Ellenőr, 1873. május (5. évfolyam, 100-125. szám)
1873-05-16 / 113. szám
Előfizetési árak Egére érre . . 20 írt — kr. Évnegyedre . . 5 írt. — kr. Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes siánt ára 10 krajcár. Szerkesztési iroda: Budapesten. nádor A utéza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn a ünnepre következő napon. A lapot illető reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-uteza u. sz. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-utcza 9. sz. alá intézendők. . 113. szám Budapest péntek, május 16. 1873. V. évfolyam. TÁVIRATOK. BÉCS, május 15. (Az „Ellenőr“ távirata.) 7 óra 4*5 p. este. A helyzet a kereskedelmi és iparkörökben eddig nem nyugtalanító; ma, media napján, a nemzeti bankhoz 3,600.000 frt erejéig váltók nyujtottak be leszámitolás végett és 1,100.000 frtig lombardok, mi igen kedvezőnek tekintetik. A tőzsde- és hitelbank irodáiban megjelent ma az országos biztos, és az igazgatótanácsnak estére rögtöni egybehívását követelte. BéCS, máj. 15. (Az „Ellenőr“ távirata.) Boschan Gusztáv lovag agyonlőtte magát. Zágráb, május 15. (Az „Ellenőr“ távirata.) A határőrvidéki erdők megváltása ügyében alakult bizottság befejezte munkálatait és a főparancsnokság előterjesztéseivel egyezőleg hozott határozatot, mely ő felsége elé fog terjesztetni. Bécs, május 15. A „Tagblatt“ esti kiadásában jelenti, hogy az orosz czár és a német császár Bécsben találkozni fognak: a német császár i. h. 29-én hagyja el Berlint és Boroszlón át reendi útját. A berlini és bécsi osztr.-magyar követek, Károlyi és Langenau grófok, Bécsbe hivattak. Bécs, május 15. A montenegrói fejedelem, gr. Andrássy közvetítése folytán, az oszt.-magyar területen élő montenegrói emigránsoknak megengedi, hogy szabadon, minden büntetés nélkül hazatérhessenek. Berlin, május 15. Miután a pénzügyminiszter a képviselőházban is elvállalja a vasútjavaslatok tárgyábani felelősséget, a törvényjavaslat név szerinti szavazás után 241 szóval 82 ellen a bizottsági javaslat értelmében elfogadtatik; hasonlókép elfogadtatik második felolvasáson a porosz részre esett hadkártalanítási összeg hovafordítására vonatkozó — törvényjavaslat is. — A „Staatsanzeiger“ a szentesített négy egyháztörvényt közli. Berlin, május 15. A képviselőházban a kereskedelmi miniszter kijelente, hogy a vasútpolitikát illetőleg kötelező programmot nem adhat, s hogy a különleges vizsgálóbizottság működése eredményének közzététele után határozottan formulázott törvényjavaslatot fog előterjeszteni. A kereskedelmi miniszter az mondja, hogy nem vesz ugyan részt a javaslat kidolgozásában, mindazáltal, tekintve annak nagy fontosságát, a teljes felelősséget magára vállalandja. Boroszló, május 25. Richthofen kanonok a mai lapokban a pápai csalhatatlanságot illetőleg egy nyilatkozatot tesz közzé, melyben adott alávetési nyilatkozatát visszavonja. Brüssel, május 15. A belga nemzeti bank a leszámítolást 5-ről 51/2°/0-re emelte. Páris, május 15. Az „Agence Havas“ arról értesít, hogy Goulard és Jules Simon miniszterek beadták lemondásukat; az elnök, Thiers, azonban annak elfogadását a nemzetgyűlés újbóli egybejöveteléig elodázta. Perpignan, máj. 15. Barcelonából 14-ről jelentik. Saballo tegnap este 800 emberrel bevonult a Barcelonától 20 kilométernyire fekvő