineveztetés félelme miatt megszökték. — Bár csupán néhány képviselői szék betölté­séről van szó, mik a nemzetgyűlés pártvi­szonyait nem lehetnek képesek lényegesen meg­változtatni, mégis a jelenlegi változások oly mozgalmassá lesznek, mint eddig még nem­­ lehet­ tapasztalni. A franczia lapok, s hírek nem szólnak egyébről, mint a küszöbön álló választásokról : nemcsak testületek, melyek egyesen a választás al­kalmából alakultak, de még magánosok is kiáltvá­nyokat tesznek a lapok útján közzé, mikben indo­koltan adják elő, hogy miért fognak ők e vagy ama jelöltre szavazni. E kiáltványok száma, mint indokaik sokszerűsége, szinte a végtelenekig menő. Csupán egyet mutatványul: „Én Rémusat jelöltségét támogatom. Ám okaim: Páris köztársaságig tudja azt az egész világ s e részben felesleges volna a nem­zetgyűlést vagy kormányt értesiteni. De midőn az általános választások közelednek, a köztársasági párt­nak minden érdeke odamegy, hogy megmutassa Fran­­cziaországnak, miszerint Páris tud uralkodni maga fe­lett. Számosak és tevékenyek a monarchisták Versail­­lesben. Már megdönték Lefrancot és Grévyt. Megdön­­tendik Rémusat-t ha mi magunk aknázzuk őt alá. Hasz­talanul kutatom, mily haszon néz a republikánusokra abból, ha visszautasítják a hozzájuk jövő oly férfit, mint Rémusát. Mit aratott V. Henrik kizáró politi­kájával ? Mit aratott III. Napóleon, midőn szövet­séges nélkül kezdett háborút? Republikánusok, vigyázzatok! hogy aztán ki sem mondhassa, misze­rint politikai képességünk V. Henrik és III. Napó­leonéval egyenlő alant áll. Cernuschi Henrik“ Befejezésül megemlítjük, miszerint Rémusat jelöltségének sikere mind komolyabb reményekre jogosít. Spanyol köztársaság: A karlisták ellen, úgy látszik, egész erélylyel lépett fel a kormány s nagy­számú csapatokat indított a határok felé. Barcellona tartomány katonai főparancsnoka pedig a hegyek közé helyezte át hadiszállását, hogy a hadművele­teket pontosabban vezethesse. Moraleszk­ szétverte Lizarraga bandáit s igy meghiúsította ezek egye­sülését Dorregaray csapataival. Morales hadosztályai ezután Jounba nyomultak előre s feladatuk a fran­czia határvidéki vámállomásokat, valamint Verat megszállani, hogy igy a karlisták ki­­s bebarango­lását Francziaországból végleg meggátolja s igy a felkelésnek életerét messe. Puycerdába a kormány Gabrinety tábornokot küldte erős hadcsapattal és nagyszámú tüzérséggel, miről Saballs, a gróf bandita értesülvén, egy csapat karlistát küldött nyugtalanitá­­sára, kik azonban az első alkalommal nagy veszteség­gel szétverettek s 300 halottjuk közt hallomás szerint don Enrico fia is köztök van, számos karlista megadta magát. De mindezeknél nagyobb vereséget szen­vedtek Don Carlos bandái San Lorens és Baga kö­zött, hol ezerekre megy a halottak és sebesültek száma.­­ A karlista mozgalom mellett az alkot­­mányozók nemzetgyűlési választások fog­lalkoztatt­ák második helyen ez idő szerint a spa­nyolok figyelmét. A kormány nem a legvérmesebb kilátásokkal néz az eredmény elé, mert alapos oka van félni, hogy mindenütt, hol a föderalisták lesz­nek túlsúlyban, a legszélsőbb pártelemek választat­nak meg. És ez fog történni a legnagyobb részében a nagyobb városokban, sőt a falvakban is az anarchisták kerekedtek fölül s alig várható, hogy a nép ezek rémbefolyásának ellenállani képes le­­gyen. Várjon az