Ellenőr, 1873. július (5. évfolyam, 149-175. szám)
1873-07-01 / 149. szám
Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kb. félévre . . 10 „ — „ I Egy hónapra . 1 „ 80 v Egyes szám Ara 10 Krajczár-Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utasa O. tus. Sím. mit sem közlünk, ha nem tudjuk, Ütői jön. — Kéziratok viszaküldésére nem Vállalkozunk. Minden érteeités a verkesztőséghez Intézendő. Levelek csak bémentezen fogadtatnak el. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn ■ finnepre következő napon a lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodáját* (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádori utcza t. mm. (Légvád) testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pszt, bávány*?MM f. sz alá intézendők. 149. szám. Budapest* kedd, julius 1. 1873. V. évfolyam. * .artuén--ai A tisztelt közönséghez. Eddigi előfizetőink kényelmére ismét szétküldtük a bérmentes postautalványokat, melyeket az ,,Ellenőr“ előfizetői bélyegmentesen használhatnak akár féléves, akár évnegyedes előfizetéseknél. A félévi előfizetések megtorlódása sok munkát adván a posta- és kiadóhivataloknak, kérjük a t. közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg azoknak megújítását minél korábban tenni meg, nehogy az előfizetési késedelem fennakadást okozzon a lap vételében. Az „Ellenőr“ ára: egy évre..........................................................20 forint, ki félévre.........................................h* n »» negyedévre......................................5 .. ., egy hóra............................... 1 »80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, bálvány-utcza 9. sz.). Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Zágráb, jun. 80. (Az „Ellenőr“ távirata..) Vakanovich, a báni helytartó hathetizabadságot s kapott a horvát-magyar kiegyezés létrejötte következtében, s fürdőre utazik. Zágráb, jun. 30. (Az „Ellenőr“ távirata.) Nasicában, Szlavonországban kiütött a cholera s oly erősen dühöng, hogy egy nap 30 ember lett áldozata. Bécs, jun. 30. A bécsi izraelita hitközség s a párisi Alliance Israelite egy küldöttsége tisztelgett Kuranda reichsrath-képviselő vezérlete alatt Károly román fejedelemnél, a romániai zsidók helyzetének javítása czéljából. — A fejedelem érdekkel hallgatta az előterjesztést, s főgondjául jelenté ki ez ügy rendezését. Bécs, jun. 30. A tegnapi diszebéden ő felsége a király következő pohárköszöntést mondta: Miután őszinte sajnálatomra ideiglenesen nélkülöznöm kell kedves barátom, a német császár ő felsége látogatását , poharat emelek német császár és porosz király ő felségére forró hálámat fejezve ki Auguszta császárné szíves látogatásáért. Mindkét felség éljen soká! — Auguszta császárné így válaszolt: Felséged tudja, mily nehezére esik a császárnak, hogy most nem lehet itt, de felséged tudja azt is, miszerint az én megtisztelő megbízatásom volt kimenteni az elmaradást, s kifejeznem ama jó baráti érzületet, mely felségtek, államaik és népeik javára irányzott jókivárlatokban nyilatkozik. Róma, jun. 30. Az „Ital. Nachrichten“ szerint Minghetti megkísérlendő a volt majoritásra támaszkodó cabinete t képezi. Róma, jun. 30. Az alessandrai főtemplom káptalana mentegetőzik a pápához intézett nyilatkozatban Ratazzi temetésénél való részvéte miatt. — Uredo herczegnő a pápának egy 235.000 aláírással ellátott okmányt nyújtott be, melyben a kolostor-törvény ellen tiltakoznak Bécs, június 30. (Zárlat.) Hitelrészvény. 