Mataroba; a meglepett lakosok kevés ellenállást fejtettek ki. A városra 10,000 durosnyi, rögtön fizetendő sarct vettetett. A vámpénztárban talált pénzek lefoglaltattak. A Cadix-ezred 2 zászlóalja, 250 karabályos és 300 köztársasági önkényteséből álló csapat menesztetett oda. Konstantinápoly, máj. 14/A Snez-csatorna kérdésében itt időző bizottság tegnapi ülésében a feladatot megoldottnak jelente ki, mint következő határozatot elfogadta. Miután a Suez csatorna-árszabvány ellen panasz nincs az ottomán kormányra nézve, melynek irányában a társulat viszonyait rendbe hozta, nem forog többé fenn ok az engedélyokmány 17. czikkelyének értelmezésére. Holnap előkészület létezik egy egyptomi utazásra, amely után Francziaországba fogna visszatérni, a Suez csatorna részvényesei legközelebbi főgyűlésén résztveendő. Új-Becse, május 15. (Oest. Sh.) A múlt heti eső a rozsdát teljesen eltávolította, a vetés igen szépen áll. Két nap óta erős országos esőnk volt, ma kiderült, a légmérsék enyhe. Prága, május 15. (Oest. Sh.) Finomított czukor a valutacsökenés folytán szilárdabb, jegyzés változatlan, silányabb fajta 24s/4 ft-on kelt. Nyersczukorforgalom 4000 mázsa. Első termelés Németország számára 18 1/4 ft. Triest, május 15. (Oest. Sh.) Czukorüzlet változatlanul szilárd, finom pirés 19 1/4 frt. Szállítási kínálat hiányzik; exportmélisre kereslet csekély. Bécs, május 15. (Zárlat.) Hitelrészvény 290.— Anglo osztr. 230.— Calicziai 218.—, Lombard 183.—, Allamvasut 321—, Trammvay 332, Rente 67.—, Hitelsorsjegy 65.— 1860. 95, Napoleon’dor 9.6—, 1864. 124, Arany 520.— Ezüst 100, Frankfurt'93.75, London 111.25—.—, Magyar sorsjegy —, Porosz pénzntalv. 169.—, Váltóbank — .— Török sorsj. 73.50. Párig, május 15. (Zárlat.) 3°/C-es jöv. 54.60, 4*/,' / es jövedék 77.25. Olasz jövedék 62 55. Államvasut 7.42.—, Creditmöblier 397. Lombard 421. Consolok —.— M. kölcsön —.—Északnyugoti vasúti —. - Magy. kel. vasút , 1871-ki kölcsön 86.35, 1872-ki kölcsön, 87.47. Páris, május 15. (Kezdet.) 371-es jöv. 54.15, 41/í°/0-e jövedék 82.25. Olasz jövedék 62 20. Államvasut 782.— Credit mobilien 457.. Lombard 464 Consolok —.—. M. kölcsön —. Ésaknyugoti vasúti —. M. kel-vasut —.— 1871-ki kölcsön 89.90, 1872-ki kölcsön, 91.15. Páris, május 15. Liszt 74.— 75.—, 76.—. Repczeolaj 94.25, 9450. 9580. Lenolaj 95.~ 95,— 95..— Szesz 53.7 56. 65, 57. Finomitó czukor 157. Berlin, május 15. (Zárlat.) Galicziai 95. — Állam vasp. 190.—Lombard 109.—.50 Papir-jöved. 59.25 Ezüst-jöved. 63.25.—. Hitelsorsj. 114.50 1860-as 89.— 1864-es 95.25 Bécs 86.—.—. Hitelrészvény 166.50.— Romániai sorsj. 41*1/,. Magy. sors. 61.— Berlin, május 15. Búza 91.75, 86.62, 80. rozs 55 56 55.62 55.—. —Zab 49.—, .47,75 Árpa helyben —.— Olaj 21.75 21.50, 22.’/,. 22.75. Szesz 1803. 18.18. Frankfurt, május 15. (Kezdet.) Váltóárf. Bécsre.----Amerikai 1882-re 95,75 1860 -----Lombard 203.— Évjáruléki papír —.— Osztr. Bank részv. 366,50. 1864 —.— Galicziai —.— Évjárulék ezüst —.— Győr-gráczi —.