Ellenőr, 1873. november (5. évfolyam, 256-284. szám)
1873-11-08 / 262. szám
TanÜgy. — A „budai tanitóegylet“ évi közgyűlése. A „budai tanitóegylet“ ez idei évi közgyűlését f. hó 5. tarta meg. Rill József, az egylet elnöke meleg szavakkal Üdvözölvén az egybegyült tagokat, megnyitá az ülést. A napirend első tárgyát képezte az elnöki jelentés az egylet 1872/3-ik évi működéséről, melyből a következő főbb mozzanatok említendők meg: a tagok tavali létszámához 49-hez képest 5 rendes taggal szaporodtak. A lefolyt évben négy tiszteletbeli tagot is választott az egylet, kiknek azonban az erre vonatkozó jegyzőkönyvi értesítések csak a mai közgyűlés végleges határozata értelmében küldetnek meg. A tagok összes száma tehát 58. Az egylet a lefolyt év alatt összesen kilencz közgyűlést, tartott, melyeknek egyike rendkívüli gyűlés volt. A gyűlések tárgyait padagogico-didactikai kérdések képezték, adminisztratív dolgok fölötti eszmecserékkel egyaránt; sokat foglalkozott az egylet rendezése és beléletére vonatkozó ügyekkel is. Az egyleti könyvtárban van 70 teljes mű 167 kötetben és 5 szaklap. A pénztár állapota a következő : bevétel az eddig lefolyt egyleti évben és a régi készpénz összesen 620 frt 91 krt; a kiadások 118 frtot 53 krt tesznek; marad a pénztárban 502 frt 38 kr hozzá véve a hátralékokat 382 frtban az egylet összes vagyona tesz 884 forint 34 krt. Következett a napirend, második tárgya: az alapszabályok módosítása. A választmány a gyűlések rendes és tömeges látogatását czélozván, következő javaslatot terjeszt a közgyűlés elé: „ha valaki az egyleti tagok közül háromszor egymásután minden okadatolás nélkül a közgyűlésről elmarad, megszűnik az egylet tagja lenni.“ — Rövid vita után a választmány ezen javaslata elfogadtatott. Pollák óbudai községi tanító következő 3 indítványt tesz: 1. Az egylet czime legyen ezentúl: „Budapesti néptanítók egylete, székhelye Buda“. 2. Az egylet közlönye legyen a „Magyar néptanító“ czimű pad. szaklap. 3. a közgyűlési jegyzőkönyv ezentúl egy 3 tagú bizottság által hitelesíttessék, s a jegyzőkönyvi kivonatok és tudósítások csak a jegyző által annak aláírásával tétessenek közzé a lapokba. Az első két indítvány a választmányhoz“utasíttatott, a harmadik indítványra nézve pedig határoztatok: a jegyzőkönyv ezentúl is mint eddig a gyűléseken a jegyző által olvastatván fel, az elnök által hitelesíttessék ; a jegyzőkönyvi kivonatok pedig a jegyző által — ki a közleményekért felelős — közöltessenek a lapokban; — mely határozat azonban nem tiltja el egy tagnak sem a közgyűlések mozzanatainak hű közölhetését. Tárgyaltatott a múlt évben megválasztott tiszteletbeli tagok diplomáinak kiadatása. Elnök fájós szívvel jelenti, hogy a megválasztott tisztb. tagok közül Lüben Ágost, képezdei igazgató Brémában e napokban meghalt. Indítványozza, hogy az egylet a nagyhírű pädagog özvegyéhez részvétiratot intézzen. — Elfogadtatott s ezenkivül határoztatok, miszerint a tiszteletbeli tagok megválasztatásukról jegyzőkönyvileg értesittessenek. Hátra volt még az egyleti tisztujitás. Elnök a választmány nevében köszönetet mond a közgyűlésnek azon bizalomért, melyet ez a választmány irányában tanúsított, ösztönzi továbbá a tagokat, hogy buzgó és kitartó tagjai legyenek ezentúl is az egyletnek, végre a választmánynyal együtt leköszön. A közgyűlés ezután áttért a választásra. Egyleti elnökké újólag közfelkiáltással Rill József képezdei tanár választatott. A többi tisztviselők választása titkos szavazás útján ejtetek meg következő eredménynyel: jegyzőkké : Palkovics József és Perényi Márton; könyvtárnokká: Bedros Béla; pénztárnokká: Lintner Károly; választm. tagokká : Prnczel, Hetzer, Trattler, Mayer, Könyves és Németh választottak. — Az országos közép tanodai tanár egyes választmánya f. hó 11 én d. u. 5 órakor a városi főreál iskola helyiségében gyűlést tart. HÍREK. November. 