255.50 Angl. osztr. 190.— Galicziai 224.—, Lombard 189.—, Allamvasut 367, Trammvay 262, Rente 67.60 Hitelsorsjegy 174.— 1860. 101.25 Napoleon’dor 884.50, 1864 135.— Arany 521 — Eztffrt 108.,75 Frankfurt 93 20 Iiondon 110.— Magyar sorsjegy —.—, Porosz pénzutalv. 165. Váltóbank — Törlík sorsj. 66 25. Unióbank 138. Páris, június 30. (Zárlat ) 3°/1,-es jöv. 56.10 4%';' es jövedék—.—. 01»'z jövedék 64 10. Államvasút 7.72.—, Credit möblier —. Lombard 436. Consolok —.— M. kölcsön —.—, Északnyugot vasúti —.— Magy. kel. vasút — 1871-ki kölcsön 91.45. 1872-ki kölcsön, 91,60. Páris, junius 30. (Kezdet.) 8%-es jöv. 56.75, 41/170-e jövedék —Olasz jövedék 63.50 Államvasut 758.— Credit mobilien —Lombard 423 Consolok —. M. kölcsön —. Északnyugoti vasúti —. M. kel-vasut — — 1871-ki kölcsön 89.95, 1872-ki kölcsön, 91.05. Páris, junius 30. Liszt 75.50 75.75, 71.25, Repczeolaj 90.50, 90.75, 92.— Lenolaj 9375, 93,26, 92.50 Szesz 62 — 63.50. Czukorfinomitó 155.— Frankfurt, junius 30. (Zárlat.) Váltóárf. Bécsre 104,25 Amerikai 1882-re 90, 1860-ra 92.% Lombard —Év járuléki papír 60. V. Osztr. bank részv. 1040. Osztr. hite részv. 274.50 Osztr. államvasp. rész. 349.50 1864 153.75 Galicziai 235.50 ezüstjárulék 65.25 Győr-gráczi •— Berlin, június 30. Galicziai 101.— Allamvasp. 204 50 Lombard 114.75 Papir-jöved. 60.75. Ezüst-jöved. 65.75. Hitelsorsj. 112., 1860-as 92 50. 1864-es 87., Bécs 89.% Hitelrészvény 155.—. Romániai 40'/... M. sorsj. 52.50. Berlin, junius 22. (Zárlat.) Galicziai 101.— Aliamvasp. 204.50. — Lombard 114.75 Papir-jöved. 60.75 fiztisz-jöved. 65.75.—. Hitelsorsj. 112.— 1860-as 92.50 864-es 87.— Bécs 88.26.—. Hitelrészvény 155.75.— Romániai sorsj. 400%. Magy. sorj. 5250 Berlin, június 30. Búza 79.75 85.— 89. — rozs 53.25 57.—. 67.50 Zab 48.25.—. Árpa helyben 51.50 4875 «V. - Olaj 20.10. 20.08 19.07 Szesz —. Nemzeti színház. A szünidők előtti utolsó előadás az ó-spanyol irodalom egyik jelesének, Calderonnak indulatokban gazdag, s az ókori tragédiák nyomán készült drámája volt: „Az élet álom.“ A magvas stylű, költői reflexiókban, de még epikai részekben is gazdag színműnek kivált első része általánosan lekötötte a figyelmet; a második része kivált a befejezés, hol az indulatok békés kiengesztelése már a keresztény tragédiák fenkölt szellemében van megoldva, csak a mélyebb gondolkozású kedélyeket foglalkoztatta. Az érdekes és sok helyen nyers alakok különben mindenkinek sok megfigyelni valót szolgáltattak. A darab die tiókbaan das momentumai az ábrázoló erőket nagyon igénybe vették. Dicséretekre mondva, sok buzgósággal is igyekeztek ennek megfelelni, s midőn az előadás jóravalóságát kiemeljük, egyelőre is Komáromit említjük meg, ki mindjárt a darab elején egy hosszú és nehéz stylü elbeszélést, a szavalat minden dicséretes apparátusával adott elő. A darab zenekíséretét Nikolics írta és pedig sok helyen kifejezőleg. Átalában az előadás a jobb esték közül való volt, miről bővebben is fogunk szólni. A közönség megtöltötte a zártszékeket, de a páholyokat nem. MIKLÓSY SZÍNKÖR. Budapest, kedden jul. 1. VÍZVÁRY Gyula úr a nemzeti színház tagjának