Ellenőr, 1874. június (6. évfolyam, 149-176. szám)
1874-06-11 / 159. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 ftt. — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 r 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. szerkesztési iroda: Budapesten. n és 1 • r - n t o z H O. a se. Semmit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bémentes leveleket fogadunk el. 159. szám. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. e sc. (Légrédy testvérek irodájában). Kiadóhivatal: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclaminiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Budapest, csütörtök, június 11. 1874. VI. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, jún. 10. Orges lovag, kormánytanácsos a külügyi minisztériumban, ma éjjel meghalt. Bécs, jún. 10. a „N. Fr. Pressernek egy párisi távirata szerint Meglias pápai nuntius Mac- Mahon számára a pápától titkos közleményeket kapott a legközelebbi conclavera vonatkozólag. Prága, jún. 10. Ferdinand császár ma Reichstadtba utazott. Egészségi állapota igen kielégítő. Bécs, jun. 10 A császár ma a hadügyér, a földmivelési miniszter, a tartományi parancsnok és a helytartó kíséretében St. Pöltenbe érkezett ; a pályaudvaron a miniszterelnök, Birder püspök s a főhatóságok által fogadtatott, és a számosan összegyűlt közönség élénk lelkesedését üdvözölte. Ő felsége a kivonult hadosztályok fölött tartott szemle után a katonai iskolát meglátogatta, hol a növendékek vizsgálatát meghallgatá, ezután pedig a mezőgazdasági kiállítást nézte meg. Bukarest, j un. 10. A kamaragyűlésben a kormány elfogadta az államkölcsönnek a téli gyűlésszakig való elnapolásra vonatkozó indítványba kamara ellenben jóváhagyta a 17 milliónyi kincstári jegyek érvényének 1875. évi júniusig való meghosszabbítását. „ . . . Cöln, jan. 10. A „Cölner Zeitungénak jelntik Londonból, hogy egy fanczia-angol kormánylevelezés következtében Rochefortot és a megszökött száműzötteket illetőleg, az angol kormány állítólag késznek nyilatkozott azokat netáni oda kiszállás esetében kiszolgáltatni, miután az angol koronás ügyészek ily értelemben nyilatkoztak. Posen, jun. 10. Az érsekségi vagyon lefoglalása alkalmával 123,000 tallér vétetett át. Ems jun. 10. A németalföldi koronaherczeg az orosz császár látogatása czéljából ma ide értezett. Padeborn. jun. 10. Martin püspök felszólittatott a járásbíróság által, az alme-i plébániának általa történt törvényellenes betöltése végett reá rótt hat heti börtönbüntetését nyolcz nap alatt különbeni elvezettetés terhe mellett megkezdeni. Berlin, jan. 10. A „Prov. Corr.“ a májusi törvényeket és a püspökök maguktartását fejtegetve, figyelmezteti a kath. mozgalom vezetőit, ne higgyék, hogy a kormány az eddig követett irányról lelépem; a visszalépés — úgymond — lehetetlen ; a hierarchia a hatalom utáni meddő törekvéseiben az egyház belső ziláltságát okozza. Bern, jún. 10. A nemzeti tanács a zürichi tavat a St.-Gotthard-vasúttal összekötő vasútra nézve megadta az építési engedélyt. Bécs, június 10. (Zárlat.) Hitelrészvények 217.75. Galicziai 248 50. Államvasut 117 50. Járadék 69 30.1860-dik 108.25.1864-diki 131. Ezüst 105.80. London 111.55. Unicbank 97 75. Általános épitőbank 46.25. Angol-ausztria 127.50. Lombardok 139 75. Tramway 119. Hitelsorsjegy 161.50. Napoleondor 893.50. Arany 533.. Frankfurt 93 60 Porosz pénzutalvány 165.25. Török sorsjegy 50.75. Angol épitő-bank 56 25. Bécs, junius. 1°. (Hivat zárlat.) Magy. földteherm. kötvény 7450 Salg Tarján 88... Magyar hitel. 