Ellenőr, 1874. április (6. évfolyam, 90-118. szám)

1874-04-22 / 110. szám

Ülés kezdete délelőtt 10 órakor. Elnök bejelenti Zaránd megye bizottságának felter­­jesztését Borsod megye közönségének a törvényhatóságok önkormányzati jogkörének bővítése iránti felirata pártolása tárgyában, nemkülönben Zaránd megye bizottsága felterjeszté­sét Nagyvárad város közönségének az uzsora korlátozása pártolása iránt; végre szintén Zaránd megye bizottsága fel­terjesztését az egyenes adók felemelése iránt; Eperjes sz. k. város közönsége kérvényét Eperjes város törvényható­sági önállóságának fenntartása után, Nedeczky István kép­viselő által beadott Szilaveczky István és Hedvig sztendrei lakosok kérvényét az igazságügyminisztérium eljárása ellen. Mind e kérvények a kérvényi bizottsághoz utasittatnak. Plantay Gusztáv b. képviselő egészségének helyreállí­tása végett hat heti szabadságot kér. Megadatik: R­a­d­o­c­z­a János benyújtja Falkner starsburgi lakos magán tárgyú kér­vényét, P­i­s­s­u­t­h Esztergom város kérvényét a megyék új beosztása ellen. B­o­b­o­r­y Károly Nagy Márton magán tárgyú kérvényét, Tisz­a Kálmán a debree­eni jogászok kérvényét a beterjesztett ügyvédi rendtartás némely pont­jának módosítása iránt, Lázár Ádám a brassói csizmadi­ák kérvényét magán­ügyben. A kérvényi bizottsághoz utasíttatnak ezek is. Dániel Ernő benyújtja a központi bizott­ság jelentését a keleti marhavész elleni intézkedés­ről szóló törvényjavaslat tárgyában. Napirendre fog tűzetni. Következik a napirend: a közjegyző­­s­égről szóló törvényjavaslat tárgyalásának foly­tatása. Majoros István időelőttinek tartja a közjegy­zői intézmény behozatalát, ez csak szaporítaná azon reform­intézmények számát, melyek 67 óta e czím alatt behozattak s csak ferdeségét, félszegségét, hiányosságát tapasztalta az ország Fáija lenne ez a végrehajtói intézménynek, melyet annak idejében oly nagy hozsannával alkottak meg, s melyet most az egész ország átkoz. Ha egészséges reform alko­tására­ képtelen a parlament, maradjon a conser­­válás mellett s hagyjon békét a reformálásnak, nem fogadja el a tjavaslatot. Pauler miniszter válaszol a tjavaslat ellen innét-onnét felhozott érvekre, kifogásokra. Monda­tott hogy sürgősebb elintézni valók hevernek a ház asztalán, kik ezt emlegették, leginkább az ál­lamháztartás rendbehozatalára szükséges intézke­déseket gondolták. Hogy mi az oka annak, hogy ezen kérdések még nem kerültek tanácskozás alá, azt előterjesztette a pénzügyminiszter; a pénzügyi kérdések után azonban, azt hiszi, a jogügyi kérdé­­sek azok közé tartoznak, melyek legelső­sorban intézendők el. Átalános az óhajtás, hogy a haza polgárai jogaik sérelmétől czélszerű intézkedések által óvassanak meg, és a­mennyiben mégis sérelmet tapasztaltak volna, orvoslásukat a törvényszékek­nél gyorsan és alaposan találják. E törvényjavaslat e czélra törekszik, midőn alkalmat nyújt teljes hite­­lességű okiratok könnyű szerkeszthetésére, másrészt pedig azáltal a bíróság némely teendőit, melyek szorosan véve nem bírói természetűek, a közjegy­zőkre bízza, peres ügyek gyorsabb lebonyolítására ad módot. Sokan a jogügyi teendők közt is találtak sürgősebbeket ennél. Szóló azt hiszi, hogy jogéle­tünknek számos hiányai közt a legnagyobbak közé tartozik törvénykezési rendtartásunk némely intézkedéseinek nehézkessége s a bíróságok terhel­­tetése. Ha ezen nem segítünk, a legüdvösebb anyagi törvények sem fogják bajainkat orvosolni. A bíró­ságok teendőinek megszorítása az, a­mire a köz­jegyzői intézmény törekszik és az ügyvédi rend­tartás behozatala az, a­mely számos sok vissza­éléseknek fog véget vetni. Ezek képezik, véle­ménye szerint, egyik előfeltételét minden további reformnak. Italában azt hiszi, hogy a reformok sorrendje felett fölösleges dolog vitatkozni; a fődolog az, hogy ne történjék intézkedés, mely a tervezett reformok­nak útját vágja és azoknak mintegy elejét vegye vagy a kitűzött rendszert zavarja; de ha a rendszer meg van állapítva, akár egyiken, akár másikon kezdjük, az véleménye szerint az eredményre nézve közönyös Anyagi nagyobb törvénykönyvek előké­szíttettek s részben már készen is vannak. Kész a büntető törvénykönyv és még ez ülésszak alatt be fogja terjeszteni. Kész a váltótörvénykönyv s épen most kisértetik utolsó szövegezése meg. Kész a ke­reskedelmi, kész a bányatörvénykönyv. Intézkedé­sek vannak téve