Ellenőr, 1874. június (6. évfolyam, 149-176. szám)
1874-06-10 / 158. szám
siumok iránt a minisztériumhoz intézett feliratának pártolása végett. A hazafias hangon írt felirat egyhangú éljenzés között felolvastatván, az e tárgyban felszólaló bizottsági tagok: Bossányi László, Dalmady Győző, Halász Boldizsár és Rakovszky István egy részről kiemelvén, hogy a felső megyet tótajku lakossága a legjobb hazafiakból áll és csakis egyes izgatók igyekeznek a mételyt terjeszteni; másrészt hazafiai fájdalommal constatálják a kormánynak a nagy-réczei, turócz-szent-mártoni és znyói pánszláv szellemi gymnásiumok megvizsgálása körül tanúsított engedékenységét és erélytelenségét. Ez okból Zólyom megye közönségének felirata nem csak hasonló felterjesztés által pártoltatni határoztatik, hanem hazafmi aggodalommal figyelmezteti a megye közönsége a minisztériumot a jelzett eljárásból eredhető káros következményekre. Ezenkívül Zólyom megye közönsége átiratilag üdvözöltetni határoztatik a kezdeményezésért. Olvastatott ezután Brassó város és vidéke tanácsának átirata a törvényhatóságok területi szabályozása tárgyában a képviselőházhoz intézett feliratának pártolása végett. Miután a megye e tárgyban már önmaga is intézett feliratot a képviselőházhoz, de különben a jelen feliratban a szász nemzetiségi érdekek nagyon előtérbe lévén tolva, egyszerűen tudomásul vétetik. Tárgyaltatott a húsvágási szabályrendelet, mely biztosítja a közönségnek, hogy minden időben és jó húst kaphassanak; jóváhagyatott,továbbá a koldulás megszüntetését tárgyazó szabályrendelet, mely különösen a vásárok és búcsúk alkalmával előforduló nagymérvű koldulás megakadályozását kötelességévé teszi az elöljáróságok és csendbiztosoknak. Végül a Czegléd városa által létesített közvágóhíd alapszabályai és ugyanezen város azon határozata, mellyel a tanítókat a községi pótadó fizetése alól felmenti, jóváhagyatván, az ülés d. u. 2 órakor eloszlott. KÜLFÖLD. (Június 9.) Franczia köztársaság. A jobbközép manifestumáról, melyet a tegnapi lapunkan közöltünk, azt írja a „Journal des Debats“ a balközép legmérsékeltebb közlönye, hogy pártja kebelében méltán idegenkedést kelthetett az a sajátságos szőrű okmány. „Nyilatkozatot vártunk — úgymond — se helyett csak egy kísérlet volt a programmban található, kísérlet a jobbközép párt kebelében fennforgó egyenetlenségek elsimítására. Azt hisszük azonban, hogy a balközép tagjaira azzal az átalános benyomással volt e kísérlet, hogy tartózkodó állást kell foglalniok, s bevárni, hogy az említett manifestum nem nyújt-e alkalmas alapot a jobbközép mérsékelt tagjainak, eszmecserébe , s mégpedig ezúttal nem kétértelmű eszmecserébe, bocsátkozni a balközéppel. „A többi republicanus lap s élükön a „Temps“, mely szintén igen mérsékelt, de egyszersmind igen szilárd republikánus közlöny, még sokkal kedvezőtlenebbül nyilatkozik a semmit , de mégis sokat mondó jobbközépi manifestumról; s egyenesen kimondják, hogy az abban foglalt Programm, az ő ideiglenes s minden izében pseudomonarchikus köztársaságával, sohasem nyerheti meg azon párt támogatását, melyben Dufaure a legbefolyásosabb tagok közé tartozik. Tehát a legmérsékeltebb balközép árnyalat is visszautasítja a jobbközép czéljait. — Találó viszonzásul szolgál a jobbközép programjára egy jegyzőkönyvi határozat, melyet a balközép egyhangúlag fogadott el legutóbbi pártértekezletén. E jegyzőkönyvi határozat következőleg szól: „A balközép, tekintve a helyzet komolyságát és a megoldás sürgős voltát, czélszerűnek tartja, hogy tagjainak változatlan érzelmét jegyzőkönyvileg kifejezze. A párt mindig azon nézetben ben volt, hogy a legközelebbi jövő bizonytalansága és határozott kormány hiánya képezi az ország nyomorának és bajainak főokát. 