Ellenőr, 1873. október (5. évfolyam, 225-255. szám)
1873-10-14 / 238. szám
írni egy prot. hittanárnak, mit B. irt, és annak még védelmére kelni az egyptomi hét sovány marha utódjának farkába kapaszkodva — mint azt (M) ar teszi, annak megítélését bízzuk a közvéleményre. Ballagira nézve megjegyzem, hogy én szeretem mint sokoldalú s munkás férfit, s hálásan tisztelem, mint egykori kedves tanáromat, ki nem unalmas, sőt akkor igenis élénk előadással bírt, de engedjen meg (M) ur, ha tévedhetetlennek nem tartom és tévedését jelezem. Még csak annyit (M) urnak, hogy egyptomi sovány adomája nyelvtanilag nem helyes, vagy történettanilag nem az. Nézze meg, és találja meg a hibát maga. Az „Ellenőr“ nem lehet mindenkinek gramatikailag útbaigazítója, és a hübneri történetek elferdítésének jelezgetője. Azon kifejezésére reflektálok még, melylyel Ballagit úgy mutatja fel, mint a jezsuiták egyik legveszedelmesebb ellenségét. Én úgy látom, hogy a jezsuitáknak veszedelmes elensége nem lehet senki nálunk. Veszedelmes ellenségnek csak az nevezhető, a ki ellenének kárt is tehet, arra módja, alkalma és elég ereje van. Ezen kártehető erőt nem látom én Ballagiban. — Lelkében, szivében ellenök lehet, és hiszem is, hogy ellenök van a jezsuitáknak, de ártani nem tud nekik. Eleget beszélnek, írnak és kérvényeznek a jezsuiták ellen, de azoknak még csak fejük sem fáj, híznak és virágoznak valami titkos erő — védően takargató — hatása alatt. Ez ugyan elég szomorú, de tény. Hasztalan minden ellenszenvi érzelem s abból eredő minden nyilatkozat, minden irás és beszéd a jezsuiták ellen alant, ha fem titokban legyezgető jóakarat, vagy legalább szánalomérzet nyilvánul irányukban. A közérzületre nem figyelő, a közvéleményre nem hederítő, sőt az ország szentesített törvényeit is sokszor lábbal tipró clerus — a magas hegy ezen kiválasztottjai képesek a jezsuitákat megtartani és virágoztatni még elég hosszú idők során. Elismerést érdemelnek mindenesetre azok, kik a jezsuiták ellen éreznek,beszélnek és írnak az ellenök támadó közérzület megtartására, sőt élesztésére; de ezen működésnek eredménye még a messze jövőben rejlik. 7. Kossuth Lamarmora olasz miniszterelnökhöz. Lamarmora „Un popiu di luce“ czímű könyve első részéből közöljük a „P. N.“ fordítása szerint e levelet, mely 1866 májusban kelt, s a következőleg hangzik: Miniszterelnök úr! Földrajzi fekvése, kiterjedése, talaja, termékenysége, lakosságának száma s hazafias jelleme, és azon contingens folytán, melyet az osztrák hadsereghez szolgáltat, Magyarország az osztrák ház hatalmának főrészét képezi. Ausztria száz csatát veszíthet, elvesztheti Bécset és hozzá még azon tartományokat mind, melyeket örökösöknek neveznek, de addig míg Magyarország megmarad neki, addig nem adja meg magát. Magyarország Ausztriára nézve az, ami a föld Anteusnak , erői megújításának kiapadhatlan forrása. Az első császárság 25 éves háborúja bebizonyította ezt, nem is kerülte ki ez igazság egy hatalomnak figyelmét sem, mely Ausztriával háborúban állott. Maga, I. Napoleon, bár öt coalitión győzött, Hatalma tetőpontján állom, mégis megemlékezett erről, és a magyar nemzethez hires fölszólitását intézte. Az akkori Magyarország nem volt az, mi a mai. Loyális volt az öngyilkosságig, bizott még az osztrák háznak melyet már annyiszor megmentett, hálájában, és nem válaszolt a világ legyőzőjének felszólítására. E visszautasítás után Napóleon elvette Ausztriától Styriát, Karinthiát, Krajnát, Frianliát, Dalmátiát, Cattarót, de meghagyta a Habsburgokat Magyarország birtokában. És Ausztria e Magyarország birtokában fölemelkedett bukásából és Napóleon sz. Ilonán fejezte be életét. Rettenetes tanulság ez mindenkinek, aki Ausztriával hadban áll. Ifj. Napóleon is megemlékezett arról 1859- ben. Mielőtt az olasz háborúba keveredett, száműzetésemből Párisba hívott, hogy velem érintkezzék és közbenjárásom által magának Magyarország eshetőleges közreműködését biztosította. Még akkor is, mikor már Magenta és Solferinónál győzedelmeskedett, Valeggióban e szavakat mondá nekem: „Ha Ausztria nem fogadja el a békét, szükségem lesz közreműködésére, siessen készületeivel.