7. — A fáklyásmenet holnap esti 8 órakor lesz Liszt tiszteletére, s két katonai zenekar adja elő az ünnepelt zeneköltő három indulóját: a magyar rohamindulót, a Göthe-indulót és a koronázási indulót. Ugyanazon este ismerkedési spiice lesz a Hungária dísztermében, hol a házigazda Pest városa leend. Vasárnap délelőtt adják át a redout termében, a megtisztelő emlékeket, s a Liszt-egylet a Gobbi által szerzett ünnepi kantátét énekli. Délután 5 órakor kezdődik a Krisztus oratórium előadása, melyre jegyeket már nem is lehet kapni. Hétfőn d. u. 2 órakor lakoma a Hungáriában. Budapest fővárosa IV. és V. kerületének bizottsági tagjai ma este ismét értekezletet tartottak a megválasztandó tisztviselők tárgyában. Mindenek előtt a központi bizottmány által ajánlott tanácsnoki állomásokra szavazati iv osztatott szét a bizottsági tagok között a mely iv ajánlottal csak annyiban különböznek a tegnap felemlíttettektől, hogy Havas Pál helyett Andreánszky Zsigmond lett tanácsnoknak kandidálva. A bíráló bizottságba Andorffy Károly, Busbach Péter, Ország Sándor, Török József és Vecsey Sándor, az igazoló bizottmányba pedig Dobos József, Hoffmann Pál, Mandl Ferencz, Morócz István, Radocza János, Radocsay Ferencz, Simon Flórent, és Schwartzer Ferencz választottak meg. Főjegyzőnek Barna Zsigmond, főlevéltárnoknak Erdei Henrik, főszámvevőnek Lampel Hugó, főorvosnak Patrubány, főügyésznek Csengey Endre és a statisztikai hivatal igazgatójának Körösi József választattak meg. — A főmérnökre nézve a választás holnapra halasztatott. — Az ínség és a kormány. Zalamegye segélyt kérő fölterjesztésére a belügyminiszter már válaszolt, mely a „P. N.“ közlése szerint igy hangzik: Folyó évi szeptember 405. szám alatt az Ínség tárgyában tett felterjesztés folytán, a hatóságnak tudomás, és saját hatáskörében sürgősen teendő további czélszerű intézkedésében, tájékozásul egyelőre válaszolom, hogy egyesek s községek részéről kért őszi vetőmagnak vagy ennek beszerzésére kölcsön összegnek a kormány részéről való utalványozását, miután a törvényhozás részéről ily célokra megfelelő alap ez idő szerint még rendelkezésemre nem áll, sajnálatomra nem eszkölhetem, s az őszi vetőmag beszerzésére vonatkozólag az illetéket a magánhitel igénybevételére kell utasítanom. — Nehogy az őszrevetőre szoruló gazdaközönség a kormányilag nem nyújtható segély utáni várakozásában a vetés idejét elmulaszsza, a hatóságnak teendője leend a közönséget a helyzetről felvilágositani s különösen azokat, kik kölcsön-vetőmagra vagy kölcsönre szorulnak, magánhitelnek igénybe vételére azzal figyelmeztetni , hogy a pesti magyar hitelsegélyegylettel, mely a magyar korona országainak pénzügyi, kereskedelmi és gazdasági érdekei előmozdítására ideiglenesen alakíttatott, oly nemű kölcsönök nyújtására, illetőleg a hitelnek közvetítésére, s a rendelkezésére levő összegnek a gazdaközönségre leendő kiterjesztése iránt, a kormány részéről alkudozások vannak folyamatban, melyek eredményét, a további lépések megtétele végett a megye közönségével közlendem. Budapesten, 1873. évi okt. hó 22 én. Gr. Szapáry s. k. — A Liszt-ünnepélyek legimpozánsabb mozzanatára a „Krisztus-Oratorium“ előadására igen jó kalauz lesz az a füzet, mely épen most jelent meg Rózsavölgyi és társa kiadásában, s mely id Ábrányi Kornéltól tartalmazza: az oratórium szövegét és ismertetését, továbbá Liszt Ferencz életrajzát és félszázados működését. Az oratórium szövege a bibliából és egyházi énekekből van összeállítva. A fordító jól tette volna, ha nem csak a bibliai fordítást hagyja meg, hanem azon templomi énekeket is (például a stabat matert) a nép ajkára átment szövegben veszi át, mely hasonlíthatlannabbul erőteljesebb és folyékonyabb, s népköltészi gyűjteményeinkben is föltalálhatta volna. — Tisztelgés a polgármestereknél. Tegnap délután 4 órakor Bója Gergely tanfelügyelő vezérlete alatt a fővárosi tanító testtület küldöttsége tisztelgett a városházán a polgármestereknél. Baja Gergely tanfelügyelő üdvözölvén a főváros három polgármesterét, azon óhajtását fejezte ki, hogy a főváros hatósága ezentúl is, mint eddig a tanügyet buzgó pártolása által előmozdítani szíveskedjék. Kammermayer Károly polgármester rövid beszédben válaszolt, ígérve, hogy az oktatásügy előmozdítása képezendi az uj fővárosi hatóság legfőbb törekvését. — Személyi hírek. Albrecht főherczeg tegnap reggel Budapestre érkezett s a „Hungáriában“ József főherczeg látogatását fogadván, délután hazament Bécsbe. — Mihajlovics érsek s Zsifkovics, horvát országgyűlés elnöke Zágrábból a magyar fővárosba érkeztek. Mihajlovics érsekről megemlítjük azt az emberbaráti tettet is, hogy a közelebb elhunyt Dozmán