az általános polgári törvénykönyv kidolgozására, az ezzel megbízott férfiak munkájuk­­ban haladnak. De hogy addig, míg ez nagyjában mind megtörténik, a kisebb reformokat ne létesít­sük, s hogy addig ne tegyünk semmit, azt c­él­­szerűnek egyáltalában nem tartaná. Felel azután azon kifogásra, hogy ez intéz­mény időszerűtlen azért, mert az azt tárgyazó­­javaslat évek előtt adatott be akkor, mikor az igazságügy­­minisztériumnak a reformokra nézve bizonyos terve volt, melylyel ez összefüggésben állott; a mely terv azonban defavoyáltatott, és a melynek már csak romjai léteznek s ezen romok közé egy új romot állítani fel egyáltalában időszerűtlen és czélsze­rűtlen. A javaslatot szóló szakférfiak meghallga­tása után akkor terjeszté be, midőn tervezete már kész volt. Hogy pedig nem népszerűtlen az intéz­mény, mint némelyek mondák, hivatkozik az áta­lános érdeklődésre, mely megjelenését fogadta. Más ellenvetés, hogy financziális terheket ró az or­szágra, ez csalódás. A terhek most is megvannak s maradnak, a különbség csak az lesz, hogy ha a közjegyzőség behozva lesz, olcsóbbak és jobbak lesznek az eredmények, melyeket e terhek után az egyesek elérnek. Megtámadtatott még a törvény nemzetiségi szempontból. Az volt mondva, hogy az ismét egy lépéssel több a nemzetiségi törvényben biztosított jogok megszorítására, ez egy uj intézkedés azon jogoknak megcsorbítására, melyeket az 1868. 44. t. sz. szentesített és biztosított. Az 1868. 44. t. czikknek az én felfogásom szerit két fő elve van; az első elv az, hogy az állam hivatalos nyelve a magyar, a második az, hogy ezen főelv fentartása mellett az egyeseknek módjában álljon a hatósá­gokkal is magán­ügyeikben saját nyelvükkel élni. Ezen két elvet a törvényjavaslat egyáltalán nem sérti. Sokan csak akkor remélnek sikert az intéz­ménytől, ha kötelező lesz az. Nem osztja nézetü­ket. Baj lenne, ha semmiféle magán­ természetű szerződés sem állhatna meg a bíróság előtt, melyet nem a közjegyző szerkesztett. Egyébiránt jobb a viszonyok tekintetbe vételével szűkebbre szabni a hatáskört, s lehet azt idővel bővíteni. Hogy te­kintélye legyen az új intézménynek, ő is kívánja, de nem a túlságos dotatió által, mert előbb még hozzá kell a közönséget édesgetni, nem pedig a felcsigázott ár­szabályzat által elijeszteni. A köz­jegyzők számát statisztikai adatok alapján állapí­totta meg. Végül kijelenti, hogy az egyes intézkedésekre nézve minden javítást szívesen elfogad. Nem czél­­ja az, hogy épen így, abban a formában, a­mint beterjesztette, létesüljön az intézmény; czélja az, hogy minél sikeresebben, minél tökéletesebben tör­ténjék megállapítás, és mennél inkább váljék a haza és a közönség javára. Ha tehát indítvány létetik, mely erre c­éloz, ellenezni nem fogja, hanem egész készséggel elfogadja és azért, midőn egyrészről kéri a házat, hogy a részletes tárgyalás alkalmá­val ezen törvényjavaslatnak hiányait pótolni, böl­­cseségükkel, indítványukka­l e javaslatot tökélyes­­bíteni szíveskedjenek, kéri egyszersmind a házat, hogy a részletes tárgyalás alapjául fogadja el. Ezzel az általános vita véget ér, elnök felte­szi a kérdést, s a nagy többség általánosságban elfogadja a­­javaslatot. Következik a részletes tárgyalás. A czim s az 1. §. észrevétel nélkül elfogadtatik. A 2. §. így szól: „Közjegyző csak teljeskörű magyar honpolgár lehet, a ki feddhetlen jellemű, előd vagy gondnokság alatt nem áll, az ország hivatalos nyelvét teljesen lírj­a, végre az ügyvédi vagy gyakorlati bírói vizsgát siker­rel letette és a vizsga letételét megelőző vagy követő bár megszakított két évi közjegyzői gyakorlatot kimutatni képes.“ Kapp Gusztáv e­h­hez módosítványt nyújt be. A közjegyző nem felelhet meg hivatásának, ha csak az ország hivatalos nyelvét ismeri, kell, hogy leírja nyelvét azon vidéknek is, melyben él. Tekintettel nevezetesen a közlekedési, ipar, gyári és kereskedelmi viszonyokra, úgy a bel-mint a külföld irányában szükségesnek tartja, hogy ezen kellékekhez hozzátétessék a német nyelv, és más részben tekintettel a vidéki lakosságra, az illető vidéken divatozó nyelvek közül legalább egyben való jártasság. Ez okból e módosítványt ajánlja: a „nyelvét“ szó után tétessék: „a német nyelvet és az illető vidéken divatozó ny­elveket“. Bésán Mihály pártolja a módosítványt kije­lentve, hogy nem akar belőle nemzetiségi kérdést csinálni, egyszerűen a