Ellenőr, 1873. május (5. évfolyam, 100-125. szám)
1873-05-04 / 103. szám
Bérlet NEMZETI 29. szám SZÍNHÁZ. Budapest, vasárnap május 4 A kraktsi barátok. Színmű 4 felvonásban. Irta Rákosi Jenő. Személyek : 1 Hedvig, Lengyelország királya — — Felekiné Klára, Hedvig hölgye — — — — Molnárné A brezicskai javas asszony — — — K. Jászay Mari Jagelló, lithván fejedelem — — — Molnár Zvidrigel, bátyja ______ Bonda Vilmos, Ausztria herczege — — — Nádai Szemovics, a mazovi herczeg — — Feleki Szandivog, lengyel főúr — — — Komáromi Korigall, Jagelló fegyverhordozója — Eori Grievoss, Vilmos embere — — — Pintér P. Szaniszló, a krakói ferenczesek marciánja — — — — — Benedek iszláv, ferenczes barát — — Vizvári Szabó, _ — — — — Újházi Kovács, a krakói polgárok — Sántha Egy vak ember, I — — — — Szigeti József A krakói várkapitány — — — — Várföldi Egy hírnök — — — — — — Vincze Ajtónálló — — — — — — — Leövey Egy főur — — — _ — _ — Benkő Mkiáltó — Faludi Első | — — — — — Karikás Második , lithrán fegyveres — — Pongrácz Harmadik | — — — — — — V. Kovács Agnezai érsek _____ Adams Kezdete 7 órakor. MIKLÓSY SZÍNHÁZ. Budapest, vasárnap, máj. 4. Délután 4 órakor. Marosa, az ezred leánya. Énekes vígjáték 3 felvonásban. Esti fél 8 órakor. Negyedszer: Gaveaud, Minard és társa. vagy: Egy franczia nagykereskedő-ház. Franczia vigjáték 3 felvonásban. Kezdete fél 8 órakor. ' ' * ' ■ - iy ' * , Előfizetési árak Effíu árra . . *0 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 a Egyes számra 10 kraJczÁr. Szerkesztési Iroda: Budapesten, nádor-ntoza O. mm. Semmit Mm ködünk, de nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok vluzaküldésén nem ▼állalkocnnk. Minden értetités a szerkesztőséghez Intézendő. Levelek cuk bémentesen fogadatóak eL Megjelenik minden reggel, kiver* hétfőn a ünnepre következő napon a lapot illető redlamátiók Lígrí&y twtvér*k irodájába (nádor-utcsa 6. «.) intézendő Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Bndepeeten, oádor-utczn €» <**- (I^UTÍidj teetirérek irodíij Ahenl A* előfizetóni pénzek helyben A vidékről Peet, bitviar-oto*» 9. n alí intézendők 103. szám. Budapest, vasárnap, május 4. 1873. V. évfolyam, 'ir stf»**itift 1 s'.*#‘á:^r|(WPW TÁVIRATOK. Bécs, május 3. Az osztrák delegátió összülése megszavazá az 1872. évi nem értékesített hitelmaradéknak a hadügyminisztérium általi felhasználhatását, s elfogadá a külügyminisztériumnak 1874. évre vonatkozó előterjesztését azon határozattal, miszerint a külügyminisztériumnak az utolsó háború óta követett politikájával — meg van elégedve. Bécs, május 3. A birodalmi gyűlés delegációja a hadfelszerelési albizottság előterjesztését tárgyalván, elfogadá Winterstein javasló határozatát, mely ekkép hangzik: „A delegátió tudomásul veszi a vizsgálat eredményét és csatlakozik »z osztván enquête-tagok nézeteihez; ajánlja azokat a közös hadügyminisztériumnak beható méltattatásra ; nem lát okot azonban arra, hogy a magyar enquétetagoknak a jelenlegi hadsereg felszerelési társulat szerződésének felmondására irányuló indítványához csatlakozzék. Róma, május 3. A lapok véleménye szerint a király nem fogja a kabinet lemondását elfogadni, hanem visszaveendi a Torontóban építtetni tervezett fegyvergyár feletti törvényjavaslatot és helyette mást fog beterjeszteni. Bécs, május 3. Eddigi határozatok szerint a magyar delegáció e hó 5-én fogja tárgyalni az albizottságnak a hadsereg ruházási és felszerelési ügyét illető javaslatát. 