képviselő gyermekeinek fölnevelését magára vállalta. — Alapítvány. A kolosmonostori gazdasági intézetben Szindi Bors Albert, fityja nevére „Bors Mihály alapítvány“ czim alatt kétezer forintnyi összeget tett le, melynek kamatjait jó erkölcsü és szorgalmas szegény ifjak fölsegélyezésére rendelte. — Halálozás. Gr. Königsegg-Aulendorf Mór egyetlen fia a pesti főrangú körökben ismeretes Königsegg Gusztáv gróf 20 éves fia meghalt e hó 5-én Budapesten, s temetése holnap d. u. 2 órakor történik meg a szép-utczai halottas házból. — Vendég Algírból. Hun Bódog, egy algíri elsőbirósági törvényszék tanácselnöke (Juge- Doyen au Tribunal de 1 re Instance) jelenleg fővárosunkban időz. Hun Bódog saját ismeretei gyarapításának czéljából utazta be Európa nagyobb városait, hogy tanulmányozza azoknak törvényszéki rendszereit. Ma a fenyítő törvényszék helyiségeit szemlélte meg és jelen volt a lefolyt végtárgyalánál. Holnap a polgári osztályt fogja megszemlélni. Hun Bódog ur igen elismerőleg nyilatkozott a magyar törvényszéki s kivált a bűnfenyitő eljárásról !! — Az angol kormány a magyar igazságügyi miniszternek a legutóbbi parlamenti ülésszakban megszavazott törvények díszpéldányát küldte meg. Vajda ne csak parádé gyanánt szolgálna a könyvgyűjteményben. Borzasztó gyilkossságról értesít az „Abaúj-Kassai Közlöny“, mely Ungvárit, az új városrészben történt. Egy kötélverő, ki férj és atya volt, s nem rég költözött a városba, nov. 2-án éjjel saját házában meggyilkolta tulajdon nejét, ennek nővérét, ki ez alkalommal náluk időzött; továbbá nejének első férje utáni, tehát mostoha gyermekét, egy mintegy tíz éves leánykát. Bölcsőben fekvő saját két éves kisgyermekét — csupán ezen egyet — életben hagyta. E vérlázasztó esemény befejezéséül saját maga életét is — vízzel töltött pisztolylyal — olta ki. A többiek meggyilkolására baltát és kést használt. A meggyilkolt nő testvére még életben van, iszonyúan eltorzítva, s megmaradásához nincs remény. — Az evangélikusok kerületeinek conventje e hó 6-án tartotta ülésezését, s említettük, hogy mindjárt legelőször egy panaszos fölirat fölterjesztését határozta el a kath. papság türelmetlenségei folytán. Elmondták különösen, hogy a nagyszombati jezsuiták a törvény ellenére felvettek proselytákat a lutheránusok közül, vagy vegyes házasságokat eszközöltek a formalitások megtartása nélkül, s végül a protestáns katonák oly egyházi szertartásokban is kénytelenek részt venni, melyek vallásukkal ellentétben állanak. A minisztérium ezen panaszokra semmi választ sem adott, — részben pedig csak azt ígérte, — hogy az illető jezsuita az ily eljárással való felhagyásra fog utasíttatni. Geduly Lajos dunáninneni superintendens ennek kapcsában több új gravament ad elő, — nevezetesen azt, hogy a nagyszombati plébános egy beadványában helyre kívánja állíttatni a minisztérium által azon régi rendeletet, mely szerint a katholikusok, ha evangélikus templomba mennek, onnét erővel eltávolítandók, protestánsok ellenben azonnal átléphessenek a kath. vallásra.Karsay Sándor dunántúli superintendens hasonló panaszokat terjeszt elő, mire a convent elhatározza, hogy e sérelmes helyzetnek törvényhozási úton való orvoslása végett kérvényt fog intézni az országgyűléshez. Egy speciális esetre nézve kiadott min. rendelet alapján a convent oda utasította volt az ev. lelkészeket, hogy azon feleket, kik kath. consistoriumok által elválasztottak, ha a protestáns vallásra térnek át, szabadon megeskessék. A minisztérium ez utasítás jogérvényességét kétségbevonta, minthogy a katholikus consistorium ítélete folytán a házas felek közössége megszűnt ugyan, — a házassági kötés azonban nincs feloldva. Ezzel szemben a convent azon nézetét fejezi ki, hogy az áttértek tettei azon egyház elvei szerint itélendők meg, a melyhez áttértek, nem pedig azé szerint, a melyet elhagytak. Az iskolai bizottság jelentéséből érdekesnek tartjuk megemlíteni a következő adatokat. Az evangelika egyházair az országban 10 nyolc osztályú, 1 hat osztályú, 2 öt osztályú, 5 négyosztályú, 1 háromosztályú, 2 két osztályú, összesen tehát 21 gymnáziumnál, 3 theológiai intézettel, 1 jogakadémiával s 4 tanítóképezdével. A tanítási nyelv 17 intézetben tisztán magyar, ötben magyar és német, kettőben magyar és szláv, kettőben