1872. decz. 7-én a balközép 110 képviselő által aláirott indítványban a köztársaság szervezését sürgette, 1873. május 20-án támogatota az e czélra előterjesztett törvényjavaslatokat. Az ezután beállott személy változások daczára czéljához híven elfogadta a néhány tagjától tett indítványt, mely szerint Mac Mahon tábornagy hatalmának meghosszabbítása a kormány nagyon is sokáig elhalasztott szervezésének kiindulópontjává tétessék. Nov. 20-án nem rajta múlt, hogy a végrehajtó hatalom, mely jól fölismerte, mily szorosan összenőtt tétele az alkotmányozó szabványok megalkotásával, olyan támadások ellen nem biztosítatott, melyek csak gyöngíthették. Nincs nagyobb veszély valamely országra, mintha magát az elvet, melyen a kormány nyugszik, a pártok támadásainak zsákmányával minden versenygés czélpontjává teszik. A balközép semmit sem fog elmulasztani, ami a veszélyt távol tarthatná; most is azon véleményben van, hogy az 1873. május 19-én előterjesztett törvények I. czikkelye (a végleges köztársaság kikiáltása) tartós állapotok biztos záloga lenne, mert Mac-Mahont nem a hét éves köztársaság elnökévé, hanem hét évre a köztársaság elnökévé tenné. Jövője iránt megnyugtatva az ország, akkor souverain jogainak fentartását a revisió jogában találná, mely minden köztársasági alkotmányban ki van fejezve, s melynek gyakorlását az alkotmányzó törvények szabályozzák. A balközép csak sajnálattal látná, ha a mostani nemzetgyűlés feloszlatása elkerülhetetlen és elhalaszthatatlan következménye lenne a szervezés iránt való vonakodásnak, vagy képtelenségnek, de ettől a szükségességtől sem riadna vissza. Különben nem titkolhatja el, hogy a nemzetgyűlésnek, még hogyha szervezkedett is, hosszasabb halasztás nélkül el kell oszolnia, csakhogy ez esetben nemcsak minden vétség nélkül, hanem általános előnynyel mondhatna le mandátumáról, mert útjait egyengette a megnyugtatásnak és az egyetértésnek.“ Ez is programm, s pedig oly határozott, minden félremagyarázást kizáró programm, hogy a jobbközéppárt a legcsekélyebb illúziót sem táplálhatja az iránt, hogy a balközépet elvi álláspontjáról cselfogásokkal netalán leterelhetné. E program súlyát növelte azóta számos balközépi képviselő hozzájárulása, kik nem lévén jelen az értekezleten, most utólagosan sietnek aláírásokkal dokumentálni a programaihoz való csatlakozását. Ilyenformán már 110 aláírás vallja magáénak a párt nyilatkozatát. Aláírás végett egy másik nevezetes irat is forog a képviselők között; egy indítvány ez a nemzetgyűlés feloszlatása iránt. Hírszerint már harmadfél százan írták alá, s el van tökélve, hogy ha 320-ra szaporodik az aláírók száma, az indítványt a nemzetgyűlés elé terjesztik. A bonapartisták azalatt minden követ megmozgatnak a vidéken. Az assambléeben tehetetlenek, de kint a nép között napról-napra szilárdabb állást foglalnak el ; a hatóság nem bánja üzelmeiket. A császárság lithografice és nyomtatásban ezernyi példányok útján glorificáltatik, s legújabban ismét a „császári herczeg“ photographiái is tömegesen jönnek ingyenes forgalomba az imperialisticus érzelmek felszítására, illetőleg ébrentartására. Maguk a bonapartista képviselők árasztják el illető megyéiket e fényképezett nefelejtsek ezreivel, s a becses küldemény mellé rendesen serkentő szállító leveteket is csatolnak. Így tett az ismeretes Haentjens is, aki különösen nagy mennyiségű „fejedelmi arczcal“ örvendeztette meg megyéjét (Sarth) a következő sorokat csatolván a szállítmányhoz: „Uram! Ha elismerjük is a szolgálatot, melyet Mac-Mahon tábornagy a hazának tesz, mégis úgy vélekedik mindenki, hogy végleges kormányul egyedül a császárság menthet meg bennünket. Itt küldök önnek néhány példányt annak képomásából, aki egykor IV. Napóleon lesz. Ossza ki nevemben barátjai között, s ha még több kell, hozzám fordulhat.“ — De a bonapartista propaganda furfangja nemcsak eddig terjed. Apró zászlókat ,,Vive l’empereur“ felirattal osztogatnak szét vásárokon és sokadalmakon a gyermekek számára. A hatóság nem törődik vele, s különben is a vidéki hatóságok, nagy részt bonapartisták, s lehetőnek látván az imperium visszatérését, még a nem bonapartista hivatalnokok sem igen akarják jövőjüket holmi rendszabályok által kockáztatni. Csak Somme megyében történt meg, hogy egy „L’appel au peuple“ czimű verseményt elkoboztak, midőn nyilvánosan kezdték osztogatni. Legtüzesebben megy a dolog azon megyékben, hol pótválasztások lesznek. Az agitáczió már mostantól indulóban van, s paduai herczeg pláne le is utazott megyéjébe (Seine-et-Oise) hogy személyesen üsse a vasat követjelöltsége érdekében. A nemzetgyűlés a municzipális törvényjavaslat részletes tárgyalására ment át, s mint egy mai távirat jelenti, az első czikkelyt, mely szerint a municzipális választók lajstromát egy amaire-ből s az adminisztratió és a municzipális tanács egy-egy