Ellenőr, 1874. április (6. évfolyam, 90-118. szám)
1874-04-22 / 110. szám
Ülés kezdete délelőtt 10 órakor. Elnök bejelenti Zaránd megye bizottságának felterjesztését Borsod megye közönségének a törvényhatóságok önkormányzati jogkörének bővítése iránti felirata pártolása tárgyában, nemkülönben Zaránd megye bizottsága felterjesztését Nagyvárad város közönségének az uzsora korlátozása pártolása iránt; végre szintén Zaránd megye bizottsága felterjesztését az egyenes adók felemelése iránt; Eperjes sz. k. város közönsége kérvényét Eperjes város törvényhatósági önállóságának fenntartása után, Nedeczky István képviselő által beadott Szilaveczky István és Hedvig sztendrei lakosok kérvényét az igazságügyminisztérium eljárása ellen. Mind e kérvények a kérvényi bizottsághoz utasittatnak. Plantay Gusztáv b. képviselő egészségének helyreállítása végett hat heti szabadságot kér. Megadatik: Radocza János benyújtja Falkner starsburgi lakos magán tárgyú kérvényét, Pissuth Esztergom város kérvényét a megyék új beosztása ellen. Bobory Károly Nagy Márton magán tárgyú kérvényét, Tisza Kálmán a debreeeni jogászok kérvényét a beterjesztett ügyvédi rendtartás némely pontjának módosítása iránt, Lázár Ádám a brassói csizmadiák kérvényét magánügyben. A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak ezek is. Dániel Ernő benyújtja a központi bizottság jelentését a keleti marhavész elleni intézkedésről szóló törvényjavaslat tárgyában. Napirendre fog tűzetni. Következik a napirend: a közjegyzőségről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Majoros István időelőttinek tartja a közjegyzői intézmény behozatalát, ez csak szaporítaná azon reformintézmények számát, melyek 67 óta e czím alatt behozattak s csak ferdeségét, félszegségét, hiányosságát tapasztalta az ország Fáija lenne ez a végrehajtói intézménynek, melyet annak idejében oly nagy hozsannával alkottak meg, s melyet most az egész ország átkoz. Ha egészséges reform alkotására képtelen a parlament, maradjon a conserválás mellett s hagyjon békét a reformálásnak, nem fogadja el a tjavaslatot. Pauler miniszter válaszol a tjavaslat ellen innét-onnét felhozott érvekre, kifogásokra. Mondatott hogy sürgősebb elintézni valók hevernek a ház asztalán, kik ezt emlegették, leginkább az államháztartás rendbehozatalára szükséges intézkedéseket gondolták. Hogy mi az oka annak, hogy ezen kérdések még nem kerültek tanácskozás alá, azt előterjesztette a pénzügyminiszter; a pénzügyi kérdések után azonban, azt hiszi, a jogügyi kérdések azok közé tartoznak, melyek legelsősorban intézendők el. Átalános az óhajtás, hogy a haza polgárai jogaik sérelmétől czélszerű intézkedések által óvassanak meg, és amennyiben mégis sérelmet tapasztaltak volna, orvoslásukat a törvényszékeknél gyorsan és alaposan találják. E törvényjavaslat e czélra törekszik, midőn alkalmat nyújt teljes hitelességű okiratok könnyű szerkeszthetésére, másrészt pedig azáltal a bíróság némely teendőit, melyek szorosan véve nem bírói természetűek, a közjegyzőkre bízza, peres ügyek gyorsabb lebonyolítására ad módot. Sokan a jogügyi teendők közt is találtak sürgősebbeket ennél. Szóló azt hiszi, hogy jogéletünknek számos hiányai közt a legnagyobbak közé tartozik törvénykezési rendtartásunk némely intézkedéseinek nehézkessége s a bíróságok terheltetése. Ha ezen nem segítünk, a legüdvösebb anyagi törvények sem fogják bajainkat orvosolni. A bíróságok teendőinek megszorítása az, amire a közjegyzői intézmény törekszik és az ügyvédi rendtartás behozatala az, amely számos sok visszaéléseknek fog véget vetni. Ezek képezik, véleménye szerint, egyik előfeltételét minden további reformnak. Italában azt hiszi, hogy a reformok sorrendje felett fölösleges dolog vitatkozni; a fődolog az, hogy ne történjék intézkedés, mely a tervezett reformoknak útját vágja és azoknak mintegy elejét vegye vagy a kitűzött rendszert zavarja; de ha a rendszer meg van állapítva, akár egyiken, akár másikon kezdjük, az véleménye szerint az eredményre nézve közönyös Anyagi nagyobb törvénykönyvek előkészíttettek s részben már készen is vannak. Kész a büntető törvénykönyv és még ez ülésszak alatt be fogja terjeszteni. Kész a váltótörvénykönyv s épen most kisértetik utolsó szövegezése meg. Kész a kereskedelmi, kész a bányatörvénykönyv. Intézkedések