tisztán német s háromban tisztán szláv. Van összesen 23 igazgató, 133 rendes, 21 rendkívüli és 60 segédtanár, süknek évi fizetése összesen 149,524 írtra rúg. Az összes bevétel 238,394 forintot tesz, míg a kiadás 242,178 forint . A múlt évi convetből bizottság küldetett ki egy theologiai akadémia fölállítására. Ez most jelenti, hogy ily intézet félmillióba kerülne, tehát azt javasolja, hogy a pozsonyi theologiai intézet segélyeztessék oly mérvben, hogy az akadémia névre igényt tarthasson. E javaslatot a kerületekhez küldik véleményadás végett . Megemlítjük azt az érdekes intermezzót is, hogy egy trencséni esperes tót szónoklatára Szontagh Pál megjegyzi, hogy csak tüntetésből beszél tótul, miután magyarul is jól tud. Ezután kebelbeli ügyek merültek fel. A levéltár érdekében tartott vita alkalmával azon érdekes adat merült fel, hogy a magyar evangélikusok egyetemes gyűlésének levéltárában Luther Márton eredeti végrendelete is megvan. Végső tárgy volt Szontagh Pál elfogadott indítványa, hogy a jövő évben az evangélikus egyház egyetemes főfelügyelői intézményének százados jubileumát ünnepeljék meg, mely indítványhoz Tatay István tanár azt is csatolta, hogy ezen ünnepélyre az erdélyi egyházkerület képviselőit is meg kell hívni, hogy ezáltal az unió létesítését meg lehessen indítani. A gyűlés elején elhatároztatott, hogy a Kubinyi Ágoston halála fölötti részvétnek jegyzőkönyvileg adnak kifejezést, b. Podmaniczky Frigyesnek pedig a világi gondnokságtól történt lemondását élénk sajnálkozással fogadták. — A megillant Kummer sikkasztó, ki oly kényelmesen károsította meg az állami pénztárt, a legújabb hírek szerint csakugyan messze járhat már, miután kiderült, hogy Amerikába szóló útlevelet szerzett Molnár név alatt. — A fővárosi bizottsági tagok legközelebbi közös értekezlete szombaton, november 8 án esti 7 órakor a „Nádor“ szállodában, az iparos kör helyiségeiben tartatik meg. — A budapesti nemzeti zenede részéről mindazoknak, kik 1. évi október 22-én Liszt Ferencz úr születési napján az egyetem melletti templomban ez egylet által adott énekes nagy misénél működni szívesek voltak, ezennel hálás köszönet nyilvánittatik. Ritter Sándor, egyleti titkár. — Öngyilkosság. Lemle József, tolnamegyei mözsi lakos s 30 éves fiatal ember pár nap előtt kora reggel szekerével együtt onnan hazulról eltávozván, másfél óra múlva lovai lángba borult kocsival tértek vissza, ő maga pedig abban megégve feküdt, mellén tátongó sebbel, s egy pisztoly maradványait is megtalálták a tűzben Minden arra mutat, hogy Lemle öngyilkos lett, s midőn meglőtte magát, az égő fojtás a szénát gyújtotta meg. A fiatalember pár nap előtt megverte feleségét s ez panaszt emelt ellene a szegszárdi járásbíróságnál. A családi perpatvar miatt vetett véget életének. A lőporárusok összeírását rendelte el a belügyminiszter az egész ország területén. Egyúttal jelentős teendő, vájjon van-e az illető árusnak alkalmas tűzmentes helyisége a lőpor és más robbanó szerek elhelyezésére, s megtartja-e a szükséges rendszabályokat. Az országos középtanodai tanáregylet újonnan megválasztott választmánya tegnap délben tisztelgett Trefort közoktatásügyi miniszternél. A miniszter ez alkalommal elmondá tapasztalatait, melyekkel Magyarország néhány vidékeiről visszatért. A miniszter által fölhozott tények az országos tanáregylet tagjai előtt eléggé ismeretesek, de a nagyközönség alig ismeri azokat annyira, hogy a középtanodai törvény elkészülését oly mérvban óhajtsa, mint a tanférfiak, így egyebek között említi a miniszter, hogy nem tekintve az alkalmas tanárok fogyatkozását, a könyvtárak és tanszerek teljes hiányát, még oly helyeken is tartanak főn gymnasiumot, ahol négy osztály növendékei nem két szobában, hanem valósággal, két ketrectben kénytelenek tanulni. Amily sajnos, hogy ily tanintézetek létezhetnek, és államérvényes bizonyítványokat állítanak ki, habár semmiféle eszközzel sem rendelkeznek, a hogy növendékeikkel a gymnasiumi oktatás czélját elérjék; oly szomorú az, hogy a jelenlegi törvényhozás alapján lehetetlen a hiányokat orvosolni, azért mindenekelőtt a középtanodai törvény létrejöttét kell sürgetni, hogy e mélyreható bajnak eleje vézessék. — Az egyetemi olvasókör elnökévé Hegedűs Károly műegyetemi tanulót választották