— Általános bérletszünet. a ■■■ NEMZETI SZÍNHÁZ. Budapest, péntek, május 16 Közönyt közönynyel. Vígjáték 3 felvonásban. Irta Moreto Spanyolból fordította Győri Vilmos, a Kisfaludy-társaság tagja Zenéjét irta Nikolics Sándor, Személyek:__ ' Barcelona örökös grófja — — — — Komáromi Diana, leánya ______ Felekné Cinthia, unokahuga — — — — — Niczkyné Fenissa, udvarhölgy — — — — Helvey Laura Carlos, ürgéi grófja _____ Nagy Bearne herczege ______ Náday Don Gaston, Fox grófja — — — _ Karikás Polella, (azaz: Moly), elménet — _ _ Halmy Laura, komorna — — — — _ — Szigligeti J. Udvarhölgyek. Lovagok. Zenészek. Színhely: Barcelona __________ Kezdete 7 órakor. MIKLÓSY SZÍNHÁZ. Budapest, péntek, máj. 16. A koldus nő, vagy a marienbergi Kovács-család. Franczia színmű 5 felvonásban, írták Anicet és Bourgeois, fordította Csepregi. Kezdete 7 órakor. Budai színkör. Péntek, máj. 16. adatik: „Szerencse gyermeke." Budapest, május 15. A „permissive bill“ makacs védelme vereséget hozott az angol parlament szabadelvű wihg pártja részére. A bathi pótválasztás volt koronája, ha szabad ily cynicus hasonlattal élnünk, a bukásoknak, melyek után nagyon kétséges a jelen parlamentben túlnyomó wihg-ek győzelme a nem sokára megejtendő általános választási pártharcz alkalmával, de arinál jobban dagadnak a toryk reményvitorlái. A vereséget a csaplárosok és vendéglősök pogány választási eszközökben bővelkedő ligának köszönheti a szabadelvű párt. Ezek mozdítottak meg minden követ, hogy a wihg - jelölteket megbuktassák. Korántsem a conservativ elvek áramlatának befolyása alatt kardoskodott oly tűzvérrel és tüzes itallal a korcsmárosok osztálya, hanem abból a prózai indokból, melyet a megtámadott kenyérkereset robbantó szenvedélye sugal. Szövetkeztek, tekintet nélkül az elvekre, hogy ligájuk egész hatalmával érvényesítsék a választóurnánál befolyásukat — a kenyér mellett. A „permissive bill“ ugyanis a szeszes italok élvezhetésének jogát bizonyos mértékre akarta korlátolni, de e czéllal természetesen együtt járt volna a korcsmárosok jövedelmének apasztása. Így aztán csakugyan kenyérkérdéssé fajult az elvkérdés. Erkölcstársadalmi szempontból e bik nemes törekvései ellen egy árva igével sem lehet érvelni ; nem különösen, ha statistikai adatokból győződünk meg azon nagy arányról, melylyel a társadalom alsóbb osztálya szeszes italok élvezetének nekifeküdt. Hogy az állatias szenvedélyek e túlhajtásait az államnak a jog- és társadalmi rend magasabb szempontjából lehetőleg megfékeznie érdekében áll, azt alig foghatná valaki kétségbe vonni. De viszont az egyéni szabadságnak is megvannak követelményei, melyeket egyszerűen mellőzni azon platonicus szélsőségekre vezet, hogy az ember nem szabad akarat és tevékenységgel bíró lény, hanem az állami gépezetnek oly alkatrésze, melynek a kiszabott keretben kell mozognia. Átalában a törvényhozási és kormányintézkedés üdvössége igen sokban függ attól, nem lő-e túl a czélon, és nem hágja-e át illetékes jogkörének korlátait. És a „permissive bill“ ép e két hibában szenved; minden inkább tehát, mint életképes. Jól mondá a „permissive bill“ felett támadt vita hevében Dalrymple, hogy haszontalan erőfecsérlés oly politikát űzni, mely tiltó törvények által akarja megakadályozni a részegeskedést és ennek ártalmas utókövetkezményeit. De hát lehetetlen is bármily tökéletes tiltó törvényekből félsikerre számítani, ha e törvényekre azon kolossális feladat háramlik, az iskolát pótolni, a családi és társadalmi laza erkölcsöket gyökeresen átalakítani. A szőlőkaróra akasztott kalap és öltönyfoszlányok alakja elijeszti ugyan a madarakat a dézmálás kedvétől, de