5-én a 7-es bizottság előtanácskozása és 6-án a közös tanácskozás tartatik meg. 8-ától kezdve naponkint összülések lesznek és 11-én valószínűleg a zárülés. Versecz, május 3. (Az „Ellenőr“ távirata..) A honvédelmi miniszter megbízásából ma Cserhalmay osztálytanácsos a 17. honvédzászlóalj elszállásolása végett alkudozott a helyhatósággal, mely általános gyűlést híván egybe — ez utóbbi a szükséges helyiségek átengedését készséggel szavazta meg. Utolsó dr. Carina Anna tegnap este lépett fel másodszor a nemzeti színházban „Ördög Róbertben“, Alice szerepében, ismét nagy közönség előtt, mely bőkezűen osztogatott tapsai által a kitűnő művésznőben, egyszersmind régi kedvencének is adózott. Carina Anna ez alkalommal is bebizonyítá, hogy gyönyörű, zengzetes, kifejezésteljes hanggal bír, sok közvetlenséggel, élénk színezéssel énekel, magasabb hangjai azonban kevésbé erősek s forceirozáskor bizonyos rezgést kapnak. Játéka kerekded, kifejező, plasztikai, azonban Bensa Ida megrázó drámaiságát nem közelíti meg. Legfényesebben sikerült a harmadik felvonás nagy jelenete, mely után nyílt felvonás közben zajosan tapsolták ki. Ellinger kitünően énekelt, Humann a herczegnőt máskor több sikerrel énekelte. Az operai rendezés egy idő óta, úgy látszik, mindinkább elhanyagoltatik s ez este is több apró rendetlenség boszanta háttá a figyelmes néző szemét. A ősz. Seehandlung táviratai. Zombor, máj. 3. Éjjel erős dér; ma érkezett sürgönyök a csatorna vidékéről mondják: búza rozsdás, de meleg időjárás mellett még magához jöhet; repere jelentéktelenül szenvedett; zabvetés jó. Baja, máj. 3. Éjjeli több óráig tartó meleg eső után az idő enyhébb. Szeged, máj. 3. Az időjárás a vetések állására igen kedvező, mindenféle gabna pompásan fejlődik. Budapest, május 3. Az osztrák hochdeutsch, gúnynéven: alkotmánypártnak szaporábban nőnek szarvai, mintsem gondoltuk. Az öklelési roham Magyarország ellen az escompte-banknál csapott át az elfojtott indulat medréből a tettlegesség terére. A próba gyalázatosan megbukott. Okos emberek bizonyára okultak volna is az „idők jeleiből“ és a mérkőzéseknek mindkét államra nézve veszélyes erőfecsérléséből is tanulságot merítettek volna eszélyesebb politika űzésére; de hát az elsárgult irigység, a körmönfont ravaszság és a határtalan uralom vágy szenvedélyeihez okos szóval, érvekkel közelíteni annyi mint a vadállatot a prédaportyázásról czirogatással visszatartani. Hiába, a szenvedély vak s mint az őrültségnek megvan rendszere. lrom ily voudoACi ULJ"il aZ ŐSZ" trák-német centralisták háromszázados politikájában ? Lehetett volna-e tökéletes agyrendszernek szabályos gondolkozási módja mellett oly következetességgel és makacssággal csüggni ama politikán, melyen fejét csóválja a világ, elitélt a történelem,mert a hajtás torkába vonszolta a monarchiát? Nem. Rögeszme kellett ide, egy szerencsétlen rögeszme. „Isten vagyok, királya a fejedelmeknek“ mondja az angol Bedlam, vagy a Lipótmező szegény lakója, és fűnek fának osztogat rangot, hivatalt és országokat. „Austria vagyok, feje a népeknek“ mondják a birodalmi egység politikájának betegei és szitok között papolnak saját fölényiségökről, s