vannak téve az általános polgári törvénykönyv kidolgozására, az ezzel megbízott férfiak munkájukban haladnak. De hogy addig, míg ez nagyjában mind megtörténik, a kisebb reformokat ne létesítsük, s hogy addig ne tegyünk semmit, azt célszerűnek egyáltalában nem tartaná. Felel azután azon kifogásra, hogy ez intézmény időszerűtlen azért, mert az azt tárgyazójavaslat évek előtt adatott be akkor, mikor az igazságügyminisztériumnak a reformokra nézve bizonyos terve volt, melylyel ez összefüggésben állott; a mely terv azonban defavoyáltatott, és a melynek már csak romjai léteznek s ezen romok közé egy új romot állítani fel egyáltalában időszerűtlen és czélszerűtlen. A javaslatot szóló szakférfiak meghallgatása után akkor terjeszté be, midőn tervezete már kész volt. Hogy pedig nem népszerűtlen az intézmény, mint némelyek mondák, hivatkozik az átalános érdeklődésre, mely megjelenését fogadta. Más ellenvetés, hogy financziális terheket ró az országra, ez csalódás. A terhek most is megvannak s maradnak, a különbség csak az lesz, hogy ha a közjegyzőség behozva lesz, olcsóbbak és jobbak lesznek az eredmények, melyeket e terhek után az egyesek elérnek. Megtámadtatott még a törvény nemzetiségi szempontból. Az volt mondva, hogy az ismét egy lépéssel több a nemzetiségi törvényben biztosított jogok megszorítására, ez egy uj intézkedés azon jogoknak megcsorbítására, melyeket az 1868. 44. t. sz. szentesített és biztosított. Az 1868. 44. t. czikknek az én felfogásom szerit két fő elve van; az első elv az, hogy az állam hivatalos nyelve a magyar, a második az, hogy ezen főelv fentartása mellett az egyeseknek módjában álljon a hatóságokkal is magánügyeikben saját nyelvükkel élni. Ezen két elvet a törvényjavaslat egyáltalán nem sérti. Sokan csak akkor remélnek sikert az intézménytől, ha kötelező lesz az. Nem osztja nézetüket. Baj lenne, ha semmiféle magán természetű szerződés sem állhatna meg a bíróság előtt, melyet nem a közjegyző szerkesztett. Egyébiránt jobb a viszonyok tekintetbe vételével szűkebbre szabni a hatáskört, s lehet azt idővel bővíteni. Hogy tekintélye legyen az új intézménynek, ő is kívánja, de nem a túlságos dotatió által, mert előbb még hozzá kell a közönséget édesgetni, nem pedig a felcsigázott árszabályzat által elijeszteni. A közjegyzők számát statisztikai adatok alapján állapította meg. Végül kijelenti, hogy az egyes intézkedésekre nézve minden javítást szívesen elfogad. Nem czélja az, hogy épen így, abban a formában, amint beterjesztette, létesüljön az intézmény; czélja az, hogy minél sikeresebben, minél tökéletesebben történjék megállapítás, és mennél inkább váljék a haza és a közönség javára. Ha tehát indítvány létetik, mely erre céloz, ellenezni nem fogja, hanem egész készséggel elfogadja és azért, midőn egyrészről kéri a házat, hogy a részletes tárgyalás alkalmával ezen törvényjavaslatnak hiányait pótolni, bölcseségükkel, indítványukkal e javaslatot tökélyesbíteni szíveskedjenek, kéri egyszersmind a házat, hogy a részletes tárgyalás alapjául fogadja el. Ezzel az általános vita véget ér, elnök felteszi a kérdést, s a nagy többség általánosságban elfogadja ajavaslatot. Következik a részletes tárgyalás. A czim s az 1. §. észrevétel nélkül elfogadtatik. A 2. §. így szól: „Közjegyző csak teljeskörű magyar honpolgár lehet, a ki feddhetlen jellemű, előd vagy gondnokság alatt nem áll, az ország hivatalos nyelvét teljesen lírja, végre az ügyvédi vagy gyakorlati bírói vizsgát sikerrel letette és a vizsga letételét megelőző vagy követő bár megszakított két évi közjegyzői gyakorlatot kimutatni képes.“ Kapp Gusztáv ehhez módosítványt nyújt be. A közjegyző nem felelhet meg hivatásának, ha csak az ország hivatalos nyelvét ismeri, kell, hogy leírja nyelvét azon vidéknek is, melyben él. Tekintettel nevezetesen a közlekedési, ipar, gyári és kereskedelmi viszonyokra, úgy a bel-mint a külföld irányában szükségesnek tartja, hogy ezen kellékekhez hozzátétessék a német nyelv, és más részben tekintettel a vidéki lakosságra, az illető vidéken divatozó nyelvek közül legalább egyben való jártasság. Ez okból e módosítványt ajánlja: a „nyelvét“ szó után tétessék: „a német nyelvet és az illető vidéken divatozó nyelveket“. Bésán Mihály pártolja a módosítványt kijelentve, hogy nem akar belőle nemzetiségi kérdést