a-radikális párt részt vesz-e a válasz­tásban, nem bizonyos, a konservativek ellenben alig vesznek részt s igy szabad tér nyílik a szélső ele­mek előtt és ez sok gondot okoz a kormánynak. Olaszország. Az orosz czárnét a napok­ban Alfred angol főherczeg, a királynő negyedik fia látogatta meg Sorrentoban, ki tudvalevőleg je­gyese a czárné leányának, Máriának, ki jelenleg szintén Sorrentében időz s hallomás szerint az ünne­pélyes eljegyzés itten történnék meg, mely alka­lomra magát a czárt is várják. — A p­o­l­i­t­i­k­a­i zarándokolás betiltása tárgyában megjelent rendeletet lelkesedéssel fogadták Udine polgárai s még az­nap feliratot intéztek a prófethez, melyben teljes megelégedésöket fejezik ki eljárása iránt és örömüket a felett, hogy ily erélyes polga főnökkel bírnak, ki a törvény fenségét és erejét tudja alkal­mazni a közellenség kihívásaival szemben.­­ A pápa vatikáni hírek szerint egészen jobban van s képes lesz holnap nemcsak misét mondani, de két magasállásu egyéniséget is fogadni, kik péter­ fillé­rekkel szándékoznak neki kedveskedni.­­ Gyanús azonban, hogy az ő csalatkozhatlanságát környezők titkolózása annyira megy, hogy legújabban még a pápa termei előtt rendesen állani szokott őröket is eltávolították, idegeneket pedig egészen távol tarta­nak a Vatikántól. Amerika. Colfaxban, Louisiana állam egyik községében borzasztó vérengzés folyt le közelebb fehérek és négerek között a megyei választások alkalmából. A négerek néhány százan hatalmokba kerítették a községházat s abban eltorlaszolván magukat, a közelben eső házakból a fehéreket ki­szorították s az üresen maradt lakokat kirabolták. Ez igy tartott több napon át; végre a szomszéd községből érkező lakosok segélyével öt órai csatá­rozás után a fehérek győztek, a községházat fel­gyújtották s a lángok közöl menekülő négereket lelődözték. A „Poselz Prahy“ ma beérkezett 92. számának vezérezikj­e iparkodik bebizonyítani, hogy a magyaroknak forróbb óhajtásuk nincs, mint Né­metországgal szövetkezve, neki menni az orosznak, s ezt nem sokára leverni. Hisz ez volna a legjobb visszafizetése a világosi kölcsönnek! A magyarok gondolják, hogy ők lesznek örökösei Kelet-Euró­­pának s ez irányban való nézeteik a németektől mindig pártoltattak. Ezért alkudoztak a magya­rok már 1848-ban a frankfurti parlamenttel; ezért alakította Poroszország 1866-ban Klapka alatt a magyar légiót; — ezért gyámolítják a magyarok most is a nagy­ németeket. — Azonban Oroszor­szágban a közvélemény Franciaország felé hajlik, s ez utóbbi ismét az oroszokban látja szövetsége­seit, s igy világos, hogy jövőben Oroszországnak, épúgy mint Francziaországnak egészen más szerep fog jutni, mint a­minőt azok „a 1870-iki háború­ban játszottak “ S­PORT. A bécsi tavaszi versenyekről írják a „Ref.“­nak: Bécs ma a császárkisasszony menyegzőjével van még elfoglalva, s nem igen látogattak ki a gyepre. A 2-dik verseny után Arnulf bajor hg. mégis megjelent Vilmos és Lajos Viktor féligekkel; magyar urak nagyon sokan voltak, s a szerencse is meglehetősen kedvezett, a 4 versenyből a két fontosabbat nyervén. A Welter­ Stakes 800 írtját 1 és fél mrd távolságról gr. Szapáry derék Verbénája hozta haza tulajdonosa ügyes lovaglása alatt Captain Blue Ottója ellen, melyet hg Eszterházy Lajos lovagolt, 3-dik lett Ignácz tulajdonosával, 4-dik Cynat­o Baltazzi A. által