küldöttségéből álló bizottsága fogja szerkeszteni. Mac-Mahon a pápai nuntiussal érzeleg és ömledezik. Tegnap fogadta és mély meghatottságát fejezé ki előtte a pápa érzületei és annak Francziaország boldogsága és jólétéért mondott óhajai fölött és felkéré a nuntiust, hogy az ő hálájának és tiszteletének kifejezést adjon a pápánál. Olaszország: A pápa egészségi állapota tetemesen javult, csak egy kis szédülésben szenved meg, s már fogadhat tisztelgőket Hanem utólagosan kiderül, hogy betegsége sokkal aggasztóbb természetű volt, mint a szépítgető hírekből sejteni lehetett. A „Daily News“ erre vonatkozólag e hó 5-iki kelettel következő táviratot vett Rómából: „Tegnap este késő éjjelig nagy nyugtalanság uralgott a Vatikánban azon hirtelen lázroham folytán, mely a pápát elfogta. Másnap reggelre jobban lett s nagy vágyat tanúsított a Gandolfo kastélyba menni, kijelentvén, hogy légváltoztatás nélkül nem hiszi, hogy állapota javuljon. De tanácsosai ellene szegültek, mert a Gandolfo kastélyt az ott nagy számmal elhelyezett kitelepített apáczák miatt, nem lehet oly gyorsan előkészíteni. A szegény 82 éves aggastyánt tanácsosai csupa politikából megfosztják a szabad levegő élvezésétől. Nem bánják, ha belehal is, de „római börtönét“ nem engedik elhagynia, mert akkor hova lenne a péterfillérek alapja, melyek most „rabsegélyző pénz" czimen igényeltetnek a hivő közönségtől. Németország. Ijjesztő a hírek szárnyaltak egy nagyobb balesetről, mely állítólag szombaton érte TARCZA. HOLT FELIX A RADICALIS. írta GEORGES ELIOT. Angolból fordította DOMINKOVICS MÁRIA. II-ik kötet. (Folytatás.) TIZEDIK FEJEZET. Egy héttel a Trebyben történt zendülés után ismét Transome-Courtban volt Transouse Harold. Egy rövid londoni látogatásból tért vissza, hogy a karácsonyt e bájos falusi birtokát, természetesen nem a legjobb karácsonyi szeszélyben ünnepelje. Megbukott a választásnál, de ha ez lett volna egyetlen boszúsága, még elég kedélyes egészséges esze lett volna arra, hogy elviselje azt, mint a legtöbb ember szokta, s a nyolcz-kilenczezer fontot, melybe azon bizonyossága került, hogy nem lesz a jövő parlament tagja, zúgolódás nélkül kifizesse. De az élet csalódásai ép úgy, mint kellemetességei nem ítélhetők meg egyenként, s a legegészségesebb s a legjobb természettel megáldott ember ki van téve különböző boszuságok olyan összetalálkozásának, melyekből mindekik a másik hatását fokozza. Egy ily összetalálkozás gyakran könnyen beteges s boszos emberek akaratlan s mások által ki nem számítható rész szeszélyéhez hasonló állapotot hoz elő. Harold nem igen bánkódott volna egy kis zendülés miatt, ha némi költséget okozott volna is ez a grófságnak ; de a fordulat, melyet a fölkelés tényleg vett a buzgó Tamásnak több oknál fogva bős Haroldra nézve keserű táplálékot nyújtott. Akárhogyan támadtak és fokozódtak a zavargások — amiről tökéletes igazságot mondani valószínűleg senki sem tudott volna — mindazonát a legsúlyosabb szemmel látható események mind a radikális pártra, azaz Transomeras ügynökeire vetettek rész fényt, s eddigelé a választás eredményei Haroldra nézve csak szégyent jövedelmezmeztek a grófságban, tehát épen az ellenkezőjét annak, mit elérni becsvágya ösztönző. S mi több, Harold lelkiismerete eléggé éber volt arra, hogy Holt Felix sorsa nagyon kellemetlenül hasson rá. Mindig jó emlékezőtehetsége Holt Felix panaszát a sproxtoni munkások felizgatása miatt megtartó, valamint az ezt követő jelenetek Jermyn irodájában, hol a furfangos Johnson megmagyarázta lehetetlenségét annak, hogy egy már megkezdett választási terv visszavonassék s a hegyről lefelé gördülő kocsi megállittassék. Megemlékezvén Holt Felix megbotránkozó szavairól amiatt, hogy részeg emberek lármázásra s rendetlenségre ösztönöztetek , nem odázható el magától Harold azon benyomást, hogy a bűntettek, melyekkel Felixet vádolják, végzetteljes véletlenségek, és nem a zendülőkkel való önkénytes összeműködésből, hanem inkább, nagyon valószínűleg, az erőszakosságaik ellen működő, nem helyesen kiszámított törekvésekből keletkeztek. S ezen benyomás, mely lassanként meggyőződéssé fokozódott, egy pbázisában azon kényelmetlen tudat alakját ölte fel, hogy Haroldnak bizonyítékok vannak kezeiben, melyek alkalmasak lennének Felixet azonnal kitisztázni, de egyszersmind