csinálni, egyszerűen a közjó lebeg szemei előtt. A közjegyzőség végtére sem államhivatal, hanem a közönség érdekeit elősegítő intézmény, mi hasznát veheti neki a közönség, ha nyelvét nem bírja. Ha ajavaslat úgy fogadtatik el, amint eredetileg szövegezve van, czéltalanná válik az intézmény. Bones Döme szintén akart beadni hasonló értelmű módosítványt, készséggel veszi tehát ezt pártfogásába, csak az ellen van kifogása, hogy a német nyelv is betétessék. Hivatalos nyelv csak egy van, s ez nem a német, e nyelv tudása tehát csak ott lenne követelhető, hol a lakosság német ajkú, másutt nem. A másik része a módosítványnak okvetlenül szükséges. Hiszen ha ez be nem szaratik, le lesz rontva az a biztosíték, melyet a törvényhozás a nemzetiségeknek felhagyott, illuzóriussá válik azon intézkedés, mely szerint kiki saját nyelvét használhatja a törvénykezésben. Nem akar ő sem nemzetiségi kérdést csinálni, elismeri a magyar nyelv előjogát és fönhatóságát, de megtürelni kívánja a nemzetiségekét. Mások túlmennének ezen, ő megelégszik annyival, mennyit a módosítvány kifejez, de ezt aztán elengedhetlennek tartja. Hedry Ernő ellene nyilatkozik a módosítvány elfogadásának. Az, amit a módosítvány pártolói biztosítani akarnak, más pontban nyer kifejezést. A 7 ik§. ugyanis azt mondja: A közjegyzői okiratoknak csak magyar nyelven felvételére ad jogosítványt, azoknak más nyelven felvételére a teljes jártasság kimutatása mellett az igazságügyminiszter adja az engedélyt akár egyidejűleg a kinevezéssel, akár később a közjegyző külön kérelmére. Azután még senkire sem lesz erőszakolva a közjegyző igénybevétele, mig másfelől a közjegyzőnek érdekében fog állani a törvény általi kötelezése nélkül is érteni a vidék nyelvét, melyben él. Ez okokból fölöslegesnek tartja a módosítványt. Elnök tekintettel arra, hogy a delegátusoknak ő felsége elé kell sietniök elfogadásra, az ülést bezárja. Ülés vége délben 12 órakorről, szénagyűjtésről, városi pletykákról, agarászatról, fülemüle dalról, szélről, esőről, hóról, hidegről, melegről, sárról, porról, szóval valamennyi lehető és lehetetlen dologról, mert erősen meg volt győződve, hogy a példabeszéddel ellenkezőleg csak a szamár hallgat, aki nem tud miről beszélni. Ha azután valamelyik ostoba állításán a leány elkaczagta magát (vidéken nem szoktak mosolyogni), büszke önérzettel dobogott föl szíve, hogy most milyen szellemdús „ötletet“ mondott. A jó kedvnek jellemzésére, melylyel a leány e fecsegést hallgatta, elég legyen megemlítenem, hogy a „jegyző úr“, ha névnapi vagy valamely más mulatságra volt kilátás, már egy héttel előbb „enyagirozni“ szokta a kisasszonyt, mert későbben már le volt foglalva. Hogy néha olyan által, ki aztán nem is volt jelen a mulatságon, az bizony megesett. A többi udvarló megmaradt udvarlónak. A mulatságoknál őt táncoltatták legtöbbet; ő kapott legtöbb bókot; egypár — férfi szokás szerint: pro forma — szerelmet is esküdött neki, de az eskü beváltására egyik sem gondolt. Tagadhatlan, hogy részben ő volt a hibás. Minek hitte el udvarlóinak, hogy ők csakugyan el vannak ragadtatva szép szemei által, vagy jobban ízlik azon étel, mit saját kacsáival készített! Minek gondolta, hogy majd igyekezni fognak mindig olyan „jobb" ételt enni! Akkor talán meghallgatta volna a segéd úr esdeklését. Hiszen nem volt rosz fiú, csak egy kicsit tökfejű. De az emberi természetben benne van a haladás vágy. Mindig előbb, mindig feljebb, mindig a jobb után. Nem az eszményi, hanem az egyéni jót értjük. A férfi előtt nyitva az út mehet folyvást előbbre, hol gyorsabban, hol lassabban, ha az akarat vagy tehetség nem hiányzik nála, de a nő előtt csak egy lépés áll: a házasság. Ezért a mesalicence kilencz tizedrészénél a nő alsóbb származású, ezért „ugrik“ a nő egyik társadalmi osztályról a másikba, ezért gyűlölik jobban az ily „betolakodott“ nőket, mint a férfiakat. A férfi fokról fokra halad; még ezen osztályhoz tartozik, de már a másikban él, mozog; lassanként könnyebben megszokják, észrevétlenül emelkedhetik. (Vége köv.) * A főrendiház is tartott ma rövid ülést, melyen a képviselőház jegyzője átnyújtó kihirdetés végett a métermérték behozataláról és az erdélyi katonai kórházak bértöbbletének fedezéséről szóló szentesített törvénycikkel. Ezek kihirdetése után a ház eloszlott. KÜLFÖLD. Április 