Ellenőr, 1873. október (5. évfolyam, 225-255. szám)
1873-10-07 / 231. szám
hangzik : „Kedves collega! Közeledik a pillanat, melyben a nemzetgyűlés újra megkezdi üléseit Az elnapolás ideje alatt collegáink egy részében megfogamzott a monarchia restauratiojának eszméje Chambord gróf javára. A pontosság tehát szigorú kötelesség most reánk nézve — és ön felfogja annak szükségességét, hogy a megnyitási ülésen mindnyájan helyeinken legyünk. Sőt arra kérem, sietesse néhány nappal előbb való megérkezését Páriába vagy Versaillesba, hogy így a balközépnek politikája felett értekezhessünk szemben a mostani körülményekkel. Szokott helyiségünkbe egy értekezletet hívok egybe ezennel ,s felkérem a legsürgősebb módon, hogy abban október 23-án részt vegyen. A balközép nem tehetne ellenvetést elméleti szempontból egy oly alkotmányos monarchia ellen, mely az 1789 ki elveken alapszik, de mindig azt hitte, hogy az egyedüli kormány, mely ma Francziaországban lehetséges, az, mely a legkomolyabb biztosítékokat adva a rend és a conservatio elveinek legkevésbé zavarja fel az országot és legtávolabb van attól, hogy egy pártnak kormánya legyen. Ily nézetektől vezetetve, nem szüntünk meg követelni soha, hogy a kormány mostani formájában szerveztessék, hogy így egy enerváló provisorium helyett, állandóságot létesítsünk. Semmi sem történt olyan, ami e határozatunk megváltoztatására bírna. Két herczeg között családi kibékülés jött létre. E két herczeg közül az egyik trónkövetelő volt, a másik nem volt trónkövetelő, hanem jelölt a trónra, s megválasztathatott volna Francziaország által, ha ez vissza akart volna térni a monarchiához! Egyébiránt sem egyiknek, sem másiknak nem volt joga, hogy az ország nevében beszéljen.Csak egy orleanistával van kevesebb, vagy inkább az orleanismus eltűint hogy helyet adjon a liberális pártnak. Valamint a fusio -i»n . . . „ Szedve maradunk annak szükségességütVl£fps¥avazzuk meg az alkotmányozó törvényeket és szervezzük a conservativ köztársaságot. De ha ez a czélunk, melyek cselekvési eszközeink ? Ezeket fog- j jnk megállapítani a balközép értekezletén, melyet oct. 23-ra hivok egybe. — Leon Say, a balközép elnöke.“ "______ * Búcsújárás toasztokkal. A saint- S anne-i bucsujárás alkalmával (az utóbbi napokban történt) istenes pohárköszöntésekben tört magának utat a clericalis-legitim honfiúi- s keresztényi buzgalom. E nevezetes toasztírozással összekötött bu- Iásán számos legitim kitűnőség vett részt. Ott voltak : de Charette és de Lauriston tábornok. Rohan herczeg, Leon herczeg és herczegnő. Lorgueril de Kerékec, de Kerdrel Martin, du Bodan — s még több nemzetgyűlési képviselő. Ez úri társaság térdre borulva fogadván a megyés püspök áldását, az isteni tisztelet után, mint már említettük — toasztirozásra buzdult. Első de Gouyon gróf emelt poharat; kitartó vitorlázásra hiván fel a legitimi- Itás hajóját az isteni monarchia réve felé. E hajón s van uraim Francziaország szerencséje! - mondás_ vele a jog, a kedvező szelek, s a tengerek csillagzata! Föld — uraim — föld!“ És ivott, ő felsége a király egészségére. Ivott azután Mária Therézia királyasszony egészségére, s végezetül ittak valamennyien a pontif ex-kirá-lyért. Éljen a pápa. Ez ellen senkinek sincs kifogása. A Ránc radikális képviselő régóta vajadó, főbenjáró perét, melyet az erkölcsi rend kormánya mindjárt uralma kezdetén nyakába akasztott — hirszerint f. hó 13-ikán fogják felvenni. Ránc, amint tudjuk, a communeban való részvét miatt helyeztetett vád alá, s azt is tudjuk, hogy biztonságban van Angliában. Az in contumatiam elmarasztalásokban pedig nem szoktak ez emberek meghalni. * Csak itt csillag alatt említjük fel az „ Avenir Nat “ azon korábbi keletű hírét, hogy a nemzetgyűlés állandó bizottságának legközelebbi ülésén (9-én lesz) a nemzetgyűlésnek október 15-ére való összehívását fogják elhatározni. A „Rapper“ ugyanazt jelenté. Másrészről még tudni akarják, hogy október 14 ére Chambord gróf manifestuma is meg fog jelenni s igy egy csapásra valamennyi legyet elütnek. Mint tudjuk e hireket a távirda dementálta. De hát sok minden teljesdésbe ment már azért, hogy előlegesen agyondementálták. * A new-yorki „Krach“-ról kimerítő jelentést hoznak az amerikai lapok , s mint ezekből látszik, a rémület és a fogaknak csikorgatása ott sem csekélyebb, mint pár hó előtt Bécsben. „Általános demoralisatió jellemzi az üzlet tevékenységét — írja a „New-York Tribune". A