Ellenőr, 1873. június (5. évfolyam, 126-148. szám)

1873-06-10 / 132. szám

Jelek­ voltak e megnyitó ülésen a hétsze­mélyes és kir. tábla, a törvény-előkészítő bizottság s a pesti s pestvidéki törvényszékek elnökei s több kiváló tagja, a pesti és marosvásárhelyi k. főügyészek, s a fővárosi ügyvédi s jogtudori kar számos ismert nevű képviselője. A képviselőház tagjai közül pedig Csemegi Károly, Csillag László, Hoffmann Pál, Horánszky Nándor, Horvát Boldizsár, Horváth, Döme, Horváth Lajos, Matuska Péter, Molnár Antal, Paczolay János, Perczel Béla, Szi­lágyi Dezső, Trost Gyula és Vidliczkay József.­­ A kath. autonómia ügyében írja a „Kath. Kef.“, hogy a pesti congressus úgynevezett minoritási képviselőinek azon öttagú bizottsága, melyet a márczius 30-dik­i értekezlet választott, a napokban conferentiát tartott, hogy az autonómia érdekében a legközelebb teendőket megbeszélje. — Ha Prileszky ismeretes interpellációjára nem nyerne választ, úgy egy más képviselő fogja újból interpellálni a kultusminisztert. Egyébként erősen tartja magát azon hír, hogy a kormánykörökben, a halogatás, az elodázás politikáját követendik az autonómia kérdésében, mi annál könnyebb, mert maga a püspöki kar túlnyomólag nagyobb részé­ben idegenkedik az autonómiától, s a benyújtott többségi szervezetet is veszélyesnek tartja, mert ez is sokkal több befolyást enged a világi elemnek és az alpapságnak is, mintsem a hierarchia érdeke megtűrhetné. Bécs, junius 8. (Saját levelezőnktől.) zött határidők pontos megtartását a pécs-barcsi, pécs-mohácsi, magyar keleti, magyar nyugati, tiszavidéki, arad-temesvári és első magyar gács­­országi vasúttársulatoktól szintúgy mint az első szab. dunagőzhajózási és egyesült magyar gőzhajó­zási társulatoktól is ; habár nem hagyhatom emlí­tés nélkül, hogy a m. keleti vasút, magyarajkú személyzetének százaléktétele épen azon időköz­ben, melyben legtöbb vállalatnál e tekintetben üd­vös változás állott be, semmi változást nem szen­vedett,­­ hogy továbbá a kiválólag magyar vi­dékeket átszelő tiszavidéki vasút magyarajkú sze­mélyzetének alacsony százaléktételét egyátalában indokolhatónak nem tartom, s hogy végre a ha­jószolgálatra jelentkező benszülöttek jelentékeny szá­ma a dunagőzhajózási társulatoknak is kedvezőbb eredmény felmutatására adott volna alkalmat. Ellenben, habár a szab.­államvasúttársulat azon intézkedésében, hogy itteni vonalainak ma­gyarul beszélő személyzetét a fentebb említett rö­vid időközben részint áthelyezések, részint új alkalmazások által i­legyénnel szaporította, ez irányban szintén őszinte törekvés jelét látom, mindazonáltal az e társulat magyar vonalain ed­dig elért eredmény által körrendeletem czélját csak részben tekinthetem biztosítottnak; az alföldi, első erdélyi és kassa-oderbergi vasúttársula­­toknál pedig körrendeletem pontos teljesítésének akadályát abban látom, hogy e társulatok központi hivatalainak nem-magyar személyzete csekély tö­rekvést tanúsít a magyar nyelv elsajátítására, mely hátrányos példa a közönséggel érinkező alatt­as személyzetre is lankasztólag hat. Sajnálattal constatálom végül, hogy a szaba­dési vasúttársulat legkevesebb, sőt alig említésre méltó jelét adta azon törekvésnek, hogy körrende­­letemnek megfeleljen, mely jogos idegenkedéssel fogadott eredményt, miután egy ily, különböző ál­lamterületeket érintő terjedelmes vasúthálózat társulati képviselete leginkább van azon helyzetben, hogy az egyes államok közjogi követelményeit figyelmen kívül ne hagyhassa, — egyedül az e társulat ma­gyarországi ügyvitelénél tapasztalt szervezeti hiá­nyoknak tulajdoníthatom. Szemközt tehát előidézett körrendeletemnek ezen nem minden tekintetben kielégítő eredményé­vel, s szemközt azon újabb időben is tett tapasz­talattal, hogy némely társulat még most is végle­gesen alkalmaz oly egyéneket, kik a magyar nyel­vet az e részben kitűzött határidőkig elsajátítani előreláthatólag nem lesznek képesek, nehogy en­nek folytán többször idézett rendeletem érvényesí­tésére szigorúbb s egyeseket netán érzékenyen érintő eszközöket alkalmazni legyek kénytelen, szükségesnek látom az érdekelt társulatokat s ezek közt a czimet is már most saját érdekükben is figyelmeztetni, hogy vállalatuknál s illetőleg ma­gyarországi vonalaikon oly egyéneket, kik a ma­gyar nyelvet nem bírják, véglegesen ne alkalmaz­zanak. Kijelentem azonban egyúttal azt