első vendégjátékául. A háromcsövű kacsa. Víg operette 3 felvonásban Kezdete 5 órakor Budapest, június 30. Bármi legyen is egyes laptársaink véleménye azon vitáról, melyet a rozsnyói püspök esete és a vallás- és közoktatási miniszternek ezzel szemben követett eljárása a képviselőházban előidézett, a kormány múltkori leszavaztatásának mindenesetre megvolt azon nagy eredménye, hogy egészen váratlanul a megvitatás napirendjére került egész csapat nagy fontosságú kérdés, melyekkel Trefort úr addig úgy látszik óvatosan tartózkodott szembeszállni. Már ez évi február hóban, midőn a vallás- és közoktatásügyi költségvetés tárgyaltatott, megemlítettük, hogy Trefort úr csak mint közoktatási ügyér beszélt, de a cultusminisztert, nem volt szerencsénk hallani. Azóta se sokszor részesültünk e szerencsében és amikor mint ilyen beszélt, az igazat megvallva nem nagy köszönet volt benne. Mi Trefort miniszter urat egy igen felvilágosodott tudományos férfiúnak tartjuk, de őszintén megvallva nem gondoljuk, hogy mint gyakorlati államférfi, mint végrehajtó közeg azon nagyszámú magas eszmék színvonalán áll, melyeket Deák Ferencz tegnapelőtti beszéde felölelt és melyeknek államintézményeink keretébe való beleillesztése aképviselőház mai határozata által kimondatott. Ismételjük nem szellemi képességeinek arravalóságát vonjuk kétségbe, hanem nem hiszszük őt azon kellő erély és tetterő birtokában, melyet a tegnapelőtti és mai nap eseményei által merőben megváltozott helyzet megkíván. Mert, hogy a helyzet változott és nagyot változott, ezt még a „Magyar Állam“ is talán csak olvasóival szeretné elhitetni, de maga el nem hiszi. A képviselőház óriási és pártkülönbségnélküli nagy többségének mai impozáns manifestatiója, melylyel Deák Ferencz a június 28-ai ülésben kifejtett nézeteit és elveit nemcsak teljesen magáévá tette, de határozatává is emelte, intésül és figyelmeztetésül szolgálhat mindenkinek, hogy a törvényhozás el van határozva, erélyesen kezébe venni mindazon eddig mesterségesen elhalogatott kérdések lebonyolítását, melyek az állam és egyház közti viszonyra vonatkoznak és oly irányban vezetni az erre vonatkozó törvényhozási működést, mely ha végeredményekben az alapul kijelölt eszmékhez hű marad, Magyarországot a bonyodalmas egyházi kérdések szabadelvű megoldása tekintetében, Európa legelőbbrehaladott népei közé fogja emelni. De intésül szolgálhat ez még arra nézve is, hogy azon időköz alatt, míg az egymásból következő szükséges törvények láncolata megalkottatik, a képviselőház nem fog oly könnyen napirendre térni holmi clericális visszaélések felett semmiféle miniszter kedvéért és nem fogja eltűrni azon eddig létezett privilégium további gyakorlását, mely szerint egy kiváltságos osztály makacs következetességgel ignorálhassa a törvényes király törvényes rendeletét teljesen büntetlenül, mert hiszen egy kis audiendum vagy egy csendes miniszteri rászólás aligha fog egyetlen püspököt is arra bírni, hogy a magyarországi orr helyett Rómából küldessen magának orrot. A kultusminiszter úrnak tehát, a képviselőház akaratát megértvén, kettős irányban van előírva kötelessége. Egyik: határozottan reáállni azon eszmék alapjára, melyeket ma a nemzet képviselete sajátjául adoptált, eszerint módosítani jövő eljárását az összes magyarországi