közbizalmat aláaknázták az alattomosan fondorkodó híresztelések. A Credit Mobilier üzelmei, a Tammany és a Brooklyn kör csalásai s több nagy ház bukása rettenetesen megingatta a pénzpiaczot. A tőzsde folyosóit és karzatait zsúfolásig megtölti a remegők tömege s oly nagy a tolongás, hogy rengett, ropogott a a dulakodók alatt a karzat. A börze épület fennálása óta ily kétségbeesett dulakodásra nem emlékeznek. A speculatió perek egyszerre 11—12 százlékval estek. Az utczákon tolongott a nép — üvöltettek a tönkrejutottak és űzték mesterségüket a zsebmetszők. A nép ostromolta a tőzsérek irodáit s rendőrséget kellett védelmükre kirendelni. Ilyen volt a nagy „Krach" első napja New- Yorkban.“ Magyar tudományos akadémia. Október 6-án. A szünidő után az első ülés. A székek sorai a szokottnál sűrűbben elfoglalva a korláton kívül és belől. Napirenden a szünidő alatt összetorlódott ügyek folyóvátétele és egy fiatal akadémikus Arany László székfoglalója. Amazok Lónyay Menyhért gróf elnöklete alatt összes ülésen tárgyaltattak, a székfoglaló meghallgatására az ülés a széptudományi osztály jellegét vette föl. A folyó ügyeket Arany János főtitkár terjeszte elő s mi elsoroljuk azokat abban a rendben, melyben előadattak. Az első szomorú bejelentés akadémia két tagjának elhunytéról. E két tag Kubinyi Ágoston és Baumer Frigyes berlini tudós, kit az akadémia közelebb választott meg kültagjává. A Nádasdy pályázat azt a megszorítását, mely szerint csak a magyar történelemből vett tárgyú költői beszélyek pályázhatnak, az akadémia szűknek találta s felhívta az alapitót, Nádasdy Lipót grófot, hogy adja beleegyezését e feltétel oly módosításához, mely tért nyit, bármely tárgyú költői beszélynek. Az alapitó beleegyezett e módosításba. A nagygyűlésen elhatároztatott, hogy ha a szünidő végéig nem jelentkeznek a Szrokay-féle és a Dóra-féle pályázat dicsérettel kitüntetett pályaműveinek szerzői, a neveket rejtő jeligés levélbe elégettetik. Miután az illetők csakugyan nem jelentkeztek, a határozat foganatosíttatott. Hasonló sors érte a múlt évben kitűzött chronológiai pályázaton megdicsért mű jeligés levelét is. A szeptember 1-én Párisban tartott nemzetközi orientális congressuson az akadémiát Salamon Ferencz képviselte, s ez hivatalosan tudomásra hozatik, a többi kiszemeltek későn, vagy épen nem kapták meg a felhívást s ez okból részt nem vehettek abban. Az Oltoványi-féle alapítvány ügye is eldőlt már. Ennek históriája van. Oltoványi évek előtt 100 forintnyi alapítványt tett a czél megjelölése nélkül. Később 200 forinttal pótolta ez összeget sz alkalomal már a czélt is meghatározá. Kamataiból minden negyedik évben egy történelmi munka jutalmaztassák meg, mely a kath. egyházat kedvező oldalról megvilágítja. E feltételt az akadmia el nem fogadhatta, mire aztán beleegyezett Oltoványi, hogy a jutalom oly műnek ítéltessék oda mely a történelmi igazságon alapul. Than Mór egy aláírási ivet küldött be az akadémiához azzal a kérelemmel, hogy Liebig szobrára kiki magánuton adakozzék. — Landau felajánlá szolgálatát az akadémiának „Das Dasein Gottes“ czimű munka lefordítására. A könyv- , kiadó-bizottság fog ajánlata fölött határozni. — Czirjék Imre beküldé Czirjék Mihály egykori testőr és magyar iró, Bessenyei kortársának olajfestmé- nyű arczképét. Barabásnak átadatik, hogy véleményt adjon felőle. Józsa János színész beküldött egy csomó népéleti jegyzetet; az első osztály- hoz létetett át. Alexi Erzsébetnek Sugatagon van egy részi könyve, el szeretné adni; — a könyvtár- bizottsághoz tétetett át. A most választott tagok, köztök Petzwald és Patterson (mindkettő magyar nyelven irt levélben) köszöneteket fejezik ki a kitüntetésért. Végül: jelentés létezik az akadémiai kiadványokról, továbbá az érkezett és küldött könyvekről. Ezzel a folyó ügyek elintézése véget ért, s az első osztály elnöke- távollétében mint legkorobbb osztálytag Székács József foglalja el az elnöki széket s Arany László a felolvasó-asztalhoz lép. * A legfiatalabb akadémikus, érdekes, rokonszenves * alak, kinek megválasztása az első esetet szolgálí tatta arra, hogy atya és fiú egymás mellett ülnek az akadémiában mint tagtársak. Székfoglalójának tárgyául a magyar po- * litikai költészetet választás felolvasásában Játünően átdolgozott szépészeti művet mutatott be, ^ melyet most átnyújtott, s látunk fajta, négy^pSfgyott érzékkel s előszeretettel dolgozta fel. A magyar politikai költészet úgymond — egyidős a magyar költészettel. Míg más nemzetek költői lángól, kalandokról, lóról daloltak, addig az első magyar dalnokok a hazáról, és honszeretetről zengtek éneket. Az első érzés, mely magyar költő dalát áthatja, honfibú, fájdalom, panasz. Átalában megjegyzi, hogy a magyar költészetek fő jellemvonása fájdalom és buslakodás. Midőn a magyar ember szive tele van keserűséggel, dalba önti fájddalmát. Még a szerelmi dalok is szomorú húrokon zengenek. A 17-ik században hangzottak el az első vallásos dalok, de a vallásos érzelmek ezekben is a hazafi fájdalmával vegyülnek össze. Ez egyébiránt természetes, a törökök zaklatásai közt élte át nemzetünk legnehezebb századait, s az üldözés nem csak a magyart, hanem a keresztényt is illette. Az első vallásos költemény (Farkas Andrástól 1538-ból) e két irányú üldözés alatt fohászkodik fel, a későbbi vallásos tárgyú költeményeknek is megvan hazafias szék s ekként a politikai és a vallásos költészet egybeolvadt. A két irány később is összefolyt a reformatió elterjedése alatt. Hazánkban a vallási mozgalmak már első lüktetésekkel s nemzetiek is voltak egyszersmind s a protestánst megszoká a katholikus a török czimborájának tekinteni, amint viszont a protestáns a katholikust német-barátnak, s aztán egyik szidta, gúnyolta a másikat dalban, elbeszélésekben. Ez ideig ment karöltve a politikai költészet a vallási költészettel. Tököly fellépésével a politikai költészet határozottabban nemzeti irányt vett s a forradalom legyőzése után a bujdosó költők fájdalmas, bánatos dalokat énekelve bolyongtak az országban s az értekező már e dalokban felfedezi a szegény legények költészetének első csiráját. A Rákóczy-felkelés újabb politikai költőket teremtett, kiknek nevét még akkor mindjárt elfeledték, mig dalaik szájról-szájra járt s fenmaradtak a mai időkig. E dalokból később többet összegyűjtöttek, de kevés annak a valószínűsége, hogy az eredetit szedték össze. Elkopott a nép ajkán, jobban a dallama tetszett a szöveg apránkint feledésbe ment, vagy megcsonkíttatott, átalakíttatott A forradalmak leviharzása után a kibékülések korában a politikai költészet, mely eddig csaknem egyedüli költészeti faj volt, elmaradt a világtól. A népnek jutott vigasztalásul a nemesek, az előkelők füleit többé nem gyönyörködteté. A német béke a classicismus viaszába nyomta költészetünket, nemzeti jellegéből kivetkeztetés a görög és római mintákhoz idomitá. Azok, kik ez időtől a költészettel foglalkoztak, arisztokraták, nemesek, papok voltak, kik a békével meg voltak elégedve, s s honfiba nem nyugtalanitá őket, s ami talán hazafias volt költeményeikben, az családi fényük, nemes büszkeségök, hiúságuk dicsőítése volt. A nép ajkán ezalatt szélüiben születtek a hazafias dalok, de inkább kaszt-szelleműek voltak ezek, a szegénynek szenvedéseiről, fogságáról, besoroztatásáról panaszkodva. A franczia forradalom szabad eszméi nálunk nem találtak otthont. Berzsenyi, Csokonai keményen kikeltek ellenük, Bacsányi volt az egyetlen, ki a párisi vívmányoknak hozsannát zengedezett. Bacsányi az egyetlen forradalmi költőnk Petőfiig. Ka- Zzinczy nem volt kedvelője a hazafias költeményeknek, az akkortájt megindult epos irodalom hatalmi más ellenzője talált benne, kit még Zalán futása sem fegyverezhetett le. Talán megjelenése jeladás volt, melyre a hazafias költemények egyszerre felzengtek minden költő ajkáról. A politikai élet zsibbadtsága, az államgépezet korhadtsága minden költőt arra ösztönzött, hogy szívvel és lélekkel azok sorába lépjen, kik az üdvözítő reformért küzdenek. Azután jött a forradalom s megszülettek Petőfinek politikai költeményei. Az értekező behatólag ismerteti Petőfi e nemű termékeit s kortársaiét, kiknek szavát e hivatásszerű forradalmi költő hangjának hatalmas dörgése tulkiáltott. Ismertette azután a forradalom utáni korszak képletek alá rejtőzött politikai költészetét és a poliikai költészet legújabb virágait. Most a politikai költészet ismét nem időszerű; a kedélyek békére puhultak, a szív, melyből a fájdalmas hazafi dalok fakadtak, sebeiből kigyógyult s megnyugvás tölti be a lelkeket, s a politikai költészet satyra alakjában csak az élet-lapon hasábjain érzi magát otthon. .............A székfoglaló beszédnek innét-onnét kikapkodott kivonatát körülbelől az itt elmondottak képezik. Az akadémia megéljenzi a felolvasót. Ülés vége hét óra után. A hivatalos lapból. Az igazságügyminiszter Kutrovich Sándor kassai