lovagolva. Rim és Otto vezettek egész az utolsó fordulóig, a többiek szo­rosan nyomukban, hol B­erb­énét tulajdonosa fölhi­­ván, ez határozottan előrevágott, s rövid küzdelem után szépen nyert. Az erre következő akadá­l­y­versenyre 2 mrd távolságra 5 vetélytárs indult, s nyertes is­mét Lichtenstein­ig. Brigantinje lett rövid küzdés után gr. Eszterházy ismeretes Ignácza ellen — könnyen­ jó 3-dik a derék Anadkali. Sergeant Bouncer megint vonakodott az ugrástól s megké­sett, Lady Boukingham pedig bukfenczet vetett. Az 1000 forintos handicap­ra 13 ló in­dult, s a fiatal 3 éveseknek alkalmuk volt az öre­gekkel mérkőzni. A győzelem a fiatalabb részre ütött ki, s győztes lett gr. Festetich Pál 3 é. Wood­­rofja (mely múltkor szépen 2-dik volt), Lichtenstein hg derék sebes 4 é. Anonymia ellen ; 3-dik gr. Széchenyi Kálmán 3 é. Bijou-ja; 4-ik gr. Feste­­tich T. Indigója; ez utóbbi Angliában volt idomi­­tásban s sokat vártak tőle; ez volt első fellépés­. Befejezésül a gá­t­v­e­r­s­e­n­y 1 mildjére, 4 ugrással, csak kettő indult a 9 ló közül, mely ne­vezve volt, u. m. : Van Son Robert ur 4­0. Priva­teer kanczája 120 font teher alatt, és gr. Eszter­házy jól ismert Mile Giraudje 128 font alatt. Pri­vateer vezetett elejétől végig, az utolsó sövénynél Giraud küzdést próbál, s fejjel fej mellett heves verekedésben röpülnek befelé, de későn. Van Son­ur fekete kanczája egy fejjel mégis győz. Csütörtökön már Pozsonyban kezdődik a valódi versenyidény, a telivér­tenyésztés exa­­menje, hova Lajth­án innenről és túlról minden összetódul, hogy három napi küzdelemben megle­hetős kilátást nyújtsanak az idei 3 évesek kontin­genséről, s sejtetni hagyják azon nagy lovakat, melyek az idén a nemzeti Derby dijakat s az 1000 aanyakat hazaviszik. A h­ivatalos lapból. Az aradi p. v. igazgatóság S­­­o­lt Lipót segédtisztet VI. oszt. adótisztté nevezte ki. — ő Fel­­sé­g a magyar minisztérium előterjesztésére a következői kinevezéseket tette az illető dijak elengedése mellett: Mihálovits József belső titkos tanácsos s zág­rábi érseknek Lipót rend nagykeresztjét, Fábry István belső titkos tanácsos és a legfőbb itélőszék elnökének az el­ső osztályú vaskorona-rendet gróf W­a­l­d­s­t­e­i­n János belső titkos tanácsosnak a Ferencz József-rend nagykereszt­­jét, gróf A­n­drá­s­sy Aladár és gróf Leb­en­born Ervinnek a Lipót-rend középkeresztjét, Szájbély Henrik czimzetes püspök és esztergomi kanonoknak a másodosz­tályú vaskoronarendet, Rónay Jáczint János pozsonyi prépostnak Szent-István-rend lovagkeresztjét, Nógáll János czimzetes apát s nagyváradi latin szertartásu­ kanonoknak a Lipót-rend lovagkeresztjét, G­y­o­k­ó Si­lárd pozsonyme­­gyei birtokosnak, — Barcsay Ákos országgyűlési kép­viselőnek, —­ K­á­r­f­f­y Titus vallás- és közoktatásügyi mi­niszteri osztálytanácsosnak — L­i­v­i­u Endre lugosi görög­­szertartású kanonoknak,­­ T­é­r­e­y Pál szabadságolt állo­mánybeli honvéd-lovas-századosnak, - dr. T­h­a­n Károly pesti egyetemi tanárnak, - dr. J­e­n­d­r­a­s­s­i­k Jenő egye­temi tanár- s magyar akadémiai tagnak, — dr. Hirsch- t­e­r Ignácz szemorvosnak, — dr. Ullmann Sándornak és Szakmáry Sámuel nagybányai bányaigazgatónak a harmadosztályú vaskoronarendet, — Hm­csicska Antal pécsi bányatelepi igazgatónak, — B­o­r­o­­­a Simon, a hor­­vát-szlavon-dalmátországi minisztérium segédhivatali igaz­gatójának, — Köntös