ha volna hatalmuk oly nagy, mint telhetetlen hit- és uralkodási vágyuk, összetipornának jogot, szabadságot és alkotmányt itt ez ország határain belül is, csakhogy zöld ágra vergődjenek. És ezek az emberek beszélnek alkot- mányosságról! Pedig az alkotmányosságra és a szabadelvű intézményekre csak az a nép érett, mely meg tudja becsülni a mások ez-íredéves, történelmi fejlődésen nyugvó intéz- ■ ményeit. Igazán osztrák ég kell ahoz a henczegéshez, melylyel ez urak az utóbbi idő- ben Magyarországot csipkedni, boszantani, sőt fosztogatni is igyekeznek. Ők paczkáz- nak velünk, kik már 1848-ban a kiegyezés egyik föltétele gyanánt tűztük ki azt a pontot, hogy alkotmányt kapjon a százaz idokig pórázon vezetett osztrák nép is. Eddigelé Ausztriában megelégedtek azzal, hogy Magyarország anyagi érdekeit körmeik között tartották. A kormány és pártjának gyöngesége engedte a nemzetet nyírni , és koppasztani — egész bőrig. Most már ez nem elég a vérszemet kapott osztrák pártnak, csorba alkotmányunkra fáj a foguk. Le akarják tördelni jobban, mint ezt a kiegyezés tévé, mert hát nekik a gyapjú nem elég, a bőrre is van szükségük. „Akarjuk a teljes paritást, és óhajtjuk, hogy a delegációk intézménye tágabb, a czélnak megfelelőbb formákba öntessék. Így hangzik az alkotmányhívek táborából az újabb, hiteles programm-jelszó, melyet leibjournaljuk világgá kürtöl. „Tágabb“, azaz a „central-parlament“ ideájának megfelelőbb forma képezi tehát szeretetreméltó szomszédaink vágyát. Ebben a „tágabb“ eszmében vélik feltalálhatni azt a kanál vizet, melybe Magyarországot be- lefojtani akarják. Sajátságos, a „Parteitag“ hasonszőrű programmja ellen kézzel lábbal tiltakoztak; alig néhány nappal rá, már ugyanazon nótát fújják, úgy látszik, a manoever czélja, a közvéleményt lassan kint szoktatni hozzá a „tágabb“ delegátiók rebihszabszagú eszméjéhez. Mily phariseusi arczczal igyekeznek eltitkolni a mi szívüket nyomra, kitűnik ab- ból, hogy a „tágabb delegátió“ eszméje által keltendő rosz hangulat ellensúlyozásául oda bigyesztek ama phrasit: „Akarjuk a teljes paritást.“ Nos mit szól már most e czifra dél- i gokhoz a Deákpárt? Évek során át hirdette, hogy a kiegyezés alkotmányműve maga a szent korán, melynek intézményeihez nyúlni nem szabad. „Kormányképtelenség“ volt az izzó bélyeg, mit lapjaik azok homlokára sütöttek, kik e gyönge férczalkotmányt elvetendőnek vitatták. Oda lépnek talán a fejedelemhez, s azt mondják neki, kergesd el, uram, osztrák minisztereidet, mert hisz ezek a szentek szentje, a kiegyezkedés ellen fondolkodnak. Ez volna a legkövetkezetesebb j ut, de hát míg itthon szabad, ott már nem engedik meg a tilosban járni. Egyébiránt a jobboldal maga vetette meg az ágyat, ám aludjék fekhelyén érdeme szerint. Barátjait is ő válogatta meg, mindenét odaadván egy szép szaváért, ám lássa mint boldogul az alkotmányművét szétrombolni törekvő jó barátokkal. Tőlünk nem kívánhatja, hog támogassuk a művet, melyet ellenzésünk daczára tákoltak össze. Mi egy ujjúnkat sem fogjuk megmozdítani e mű védelmében, de ott leszünk résen, hol hazánk függetlensége iránt intéztetik támadás. Rombolják bár földig a hű barátok a féltett közösügyi alkotmányt, meg se moccsanunk; de ha a tágabb delegáltok révén egy szemernyivel akarnak többet elvenni hazánk