törvényszéki joggyakornokot az abaújszántói járásbíróság mellé bírósági végrehajtóvá, a nagykanizsai kir. törvényszékhez aljegyzővé Lovák Ede ottani díjas joggyakornokot, továbbá a keszthelyi kir. járásbírósághoz Kiss Károly dirnokot és letenyei kir. járásbírósághoz Hajgató Lajos ugyanottani szolgabirói írnokot, írnokokká, Puholyk Gusztáv hites ügyvédet az eperjesi törvényszék mellé bírósági végrehajtóvá, a pápai kir. törvényszékhez telekkönyvi írnokká Pauler Károly pápai kir. járásbirósági dijnokot, Dohai Albert marosvásárhelyi törvényszéki díjas joggyakornokot, továbbá Végh Domokos marosvásárhelyi főügyszségi és Alexandrescu Kormos Sándor Marosvásárhelyi járásbirósági dijnokot a marosvásárhelyi törvényszékhez, és Szokol János mezőbándi járásbirósági bijnokot ugyanazon járásbírósághoz, a szent-gotthárdi kir. törvényszékhez , Hrabovszky Mór szombathelyi kir pénzügyi szemlésztt, a szentgotthárdi kir. járásbírósághoz Sendl Antal németujvári ügyvédi írnokot és muraszombati kir. járásbirósághoz Óhidy Lajos vasvári ügyvédi írnokot írnokokká, a székesfehérvári kir. törvényszékhez aljegyzővé Kálmár Lajos ottani dijas joggyakornokot, az adonyi kir.járásbírósághoz aljegyzővé 8ohár Béla székesfehérvári kir. törvényszéki dijas joggyakornokot, a liptószentmiklósi kir. törvényszékhez aljegyzővé: Szentiványi Pál lipótmegyei aljegyzőt; továbbá írnokokká a liptószentmiklósi járásbírósághoz : Kubinyi Antal besztercebányai m. kir. jószágigazgatósági irodasegédet, a hradeki járásbírósághoz: Andaházy Sándor liptó-szentmiklósi kir. törvényszéki dijnokot és a rózsahegyi kir. járásbírósághoz : Friedrich Sándor ottani dijnokot nevezte ki. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztérium Horváth László keretbeli postai szakszámvevőségei gyakornokot ideglenes minőségű, Faragó József dijnokot végleges minőségű, Kallani Ádám és Ékkerdi Elek pénzügyi számtiszteket, Szilágyi Gyula adótisztet végleges minőségű és Szilágyi Ágoston dijnokot ideiglenes minőségű V. osztályú postai számtisztekké nevezte ki A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi miniszter a szűk végzett állatorvosok gyakorlati kiképzése végett álladalmi ménesekben rendszeresített ösztöndíjakat: Kassay Albert, Kardrovits Árpád, Ruszt, Ferencz, Tátray János és Polacsek Ferencz okleves állatorvosokra, adományozta. A pesti m. kir. pénzügigazgatóság fai Fáy Andort irodasegédtisztté nevezte ki. Ta n U gy. — A törvény azon hiányos volta, hogy a népes, széles kiterjedésű és értelmes közönséggel biró szabad királyi városok a megyei iskola tanácsok hatósága alá tartoznak, már több alkalommal érezhető volt. A megyei iskolatanácsok hatásköre messzire kiterjed s hogy ez okból a nagyobb városok tanügye gyakori elhanyagolást kénytelen szenvedni, nem egy példa bizonyítja. A törvény e mostoha gondoskodása ellen több város félj új dúlt már s feliratban fordult a cultusminisztériumhoz ma,tanácsot verVe.' jvereo.^”Képviselőtestülete kereste meg a kormányt ily czélu kérelemmel a miniszter válasza azonban tagadó volt, ami igen is. A törvény bármennyire meg legyen is győződve annak hibás és czélszerűtlen voltáról, egy miniszternek sem szabad megszegni még akkor sem, ha ekként ama hézagok betöltését eszközli is, melyeket a törvény nyitva hagyott. Tagadhatatlan, hogy a minisztériumnak az ilyen megkereséseket alkalmul kellene felhasználni arra, hogy a törvényhozás elé a hiányos törvény megváltoztatása iránt javaslatot terjeszszen be, ehhez azonban kevés remény lehet. Helyesen cselekedett tehát Arad város legközelebbi közgyűlésén, midőn elhatározta, hogy feliratot intéz az országgyűléshez az iránt, hogy utasítsa a minisztériumot a törvényt oly szellemben módosítani, hogy a szab. kir. városok külön iskolatanácsot kapjanak, mely csak oly közvetlen összeköttetésben álljon a tanfelügyelővel és az iskolaszék felső fóruma legyen, mint eddig a megyei volt. Egyúttal az is határozatba ment, hogy a felirat pártolás végett közöltetni fog valamennyi szabad királyi várossal. Ne kétkedünk, hogy mindannyi hozzájárulásával fogja támogatni e fontos feliratot, tönben gúnyolják és nem ok nélkül a battue-rendszert. Amíg nagy fáczánosok tartatnak, addig a battue-lövészet is fenmarad. Hogy a sport nem volna-e jobb kevesebb vaddal és kevesebb felügyelővel, az persze más kérdés. SPORT. A „Daily News“ vezérczikkei közt — október 1-én —■ van egy, mely hosszasan elmélykedik a fáczánvadászat idényének