embert nem. A szeszes ital élvezetét tiltó törvény valójában nem egyéb, mint ily madárijesztgető báb, mely ép azon alsó rétegekben mi hatással sem lesz, hol tekintélyével czélt kellene érnie. A szabadelvűek e szerint most az egyszer a „permissive bill “-lel túllőttek a czélon, mégpedig úgy, hogy lövés közben apuska agyával saját arczukat is megsértették ; legalább az újabb választásokból az tűnik ki, hogy a választó közönség már kevésbé szerelmes beléjük, hanem hidegen hátat fordítva, a rég nélkülözött toryktól várja az állam és társadalom jólétének fokozatos fejlődését. A népakaratnak e fordulatában a szabadelvűek nem látnak okot a „haza nevében“ való jajveszéklésre, hanem látnak benne azt, mit egy erőteljes alkotmányos parlamentarismussal bíró államban látniok kell: — a közvélemény intőjelét, hogy másokra óhajtja bízni a nemzet kormányzását. A kontinensen egészen máskép szokták a népakarat e jelenségeit fogadni. Az ország elvesztése, kormányképtelenség és más ily ostobaságokkal rontják a levegőt, mihelyt inog lábuk alatt a föld. Különben ez elszórt jelenségekből még korántsem következtethető biztonsággal, hogy a wihg-párt az általános választásoknál kisebbségre jut. Csak egy bizonyos mostanáig , s ez, hogy a mérkőzés, amily erős lesz, ép oly kétes kimenetelű. A mérsékelt szabadelvű sajtó már számot is vetett a vereség eshetőségéről. Sine ira et studio bonczolgatják a netalán uralomra vergődő conservatív politikának azon kedves tulajdonságát, hogy akaratlanul is, még szélesebb körökben fogja elterjeszteni a szabadelvű eszméket. Élhetetlensége csak növelni fogja a vágyat, a haladó irány férfiai kezében látni a kormány gyeplőit. A szabadelvű párt e bukással csak úgy járna, mint Anteus a földhözcsapással: erőt merítene egy alapos reform-küzdelemre és munkára. A szabadelvű haladás iránti vágy anynyira mély és általános egész Angliában, hogy a toryknak az aprólékos egyéni és osztályérdekek találkozásával keresztülvitt győzelme, rövid kormányzásával csak úttörő volna a radikánsabb elvek felülkerekedése előtt. Ily tiszta alkotmány-látképet nyújtanak a pártviszonyok Angliában. Bezzeg másutt még sok hiányzik ily egészséges parlamentarismushoz. Sokan kérdezték e sorok íróját — ki a múlt hó végén Turinban is volt — Kossuth hogylétéről. Ezen kérdésekre nem csak az illetők, de egész nemzetünk örömmel fogja hallani válaszunkat, miszerint nagy hazánkfiának sem testi sem szellemi életteljességén nem látszik meg a 70 év, melyen túl van. Egéssége jó hangja a régi szép csengő hang; tekintete a régi élénk tekintet; eszmejárása pedig és ismereteinek sokoldalúsága most látszik leghatalmasabb fokozaton. Kossuth egypár év óta egészen a természettudományok elméleti és gyakorlati élvezetére adta magát, s ez által nem csak folytonos és kellemes foglalkozást biztosított magának mind szobájának magányában mind nagy sétáira és alpesi kirándulásaira, de tágasabb és derült látköri észlelődéseire is. S minthogy a természet tanulmányozásában van meg főleg azon igézet, mely egyik útról a másikra csábítja a kutató tehetséget .Kossuth is legszívesebben mulat már ama varázskörben, hol nincs keserűség. Előbb a csillagászattal, aztán a geológiával, érettannal, füvészettel, legutóbb pedig a csigákkal foglalkozott. Gyűjteményei igen érdekesek