meg. — Rögtöni halál. Szathmáry Ferencz, Várady Gábor országgy. képviselő inasa, tegnap éjjel a Rudolf rakparton 4. sz. a. levő ház 4-ik emeletéről saját vigyázatlansága miatt a lépcsőházban lezuhant és rögtön halva maradt, város valóságos szellemi központ, egyetemmel, főiskolával, tudományos társulatokkal és intézetekkel, művelt lakossággal, bárha összes lélekszáma 20—30 ezeret ölel is magába. Ott mind a szellemi, mind az anyagi erő megvan, nálunk minda kettő hiányzik. Akinek ambitiója, tehetsége, Pestre törekszik, s csakis itt mehet valamire, aki vidéken hirlapiróskodik, nagyobbára félreértett lángelme, jóakarata dilettáns. Azonban nekik mindegy. Nálunk a szerkesztősködés, iróskodás valóságos mánia, a vidék minden érdeke közlönyre szeret támaszkodni. Majd a nemzetiségi eszme gondozása, majd a pártelvek megőrzése és terjesztése, majd egyes emberek magándicse a főczél. Mert sok vidéki szerkesztő találkozik, kinek verseit, elbeszéléseit egyik-másik budapesti szerkesztőség elnyomta, ki idefent nem boldogulhatott, haza ment, és mint az élőforrás kibugyog a földből, úgy nyit ő tért a maga lapjában saját tehetségének. Természetesen arra rá se gondol, nincs hozzája képessége,hogy ezzel nemzeti érdeket veszélyeztet, irodalmunk haladását akadályozza, mert ízléstelenségeket, éretlenségeket bocsát közre, megrontja a közönség ép érzékét; pedig nincs veszedelmesebb valami irodalomra, mint roszul nevelt, megmételyezett publikum, mely ferde nézetei s változó szeszély szerint tapsol és kárhoztat. A gyönge meghajlik a tapsnak, az árral úszik, habár tudja is, hogy érvénybe viszi; a napi babér az övé, örök dicsőséggel nem törődik, — ekkér téved el egész irodalom is, mint eltévedett újabban a franczia. Bizony pedig eléggé intő példa lehetne. Az irodalom levegője behat a lélekbe s ha a lélek megbetegszik, ki várhat ép gondolkozást, egészséget. Megromlik akkor minden. Talán mégis sokkal mélyebb hatást tulajdonítunk a vidék lapjainak, mondhatja valaki, mint ahogy a valóság tanúskodik. Nem érthetünk vele egyet. Igaz, magában az éretlenség nem hord méhében ily veszélyt, de ami belőle hiányzik, kipótolja az, hogy az olvasóközönséget a fővárosi lapoktól elvonja, mert egyik földi sógor, másik koma, a harmadik szomszéd, a negyedik jó czimbora, s már a jó viszony fentartása miatt is megrendeli a lapot. Valami kis helyi s egyéb mindenféle érdek is közrehat, — és a gyűrű így terjed tovább. Hogy a fővárosi szépirodalmi lap azután a versenytéren megállhasson, s hogy az úr asztalára is jusson valami, — kénytelen különlegességekhez folyamodni. Egyfelől kicsap azon irodalom teréről, mely egyedül az aesthetikai szép zászlójának hódol, a rendkivülibe, a szokatlanba mely velőt kavar és ideget feszit, hogy lebilincseljen és megrázzon ; vagy ki nem tudja, mennyire uralma alatt állanak szépirodalmi lapjaink a franczia irodalom hajmeresztő szörnyszülötteinek, melyekben lehet igenis merész phantasia, megkapó részletezés, de igazi szép bajosan. Másfelől elhagyja az irodalmat és beszegődik szabónak, kereskedőnek, divatárusnak, ad szabási mintákat, divatmellékleteket, elfogad mindennemű megrendeléseket, szolgál minden érdeknek, csak nem az irodalom magas és szent érdekeinek. Azonban tehet-e róla, ha közönséget nem gyűjthet másképen, csak síppal, dobbal, nádi hegedűvel, mert egyedül marad, ha nem kiabál, mint a vásári komédiás. S mikor annyi mindenféle kedvezményben részesíti az előfizetőket, még akkor is megnyugszik, ha csekély díjjal fizetett rész művet közöl. Megvan a kárpótlás egyébben! Az irodalom veszteségéről megfeledkezik, nem is számítva be ama erkölcsi mételyt, melyet az amúgy is fényűzésre hajlandó népben mellékleteivel észrevétlenül elhint, így szüli egyik hiba a másikat; a vidéki hírlapirodalom első forrásuk. Ezt kell legelőbb megtisztítani. Egyébiránt is egész iránya téves és elhibázott. Mert elsősorban hazai, azután európai politikával foglalkozik, s a világ sorsára akar döntő befolyást gyakorolni. Szinte nevetséges, hogy zengi vissza, amit a fővárosi napilapok elmondanak, s hogy vonatozza ki az egyes czikkeket. Amely vidéki lapot a magas politika gyötör, legáldásosabb lesz az országra úgy, ha csöndesen elalszik az új esztendővel, amely pedig megmarad, az térjen más ösvényre. Legyen