megnyitásáról. Mert az a londoni nagy lap — a liberális párt főközlönye — nem éri be azzal, hogy a sport min- den neméről rendes rovatot visz, hanem még ve- izérczikkeket is mer írni róla időnkint. Persze nem is tudja, hogy a komoly „Magyar Újság“ meny- Inyire elitélte az efféle léhaságokat és ezek leírását nem egyszer. A „Daily News“ csak azt tudja, hogy a társadalmi életnek sok és változatos oldalai vannak, s hogy mindezekről tudósítást igényel ugyanazon társadalmi élet. Na meg tudja azt is, hogy a sport tényei és szereplői nem lődöznek s lovagolnak anélkül, hogy a társulási szellemet, a testi edződést, sőt a férfias tulajdonok némelyikét is elő ne mozdítanák, eltekintve is attól, hogy időtöltésüknek van némi jelentősége az ipar és ke- reskedelmi czikkek általában a munkaadás számos terén. És végre tudja a „Daily News“ azt is, hogy a világon mindig és mindenütt van sok baj, betegség és nyomor, de hát az ezek csökkentésére szánt becsületes igyekezet folytonossága s nem zárja ki az emberi jólét, egészség és élvezet iránti türelmességet és józaneszűséget sem. Ezért hozott a „Daily News“ egy kedélyes vezércikket ezúttal is a sport egyik fajáról. S ezért idéz abból egy részt az „Ellenőr“ is, amint következik. * * * I Október első napját a sport-naptár felszentelte formaszerint, mint a fáczán-vadászat kezdetét. Ma reggelig nem félhettek ezen madarak a puskák alkalmatlankodásaitól. Csaknem feltehetjük, hogy rejthelyeikben a szentély biztosságában érezzék magukat folytonosan, midőn hallották a foglyok elleni lövöldözéseket, s látták, hogy a vadászok képébe is repülhetnek bármily bántódás nélkül is. Ma azonban felébrednek a fáczánok is végzetük rideg valóságára, mely igen félreérthetetlen és hatályos módon adatik tudtukra. Egyébiránt még ezen kivégeztetésben is van némi előnyük a többi szárnyasok felett. A fáczánnak elég idő hagyatik arra, hogy reggelijét elköltse, mielőtt felvezetik a leöletésre. a fogoly és a grouse eleshetise, midőn a harasztról és a fűről még fel sem száradt a harmat, de a fáczánt nem üldözik rendesen addig, míg a reggel nem tisztult meg elégségesen a sportsman finomabb időtöltésére. Hanem hát a szél mindig csak szét s egyre megy ki a madárra nézve, akár a hajnali kukorikáláskor, akár villás reggeli idejében essék is áldozatul. Hogyha a fáczán egy átalában bir öntudattal, lehet, hogy némi büszkeséget érez azon érdekeltség felett, s mely iránta megvan és a TatHenböző módok és szertartások tekintetében, melyek tenyésztésére és bekövetkező elpusztítására fordittatnak. Összehasonlítva a fogoly- vagy grouse-vadászattal az ő rejthelyeinek megtámadása igen tekintélyes. A felügyelők oly tisztelettel viseltetnek iránta, mint a milyennel a szent ibis iránt viseltettek az egyptomiak. Valószínű, hogy a téli hónapokban nagyon vigyáztak rájuk menhelyeket készítve számukra az erdőkben, midőn hó lepte a földet s gondoskodva, hogy élelmük se függjön a véletlenségtől vagy saját szorgalmuktól. A fáczánokról, melyek előjöttek a hivásra, sőt nem is akartak elrepülni, még legendákat is írnak. A néhai Leecher (a Punchnak egyik rajzoló nevezetessége és valóban nagy művész) anynyira ment, hogy lerajzolt egy vadászt azon zava- ■ jában, midőn puskájára egy pár fáczán telepedett le a legbarátságosabban. Hanem azért el lehet hibázni a fáczánt is, mert sem mindig olyan szelíd, mint az élet és rajzolók képzeltetik... A fáczán-lö-vés különböző modorban történik. Száz meg száz s angol uradalomban egy valóságos puskaporos pihenik a mai egész délután. A nők jelen vannak idényszerű őszi ruházatban, tán épen az alkalmiság a kaczérkodó jelvényeivel is, vagyis tollal kalapjaikon. Midőn a hadi terv meg van alapítva, előnyömül a hajtók serege, a lövészek készen vannak, ahogy ügyességüket bebizonyítsák. A lövések eleinte szórványosak, de csakhamar elérik a sortüzelés egész hatalmát. Az ijedt madarak röpte és süvösítése, a hajtók rohama, a lövések szaporasága, a sárguló erdők szépsége, az egész jelenet zaja és ingere érdekeltté teszik még azokat is, akik kit- HÍREK. . — Október 6. — 1 — A közoktatási miniszter egy körög levélben hívta föl a magyarországi főpapok figyel- ömét a bécsi kiállítás magyar festményeire, s ki-e fejezte azon óhajtást, hogy művészeink maccénásokra találjanak a hazában. Érdekes tehát tudni e fel- 3 szólitás s a műszeretetre való eme hivatkozás eddigi r eredményét. Nem sok az s egyetlen szóval ki lehet s fejezni. Semmi! Egyedül