156.75. Magyar záloglevél 85.75 Erdélyi 135. . Magyar keleti vasút 48.60 Magyar sorsjegy 77.—. Tiszai vasút 219.-. Magyar vasúti kölcsön 95.75. Angol-magyar 32.-. Franco-magyar 61.50 Alföld 140.60. Magy. északkeleti vasút 10. 75. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 64.60. Porosz pénztári utalvány — —. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —. Magyar földhiteintézet 56 50 Török —Municipális —. Berlin, junius 10. (Kedet) Galicziai 110.88. Lombardók 84 88. Ezüst söv 67.60. 1860-iki 100 — Bécs 89 94 Romániai 45 —. Államvaspálya 189.50. Papirjövedék 62 60 Hitelsorsjegyek 107 25 1864-iki 90.75 Hitelrészvények 129.25. Magyar sorsjegy 65.— Berlin, junius 10 (Zárlat.) Galicziai 111 36. Scrubardók 83.88 Ezüst-jöved. 67. 1860-as 100.25. Bécs 91.— Romániai 44.25 Államvaspálya 189.50 Papirjövedék 62 — Hitelsorsjegyek 107 . 1864-ki 90.56 Hitelrészvény 129 75 Magyar sorsjegy 47 Páris, junius 10. (Zárlat) 3°/0 járadék 59.82. —. •/0 járadék —. Olasz járadék 67.60. Credit mod. 306.—. Lombard 316.—. Államvasp. 715.—. Koronajószág záloglevelek —. Ausztriai kötvények —. 1871-iki kölcsön —.—. 1872-iki kölcsön —.—. gyár és osztrák részvényei teljes különválasztására. E hír szerint az osztrák államvasut e kettészakadását azon feltételekhez kötötte volna, miszerint a kikinda-pancsovai vonal részére engedélyeztessék, s egyúttal a magyar államvasutak északi hálózata 200 millióért neki átadassák. Eddig volt, mese volt; ma legalább a „Középpárt“ kijelenti, hogy a cs. kir. szabadalmazott államvasut - társaság részéről ily természetű beadvány nem nyujtatott be. Kacsa volna tehát az egész, csakhogy amolyan próbakacsa, melyet tapogatódzásból röppentettek ki fészkéből. Ha kacsasága daczára kedvezőleg fogadják, megtörténhetik, hogy zsiros egyezménynyé növi ki magát, melyet aztán majd utólagosan mi fogunk meghápogni, tartván magasröptű elmélkedéseket a józan vasúti politika köréből, mely nem tűri meg egy ország forgalmi életereinek egyetlen egy társulat kezébe monopolizálását. Nem kivált, ha e társulat idegen és sok tekintetben ellenlábasa az ország igazi nemzetgazdasági érdekeinek. Hiábavaló lábfák, hogy a társulat ezentúl, szétszakítása következtében, hazánk határain belül magyarrá válnék. Azzá igenis minden szétszakítás nélkül, ha magyar Wertheimék őriznék papírjait, de nem lesz azzá, a szétszakítással sem, míg ugyanazon idegen kezekben fognak összecsomósulni a kettészakított pálya részvényei. Már ki hinné, hogy a csapás, mely kettémetszi a pálya sorsát formailag, kettévágta egyúttal az érdeket is, mely a részvény tulajdonosát egyikhez csak úgy köti, mint a másikhoz. Sőt ezentúl még jobban, mint eddig, ama 200 milliós érdekvonzalomnál fogva, mely az idegen részvényeseket a magyar pályák sorsához fogja kötni. De volna bár a szétválasztás még oly teljes és a társulat tetőtől-talpig magyar, nem lehet egy állam forgalmi életét egyetlen hatalmas társulat kényére bízni. Verseny nélkül nincs életrevaló közgazdasági fejlődés, legkevésbé van pedig a tarifák kérdésével összefüggő vasúti politika terén. A magyar államvasutak már mostanáig is rendkívül jótékonyan hatottak a tarifák megállapítására és bizonyára hivatva vannak a jövőben is. Azt akarják-e, hogy a szabadabb, vagy terhesebb lélekzés, s talán egy kissé a hadászati érdek is, csupán egy és idegen társulat kegyelmétől függjön? Ez a szerződés roszabb volna a bibliai tál lencse egyszerű históriájánál. Angolországban, hol a közgazdasági magasabb érdek vérévé vált a nemzetnek, arra törekszenek, hogy valamennyi vasút az állam kezébe jusson, mert