függetlenségéből, mint amennyivel a mostani intézményekben bír, bizony a körmükre koppantunk e jó szomszédoknak. Merészebb játékba nem keveredhetik e szomszéd, mintha az ország önállását akarja fosztogatni. Napról napra élesebb a hang, merészebbek a követeiések osztrák részről Magyarország ellen. Erőnek erejével akarják tehát az alvó szenvedélyeket felkorbácsolni? Vigyázzanak, mert nem jó égő taplóval járni a puskapor körül. A magyar nemzettel három századon át folytatják e veszélyes játékot. Kihívják, lettiporják, s aztán suhancz-módra gyal lázzák, gúnyolják és sértegetik; de hát a türelemnek is meg szokott lenni határa, és ha egyszer ez megszakad, nincs többé hatalom, mely a történteket nem történtekké tehetné. Buffet. — Wenckheim Béla báró úr, a Felség személye körüli miniszter, csakugyan megjelent ma az országgyűlésen és Simonyi Lajos báró beszéde után, igy szólt egy baloldali barátjához: — Csak üssetek engem, én magamra vállalok mindent. — úgy akarsz hát tenni — volt a baráti viszonzás — mint az egyszeri udvarló, ki egy nagy ebéd alkalmával, midőn mellette ülő imádottja egy önkénytelen nyilatkozatot szalasztott ki, egész szeretetreméltósággal kijelentette, hogy „a kisaszszony nyilatkozatát úgy tessék venni, mintha én tettem volna.“ * Deák Ferencz beszéde után. Baloldali: A versaillesi nemzetgyűlés elnöke mégis susceptibilisebb ember lehet Bittónál. Jobboldali: Már az igaz. Baloldali: Ugyan nem jó lenne-e most már elmennie elnöknek, a franko-bankhoz ? Jobboldali: Nem ám, mert azoknak a képviselőház elnöke kell, nem pedig Bittó István. Baloldali : (nem tud reá felelni és — elhiszi.) # A „Magyar Polgár“ ból veszszük át a következő fogarasvidéki táviratot: „ Fogarasvidék törvényhatóságának ápril 8-án hozott alkotmány és törvényellenes két ismert határozatát tartalmazó bizottmányi jegyzőkönyv a minisztérium által megsemmisítve, ide leküdldetett új tárgyalás és visszavonás végett. Talán ideje volna már, hogy a vidéki főkapitány Tamásin, ki nemcsak, hogy megengedi az ily, alkotmányunk és hazánk integritásának szétdúlására ezélró, indítványokat tárgyalni, hanem az itteni állapotoknak egyenesen az ő gyámoltalansága és részakarata az oka, más erélyes alkotmányhű emberrel felváltatnék. A két határozat létrehozásán Tamásiy főkapitánynak alárendelt politikai hivatalnokok hatalmasan közreműködtek.“ A két határozat, mint olvasóink tudják, abból áll, hogy Fogarasvidék törvényhatósága, daczára a képviselőház által igazolt követeinek, Fogarasvidékét a magyar törvényhozásban képviselve nem tartja, továbbá a törvényhatóság pecsétjének kérdésében egy korábbi belügyminiszteri rendelettel szemben is olyan forma határozatot hozott, mely szeretné a pecséten „Daeoromaciát.“ S mindezen ügyekben orvoslást nem is keres, — mert nincs hol, — hanem „jobb időkre“ vár. Fogarasvidék törvényhatósága tehát, midőn az országgyűlésen helyfoglaló igazolt képviselőit ilyeneküt el nem ismeri, a törvényhozás fölé akarván helyezkedni, magát törvényen kívülivé tette és midőn pecsétjére a Dako-romania szót akarja bevésetni, hazaárulást követ el. Ez oly kétségbevonhatlan tény, melyet a legszófacsaróbb prókátor se lenne képes félremagyarázni. Addig ís, míg hitelesen értesülnénk a minisztérium eljárásáról ez ügyben, kijelentjük, hogy a legszigorúbb megtorlást