Samassa egri érsek az, a ki eddig festmények után kérdezősködött, s az 3 d ismert műszeretete és áldozatkészsége után remélni is lehet, hogy itt sem marad el. Az érsek a Lisgetinek „Phoeniciai sirok,“ Székelynek „Apácza“ és Kratzmannak bibliai festménye („Hagyjátok hoznám jönni a kisdedeket“) felől tudakozódott, úgy látszik, hogy Trefort miniszter úr olyan helyen a kereste a maccenásokat, hol legnehezebb azokra találni. Semmit sem óhajtunk annyira, minthogy k rész órában irtuk légyen e sorokat, s a lehető ti csattanós czáfolatot kapjuk meg rá. b — Gyászmise volt ma reggel a feren- eziek templomában az aradi vértanuk emlékére. A fi régi honvédek közöl számosan megjelentek. d — Az aradi vértanuk emléke. Az h Aradon kivégzett 13 martyr halálnak é"íYí?-'"ul el PSfeV.orgJilMM! Aradon Ateéí Sí a vértanuk emlékére állítandó szobor ügyében „j,, g, ködött. A levél, mely az emlék létesitésére uj indítványt tartalmaz, következőleg szól: „Tisztelt szerkesztő úr! Midőn néhány év előtt az „Alföld“ 3 az aradi 13 vértanú megörökítésére, egy a nemszeti fájdalom és kegyelethez méltó nagyszerű emelékszobor állítását indítványba hozta, s e magaszctos czélra az aláírások országszerte a nemzetünkiket jellegző hévvel megindíttattak, mindnyájan azt hittük, hogy az ily nagyobbszerű emlékmű fölállítására szükséges pénzösszeg rövid idő alatt ss dúsan fedezve lesz. Azóta évek múltak el, s az ezen ügy vezetésére választott aradi bizottság rendelkezése alatt eddig csakis 41,839 forint 45 skr. áll készen. Nem csekély összeg ez, ha korunk anyagias, az eszményiek iránt fogékony- e talán irányát, s az utóbbi évek nyomasztó gazdasági és pénzviszonyait figyelembe veszszük; de mindenesetre csekély összeg arra, hogy egy-felől a nemzeti gyászt és hálát méltóan kifejező, másfelől egy önállóságára féltékeny nemzet büszkeségének megfelelő, s a hasonló czélra emelt többi európai remekek színvonalán álló emlékmű al- kottathassék. Fölmerült tehát az a kérdés: remél- hető-e, hogy a rendelkezés alatt álló összeg újabb s aláírások által, s rövid idő alatt tetemesen gyara-podni fogna, szóval várjunk-e még ? Én megvallom, hogy újabb aláírásoktól a jelen súlyos pénzvi-szonyok között nagy eredményt nem várok, de meggyőződésem folytán, azt hiszem, hogy mind az eddigi aláírók hazafias kegyeletének és méltán türelmetlen várakozásának, mind a dicsőült vértanuk áldott emlékének legjobban megfelelünk, ha e be-gyűlt összeg erejéig terjeszkedve, az emlékmű léte-sítéséhez mindjárt hozzáfogunk. Az én szerény véleményem az lenne, hogy a dicső vértanuk elvérzési helyén (vagy Arad városa által kijelölendő más téren) egy díszes és lehetőleg monu-i mentalis kápolna vagy mausoleum épittessék, hova a dicsőültek hamvai vég- , nyugalomra tétetnének. Meglenne ez által örökitve a magyar lángoló honszerelem és vitéz- ]ség Golgothája; diszes nyugalomban pihennének a hősök és hamvaik, s egy zarándokolási hely lenne nyitva, hol az ifjúság és utókor „az elvérzett hősök földfeletti erényének“ szemlélete által egy nagyobbszerü s a nemzet méltóságához illőbb em lékmű állítására lelkesülhet. Szíveskedjék. szerkesztő úr e szerény eszmét, becses lapjában jóakaró megvitatás alá bo- csájtani. Tisztelettel: Atzél Péter. — Képzőművészeti hírek. Az orsz. képzőművészeti társulat jövő évi jutalomképnek igen érdeke-! festmény aczélmetszetű másolatát választotta ki tagjai számára. Nem más ez, mint Munkácsynak azon festménye, mely azt ábrázolja, mikor egy anya iskolába menő fiacskáját kenyérrel látja el, s mely Kiss Károly bécsi bankár tulajdona. — A bécsi nemzetközi kiállításon a festmények közül minél kevesebb kelt el az egész Kunst-Pavillonból. A magyar osztályban sokan kérdezősködnek Zichy Mihály kitűnő rajzai után, de az árt drágálják. A legutóbbi napokban Markó Károlynak azt a festményét vásárolta meg innen egy műbarát, mely a művész feledhetlen atyának Flórencz melletti lakhelyét tüntetiföl szép tájkép hátterében. A király ma reggel vejével, Lipót herczeggel érkezett meg, s a budai váriakba mentek, hol megpihenve, déli 12 órakor Gödöllőre utaztak. A pesti indóházban gr. Szapáry Gyula belügyminiszter, gr. Szapáry István megyei főispán és Thaisz városi főkapitány fogadták ő felségét. — Gr. Andrássy külügyminiszter ma elutazott Bécsből jószágára , Terebesre, hol e hó 16-ig marad, a német császár Bécsbe érkezésének idejéig. — A jász kunok főkapitányának, Kis Miklósnak beigtatási ünnepélye e hó 