egyházak és felekezetek irányában és ehhez képest járni el azok ellenében is, kik netalán ellenkezésbe tennék magukat a nemzeti akarattal. A másik: részéről is mindent elkövetni az eddigi mulasztások helyrehozására és siettetni megvalósulását .Azon új kornak, melyet Deák Ferencz beszéde elénk ábrázolt, melyben az egyház az államtól teljesen elkülönittetvén, rendeletéhez képest teljesítheti háborítatlanul és a politika zivatarai elől megvédve culturális és erkölcsnemesítő feladatát. Kétségtelen, hogy országszerte oly hatalmas viszhangra fog találni a képviselőház mai ünnepélyes nyilatkozványa, miszerint e kérdés elaltatása többé nem lesz lehetséges, bármily hatalmas és ügyes kezek iparkodnának is azt a dermedés bilincseibe zárni, és az akire az országos vallásügyek legfőbb kezelése bízva van, csak addig teljesíté kötelességét, míg lankadatlan erélylyel legelöl megy azon utón, melyet számára a képviselőház kijelölt. És ezen erély hiányától félünk Trefort miniszter úrnál, és épen ezért folytonos éber figyelemmel fogjuk kísérni működését; de másfelől bizonynyal elsők leszünk, kik örömmel fogjuk bevallani csalódásunkat, ha Trefort úr kultusminiszteri minőségében nem szavaival — mert ez valóban nem sikerült — hanem tetteivel iparkodott kivívni a szabadelvűek elismerését. A horvát kiegyezési tárgyalások befejeztettek. Mint a „P. N.“ jelenti, tegnap d. e. 11 órakor volt a regnicolaris bizottság zárülése Szögyény László elnöklete alatt. Ez ülésen felolvastatott a megnyitó ülés jegyzőkönyve, mely hitelesittetett. Ezután előterjeszté a kiküldött nyolcas bizottság a törvényjavaslatot, mely a megállapodások nyomán készült. E törvényjavaslat elfogadtatott s azt Széll Kálmán ma terjeszté elő a képv. házban. Az országházból. Június 30. Hogy a jobboldal szabadelvű zöme és az ellenzék balközép többsége közt nem csak érintkezési pontokat de valóságos egyesülést is idézhetnek elő a hazafias irány és józan haladás követelményei, arról örvendetes tanúságot tett a képviselőház mai emlékezetes ülésének nagyszerű határozata. Mi, kik nem szoktunk sem csüggedezni a csalódások alatt, sem türelmet veszteni az akadályok miatt, melyekkel pártunk 1867 iki programmjának érvényesítési feladatában találkozott és találkozhatik lelkiismeretes küzdelmünk: sohasem számoltunk arra, hogy az állami önkormányzat teljességének jogosultságára és az európai műveltségben elöljáró nemzetek fejlődési színvonalának elérésére vonatkozó változhatatlan elveinket rögtön és egyszerre fogjuk megvalósíthatni. Mi jól tudtuk és jól tudjuk, hogy a nagy kérdések rögtöni és egyetemes megoldását csak sorjában és lassan kint szokta eszközölni a fokozatos fejlődés békés hatalma s hogy egy csapással tömeges változást idézni elő csak azon forradalmi erő képes, mely a dolgok rendes menetén túlteheti magát, amelynek működéséhez azonban nem folyamodik egyetlen józan nemzet sem addig, amig az alkotmányos szabadság intézményeiben műszereket talál sorsának anyagi és szellemi javítására, vagy amíg az önvédelem legszentebb kötelességeinek teljesítésére nem utal minden becsületes polgárt a hazaszeretet. Hanem számoltunk igenis arra, hogy az idő eloszlatja azon téveszméket és elfogultságot, melylyel a baloldal elveinek hitvallása iránt viseltetett a jobboldal, s hogy 1867-ki