követeljük az intézők ellen. Minél nagyobb mértékben vagyunk barátai a lehető legtágasabb autonómiának, annyival inkább kívánjuk, hogy kíméletlen kézzel metszessenek le annak oly fattyúkinövései, melyek őrjöngő fanatismusukban a törvényhozás tekintélyét, s mi ennél is több, az ország integritását megtámadni elég vakmerők. A magyar delegátió X. üléséből. Bécs, 1873. május 2. Ülés kezdete 1 és egy negyed órakor. Elnök: Perczel Béla. Jegyző: Széll Kálmán. A kormány részéről jelen vannak: Holzgethan b., Benedek Sándor osztályfőnök, Orczy Béla b., Mérey Sándor, Szentgyörgyi Gyula, Gaál Jenő sorhajóhadnagy. A jegyzőkönyv hitelesítése után napirenden van a közös hadügyminiszternek drágasági pótlék iránti előterjesztése. Széll Kálmán kiemelvén, hogy a közös hadügyminiszter a bécsi helyőrség tisztjei és legénysége számára ugyanazon okoknál fogva kéri megszavaztatni a drágasági pótlékot, melyeknél fogva a közös minisztérium hivatalnokai számára is megszavaztatott, ezt az albizottság nevében elfogadásra ajánlja; minden bővebb indokolás nélkül megszavaztatott. Ezzel az ülés véget ért. A hadügyi albizottságnak ma d. 12 órakor tartott ülésében Pulszky Ágost előterjesztette jelentését a Skene-enqnote tárgyában. Az albizottság nem kívánt a jelentés tárgyalásába bocsátkozni, mielőtt nyomtatva szét nem osztatik. Holnap d. u. 5. órakor az albizottság tárgyalni fogja a jelentést, és a delegáció plénumában esetleg vasárnap kerül napirendre. Vasárnap éjjel a képviselők Pestre indulnak, ha a képviselőház hétfőn csakugyan az escompte-bankról szóló törvényfalatot tárgyalás alá veszi. Közegészségügyünk. II. Mindenek előtt azon tegnapi czikkembe becsúszott sajtóhibát kell kijavítanom, amelynél fogva Gross Lipót úr helyett a Gross Lajos úr neve szedetett ki. Akinek hivatalos működését én szellőztettem, az Gross Lipót úr, a belügyminisztérium közegészségügyi osztályának titkára. Tegnapi czikkemben többnemű adatot közöltem, amelyek egyfelől a kezei is vőfélyt adnik, műsítesői pedig arról tesznek tanúbizonyságot, hogy a nagyszámú legkülönbözőbb járványok daczára is közegészségügyünk a kormány illető osztálya által mily vétkes módon és mily óriás mérvben hanyagoltatik el. Pedig — én azt hiszem — hogy az állam polgáraira nézve nem lehet fontosabb ügy a közegészségügynél ;legfőleg a tevékeny, a dolgozni szerető osztályra nézve megszűnik az élet ott, hol tevékenysége megszakíttatik, a tevékenytelen, a munkaképtelen magának az államnak is kétszeresen van hátrányára: nem termel semmit — tehát az állam terheinek viseléséhez nem járul és a meglevőt fogyasztja -- tehát az állam aktív vagyonát is csökkenti. Ezen szempontokat tartotta és tartja minden culturállam szem előtt akkor, midőn a közegészségügyre oly kiváló figyelmet fordít, midőn ezen ügy élére a leglelkiismeretesebb, a legerélyesebb, a legkiválóbb szakférfiait állítja. Mondom, ez így van minden cultur-államban, csak nálunk követik épen az ellenkező irányt — pedig hát épen az illető helyeken nagyon szeretik magunkra nézve is a „cultur állam“ elnevezést hangoztatni. Nem tartozom azok közé, akik mindent az államtól várnak. Én az állam, a kormánynak folytonos atyáskodását, minden lében kanálkodását nemcsak nem óhajtom, de azt a szabadságra, az állampolgárok önállóságára, függetlenségük megőrzésére, szellemi