József detrekő-szent-péteri plébá­nosnak és alesperesnek, — Katzenberger Ferencz pestvárosi képviselőnek,­­ Braunmüller Sándor Hont megye volt főszolgabirájának, — Schiavone Henrik fiumei hajóépítőnek, — Schuller Antal magyar állam­­vasúti felügyelőnek és Ecsy László balaton­fü­redi fürdő­igazgatónak a Ferencz-József-rend lovagkeresztjét, — K­á­­­­n­a János és W­o­­­f János a személyem körüli magyar mi­nisztérium irodatisztjeinek, — Rubics­ek János pesti és S­c­h­n­eider Ferencz gödöllői magyar államvasuti állo­másfőnököknek a koronás arany érdemkeresztet, — W a 11- n­e­r Ignácz községi főelemi minta-tanitónak, — Kardos Ferencz, a magyar államvasutak vonatmozgósítási műszaki vezetőjének és Plecker Károly úrvölgyi vámszedőnek az arany érdemkeresztet, Wolfram György magyar állam­vasuti első osztályú mozdonyvezetőnek az ezüst érdemke­resztet, végre G­e­d­r­­­y Lajos az ágostai hitvallású evangélikus egyház dunáninneni kerü­lete superintendensé­­nek, Molnár József pénzügyi főtörvényszéki nyugalmazott bírónak, — dr. Wagner János pesti egyetemi rendes tanárnak, — Németh János a vallás- és közoktatási ma­gyar minisztérium segédhivatali igazgatójának, — Csesz­­nák László zalamegyei jószágigazgatónak, — Várady Károly pesti ügyvéd- és városi képviselőnek, — Je­szenszky Ferencz, Baranyamegye alispánjának és P­a­u­r Iván magyar akadémiai tagnak a királyi tanácsosi czimet adományozom. — Ramazetter Vincze és Fr­e­s­c­h Alajos birtokosoknak, Fre­ind Károly, az első­ erdélyi vas­ut igazgatójának, és pedig ez utóbbnevezettnek a „Fe­­renczi“ előnév engedélyezése mellett, és L­a­c­z­k­ó An­talnak, az osztrák földhitelintézet pesti fiókja főnökének, törvényes utódaikkal együtt a magyar nemességet, — to­vábbá B­a­r­o­s Lajos Hontmegye főszolgabirájának, Zuber Antal a fehérmegyei bizottság tagjának és Bradicich József mérnöknek a Ferencz-József-rend lovagkeresztjét ado­mányozta. Továbbá W­eisz Bernát Ferencz királyi tanácsos­ és Pest városa képviselőjének, a szenvedő em­beriség érdekében tanúsított buzgó működése elismeréséü­l a Ferencz-József-rend lovagkeresztjét és dr. K­o­v­á­c­s Se­bestyén Endre, az országos közegészségügyi tanács elnökének, a miniszteri tanácsosi czimet és rangot s tanácsosi méltóságot díjmentesen legkegyelmesebben adományozni méltóztatott. Tordamegye Keresztes községe f é. jul. 1-ső napjától kezdve a felvinczi adóhivataltól elválasztatik és a tordai adóhiva­talhoz csatoltatik. A Szászvár baranyai községnek meg­engedtetett, hogy márcz. 25-ke utáni hétfőn és okt. hó első hétfőjén évenkint országos, azonkívül hetenkint csütörtökön hetivásárokat tarthasson. HÍREK. Április 20. — Budapest szerényen, de szívből ünnepelte meg a fejedelmi menyasszony esküvője előestéjét és napját. Szombaton este a város min­den nagyobb utczáján, terén végig zengett a kato­nai díszzene, mindenfelé nagy néptömeget vonván maga után. Vasárnap reggelre minden középület­ről vígan lengettek a nemzeti színek, lobogósan hirdették az esküvő napját a consuli épületek, a a hajók, a kikötő árboczai s a lánczhíd oszlopai­nak is lengő szárnya támadt. Délután a budai lö­völdében folyt a díszörömlövészet, melyet kedé­lyes banquette s csengő toasztok követtek. Este is­mét zene hangzott mindenfelé s az Erzsébet tér­ kör­nyéke egy kis önkéntes s improvizált illumináczió fényében úszott. Ez