21-én. Franczia Köztársaság. A „topic of the day“ természetesen Lucien Brun manifestuma, melyet tegnap mi is tüzetesebben ismertettünk. Minden lap hegyiről tövire megbeszéli e famázus nyilatkozatot s a következtetés, a legitimista és bonapartista sajtó kivételével, majd minden lapban azonosí t. i. hogy a legitimisták a május 24-iki coalitiónak megbiztató híveiül nem tekinthetők többé. Mondják hogy Mae-Mahonnak sok keserű órát szerez a legitimisták magatartása. Az „Indp. Beige“ híre szerint már 370-re megy azok száma, kik a septennatus végleges szervezését ellenezni fogják. E lap nyilván az összes republicánus pártokat ide számítja melyek csak a köztársaság valóságos szervezése esetén szavaznák meg az alkotmánytörvényeket. Mac-Mahonnak tehát választani kell okvetlenül. Vagy szervezi a köztársaságot a republikánusokkal s akkor elejti Brogliet és cohorsát; vagy le kell mondani a septennatus szervezéséről s megtarthatja Brogliet is, a legitimistákat is. Svajcz. A múlt vasárnap, ápril 19-ike, nevezetes dátum lesz Svajcz történetében. A laza cantonalis szervezet lényeges átalakuláson ment át e napon. A szövetségi alkotmány revisióját, mely tavaly májusban túlságosan centralizáló tendencziája miatt megbukott nép ítélő széke előtt, ma nagy többség emeli törvénynyé, módosított s a cantonalis önkormányzat igényeinek inkább megfelelő újabb alakjában. De ez újabb alakban is lényeges jogokat s előnyöket nyer általa a központi államhatalom, s az új alkotmány mindenesetre új aerat nyit meg a svájczi államfejlődésben. A népszavazás teljes rezultátuma mind e pillanatig ismeretlen. Azonban a kettős többség, melyet a törvény megkíván, t. i. a polgárok és a kantonok többsége már megvan. A 24 kanton közül az eddig ismert eredmények szerint 13 nyilatkozott a revista mellett A polgárok közül az érvényes határozathozatalra szükséges szám ötszázezer az eddigi tudósítások szerint még nem volt ugyan ki, de az ismeretes eredmények már tegnap négyszázezer szavazatot konstatáltak, s e négyszázezernek impozáns többsége a revisió javára esett. A hátralévő százezer könnyen kikerült, s a pártok számaránya lényegesen már nem módosulhatott. Spanyolország. A madridi hivatalos lap jelentése szerint a carlisták ellen végre valahára ismét megnyitották a tüzelést — ha igaz. A tapasztaltak után bajos föltétlen hitelt adni a hivatalos lapnak is, s jó élni a gyanúperrel, hogy egy pár vaklövésből is lehet a tüzelés megnyitását elhíresztelni. A gyanakodó hangulat különben a spanyol republicanusoknál is folyton tart. Nem bíznak a kormány szavában, s nagy aggodalmat kelt, hogy minden alfonzista ellenes kormánynyilatkozat daczára csupa alfonzista tábornokok neveztettek ki Concha hadosztályába. Van köztük egy, aki az alcoleai ütközetben még Serrano ellen harczolt. Azóta, az igaz, visszavonultan élt. A Sorrano és don Carlos között folyt alkudozásokról, jóllehet hivatalosan megcáfoltatott minden erre vonatkozó hír , mégis sok mindenfélét suttognak a levelek. S azt tartjuk, hogy ezek nem szoktak mozogni, ha nem fű szél. Egy ilyen suttogás pláne az alkudozás alappontozatait is tudni akarja. E szerint Serrano volt az alkudozás megindítója s a következő pontozatokat terjesztette Don Carlos elé: 1. A spanyol nép felhivatik az egyezkedés aláírásától számítva 20 nap alatt, hogy szavazás útján nyilatkozzék a legitim monarchia visszaállítása felett. 2. Ha a nép többsége e visszaállítás mellett szavaz, akkor Don Carlos elfoglalja a spanyol trónt, miután kötelezte magát, hogy a hadsereg tisztjeit továbbra is megtartja eddigi rangjaikban s minden politikai vétségre és kihágásra teljes amnestiát ad. 3. Ha pedig a nép a monarchiai restauratio ellen nyilatkozik, a Serrano tanagygyűl élén levő kormány kötelezi magát, hogy a karlista tiszteket eddigi rangjokban meghagyja és a polgárháború folyama alatt elkövetett politikai vétségekre teljes amnestiát ad. 4. Azon esetben, ha a monarchia helyreállítása nem sikerül, a Serrano által képviselt kormány kötelezi magát, hogy Don Carlosnak élethossziglani pensiót, vagy czivilistát fizet, melynek mennyiségét aztán a szerződők később megállapítanáják. Don Carlos viszont kötelezi magát, hogy folyton külföldön fog élni és lábát soha spanyol földre nem teendi. E javaslatokkal szemben karlista részről azon ajánlat