programmunkat — mely reform-kérdés gyanánt sorolja el pártunk nézeteit állami összes érdekeinkre vonatkozólag — nem fogja többé olyannak tekinteni és hirdetni mint amely egy alkotmányos ellenzék jogkörét meghaladná, sőt magáévá teendi annak egyes pontjait aszerint amint a körülmények alakulnak. S hogy ezen számításunkban nem csalódunk, arraeddig is voltak jelek azon teljesen megváltozott hangulatban, melylyel — leszámítva a Lóny Lista orgánum sziszegő fogásait — a jobboldal komoly emberei és közlönyei beszélnek pártunk elveiről és politikájáról. Most azonban már nemcsak jelek, hanem egy nagy tény bizonyít számításunk helyessége mellett. A képviselőház mai üdvös határozata — mely a magyar felvilágosultság valódi manifestuma gyanánt fog üdvözöltetni világszerte — kitüntette, hogy pártunk politikai hitvallásának több olyan pontja van, melyet érvényesíteni feladatnak tartja Deák is és késznek nyilatkozott csaknem az egész jobboldal. Igaz, hogy a baloldali programainak vannak más nevezetes pontjai is, mikre nézve még eltérnek tőlünk pártelleneink, de majd megjön az egyetértés ideje azon reformokra nézve is, melyeket a jobboldal jelenleg még csak titokban helyesel, de már nem kárhoztat nyíltan. Egy szóval: a képviselőház mai határozata, melyben a 48-as párt s néhány jobboldali conservatív képviselő kivételével — lelkesen egyesült az egész ház , világosan kimutató, hogy némely nagy kérdések megoldására nem hiányzik a két nagy párt összetartása. És ezen tapasztalatban látjuk mi azon nagy liberális párt alakulásának biztosítékát, mely — idővel —érvényesíteni fogja a baloldal 1867-iki programmjának minden pontját, egymásután a viszonyokhoz képest s a korona szentesítésével. S hogy azon nagy liberális párttal szemben egy conservativ párt is létesüljön mindazon elemekből, melyek annak más országokban is alkatrészei — azt nem csak természetesnek találnék, de óhajtjuk is, mert alkotmányos életünk parlamentáris működése csak akkor jutna valódi, egészséges helyzetbe. Mondanunk sem kell, hogy a mai határozatnak — bár mennyire emelje is a képviselőház hitelét s nemzetünk hírnevét — csak akkor lesz teste, ha a nyilvánított nagy elvekhez való ragaszkodást nem csupán az országos bizottság veszi utasításul, hanem programmja gyanánt fogadja el és jelenti ki az ország kormánya is. Van-e a jelenlegi minisztériumban erre akarat és erő , azt nem tudjuk, de ha hiányzik benne akár az akarat, akár az erő, azon esetben nem élhet soká. (…) Trefort feje fölött elvonult a parlamenti zivatar. Megtépázta ugyan egy kissé annak módjaszerint, egyéb baja azonban most az egyszer nem történt. Rajta áll a parlamenti szélcsendben kivonni a viták irányából mindazt az ok- és időszerű tanulmányt, mely nélkül állása csak futó pehely, melyet elseper a legsimább szárnyalású parlamenti zephirecske is. A magyar kultusminiszter oly hatalommal rendelkezik a vaskalaposság megtörésére, minővel kevés más miniszter. A legközelebbi jövő meg fogja mutatni, várjon Trefortot a parlamentben uralkodó szellem vezérlé e lépteiben, avagy bizonyos titkos rokonszenv, az ultramontanismus intéseivel. Mert hogy nem elég egy felelős miniszter lelki üdvösségére, ha „pressio befolyása alatt“ nagy erőlködéssel kiszorít egy nyilatkozatot, hanem kell, hogy felelősségének érzetében kinevezéseit is e szellem lengje át, az kétségtelen. Eddig a mi vallásügyi minisztereink élettevékenysége egy kétséges probléma megfejtése körül keringett: két urnák akartak egyszerre szolgálni. Voltak aztán hangzatos nyilatkozatok a képviselőházban, mint valaki megjegyzi: „pattogott a párásra vetett tengeride voltak egyszersmind famosus kinevezések a főbb egyházi javadalmakra, hogy — mint valaki megjegyzé: „az ördögnek is gyertyát gyújtsanak.