“ Ausztria elfogadta a békét, és mily indokból fogadta ezt el? Mert félt a feloszlástól, melyet Magyarország függetlensége lobogójának kitűzése hadseregében okozott volna; mert tudta, hogy ha nem mond le Lombardiáról, akkor a harcz hullámai Magyarországot is elborítják és akkor veszve van. E félelem nélkül Solferino caczára sem hallottak volna semmit Villafranca és Ittrichről, mert Ausztria jól tudta, mit ér neki Magyarország. Ez az Ausztria, mely Magyarországra támaszkodhatott, hatalmasabban került ki az első császárság háborúinak viharából, mint valaha; ez az Ausztria, mely Magyarországról még rendelkezhetvén, olyanyira tudott felemelkedni solferinói bukásából, hogy ki merte hívni az ellene szövetkezett Poroszés Olaszországoka ; ez az Ausztria, mely nemcsak kihívni meri őket, de egész Európával szemben, mely arról készül neki beszélni, hogy engedje át Velenczét, azzal felel, hogy Olaszországgal le akar mondatni még arról is, amit ez már bír; az a büszke, az a gőgös Ausztria nem tudott 1849-ben az egyedül álló Magyarországnak ellentállani. Nem voltak katonáink, fegyvereink pénzünk, el voltunk hagyva az egész világtól, semmire sem támaszkodhattunk, mint jogunkra, ügyünk igazságos voltára és a haza iránti kötelességérzetünkre, midőn az Olaszország fölött már diadalmaskodott Ausztria váratlanul ,egész,erejével támadt reánk. Mi nem voltunk, nem vagyunk forradalmárok, de nemzet vagyunk, mely mint nemzet akar élni, mert erre jogunk van, mert erőt érzünk magunkban. Vagy el kellett volna magunkat töröltetnünk az élő nemzetek sorából, vagy ellent kellett állnunk az igazságtalan támadásnak. Fölhívásomra nemzetem elhatározta, hogy az ellentállás által meg fogja magát menteni és e nagy próbában én reám bízta sorsát. A magyar nép hazaszeretete és harczias jelleme által segítve, két hónap elég volt nekem, hogy 200,000 harczosból oly álló sereget szervezzek, ruházzak és szereljek, mely nemcsak hogy húsz rendes csatában verte meg az osztrák császár régi hadait, hanem egy hadjárat alatt annyira tönkretette annak hatalmát, hogy nem tudott máskép menekülni, minthogy 200,000 oroszt hívott segítségére, és még ezen segítség sem használt volna, ha tábornokaim egyike árulást nem követ el, mert most más történetileg van megállapítva, Ausztria által hivatalosan is elismerve, hogy Paskievics herczeg, az orosz hadsereg főparancsnoka, már a gallicziai hadművelete alapján a visszavonulást készítette elő, midőn az orosz diplomatia által megnyert Görgey bennünket elárult. Ilyen Magyarországnak fontossága Ausztriára nézve, miniszterelnök úr! Magyarországgal együtt Ausztriának esélyei vannak a győzelemre sok ellenséggel szemben. Magyarország ellen nem tud megállni, mert erejét Magyarország teszi; ha ez erőt elveszik tőle, Ausztria tehetetlenné válik; ha ez erő ellene fordul, el van veszve. Ez elmélkedések nagyobb súlyt nyernek az Olaszországra való viszonyban ; fontosságukat nem lehetne túlhajtani. Bár az 1796-diki olasz háború Napóleon hadjáratainak legdicsőségesebbike és legszerencsésebbike volt, mi lett vége a megnyert csatáknak, a várnégyszög elfoglaltatásának, annyi osztrák hadsereg tönkretételének ? A campoformioi béke, melylyel a legyőzött Ausztria Velenczét kapta meg. Olaszország oly csatatér, melyen meg lehet verni Ausztriát; — de leverni ez országot nem lehet; ha százszor megverik, százszor áll talpra, míg Magyarország rendelkezésére áll. Csak Magyarországban, csak Magyarország által győzhető le Ausztria. Radovicz porosz tábornok azt mondta: „A Rajnát a tó mellett védik meg.“ A németek azt mondják ma, hogy a Dunát a tó mellett védik. Én pedig azt mondom: „Csak a Tiszán és a magyar Dunán lehet a Pó mellett kivívott diadalt biztositani és hadtanilag tökéletessé tenni, ezen taktikai diadal nem biztos, ha a Pó-t a Tisza nem segíti." Ez észrevételeket az annyira megsiratott Cavour gróf teljesen méltányolta. Az eszme, melyet soha szem elő nem tévesztett, politikájának alapeszméje az volt, hogy azon esetre, ha Ausztriával háborúra kerül a fran , lentív Olaszország újjászületése teljessé, szilárddá tétesse K: ncmcoin. tétlenül elkerülhetlen mindent elkövetni, hogy erre a magyar nép közreműködése biztosíttassák. Ez volt eszméje 1859-ben. Ez eszmével készült Ausztria ellen háborút indítani, mihelyt azt a délolaszországi ügyek megengedik. Azt szokta mondani: „Amely haderő nélkül szűkölködöm Olaszhonban, feltalálom azt Magyarországban.