közjó lebeg szemei előtt. A közjegyzőség végtére sem állam­hivatal, hanem a közönség érdekeit elősegítő intézmény, mi hasznát veheti neki a közönség, ha nyelvét nem bírja. Ha a­­javaslat úgy fogadtatik el, amint eredetileg szö­­vegezve van, czéltalanná válik az intézmény. Bones Döme szintén akart beadni hasonló értelmű módosítványt, készséggel veszi tehát ezt pártfogásába, csak az ellen van kifogása, hogy a német nyelv is betétessék. Hivatalos nyelv csak egy van, s ez nem a német, e nyelv tudása te­hát csak ott lenne követelhető, hol a lakosság német ajkú, másutt nem. A másik része a módosít­­ványnak okvetlenül szükséges. Hiszen ha ez be nem szaratik, le lesz rontva az a biztosíték, melyet a törvényhozás a nemzetiségeknek felhagyott, illuzó­­riussá válik azon intézkedés, mely szerint kiki saját nyelvét használhatja a törvénykezésben. Nem akar ő sem nemzetiségi kérdést csinálni, elismeri a magyar nyelv előjogát és fönhatóságát, de meg­­türelni kívánja a nemzetiségekét. Mások túlmen­­nének ezen, ő megelégszik annyival, mennyit a mó­­dosítvány kifejez, de ezt aztán elengedhetlennek tartja. Hedry Ernő ellene nyilatkozik a módosítvány elfogadásának. Az, amit a módosítvány pártolói biztosítani akarnak, más pontban nyer kifejezést. A 7 ik§. ugyanis azt mondja: A közjegyzői okira­toknak csak magyar nyelven felvételére ad jogo­sítványt, azoknak más nyelven felvételére a teljes jártasság kimutatása mellett az igazságügyminisz­­ter adja az engedélyt akár egyidejűleg a kineve­zéssel, akár később a közjegyző külön kérelmére.­­ Azután még senkire sem lesz erőszakolva a közjegyző igénybevétele, mig másfelől a közjegy­zőnek érdekében fog állani a törvény általi köte­lezése nélkül is érteni a vidék nyelvét, melyben él. Ez okokból fölöslegesnek tartja a módosít­ványt. Elnök tekintettel arra, hogy a delegátu­soknak ő felsége elé kell sietniök elfogadásra,­­ az ülést bezárja. Ülés vége délben 12 órakor­­ről, szénagyűjtésről, városi pletykákról, agarászat­­ról, fülemüle dalról, szélről, esőről, hóról, hidegről, melegről, sárról, porról, szóval valamennyi lehető és lehetetlen dologról, mert erősen meg volt győződve, hogy a példabeszéddel ellenkezőleg csak a szamár hallgat, a­ki nem tud miről beszélni. Ha azután valamelyik ostoba állításán a leány elkaczagta magát (vidéken nem szoktak mosolyogni), büszke önérzettel dobogott föl szíve, hogy most milyen szellemdús „ötletet“ mondott. A jó kedvnek jellem­zésére, melylyel a leány e fecsegést hallgatta, elég legyen megemlítenem, hogy a „jegyző úr“, ha név­napi vagy valamely más mulatságra volt kilátás, már egy héttel előbb „enyagirozni“ szokta a kis­asszonyt, mert későbben már le volt foglalva. Hogy néha olyan által, ki aztán nem is volt jelen a mu­latságon, az bizony megesett. A többi udvarló megmaradt udvarlónak. A mulatságoknál őt tánc­oltatták legtöbbet; ő kapott legtöbb bókot; egypár — férfi szokás szerint: pro forma — szerelmet is esküdött neki, de az eskü beváltására egyik sem gondolt. Tagadhatlan, hogy részben ő volt a hibás. Minek hitte el udvarlóinak, hogy ők csakugyan el vannak ragadtatva szép szemei által, vagy job­ban ízlik azon étel, mit saját kacsáival készített! Minek gondolta, hogy majd igyekezni fognak min­dig olyan „jobb" ételt enni! Akkor talán meghall­gatta volna a segéd úr esdeklését. Hiszen nem volt rosz fiú, csak egy kicsit tökfejű. De az emberi természetben benne van a ha­ladás vágy. Mindig előbb, mindig feljebb, mindig a jobb után. Nem az eszményi, hanem az egyéni jót értjük. A férfi előtt nyitva az út­ mehet foly­vást előbbre, hol gyorsabban, hol lassabban, ha az akarat vagy tehetség nem hiányzik nála, de a nő előtt csak egy lépés áll: a házasság. Ezért a mesalicence kilencz tizedrészénél a nő alsóbb szár­mazású, ezért „ugrik“ a nő egyik társadalmi osztály­ról a másikba, ezért gyűlölik jobban az ily „be­tolakodott“ nőket, mint a férfiakat. A férfi fokról fokra halad; még ezen osztályhoz tartozik, de már a másikban él, mozog; lassanként könnyeb­ben megszokják, észrevétlenül emelkedhetik. (Vége köv.) * A főrendiház is tartott ma rövid ülést, me­lyen a képviselőház jegyzője átnyújtó kihirdetés végett a métermérték behozataláról és az erdélyi katonai kórházak bértöbbletének fedezéséről szóló szentesített törvényc­ikkel. Ezek kihirdetése után a ház eloszlott. KÜLFÖLD. Április 21-én. Franczia