“ A parlamentarismust kigúnyoló ilyféle eljárásnak köszönheti Schopper a püspöki pásztorbotot, kiből aztán lett a Menenins Agrippa-féle mesében érintett kéz, mely megmarta a neki tápot nyújtó szájat. Hátra van még csak az, hogy a hazafias és valamennyinél szabadabbelvű Bartakovics utódjának kinevezésénél kövesse Trefort a régi nyomokat. Elfogadni Deák programmelveit, s aztán kinevezni oly érseket, kinek első főpásztori ténye az állam és nemzet elleni henczegésben nyilvánuljon : gyönyörű összefüggés volna. Pedig hallottunk olyasvalamit, mely azt látszik mutatni, hogy kormánykörökben a jelöltek körül ép a legultramontánabb felé fordul a bizalom. Ha csakugyan megtörténik annak kinevezése úgy Trefort keztyűt dob arczába annak a parlamentnek, mely Deák szabadelvű reformnézeteit magáévá tette és ő maga a parlamenti miniszter, provocálja az állam és egyház közötti harczot. Mert az ily ember kinevezése nem jelenthet egyebet, mint hogy Trefort erősíteni akarja azt a főpapi eligyet, mely garázda czéljaira szeretné felhasználni az államot. (2) Két várva várt törvényjavaslat fekszik előttünk. Az egyik a főtanodai oktatásról, a másik a középtanodai oktatásról szól. Tárgybőség miatt a szöveg helyett csupán főbb elveit emeljük ki. A főtanodai oktatást tárgyazó törvényjavaslat különbséget tesz az állam által fentartott állami, és a törvény értelmében felállított magánintézetek között. Az állami főtanodák szervezetének, valamint az egész tudományos oktatásnak alapelve a tanítási és tanulási szabadság. Ilyen főtanodák jelenleg a tudományos egyetemek Budapesten és Kolozsvárott, a műegyetem Budapesten és a jogi akadémia Nagy-Szebenben. A jogos államtudományi főtanodák különálló jogi államtudományi egyetemi karokat képeznek, s azért a fegyelmi bíróságot ily tanodák felett a budapesti tudományegyetem, az erdélyi részekben a kolozsvári gyakorolja. Nem állami főtanodát minenféle testület és magános felállíthat, ha azok a törvény kívánalmainak megfelelnek; kimondja egyúttal a javaslat, hogy jövőre nem állami főtanodák csupán a törvényhozás beleegyezésével állíthatók fel. A már létező ily intézetek pedig a törvény kihirdetésétől számított két év alatt rendezendők. A középtanodák, vagy gymnasiumok, vagy reáltanodák. Vannak szintén állami és magán középtanodák. Mind a gymnasium, mind a reáltanoda nyolc osztályból, s ugyanannyi évfolyamból áll. Kivételesen lehet nem teljes gymnasiumokat is felállítani, de ezek négy osztálynál kisebbek nem lehetnek. Minden középtanoda mellé egy előkészítő osztály állíttatik, mely az illető középtanodával szerves kapcsolatban van. A közép tanodáknál szabály szerint csak rendes tanárok alkalmazhatók. Tanerők hiányában azonban kivételesen helyettes tanárok is, de azon föltétellel, hogy 2 év lefolyása alatt a tanári vizsgálatot letegyék. Rendes tanárokká csak