“ Azt remélte, hogy megteheti ezt még 1861-ben és azért hitt meg 1860 ban Olaszországba ; ezen reményben értekezett velem és állapította meg velem egyetértve az activ tervet és fogott hozzá nagy erélylyel annak keresztülviteléhez. C*** úr ezt tudja, bizonyítja azt a formális egyezmény, mely az állam titkos levéltárában feltalálható; azon egyezmény, mely egy kezeim közt levő levele szerint a minisztertanács által helybenhagyatott és melynek szentesítését ő felsége maga kegyeskedett tudtomra adni. Cavour gróf e politikáját örökbe adta utódainak. Hozzája csatlakoztak.... urak. A háború igen soká váratott magára, és pedig azon koczkáztatással, hogy Magyarország belefárad a várakozásba és transactió által elveszti magát. Azon makacsság, melylyel Ausztria megtagadta tőle még legelemibb jogait is, szerencsére megmentette Magyarországot e veszélytől. Ma már egy komoly ember sem hisz többé a transactió lehetőségében, maga Deák úr sem. Az egész nemzet mélyen meg van győződve, hogy az autonóm és nemzeti Magyarország és az osztrák császárság egy és ugyanezen fejedelem alatt nem férhetnek meg együtt, vagy Magyarország absorbeálná Ausztriát, amit a dynastia nem engedhet meg, vagy Ausztria absorbeálná Magyarországot, amibe meg Magyarország nem egyezhetik bele soha anélkül, hogy öngyilkosságot ne követne el magán. Mi magyarok, miniszter úr, nem vagyunk forradalmárok. A század u. n. regenerátorainak tüzes eszméi, hés elméletei sem érzelmeinken sem szellemünkön nem fognak, nem vagyunk sem újítók, sem demagógok; hévvel ragaszkodunk őseink hagyományaihoz meggyőződésből és történelmi jellemünknél fogva; szeretjük a rendet és nyugalmat. Európa valamennyi nemzete között mi vagyunk a leglegálisabb s a lojalitásban legkitartóbb nép; 350 év alatt őseink, apáink, s mi magunk, különösen én, kinek kezeibe helyezte az események sajátságos összetalálkozása egy pillanatra a Habsburg-ház sorsát, minden képzelhető eszközt megkisérlettünk, hogy méltányos egyetértés jöhessen létre köztünk s az osztrák dynasztia között. Százszor megcsalatva, százszor a legfeketébb hálátlansággal jutalmazva lojalitásunkért, százszor kezdtük újra a kísérletet. De végre 350 évi erőlködéseink hasztalansága által kényszerítve, be kellett látnunk, hogy ha nemzet akarunk maradni, okvetlenül emanczipálnunk kell magunkat az osztrák uralom alól, mert történelmi, logikai, és engesztelketlen azon ellenmondás, mely köztünk és az osztrák ház között létezik. Nem, mi nem vagyunk forradalmárok, de élni akarunk; akarunk nemzet lenni, s nem akarunk lehanyatlani az osztrák polyglott császárság egyik német provincziájának álláspontjára. Velencze szintén szabadulni akar az osztrák uralom alól; vajjon népe forradalmárnak nevezhető-e azért ? Nem! Saját nemzetiségéből akarja meríteni éltető elemét; azt akarja, Olaszország az olaszoké legyen. Mi is azt akarjuk, hogy Magyarország saját nemzeti életet éljen, hogy legyen Magyarország, legyen nemzet és nem osztrák provinczia. Ez azon érzelem, mely annyi magyar ember szívét dobogtatja, mely biztosítja önt tábornok, Magyarország odaadó közreműködéséről. E közreműködés ma inkább biztosítva van, mint valaha, mert most van a pillanat, melyben Magyarország megsemmisülve látja utolsó békekísérletét, melyet lojalitásának túláradó voltánál fogva felajánlott az osztrák háznak. Miért ne használjuk fel ezen érzelmet ? Miért ne akarná ön biztosítani erejének ilyszerű növekedését, mely a győzelem valószínűségét kétségtelenné változtatná? Távol van tőlem, hogy félreismerjem azon hatalmas segédforrásokat, melyekkel ön rendelkezik. Tudom, mit ér oly, haderő, mint az olasz, oly királylyal, mint az önöké s oly fővezérrel, mint ön, gyámolítva a nemzet hazafiasága által. De ön sokkal előrelátóbb, semhogy félreismerné az ellenség erejét. Az osztrák hadsereg 80 sorgyalogsági ezrede közül (mindegyik ezred négy zászlóaljból