Köztársaság. A „topic of the day“ természetesen Lucien Brun manifestuma, melyet tegnap mi is tüzetesebben ismertettünk. Minden lap hegyiről tövire megbeszéli e famázus nyilatkozatot s a következtetés, a legitimista és bonapartista sajtó kivételével, majd minden lapban azonos­í t. i. hogy a legitimisták a május 24-iki coalitiónak megbiztató híveiül nem tekinthetők többé. Mondják hogy Mae-Mahonnak sok keserű órát szerez a le­gitimisták magatartása. Az „Indp. Beige“ híre sze­rint már 370-re megy azok száma, kik a septenna­­tus végleges szervezését ellenezni fogják. E lap nyilván az összes republicánus pártokat ide számítja melyek csak a köztársaság valóságos szervezése esetén szavaznák meg az alkotmánytörvényeket. Mac-Mahonnak tehát választani kell okvetlenül. Vagy szervezi a köztársaságot a republikánusokkal s akkor elejti Brogliet és cohorsát; vagy le kell mondani a septennatus szervezéséről s megtarthatja Brogliet is, a legitimistákat is. Svajcz. A múlt vasárnap, ápril 19-ike, neve­zetes dátum lesz Svajcz történetében. A laza cantonalis szervezet lényeges átalakuláson ment át e napon. A szövetségi alkotmány revisióját, mely tava­ly májusban túlságosan c­entralizáló tenden­­cziája miatt megbukott nép ítélő széke előtt, ma nagy többség emeli törvénynyé, módosított s a can­tonalis önkormányzat igényeinek inkább megfelelő újabb alakjában. De ez újabb alakban is lényeges jogokat s előnyöket nyer általa a központi állam­­hatalom, s az új alkotmány mindenesetre új aerat nyit meg a svájczi államfejlődésben. A népszava­zás teljes rezultátuma mind e pillanatig ismeretlen. Azonban a kettős többség, melyet a törvény meg­kíván, t. i. a polgárok és a kantonok többsége már megvan. A 24 kanton közül az eddig ismert eredmények szerint 13 nyilatkozott a revista mel­lett­ A polgárok közül az érvényes határozathoza­talra szükséges szám ötszázezer az eddigi tudósí­tások szerint még nem volt ugyan ki, de az isme­retes eredmények már tegnap négyszázezer szava­zatot konstatáltak, s e négyszázezernek impozáns többsége a revisió javára esett. A hátralévő száz­ezer könnyen kikerült, s a pártok számaránya lé­nyegesen már nem módosulhatott. Spanyolország. A madridi hivatalos lap jelen­tése szerint a carlisták ellen végre valahára ismét megnyitották a tüzelést — ha igaz. A tapasztaltak után bajos föltétlen hitelt adni a hivatalos lapnak is, s jó élni a gyanúperrel, hogy egy pár vaklö­vésből is lehet a tüzelés megnyitását elhíresztelni. A gyanakodó hangulat különben a spanyol repu­­blicanusoknál is folyton tart. Nem bíznak a kor­mány szavában, s nagy aggodalmat kelt, hogy minden alfonzista ellenes kormánynyilatkozat da­czára csupa alfonzista tábornokok neveztettek ki Concha hadosztályába. Van köztük egy, aki az alcoleai ütközetben még Serrano ellen harczolt. Az­óta, az igaz, visszavonultan élt. A Sorrano és don Carlos között folyt alkudozásokról, jóllehet hivata­losan megc­áfoltatott minden erre vonatkozó hír , mégis sok mindenfélét suttognak a levelek. S azt tartjuk, hogy ezek nem szoktak mozogni, ha nem fű szél. Egy ilyen suttogás pláne az alkudozás alappontozatait is tudni akarja. E szerint Serrano volt az alkudozás megindítója s a következő pontozatokat terjesztette Don Carlos elé: 1. A spanyol nép felhivatik az egyezkedés aláírásától számítva 20 nap alatt, hogy szavazás útján nyilatkozzék a legitim monarchia visszaállí­tása felett. 2. Ha a nép többsége e visszaállítás mellett szavaz, akkor Don Carlos elfoglalja a spa­nyol trónt, miután kötelezte magát, hogy a hadse­reg tisztjeit továbbra is megtartja eddigi rangjaik­ban s minden politikai vétségre és kihágásra tel­jes amnestiát ad. 3. Ha pedig a nép a monarchiai restauratio ellen nyilatkozik, a Serrano tanagygyűl élén levő kormány kötelezi magát, hogy a karlista tiszteket eddigi rangjokban meghagyja és a pol­gárháború folyama alatt elkövetett politikai vétsé­gekre teljes amnestiát ad. 4. Azon esetben, ha a monarchia helyreállítása nem sikerül, a Serrano által képviselt kormány kötelezi magát, hogy Don Carlosnak élethossziglani pensiót, vagy czivilistát fizet, melynek mennyiségét aztán a szerződők ké­sőbb megállapítanáják. Don Carlos viszont kötelezi magát, hogy folyton külföldön fog élni és lábát soha spanyol földre nem teendi. E javaslatokkal szemben karlista részről azon ajánlat létetett, hogy a karlisták által