időtájt kezdődtek a magyar színházak ünnepélyes díszelőadásai. A nemzeti szín­házban gyűltek össze a főv. legelőkelőbb körei, jóval az előadás kezdete előtt elfoglalván minden ülő­he­lyet s 7 óra felé már álló helyre sem lehetett jut­ni. A „Szent-Ivánéji álom“ Mendelsson-Bartholdy bűbájos zenéjén vonult át szemeink előtt, elég si­került előadásban, s szép kiállítással. — A vár­színházban a „Tündérlak Magyarhonban“ mulatta­­rá a telt s ünnepélyesen kivilágított ház közön­ségét. — A bécsi nász-ünnepélyek vasár­nap délután 3 órakor értek véget egy családi dejeuner-vel. Az ifjú házaspár fél négykor már útban volt a király és királyné, a koronaherczeg, a főherczegek és főherczegnők, a két állam minisz­terei s az arisztokráczia több tagjának kíséretében a nyugati pályaudvar felé. A válás perczeit már egészen polgári színezetűvé tették a bucsu-könyek. Négy órakor elrobogott a vonat s a királyi család haza tért távozó gyermeke után még egy áldást küldendő a bizalmas családi tűzhely mellől, hol ud­varmesterek és „belső titkos“-ak szögletekbe vont s udvariasságba fagyott arczai már nem kisérte­nek. Az ifjú fejedelmi pár éjfélkor érkezett Salz­burgba, hol ünnepi zaj és fény fogadta boldogsá­guk első útján. A „Hajó“-vendéglő, hol a fejedel­mi pár megszállt, fényesen ki volt világítva. Ápril 28-án érkeznek meg Münchenbe új ünnepélyeségek­­re, melyeknek programmját lapunk már adta volt. Az esketés ünnepélyéről lapunk rendes bécsi leve­lezőjétől vesz az olvasó mai számunkban tudó­sítást. — A h­í­r­t, hogy A­n­d­r­á­s­s­y Gyula gr. az arany gyapjas-rendet nyerte volna, a hivatalos lap még nem igazolta eddig. A kisebbszerű csil­laghullást lapunk „A hivatalos lapból“ czímű rova­tából élvezhetik olvasóink a petitben. — A pest-belvárosi ellenzéknek a fővárosi választások ügyében tegnap meg­tartott értekezlete Irányi D. elnöklete alatt több jelentékeny határozatot hozott s intézkedést tett. — Választatott az összeírások ellenőrzésére és a fel­szólamlások teljesítésére 60 tagú állandó bizott­mányt. Elhatározta továbbá fölszólítani a fővárosi polgárokat az iránt, hogy a fővárosi választási bi­zottság által kiadott szabályzat XIV-ik pontja el­len, mely az 1872-től befizetett adó igazolását is követeli, miután ez a községi törvényben nem léte­zik, úgy tehát törvényellenes, annyival inkább til­takozzanak, mert a választási bizottság nem egy­szersmind adóbehajtó comissio. E tárgyban a fő­városi ellenzék kérvényt is intézett a belügyminisz­terhez, belefoglalván a 30-as bizottság azon másik sérelmes határozatának megsemmisítését is, mely szerint az írni- és olvasni- tudás igazolása valósá­gos kis examenek útján lenne igazolandó. E kér­vényt tegnap át is adta egy, Horn Ede, Kühner Ignácz, Andaházy László, ifj. Csicsmanczai Pál és Hercz Miksa tagokból álló küldöttség a belügymi­niszternek, kinek távollétében Groisz államtitkári teendőkkel megbízott osztálytanácsos vette át a kérvényt, s elismervén a kérvényben felhozottak helyességét, Ígéretet tett, hogy a kérvényt a mi­niszternek pártolókig fogja felterjeszteni.