áll) 33 ezred kizárólag magyar (nem számítva a horvátokat és szlávokat.) A 42 osztály lovasezred közül 14 tisztán magyar ezred van. Ez irtózatos erő, mely 160—170,000 harczedzett emberből áll. Ezeket elvonván az ellenségtől és hozzácsatolván az önök hadseregéhez 340,000 embernyi különbség léteznék; a nemzet még egyszer ily nagy erőt bocsáthatna rendelkezésére. Melyik azon szövetség, mely ily hatalmas segélyről biztosíthatná önt? maga Francziaország 1859-ben csak 200,000 embert adhatott Olaszországnak segélyül. És ez nagyon világos. Mert frig más oldalról ön legfölebb egy hadsereget nyerhetne, tőlünk nemcsak egy hadsereget, hanem egy egész nemzetet kap katonáival. Pedig ha nem fogjuk lehetségessé tenni azt, hogy a magyar ezredek Olaszországért harczoljanak, harczolni fognak Olaszország ellen. Ebben fekszik a helyzet szükségszerűsége. Ám legyen, önök meg" ' -i:«- «I-«* rip. mentin vér spa-/ megkímélve, a győzelemnek mily biztosítékai lesznek megszerezve, ha Magyarország, ahelyett hogy kényszerűtítik harczolni Olaszország ellen, Olaszország segítségére jön. Bámulattal emlékszem vissza, az ön nemes szavaira a szószéken, melyek bizonyítják, hogy ön kímélni fogja, amennyire lehet, az olasz vért. Meg vagyok győződve, tábornok úr! hogy az egyetértés Magyarországgal a jelenlegi körülmények között szükségesebbé vált, mint volt ezelőtt. Poroszország kétségkívül hatalmas szövetséges, de bátorkodom megjegyezni, hogy az ő szövetsége az egész német szövetséget Ausztria részére hajthatja Ez fontos, nagyon fontos körülmény! Különben stratégiai szempontból is, Magyarország közreműködése nem kevéssé fontos lehet, főleg a jelenlegi háborúban. A porosz és olasz hadseregek mindig elválasztva teendenek egymástól az egész osztrák császárság területe által. Ha jöhet is létre egyetértő megállapodás a hadjárat egész folyamára nézve, nem lesz lehetséges a műveletek egymásutánját combinálni, melyek az ellenség működésétől függnek, még kevésbé fog a két hadsereg egy közös harcrtéren találkozhatni. Míg másrészt Ausztria közben lévén, bizonyára arra fog törekedni, hogy védelmi állást foglaljon el Olaszország szemben mindaddig, míg Poroszország ellen sikert vív ki, és akkor egész erejét Olaszországra fogja vetni, birodalmának egyik végéről a másikra. Ezt könnyű fogja eszközölhetni néhány nap alatt vasutain, ha nyugodtan működhetik Magyarországtól. Mert Magyarország az, mely geográfiai helyzeténél fogva a hadjárat alapjául fog szolgálni, ott állítottak fel már is a rák- és élelmi tárak. Magyarország lesz a sarkpont stratégiai műveleteiben. Támadjuk meg ezen alapot, mozdítsuk ki helyéből e sarkpontot, vágjuk el közlekedési vonalát, izoláljuk két szárnyát és megtámadtatva Olaszország által balról, Poroszország által jobbról, Magyarország által szivében — veszve leend. Higgyen nekem, tábornok! Értsük meg egymást. Nem kérek excellentiádtól kegyeket; mindaz, amit kérek az, vizsgálja meg részrehajlatlanul a helyzetet. Csak az eszközt kérem arra, hogy Magyarországot az önök hazájának oldalára helyezhessem. Segélyt segélyért, támogatást támogatásért, érdeket érdekért. Ha véletlenül az emigránsok kisszerű bajainak, kicsinyes ellentéteinek híte önhöz is eljutott volna, kérem, nem méltassa azt figyelmére. E kicsinyességek eltűnnek az érdekek nagysága mellett, s máris megszűntek az actió követelményeivel szemben. Parancsolja ön, s én sietni fogok Flórenczbe, s mi egyetértésre fogunk jutni hazánk előnyére. Fogadja stb. legalázatosabb és legengedelmesebb szolgája. Kossuth Lajos, Magyarország volt (ancien) kormányzója. TÁRCZA. PERZSA LEVELEK. Irta MONTESQUIEU. xxviii. Rika levele *** hoz. Láttam tegnap valami nagyon különöset, jóllehet ez Párisban minden nap előfordul. A délután vége felé, minden ember összefut s valami játéknak adja magát, mit én színjátéknak hallottam nevezni. A nagy mozgalom bizonyos csarnokban megy véghez, amit úgy hinak, hogy színház. Két oldalt apró, páholyoknak nevezett, odúkban férfiak és nők láthatók, kik egymással néma játékot folytatnak, majdnem olyat, mint Perzsiában szokás. Majd egy búslakodó szerelmes nő fejezi ki epedését, majd egy másik tüzes, szenvedélyes