is, hogy a tiszti és szolgaszemélyzetnek alkalmas belföldiekkel leendő fokozatos kiegészítésénél nem kevesebb súlyt fektetek arra is, hogy a létező nem-magyar­­ajkú személyzet a hivatalos nyelv elsajátítása által a magyarországi közlekedési szolgálatnak hasznos, állandó és hazafias tényezője maradjon. Kívánatosnak tartom ezt annyival is inkább, mert a többször idézett körrendeletemben s már akkor is átmenetiek gyanánt jelzett intézkedéseken túl, mihelyt idejét látom, elutasíthatatlan köztekinteteknél fogva nem fogok késni ez irányban további czél­­irányos intézkedéseket is elrendelni, melyekre az illető személyzetet már most előkészíteni szükséges. Mely czélra a máris több helyütt életbe léptetett magyar nyelvi tanfolyamok szaporítását alkalmas­nak találván, azt az érdekelt társulatok figyelmébe különösen ajánlom. Minthogy pedig a központi közegeknek egy­más közti levelezésére s az­­■*­illetőleg hajókiséreti személyzetre nézve kitűzött határidő már ezen év végével lejárand, felhívom ennélfogva a czimet, hogy az e részbeni ügyállás­­megbirálására szükséges további adatokat f. é. november hó végéig a m. k. vasúti és hajózási fő­felügyelőséghez terjeszsze fel. Budapest, 1873. évi május hó 20-án Tisza L­aj­o­s.* Alig kell megjegyeznünk, hogy­ a közlekedési miniszter ur erélyét ez irányban helyeseljük, s a magyarosodás érdekében kívánjuk, hogy ez erély ne lankadjon. Szerk. — A következő nyilatkozat közlésére kérettünk fel: Tisztelt szerkesztő úr! Ön becses lapjának 128-ik számában Kunseh aláírással és „Földhi­telviszonyaink mielőbbi javításának szüksége“ czím alatt egy czikk jelent meg, mely alig pár hó­nap óta a legjobb szándéklattal és szilárd alapo­kon megindult intézetünk ellen vádakat emel. A tisztelt szerkesztő úr ismert lovagiasságá­tól azt hiszszük méltán várjuk, hogy e vádak elle­nében tényekkel és számokkal szóló tárgyilagos feleletünknek becses lapjában szintén helyet fog adni. Kunsch úr példát hozandó fel arra, hogy némely intézet alapszabályaival ellenkezőleg a ki­tűzött feladatot csak firmául használja, — így szól: „Igazolja az(t) a „Kisbirtokosok földhitelinté­zete“ czim alatt Pesten működő hitel társulat üzlet­iránya is, midőn alapszabályaihoz hűtle­nül escompte-bankká avatta fel magát és a föld­hitel csak firmájában szerepel. A „kisbirtokosok földhitelintézete“ ez évi február 20-án kezdette meg üzletét 400.000 frt be­fizetett alaptőkével. Üzletkönyveink szerint a jelzálogos kölcsö­nök állaga május végéig a következő: Benyújtott kérvények száma 542 db. Az engedélyezett kölcsönök száma 198 „ Az engedélyezett kölcsönök ösz­­szege................................. 250,800 ft. A teljesen lebonyolított földhitel-kölcsönök mennyisége ápril vé­géig (a „Budapesti Köz­löny“ 130-ik számában közlött hivatalos kimutatás szerint............................................... 39,200 frt Ettől május végéig. . . 55,500 frt Összesen 94,700 frt o. é. Ez egész összegre kiadott zá­loglevelekből beváltatott. . . 74,700 frt o. é. Annak, hogy a ki­utalványozott és tettleg fel­vett kölcsönök között a különbség tetemes, nem az intézet, de lassú anyagi törvénykezésünk az oka, mely a telekkönyvi bekeblezéseket késedelmesen teljesíti, de okai a felek is, kik kérvényeiket kel­lőleg fölszerelni elmulasztják. Azonban azt hiszszük, hogy Kunsch úr vádjai­ra már a fentebb kijelölt 250,800 frtnyi kiutalvá­nyozott és 94,700 frtnyi tettleg kifizetett kölcsönök egy alig 10 éves intézetnél a legfényesebb c­áfolat. _ Hogy az intézet felesleges pénzét a kivételig sem heverteti, azt— hiszszük — senki sem hibáz­tatja, s hogy ezt óvatosan tette, mutatja az, hogy a legnagyobb pénzzavar közepette még eddig vesz­teség nem érte. Egyébiránt az intézet alapszabályai értelmében a takarékpénztári üzletet is gya­korolja, s az ebbeli betéteket, valamint a csak biztosítéki alapot képező alaptőkéjét is, ezek ter­mészeténél fogva, az alapszabályok által meghatá­rozott rövid lejáratú kölcsönökre fordítja, így ne­vezetesen a fővárosi iparosok segélyére egy sze­mélyhitel-egyletet alakított, melynek hitelmaximuma 1000 frt, minimuma 200 frt o. o. Végre ami Kunsch úr 50 f­rtos földhi­te­l-k­ö­l­c­s­ö­n­e­i­t illeti, annyira az intézet le nem szállhat mindaddig, míg a kormány­­ rég beadott az iránti kérvényét, hogy kölcsönei perenkívüli el­járással is behajthatók legyenek, nem teljesíti, de 200 