önmagát s ügynökeit legkevésbé sem előnyös fénybe helyezni. Nagyon lehető volt, hogy még mások is hasonló módon Felix javára fognak nyilatkozni, például a csacska kis dissenter-prédikátor , de akárhogy lesz, a sproxtoni munkások esetét az ellenpárt lehetőleg ki fogja zsákmányolni. Oly ember, ki görbe után hagyá magát meglepetni, nagyon kevés vigaszt talál a tényben, hogy vetélytársai is olyanok, kik e görbe utat valami nagyon emberi dolognak s épenséggel nem idegennek tartják. Mert a nagy különbség közte s köztük épen abban áll, hogy őtet rajtaérték, s hogy a nap világossága egészen az ő balfogásaira ömlik. Harold áldozatnak tekinté magát ez ügyben. Megakadályozhatta-e ügynökei cselszövéseit? Épen ez esetben próbálta meg, és hiába próbálta. Már kezdettől fogva nem szerette a két szóban levő ügynököt, s az események mostani fokán kevesebb, mint valaha lehetett szemére vetni, hogy egyebet mint őszinte ellenszenvet érezzen irántuk. Jobban el volt keseredve ellenük, mint akár akkor, ha az erény után való törekvés lett volna egyedüli uralkodó szenvedélye. Jermyn Johnson Johnjával együtt rég gyűjtött vétkeinek hosszú sorát még e tredyi választás csúnya, piszkos történetével is megtoldta, s e miatt Harold el volt határozva, a legvégsőig ostorozni őt. Oly falragaszok jutottak szeme elé, melyekben tudtul volt adva, hogy a Transomeok Jermennek gyalázatos módon le vannak kötelezve. Ha az ilyféle tudatások egyeben mint választási pletykán alapultak, egy sürgős okkal több volt példát mutatni a világnak Jermyn szigorú megbüntetésében, amiért visszaélt hatalmával s roszul sáfárkodott a család vagyonával. S a példát bizonyára oly gyorsan kell felmutatni, amint csak lehet. A hideg — confidens — öntelt frátert utolsó csöpp vérig le kell csapolni kárpótlásul, s vele minden összeköttetést tökéletesen megszüntetni. A választásnak vége lévén Harold egészen magánügyeinek akart élni, alig csak minden teljes rendben nem lesz, s egészen az felügyelete alatt. E reggel szokás szerint dolgozószobájában ült, mely újonnan s elegánsan rendeztetett be számára. Még csak a harmadik reggel volt ez az első karácsony után, melyet tizenöt év után angol otthonában töltött, s ezen otthon nagyon kívánatosnak, kellemesnek mutatkozott. Künt dér bolttá a gyepet, az örökzöld lomb sokféle alakú leveleit s a távolabb álló óriási fákat , de Harold szobájában a tölgyfa-hasábok lobogtak a kandallóban, a szőnyeg meleg méh gyanánt terült el lábai alatt. Szokása szerint épen jól megreggelizett volt, s a délelőtti órákban egy nagy földbirtokos kellemes napi munkája várt rá. Most az egész házban szőnyegek s finom gyékények teszik nesztelenné a lépteket, az előcsarnokok s folyosók fűtve, minden házi teendő elvégzéséről számos cselédség által gondoskodva. Az ügyes Domokos mindig kész ura parancsait teljesíteni, s szeretetreméltó jelenléte az egész házat megélénkítő mint egy vidám mosoly, s a nehézkes angol kedélyekre is átragadt róla a kedv és hit, hogy az élet könnyű, a tényleges fennhatósága oly szelíd s könnyűnek látszott, mint egy pehely takaró. Az öreg Transome is mintegy újra éledni látszott, mióta a két Harry s Domokos a házhoz jöttek, s mióta Harold naponként megkocsikáztatta. Maga Transome asszonyság drága új kelmékben volt látható, pompásan kárpitozott szobáiban. S ha mindamellett mégsem látszott boldognak, azt Harold vagy nem vette észre, vagy pedig udvariasan ignorálta, mint kikerülhetlen gyöngeségét oly éltes nőknek, kiknek élete nagyon gazdag volt bus órákban s nélkülözésekben. A lélek, gondolá Harold, mint a test sajátságokat , attitűde-öket vesz fel, miket a kor megmerevít. Szegény anyám, meg kell vallanom, nem szeretnék vén asszony lenni. Hogy az ember ezt eltűrje, kell hozzá valami a dörömbölő macska természetéből, vagy a szerető nagymamáknak kell gyöngédeknek lenni. Szeretném, ha jobban megbarátkoznék a kis Harryval. Azt gyanítom, hogy valami elfogultsága van e fiú anyja iránt, s valószínűleg ép oly puritán az effélékben, mint tory érzületében. Azonban minden lehetőt megteszek kedvére, s nehéz volna valami hiányt találni a kényelem fényűzés dolgában. S valóban Transome-Court most oly otthont nyújtott, melyet nem egy nő irigylésre méltónak tarthatott. De Haroldnak mindezen elegáns comfort közepette szüksége