létetett, hogy a karlisták által meghódított országrészek, a baszk tartományok, Navarra, Arragonia, Catalonia és a régi Valencia királyság egy része hagyassék meg egy külön ország gyanánt Don Carlosnak VII. Károly név alatt, — Spanyolország többi része pedig csináljon, amit tetszik. Mi ebben igaz, mi nem? nehéz hozzá vetni. De a pontozatok szelleme tagadhatlanul igen hasonlít Serrano múltjához. Don Carlos különben új kormányt is alakított magának e napokban; Elio-t nevezvén ki hadügyminiszterré, Vinaletet külügyérré, Purial-t pedig belügyérré, Németország. A birodalmi gyűlés, mint ma reggeli lapunk egyik távirata jelenti harmadik olvasásban is — tehát véglegesen — elfogadta tegnap a katonai törvényt. Élénk vita volt még ez utolsó napon is. Többek közt Schultze-Delitsch beszélt, körvonalazván pártja álláspontját. A határozat név szerinti szavazással hozatott s kétszáz tizennégy szó esett a törvény javára, százhuszonhárom ellenző szavazattal szemben. Németországnak e szerint 91 szótöbbséggel lett septenniuma. — Ma ismét igen érdekes ülése van a birodalmi gyűlésnek. Napirendre a „Kirchendienergesetz“ volt kitűzve s a mint hirlett, e törvény ellen a clericalisok passiv resistentiával készültek harczolni, azaz tömeges elmaradás által határozatképtelenné tenni a házat. Ez a terv azonban nem hiszszük, hogy valósuljon , s ha igen mindenesetre eredménytelen lesz; amennyiben a clericalis centrum mindössze 114 szavazattal rendelkezik s ha egy szálig elmaradnak is ezek, a ház azért nem lesz határozatképtelen, csak 199 képviselő jelenléte lévén érvényes határozathozatalára szükséges, az úgynevezett birodalomhoz hű pártok pedig 260 tagot számítanak. Ily viszonyok között a clericalisok valószínűleg a vitában való elkeseredett részvét által fogják magukat kárpótolni a mindenesetre bizonyos vereségért. Angolország. Az angol-budget főtételeit Northcote kincstári kanczellár előterjesztése után, következőkben csoportosítjuk. Az 1873—4-ki pénzügyi évben az alanti háború költségeivel és az Alabamakárpótlással a kiadások 76.466.500, a bevételek 77.335,667 font sterlinget tettek; a kiadások 1 156,000, a bevételek 2.773,000 font siggel haladták meg az előirányzatot. A jövő 1874/5- ki pénzügyi évben jövedelmi többlet 5.492,000 font stgre tehető, sőt a miniszternek reménye van, hogy ez összeg 6 millió fontra fog emelkedni. E fölöslegből félmillió font az államadósság törlesztésére, 1,250,000 font a helyi adózás könnyebbítésére fog fordíttatni. Ezenkívül a jövedelmi adó fontonként egy pennyvel mérsékeltetni fog úgy, hogy minden font sterling jövedelem után a jövő évben csak két penny adó fog fizettetni. Ez által az állam 1.800,000 font sterlinget enged el az adózóknak. A közvetett adók közül a cukorvám teljesen eltöröltetik, mi két millió fontot fog fölemészteni. A fölösleg maradványából 480,000 font adóadó eltörlése által vétetik igénybe, 500.000 font pedig előre nem látható kiadások fedezésére tartatik fenn. Az előterjesztést általános helyesléssel fogadta a képviselőház s a cukorvám eltörlésére vonatkozó határozatot még azon ülésben elfogadta. Szerbia. A belgrádi „Vidovdan“ konstantinápolyi levelezője szerint a szerb vasúti ügy egyes részleteiben is befejeztetett. Az utolsó pontra nézve is, nevezetesen a díjszabályzat különbözetei tekintetében, melyekre nézve legutóbb is nézeteltérések merültek fel, teljes megállapodás történt. A császári rendelet, melylyel a vasúti csatlakozásnak végleges jóváhagyása megerősíttetik, a szultán által aláíratván, a szerb képviselőnek átadatott. Hrisztics, Szerbia meghatalmazott képviselője, távirati uton értesítette erről a szerb kormányt, mely utóbbitól azonnal visszaérkezett a válasz, melyben a belgrádi kormány részéről köszönet nyilváníttatik a Nicsánál engedélyezett vasúti csatlakozásért. Egyúttal Marinovics a külügyminiszter is, Milan fejedelem nevében mondott köszönetet a concessióért . Milan fejedelem fogadására a legnagyobb készületek történnek Konstantinápolyban. A szultán Milánt, mihelyt ez az ottomán fővárosba érkezik, azonnal látni kívánja, ezért a hajóról egyenesen a császári palotába indul a menet , ott rögtön megtörténik a fogadtatás, s csak ezután megy a fejedelem palotájába, mely rendelkezésére bocsáttatott. Várnánál a szultán első hadsegédjén kívül a főszertartásmester