20-án lesz Jászberényben. — Csanádmegye ma tartott közgyűlése egyhangúlag elfogadta Deák Ferencz egy házügyi beszédének elvelt. — Úri rablók. E napokban nagy figyelmet keltett, hogy Tétényben Weigand Mindiyt, kinek az országút mellett van korcsmája, kirabolták, még pedig urasan öltözött rablók. Körülbelől bizonyosnak látszik, hogy e jó madarak kerültek , pénteken éjjel a budai kapitányság kezébe. Mielőtt a bővebb részleteket elmondanók, idézzük a „Hon“nak Buda-Örsről kapott értesülését, mely az alábbi , közleményekhez bevezető magyarázatul szolgál. Folyó hó 3-án esti 9 órakor — írják Buda-Örsről, — három jól öltözködött úriember jött a budaörsi , társaskocsi felügyelőjéhez és külön kocsit kértek, melyben Budára kívántak hajtani. Az 5 fit kocsibér lefizetése után még három forintot adtak a kocsisnak, hogy jól hajtson. Útközben a Feldhofferféle országút melletti korcsmába szálltak, bort kérettek és egy hat szeres korsóért 5 frtot dobtak oda a gazdának. Ivás közben revolverekből lölövöldöztek, ami a kocsisban rosz sejtelmeket ébresztett, és haza akart hajtani. Sándékát a három ember meghiusíta, megfogták, eldöngették és azzal a kocsira ültek. Egyikök a kocsis mellett foglalt helyet és ráparancsolt, hogy ne a szokott állóg máson álljon meg Budán, hanem hajtson a ráczváros■ egyik bordély házához. Itt kettő bement, a harmadik fa kocsis őrizetére kül maradt. Idővártatva a házíában nagy zaj támadt és a csakhamar megjelent ,e rendőrbiztos egy poroszló segítségével a két egyént is bekísérte. Ezt látva társuk, kereket oldott, magára hagyva a kocsist, ki ijedtében a kis sörcsarnokához hajtott, csak itt nézte meg a kocsijában felel- ,s tett táskát. Talált benne többféle álruhát, 3 áliszakást, két pisztolyt és három revolvert 48 tölténynyel, mely tárgyakkal azonnal a kapitányságra sietett. Ez eset némi ismétlését és érdekfeszítő folytatását közli velünk budai tudósítónk a következőkben. A budai főkapitányság nevezetes befogatást tett pénteken éjjel. Késő este ugyanis egy paraszt kocsin három utasan öltözött férfi érkezett Budaörsről a Tabán egyik bordélyháza elé. Kettő bement a rosz házba mulatni, egy pedig kívül maradt a kocsissal. Ama kettő lármásan követelt oda bent éjjeli szállást, s mindenkit revolverrel fenyegettek, ha kedvük lenne a helyet elhagyni mig ők ott vannak. Szerencse, hogy ami mindig késik, ezúttal nem maradt el, t. i. az őrjárat, mely a lármát meghallva, a házba ment. Hanem a két garázda a rendőrséggel is gorombáskodni kezdett, mire a legközelebbi rendőri állomásra vitték, hogy kilétüket igazolják. Ezalatt a szekeres maradt czimbora — látván a rendőröket a házba menni — kereket oldott. A kocsis csak várt, hogy majd fizet ez a másik két úr, de miután hiába várt, a szekér belsejében kezdett körültekingetni, s ott egy jókora bőröndöt találván, azt a rendőrséghez vitte, s elmondta panaszát. Mielőtt a kocsis a bőrönddel megérkezett volna, a rendőrségi inspectiós tiszt abban a hitben élt, hogy két ittas emberrel van dolga, kik a szüretről jönnek. A befogottak kereskedőknek adták ki magukat, kik Budaörsre jártak bort vásárolni. Egészen másként alakult azonban az ügyállás a bőrönd megérkeztével, melynek tartalma következő volt: három erősen töltött finom angol revolver, két keményen töltött duplacsövű pisztoly, nagymennyiségű lőpor és hegyes go-A/A,1,a két teljes betyáröltözet, az arezot w!/ nagy álszakál. Mindezek arra mutattak, őrsép- * /c^anus emberek kerültek a rend-Sk ZÄw°'yTk- kit ko*?- dóljukat el- Kib-eJ , gyilkosságtól sem rettentek volna viszont meg 7,18n^I®s er'ős kiséret mellett a városházára azon harmadik, ki az 'WieLegy fiatal ember jes hogy töredelmes vallomást jött tenni.kezff.JL elbeszélte, hogy a két befogott egyén egyike Sz. . . egykori pesti kereskedő kinek üzlete a kőfaragó utczában volt, és kinél ő mint segéd szolgált; a másik egyén pedig L... A .. nevű kollégája, kivel együtt szolgált Sz . .. kereskedésében , őt magát pedig K ... R-nek hívják. Előadó továbbá, hogy a múlt pénteken az alagútnál találkozott a befogatokkal, mikor aztán Sz... különböző ürügyek alatt Budaörsre csalált, hogy ott majd jó borvásárlást fognak csinálni. Ő tehát ráállt a hívásra s csak később tudatták vele a tervet, hogy ők ketten egy ottani korcsmárost akarnak kirabolni. Ugyanez időben K... B... nek esküt kellett tennie, ha különben nem akar meghalni, hogy a hallottakról hallgatni fog. Miután azonban az alkalom nem