meghódított országrészek, a baszk tartományok, Navarra, Arragonia, Catalo­nia és a régi Valencia királyság egy része hagyas­­sék meg egy külön ország gyanánt Don Carlosnak VII. Károly név alatt, — Spanyolország többi ré­sze pedig csináljon, a­mit tetszik. Mi ebben igaz, mi nem? nehéz hozzá vetni. De a pontozatok szelleme tagadhatlanul igen hasonlít Serrano múlt­jához. Don Carlos különben új kormányt is alakí­tott magának e napokban; Elio-t nevezvén ki had­ügyminiszterré, Vinaletet külügyérré, Purial-t pe­dig belügyérré, Németország. A birodalmi gyűlés, mint ma reggeli lapunk egyik távirata jelenti harmadik ol­vasásban is — tehát véglegesen — elfogadta teg­nap a katonai törvényt. Élénk vita volt még ez utolsó napon is. Többek közt Schultze-Delitsch be­szélt, körvonalazván pártja álláspontját. A hatá­rozat név szerinti szavazással hozatott s kétszáz tizennégy szó esett a törvény javára, száz­huszon­három ellenző szavazattal szemben. Németország­nak e szerint 91 szótöbbséggel lett septenniuma. — Ma ismét igen érdekes ülése van a birodalmi gyűlésnek. Napirendre a „Kirchendienergesetz“ volt kitűzve s a mint hirlett, e törvény ellen a clerica­­lisok passiv resistentiával készültek harczolni, azaz tömeges elmaradás által határozatképtelenné tenni a házat. Ez a terv azonban nem hiszszük, hogy valósuljon , s ha igen mindenesetre eredmény­telen lesz; a­mennyiben a clericalis c­entrum mindössze 114 szavazattal rendelkezik s ha egy szálig elmaradnak is ezek, a ház azért nem lesz határozatképtelen, csak 199 képviselő jelenléte lévén érvényes határozathozatalára szükséges, az úgynevezett birodalomhoz hű pártok pedig 260 ta­got számítanak. Ily viszonyok között a clericali­­sok valószínűleg a vitában való elkeseredett rész­vét által fogják magukat kárpótolni a mindenesetre bizonyos vereségért. Angolország. Az angol-budget főtételeit North­­cote kincstári kanczellár előterjesztése után, kö­vetkezőkben csoportosítjuk. Az 1873—4-ki pénzügyi évben az alanti háború költségeivel és az Alabama­­kárpótlással a kiadások 76.466.500, a bevételek 77.335,667 font sterlinget tettek; a kiadások 1 156,000, a bevételek 2.773,000 font siggel ha­ladták meg az előirányzatot. A jövő 1874/5- ki pénzügyi évben jövedelmi többlet 5.492,000 font stgre tehető, sőt a miniszternek reménye van, hogy ez összeg 6 millió fontra fog emel­kedni. E fölöslegből félmillió font az állam­­adósság törlesztésére, 1,250,000 font a helyi adó­zás könnyebbítésére fog fordíttatni. Ezenkívül a jövedelmi adó fontonként egy pennyvel mérsékel­tetni fog úgy, hogy minden font sterling jövede­lem után a jövő évben csak két penny adó fog fizettetni. Ez által az állam 1.800,000 font ster­linget enged el az adózóknak. A közvetett adók közül a c­ukorvám teljesen eltöröltetik, mi két millió fontot fog fölemészteni. A fölösleg maradvá­nyából 480,000 font a­dóadó eltörlése által véte­tik igénybe, 500.000 font pedig előre nem látható kiadások fedezésére tartatik fenn. Az előterjesz­tést általános helyesléssel fogadta a képviselőház s a c­ukorvám eltörlésére vonatkozó határozatot még azon ülésben elfogadta. Szerbia. A belgrádi „Vidovdan“ konstantinápo­lyi levelezője szerint a szerb­ vasúti ügy egyes részletei­ben is befejeztetett. Az utolsó pontra nézve is, neve­zetesen a díjszabályzat kü­lönbözetei tekintetében, melyekre nézve legutóbb is nézeteltérések merültek fel, teljes megállapodás történt. A császári rende­let, melylyel a vasúti csatlakozásnak végleges jó­váhagyása megerősíttetik, a szultán által aláírat­ván, a szerb képviselőnek átadatott. Hrisztics, Szerbia meghatalmazott képviselője, távirati uton értesítette erről a szerb kormányt, mely utóbbitól azonnal visszaérkezett a válasz, melyben a bel­grádi kormány részéről köszönet nyilváníttatik a Nicsánál engedélyezett vasúti csatlakozásért. Egy­úttal Marinovics a külügyminiszter is, Milan feje­delem nevében mondott köszönetet a conc­es­­sióért . Milan fejedelem fogadására a legna­gyobb készületek történnek Konstantinápolyban. A szultán Milánt, mihelyt ez az ottomán fő­városba érkezik, azonnal látni kívánja, ezért a hajóról egyenesen a császári palotába indul a me­net , ott rögtön megtörténik a fogadtatás, s csak ezután megy a fejedelem palotájába, mely rendel­kezésére bocsáttatott. Várnánál a szultán első hadsegédjén kívü­l a főszertartásmester egy ezre­dessel a