a vasút csak úgy érdemli, hogy a kizsebelő nyerészkedés tárgya ne legyen, mint megérdemli a posta és a távirda. Francziaországban alig várják az időt, midőn az engedélyokmányok és szerződések értelmében, az első vasúti hálózat átszáll az államra. És így gondolkoznak legújabban mindenütt, a társulati építkezés, kezelés és folytonos súrlódások catastrophai után, melyek megtanították az államférfiakat, mennyire fejős tehén egy ország közgazdasági élete ily társulatok előtt. Pénzügyi viszonyaink között ugyan badarság volna angol minták után lovagolni, az összes magyarországi vasúthálózatot illetőleg , de annyira ismét nem lehetünk balgák, hogy az államvasutak eladásának Ghyczy expozéjában kilátásba helyezett pénzügyi operatiójában egy Damocles-kardot helyezzünk aszkózos közgazdaságunk fölé. Az óriás áldozatok mellett, melylyel e szerződés járna, a vételár még nem oly ingerlő, melyért esetleg imádni lehetne az ördögöt is. A sok apró-cseprő társulatok fusionálását elősegíteni országos érdek, melyen közreműködni kötelessége a kormánynak, hogy megkímélje az állam kamatbiztosítási pénztárát a roppant kezelési költségek által megemésztett terhek viselésétől. Az ily fusiók azonban nem szolgálhatnak irányadóul, hogy egy társulatot a többi nyakára növeszszenek, midőn dominálási képességét már most is kézzelfoghatólag tudta éreztetni a tiszavidéki társulattal szemközt, mely pedig maga sem tartozik a gyengébbek közé. Az osztrák cs. kir. szab. államvasutak kettészakitásának megvolnának előnyei tagadhatatlanul, csakhogy erélyesebb kormánypolitika mellett megtörténhetett volna ez már előbb is, minden rendkívüli áldozatok nélkül. Követelések és áldozatok nagyon gyanússá teszik mostani értékét mindaz ideig, míg beáll szüksége magától, vagy kieszközli azt kormányzati erély a vasúti politika terén. A baloldali kör tegnapi értekezletén „az összeférhetlenségről”” szóló törvényjavaslatot tár Budapesti színlapok. Csütörtökön, június 11. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 58. szám. Hans Minnie k. u. 3-ik vendégjátékául: A sevillai borbély. Víg opera 2 felvonásban. Zenéjét szerzette Rossini. Személyek: Gróf Almaviva — — Pauli Bartolo, orvos — — Ormai Rosina gyámleánya, — Hank M. k. a. Bazilio, zenemester— — Kőszeghy Figaro, borbély — — Láng Bertha, Rosina nevelője — Kocsek L. Őrtiszt — — Széphegyi Fiorilla, Almaviva inasa — Szalai Jegyző — — Fichtner Kezdete 7/s órakor. VÁROSLIGETI SZÍNKÖR. Szerelmi varázsital- Vig Operette 1 felv. Zenéjét szerző Müller Adolf. Ezt megelőzi: Szerelem és örökség. Eredeti vígjáték 2 felv. Irta Szigeti József. Kezdete 6 órakor. BUDAI SZÍNKÖR. Csikós. Eredeti népszínmű. Kezdete 7 órakor. Budapest, jun. 10. (1) A hirlapi kacsák költésének ideje elérkezett. Egi már szárnyait is megpróbálgatta azon vasúti hir képében, hogy a cs. kir. szab. osztrák államvaspálya-társaság hajlandó vonalainak teljes szétszakitására, illetőleg magyalván, — az 1 §. c—1. pontjai ellen emeltettek ugyan kifogások, de végre az egész §. változatlanul fogadtatott el. A 2. §. b. pontja helyett kimondatni határoztatott, hogy e szabály a vadászat-bérlőkre ki nem terjed. A 3 § nál egy új pont hozatott javaslatba, miszerint a képviselőségtől minden felekezet lelkészei is házassanak , de szinte egyhangúlag mellőztetett. Az 5 § ban a 48 óra helyett a lemondásra 8 napi határidő adatuik. Egyebekben a javaslat minden lényeges módosítás nélkül fogadtatott el. Ezután még tárgyaltatott „a nők teljeskorúságáról“ szóló rövid törvényjavaslat, amelyből félreértés kikerülése végett, a politikai jogokra való tekintetből — kihagyatui határoztatok azon kifejezés, hogy „nagykorúságuk elértével minden ezzel egybekötött jogok gyakorlatába lépnek.