törekvése az, hogy a vidéken egészséges társadalmat ébreszszen s hatása alatt megszűnjön ezen parlagi, henczegő gavalléroskodás, mely kis ősi lelkére vagy tanult voltára büszke, mely nem a munkában, de a semmitevésben keres gyönyört; legyen törekvése az, hogy a népnevelésre hasson, úgy az elemi polgári, mint a felnőttek oktatására különös súlyt fektessen, mert ez veszi elejét a népámító bigottériának, a felvilágosodás elfojtásának; legyen törekvése az, hogy a vidéki színészetet pártolja, s a színügyet a nemzeti nyelv figyekén segélyezze és pártolja, irányában az előítéleteket oszlassa, hogy a nemzet a színészeket ne tekintse a társadalom párjainak, hanem művelődése tiszteinek, legyen törekvése az, hogy a humánus intézetek szaporodjanak. S ha ezeket elsősorban zászlójára írta, programmjába vette, második sorban jöjjenek a helyi érdek, a megyei ügyek, a hazai események, európai történtek, mert az utolsó két pont el leszen intézve nélküle is. S amennyire csak képes, hagyjon fel a politikával, nemzetiségi küzdelemmel, legyen az ismeretek terjesztője, mert az ismeretekből két a tudomány, a a tudomány szüli a felvilágosodást, a felvilágosodás a humanismust, a humanismus a szeretetet, s a szeretet kizárja a gyűlöletet. S a vetélynek vége lesz. Ha ez ösvényre lépnek a vidéki lapok, akkor töltik be hivatásukat; akkor a művelődés terjesztői lesznek, az irodalom javára válnak. De legfőkép kerüljék el, hogy a szépirodalmat profanálják, hogy ennek kívánjanak előharczosai lenni, mert ekkor jégre mennek és elesnek; ha utoljára épen a nélkül meg nem állhatnak, még legokosabban teszik, ha egyes kitűnő íróink népies műveit frissítik föl a közönség előtt. Ha ellenben megmaradnak az eddigi utón, akkor nem lesznek egyebek, mint szajkó, melyet ura arra tanított, hogy egyes szavait visszakiabálja. Pedig ez nem a legdicsőségesebb szerep. Závodszky Károly: Törvényszéki csarnok. (Lovagiatlan lovag.) Waltenberg József, budai születésű, volt pesti lakatosmester, ki két év előtt elvált nejétől, s azóta gyárakban dolgozik, ma lopás miatt áll a törvényszék előtt. Panaszos Zlatnák Magdolna, azelőtt varrónő, most boldog férjesasszony, előadja, hogy Waltenberg az utolsó időben nála volt szálláson Midőn panaszosnő vádlottat felszólitá, hogy fizesse meg neki a 10 frt lakbért, egyik napról a másikra halasztotta a fizetést, azzal vigasztalván az Özvesfyp.t, hogy no.m anyára 11 enzi topo kiegyenlíti tartozását. Hogy mi történt mindeme idő alatt kettejök között, azt homály fedi, tény azonban, hogy Waltenberg egy szép délután eltávozott a lakásról és hogy az özvegy panaszt emelt ellene amiatt, mivel ez alkalommal tőle 8 gyűrűt, 2 arany inggombot és két órát lánczostól, összesen 55 frt értékben, lopott. A városi kapitányságnál, úgyszintén a vizsgálat alkalmával vádlott bevallotta a lopás elkövetését, a ma lefolyt végtárgyalásnál azonban oly vallomást tesz, mely igen igen pirosra festi a 29 éves virgoncz özvegy arczát és nagy mérvben fölkelti a hallgató közönség figyelmét. Waltenberg József vádlott: Ez az én vallomásom. Nekem a nővel viszonyom volt. Ő azon ajánlatot tette nekem, hogy maradjak nála, mert velem akar élni. Én akkor már egy gépészi állomást vállaltam el egy vidéki gyárban és 25 frtot előlegnek kaptam. Azt mondom „Magdolnának“, hogy elmegyek azon gyárba dolgozni. Ő marasztott és átadta nekem a fennemlített tárgyakat, hogy zálogosítsam el és fizessem vissza azoknak árából az előleget. Úgy tettem, amint Magdolna parancsolta, de az elzálogosított árukért kapott pénzt még aznap elvesztettem. Aznap este azután elutaztam. A fiatal özvegy zavarában nem tud hova lenni. Legjobb szeretne a föld alá bújni, annál is inkább, mivel azon eset óta ismét férjhez ment és a mostani férje mellette ül a tanuk padján. Elnök (vádlotthoz) : Ön azt vallotta a vizsgálatnál, hogy a tárgyakat ellopta. Vádlott: Való az, amit ma mondtam. Elnök: Miért tett a vizsgálat folyamán más vallomást ? Vádlott: Nem akartam compromittálni a nőt. („Magdolna“ dühös, elpirul, lesüti szemét.) Elnök: Most azonban igen lovagiatlanul compromittálta. Elnök felolvassa vádlott vallomását a vizsgálat alkalmával, mely szerint vádlottt beismeri a lopást. Egy forint nyolcvan krajczárnyi napidija volt a gyárban, hol dolgozott; ebből