frtnyi összegig leszállott. A kormány legközelebb az intézet zálogleve­leit az állampénztárak számára ólvadékképeseknek nyilvánította, mi ezen, 7°/0-ot kamatozó teljesen biztos értékpapiroknak nagyobb keresetet helyez kilátásba s igy a kisbirtokosok hitelszükségletének nagyob­b mérvbeni kielégítését lehetővé teendi; annyival inkább reménylhető ez, mivel feltétele­zendő, hogy tapasztalt válságos események a tőke­pénzeseket biztos értékpapírok tartására fogják serkenteni, s igy ez a zálogleveleknek nagyobb keresetét előmozdítani. úgy hiszszük, hogy ezekben K. úr vádjaira teljesen megfeleltünk; ha kétkedik felhozott ada­taink igazságában, könyveink nyitva á­ll­a­n­a­k. Különben Kunsch úr aligha jó szolgálatot tesz földhitelünknek, midőn egy legjobb czélzatu, de még ifjú intézetet alaptalanul gyanúsít, melynek vezetésében jó hitelű, tekintélyes férfiak (Gróf Festetics Pál, P. Szathmáry Károly, Patrubány Gergely országos képviselők s többen)­ vesznek részt s megváltjuk, bennünk azon gyanút ébreszti fel, hogy soraiból egy nem sikerült gründolás hangja sír ki! A kisbirtokosok föld­hitelintézete Pesten. Az utóbbi napokban a közkiállitás berende­zésének munkája, oly nagy dimensiókat öltött, hogy — néhány jelentéktelenebb tárgyat leszámítva, annak teljes befejezését constatáljuk. — Az ipar­palotában, s a köröndben az amerikai kiállítástól el­tekintve, minden osztály késznek mondható , és különösen keleti oldala az, mely többé semmi te­kintetben sem kíván rendezést. A gépcsarnokban, még kissé hátra vannak, bár az angol és német gépek — a csarnok fénypontjai — felállítják. A mű- és terménycsarnok, a gazdasági gépek osztá­lya, magányosok kiállítása, s a cecre orientale is készen van, az egyptomi alkirály palotájának ki­vételével. Magyarország kiállítása az iparpalotától, az erdészeti kiállításig tökéletesen izlésesesen van be­rendezve. S valamint az „Ellenőr“ nem mulasztó el egykor, a világkiállítási bizottságot hibái miatt megróni, és úgy nem mulasztja el jelenleg elis­merését kifejezni, a bizottság, a derék Posner és a fáradhatlan D­e­n­k­ő János urak irányában, mert az ő buzgalmuknak van legnagyobb része osztályunk befejezettségében. Azon olvasóink számára, kik a kiállítás lá­togatásában időhöz nincsenek kötve, a jelenleginek felhasználásánál alkalmasabbat nem tudunk aján­lani. Mert az egész kiállítás elkészült, s meg a káni­kula tikkasztó hősége nem teszi élvezhetlenné a jó és rosz melegvezetők által, a kényelmes szem­léletet. Hazánk részéről amily kevés látogatója volt a kiállításnak a múlt hónapban, — ép oly sok van most. Mindenfelé magyar szót hallani; az ismerkedések a csárdában, magyar borok élve­zete mellett történnek. A csárda délben egy darab Magyarország.* Szándékunk olvasóinknak, a magyar kiállí­tás nevezetesebb tárgyait egyenként is bemutatni. Elismerés illeti Flesch és Maehlup-féle Flóra, el­ső magyar stearin gyertya és szappan gyárat. Kiállításuk az iparpalota északi folyósá­nak közepén áll, s impozantság tekintetében az egész kiállításon, csupán a Sary-féle kiállítás versenyezhet velük. A díszes kiállítás monumentá­lis A píp­ad­alt fi­klo és sze­les szappandarab képezi, mely jóság tekintetében — mint mondják — az országszerte ismert szege­dieket is felülmúlja. Az alapzatból körülbelül négy öt magas stearin oszlop emelkedik u. n. templom, asztali, terem s kocsi gyertyákból; az oszlopzat tetején 3 láb magas csinos szobor áll, szintén stea­­rinból flóra alakját elénk varázsolva. Az oszlop­zat oldalait ízléses magyar koronák s kék szala­gok díszítik. Nem hagyhatjuk említés nélkül, e czég glycerin, s táblákra, rudakra vágott s­z­i­n szappanjait sem. Ezek mind első rendű euró­pai termékek, s a kiállításhoz mellékelt árjegyzé­kek tanúsága szerint, még olcsóbbak a külföldiek­nél. A Flóra kiállítását, nemcsak a szakértők is­merték el kitűnőnek, meglepte az, az udvar ma­gas látogatóit, meg hazánk és a külföld lakosait. Mi a Flóra gyár, ily nem várt fényes kiállításán, hazánk e nembe hátramaradt iparának lendületét várjuk, mely minden tekintetben kiállhatja a ver­senyt, Sarg hires osztrák gyárának termékeivel. Egy más derék kiállítónk, kit fel kell említe­nünk, Králik Sámuel pesti órás. Az óra­gyártás kétségkívül azon iparág melyen már a lehető legkitűnőbbeket termelték. Az iparpalota minden osztályában egy díszes hely az órák szá­mára van fentartva, s