és anyagi emelkedésükre egyszersmind károsnak is hiszem és vallom , azonban vannak dolgok, amelyekről legfőleg az államnak kell gondoskodni. Ilyen a közegészségügy. Az állampolgárok azért járulnak oly súlyos terhekkel az állam költségeihez, hogy bizonyos dolgokat illetőleg, maga az állam is tegye meg irányukban kötelezettségét. S joggal megvárják, nemcsak, de megkövetelik, hogy az adózók véres verejtékén beszerzett összegek ne fecséreltessenek el tudatlan, hanyag és lelkiismeretlen egyének ellátására, s ne főleg ott, hol mindnyájunknak élete, egészsége van koczkára téve. Pedig nálunk épen így történik. Nemcsak, sőt a lelkiösméretlen, hanyag hivatalnokokat igen gyakran épen ezen lelkiösméretlen hanyagságuk és tudatlanságukért még különös kitüntetésekben is részeltetik. Állításomat megcáfolhatlan példával is illustrálhatom. A képviselőháznak jelen évi február 6-án tartott országos ülésében többek között ezeket mondottam: „Én, t. ház, egész közegészségügyi nyomorult helyzetünket legfőleg annak tulajdonítom, hogy azon egyének, kik erre hivatva vannak, t. i. a belügyminisztérium egészségügyi osztálya, sem tudományos képzettséggel, sem lelkiismeretességgel nem bír.“ Ezen erős állításomat már akkor is példákkal illustráltam. Elmondottam, hogy a székely földön már évek óta irtózatosan pusztít a roncsoló torokláb, s a kormány a legnagyobb indolenciára nézte, nem százak, hanem ezrek meg ezreknek a sirba ragadását, s hosszas zsémbelés, lármázás után — midőn ezen járvány Tölgyes Békás s Zsedánypatakban oly óriásilag dühöngött, hogy naponta 13—14 egyént is temettek el — nagyot, kicsinyt egyaránt — csak akkor — a múlt őszszel küldötték ki a belügyminisztérium egészségügyi osztályának egyik tagját, hogy a járvány mibenlétéről a helyszínen szerezzen tudomást. Közegészségügyünk ezen kiküldött hatalmas oszlopa azonban Csíkszeredából, tehát a kérdéses helyektől mintegy 15—20 mértföld távolságban — egészen másfelé vette útját (az út fáradalmaitól úgy, mint a ragálytól egyiránt félvén), s így kiküldetése színhelyéhez még csak közel sem ment, hanem a helyett egy kéjutazást rendezett magának. Ezeket sokkal részletesebben mondottam akkor el; egyet azonban akkor és később is, midőn erre a házban visszaemlékeztem elhallgattam, elhallgattam a kiküldve volt egyén nevét, s elhallgattam pedig azon oknál fogva, mert reméltem, hogy a kormány a nélkül is felelősségre fogja vonni az illető egyént, vagy ha netán az én értesülésem nem volt volna egészen alapos, dementiroztatni. Ezen hitemben azonban csalódtam; sem a felelősségre vonás, sem a dementi még mai napig sem következett be, sőt ellenkezőleg az illető egyén azóta nyilvánosan kitüntettetett „a közegészségügy terén szerzett érdemeiért.“ Valóban, ez már több, mint gúny ez .... de elhallgatom, hogy mi, csak azt jlentem ki, hogy a kérdéses hanyag, lelkiismeretlen kiküldött egészségügyi közeg, Gross Lipót titkár úr volt. Hogy aztán ily hivatalos eljárása után hogyan sorozhatták a kitüntetindők közé ? — az előttem megfoghatatlan. Igaz ugyan, hogy midőn kérdéses beszédemet elmondottam, sem a kormányelnök úr nem volt a képviselőházban, és így valószínűleg ez esetről még mai napig sincs tudomása, mert különben meg vagyok győződve, hogy a felelősségre vonás nem maradt volna el, sem pedig