egy ezredessel a császár főseregéből fogadja és üdvözli a kedves vendéget a szultán nevében. Várnához a török lapok szerint három hajó is küldetik az ifjú fejedelem fogadására. ÍMeáMi — Anthologia Fábián Gábor költői műfordításaiból, magyarított Lucretiusából s Argonauticonából. E czim alatt kaptunk egy kötetet, melyet Somogyi Antal szerkesztett s adott ki közhasználatra. (Budapest, 1874.) A szemelvényeket rövid bevezetés előzi meg, mely Fábián Gábor érdemeinek s műfordítási jelességeinek kritikátlan magasztalása. Mi világért sem akarunk Fábián Gábor érdemeiből elvenni valamit, de bármily kitűnőségünkkel szemben hideg és indokolt ítéletet óhajtunk. A pusza rajongó dicséret értéktelen. Avagy építhetünk-e ily beszédre? „Ily kalauzzal a classicusok bármely munkájában botlás félelme nélkül bátran haladhatni. Ha az ő vezetése mellett is megakad valaki, az csak fogékonyság híjának tulajdonítható. Nem létezett Delphinus, ki ügyesebb gondosabb tanítást nyert volna bármely classicusra nézve, mint amilylyel Fábián fejtegeti azon írókat, kiket remek tollával meghonosított. És nem csak könnyíti az utat, de, mint kedves vándortárs szokta, kellemessé, igézővé teszi. Sok helyt olyannak látszik magyarított Lucretiusa s Argonauticona, mint a tiszta vizben visztükrözött ég, teljesen hasonmása a fenséges ívnek fejünk fölött; ugyanazon zománcz, de kettőztetve az ár rezgő fényétül. Sok helyt a kettős nap képével látszatunk találkozni. Monnó ugyanazon lánggal ragyog alá. És ki nem gyönyörködik e ritka látvány szemléltén ? Pedig, ebben csak kétszeres az érzékizgató tündöklés.“ De voltakép nem e hang miatt botránkozunk mi meg. Maga az anthológia az, ami valóságos irodalmi botrány, s az írói tulajdonjognak megsértése, ha Fábián engedelme nélkül került ki a sajtó alól. Szeretjük hinni, hogy nincs így, hogy a szerző megegyezett a kiadásba, azonban ez esetben is szükségesnek, sőt múlhatatlannak tartjuk, hogy ez a könyvben ki legyen jelentve. Mert ily módon utánozandó például szolgálhat s lépten-nyomon az irói tulajdonjogot veszélyeztetheti. — Jámbor Pál munkáiból Aigner Lajos bizományában megjelent az első és második kötet. Az első kötet tartalma: Politikai czikkek. Pesti szemlék. A pedánsok. Orsó. Richelieu. A szép özvegy. Fővárosi szemlék. 1873. Damokles kardja. A kastély. Zárszó. A második kötet Jámbor újabb költeményeit foglalja magában. A két kötet ára 3 frt. — Névy József és Névy László „Gyakorlati irálytan“-ából megkaptuk a második részt. A művet rövid elméleti bevezetés nyitja meg, s gyakorlati ügyiratok töltik meg. A munka tanításra alkalmas, ára 60 kr. — Die Augenpflege im gesunden und kranken Zustande. Von dr. Leopold Grossmann. Zweite Ausgabe. Budapest, Ludwig Aigner, 1874. A nénémet kiadás ára 60 kv. a magyar 70-ért kapható. A munka használhatósága mellett beszél a 2-ik kiadás. — Az Athenaeum kiadásában megjelentek a következő művek: 1. A jövő század regénye. Irta Jókai Mór. Második rész. Az örök béke. Ára a 4 kötetnek 4 frt. Az ajánlat felesleges. 2. Szénássy Sándor Latin nyelvtana. Alaktan. Átdolgozta Elischer József, a budapesti ág. hitv. ev. főgymnásium tanára. Harmadik javított kiadás. Ára 90 kr. 3. A búza vetőmag nemesítéséről. Irta Kenessey Kálmán. Ára 50 kr. — Népszerű nemzetgazdászati tudomány. Műveit rendek szükségeihez alkalmazva. Az akadémia által a magyar hölgyek dijával jutalmazott pályamunka. Irta Karvasy Ágost, kir. tanácsos, nyugalmazott egyetemi tanár és a magy. tudom. akadémia lev. tagja. A munka jósága mellett bizonyít a negyedik kiadás. Ára 3 forint. Ugyancsak az Athenaeum kiadásában jelent meg a „Külföldi Regények II. kötete. Az Elválasztottak. Lenzen Mária után németből fordítva. Ara 1 frt 50 kr. A hivatalos lapból. Vallás- és közoktatási magyar miniszterem előterjesztésére a Csanádi székes-káptalanban Pfeiffer József őrkanonoknak a Szt.Péterről nevezett óbolti, Gem Ignácz idősb mesterkanonoknak a boldogságos Szűz Máriáról nevezett koppán-monostori czimzetes apátságot adományozom. Kelt Bécsben, 1874. évi április hó 2-án. Ferencz József, s. k. Trefort Ágoston, s. k. — A budapesti kereskedelmi sipar kamarához ma érkezett átirat szerint, az 1875 május 1-től november 15-kéig tartó párisi nemzetközi kiállításon való részvételre hazánk is meghívást kapott. Legközelebb alkalmunk