s illetőleg gazdagok is, nem is említve botanikai gyűjteményének azon becsét, hogy maga rendezte be — igen díszesen — az egészet és saját jegyzetei találhatók minden példány mellett. Hanem a górcső, távcső és spectroskop gyakori és főleg estek használatával kissé elfeledte az emberi érzékszervezet és nagy életkor követelményei iránti tartozását. Szemei fátyolosodni kezdtek. Szerencsére elég korán találta ki, minek tulajdonítsa az aggodalmas jelt, s most már jobban vigyáz látására — mely a mondott csövek túlságos használatának mellőzése folytán — ismét javulásnak indult. Ami a másféle — nem tudományos — időtöltést illeti, erre Kossuthnak nincs egyebe — mint kerti kis lakában — egy tekeasztala, melyen esténkint játszik — hol mással hol magára — s megverte e sorok íróját is, kit pedig jó tekézőnek ismer a baloldali kör. — Valószínű, hogy a jövő évben Kossuth kiköltözik a vidékre, Turin közelében, hol a kertészkedésre nagyobb tere lesz. Fiai közül az idősebb— Ferencz — Genuában lakik, hol hivatalos állomása van; a fiatalabb— Lajos — egy év óta Francziaországban folytatja vasúti tanulmányait, de nemsokára visszatér Itáliába, hol egy nagyon előnyös és tekintélyes állomás van biztosítva szakismereteinek és kitűnő munkásságának. Kossuth büszke lehet mint apa is, mert olyan gyakorlati s egyszersmind classikus nevelést adott fiainak, hogy — mint mondani szokás — megélnének a jég hátán is, s mert az igy nevelt fiúk méltók hozzá jeles tehetségek, kiváló szorgalom és a magukra vállalt kötelességek lelkiismeretes teljesítése által. A pesti tőzsde és pénzintézetek részéről tegnap délután Kochmeister (tőzsdeelnök), Weninger Vincze (magyar ált. hitelbank) és Strasser Alajos (franco-magyar bank) küldöttségileg jelentek meg a pénzügyminiszternél, a kereskedelmi körök azon kérését előterjesztvén, miszerint a nagyobb bankjegy-emissió megfelelő része azonnal Magyarországban a kereskedelmi világ előnyére érvényesíttessék. Kochmeister kiemeli, hogy a pesti pénzügyi körök a helyzet javítása végett a tőlük telhető intézkedéseket megtették, de mindennél többet fog nyomni a latban, ha a bécsi bank pesti fiókja a váltóleszámítolást a szükséghez mért mérvben megindítja. Weninger hangsúlyozá, hogy a jelen viszonyok között kiválóan támogatassanak a helybeli kisebb pénzintézetek, amelyek jelenleg a reescomptra a bank pesti fiókjánál a legszerényebb mértékben sem számolhatnak. Strasser a pénzügyminiszter figyelmébe ajánlotta azon körülményt, hogy még több helybeli nagyobb pénzintézet sem részesül tőkéjének megfelelő arányban a pesti fióknál a reescompthitelben, mi nélkül ily intézetek a közönségnek sem szolgálhatnak a kívánt mérvben. A miniszter a küldöttségnek azon választ adta, hogy a kormány a szóban levő ügyben már a kívánt irányban intézkedett. Azonban elismervén azt, hogy a jelzett irányban való gyors intézkedés okvetlenül szükséges, kijelenté, hogy még az esti vonattal indul Bécsbe, személyes befolyásával hatni az ügy gyors és kedvező elintézésére. Eljárásának eredményéről táviratilag ígérte tudósítani a kamara elnökét. Az erdélyi kath. autonómiai gyűlés tagjai május 11-én Gyulafehérvárott előleges értekezletet tartottak a püspöki lak nagy termében. Az elnöki emelvényt Jósika Lajos b. gyöngélkedése miatt Mikó Mihály, marosszéki