akkor tulajdonképeni belügyérünk nem volt, Tóth Vilmos úr betegen feküdvén, de különben is már tényleg nem tekintette magát a kabinet tagjának. Reményem azonban, hogy jelenlegi belügyérünk s maga a kormány is meg fogják tenni a szükséges lépéseket, hogy ezután hasonló botrányos tettek elkövetésére az illetőknek ne legyen kedvük, s főleg meg fognak mindazon intézkedések gyorsan és erélyesen tétezni, amelyeket minden oldalról fenyegető járványok elfojtása megkívánnak. Azonban még sok mondanivalóm lévén, mára ezzel bevégzem. Dr. Cseh Károly, a regnicolaris bizottságok a pesti országgyűlésnek újbóli öszszejövetele után azonnal megkezdik működésüket, s az ülésszak végéig azt be is szeretnék fejezni, szükséges, hogy a követek az országgyűlésen mind jelen legyenek, jöjjenek fel tehát mindannyian mielőbb Pestre, hogy a kölcsönös tanácskozások és értekezletekben részt vehetvén, a küszöbön lévő horvát országgyűlésnek annak idejében az egész helyzetről minél pontosabb és hivebb értesítést adhassanak. Az újvidéki „Zásztava“ bécsi távirata szerint Risztics múlt hó 27-én adta át király ő felségének, Milan fejedelem levelét, később Andrássyval hosszabb ideig értekezett, ki ugyanazon este estélyt rendezett Risztics tiszteletére. A „Correspondance Slave“ azt írja, hogy Risztics el van ragadtatva azon szívélyes fogadtatás által, a melyben a bécsi államférfiaknál részesült. Czikkiró azon nézetben van, hogy mindazon lapok, amelyek azt állították, hogy Risztics a Moly Svornik miatt jött Bécsbe, igen roszul vannak értesülve ; ő ezen kérdést csak Konstantinápolyban fogja tárgyalni, ahol az már elvileg el van döntve. — A zágrábi „Obzor“ban Zsinkovics felszólítja a horvát követeket, hogy miután Bécs, május 2. (Saját levelezőnktől.) (J. S.) A világkiállítás megnyitásának azon részéről vagyok még adósuk, mely alatt ő felsége s az udvar bejárta az iparpalota helyiségeit. — A mint elhangzottak Bécs Szász Károlyának, Mautner Eduardnak Händel zenéjéhez ez alkalomra irott versei, — a király karját ajánlja a porosz koronaörökös nejének, ez utóbbi férje pedig királynénknak, a walesi herczeg az oldenburgi főherczegnőnek stb.— a magas vendégek Banhans miniszter és b. Schwarz vezetése s a hochok kiáltásai mellett Németország kiállítási osztályát tisztelték meg először. A bizottság tagjainak bemutatása után, ő felsége a bizottság több tagját megszólította, hasonlókép a porosz koronaörökös is, ki maga nevezte meg a bizottság tagjait a királyné előtt. A walesi hg. már nagyobbrészt ismeri a megbízottakat, szívélyesen szorított néhánynyal kezet, s társalgott velük hosszasabb ideig. Amint a magas vendégek a hollandi, dán és svéd osztályokon keresztül haladtak, az olasz vajonba érve, különösen a márvány szobrok ragadták meg figyelmüket, melyek felől a király el sem mulasztá, teljes elismerését kifejezni. A franczia bizottság bemutatása után az angol osztály ostentativ hurrákkal fogadta ő felségeiket. Midőn a rotundán keresztül, Austria kiállításai helyiségeit látogatták meg, ő felsége arczán a csillárok és ékszerek nagyszerűségének láttán, észrevehető volt az elégittség s a meglepetés. Üvegiparunk ismét kitűnőnek bizonyult. „A kiállítókkalnagyon meg vagyok elégedve. Önök szépeket állítottak ki.