császár főseregéből fogadja és üdvözli a kedves vendéget a szultán nevében. Várnához a török lapok szerint három hajó is küldetik az ifjú fejedelem fogadására. ÍMeáMi­ — An­thologia Fábián Gábor köl­tői mű­fordításaiból, magyarított Lucretiu­­sából s Argonauticonából. E czim alatt kaptunk egy kötetet, melyet Somogyi Antal szerkesztett s adott ki közhasználatra. (Budapest, 1874.) A szemelvényeket rövid bevezetés előzi meg, mely Fábián Gábor érdemeinek s műfordítási jelességei­nek kritikátlan magasztalása. Mi világért sem akarunk Fábián Gábor érdemeiből elvenni vala­mit, de bármily kitűnőségünkkel szemben hideg és indokolt ítéletet óhajtunk. A pusza rajongó dicséret értéktelen. Avagy építhetünk-e ily beszédre? „Ily kalauzzal a classicusok bármely munkájában botlás félelme nélkül bátran haladhatni. Ha az ő vezetése mellett is megakad valaki, az csak fo­gékonyság híjának tulajdonítható. Nem létezett Delphinus, ki ügyesebb gondosabb tanítást nyert volna bármely classicusra nézve, mint amilylyel Fábián fejtegeti azon írókat, kiket remek tollá­val meghonosított. És nem csak könnyíti az utat, de, mint kedves vándortárs szokta, kellemes­sé, igézővé teszi. Sok helyt olyannak látszik ma­gyarított Lucretiusa s Argonauticona, mint a tiszta vizben visztükrözött ég,­­ teljesen hasonmása a fenséges ívnek fejünk fölött; ugyanazon zománcz, de kettőztetve az ár rezgő fényétül. Sok helyt a kettős nap képével látszatunk találkozni. Monnó ugyanazon lánggal ragyog alá. És ki nem gyö­nyörködik e ritka látvány szemléltén ? Pedig, ebben csak kétszeres az érzékizgató tündöklés.“ De voltakép nem e hang miatt botránkozunk mi meg. Maga az anthológia az, a­mi valóságos iro­dalmi botrány, s az írói tulajdonjognak megsérté­se, ha Fábián engedelme nélkül került ki a sajtó alól. Szeretjük hinni, hogy nincs így, hogy a szer­ző megegyezett a kiadásba, azonban ez esetben is szükségesnek, sőt múlhatatlannak tartjuk, hogy ez a könyvben ki legyen jelentve. Mert ily módon utá­nozandó például szolgálhat s lépten-nyomon az irói tulajdonjogot veszélyeztetheti. — Já­m­b­o­r P­ál m­un­ká­i­b­ól Aigner Lajos bizományában megjelent az első és máso­dik kötet. Az első kötet tartalma: Politikai czik­­kek. Pesti szemlék. A pedánsok. Orsó. Richelieu. A szép özvegy. Fővárosi szemlék. 1873. Damokles kardja. A kastély. Zárszó. A második kötet Jám­bor újabb költeményeit foglalja magában. A két kötet ára 3 frt. — Névy József és Névy László „Gyakorlati irálytan“-ából megkaptuk a második részt. A művet rövid elméleti bevezetés nyitja meg, s gyakorlati ügyiratok töltik meg. A munka tanításra alkalmas, ára 60 kr. — Die Augenpflege im gesunden und kran­ken Zustande. Von dr. Leopold Grossmann. Zweite Ausgabe. Budapest, Ludwig Aigner, 1874. A né­­német kiadás ára 60 kv. a magyar 70-ért kap­ható. A munka használhatósága mellett beszél a 2-ik kiadás. — Az Athenaeum kiadásában megjelen­tek a következő művek: 1. A jövő század re­génye. Irta Jókai Mór. Második rész. Az örök béke. Ára a 4 kötetnek 4 frt. Az ajánlat felesle­ges. 2. Szénássy Sándor Latin nyelv­tana. Alaktan. Átdolgozta Elischer József, a budapesti ág. hitv. ev. főg­ymnásium tanára. Har­madik javított kiadás. Ára 90 kr. 3. A búza vetőmag nemesítéséről. Irta Kenessey Kálmán. Ára 50 kr. — Népszerű nemzetgazdá­s­zati tu­domány. Műveit rendek szükségeihez alkalmazva. Az akadémia által a magyar hölgyek dijával ju­talmazott pályamunka. Irta Karvasy Ágost, kir. tanácsos, nyugalmazott egyetemi tanár és a magy. tudom. akadémia lev. tagja. A munka jósága mellett bizonyít a negyedik kiadás. Ára 3 forint.­­ Ugyancsak az Athenaeum kiadásában jelent meg a „Külföldi Regények II. kötete. Az Elválasztottak. Len­zen Mária után németből for­dítva. Ara 1 frt 50 kr. A hivatalos lapból. Vallás- és közoktatási magyar miniszterem előterjesztésére a Csanádi székes-káptalanban Pfeiffer József őrkanonoknak a Szt.