­­ Az udvari c­eremóniák fonákságai­nak jellemzésére a magyar országos küldöttség egyik tagja írja lapunknak,­­ hogy Gizela főher­­czegasszony előszobájában egy asztalon nevére szóló meghivó jegy hevert a családi ebédre. Saját leányát is meghívja a király, úgy hozván azt magával az avult udvari illem s még avultabb udvarmesteri ezopf, mely ez alkalommal ugyancsak derekasan kitett magáért. — A berlini udvar is nász­ünnepet ült f. hó 19-ikén. Albrecht porosz királyi herczeg esküvője volt az­nap este hét órakor Mária szász­­altenburgi herczegnővel. Az egyházi szertartás a kir. várkápolnában ment végbe s tanultul a császár, a császárné, a főherczegek és herczegnők s több elő­kelő vendég voltak jelen. Esküvő után tánczestély volt a fehérteremben, mely EPA órakor végződött, s vele az első nap ünnepélyességei. — Teljesen megbízható oldalról veszszük a következő panaszt, s ajánljuk azt azok figyelmébe, kiket a dolog­ illet. A zombori kir. járás­­bíróságnál van valami Klugh József nevű írnok, a ki a helyett, hogy utasítás s kötelességszerüleg a peres feleknek értesítéssel szolgálna, mindenkit a legsértőbb modorban, legnagyobb durvaság s go­rombasággal utasít el magától. — E mellett e 2. vagy tán 3. normál iskolát végzett ifjoncz, hanyag­ság, vagy tudatlanságból, oly hibákat vagy vissza­éléseket követ el az ügyiratok kiadásainál, me­ek káros jogi következményekkel birnak. — Miután pedig folytonosan számol a panasz ezen apró bim­­basi ellen, a ki a sok hivatalos megintés daczára, sem tanulni, sem megjavulni nem akar, valóban a legegyszerűbb volna az ilyen embert elcsapni, s helyét más alkalmasabb s jóra való egyénnel be­tölteni; a miről, ha tán a járásbíróság nem intéz­kednék, s azon irnokocska garázdálkodásait tovább is tűrné, kénytelen lesz a közönség e miatt felsőbb helyen is lépéseket tenni. — A communal­is választók összeírása tegnap reggel vette kezdetét a fővárosban. Hírül adtuk már egy ízben e dátumot, s most ismételve figyelmeztetjük rá a főváros polgárait, azon emlé­­keztetéssel, hogy a választó­jogra igényt tartók ne feledjék el, miként e jog gyakorlata egyszersmind kötelesség a közügy iránt. ” Eredeti zászlóterv fogamzott meg egy pesti lap szerkesztőségének agyában. „Az any­­nyiszor feszegetett zászlóü­gyben — úgymond — legyen szabad nekünk is egy eszmét koc­káztat­­nunk. Nézetünk oda irányul, hogy az összes véderő — sorhad és honvédség — zászlóinak egyik odala az uralkodó monogrammját a családi színekkel sze­gélyezve viselje — másik oldala pedig a monarchia illető része czimerét színei keretében. A zászlórudak hegyére, a lándzsa-csúcsok helyett, tűzessék föl a kétfejű sast, egyik fején a magyar — a másikán a császári koronával; mellpajzsán pedig hordja a jeli­gét: „Viribus unitis.“ Ugyan kire ismerne rá ez idézetről a „Magy. Politika“ koczkáztatott észjá­rására. — Fővárosunk egyik mintaintéz­ménye a statisztikai hivatal. Most Bécs hasonló hivatalát szervezik újra a mienk mintájára, melyet egy bécsvárosi tanácsnok már több nap óta tanul­mányoz. — A pesti népszináz javára Latino­­vics-Bagár Irén, Vujevich­ Endre Teréz és Spitzer Mórnc asszonyságok által Zomborban rendezett pique­­nique alkalmával költség - feleslegül fennmaradt 20—húsz oszt. forint az „Ellenőr“ szerkesztőségé­hez beküldetett.­­ A Dunag­őzhaj­ó-társaság hat csinos kis személy­szállító gőzöst készíttetett az ó­budai hajó­gyárban, melyek a közkiállítás ideje alatt a bécsi duna-csatornában fognak közlekedni.