“ A képviselőház IX. osztálya tegnapi ülésében a 19. § tól a 41-ikig haladt. A 20. § nál kimondatott, hogy az összeíró küldöttség tagja minden választó lehet, s hogy az 2 rendes és egy póttagból álljon. A 23. §, miszerint régi jog alapján csak az irathassa be magát, akinek más czime nincsen — kihagyatott. A 34. §-nál elfogadtatott a balkör azon módosítványa, hogy a közp. választmány előre közhírré tegye a sorrendet, amelyben az egyes kerületek ügyeit tárgyalandja. A választási eljárásról rendelkező V. fejezetre kerülvén a sor, indítványoztatok a községenkinti szavazás, amelyre nézve azonban némely tagja az osztálynak szavazatát attól függesztvén fel, valljon a szavazás módjára nézve az osztály a nyilvános vagy a titkos szavazást kivánja-e behozni, az elnök ezt — mint előzetes kérdést — tűzvén ki, 11 tag a titkos, ugyanannyi a nyilvánosra szavazván: az elnök szavazatával a titkos szavazás fogadtatott el. Ezután szavazás alá bocsájtatván azon kérdés, valójon a szavazás a kerület főhelyén vagy községenkint történjék-e : az osztály többsége az előbbit fogadta el A 41. §-nál elfogadtatott, hogy a rendeletnek ne kettétől, de megjelenésétől a hírlapban számíttassék a határidő, és hogy a választástól az országgyűlés összeüléséig legalább 10 nap teljék le. A IX. osztály ma délben tartott ülésében elfogadta a választási eljárás azon módozatot, miszerint az az 1848-i törvény rendelkezésével megyegyezőleg folytonos legyen, s az illető §§-ok ehhez képest módosíttattak, vagy újakkal cseréltettek fel, és egy új pontig takotott be a 46. §-hoz az egyhangú választásokról. A 48. §-tól kezdve a tegnapi ülésben elfogadott titkos szavazási mód által igényelt változtatások is eszközöltettek. Az 54. §-ban kimondatik, hogy minden párt minden községből is nevez egy-egy bizalmi férfiút, aki a szavazásnál addig jelen legyen, míg azon község leszavaz. Az 57-nél az elnök köteleztetik a jegyzőkönyvet a megválasztott képviselőnek azonnal kezeihez juttatni. A 59. és 60. §- ban „hát“ óra helyett egy létezik. A 61.§. után egy új §-ban kimondatik, hogy a rendfentartás az elnök feladata. A 63. §. a., b, c pontja kihagyattak. E §-nál érdekes vita fejlett ki azon indítvány felett, hogy az igazolási kérdésekben a bíráskodás ne ruháztassék a curiára, de maradjon a képv. háznál A többség azonban ez indítványt elejtvén — a min. javaslatot fogadta el. A 69. §. rendelkezése annyival szigorúbbá tétetett, hogy a birság legnagyobb mértéke 1000 írtról 2000 írtra emeltetett, és büntetésül nem vagy a birság vagy a fogság, de a birság és a fogság rendeltetett alkalmaztatni. E § alkalmából az etetés és itatás és a befuvarozás kérdése merült fel Hosszas vita után az osztály az étet és itatás kérdésében elvileg kimondá, hogy azt büntetendőnek tartja; a fuvarozás kérdésében pedig elvi elhatározását is a szövegezéstől tevén függővé: ezzel egy háromtagú választmányt bizott meg, s az ülés folytatását d. n. 4 órára tette által. — A szerb congressusi biztos kinevezése. A hivatalos lap mai száma jelenti: Ő császári és apostoli királyi felsége, f. évi május 27-én kelt legfelsőbb elhatározásával, a magyar kir. miniszterelnöknek a vallás- és közoktatási magyar kir. miniszterrel s a horvát-szlavon-dalmátországi kir. kormánynyal egyetértőleg tett előterjesztésére, Hueber Zsigmond udvari tanácsost, a volt m kir. helytartótanács nyugalmazott alelnökit és a görög keleti szerb