tekintetű szemével falja fel szerelmesét, aki hasonlót cselekszik vele: minden szenvedélyt visszatükröznek az arczok, s oly ékes szólással fejezik ki, mely nagyon is élénk arra, hogy néma legyen. Itt a színésznők csak évig jelennek meg s közönségesen karmantyút viselnek, Hiedelem kedvéért, hogy karjaikat eltakarják vele. Lent egy csomó ember áll, akik a fönt levőket csúfolják, s ezek viszont a lent állókat nevetik. Legtöbb baja azonban ama bizonyos embereknek van, kiket a fáradalmak elviselésére kevésbbé előhaladott korból szemelnek ki. Kötelesek mindenütt jelen lenni; oly helyeken bujkálnak, ahol csak ők tudják a sürgést, meglepő ügyességgel másznak emeletről emeletre; fennt vannak, lent vannak, minden páholyban vannak ; előtűnnek, előtűnnek , gyakran elhagyják a szintért, s máshová térnek játszani. Sőt van közöttük, aki csodánakcsodájára, minőt az ember reménye sem mert, úgy jár-kel, mint a többi ember. Végre a termekbel mennek, hol egy sajátságos komédiát játszanak; hajlongáson kezdik s ölelgetéssel folytatják. Azt mondják, hogy a legkönnyebb ismeretsége is jogot ad vele egy másikat elfojtani: úgy tetszik, hogy e hely gyöngédséget sugal. És valóban beszélik is, hogy az itt uralkodó herczegnők épen nem kegyetlenek, s ha naponként három négy órát kiveszünk — mikor meglehetős vadak — azt lehet mondani, hogy a többi időben lehet velük boldogulni , s hogy ez oly mámor, melyből könyen kijózanodnak. Kicsi híján majdnem azon módon történik minden, amit itt elbeszéltem, egy másik helyütt, mit operának neveznek , az egész különbség az, hogy amott beszélnek, emitt meg énekelnek. Egy barátom elvezetett egyszer a páholyba, ahol egyik főlő színésznő vetkezett. Oly jó ismeretséget kötöttünk, hogy másnap a következő levelet kaptam: „Uram! A föld kerekségén legboldogtalanabb leány én vagyok; mindig a legerényesebb voltam az opera színésznők között. Hat vagy hét hónap előtt történt, hogy azon páholyban, hol tegnap önhöz volt szerencsém, midőn Diana papnőjének öltözvén egy fiatalabbé látogatott meg s fehér ruhám fátylam s övem iránt tartozó minden tisztelet nélkül elrabolta ártatlanságomat. Beszélhettem aztán a hozott áldozat nagyságáról, csak nevetett s azt mondta, hogy nagyon is profánnak talált. Mindezek után pedig oly domború lettem, hogy nem " A foger merek a színpadon megjelenni, mert hát becsület dolgában képzelhetlen mód nagy a finnyásságom, s mindig a mondó vagyok, hogy a jó nevelésű leányt mindig könnyebb rávenni az erény, mint az Hiedelem elvesztésére. — Ön átlátja, hogy ily finyásság mellett soha se boldogult volna velem az abbé, ha nem igér házasságot: ily törvényes indok túltett a szokott apró formaságokon, s kezdtem azon, amin végeznem kellett volna. De miután megbecstelenített hűtlensége, nem akarok többé az operánál maradni, mivel a mióta korosodom s a mellett még bájaimból is veszitek, úgy tetszik, mintha mindig egyforma fizetésem, naprólnapra kissebbednék. Azt hallottam egy embertől az ön kíséretéből, hogy az önök hazájában végtelenül nagyba veszik jó tánczosnét s ha én Iszpahánban lehetnék , szerencsém meg volna alapítva. Ha lenne oly jó pártfogásában részesíteni s magával vinni hazájába, meg volna az az előnye, hogy oly leánnyal tett jót, aki erénye s jó viseleténél fogva nem lenne jóságára méltatlan. Paris Salval hava 2-án 1712. XXIX. Rika levele Ibenhez, Szmyrnában. A keresztyének feje a pápa. Ócska bálvány, melynek szokásból tömjéneznek. Hajdan még a fejedelmeknek is félelmetes volt, mivel oly könnyedén teregette le őket, mint a mi dicsőséges szultánjaink az immettai vagy georgiai királyokat. De már most nem félnek tőle. Bizonyos szent Péter nevezetű s az első keresztyének közül való ember örökösének mondja magát, s bizonyára gazdag örökség ez, mert töméntelen kincs s egy nagy ország van uralma alatt. A püspökök, a törvénytudók is alája vannak rendelve, és fenhatósága alatt két egymástól nagyon eltérő teendőjök van. Ha összegyülekeznek hitczikkelyeket csinálnak ők is, mint jó maga; s ha külön-külön vannak nincs egyéb teendőjük, mint épen a törvény teljesítése alól okozgatni fel az embereket. Mert hát, mint tudni fogod, a