­­ A közkiállítás után a társaság Budapesten szán­dékozik e gőzösöket a helyi közlekedésnek átadni, hahogy a társaság és a pénzügyminisztérium közt a lánczhidvám-váltság iránt fenforgó ismeretes vi­tás­ ügy akként intéztetik el, hogy a társaság kárát nem fogja látni. Ez esetben a 6 kis gőzös indu­lási időhöz nem kötött folytonos közlekedést tarta­na fen O-Buda és Pest között valamennyi kiszálló­hely érintésével. — Ó-Budán nagy dohány- és szivargyárat szándékszik állítani a kormány, mint a „L. C.“ ér­tesül. — A királyföldi németek és a kath. szászok igen nagy része titkozni készül a szászok 12 pontja és a Tóth Vilmos­­javaslata ellen, s csatlakozik a románok és magyarok programmjá­­hoz. Ez iránt, mint a „Hon“ értesül — már javá­ban folynak a Királyföldön az agitátiók. — Zsombolyáról vett múltkori hírünket azzal egészíthetjük ki, hogy amaz öngyilkosság sze­rencsétlen áldozata, L. K. honvédhadnagy f. hó 18-ikán meghalt. Tisztelt tudósítónknak utólagos meggyőződésünk alapján, módunkban van múltkori megjegyzésünkkel szemben azzal az elégtétellel szol­gálhatni, hogy értesítését teljesen hitelesnek nyil­vánítjuk, s kijelenteni, miszerint amaz észrevételt egy épen az nap Czeglédről vett öngyilkossági ál­­hírnek valamennyi lappal közös felülésünk adta tollunkra. — Jótékonyság. A pesti bölcsődék 700 frtos ágyalapítóinak száma két uj taggal növeke­dett : Blaskovich Miklósné szül. Edelspacher Marianna és G­r­i­n­z­w­e­i­l Norbert belépése által. — Befolytak közelebb következő rendkívüli segé­lyezések, melyek hálás köszönettel fogadtattak : a.) a pesti hazai első takarékpénztártól 200 frt; b.) az egyesült budapesti fővárosi takarékpénztártól 200 frt; c.) a Ferencz és József városi takarék­pénztártól 50 frt; d.) a Pest-lipótvárosi takarék­­pénztártól 50 frt; e.) egy névtelentől ápril 18-án az igazgató által 50 frt; f.) a Pest külvárosi taka­rékpénztártól 40 frt; g.) egy névtelentől szintén Aigner Miklós a bölcsődék igazgatója által 25 frt; h.) egy jótékony hangverseny alkalmából Lónyay Menyhért gr. belépti jegyet váltván, felülfizetésének felét 15 frtban Rózsavölgyi és társa a bölcsődék­nek adományozók, i.) Floch Reyshersberg adománya 10 frt. — Továbbá néhai Tormay Károly hagyo­mánya czimén befizettetett 20 frt. Örömmel értesült végül a választmány, legközelebb tartott ülésében a felől, hogy Barnay Sarolta és Hanzely-Lcitovszky Janka, 5—5 frt évi tagdíj­fizetés mellett az egylet rendes tagjai közé soroztattak. Az igazgatóság. — A budapesti rendőrbiztosok a bécsi közkiállításon. A belügyminiszter értesí­tette a pesti és budai tanácsot, hogy a bécsi köz­kiállítás ideje alatt állami költségen 12 rendőrbiz­tost­ küld Bécsbe, hogy ott magukat kiképezhessék. Pestről 8, Budáról 4 biztos küldetik föl, kiket a kapitányi hivatalok ajánlani fognak a tanácsnak. — A czimek és a sport őrültje, Bor­­sányi Bors Elek karczagi törvényszéki ülnök hiva­talos teendői közben egyszerre oly zavartan kez­dett beszélni, hogy további működése elnökségileg beszüntettetett. Ő azt képzelte, hogy magas fejedelmi házból származik, neje pedig herczegnő. Továbbá rögeszméje volt Karczagon a következő különös sportot létrehozni. Minden lovag két lovon lovagol­jon, a futtatásnál pedig két zenekar szálljon a le­vegőbe. Bors az országos tébolydába szállíttatott, hol az orvosok megvizsgálása után nem sok re­ményt fejeztek ki felgyógyulása iránt. Ma a pesti királyi tábla Borsot Javallatától felmentette; a nyug­­dijazási kérdés eldöntése czéljából pedig az