látszott kedvezőnek a terv végrehajtására, fölhagytak vele és Budára jöttek, hol az igazságszolgáltatás kezébe estek. K. . . . B . . . valamint Sz . . . egyik volt szolgája, kit szintén befogtak, előadják még, miszerint Sz . . . már több „hasonló kirándulást“ tett, s hogy ezek mindannyiszor felette jutalmazóan ütöttek ki. Sz ... bevallá azt is, hogy Kecskeméten, Félegyházán, Kis-Kanizsán és más helyeken is rabolt. Magán Kecskeméten 24.000 frtot. (!) Az Sz . . . lakásán teljesített vizsgálat nagy mennyiségű rablott tárgyat hozott napfényre, mi arra mutat, hogy a rablási műveleteket nagyban vitte. Az érdekes vizsgálat folyamatban van, melyből kiderülend, ha nincsenek-e többen is a czinkosok. — A dunántúli ág. hitv. egyházkerület október 28-án tartja rendes évi gyűlését Sopronban. — Ünnepély a lövöldében. A pesti polgári lövöldöbön tegnap is Fuchs Ignácz főlövészmester arczképét. Az ünnepélyre megjelentek a budai lövölde tagjai is, s az egész helyiség fel volt diszitve, és katonai zenekar játszott. A lövészek sorfalat képezve várták Fuchs megérkezését, kit aztán harsogó éljenek, taraczk-durrogások fogadtak. Radócza János mondta az üdvözlő beszédet, kiemelve Fuchsnak, mint polgárnak érdemeit s a lövölde ügyében kifejtett buzgóságát. Fuchs megható szavakban mondott köszönést a kitüntetésért. Eközben történt meg az arczkép leleplezése. Az ünnepélyt (melyben Budapest elöljárói is részt vettek) vidám lakoma követte. A bécsi vasúti szerencsétlenségnél ugyanazon vonaton érkezett Bécsbe Lipót herczeg, Gizela főherczegnővel, de semmi baj nem érte őket. A penzingi indóházból aztán Schönbrunnba hajtattak. A megsebesültek közt említett Forgách grófhölgy, Forgách Anna grófnő. — A Pozsonyban nem rég elhunyt Guerlonde honvéd-ezredes családja felől arról tudósítják a „F. Lapokat“, hogy súlyos nélkülözéseket szenved. Özvegye keresetképtelen, mert még akkor, mikor a szabadságharcz után férjét halálra ítélték, szélhűdés érte. Két leánya van, kiknek egyike még nevelést igényel. Az elhunyt amig élt se nem kért, se nem panaszkodott, hanem tűrt, nélkülözött. Nem fordult két vagyonos fivéréhez sem, mert azok nem helyeselték, hogy a forradalmi seregnél maradt. De ha ő némán tűrte e soha meg nem bánt lépésének balsorsát: kell, hogy nemessége lagalább jutalmat találjon övéinek jólelkű támogatásában. Nem kétkedünk, hogy a honvédsegélyző bizottság segíteni fogja özvegyét és gyermekeit, ki bár nem volt magyar születésű, mégis a magyar ügynek áldozta föl egész életét. Felolvasás: Keleti Károly miniszteri tanácsos az orsz. statistikai hivatal főnöke és az orsz. iparegyesület alelnöke a „fővárosi iparosok köré“-ben (váczi utcza Nádor-szálloda) csütörtökön, október 9-én esti 8 órakor „az inar és az ipa VAO „ + ,V »- n o. d £1 1 O uu b a u ‘ * czim alatt «SZDI - vasast tart, melyre nemtagok is szívesen meghivatnak a kör elnöksége által. — Tanár-casínó nincs Budapesten! E czim alatt a következő sorokat kaptuk: Mindenesetre feltűnő mulasztás, hogy a helybeli nagyszámú középtanodai tanár, hozzávéve azonfelül a szintén szép számban levő polgáriskolai, kereskedelmi - iskolai, magánintézeti stb. tanárokat is, nem birt ekkoráig oly fővárosi egyesületté alakulni, milyen p. o. csak a pesti népnevelők egye- , sülete is, mely saját helyiséggel rendelkezik s ösziszejöveteleket tartván, ez által jelét adja egyesü ,lési törekvéseinek. A tudományegyetem tanárainak is van társaskörük, az Eranos. Tudjuk mily horderővel bír korunkban minden téren az egyesülés szelleme, mondhatni nélküle semmit, általa mindent! És a fővárosi középt. tanárok, a hazai közművelődés ezen jelentős tényezői, mégis ily egyesület díjával tudnának meglenni!? Hallomás szerint a legtöbben csak névleg ismerik egymást. A tanári „Névkönyvből“ vagy a hivatalos budapesti közlöny hasábjairól tudják, hogy egy városban élnek. Nem tehetjük fel róluk, mikép ne éreznék iépen pályájukon az eszmecsere szükségét. Hány s paedagogia, tudománybeli stb. problémát lehetnek ilyenkor üdvösen megvitatni! Hát még a gyakorlat mennyi anyagot nyújt a gondolat kölcsönös ki-it cserélésére! De egyébként is, minden tekintetben is kívánatos lenne az elzárkózottság alól kibontakozni , és szabad, nyílt egyesületté alakulni. Ez esetbenbizonyára sok mindenféle máskép fordulna tanügyiállapotaink körül. Emlékszünk p. C. utóbbi időben , hogy a közoktatási tanácsba voltak többen a tan tanárok közül választandók, a begyűlt szavazatok