oly egyének lehetnek, kik a tanárvizsgáló bizottságtól képesítő oklevelet nyertek. Akik már tíz évet tanári pályán töltöttek, a vizsgálat alól felmentvék, a többiek három év alatt vizsgálatot tenni tartoznak. A gymnasium vagy reáltanoda egy-egy osztályában 50 tanulónál több nem lehet; a tanórák száma az alsóbb osztályokban 30-nál, a felsőbbekben 32-nél több nem lehet. Minden tanév végén nyilvános vizsgálatok tartatnak. A nyolcadik osztályt végzett tanulók pedig zárvizsgálatot tesznek. Az állami középtanodák közvetlenül és kizárólag a közoktatásügyi miniszter hatósága alatt állanak. Ily intézetekben a hitoktatás a szülők és vallásfelekezetek gondja. Minden tizenöt középtanoda egy tankerületet képez, melynek élén egy középtanodai felügyelő áll. Mígyem állami középtanodát a törvénynek megfelelőleg bárki állíthat. Azonban minden középtanoda az állam közoktatási kormányának felügyelete alatt áll. A tankerületi felügyelő mindenkor meglátogathatja ezen intézeteket. S minden ily nem állami középtanoda értesítvényben tudatja az intézet anyagi és szellemi állapotát a miniszterrel. Jogában áll a miniszternek minden tanodát, ha a törvény által követelt szervezetnek meg nem felel, háromszori megintés után bezáratni. A horvát-magyar kiegyezés. A megállapított törvényjavaslat szövege a következő: Törvényjavaslat a Magyarország s Horvát- Szlavón- és Dalmátországok közt fenforgott közjogi kérdések kiegyenlítése iránt létrejött, az 1868. XXX. t. sz. által beczikkelyezett egyezmény némely szakaszainak módosításáról, illetőleg kiegészítéséről. A két varasdi határőrezrednek, Zengg és Bellovár katonai községnek, Ivanics várának és Sziszek községének Horvát-Szlavonországokkal közigazgatásilag egyesítése következtében az 1868. XXX. t. ez. 33. §-a szerint a Horvát-Szlavon-Dalmátországok országgyűlése által a közös országgyűlésre küldendő képviselők számának aránylagos szaporítása válván szükségessé, s Horvát-Szlavon-Dalmátországok országgyűlése óhajtását fejezvén ki, hogy az 1868. XXX. t. czikkelyben foglalt egyezmény némely pontjai átvizsgálás alá vétessenek : e tárgyakra nézve egyrészről Magyarország országgyűlése, másrészről Horvát-Szlavon-Dalmátországok országgyűlése között az idézett 1868. XXX. t. sz. 70. §-ában rendelt módon közös megállapodással egyezmény jött létre. Ezen egyezmény a császár és apostoli királyi felsége által is jóváhagyva, megerősítve és szentesítve, mint Magyarország és Horvát-Szlavón- és Dalmátországok közös alaptörvénye ezennel törvénybe igtattatik, amint következik: 1. §. A két varasdi határőrezred Zengg és Belovár katonai község, Ivanics vára és Sziszek községe Horvát Szlavonországokkal egyesittetvén Horvát-Szlavonországok a közös országgyűlésre küldendő képviselők száma az 1868: XXX. t. sz. 33. §-a alapján a népesség szaporodása arányában 29 ről 34-re emeltetik. 2. §. Az 1868. XXX. t. sz. 8. §-nak azon szavai, hogy a Horvát-Szlavonországban fekvő államföldbirtok eladására nézve a magyar szent korona összes országainak közös országgyűlése, azon megszorítással intézkedik, hogy e részben a horvátszlavon-dalmát országgyűlés is meghallgatandó, amelynek beleegyezése nélkül előadás nem történhetik, akként értetnek, hogy az „államföldbirtok“ kifejezésében az államerdők is benne foglaltatnak. 