egyházi ügyekben működő királyi biztost, az. évi július 11-ére Karloviczra egybehívott görög-keleti szerb nemzeti egyházi congressusra és azt követendő püspöki zsinatra királyi biztosává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. — A kölcsönre vonatkozó tárgyalásokat, illetőleg a „P. N “ a következőkről értesül: Ghyczy pénzügyminiszter Bécsbe utazott, hol találkozik Weninger s a Rothschild-csoport több főemberével. Weninger ma reggel érkezik meg Bécsbe Londonból, hol fáradozásait siker követi, úgy látjuk, hogy a kölcsönre vonatkozó tárgyalások Ghyczy mostani Bécsben időzése alatt befejeztetnek. Bittó miniszterelnök is, a kölcsönre vonatkozó tárgyalások ügyében ma reggel Bécsbe utazott. A Deákkör tegnap este tartott értekezletén Szapáry dr. belügyminiszter a kormánynak az incompatibilitási törvényjavaslattal szemben elfoglalt álláspontját jelzendő, kijelenti, hogy a kormány e javaslatot helyesli, s kívánja, hogy a választási törvényjavaslat után rögtön tárgyaltassék, egyes apró megjegyzéseit akkorra halasztván. Egyszersmind kijelenté a miniszterelnök nevében, ki az értekezlet elején nem jelenhetett meg, hogy a kormány megfontolván a pártnak a középtanodai törvényjavaslat tárgyalására vonatkozó határozatát, miután e törvényjavaslat tárgyalása ezen ülésszakot igen hosszúra nyújthatná, kéri a pártot, álljon el e határozattól. A kormány óhajtja, hogy ezúttal a választási, az incompatibilitási és egy pár vasúti kérdés vetessék fel. A párt mindkét jelentést tudomásul vette. Ezután az incompatibilitási törvényjavaslat vetetvén fel, annak 1. §-a módosítás nélkül elogadtatott, mellőztetvén Liptay Béla bárónak azon módosítványa, hogy általában mondassák ki, hogy országos képviselő nem viselhet állami, köztörvény hatósági, vagy községi hivatalt. A második §. a) pontjához Lukács Béla indítványozza, hogy a tartalékos katonákra nézve mondassák ki, hogy aki képviselő és hadköteles, azon ideig, míg mandátuma tart, sem az ellenőrzési szemlén, sem a hadgyakorlatokon megjelenni nem köteles. Ez azonban mint nem ide tartozó, mellőztetett, az a) pont változatlanul hagyatván. A b) pont második bekezdését Liphay B. K. kihagyatni indítványozza, az értekezlet többsége azonban a pontot változásánál elfogadta, mellőzvén egyszersmind Schmansz azon indítványát is, hogy az 1000 forint 3—4000 forintra emeltessék. A c) ponthoz Máday indítványozza, hogy a kormány közegeivel felsőbb jóváhagyás mellett létrejött szerződési vállalkozók is kivétessenek. Ez mellőztetvén, e pont szintén változatlanul hagyatott. A d) pont végéhez hozzáadazik Máday indítványára, hogy az illető pénzintézetek hivatalnokai is kivétetnek, mely intézetek az állammal szerződési viszonyban állanak. Az e) pont hosszas vita után változatlanul hagyatott, mellőetettén Máday azon indítványa, hogy az állam által segélyezett vasút- és csatornatársulatok elnökei stb. és igazgatótanácsosai is kivétessenek, vagy pedig általában a két időpont ne szolgáljon megkülönböztetésül. Ma d. u. 7 órakor folytattatik az értekezlet. Budapest, június 10. A délszláv és román lapok kitűnő tavaszi hangulatban indulnak a nyár derekának , mintha csak most kezdődnék isten igazában a remények és aspiratiók nyájas kikeletje, melyre a múlt hónapokban politikailag is meglehetős zordon idő járt. Az ember azt hinné, hogy Milán fejedelem szambuli látogatása legalább is fél Törökországot szerezte vissza az örökségteső szlávromán fajok cultur-uralmának a barbárságtól, olyan rózsás kedv piroslik ránk a délkeleti ég felől. Azonban tudjuk, hogy ép ellenkezőleg