kerestyén vallás túl van terhelve roppant nehéz vallásos gyakorlatok töméntelenségével és minthogy úgy találták, hogy sokkal nehezebb a kötelességnek megfelelni, semmint püspököt tartani s a közhaszon kedvéért egy utóbbi módot fogadtak el, oly formán, miként, ha valaki nem akarja megtartani rhamazánt, ha nem akarja magát a házasság formaságainak alávetni, ha meg akarja törni fogadalmát, ha a törvény tilalma ellenére akar megházasodni, sőt hébe-korba ha esküjét akarja megszegni, visszaváltani, elmegy a püspökhöz, vagy a pápához és ez azonnal feloldja. A püspökök nem saját jószántukból csinálják a hitczikkelyeket. Van töméntelen sokkaságu hittudor, többnyire dervisek, ezek ezerféle uj meg uj vallási kérdéseket támasztanak egymás között: engedik jó sokáig vitatkozniok, s a harcz mindaddig tart, míg aztán egy határozattal véget nem vetik. És biztositsák, soha egyetlen országban sem volt még annyi polgárháború, mint van a Krisztus országában. Akik valamely új indítványt vetnek fel, eleinte eretnekeknek mondatnak. Minden eretnekségnek meg van a maga neve, s ez mintha csatlakozási jelszó lenne mindnnyájokra nézve, akik benne érdekeltek. De nem eretnek, aki nem akarja, csak ketté kell vágnia a különbözetét, s adja magyarázatai azok előtt kik kereséssel vádolják, legyen aztán e magyarázat érthető vagy nem, oly tisztára mossa az embert, mint a hó, s nevezheti magát bizvást orthodoxnak. Amit itt elmondtam az Franczia- és Németországra szól: hallottam azonban, hogy Spanyolországban és Portugáliában vannak bizonyos dervisek, akik nem értik a tréfát s megégetik az embert, mint a szalmát. Ha ennek a népnek körme közé kerül valaki, boldog, ha teljes életében kézen pergő apró fa szemmekkel imádta istenét, ha viselt magán két szál szalagra akasztott posztót, és ha volt valamikor abban a tartományban, melyet Galicziának neveznek ! — enélkül nagyon megvan akadva a szegény ördög. Ha égre földre esküdöznék, mint egy pogány, hogy igazhitű, még mindig lehetne minőség dolgában mig nem egyezni vele, s elégetni, mint eretneket adhatná aztán magyarázatát nyalábjával; semmi magyarázat hamuvá lenne, mielőtt csak rá is gondoltak volna, hogy kihallgassák. Más bírák azt vélelmezik, hogy a vádlott ártatlan , ezek mindig azt, hogy vétkes. Kétség esetében szabálynak tartják, a szigor részére hajlani, nyilván mert az embereket gonosznak tartják, másrészt azonban oly jó véleménnyel vannak felőle, hogy nem tartják semmi hazugságra képesnek, minthogy a halálos ellenség, a feslett életű asszony s a becstelen foglalkozású emberek tanúbizonyságát is elfogadják. Ítéletükben egy kis bókot csapnak a vezeklő ingbe öltözöttnek ; sajnálkoznak, hogy bizony nehezükre esik ily rosz öltözetben látniok valakit; hogy ők szelídek s irtóznak a vértül' s kétségbe vannak esve, hogy elitélniök kellett; azonban hogy megvigasztalódjanak, lefoglalják javukra a szerencsétlen minden vagyonát. Boldog a próféták gyermekei lakta föld! E szomorú spektákulumok ismeretlenek ottan. Az angyal-hozta szent vallás a saját igazsága által védekezik, s nincs erőszakos eszközökre szüksége, hogy magát fönntartsa. Páris Salvalhava 4-én 1712. KÜLFÖLD. Október 13-án. Spanyolország. Az a hazug hit, mely Elio karlista vezér táborából eredve, ennek győzelmét jelentő Parente la Reina mellett, most a párisi lapokat járja sorra. Szintén Bayonne-ból van keltezve és szintén nem hisz neki senki. A dolog már most még tisztábban fel van derítve, s látjuk hogy csakugyan ha nem is ütközetek lánczolatával de mindenesetre két önálló támadással van dolgunk Az egyik Changui és Manera mellett történt, s itt ugy látszik még nem vívtak ki teljes sikert Mariones hadai s a támadást ismételniök kellett, ennek sorsa aztán Sancha Barbara mellett dőlt el végkép s még pedig a karlisták teljes leveretetésével. Hírek egyébiránt nagyon szűken érkeztek Spanyolországból. A madridi hivatalos újság a „Gazetta“ jelenti, hogy a jonquierai 300 főnyi helyőrség Sabalis 1200 főnyi s két ágyúval és 100 lovassal bíró csapatát 9 órai heves küzdelem után visszaverte A karlisták nagy veszteséget szenvedtek, s a halottak között van Saballs sógora is, Cortaza. A