leend a kiállítás programmját részletesen ismertetni. — Estély lesz csütörtökön dr. Szapáry Gyula belügyminiszter termeiben. A delegátiók tagjai mind meghívást kaptak. — A kolozsvári egyetemből dr. Schulek Vilmos a budapesti egyetemhez neveztetett ki, mint a szemészet rendes tanára. — Dr. Vécsey Tamás, közelebb kinevezett egyetemi jogtanár, ma tartotta első előadását az egyetemen, rövid és szép megnyitó beszéddel köszönve be. Előadási modorának szabatossága és világos stylje a legjobb hatással volt az ifjúságra. — Kossuth-érmet találtak Debreczenben a füvészkert utcza egyik házának bontásánál, lépcső alatt. Az ezüst érem akkora, mint egy négykrajczáros. Egyik lapján a magyar korona van vánkoson, két babér ágtól környezve, s aláírva 1849. körül a szélén: „egy korona, egy isten,egy honunk, e háromságnak híven hódolunk.“ A másik lapon Kossuth jól talált mellképe ezen körirattal: „Kossuth Lajos a Magyarország vezérje, született 27-ik ápr. havában 1806. Szikszay építész az ottani múzeumnak ajándékozta az érmet. ” A honvéd menházra a kairói magyar egylet 40 frankot küldött, azzal a kijelentéssel, hogy ugyanannyit fog minden évben küldeni, amig az egylet fenáll. — A Rókus-kórház beli trichinek történetéhez dr. Patrubány tiszti főorvos következő újabb felvilágosítással szolgál: Minapi nyilatkozatom kapcsán az ügyállás felderítése körül tett intézkedésem folytán beérkezett hivatalos jelentések alapján van szerencsém kijelenthetni : 1-or, hogy a Rókus-kórházban a „trichinosis“ gyanúját keltett mindkét egyén már a kórházat egészségesen elhagyta. 2-or, hogy a „richinosis“ hivatalosan nem lett constatálva. 3-or, hogy azon korcsmából, melyben az illetők salamit ettek, a kezelő orvosok által azonnal szerzett s úgy általuk valamint hivatalos utón is megvizsgált salamiban fonalócznak (trichina) nyoma sem volt lelhető. Az országos izraelita ösztöndijegylet választmánya az 1873/4 tanévre kiirt ösztöndíjakat folyó hó 21-én tartott ülésében következő tanulóknak adományozta: 1. báró Eötvös József-féle 200 ftos ösztöndíjt Spitzer Ignácz ötödéves orvosnövendéknek Szabadkáról; 2. Podhrágyi Popper Lipót-féle 100 ftos ösztöndijt Stricker Simon talmud-bára tanulónak Vág- Ujhelyről; 3. dr. Oesterreicher Ede-féle 100 ftos ösztöndijt Wittmann Samu negyedéves orvosnövendéknek Pozsonyból; tiz 100—100 ftos egyegyleti ösztöndijt; 4. Glückstahl Adolf ötödéves orvosnövendéknek O-Sziváczról ; 5. Löwenfeld Ignácz ötödéves orvosnövendéknek Kaposvárról; 6. Reich Manó első éves joghallgatónak Ócsáról; 7. Ratter Béla negyedéves joghallgatónak Pestről; 8. Weisz Simon harmadéves joghallgatónak Csongrádról; 9. Klein Ede másodéves joghallgatónak Liptó-Szt. Miklósról; 10. Beyer Zsigmond műegyetemi hallgatónak Bényéről; 11. Klein Jakab műegyetemi hallgatónak Szabadkáról; 12. Weisz Vilmos VIli. osztályú gymnasiumi tanulónak Veszprémből; 13. Fischbein Károly szoboszlói születésű, VII. osztályú gymnasiumi tanulónak Debreczenben. — Úgy a nevezett ösztöndíjasok, valamint azon folyamodók, kik az egylet szerény anyagi viszonyainál fogva ez alkalommal figyelembe vehetők nem voltak, kérvényeiket Dr. Simon József urnál, mint az egylet titkáránál (Budapest, 3 koronautcza 11 sz.) visszavihetik. — A jászberényi honvédlaktanya környékének és lövöldéjének beültetésére Jászberény városa 300 db, csemete ákáczot, Jászapáthi városa 204 db és Jászdózsa városa 25 db ákáczfát küldtek, miért Nyitray őrnagy köszönetet nyilvánít. Az állatkert számára nagyobb számú állatokat rendeltek meg Hamburgban. Egy részük már megérkezett s az állatkertben megtekinthetők. — Színházi hírek. A nemzeti színházban tegnap este Moliérenek elsőrendű vigjátékaiból a „Nők iskolája“ cziműt mutatták be Szász Károly jó fordítása szerint. A nagy költő jellemrajzi vigjátékainak egyike ez is, terve a komikai erő folyton növekvő lüktetésével. Meséje egyszerű, cselekmény nem sok, csaknem ama puritán színpadi egyszerűség veszi körül, mint Aristophanes komoediáit, hanem főalakja annál jobban dúskodik a komikai költészet kincstárából. Ez a főalak Arnolphe (De la Sarche) tisztes korban levő férfin, ki igen mulatságosan tud beszélni mindazon felebarátairól, kiket a felesége megcsal. Azonban ő is csak ember, még eddig élte javán innen nőtlen ember, aki végre is kedvet érez megházasodni. Hanem