3. §. Az 1868. XXX. t. sz. 15. 16. 17. 25. 26 §§-ai hatályon kivitt helyeztetvén, helyettök következők rendeltetnek: Horvát Szlavonországok beligazgatási szükséglete 1873-ik évi január hó 1-től kezdve azon időre ameddig a magyar korona országi és ő felsége többi királysága és országai között a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási arány iránt kötött egyezmény tart, mindenekelőtt Horvát-Szlavonországok egyenes és közvetett adóinak és egyéb közjövedelmeinek 45°/0-ával fedeztetik, vagyis azon országok tiszta közjövedelmeiből annyi százalék szolgáltatik be azon horvát-szlavón országos vagy törvényhatósági pénztárba, ahová a társországok törvényhozása vagy kormánya kívánni fogja. Horvát-Szlavonországok összes bevételeinek 55°/0-a a közös költségek fedezésére a közös kincstárba szolgáltatandó be. Horvát-Szlavonországok tiszta közjövedelmeinek 45 százaléka akként számíttatik ki, hogy Horvát-Szlavonországok összes egyenes és közvetett adóiból, a Horvát-Szlavonországokban fekvő államjavak jövedelmeiből s egyéb közjövedelmekből csak azon kiadások vonulnak le, amelyek az adók kivetésével és behajtásával a közös pénz-ügyi igazgatás költségeit ide nem értve az államjavak kezelésével, az összes közvetett adók és jövedékek és a többi közjövedelmek előállításával és közvetlen kezelésével járnak. Midőn a határőrvidék még nem polgárosított része, részben vagy egészben Horvát-Szlavonországokkal közigazgatásilag egyesíttetik, s Horvát- Szlavonországok akkori összes területének mind közjövedelmei mind bözigazgatási költségei megállapíthatók lesznek, ha ezen alapokon a jelen törvény azon fentebbi rendeletére nézve, mely a Horvát-Szlavonországok jövedelmeiből ezen országok közigazgatási költségeire fordítandó 45 százalékot megállapítja, módosításnak szüksége mutatkoznék, ezen módosítás habár az 1868. XXX. t. sz. 12. §-ában kijelölt határidő még nem következett is be, a változott viszonyok és Horvát Szlavonországok valódi szükségletének tekintetbe vétele alapján az 1868 : XXX. t. ez. 70. §-ában megszabott módon eszközlendő. 4. §. Az 1868: XXX. t. ez. 34. §-a végül következő bekezdéssel toldatik meg: „Az érintett esetben a Horvát-Szlavon-Dalmátországok országgyűlése a feloszlástól számított 3 hónap alatt összehívandó.“ 5. §. Az 1868 : XXX. t. ez. 44. §-ának vége következő megtoldással egészittetik ki. „Ezen minőségben a bánnak ő felségéhez intézett előterjesztéseit változatlanul és késedelem nélkül felterjeszti, és csak azon esetekben, amidőn az 1868: XXX. t. ez. által megállapított állami közösség vagy érdekek közössége szempontjából kételyek merülnének fel, amennyiben azok a bán meghallgatása után nem oszlattathatnának el, terjeszti ő felsége elé egyidejűleg, de elkülönítve saját, illetőleg a magyar közös kormánynak azokra vonatkozó észrevételeit.“ 6. §. Az 1868: XXX. t. sz. 49 §-a a következő hozzáadással egészittetik ki: „A kölcsönös leszámolás megtörténte után azoknak Horvát-Szlavonországokat illető része a közösen kezelt alapokból kiválasszatik és a nevezett országok autonom kormányának kiszolgáltatik.“ 7. §. Az 1868. XXX. t. ez. 52 §-a helyett a következő szakasz vétetik fel: „A bán katonai hatáskörrel nem birhat.“ 8. §. Az 1868. XXX. 3 t. ez. 53. §-a hatályon kívül helyeztetvén, helyette a következők rendeltetnek :