okira­tok további intézkedés végett a magyar kir. igaz­­ságügyminisztériumhoz tétettek át. — H­árorp tűzesete volt ma reggel a fő­városnak. A legelső a muzeum utczasarkon levő Károlyi Ede és Sándor-féle bérház padlásán ütött ki 8 óra tájban, elpusztítva ott minden elpusztítha­­tót, s csak nagy nehezen bírta localizálni a tüzérség serény munkája s a lassú permeteső. — Egy órá­val rá a budai Krisztinavárosban csapott fel a láng, s rövid időn több épületet hamvasztott el; 9 óra után pedig az uj­ utczában tört ki a tűz, hova a Károlyi-háznál kifáradt tüzérség még elég jókor érkezett a veszély tovább terjedését meggátolni. — Kitartó szerelem. Egy kassai sze­gény varróleány e napokban a következő levelet vette : „Boston, márczius 10. — Kedves Marim! Hat év előtt azért utasítottad vissza kezemet, mert én könnyelmű lumpfráter voltam. Elmentem szülőváro­sodból és te bizonyára holtnak véltél. Amerikába mentem, hogy ott szerencsét próbáljak. A sors na­gyon megkínzott és én sokat szenvedtem, most azonban boldog vagyok. Igen, Mari, én boldog va­gyok, mert ma már bátran léphetek elédbe. „Ren­des ember lettem. Csinos állást szereztem, melyből pompásan elélhetek. Boldogságomhoz csak egy hi­ányzik, egy­e te, Marim. Itt küldöm neket főnö­köm bizonyítványát és e 300 dolláról szóló váltót. Fejezd be művedet és légy nőm.“ Mari ki hat év óta siratja kedvesét, kit oly könyörtelenül kikosa­­razott, majdnem meghalt örömében. Erősen készül a nagy útra és jövő héten hagyja el Kassát. „A pesti népoktatási kör“ bizott­mánya f. hó 22-én este 6. órakor a magyar tu­dom. akadémia kis termében ülést tart. — Megfontolta a do­lgot. Egy aradi nő nemrég az ottani lelkészhez ment s megkérte, hogy másnap jöjjön házához temetni, mert férje meghalt. Az asszony a temetésért járó dijt ki is fizette, ígérve, hogy a halotti bizonyítványt is nem­sokára elhozzák. A lelkész csak várja másnap, harmadnap, negyednap a bizonyítványt de méltó csodálkozására, hasztalanul, s igy a temetést sem lehetett véghez vinnie. Ötödnapon végre a nővel ta­lálkozik az utczán s kérdőre vonja. Utóbbi sok faggatás után bevallotta, hogy fel akarta akasztani magát, s ezért temetéséért is előre befizette a dijt; de jól meghányva-vetve a dolgot, mégis jobbnak találta folytatni ezt a czudai életet, s igy bizony halotti bizonyítványt sem küldhetett senki. X. A közkiállítás alkalmából az osztrák államvaspálya vonalain új menetrend lép életbe május 1-sejétől, — és pedig az északi vonalon következő jelentékenyebb változásokkal: — A futárvonat B­é­c­s-B­odenbach közö­t indul Bécsből 10 órakor este, érkezik Prágába­­ 6 ó. 43 p. reggel, Bodenbachba 9 ó 35 p. délelőtt, s itt csatlakozik a szász futárvonathoz Dresda, Lipcse, Berlin felé. Az ugyane vonatokhoz csatlakozó má­sodik futárvonat Bodenbachbó­l­ B­é­c­s­b­e in­dul Bodenbachból 6 ó. 38 perczkor este, Prágából 9 ó. 35 p. este, érkezik Bécsbe az államvaspálya indóházba 6 ó. 33 p. reggel. — Az elől említett vonat Bécsből egész Lipcse — Berlinig viszi a ko­csikat, az utóbbi innen Bécsbe, s igy a vonatokon, melyek különben is a szokottnál nagyobb gyorsa­sággal fognak haladni — az utazók nem lesznek kénytelenek átszállani. E vonatok egyszersmind összeköttetésben lesznek Prágától a bustehradi vaspálya futárvonataival Karlsbad és Eger felé, s lesz velük egy közvetlenül Bécs és Karls.

Next