főispán, foglalta el, kiemelvén, hogy az erdélyi püspök a közkívánat előtt vélt meghajolni, midőn az egyházmegyei gyűlést összehivniónak látta. Az értekezletnek czélja eszmét cserélni a szervezet fölött, melyet az erdélyi státus-gyűlés szükségesnek lát a törvényen alapuló autonómia megalkotására nézve. Az elnök után Simon Elek, ügyvéd s a kath. id. bizottság tagja, emelt szót. Bevezetésképen történelmi visszapillantást vet a kormány és a katholikusok között fölmerült eseményekre, s aztán ekkép folytatja: Midőn 1868 ban mi összejöttünk, a püspöki kar nem volt még eléggé készen munkálatával, nem volt tisztában az elvekkel, s abban látta az autonómiát, ha minden jog reá ruháztatik. Ez volt oka, hogy az erdélyi status-gyűlés azon időben nem tudott eredményre jutni; az erdélyi püspök ugyanis nem akart oly praecedenst alkotni, melyből utóbb a püspöki jogokra nézve hátrányos következmények vonathattak volna. Azóta a viszonyok változtak, a nézetek módosultak. 1870 ben a magyarországi congressus összejött, tanácskozott és a szervezeti munkálatot ő felségének fölterjesztette. Válasz még nem jött, s ha jön is, nem tudni minő. A munkálatnak ellenségei támadtak. Némelyek azt akarják, hogy a munkálat az országgyűlés elé terjesztessék, hogy mint régen a vallásfelekezetekre vonatkozó határozatokat, úgy most is ez czikkelyezze be az autonómiát, ez döntsön felette. Az országgyűlés pedig nem dönt, míg a szervezeti munkálatban foglalt nagy horderejű kérdések elintézve s a vagyoni ügy szabatosan meghatározva nem lesz. Ennélfogva ma úgy állunk, hogy a kath. vagyont egy oly kormány kezeli, melynek a mostani állami viszonyok szerint semmi vallása nincs. Mi következik ebből? Az, hogy utóvégre mindenesetre tenni kell valamit. Kell hogy Erdély kiszálljon a nyílt térre, hogy papi és világi rend egyformán testvéries egyetértéssel működjék s fogjon kezet az önkormányzat létesítésére s a vagyonnak az állam kezéből kiverésére. Ezen meggyőződés arra indította őket s más erdélyi köröket, hogy a püspök ő excját az 1868-ki gyűlés folytatólagos összehívására fölkérjék. Kérésük teljesittetett s ő excja a kívánt gyűlést összehívni szíveskedett. Egy munkálatot voltam bátor ez alkalommal szétosztani, végzi szónok beszédjét. E munkálat nem egyes emberé, hanem a jelenleg fennálló ideiglenes bizottmánytól származott azon oknál fogva, mert a 68-as szervezeti szabályok az igazgatótanács, illetőleg bizottságnak adják a jogot indítványok előterjesztésére s egyáltalán kedvezményezésre. Ezen alapon készült e munkálat, méltóztassanak hozzászólni é s tárgyalásának módozata felett határozni. Az erre támadt vitában igen eltérő nézetek jöttek felszínre. Egyik a munkálat tanulmányozására bizottságot indítványoz kiküldetni, másik a munkálat szerzőitől várja az alapelvek megismertetését. Simon Elek aztán csakugyanbelebocsátkozik a munkálat főbb elveinek ismertetésébe. Szerinte a munkálat teljesen megfelel a czélnak. A szervezet népképviseletre s honoratiorokra van fektetve. A tárgyak, melyek hatáskörébe tartoznak, világosan meg vannak jelölve. A vagyon, mely az erdélyi egyházmegye tulajdonát képezi, szabatosan meg van határozva. A teendők, melyek az igazgató-tanács működési körét teszik határozottan megszabva. Végül átmeneti intézkedések a végett, hogy az igazgató-tanács