helyőrség 7 halottat s ugyanannyi sebesültet vesztett. Ez ütközet alatt Saballs Aguilanát tartotta megszálva, hogy az ostromlott segélyére jövő csapatok útját elzárja. Az intransigensek dolgairól csak annyi újság érkezett, hogy a cartagenaiak ismét egy kitörést intéztek 1000 emberrel. De azonnal visszavezettek. Érdekesebb az a városházi forradalom mely kedden a cartagenai municzipális tanács ujjáalkotásával végződött. Franczia köztársaság. Figaro itt, Figaro ott, Figaro mindenütt — s bízvást felkötheti magát, mert annyira mégsem vitte, mint Chambord gróffal a hirek. Chambord gróf egy huszonnégy órai megjárta hirek utján Genfet, Brusselt —sőt amott mégis telepedett; azonkívül vadászott is Felső-Ausztriában, hogy a monarchista küldöttség tisztelgését kikerülje, míg elvégre kisült, hogy tulajdonképen Salzburgban van s épen ama küldöttség elfogadása végett. Megérhetjük ugyan, hogy ez az utolsó hír sem lesz igaz, de eddig legalább minden mellette szól. Valamennyi hírből azonban már most kétségtelen bizonyosságként tűnik ki, hogy Chambord gróf immár csakugyan „meglett nagy férfiú“ akit érdekes ide-oda utaztatni távirati, s minden kigondolható hirek által, minden elképzelhető helyeken. De így látszik egyszersmind, hogy \jihj\j\ vl la tu f y uivt^lott ttftgyangánalz.^ HG“ vezetességének tetőpontját. — A „Times“ ma esti lapunkban említett, s alább egész terjedelmében közlött távirata; Roucher ugyancsak táviratilag jelzett nyilatkozata; e legitimisták hangadó közlönyének az „Union“-nak apodictikus nyilatkozatai. — Broglie közlönyének a ,,Francais“-nak sokat sejtető szemhunyorgatásai: mindez együtt s összevéve kétségtelenné teszi, hogy a válság legkritikusabb pillanata elérkezett. Minden arra mutat, hogy Chambord soha érdekesebb egyéniség már nem lehet, mint most, midőn úgy szólván, legalább látszólagosan, tőle függ, hogy legyen vagy ne legyen Francziaország királya. A ma Salzburgba érkezett alkudozó küldöttség fogja megvínni — ismét legalább látszólagosan Francziaország sorsát. — Amit Chambord gróf ma és holnap mondani fog, az mind esemény s e két nap alatti magatartása évtizedek története lehet — látszólagosan. — Mindig látszólagosan s szántszándékkal emeljük ki e szót, mert hát igen könnyen megeshetnék, miszerint a fúzió és restauratió utjába gördülő minden monarchista pártközi akadálynak szerencsés elhárítása, a fehér lobogó bevonása és az alkotmányos garancziák megadása után is épen oly távol találhatná magát az isteni jog képviselője Francziaország trónjától, mint volt annak előtte, mielőtt antediluviánus elveinek feladása által, kibontakozott volna azon kötelékekből, melyek a trón elől tán kissé jobban zárják el útját, de egyszersmind szoros kapcsolatban vannak múltjával, becsületével, férfiasságával, — egy szóval mindazzal ami tiszteletreméltót még lát a világ az emberben. Általános ugyan még mind e pillanatig a meggyőződés, hogy e kötelékeket széttépni nem fogja. Általános a hit, hogy egész konokságával ragaszkodni fog a „non possumus“-nak oly szívóssággal hirdetett lényegéhez, s hogy a zászló kérdésben és alkotmányos garancziák dolgában semmi concessióra nem lesz rábírható. — Nem oly egész általánosságnak örvend azonban ama másik hit s meggyőződés, hogy az alkotmányomonarchiának a fúzióba ártodott hívei, hasonló becsületes szívességgel ragaszkodjanak fennen hirdetett elveikhez, bár a „Times“ alább közlött távirata ilyesmit sejtet: bizony nem csekély azok száma sem, akik daczára ennek — felteszik Broglie herczeg törzskaráról, hogy a neuville-beni programmbeszéd után ítélve készségesen beleegyeznének oly compromissum spiegelfechterei ába is, mely a, saját maguk elveinek kijátszásával plausibilissé tehetné a quand-même királyság restauratióját. De már aziránt ismét igen általános a hit, hogy a jobbközép azon tagjai, kik a fúzióba eddig ele nem ártották magukat a faiseuröket nem igen fogják az elv és jellemtelenség ezen sikamlós ösvényén követni. A republicanusok által követendő taktikáról a véleményen vannak, hogy a párt mindenekelőtt a nemzetgyűlés alkotmányozó kompetencziáját fogja kétségbe vonni, támaszkodván arra, hogy e gyűlés egyesegyedül a békekötés szentesítésére hivatott össze. Az a hír, hogy Thiershez 340 csatlakozó nyilatkozat érkezett ez ideig, ahogy még többet várnak, egyelőre optimistikus óhajtásnál nem igen tekinthető egyébnek ez a jó hír, de hogy később valósulhat, az már egészen más dolog. A bonapartista „Ordre“ kijelenti Chambord grófnak az ancien régime-nek utolsó pillanatig ellene fog szegülni. „S ha — úgymond — a néppel elbukunk , biztosak vagyunk benne, hogy ismét fel is emelkedünk a néppel.