“ E szavakat mondá az uralkodó, menet közben, miután K. Wertheimet külön megdicsérte. A királyi udvart körsétája alkalmával, folytonos lelkes kiáltások kisérik, — de sehol anynyira, mint a magyarországi osztályban. A magyar bizottság tagjai és gr. Zichy fogadták éljenekkel, s az utóbbi intézett is ő felségéhez egy magyar beszédet, melyre szintén magyar választ kapott, a teljes elismerés kifejezése mellett. Hazánk porczelán és opal-kiállítása en detail szemlélteték meg. Ezután az orosz, görög, japán és török osztályokat látogatták meg, s fél három felé elhagyták a világkiállítási helyiségeket. A közönségnek csak most engedteték meg a bebocsáttatás. Mi legelőször a magyar osztályba siettünk. Már távolról láttuk hazánk czimerét s közelebb érve a nemzeti szinü lobogókkal környezett „Magyarország“ feliratot. Eddig csak a tárgyak fele van kiállítva, de az eddigiekből is tapasztalhattuk, hogy szegényen, tartalmatlanul vagyunk, — a többi cultur-nemzetekhez viszonyítva képviselve. — Négy nagy szekrény és egy állvány, pazar előnyösséggel, a mi zúgolódásra adott a kiállítók közt már eddig is alkalmat, a herendi porczellángyárnak, a nemesek legifjabbikának Fischernek jutott. A herendi gyár csinos termékeinek kiállítása még nem befejezett, de mint halljuk pár nap múlva teljes lesz. A magyar osztály oldalfalzatát Lechner József pesti órásunk gyönyörű 16 órája díszíti, eddig speciálizer a bécsiek által Európa szerte monopolizált esztergályos művészet e nemében, kétségtelen, hogy az elsőség az összes órakiállítók között, derék magyar iparosunkat illeti. Igen szép a pesti Flóra-steárin részvénytársaság kiállítása, mely tetején sikerült szobrot ábrázol, de a rotundában Larg Liesingi gyáros ily anyagból készült szobraival aligha kiállja a versenyt. — Csinos tömböt ábrázol, a magyar honvédség ruházata is. Ez az egész, egy csata tableaut képez, melyben a huszártól a szekerészig minden honvédségi öltözetbe egy-egy többé kevésbé sikerült viaszfigura van bedugva. Talapzata gömbölyű s a tréfás bécsiek mindjárt elnevezték Rugen spe 1-nek. Ott láttuk még St. C. Rumulia et Sohn magyarországi üvegkiállitását, s megbotránkozásunkat nem tudjuk elfojtani, hogy a rimaszécsi kerület képviseletével megbízott, magyar törvényhozó testület tagja, nem bir érzékkel a külföld előtt nemzetiségünk öntudatáról. Posner Károly, aczél pennáit nem hagyhatjuk emlitetlenül. ízletesen vannak ezek is összeállítva s többek tetszésével találkoztok ; úgy szinte Beregszászyak zongoráját sem, melyet ő felsége körsétája alkalmával,egy jelen volt a — Gott erhalt ”val szentelt fel. Ezúttal a magyar bizottság csak nagyobb terjedelmű kiállitmányait említettük meg, bővebb ismertetéséhez rögtön hozzáfogunk, mihelyt főbb vonalaiban minden nemzet osztályát ismertettük. A tárgyak leírása nem is lenne helyén, mivel azok átható tekintetét sem bírjuk elhelyezésük ideje előtt. Tegnapi levelemben is említettem, hogy a kiállítás jelen percre is folytonos munka és készülődés a jövőre. Például, a gépcsarnokban mégoly nagy a rendetlenség, hogy a gépek szállítása s a vasutak járása miatt, az ember élete veszélynek van kitéve. Itt még csak a gépek egyes részei hevernek, s várják az összetételt. Sem Siegel, sem a prágai gépgyár részvénytársaságának, sem az angoloknak még egy gépét sem láttuk. — Az exposition des amateur-ba lehet bemenni. hasonlókép a