havonkint 30 frtot két gyermekéért kellett fizetni, úgy hogy szükségből vitte véghez a lopást; egyszersmind kártérítést igér. Vádlott: Megmarad mai állítása mellett. Kíméletből a nő iránt tette ama vallomást a vizsgálat alkalmával. Zlamák Magdolna határozottan tagadja vádlott mai állítását. Őneki nem volt vádlottal viszonya és nem is adott neki soha semmit. Vádlott ismétli állítását, Zsamák Magd. pedig ismétli tagadását. Férje Fritsche József boliszolga, nagy meglepetéssel hallgatja a legújabb fölfedezést házas életének egén. Úgy látszik, hogy nem igen örvend e fölött. Elnök: Mikor ismerkedett meg ön Zlatnák Magdolnával ? Fritsche: Négy-öt nappal a lopás elkövetése előtt. Elnök: Az ellopott tárgyak egy része az ön tulajdona volt ? Fritsche: Igen. Elnök: Mi okból adta ön azokat Zlatnák Magdolnának ? Fritsche: Hát kérem, szándékom volt őt nőül venni. Ő özvegy volt, magam szintén az voltam s igy azt hivem, hogy jól illünk egymáshoz. A lopás elkövetése után találkoztam Wallenberggel és azonnal a városházára kísértettem. Kezdetben tagadta a lopás elkövetését, csakhamar azonban bevallotta és 2 gyűrűt és több zálogcédulát adott kezembe. Zlamák Magdolna: Waltenberg egy Erdődy József névre szóló bizonyítványt adott nekem őrizni. Azt mondta, hogy az az övé s majd visszaveszi. Én nem tudok olvasni s nem tudtam, minő bizonyítvány az. Elnök felolvassa az iratot, mely bizonyos Erdődy József szolgálatát bizonyítja egy gyárban. (Vádlotthoz): Ön e bizonyitványnyal igazolni akarta magát a kapitányságnál ? Vád J.: Nem. A nőnek sem mondtam, hogy az az én bizonyítványom. Az egy is Mozaik. — A rágalmazó nyelv nem fárad ki soha, folytonosan foglalkozik ; néha méz, máskor epe cseppeg róla. Most édes — majd keserű. A körülmények szerint: rábeszél vagy ostromol. Sima szó alatt átkot rejt, a szerelmi vallomásba mérget vegyít. — Akkor legszolgálatkészebb és ékesszállása leghatalmasabb, mikor a nemeslelkünek reményeit leforrázhatja, a tiszták jó hírnevét bepiszkolhatja, az erősek és bátrak jellemét megtörheti vagy tönkreteheti. — Hogy ez ocsmány foglalatosságba mi örömük telik? nem értjük. De a magas röptű lelkek nem találnak benne gyönyörűséget, mert a rágalmazás aljas elkorcsosulást, gyengeséget és gonosz természetet jelent. A nevelés nem zárja mindig ki e rosz természetet, sőt néha csak arra szolgál, hogy nagyobb kiszámítással, annál simábban űzze undok mesterségét. — Jó adomát beszélnek egy asszonyról, ki férje halála után a férje testvéréhez ment nőül. Első férjének arczképe az ebédlőben volt feltéve. Egyszer e kép előtt megállva azt kérdezi egy vendég: „Kinek az arczképe ez, talán valamelyik családtag?“ — „Oh igen, az én szegény megboldogult jó sógorom“ — volt az együgyli válasz. — IX. Pius pápának ismét helyre állott annyira az egészsége, hogy rendes életmódját követheti. Reggel fél öt órakor kel fel; öltözködése egy kissé lassan megy; ezután a mise következik; mise után egy csésze kávét iszik, három vagy négy falat pirított kenyérrel s a reggelizést a rendes audientia követi, ezután egy rövid séta a kertben. Délben ismét audientia, félegykor ebéd, mely mindig egyszerű és kevés: zöldség vagy riskása leves, egypár falat 1e s s o, — azaz csirke vagy marhahús, és velőből valami könnyű sült; az egész ebéd alatt csak félpohár bort iszik meg; ifjú korában sem volt borivó, néhány év óta orvosi rendeletből iszik. Ebéd után egy kényelmes karszékben vagy poltronban déli álmot alszik; mikor felébred ismét audientia van; ezután a kertben vagy a folyosókon sétál, vagy a könyvtárban időzik, a privát társalgást leginkább ebben az időben élvezheti. — Az Ave Máriát mindig uiugAn niUruubiu kUrvt, ra n^VClCtCSChb Ügyöket ilyenkor igazítják el; féltizkor egy tányér levest vacsorál ; tizenegy órakor lefekszik. — A persa udvar mostani szokásai nagyon különböznek az 1835-ben meghalt hires Futteh Ali sah idejében való szokásoktól. Futteh Ali, midőn délben ebédelt, előbb egyedül ült le s megkóstolta az ételeket, azután jelt adott, a jelre feleségei jöttek be, és körbe állottak a szobában; az előtermekből a herczegeket is behívták, ezek a terített asztal körül állottak, egy szót sem szólva, mig a sah ismét jelt adott, s mindenki a maga helyére ült és hallgatva evett. Akár tetszett akár nem, mindeniknek az előtte levő ételből kellett enni, mert az udvari illem tiltotta, hogy a távolabb levő ételből vegyen vagy kérjen. A sah csak a mellette ülő legidősebb főherczeghez szóllott. Legkedvesebb felesége háta mögött ült, ő felsége saját kezével etette, még pedig néha oly nagy falatokat gyúrt a szájába, hogy a szegény teremtés majd megfuladt tőle. — Ha az étkezésre szánt idő lejárt, a herczegek és nők felállottak s hallgatagon távoztak..