a verseny e téren a legne­hezebb. Óragyártásunk képviselete szegény, a Krá­lik és Lechner már általunk ismertetett készítmé­nyeit kivéve, többi kiállítónk alig tarthat számot a komoly versenyre. Králik ingaórainak jellem­vonása a nagy egyszerűség; nagyobbrészt sima fekete ébenfából készültek, s a főgond nem az esztergályos­ munka külczifraságaira, hanem az óra pontos járására van fordítva. Egy kis asztalon 15 óra belső szerkezete van szemlére kitéve ; ez szakértők szerint, mind oly kitűnő finom mun­ka, mint a svájczi órák gépezete. Felette érdekes a thermo-chronometer, mely nemcsak az időt mu­tatja a másodperc­ek pontosságával, hanem az időjárást és légmérséket. A három fekete önsúlyú ingaóra is csinos, s bár órakiállításunk csak kicsi, egyes kitűnő példányával mégis meg lehe­tünk elégedve. A magyar nyelv a közlekedési vállalatoknál. A közmunka- és közlekedési miniszter f. évi május 20-án a következő körren­deletét bocsátotta ki: A m. é. márczius hó 7-én 19672/871 sz. a. kelt körrendeletem teljesítése feletti őrködéssel megbízott m. k. vasúti és hajózási főfelügyelőség jelentéséből, s név szerint a 2/. alatt tájékozás végett megküldött összehasonlító kimutatásból általános­­ságban megelégedéssel constatáltam, hogy az állam hivatalos nyelvének az országos közlekedési vál­lalatoktól méltán elvárt kötelező használata már a lefolyt év végéig terjedő néhány havi időközben is tett előmenetelt, vagy legalább az életbe léptetett magyar nyelvi tanfolyamok s egyéb intézkedések által a további előmenetelnek több-kevesebb biz­tosítékát nyerte. Elismeréssel kell nyilatkoznom különösen a báttaszék-dombóvár-zákányi és magyar északkeleti vasúttársulatokról, mely előbbinek személyzete kivé­tel nélkül, az utóbbinak pedig szolga­személyzete egészen, de tiszti személyzete is nem jelentékeny kivétellel bírja a magyar nyelvet s mely utóbbi társulatnak ez irányban tett további erélyes intéz­kedések által körrendeletem czélját teljesen bizto­sítva látom. Az eddigieknél erélyesb és sikeresebb intéz­­kedések feltételezése mellett bizton várom továbbá emlitett rendeletem, s név szerint az abban kitű­n­ő fentebbi válasz zársoraiban­ nyilvánuló gya­nút mi alaptalannak hiszszük. Kunsch úr fel­említett egy rosz szokást, mely abban áll, hogy némely pénzintézeteknél csak a megindulásra kell a solid eljárás , mert mihelyt megindultak, azonnal sietnek a nyerészkedés azon koc­kázatos tereire, melyeken lehet ugyan sokat nyerni rövid idő alatt, de el is veszhet minden egy percz alatt. Mi örvendünk, ha jól áll a „Kisbirtokosok föld­hitelintézete“ s kívánunk neki szerencsét minden üdvös és jogos vállalatához, de hogy „még ed­­dig veszteség nem érte­ azon üzletágban, melyet eredetileg kitűzött czéljához utólagosan csatolt, az nem biztosíték az intézet jövőjére nézve. Szerkesztő: ORSZÁGGYŰLÉS. A főrendiház ülése június 9-én. Elnök : C­z­i­r­á­k­y János gr. Jegyzők : Zichy Ferraris Viktor gr., Nyári Gyula br., Prónay Dezső br. A kormány részéről jelen van Pejacsevich Péter gr. Tomb­or Iván képviselőházi jegyző: Nagy­­méltóságu elnök ! Méltóságos főrendek ! Van sze­rencsém az első magyar-gácsországi vasútnak ki­építéséről szóló 1869. VI­­. sz. és az azzal be­­czikkelyezett engedélyokmány némely határozmá­­nyának további módosításáról, továbbá a közmunka- és kereskedési minisztérium tárczája részére az 1872. évre megszavazott, de az 1872. kezelési évben kifizetés alá nem került összegeknek az 1873. év folyamában leendő igénybevételére és végre a telepit­ményesekről szóló ő cs. és kir. apos­toli felsége által legmagasabb szentesítéssel ellá­tott 3 rendbeli törvényjavaslatot, melyek a képvise­lőházban kihirdettettek és hasonló kihirdetés vé­gett a méltólágos főrendiházzal közöltetni rendel­tettek, az illető jegyzőkönyvi kivonatot tisztelet­­teljesen benyújtani. Zichy Ferraris Viktor gr., Nyáry Gyula dr. és Prónay Dezső br. jegyzők felváltva ol­vassák a jegyzőkönyvi kivonatot és a törvényja­vaslatokat. Elnök: E három törvényczikk kellő tiszte­lettel kihirdettetvén, az eredeti példányok az or­szágos levéltárba tétetnek le biztos őrizet végett. Van szerencsém jelenteni, hogy házunknak egyik munkás, szorgalmas és buzgó tagja, Haynald Lajos kalocsai érsek ő nagyméltósága, püspöki teendőinek végzése végett szabadságot kér, mely véleményem szerint meg nem tagadható. Az ülésnek egyéb tárgya nem