­Péterről nevezett óbolti, G­e­m­­ Ignácz idősb mesterkanonoknak a boldogságos Szűz Máriáról nevezett koppán-monostori czimzetes apátsá­got adományozom. Kelt Bécsben, 1874. évi április hó 2-án. Ferencz József, s. k. Trefort Ágoston, s. k. — A budapesti kereskedelmi sipar kamarához ma érkezett átirat szerint, az 1875 május 1-től november 15-kéig tartó párisi nem­zetközi kiállításon való részvételre hazánk is meghívást kapott. Legközelebb alkalmunk leend a kiállítás programmját részletesen ismertetni. — Estély lesz csütörtökön dr. Szapáry Gyula belügyminiszter termeiben. A delegátiók tag­jai mind meghívást kaptak. — A kolozsvári egyetemből dr. Schulek Vilmos a budapesti egyetemhez nevezte­tett ki, mint a szemészet rendes tanára. — Dr. Vécsey Tamás, közelebb kine­vezett egyetemi jogtanár, ma tartotta első előadá­sát az egyetemen, rövid és szép megnyitó beszéd­del köszönve be. Előadási modorának szabatos­sága és világos stylje a legjobb hatással volt az ifjúságra. — Kossut­h-érmet találtak Debreczenben a füvészkert utcza egyik házának bontásánál, l­épcső alatt. Az ezüst érem akkora, mint egy négykrajczáros. Egyik lapján a magyar korona van vánkoson, két babér ágtól környezve, s aláírva 1849. körül a szélén: „egy korona, egy isten,egy honunk, e háromságnak híven hódolunk.“ A másik lapon Kossuth jól talált mellképe ezen körirat­tal: „Kossuth Lajos a Magyarország vezérje, szü­letett 27-ik ápr. havában 1806. Szikszay építész az ottani múzeumnak ajándékozta az érmet. ” A h­on­vé­d m­enházra a kairói magyar egylet 40 frankot küldött, azzal a kijelentéssel, hogy ugyanannyit fog minden évben küldeni, a­mig az egylet fenáll. — A Rók­us-kórh­áz beli trichinek történetéhez dr. Patrubány tiszti főorvos kö­vetkező újabb felvilágosítással szolgál: Minapi nyilatkozatom kapcsán az ügyállás felderítése kö­rül tett intézkedésem folytán beérkezett hivatalos jelentések alapján van szerencsém kijelenthetni : 1-or, hogy a Rókus-kórházban a „trichinosis“ gya­núját keltett mindkét egyén már a kórházat egész­ségesen elhagyta. 2-or, hogy a „richinosis“ hiva­talosan nem lett constatálva. 3-or, hogy azon korcsmából, melyben az illetők salamit ettek, a kezelő orvosok által azonnal szerzett s úgy álta­luk valamint hivatalos utón is megvizsgált salami­­ban fonalócznak (trichina) nyoma sem volt lel­hető.­­ Az országos izraelita ösztön­dijegylet választmánya az 1873/4 tanévre ki­irt ösztöndíjakat folyó hó 21-én tartott ülésében következő tanulóknak adományozta: 1. báró Eötvös József-féle 200 ftos ösztöndíjt Spitzer Ignácz ötödéves orvosnövendéknek Szabadkáról; 2. Podhrágyi Popper Lipót-féle 100 ftos ösztöndijt Stricker Simon talmud-b­ára tanulónak Vág- Ujhelyről; 3. dr. Oesterreicher Ede-féle 100 ftos ösztöndijt Wittmann Samu negyedéves orvos­növendéknek Pozsonyból; tiz 100—100 ftos egy­­egyleti ösztöndijt; 4. Glückstahl Adolf ötöd­éves orvosnövendéknek O-Sziváczról ; 5. Löwen­­feld Ignácz ötödéves orvosnövendéknek Kaposvár­ról; 6. Reich Manó első éves joghallgatónak Ócsáról; 7. Ratter Béla negyedéves joghallgató­nak Pestről; 8. Weisz Simon harmadéves jog­hallgatónak Csongrádról; 9. Klein Ede másod­éves joghallgatónak Liptó-Szt.­­ Miklósról; 10. B­­­eyer Zsigmond műegyetemi hallgatónak Bé­­nyéről; 11. Klein Jakab műegyetemi hallgató­nak Szabadkáról; 12. Weisz Vilmos VIli. osz­tályú gymnasiumi tanulónak Veszprémből; 13. F­i­s­c­h­b­e­i­n Károly szoboszlói születésű, VII. osztályú gymnasiumi tanulónak Debreczenben. — Úgy a nevezett ösztöndíjasok, valamint azon fo­lyamodók, kik az egylet szerény anyagi viszonyai­nál fogva ez alkalommal figyelembe vehetők nem voltak, kérvényeiket Dr. Simon József urnál, mint az egylet titkáránál (Budapest, 3 korona­­utcza 11 sz.) visszavihetik. — A jászberényi honvédlaktanya környékének és lövöldéjének beültetésére Jász­berény városa 300 db, csemete ákáczot, Jásza­­páthi városa 204 db és Jászdózsa városa 25 db ákáczfát küldtek, miért Nyitray őrnagy köszönetet nyilvánít.­­ Az állatkert számár­a nagyobb számú állatokat rendeltek meg Hamburgban. Egy ré­szük már megérkezett s az állatkertben megte­kinthetők. — Színházi hírek. A nemzeti színházban tegnap este Moliérenek elsőrendű vigjátékaiból a „Nők iskol­áj­a“ cziműt mutatták be Szász Ká­roly jó fordítása szerint. A nagy költő jellemrajzi vigjátékainak egyike ez is, terve a komikai erő folyton növekvő lüktetésével. Meséje egyszerű, cse­lekmény nem sok, csaknem ama puritán színpadi egyszerűség veszi körül, mint Aristophanes komoe­­diáit, hanem főalakja annál jobban dúskodik a komikai költészet kincstárából. Ez a főalak Ar­­nolphe (De la Sarche) tisztes korban levő férfin, ki igen mulatságosan tud beszélni mindazon fele­barátairól, kiket a felesége megcsal. Azonban ő is csak ember, még eddig élte javán innen nőtlen em­ber, a­ki végre is kedvet érez megházasodni. Ha­nem