volt, hogy az ellenszenv kielégítésének reménye táplálja elégedettségét. Észrevehetőig kevesebbé volt vidám és jókedvű mint rendesen, s anyja, ki figyelmesebben vizsgálta anélkül, hogy kérdéseket merészelt volna tenni, némely jelből következtetve bizonyosságra jutott afelől, hogy Harold és Jermyn közt vihar van kitörőben. Ha nem mert kérdezősködni, mégsem állhatott ellent a kisértésnek, keserű nyilatkozatokat tenni Harold radicális jelöltségének nem sikerülte felett, s ezzel még inkább kizárta lehihetőségét, hogy Harold valamiben tanácsát kérje. Ily módon játszák el a szegény nők az egyetlen rendelkezésük alatt álló hatalmat, a befolyást, s nem érnek el semmit, minthogy a férfiak előlük, mint egy lehangolt hangszer elől elfutnak. Ezen reggel Harold szokása ellenére parancsot adott, hogy minden neki szóló levelet a reggeliző-szobába vigyenek. Anyja észrevett köztük néhány londoni üzleti levelet, melyeknek tartalmára kiváncsi volt s kifürkészte, hogy bizonyos levél, melyet az előző napon egy írnok hozott, Harold s Jermyn közt ma délelőtti tizenegy órára találkozást tűz ki. Figyelemmel kisérte, mily szokatlanul gyorsan esett túl Harold a reggelizésen. Mrs. Transome nem evett semmit, azon kevés ben is mintha felizgatta volna; arcza lángolt, s kezei hidegek voltak. Rettegéseiben még most is fiatal volt s heves ; a múltak szenvedélye élt félelmében. Midőn Harold felállt, Mrs. Transome a salonba ment, hol benső nyugtalanságának les feljárkálás által remélt könnyebbülést szerezni, s hová Jermyn belépését Harold szobájába, mely szomszédos volt a teremmel, meghallható. Itt járkált fel s le, rózsaszín selyem - damaszt fügönyök és székek közt; kedélyében a világ nagy története saját lételének kis történetévé szorult össze,a tompa sötétség mindenütt, kivéve, hol az éles világosság a keskeny, csak egy női szív aggályainak eléggé tágas nyomára esett. Végre meghalta a csengetyű rettegve várt hangját, a lépteket, az ajtónyitást és bezárást. Képtelen lévén még tovább is les feljárni, egy székre omlott gyámoltalanul s nem volt ereje imádkozni. Nem gondolt az isten haragjára vagy kegyelmére, hanem csak fiaira. Arra gondolt, amit nem a halál, hanem az élet hozand rá. (Folyt, köv.) a német trónörököst. A hír alaptalan annyiban, mert a balesetnek csak veszélye forgott fenn, de nem következett be. Az esetet következőleg adják elő. A trónörökös szombaton este 6 órakor visszatért egy sétakocsizásból; egy kocsi gyermekeivel elől ment. Ez utóbbi akadály nélkül haladt át a Wildpark-állomáson. Mikor a koronaherczeg kocsija oda ért, a sodronynyal mozgatható sorompó az érkezési vonat miatt bezáratott, úgy hogy a koronaherczeg kocsija a pályán és a bezárt sorompó előtt állott. A sorompó felnyitása azonban még a vonat megérkezése előtt sikerült, a nélkül, hogy a koronaherczeg elhagyta volna a kocsit, vagy a lovak a sorompót szétzúzták volna. A szász király tegnap utazott el Emsből Drezdába. A Politikai hirt egyetlenegyet se termelt az utóbbi két nap, hacsak azt nem számítjuk ide, hogy Pius pápa trónra lépésének évfordulóját, nagy demonstrátióra akarják felhasználni a német ultramontánok. Törökországnak az új kölcsön megkötésével van még mindig legnagyobb baja. Azt hiszik, hogy a kormány a ladyk pasa által kötött kölcsön szerződés megváltoztatását követeli, melyet a szerződők nem fognak megengedni; a változtatások a bizottmányi díj és az előlegezési kamatláb alábbszállítására vonatkoznának. A hadi jog tárgyában július 27-ikére (a naptár szerint 15.) Brüsselbe összehívott nemzetközi congressus, mint a „Vossische Zeitung“ katonai körökből értesül, a robbanó lövegek használatáról is fog tanácskozni. Már 1868-ban indítványozta volt az orosz czár, hogy bizonyos robbanó golyókat nemzetközi határozattal a használatból kitiltanak. Az bírta rá ez indítvány megtételére az orosz czárt, hogy a pétervári hadügyérségnél két iszonyatos hatású ilynemű löveget mutattak be; az egyik egy méreggel és robbanóanyaggal töltött puskagolyó volt, mely ha testbe fúródik, ott szét pattan s oly mérges anyagokat terjeszt szét, hogy gyógyulásra gondolni se lehet, — a másik szintén fegyver-golyó, mely azonban csak kemény testekre van számítva. Midőn az orosz czárnak e találmányokat bemutatták, felszólíította az európai hatalmakat, hogy