— A keleti ebédet követő kézmosást kívül végezték, mert a fönséges sah jelenlétében nem volt szabad tenni. — Az uralkodó családok szövetségében a szerelem és regényesség ritkán fordul elő. A herczegek és herczegnők választása szűk körre van szorítva. — Gyermekkoruktól kezdve tudják, hogy kik közül választhatnak élettársat. — Egyesülésükhöz a szülők beleegyezésén kívül más beleegyezések is kivántatnak. — Mielőtt a házasság megköttetnék, milliók ellenszenvét, előítéletét, rokonszenvét és a legnagyobb politikai számításokat is gondosan kell tanulmányozni ; nagyon gyakran megtörténik, hogy a „közjóért“ fel kell áldozni szerelmeket és olyannal lépni szövetségre, kit legkevésbé sem szeretnek. Vannak azonban koronként néhány fényes kivételek: — A mi királyunk is szerelemből házasodott. Az Edinburghi herczeg és az orosz főherczegnő Maria Alexandrovna szintén szerelemből szövetkeznek. — A herczeg akkor szerette meg a főherczegnőt, midőn több évvel ezelőtt Péterváron volt. Ez év tavaszán a herczegnő anyjával együtt Sorrentóban időzött. Az ifjú herczeg meglátogatta őket, s a régi láng feléledt. A két udvar között ezóta folyton foly az ifjú pár házassága ügyében az egyezkedés, míg végre sikerült az akadályokat a legkielégítőbben elhárítani. A herczeg az év egy részét hihetőleg Angliában, a másik részét Oroszországban tölti. —A főherczegnő nem tér át, megmarad a görög valláson, de gyermekei mind protestánsok lesznek. Mária herczegnő nagyon szeretetreméltó, szelíd természetes jószívűsége által mindenkit megnyer. — A menyasszonyi hozománya 200,000 font sterling lesz, és évenkint 20,000 font gombostű pénzt kap. — A főherczegnő most tölti be a 20-ik évét. — Ámbár szerelemből történik házasságuk, de azért politikai szempontból is a legkedvezőbbnek mondható. — A herczeg 30 éves, az európai udvari körökben a legelső parti, a főherczegnő pedig Európa egyik leghatalmasabb uralkodójának egyetlen leánya. Ha a Guelph és Romanoff család viszálkodását figyelembe veszszük, el kell ismerni, hogy e házasságot a mostani kor legnevezetesebb eseményének tekinthetjük. Az öreg Dumas szellemdús és életes ember volt, de gyengeségei közé tartozott, hogy szeretett henczegni, azonban gyakran találkozott olyanokkal, kik e téren felülmúlták és lefőzték. Büszke volt reá, hogy mily sok pénzt fizetnek a dolgozataiért. — Egy estre, egy gazdag bankár termében volt, a társalgás az irodalommal mezősöm tulajdona, kinek 3 fitot kölcsönöztem reá. Em.: Ön, semmit sem szólt, mikor lakásáról távozott ? Vádlott: Megmondtam Magdolnának, hogy gépésznek megyek vidékre. Zlatnák Magd.: Én reggel munkámra mentem, este hazajővén, azonnal észrevettem a lopást. Vádlott még sok pirító gorombaságot mond Magdolnának, s egész előbbi vallomását föntartja; a törvényszék azonban (elnök: Sárkány, bírák : Hollán, Matavovszky) a két káros megesketése után vádlottat hetenkint egyszeri böjttel szigorított 4 havi börtönre és kártérítésre ítéli Vádlott és a kir. ügyész felebbeznek. (A Váczon elkövetett csalásban) ma délelőtt hirdette ki a pestvidéki királyi bünfenyitőtörvényszék az ítéletet. Lázár Ferencz, Nagy Ferencz és Nagy Pál a csalási bűntényben mint közvetlen tettesek bűnösöknek találtattak és ezért fejenkint egy-egy évi súlyos, hetenkint kétszeri böjttel szigorított börtönre ítéltettek. Payerl Károly, if. Lázár István s ennek neje, Regele Anna, teljesen ártatlanoknak nyilváníttattak, mivel jóhiszemben cselekedtek és a kárt tökéletesen megtérítették. Hanulik Lajos, ügyvéd, ki a bűn szerzőségével vádoltatott, bizonyítékok elégtelenségéből és Podluzsányi, Ábrahám Jánosé, Korompai A. próbák elégtelenségéből, a többiek pedig egyszerűen felmentettek. Az elítéltek pedig, úgy mint azok, kik próbák elégtelenségéből felmentettek, felebbeztek. A királyi ügyész szintén felebbezését jelentette be.