áll a dolog. Milán fejedelem reménykéréséből sok füzér elhervadt oda lenn jártában, s azon meggyőződéssel tért vissza, hogy a Bosporus partjain egy bénulásban nehezebb szelek járnak, mint Belgrádban képzelik, midőn kifeszítik az igények vitorláit. A konstantinápolyi utazásnak volt igen nyomasztó szélcsendje, mely alatt szélfelé törni nem lehetett s került ellenkező légáramlat is, mely egyenesen hátrálásra szorította a szerb törekvéseket. Röviden: az eredmény messze elmaradt a várakozás mögött, s bár elég jelentékenynek mondható így is, a szerb érzékenység saját reményeinek mértékét illesztve az elért sikerre, bántólag csekélynek találja ezt, s „megaláztatásról“ beszél. És mégiscs tán épen ezért derült a hangulat nagyon, vagy legalább annak szeretne mutatkozni s önkénytelenül is útba veti a feltevést, hogy egy teljes siker esetén aligha lett volna hozzá oly mértékben szerencsénk, mint most, mikor a negyedrész siker mellett „megaláztatásról“ szólhat az ének, s renghet a tambura. Mindenesetre sajátságos, de mind a mellett is irigylésre méltó kedélyállapot, mikor meghiúsult remények nagyobb kedvderítő hatással lehetnek, mint az esetleg teljesültek lettek volna. E természetellenesnek látszó örvendezést megértjük azonban mindjárt, ha viszszaemlékezünk a stambuli speculatív utat megelőző hírlapi eszmecserére, melyben az ultra-rácz érzület az otthonmaradás szóvivőjévé lett. Kik Piemont szerepét szánták a Balkán félsziget nemzeti mozgalmaiban Szerbiának, elvből nem helyeselhették még a teljes siker biztos kilátásával szemben is, hogy a savoyai ház hagyományos eljárásától annyira elütőleg az Obrenovics dynastia tisztelgő látogatásokkal fejleszsze a déli szlávság actióját. Ők Szerajevóba küldték volna inkább, mint Scambulba, harczi trombiták riadása, s nem ünnepi sípok nyögdécselő zengedelme mellett. S az ő elvi álláspontjukból teljesen igazuk van ebben, mert azok az aspiratiók, melyek az ő végleges czéljuk irányát jelzik, egy ponton sem esnek össze az úttal, mely bár nem oly nagyralátó, de biztos és maradandóbb értékű, nemzeti javakban Stambul felől hozhat gyarapodást a délszlávok jogosult igényeinek. A félhold nem lehet nappá az apró-cseprő nagyhatalmaskodhatnám kedvéért, hogy megérlelje számára a délszláv birodalmat, maga pedig az alázatos önmegtagadás ködfátyolába takarván buta arczát gyáva szomorúsággal letűnjék Európa egéről. Józanul gondolkodtak az ultrák, nem tartván a „portát“ minden „magassága“ mellett is elég magasnak arra, hogy rajta ilyen pyramidalis ostobaság kiférjen ; és mert ennél alacsonyabb dolog az ő czéljaikra rövid, tökéletesen értjük, hogy a próbát rászalták a priori, és örülnek, látván sikertelenségét. Nekik ez a valódi siker. Teljességgel nem értjük azonban ama szláv román lapok örömünnepies hangulatát, melyek az állítólagos józan törekvések pártját képviselik Nándorfehérvárott, Bukarestben vagy Zágrábon, és melyek úgy mutatták a szerb fejedelem útnak indulása idején, mintha e fejedelmi ráogatásnak, mint a bizalom és baráti érzés tényének, önmagáért in abstracto s nem esetleges concret vívmányaiért tulajdoníták a fő jelentőséget s az esetleg resultáló reális nyereményeket csak második vagy még hátrább eső sorban vették tekintetbe. És ime, amint e hátra tett másodrendűségek közül egynéhányra vakot mondott a szerencse, elfeledik a főnyeremény jelentőségét és nem ennek örülnek, nem ezt ünnepük utólagosan is az előleges hangulat skálája szerint, hanem belezendítenek azon örvendezők korába, kiket épen az indít örömre, mert a mellékes (vagy legalább