volt s 121 sz­órakor eloszlott. KÜLFÖLD. — Junius 7. Franczia köztársaság. Az uj franczia kormány még mindig várakoztat a nagyszerű tervek megis­mertetésével, melyekkel az „erkölcsi rendet“ megmen­teni igérkezet, s eddigi „határozottan conservativ“ politikájának egyedüli nyomait csak a szerencsét­len republikánus érzelmű hivatalnokok érzik, kik e hibájuk miatt hivataluk s kenyerüket vesztik. Egyébként a kormánylapokban olvassuk, miszerint az új minisztérium minden második nap tanács­­kozmányt tart, tehát van remény, hogy végül vala­mi eredményét is fogjuk látni. Egyelőre annyit mégis tesz közé félhivatalos lapja a „Soleil“ által az új kormány, miszerint előzője külpolitikáján változtatni nem fog, aminthogy „Thiers tisztán bel és franczia kérdésben bukott“ t. i. a társadalmi védelem kérdésében, mig ellenben a külpolitikára nézve közte és a nemzetgyűlés között egyetértés uralkodott. — A nemzetgyűlésnek ismét hat széke áll halálozás vagy visszavonulás következtében üre­sedésben; mint hallszik Broglie ministeriuma az uj választásokat addig akarja halasztani, mig az uj választási törvény, melyet a nemzetgyűlés monar­chikus többsége a republika megölésére forral, — elkészítlend. — A háromszinti monarchikus szövet­ségről kezdenek rosz hírek érkezni. A legitimista, bonapartista és orleanista lapok a kedélyes kien­­gesztelődés mézes hetében hajba kaptak! A Figaro a Pays, a Patrie, az Univers, az Union, a Soleil, a Gaulois az új rend hősei, a „társadalmi rend megvédői“, az „erkölcsi rend s a határozottan conservativ politika“ nagymesterei, mert egyik közü­lök, a Gaulois, gyorsabb volt szövetségesinél, patrónusa, a Napóleon név kiejtésében, kétségbe­esett zűrzavarral küzdenek máris egymás ellen, mit különösen azon körülmény tesz mulatságossá, hogy még e pillanatban kitöréseiknek a „megdönt­hetlen egyesülés,, színéért, szabad menetet nem adhat­nak s csak úgy egész barátságosan mutogatják egymásnak a kést, melylyel, alig várva az alkal­mat, egymás torkába verhessenek. Es alkalommal, mint mondják, a bonapartista „Goaulois“ kapta a szeretetreméltó figyelmeztetését, s azonnal ellene fordultak az Orleans - legitimista lapok, hogy őt s vele valamennyi bonapartistát kidobják a con­­servativek aklából; ők pedig egymás közt, de csak úgy suttyomban, alkudoznak a medvebőrére, mely ezúttal a franczia trón bíborpalástja és menten követséget küldöttek Estancelin orleanista személyében Chambord grófhoz, Froschdorffba, hogy ezt némi engedményekre bírja, miáltal a két ág közti egyesülés létre jöhetne. Mint ezek mutatják, még érdekes phasisok előtt állunk, mielőtt a „hatá­rozottan conservativ“ politika komédiáját a „tár­sadalom és erkölcsi rendmentők“ lejátszanák. Na­poleon herczeg f. hó 6-án érkezett meg Párisba ugyanazon vonattal, melylyel Ordinaire is utazott. A bonapartistáknak, kivéve a főket, nem volt tu­domásuk e hirtelen megérkezésről s lapjaik még az előtte való nap hamisnak jelenték ki megérke­zésének hirét. A herczeg csupán ne­hány napig fog ezúttal Párisban időzni, s csupán az okból sietett oda, hogy visszatérhetési jogát megmutassa ; né­hány nap múlva visszautazik Olaszországba, azonban nincs kétség , hogy ismét vissza fog térni a veszedelmess vendég. L’ Admi­­rault , párisi katonai főparancsnok betil­tatta a „Corsair“ megjelenését, állítólag szenve­délyes vitatkozási és társadalomellenes tanai miatt. Mint hallik, a kormányzó úr s a jelenlegi kormány még a külföldi lapokat is cenzura alá akarják venni s a nemtetszőknek a bemenetelt eltiltatni. A hir, mintha Mac-Mahon üdvözlő iratot kapott volna az olasz királytól, megczáfoltatik. — Hasonlag megczáfoltatik a hír, mely szerint a nemzetgyűlés ultramontánai együttesen folya­modtak a kormányhoz, hogy ez a pápát különös védelmébe vegye az olasz király ellenében Litt­ré fogadtatása a franczia akadémiá­ban. A franczia akadémia e hó 6-án fogadta ta­gul Littrét, a jelenkor legnagyobb franczia­ nyel­vészét. Az új tag, amily kétségtelenül elsőrangú bölcs és tudós, ép oly kétségtelenül egyike e kor legbecsületesebb emberének. Egész éltét a tudo­mánynak szentelé, s ekivül más törekvést nem ismert. Ellenségei, mert jellemének egyenessége szerzett ilyeneket, kénytelenek elismerni becsü­letességét s maga a franczia akadémia, mely pedig sok életbevágó kérdés iránt más nézetben van, mint ő, kénytelen volt előtte kapuit meg­nyitni. Littré