sok oktató példa lévén előtte, biztosítani akarja magát az asszonyok csalfaságától, s feleséget nevel, elzárva a világtól már négy éves kora óta. Szépen föl is növekedett a lány, el is venné Arnolphe, de a romlott világtól távol növekedett lány szíve is csak megnyílik a szerelem előtt, s biz az nem Arnolphe iránt, hanem Arnolphe az, a­ki mind­ezekről épen a szerető által értesül. Itt kezdődik aztán a komi­­kai élet folytonos, kiapadhatlan, s vidáman csa­pongó pezsgése, mely szegény Arnolph úrral úgy ját­szik, mint a sebes patak egy parafa-dugóval. Lenne aztán Arnolphe papucs-vitéz is, de mind hasztalan. A színház játékrendje nemcsak magvas darabot nyert Moliére e művében, hanem ezek közül olyat is, melyet igen jól adnak elő, s melynek kedvderitő ereje a közönség minden rétegéhez eljut. Szigethi József pedig oly szerephez jutott Arnolpheban, mely az érdemes művész egész becsvágyát fölébresztette, s alakító erejének, komikai képességének egész gazdagságával jelent meg. Furcsa tépelődéseiben, mulatságos helyzeteiben mindig jóizű mosoly­lyal kísérte a közönség. A gondos részletekkel festett alak apróbb vonásaiból is alig veszett el valami, s a­mi így elmosódott, csak olyannak tetszett, melyet egy-két előadás már ki fog tüntetni. Szi­gethi e szerep által kitűnő alkotásaihoz sorozott egy újabbat. Molnárné is sok szerencsével és kel­lemmel személyesítette az elrejtett ártatlanságot, Ágnest. Átalában csak jót mondhatunk az egész előadásról, melyben még Halmi, Komáromi és Sántha játszottak nagyobb szerepeket. Közönség nem nagy számmal jelent meg, de e darab alkal­masint vonzó lesz. Zajos hatása most nem volt, hanem a csöndes élvezetet megszerezte mindenki­nek. A darab kedvderítő hatására jelentékeny szolgálatot tenne, ha előtte Moliérenek valamelyik zaklató hatású kis bohózatát adnák, például a „Kényszerült házasságot.“ Ez előzetesen fogékony­­nyá tenné még az egyszerű szép iránt kevésbbé hajlandókat is. — Az elhunyt Török János a nem­zeti kaszinónak hagyta gr. Széchenyi István mun­káinak teljes gyűjteményét, egy díszes könyvszek­rényb­.D- ~Mxis JWBMi b°ey ,a kaszinó az választotta pénztárnokául, Stun JUF&J vére 300 frt neveltetési ’ járpufz“ Pfg Öt 1 J“1 flókot szavazott meg. SPORT. A tavaszelői, első bécsi versenyt a Freudenau­­ban vasárnap délután tartották meg, melyen az aristokráczia és polgárság­ sportsmannjei nagy szám­mal vettek részt. Sok fogadás, és jelentékeny összegig­­ történt. Az első érkezők közt volt Chlumeczky miniszter, és Bellegarde, a király egykori adjutánsa. Az udvar részéről jelen voltak Lajos Viktor, Albrecht és Vilmos főherczegek,­­ a hannoveri koronaörökös, a nassaui hgnő fiával. A király ő felsége hadsegéde, udvarmestere, a királyné udvarmesternője társaságában érkezett meg, félhárom felé. A futtatás 2 órakor kezdődött. A megnyitó verseny 10 jelentkezője közül, csak négy jelent meg a gyepen, még pedig Henckel gr. 4. év. „Ellenőrije, Rohan hg. 3 év. „Pamat­­kája, von Lans Robert 3 év. Izabellája a Lichten­stein hg. egy három éves paripája. Dij 800, a távolság 1 mtld. A győztes Izabella. A megnyitó verseny, egyszersmind eladó verseny is volt, s az első ló árverésre került, melyet gazdája vett meg 705 frtért.­­ A freudenaui ste­ep le-chase nagy kíváncsiságot keltett, 800 frtos díjjal. Minden állam lova pályázhatott, távolság 2 és fél mtfld. 11 jelentkező közül 9 futott. Gr. Coronini „Islän­der“-e vette át a vezetést, s azt az utósó akadályig meg is tartotta, — itt megelőzi Chanel „Charla­­tanja“ s elsőnek érkezik be. Gr. Ugarte 5 éves „D. B.“ nevű lova a második, — Islander a har­madik. Minden akadályt szabatosan ugrottak keresz­tül, Grovestinjb. P­o­­­e­y-jának kivételével, melynek lovasa egy akadálynál, — szerencsésen leesett.— A harmadik 800 frtos handicapnál 7 ló közül b. Wesselényi Princ Paris, Henckel gr. „Young Buccaneer,“ Festetich Th. gr. „Indigó“ és Forgács L. gr. Franc Magon-ra futottak. Győztes, egy ló­­fejjel „Indigo,“ a második „Young Buccaneer.“ — A Hurdle race 1 mértföldnyi távolságán 300 frtért 6 ló futott. Az első Gr. Henckel „Viceroy“-ja, második „Caprice de Lissa“ gr. Eszterházy Miklós tulajdona. — A futtatás 7 óra felé ért véget. HÍREK. Április 21. — A király holnap reggel visszamegy Bécsbe. A közös miniszterek szintén, s csak térnek vissza, ha a delegációk tárgyalvan 1 ezes mederbe jutottak.

Next