e romboló szerek népjogi eltiltására segédkezet nyújtsanak. A porosz kormány rögtön hozzájárult a czár véleményéhez, de megemlíti egyszersmind, hogy a katonai találmányok roppant nagy száma mellett időszerű volna, a vizsgálattal nem csupán egy pontra szorítkozni, hanem egy nemzetközi bizottságot kellene összehívni Pétervárra, mely bizottságnak feladata volna, a hadviselést illetőleg a lövegeket általán véve tanácskozása tárgyává tenni. Ez indítványt akkor elfogadták , de úgy látszik, hogy a nevezett bizottság tanácskozásainak nem nagy eredménye lett; a pétervári egyezményben csak bizonyos robbanó lövegek vettettek tilalom alá, melyeket különben is nagyon ritkán szoktak használni. Még máig is használatban vannak igen sok, mondhatni, minden hadseregben az úgynevezett robbanó és gyújtó fegyvertöltések, melyek közül az első faj a lőtávolban eső ellenséges lőporos szekerek felrobbantására, az utóbbi faj pedig épületek felgyújtására használtatik. ________ Ausztria. Báró Prato, ama déltiroli pap és reichsrathi képviselő, kit püspöke (a trienti püspök) a reichsrath képviselőházában a hitfelekezeti törvényekre adott szavazat visszavonására kényszerített, képviselői állásáról lemondott, s ezt a reichsrath képviselőháza elnöke, dr. Rechbauerhez intézett következő levelében tudatta: „Elnök úr! A hitfelekezeti törvényekre adott ismert szavazatom folytán egyházi elöljáróim megfosztottak az engedélytől, hogy papi functiókat végezzek. Erre vonatkozólag adott nyilatkozatomra, hogy szavazatommal éppen nem szándékoztam az egyház szabadságát megsérteni, a herczegpüspöki ordinariátus azon ismételt felszólítással válaszolt, hogy vagy szavazatomat vonjam vissza, vagy magamat az a divinis felfüggesztettnek tekintsem. — Minthogy papi jellegem mindenekfelett szivemen fekszik, nem maradt számomra más hátra, minthogy az ismételt felszólításnak engedelmeskedjem, amit meg is tettem. Ezen körülmény azonban világosan megértető velem, hogy a kath. pap, mint képviselő nem járhat el teljes szabadsággal, miért is ezennel lemondok képv. mandátumomról, s kérem elnök urat, szíveskedjék erről, az uj választás eszközlése czéljából a cs. kir. kormányt értesíteni. Trauenkirchen, junius 1. 1874. Prato G. (Prato hasonló levelet irt a trienti podestának is.) — Palaczky német nyelven kiadott „emléklapjai“ után egy zárszót irt, melynek tartalmát a Bohémia a következőben ismerteti: Ha Palackynak az volt czélja, hogy a németeknek saját nyelvükön adja tudtul, mennyire el van telve e szenvedélyes gyűlölettel a németség iránt, úgy ez teljesen sikerült neki. A németet rabló népnek tünteti föl, melynél a szomszédok tulajdonának erőszakkal elverése s elsajátítása nemcsak arra szolgál, hogy hősi hírnévre vergődjék. Minden, mi a szlávokat századok óta csapáskép érte, a németektől jött. Azon erőszakos rend immim. Adalékok Magyarország nevelés- és oktatásügyi történetéhez. Irta Kiss Áron. Szerző sajátja. Ára 1 frt 20 kr. Budapest 1874. Az utóbbi nehány esztendő alatt a magyar peedagogiai irodalom örvendetes gyarapodásnak indult. Számos fiatal tehetség lépett fel e téren, kik épannyi odaadással, mint szorgalommal működnek, épannyi hivatással mint buzgalommal törekszenek; hódolva ama mély és mindenütt hangoztatott igazságnak, hogy az ország ereje a népnek miveltségében gyökerezik, a minek terjesztése és általánosítása a nevelésnek és oktatásnak feladata. Nevelés és oktatásügyünk fejlesztése főleg a paedagogiai irodalom haladásától kaphat erős lendületet. Igaz, szürke minden elmélet s lehet bármily termésre képes fa, ha a gyakorlat meg nem honosítja és nem miveli, ha nem élteti és tökéletesíti, jó gyümölcsöt nem hozand; viszont az is igaz, hogy a gyakorlat utoljára szellem nélkül való, tartalmatlan gépiességbe hanyatlik, ha az elmélet nem gondozza, szellemével nem istápolja, nem újítja időről időre meg. Szükséges, hogy ama tanelvek, tanirányok, melyeket a műveltebb és előrehaladottabb nemzetek paedagogiája elméletileg kifejtett, gyakorlatilag sikeresített, megfigyeltessenek, hazai nevelésünk és oktatásunk mezejére átültettessenek, mert a gyakorlati tökéletesedés csak így biztosíttathatik teljes igazában. De szükséges ezenkívül, hogy hazai közoktatásügyünk múltja is vizsgálódás és tanulmányozás tárgya legyen; mert a nemzeti