hatalma műve „a franczia nyelv szótára“ mint a maga neméhez páratlan, ma oly tekintélyt képez, melyet Francziaország­ban a „negyvenegyedik akadémikusnak“ szo­kás nevezni. Mindamellett találkozott egy aka­démiai tag, ki egy pillanatig sem akart maradni fedélzet alatt, mely alá Littré hivatott; és e tag Dupanloup püspök vala, a vallás szolgája, a ke­resztényi szeretetnek tanítója És ezt azért, mert Littré nem úgy gondolkozik vallási dolgokban, mint az orleansi püspök, sőt elég merész ezt meg is írni s kinyomatni: Littré positivista, s ez már baj ; a másik, és még nagyobb baj, hogy republikánus. S ezzel eléggé ki van tüntetve, hogy mily nagy érdemeket kell róla szereznie, hogy egy oly elzár­kózott, monarc­hikus testület, mint a jelenlegi fran­czia akadémia, keblébe fogadja őt Az esetleges sors iróniája úgy hozta magával, miszerint az üd­vözlő beszédet Littré elfogadásánál épen egy leg­­elkeseredettebb monarchikus és ultramontánnak kelle tartania, ki aztán nem is késett jóelőre bocsátani, miszerint az, kit az akadémia keblébe fogad, nem a gondolkozó, nem a bölcs, hanem az irodalmi író, a nyelvész. Svájczban vége felé jár az ultramontanismus uralkodása. A helyzet legalább nagyon kedvezőnek látszik ez örvendetes fordulat elősegítésére. A szö­vetségkötés revisiója ismét a szövetségtanács előtt van, mely revisió programmját jun. 4-én tartott ülésében állapította meg. A szabadelvű alkotmány elfogadására, most sokkal kedvezőbb a constellatió mint tavaly volt, midőn a cantonok többsége ul­tramontán befolyás alatt ellene szavazott. Most több ily cantonban a választás szabadelvű szellem­ben ütött ki s az alkotmánynak szabadelvű módo­sítása többségre számíthat. Spanyol köztársaság. Ma már ez ország tör­vényes kormányformája a foederativ köz­­társas­á­g. Az alkotmányozó cortes a múlt hét két utóbbi napján tartott ülésein szervezkedett újonan és szervezte végrehajtó hatalmát s alapította meg a kormányformát. A cortes elnökévé ma agg prense választatott meg miután Figueras, a volt kormány­el­nök, letette a kormányhatalmat a cortes kezébe. Ez alkalommal a lelépő elnök szépítgetés és titko­lózás nélkül ecsetelte az ország helyzetét, komoly figyelmébe ajánlva a képviselőnek e helyzet majdnem aggasztó voltát s felhiva őket, hogy a bajok gyökeres és gyors orvoslására minden lehe­tők megtegyenek. Előjök tárta a carlista lázadás részleteit s nem titkolá az abban rejlő komoly ve­szélyt. A köztársaság hadcsapatai nem mindig működnek teljes erélylyel és szívóssággal a lázadók pedig minden lehetőt elkövetnek, hogy vívmányai­kat túlzott színekben mutassák föl s ezáltal válla­latuk hitelét­­ emeljék. A nép meg van rémülve s nem bir tájékozódni helyzete iránt. Jelenté az­után, hogy a Velarde-hadosztály fellázadt s Gra­nadában a polgárok és a fegyveres hatalom között ösz­­szeütközés történt. Egyszóval: nem titkolt el semmit, nem leplezett semmit, sőt az alkalom komolyságához s a küszöbön levő alkotmányos nagy horderejű nyilatko­zatait, tényhez mérve készakarva az árnyoldalak kie­melésére fordított legnagyobb gondot. A kormányfor­­­mának végleges megállapítását elodázhatlannak nyilvánító, s e tényben egyszersmind a helyzet javulásának első alapföltételét mutatta ki. A kor­mányformát illetőleg azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy az ország sajátságos viszonyait tekintve, nemcsak relative legjobb, legczélszerűbb s legtöbb szilárdságot s maradandóságot ígérő kor­mányforma a foederativ köztársaság, hanem absolute is az meggyőződése; tapasztalata s lelkiismerete szerént ajánlja ezt a cortesnek s kéri, proklamá­­lásával ne késsék; a viszonyok sürgősen követelik az elhatározást s a késlelkedés minden percre a haza kárával esik. A cortes e beszéd után közfelkiál­tással az indítvány sürgősségét elfogadta s a végleges szavazást a következő ülés napirendére tűzte ki, belebocsátkozván egyszersmind a kor­mányalakítás kérdésébe is. Erre nézve indítvány létetett, hogy a kabinetalakítással Py y Mar­­gall bizassék meg. Cervera támogatására ez indítvány 145 szavazattal 56 ellen elfogadtatván. Py y Margall a minisztérium elnökévé neveztetett ki, és a minisztérium tagjainak kinevezésére felha­talmaztatok. A következő napon a kormányforma fölött történt meg a szavazás s a demokratikus foederatív köztársaság 210 szavazattal 2 ellen az ország törvényes kormány­formájának