sok oktató példa lévén előtte, biztosítani akarja magát az asszonyok csalfaságától, s feleséget nevel, elzárva a világtól már négy éves kora óta. Szépen föl is növekedett a lány, el is venné Arnolphe, de a romlott világtól távol növekedett lány szíve is csak megnyílik a szerelem előtt, s biz az nem Arnolphe iránt, hanem Arnolphe az, aki mindezekről épen a szerető által értesül. Itt kezdődik aztán a komikai élet folytonos, kiapadhatlan, s vidáman csapongó pezsgése, mely szegény Arnolph úrral úgy játszik, mint a sebes patak egy parafa-dugóval. Lenne aztán Arnolphe papucs-vitéz is, de mind hasztalan. A színház játékrendje nemcsak magvas darabot nyert Moliére e művében, hanem ezek közül olyat is, melyet igen jól adnak elő, s melynek kedvderitő ereje a közönség minden rétegéhez eljut. Szigethi József pedig oly szerephez jutott Arnolpheban, mely az érdemes művész egész becsvágyát fölébresztette, s alakító erejének, komikai képességének egész gazdagságával jelent meg. Furcsa tépelődéseiben, mulatságos helyzeteiben mindig jóizű mosolylyal kísérte a közönség. A gondos részletekkel festett alak apróbb vonásaiból is alig veszett el valami, s ami így elmosódott, csak olyannak tetszett, melyet egy-két előadás már ki fog tüntetni. Szigethi e szerep által kitűnő alkotásaihoz sorozott egy újabbat. Molnárné is sok szerencsével és kellemmel személyesítette az elrejtett ártatlanságot, Ágnest. Átalában csak jót mondhatunk az egész előadásról, melyben még Halmi, Komáromi és Sántha játszottak nagyobb szerepeket. Közönség nem nagy számmal jelent meg, de e darab alkalmasint vonzó lesz. Zajos hatása most nem volt, hanem a csöndes élvezetet megszerezte mindenkinek. A darab kedvderítő hatására jelentékeny szolgálatot tenne, ha előtte Moliérenek valamelyik zaklató hatású kis bohózatát adnák, például a „Kényszerült házasságot.“ Ez előzetesen fogékonynyá tenné még az egyszerű szép iránt kevésbbé hajlandókat is. — Az elhunyt Török János a nemzeti kaszinónak hagyta gr. Széchenyi István munkáinak teljes gyűjteményét, egy díszes könyvszekrényb.D- ~Mxis JWBMi b°ey ,a kaszinó az választotta pénztárnokául, Stun JUF&J vére 300 frt neveltetési ’ járpufz“ Pfg Öt 1 J“1 flókot szavazott meg. SPORT. A tavaszelői, első bécsi versenyt a Freudenauban vasárnap délután tartották meg, melyen az aristokráczia és polgárság sportsmannjei nagy számmal vettek részt. Sok fogadás, és jelentékeny összegig történt. Az első érkezők közt volt Chlumeczky miniszter, és Bellegarde, a király egykori adjutánsa. Az udvar részéről jelen voltak Lajos Viktor, Albrecht és Vilmos főherczegek, a hannoveri koronaörökös, a nassaui hgnő fiával. A király ő felsége hadsegéde, udvarmestere, a királyné udvarmesternője társaságában érkezett meg, félhárom felé. A futtatás 2 órakor kezdődött. A megnyitó verseny 10 jelentkezője közül, csak négy jelent meg a gyepen, még pedig Henckel gr. 4. év. „Ellenőrije, Rohan hg. 3 év. „Pamatkája, von Lans Robert 3 év. Izabellája a Lichtenstein hg. egy három éves paripája. Dij 800, a távolság 1 mtld. A győztes Izabella. A megnyitó verseny, egyszersmind eladó verseny is volt, s az első ló árverésre került, melyet gazdája vett meg 705 frtért. A freudenaui steep le-chase nagy kíváncsiságot keltett, 800 frtos díjjal. Minden állam lova pályázhatott, távolság 2 és fél mtfld. 11 jelentkező közül 9 futott. Gr. Coronini „Isländer“-e vette át a vezetést, s azt az utósó akadályig meg is tartotta, — itt megelőzi Chanel „Charlatanja“ s elsőnek érkezik be. Gr. Ugarte 5 éves „D. B.“ nevű lova a második, — Islander a harmadik. Minden akadályt szabatosan ugrottak keresztül, Grovestinjb. Poey-jának kivételével, melynek lovasa egy akadálynál, — szerencsésen leesett.— A harmadik 800 frtos handicapnál 7 ló közül b. Wesselényi Princ Paris, Henckel gr. „Young Buccaneer,“ Festetich Th. gr. „Indigó“ és Forgács L. gr. Franc Magon-ra futottak. Győztes, egy lófejjel „Indigo,“ a második „Young Buccaneer.“ — A Hurdle race 1 mértföldnyi távolságán 300 frtért 6 ló futott. Az első Gr. Henckel „Viceroy“-ja, második „Caprice de Lissa“ gr. Eszterházy Miklós tulajdona. — A futtatás 7 óra felé ért véget. HÍREK. Április 21. — A király holnap reggel visszamegy Bécsbe. A közös miniszterek szintén, s csak térnek vissza, ha a delegációk tárgyalvan 1 ezes mederbe jutottak.