“ Eugenie excsászárnéról pedig az a hír Rómában, hogy a pápához levelet intézett, mely fia (már t. i. az Eugenie fia) ügyét köti a trónok oszlopának szivére; ez az oszlop most ugyancsak kritikus egy helyzetben lehet. A „Pays“ nagyon érmes reménynyel van, s azt hiszi Chambord restauratiójától és oly kevéssé lehet már félni, mint a Chilperich vagy Lotharingiai Kápoly restauratijától. Németország. A porosz képviselőház feloszlatása alkalmából megjegyezzük, miszerint a mostani ház 1870. decz. 14-én ült össze legelőbb s igy a mandátum f. é. decz. 14-én jár le, de a kormány jónak látta úgy a jövő 1874-ki költségvetés korai tárgyalása szempontjából, meg azért is, hogy ne legyen valami collisio az országgyűlés és a közelebb összeülendő birodalmi gyűlés munkálatai között, az országgyűlést még a jelzett határidő letelte előtt összehívni. Poroszországban azonban controvers kérdés az, hogy váljon a képviselői mandátum tartamának ideje az országgyűlés öszszeülésének első napjától, vagy pedig a képviselőválasztásokétól számíttassék-e. Roon minisztériuma körülbelül készülődőfélben van. Csak azon múlik az agg premier végleges visszavonulása a közügyektől, hogy a jelenlegi viszonyok között nem bír a maga helyére oly utódot állítani, aki bírja a fejedelem kegyét is s véleményét is alá tudja rendelni a Bismarck akaratának úgy mint azt Roon cselekszi. A „Times“ párisi távirata a restauratió ügyének jelenlegi állásáról. Mondják, hogy Thiers néhány befolyásos republikánus tag kérelmének engedve,, nyilvánosan támogatni fogja Mac-Mahon tábornagy hatalmának meghosszabbítását. E lépésnek az volna, czélja, hogy így a monarchikus párttól elvonatnék a balközép kétes szavazata, ekivül a nemzetgyűlés kimaradhatlan feloszlását idézné elő, a közvetlen eredményt, melyet a baloldal különböző töredékei elérni akarnak. Azon állással szemben, melyet a monarchikus párt ellenei elfoglaltak, a többség tagjai észrevevése a ve.-*ölj-t, melyet bizonytalan maguk tartása által a közvéleményben előidéztek. Mostanáig a jobb közép és a jobb között folyamatban volt alkudozások szükségessé tevék a titoktartást, hogy így aztán ne veszélyeztessék az egyetértés, melyet elérniök sikerült, még azon esetben is, ha a monarchikus restauratió lehetetlenné válnék is. Azonban a jelen pillanatban az összes royalista töredék meg van afelől győződve, miszerint a restaurátió csupán a nemzet modern jogai, a háromszinű lobogó megtartása mellett lehetséges. El is határozák, miszerint a közvéleményben uralkodó bizonytalanságnak vége szakítandó, s hogy szükséges, miszerint a nemzet figyelme ama tárgyra fordíttassék, melylyel a képviselet többsége foglalkozik. Ennek következtében egy újabb és utolsó, a legitimista párt legbefolyásosabb tagjaiból álló küldöttség menesztetett hétfőn Chambord grófhoz, nem ugyan azért, hogy ultimátumot terjeszszenek eléje, hanem hogy őszintén előadják neki az ügyek jelen állását és hogy jelezzék előtte a monarchia visszaállításának lehetetlenségét más, mint a jelenkori jogok és a háromszinű lobogó alapján és hogy végül felhívják őt megszakítani a hallgatást, melyet már augusztus 5-ike óta e részben követ. Azt hiszik, hogy e küldöttség e hó 16 vagy 18-án vissza fog térni, s hogy azonnal visszatérése után eljárásának eredménye hűen át fog adatni az országnak, melynek joga van értesülnie; mert azon esetben, ha ez eljárás sikerre nem vezetne, az összes monarchikus párt, nemcsak, hogy támogatni fogná a jelenlegi elnök hatalmának meghosszabbítását, de még erélylyel oda hatna a kormánynál, miszerint ez azonnal a nemzetgyűlés összeülése után tárgyalás alá vétesse működésének meghosszabbítását s mind-