kiáltatott ki. Az új minisztérium e napon még nem volt összeállítva, s csak a következő ülésen mutattatott be a cortesnek. Tagjai a következők: E­lnök, tárcza nélkül: Py y Margall; belügyér Palanka; államminiszter: Maisonave ; i­g­a­z­­ságügyér: Pedregall; hadügyér: Estevaner; pénzügyér Tutan; tengerészeti minisz­ter: Aretoro; gyarmatügyi miniszter: Törni és földmivelési: Diaz Guintero. — Ugyanez ülésen az ultraradikális képviselők indít­ványt tettek, hogy a foederativ köztársaság lobo­gója a vörös szint viselje; de az engesztelhetetle­nek ez indítványát a cortes nem fogadta­, s ezzel elutasitá magától az internationalista tendentiákat. — A spanyol állam hatalom s kormányforma te­hát meg van alapítva. Orense elnökségétől min­den jót reménylenek, s hogy indokolt a remény, be kell ismernünk, ha a mindig hű, öreg republikánus vezetése alatt csoportosult párt programmját szem­ügyre veszszük, s felteszszük, hogy keresztülvite­lére meg lesz a kellő határozottság és a jó idő. E programra főpontjai is ezek: Egyéni jogok a rabszolgaság rögtöni teljes eltörlése. A halálbünte­tés eltörlése. Fegyencz-gyarmatok alkotása a Phi­­lippik­ és Mariana-szigeteken. Az Antillákra szám­űz­etteknek azon jog megadása, hogy ott tartóz­kodhassanak, a­hol akarnak. Általános am­nestia minden politikai bűnre. A czimek­­ méltóságok megszüntetése. Jogegyenlőség férfi és nő számára. Az államkincstár köteles a polgárokat kárpótolni, ha a közhatalommal való visszaélés folytán kárt szenvedtek­. Vallásszabadság: az állam mindazon épületet és ingó vagyont birtokba veszi, melyek jelenleg a kath. egyházé, hogy velők tet­szése szerint rendelkezzék. A templomokat jövőre kizárólag az illető hitfelekezet tartja fenn. A te­metők saecularizatiója. Az anyaország összes tör­vényei és rendeletei az Antillákra alkalmazandók­. A lefoglalt javak visszaadása. Egyenlő, ingyene­s igazságszolgáltatás mindenkire nézve. Kötelező nép­oktatás. A bírói hatalom függetlensége a polgá­ritól. A képviselőség összeférhete­lensége minden államilag fizetett hivatallal. A képviselők a jövő országgyűléstől fogva napi díjat kapnak. Augusz­tusban községi és tartományi képviselőválasztások tartandók. A titkos rendőrségnek s a minisztereket és hivatalnokokat illető utazási átalánynak eltör­lése. Minden tárgy, mely, hogy az adó alól kivo­nassák, eltitkoltatik, a nemzetre száll. Az állama­dósság unificatiója. A levél­ portának felére való mérséklése. A vaspályautasok adójának, az állam­tanácsnak számos katonai és felebbviteli törvény­széknek, a portugál határon levő váraknak megszün­tetése. Az államnyugdíjasok jogczimeinek revisiója. Spanyolországból e nagy horderejű mozzanatokon kívül több híreket veszünk a car­lista láza­dásról. Régi jellemvonása e híreknek: az ellen­mondás, s ebben következetesek. Lehetetlen a dol­gok valódi állásáról tájékozódni, s csak az látható világosan, hogy a carlisták tért nem vesztenek. Legújabb működési tervük hatalmunkba keríteni az ország valamennyi kifele vezető közlekedési vo­nalát, s a véghelyek összeköttetését a központ­tal megszakítani. Ezzel stratégiai czélokon kivül politikai czélt is akarnak elérni s benne egy hitel­­művelet lehetőségét. Ha t. i. a kifelé vezető vona­lakat hatalmukba ejtik, megpróbálják elhitetni, hogy uralmuk az egész ország felett kiterjedt, s igy hi­telüket emelni a pénzpiacz előtt. Hiteloperatióik teréül Angolországot szemelték ki s már alkudo­zásban is vannak ottani tőzsérekkel 100 millió real kölcsönvétele iránt, miből valószínűleg sem­mi sem lesz. A "granadai katonai láza­dás, melyet Figueras a cortesban felemlített, egy madridi távirat szerint, elnyomatott a polgárság által. A carabinierik rövid ellen­állás után letették e fegyvert. Angolország. Az angol „Pali Mall Gazette“ egy kiáltványt hoz, melyet Eugenia ex-csá­szár­n­é legközelebb akar a franczia nem­zethez intézni. A kiáltvány így hangzik: „Fran­cz­i­á­k! A nemes és nagylelkű Angliából, hova száműzetésem gyásza köt, intézem e kiáltványt ne­mes érzelmeitek és szigetek nagylelkűségéhez. A nép szava által a francziák császárává választatva, III. Napoleon, a dicső halott, maga úgy mint dy­­nastiája, minden jogot elveszített Francziaország trónjához ama napon, melyen ugyanazon nép szava, őt trónvesztettnek nyilvánitá. De bár meghalt, még sem veszítette el a jogot, hogy fia számára jöjjön kérelmezni ugyanazon