jellemvonásokat, miket az feltüntet, könnyelműség és vizeszűség figyelmen kívül hagyni. A radikalizmus üdvös és sokszor igen kívánatos, azonban nem alkalmazható minden időben és minden téren. Az intézményeket semmibe venni, a hajlamokat kinevetni, a szellemet kicsinyleni — sokszor főbenjáró tévedés, mi veszedelembe sodorhat. Az intézmények illő méltatása, a hajlamok csöndes átidomítása, a szellem lassú, de következetes változtatása — sokszor mélyebb és állandóbb javulást szülhet, mint a merész radikalizmus, melynek nagy refomija épúgy lehet ideiglenes, holnapig tartó, amint lehet maradandó, megingathattam Kiss Áron, az utóbbi néhány esztendő alatt föllépett paedagogiai írók egyik szorgalmas és tehetséges tagja, a fentebbi munkájában adalékokat nyújt Magyarország nevelés- és oktatásügyi történetéhez. Igénytelenül, de biztossággal kifejti, hogy a XVIII-ik század emberei a mai emberöltőéhez hasonló meleg érdeklődést mutattak a tanügy iránt. Sőt érdekeltségüket tanúsítja az is, hogy nem elégedtek meg a tudományos térrel, s az iskolák teljesebb vagy hiányosabb szervezeteinek elkészítésével, hanem a jó nevelés szükségéről igyekeztek meggyőzni a népet is, a paedagogia valóban szent igáit törekedtek a társadalom alsóbb osztályaiban is forgalomba hozni. Ez a népszerűsítés akkor csak a szószékek által volt lehetséges. Ezt az eszközt tehát a papok ragadták meg, több helyen nevelési egyházi szónoklatok tartottak, s különösen a tanév kezdetén, közepén és végén mindenütt igyekeztek a népet gyermekei iskoláztatása s a tanügy körüli egyéb teendőire figyelmeztetni. Neveléstudományi irodalmunk nagy alkotásokat nem létesített, íróink jobbára arra szorítkoztak, hogy a külföld vívmányait s törekvéseit a hazában ismeretessé tegyék. E téren teljes önállósággal járnak el. Meglátszik ugyan műveiken az idegen befolyás, de a forrást, melyből merítenek, annyira öntudatosan használják fel s az eredetinek netalán túlzásait, vagy a magyar jellemmel nem egyező sajátságait oly ügyesen kerülik, hogy munkáik és ez okból inkább átdolgozások, mint fordítások. S a paedagogia letűnt nagy századában nem merült föl Európa műveit nemzeteinél a nevelésés oktatásügy terén oly fontosabb mozzanat, mely kezdő szakirodalmunkban tolmácsolóra nem talált volna. Francke törekvéseinek visszhangja akadt egy fordításban: Locke, habár elkésve, nálunk is képviselve lesz . Rousseau eszméinek terjesztésében Kazinczy Ferencz csak a politikai viszonyok által gátoltatott. A philantropok különösen Campe, Salzmann ifjúsági iratai s tankönyvei által lettek ismeretesek. És midőn az emberbarátok eszméje, az ismeretek módszertani gyarapítása, a paedagogia világban egy uj mozgalom szülője lett, melynek fő indítója Felbieger vola, ezen uj mozgalom nálunk is élénk hatást gyakorolt. Felbieger „Allgemeine Schulordnung“ ja, „Methidenbuch“-ja nálunk a „Ratiót“ hozta létre s vele a Szakonyi, Tóthpápai, Vályi műveit. Azonban igy is jóravaló kezdet ez. Ezen időbeli neveléstudományi műveink általában mindazt felölelik, mi az átalános nevelés- és oktatástanra vonatkozik, sőt Molnár módszertani próbalecskéket is ad. Összes paedagogiai műveinket, bármily irányt kövessenek is azok, különösen jellemzi a szívhez szóló, igazi vallásosság, s más oldalról a nemzetiség. Mindenik paedagogunknál kimutatható a törekvés: fölszabadítani az iskolát a holt latin nyelv uralma alól és saját nemzeti nedvünkön szóló közoktatást teremteni. E küzdelem kölcsönös hatásban politikai viszonyainkkal, a kornak végén eredményre is jutott; az iskolákhoz magyar nyelvtanítók neveztettek ki, s a paedagogia több helyen, mint Sárospatakon és Debreczenben magyarul kezdett taníttatni, s a népiskolában már ekkor teljesen a nemzeti nyelv dívott. Mindez eredmények megállapítására, levezetésére, az adatok gyanánt szolgáló részletek felkutatására és értékesítésére nem ártott volna több ismeret a magyar nemzeti irodalomban, mint amennyiről Kiss Áron kötete vallomást teszen, mert a tanulmányok medre mélyebb, a megvilágosítás sokoldalúbb, a színezés elevenebb lenne, így hogy egyebeket mellőzzünk, csak a franczia iskolának irodalmi köre nem egy tekintetben meglepő s ar rínál franczia származásra való bölcseleti tanelveket hirdetett. Egyiránt hasznos és kívánatos volna kimutatni, hogy melyik franczia