nyerendő utasítás szerint az önkormányzatot véglegesen beállítsa. Ennél tovább nem mehetünk. De annyit okvetlenül tegyünk meg. Ne csak igazgató-tanácsot válaszszunk, hanem az egész szervezeti rendszert állapítsuk meg, éspedig egyetértő működéssel s azért, hogy lássa a miniszter, hogy nem rendezetlen, hanem egy rendezett testületnek adja át a vagyont. Ismét hosszú vita keletkezik a megállapodás kérdésére nézve, míg végre az elnök felvilágosító szavaira, hogy e gyűlés csak előleges értekezlet és nem határozathozatal végett gyűlt egybe, megnyugosznak abban a végmegállapodásban, hogy majd holnap a szabályszerű gyűlésen fognak határozni, tán a pesti tőzsde meg van őrizve azon könnyelmű „kimaradásától, mely a tőzsdei tartozást nem létezőnek tekinti — tele zsebbel. Bécsben az ilyen esetek gazdag, eddig tisztességeseknek tartott embereknél is előfordulnak. Az osztrák nemzeti bank délig nem kapott Bécsből semmi közleményt arra nézve, hogy Pest részére nagyobb pénzösszegek bocsáttatnának rendelkezésére, sem utasítást az escompte coulansable kezelésére nézve. A pesti bankintézetek és nagyobb cégek ma délben Kochmeister elnöklete alatt a börzén ismét értekezletet tartottak, melynek eredménye, hogy a képviselt intézetek vagy egy milliót írtak alá azon czélból, hogy ezen alappal a pénzpiacznak legalább azon időpontig segítségére lehessenek, míg Kerkapoly miniszter nyilatkozata szerint az or.ztr. nemz. bank Pest részére nagyobb összegeket folyóvá teend. Az említett egy millió alapon fölül még várnak aláírásokat több oly intézettől, mely az értekezleten nem volt képviselve. * Bécsben a helyzet még nem javult, s a zavar folyton nagy. Több nagy intézet, mint például a Seehandlung is, a kiírt befizetéseket elhalasztották s a már befizetett részleteket visszafizetik. A tőzsdekamara az este ülést tartott, melyben el len határozva, hogy a ki nem egyenlített különbözetek ma csütörtökön fizetendők lesznek, ellenkező esetben a fizetésre kötelezett insolvensnek nyilváníttatik. Később a conlissa és a bankok is tartottak értekezletet, mely azonban egy mai távirat szerint eredménytelen maradt, s a liquidatio iránti aggodalmak folyton tartanak. A pénzügyminisztériumban is tartottak értekezletet a négy nagy bank képviselői a tőzsdeüzlet újból megindíthatása tárgyában, de az eredményt nem tudjuk. A „Tagblatt“ szerint a nemzeti bank ki fogja zárni a bankpapírokat a kölcsönzésből, hogy így egyik banknak se legyen panaszra oka. — Mi attól tartunk, hogy a nemzeti bank még sok ilyen kivételt fog feltalálni, s a bankakta felfüggesztéséből nem a pénzpiacznak általában, hanem ismét csak azoknak a bizonyos uraknak lesz hasznuk, kik a nemz. bank körül állanak, s kik mintegy számítással törekedtek a jelen válság előidézésére. Egy délben érkezett távirat a következőt jelenti : A tőzsdeválság. — A pesti pénzpiac helyzete ma délig tűrhető volt, s csak apróbb fizetésképtelenségek fordultak elő. A „P. L.