annak állított) üzleti dolgok nem sikerültében, a „bizalom és baráti érzés tényének“ felsülését mutathatják fel a hívők előtt s ezzel a saját „nagyszabású“ utópiáik malmára hajthatják a vizet. Avagy nem érzik az említett „józanok,“ hogy igy cselekedvén, vagy öntudatlanul rontják le a tulajdon elvi álláspontjukat, melyről kisebb méretű, de őszinte és helyes nemzeti politikát tartanak szemügyben, vagy pedig nyíltan elárulják, hogy a mondott álláspontra helyezkedésük ideigóráig tartó szemfényvesztésnél nem egyéb? Mi tetszik? Milán fejedelem Stambulba utazott, hogy megvigye hódolatát a szultánnak. Bizalmat vitt, bizalmat keresett, ott szívesen fogadták, a mit hozott, s talált, a mit keresett, e volt a főczél, s a szives fogadtatás, a kitüntetések, melyekben a Nagy úr a kisebb Urat részesíté — eléggé tanúskodik minden idiomáju szláv lapok bizonysága szerint is — hogy ez a főczél eléretett. A zwornik-ügy és egyéb Üzletszerű dolgok jelentékteleneknek mondattak: megnem oldásuk tehát nem is alterálhatta a fősiker benyomását. Mi tetszik tehát? Lehet, hogy a „józanok“ józanságát az a remény tartotta fenn, miként a szerb fejedelem leereszkedése egész a magas Porta küszöbéig oly elragatatást idéz majd ott elő, hogy az egész török világ csak úgy perdül a belgrádi füttyre, mint Orpheus sziklái hajdan az elbűvölő zenére, s a díván csak úgy dagadozik az elégedettségtől, ha alkalma nyílik a szerb nagyhatalmi követeléseknek meglapulnia. Valóban úgy látszik, ez tetszett volna, különben bajosan találhatnánk értelmet abban a gyermekes duzzogáshoz hasonló tüntetésben, mely most „szerb-román szövetség“ czime alatt berzenkedik „trutzból“ a a konstantinápolyi kirándulás az utóbb említett irányban való sikertelensége miatt. Mi ugyan azt hisszük, hogy Milán fejedelem okosabb dolgokat is cselekedethetett volna, mint a szerb-román véd- és daczszövetség üres hangzatosságával hódítani a délszlávok és románok egyébként is iszonyúan zugó fejét, de nem hiszük, hogy e miatt másvalakinek is megfájulhatna a feje. Következéskép a szláv-román sajtó sajátságos szó örvendezése miatt se sok bajunk szála hull ki, ha a „Zasztava“ még százszor jobban is a magyarfaló Bratiano- Risztics korszak visszatérését kilátásba helyezi , hogy pedig az európai egyensúlyt sem az a véd- és dacz szövetség meg nem zavarja, sem ennek a sajtónak világrázó öröme el nem kábítja : arra mérget vehetnek Bukarestben és Nándorfehérvárott, s más egyebütt, hol ilyesmit várók léteznének. Az érem két oldala. A „Reform“ mai vezérczikke elmondja, hogy nem osztozik a választási törvényjavaslatra vonatkozó jobboldali ellenségeskedésben, mert nem félti attól a Deák-párt kilátásait. S ebben igaza is lehet laptársunknak, de hogy ezen félelmetlenségét mivel indokolja, az már olyan henczegés, mely ritkítja párját képtelensége által. Tessék megolvasni, Kik ismételve hallottuk e panaszokat, azt hisszük, hogy sok túlzás van bennük. Nem gondoljuk és nem teszszük fel, hogy a Deákpárt, mely oly rengeteg tulsulylyal bír az országban s naponkint tért hódit nem pedig tért veszt, kisebbségre szorittathatnék a jövő választásoknál egy olyan széthullott és hitelt vesztett ellenzékkel szemben, mint a mostani baloldal. A deák párti politika az egyedüli ez országban mely európai magaslaton áll és államférfiai szempontokkal bir; a nemzet nagy többsége ezt tudja s nem fogja fölcserélni sem a november 7 -i határozat eszmétlenségével, sem a függtlenségi párt üres ábrándjaival. A Deák-párt elveinek benső igazsága élteti és tartja fenn, s bár kormányzati politikája a