író a forrás, melyiknek hatása volt uralkodó ? Hogy ez nemcsak a neveléstudományra, hanem az irodalomtörténetre is hasznot hajtana, — annál nagyobb elismerést érdemelne. Bizonnyal igen. De joggal vethetik ellenünk, hogy ez túlzó követelés, mert Kiss Áron kimerítő, terjedelmes tárgyalást szükségelő problémákat megoldás végett nem tűzött ki maga eleibe: ő egész becsülésre méltó őszinteséggel és szerénységgel kiírja könyvének homlokára, hogy adalékokat nyújt Magyarország nevelés és oktatásügyi történetéhez. Tehát vegyük adalékok gyanánt. Ez adalékok tetemes része a XVII-ik századra vonatkozik. Csak öt kisebb dolgozat „Pálfy József“ s a magyar időszaki paedegogiai sajtó 1868-ig Wimmer Gottlieb August, „Váradi Szabó János“ és „Bátky Károly“ ér el jelenünkig. Egytől-egyig, úgy a mult, mint a jelen századra vonatkozók, buzgó szorgalmat árulnak el. Az adatok összehordása gondos gyűjtésre, a kidolgozás lelkiismeretességre azok hűséges felhasználására mutat. S örömest bevalljuk, hogy számos adatot az irodalomtörténet is átalvehet, kiegészítésül elfogadhat. Azonban e pár sorral aztán meg is adtuk Kiss Áron munkájának, ami illeti. Mert gördülékeny stylusa igaz magyarsága oly elengedhetlen kívánalomnak tesz eleget, hogy érdemül nem vehetők Ha mégis, ám tessék! Kiss Áron munkájának érdeme, hogy adatokat gyűjte s azokat felhasználta, hogy oly időben és oly téren mozog, ahol sokban önerejére utaltatott, így érdeme kétségbevonhatlanabb és jelentékenyebb, semhogy még a gördülékeny styl és igaz magyarsághoz is folyamodnunk kellene. A munkának hibája kivált az, hogy a felölelt paedagógokat a szerző plasztikai határozottsággal kidomborítani nem tudta. A hit életrajzot mindenikben megtaláljuk. Biztos jellemképet sehol sem kapunk. Máskor próbálja meg Kiss A. ezt is. A kötet legügyesebb czikke az, mely neveléstudományi irodalmunkat vázolja a XVIII ik században. Závodszky Károly: szabályok, melyeket II. Ferdinand léptetett Csehországban életbe, szintén — Bismarck nyelvén szólva — német jótétemények voltak ; a németekkel velök született „keleti czivilizálás“ hely és időszerinti nyilatkozásai. Zárszava további folyamán visszatér sokat idézett 1848-kimondására, amely szerint, ha Ausztria nem léteznék, az emberiség érdeke parancsolná, hogy létrehozassék. E nyilatkozatát nagy politikai hibának mondja, a legnagyobbnak, melyet valaha elkövetett, mert oly tényezőkre számított, melyek azután nem bizonyultak olyanokul. Úgy találja, hogy Ausztria önmagától tespedésnek indul, hogy óriási hanyatlást tett, s hogy még huszonöt év előtt Európában övé volt a hegemónia, ma már kérdés tárgya: a nagyhatalmak közé lehet-e számítani. Ezután a cseh pártviszonyok fejtegetésébe bocsátkozik. A hivatalos lapból. Személyem körüli magyar miniszterem előterjesztése folytán Biró Kálmán aradmegyei birtokosnak a közügyek előmozdítása körül szerzett érdemei elismeréséül a királyi tanácsosi czimet dijmentesen adományozom. Kelt Schönbrunnben, 1874. évi május hó 3- én Ferencz József, s. kr. Wenckheim Béla, s. k. Ő felsége Schönbrunnban 1874. évi június hó 4-én kelt legfelsőbb elhatározásával Ljuboevics Tivadar, a Ferencz Károly főherczeg nevét viselő 52-ik gyalogsorezredbeli másodosztályú százados számvivőt másodosztályú honvéd-alhadbiztossá nevezte ki. A vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszter Kloveh Lajos beszterczebányai kath. főgymnasiumi helyettes tanárt ugyanazon tanitézetben rendes tanárrá nevezte ki Az igazságügyminiszter Finkelstein Zsigmond közös hadseregbeli cs. és királyi kezelő őrmestert a sopronyi kir ügyész felügyelete alatt álló börtön-és fogházhoz fogházfelügyelőnek nevezte ki, Némethy Elemér kassai törvényszéki harmadosztályú segédtelekkönyvvezetőt hason minőségben az egri törvényszékhez helyezte át. Zsigmond József marosvásárhelyi törvényszéki telekkönyvi írnokot ugyanazon törvényszékhez másod osztályú segédtelekkönyvezetővé nevezte ki, Schilling Kálmán tapolyai járásbírósági aljegyzőt a szabadkai törvényszékhez helyezte át, Stróbl József ügyvédsegédet a felső-eőri királyi járásbíróság mellé bírósági végrehajtóvá, a pécsi királyi törvényszékhez írnokká Krigl Károly törvényszéki díjnokot nevezte ki, és Day László fiumei törvényszéki jegyzőt hason minőségben a szegedi törvényszékhez helyezte át.