“ szerencsének mondja azon magyar törvényt, mely a tőzsdei fizetésképtelenségeket nem hagyja büntetlenül és megengedi az exemtionális eljárást. E körülmény folyBécs, május 15. A hitelintézet épülete termében épen most folyó bankértekezletre, a nagyobb bankok kivonata folytán, a börzeüzérek és ügynökök képviselőiből is hivattak meg, hogy azokkal egyetértőleg állapíttassák meg a compensatió módozata, és pedig olyképen, hogy az értékpapírok az önkényt megállapított compensatiós árfolyamból és a legutóbbi liquidatiós árfolyamból eredő különbségek kifizetése után a tényleges tulajdonosok birtokába menjenek át. A bankok részéről nagy hajlandóság mutatkozik az ezen alapon való kiegyezésre. A tőzsdejáték zsebmetsző szenvedélye nemcsak Bécs fosztogatóinak sózta nyakába a válság kötelét s ezzel a bukás gyalázatát, hanem megérezték azt Bécs tisztességes polgárain kívül, kiket az együgyüség vagy könnyelműség sodort a bűnbandába, sokan Magyarország lakosai között is. Talán mégis csak fel fogja nyitni a csapás az ország minden polgárának szemeit, s ha nem okult eddig, okul a régi példabeszéd szerint saját kárán, s kétszer is meghányja-veti, kinek adja megtakarított filléreit, százszorosan, ha ez valami idegen. Sok keserű kortyot nyeletett le már az országgal az a mimelés-majmolási hajlam, mely szerint merő bizalmatlanságból saját becsületes erőnk iránt, vakon úsztunk a bécsi árral sok olyan mesterség eltanulásában, mely a komoly munkától irtózik s a tisztességes foglalatosságtól elüt. A bécsi válság ekkoráig legérzékenyebben sújtotta hazánkban Szeged városát. A jómódú lakosok egy részét ért csapás fölött elmélkedésekbe bocsátkozik a „Szegedi Híradó“ egy czikke, melyet tanulságos voltánál fogva imitt adunk az „Ellenőr“ olvasói számára. A szegedi „Hitel- és zálogintézet“ szégyenletes bukása képezi Szeged főeseményét és a közbeszéd és közindignatió tárgyát. Hogy mennyire méltán neveztük e bukást múlt számunkban „nagy csapásának, csak most tűnik még ki igazán. Akkor még alig tudtunk többet annál, hogy az intézet részvénytőke-alapja teljesen megsemmisült; ez is elég ugyan arra, hogy nagy csapásnak mondhassuk, de csak most kezdünk tájékozást nyerni azon nagy összegekről, melyek erejéig egyesek úsznak s azon roppant mennyiségű betétekről, melyekben a nagy közönség minden rétege érdekelve van. Bámulva látjuk, mily roppant bizalmat élvezett ez intézet börzsáner-igazgatója úgy az intézet kebelében, mint azonkívül, valamint maga az intézet is a nagy közönségnél, úgy hogy e tekintetben a bukott intézet a fiatalabb helybeli pénzintézetek közt jóformán az első helyen állott. Természetes, hogy annál nagyobb a csapás, mely bukásával városunkat sújtja. Nem szándékunk most szellőztetni e szomorú eset okait, annál kevésbé, mivel ez irányban még most úgyszólván csak ondit-k állnak rendelkezésünkre, amikben — az izgatottság e lázas perczeiben, mely úgyszólván az egész közönséget hatalmába keríté — sok nagyítás vagy ferdítés is lehet. Nem mulaszthatjuk el azonban már ezúttal is rámutatni azon első pillanatra felötlő erkölcsi okokra, melyek e csapásnak útját előkésziték s mondhatni, létrejövetelét könnyűvé tevék. Mindenekelőtt azon kérdésnél kezdjük: kik alapították a hitel- és zálogintézetet? Felelet: becsületes iparosok, egyszerű polgárok, szóval tősgyökeres magyar emberek és velük néhány qualifikáltabb ügyvéd és kereskedő. És min kezdték ? Azon, hogy befogadtak az intézet igazgatójául egy, a magyar szólamként „messziről jött embert“, akit közelebbről senki sem ismert, akiről senki sem tudta, mi lakik benne. Ez azonban ,nagyján, hisz régi dolog, hogy mi csak az idegen és ismeretlen nagyságok-