kedvezményt, melyet ő húsz éven át élvezett, s melyet egyedül a ti szavazatai­toknak köszönhetett. Húsz éven át egyebet nem akart, — mint Francziaország javát, üdvét. Ha húsz éven át megtartottátok őt, ezt azért tevetek, mert méltányoltátok érzelmeinek becsületességét, s mert a tények megmutatták, miszerint ez óhaja valódi vala, melyhez nagyravágyás nem fért. Szerencsétlen háború idézte elő, hogy a sze­rencsétlenségek minden súlyát, melyet elviselnetek kellem reá hárítsátok. Az a népek választanainak sorsa, hogy azzal együtt örülnek, s csupán általuk bukhatnak. Az idő, mely meglágyítja a szenve­délyeket és felvilágosítja az értelmet, be fogja bi­zonyítani, miszerint a császár nem egyedül felelős szerencsétlenségeitekért. Távol legyen tőlem a gondolat, mintha franczia által elárultatott volna, azonban túlzott bizalom az árulással határos, anélkül hogy oly gyűlöletes volna, mint emez. Fran­cziaország túlzottan bízott. Váljon bűneül lehet-e a főnek fölróvni, ha e bizalomban osztozott ? ő zugolodás nélkül fogadta el az ideiglenes rende­letet, mely által trónjától megfosztatott, és meg­­hajtá fejét a nép szava előtt, mely Isten szava vala- Ő meghalt,s az úr,melyet halála teremtett,napról napra érezhetőbbé válik. Tisztelet azoknak, kik hozzá hívek maradtak. Tisztelet mindazoknak, kik halála pil­lanatában utolsó tartózkodási helyére követék őt, a kicsi falu kicsi templomába, mely csupán tiz órányira van a nagy fővárostól, mely fényét neki köszönheti. Tisztelet mindenekfelett a derék mun­kások ezreinek, kik odaadásuk és értelmes elisme­résük jeléül neveiket ez alkalommal bejegyzék. Én, neje, meghajtom fejem a rendeletek előtt, me­lyek a császárt uralkodói jogaitól megfoszták. Mint anya az egyedüli jogra hivatkozom, mely még fia számára fönmaradt, és mint özvegy, védelmembe veszem az árvát, az egyedülit, mit Francziaország nekem hagyott. Ha majd eljövend a pillanat, és ez nincs messze, minden majd szivetek és értelme­tekre történend hivatkozás, emlékezzetek meg, hogy a Napóleonok dicsőségre emelék a franczia nevet a föld mind a négy részén, és hogy fiam sokkal fiatalabb, hogysem osztozkodhatnék a felelősségben, mely atyja vállait terhelé; tőle egyedül ama óhajt örök­ré, hogy Francziaországot boldognak, szerencsés­nek és tiszteltnek lássa. Francziák, gondoljatok az árvára!“ — A parlament pünkösdi szünideje után jun. 5-én ült össze, s mindjárt első ülésében egy kis vereséget szenvedet a kormány, a Jury-Bill egyik szakaszához váratlanul s a kormány ellen­zése daczára elfogadott módosítvány dolgában. A módosítvány nem nagy elvi fontoságú, s vereség is csak esetleges volt s oka a ház felette gyér láto­gatottságában rejlik. Nem vették valami nagyon nehezen. — A pers a sahot jun. 18 ára várják Angliába. Körülbelül d. u. 2 órakor fog Doverbe érkezni, hol a megállapított programm értelmében Dover város községi hatósága fogja a fogadtatást rendezni. Ez alkalomból Granville lord óhajtásához képest, üdvözlő feliratot is nyújtanak át a sahnak. A felirat kidolgozásával egy szű­kebb bizottság lett megbízva. A királyné pénteken utazik el Balmoralból s 14 én érkezik Windsorba, hogy an­nak idején a sahot fogadhassa. Olaszországból Ratazzi június 8-án végbement temetéséről értesít a távirda. Jelen voltak az el­hunyt végtisztességtételén Humbert, koronahgy, a királyi ház tisztei, képviselők szenátorok, a kamara elnökei s a külföldi követek. A sorkatonaság és a nemzetőrség is kivonult s ezeken kivül igen nagy néptömeg volt jelen. — Kendrell, az uj német kö­vet az olasz udvarnál átnyújtotta a királynak m­eg­­bizó levelét. Németország határozatképtelen birodalmi gyű­lésiben aggódva és szégyenkedve nyújtják, végte­lenig az ülések idejét, s e szomorú helyzetben végre rátértek Schultze-Delitschnek egy régibb indítvá­nyára, melynek értelmében utasittatott volna a kormány, az ülésszak tanácskozási anyagát az ülésszak megnyilta előtt előkészíteni s az ország­gyűlések szünidejét a birodalmi gyűlés szünideivel vel egy időre tenni. A birodalmi gyűlés tagjai többnyire párkülönbség nélkül egy határozati ja­vaslatban állapodott meg, melyben kimondják, hogy a jelenleg dívó rendszer tarthatatlan. Az októbertől karácsonyig terjedő időben 10 -12 heti tartamú ülésszakokat kell kitűzni. Az államév kezdete ehhez képest január 1-ről július elsejére teendő s a birodalmi gyűlés tanácskozási

Next