Ellenőr, 1874. június (6. évfolyam, 149-176. szám)

1874-06-11 / 159. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 ftt. — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 r 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. szerkesztési iroda: Budapesten­. n é­s 1 • r - n t o z H O. a se. Semmit nem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bém­entes leveleket fogadunk el. 159. szám. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. e sc. (Légrédy testvérek irodájában). Kiadó­hivatal: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclaminiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Budapest, csütörtök, június 11. 1874. VI. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, jún. 10. Orges lovag, kormánytanácsos a külügyi minisztériumban, ma éjjel meghalt. Bécs, jún. 10. a „N. Fr. Pressernek egy párisi távirata szerint Meglias pápai nuntius Mac- Mahon számára a pápától titkos közleményeket kapott a legközelebbi conclavera vonatkozólag. Prága, jún. 10. Ferdinand császár ma Reichs­­tadtba utazott. Egészségi állapota igen kielégítő. Bécs, jun. 10 A császár ma a hadügyér, a földmivelési miniszter, a tartományi parancsnok és a helytartó kíséretében St. Pöltenbe érkezett ; a pályaudvaron a miniszterelnök, Birder püspök s a főhatóságok által fogadtatott, és a számosan össze­­gyűlt közönség élénk lelkesedését üdvözölte. Ő felsége a kivonult hadosztályok fölött tartott szemle után a katonai iskolát meglátogatta, hol a növendékek vizsgálatát meghallgatá, ezután pedig a mezőgazdasági kiállítást nézte meg. Bukarest, j un. 10. A kamara­gyűlésben a kor­mány elfogadta az államkölcsönnek a téli gyűlés­­­szakig való elnapolásra vonatkozó indítványba kamara ellenben jóváhagyta a 17 milliónyi kincstári jegyek érvényének 1875. évi júniusig való meghosszab­bítását. „ . . . Cöln, jan. 10. A „Cölner Zeitungénak je­ln­­tik Londonból, ho­gy egy f­anczia-angol kormány­levelezés következtében Rochefortot és a megszö­kött száműzötteket illetőleg, az angol kormány ál­lítólag késznek nyilatkozott azokat netáni oda ki­szállás esetében kiszolgáltatni, miután az angol koronás ügyészek ily értelemben nyilatkoztak. Posen, jun. 10. Az érsekségi vagyon lefogla­lása alkalmával 123,000 tallér vétetett át. Ems jun. 10. A németalföldi koronaherczeg az orosz császár látogatása czéljából ma ide ér­­tezett. Padeborn. jun. 10. Martin püspök felszólitta­­tott a járásbíróság által, az alme-i plébániának ál­tala történt törvényellenes betöltése végett reá rótt hat heti börtönbüntetését nyolcz nap alatt külön­beni elvezettetés terhe mellett megkezdeni. Berlin, jan. 10. A „Prov. Corr.“ a májusi törvényeket és a püspökök maguktartását fejtegetve, figyelmezteti a kath. mozgalom vezetőit, ne higg­­yék, hogy a kormány az eddig követett irányról lelépem­; a visszalépés — úgymond — lehetetlen ; a hierarchia a hatalom utáni meddő törekvéseiben az egyház belső ziláltságát okozza. Bern, jún. 10. A nemzeti tanács a zürichi ta­vat a St.-Gotthard-vasúttal összekötő vasútra nézve megadta az építési engedélyt. Bécs, június 10. (Zárlat.) Hitelrészvények 217.75. Galicziai 248 50. Államvasut 117 50. Járadék 69 30.1860-dik 108.25.1864-diki 131.­ Ezüst 105.80. London 111.55. Unic­­bank 97 75. Általános épitőbank 46.25. Angol-ausztria 127.50. Lombardok 139 75. Tramway 119­. Hitelsorsjegy 161.50. Napoleondor 893.50. Arany 533.­. Frankfurt 93 60 Porosz pénzutalvány 165.25. Török sorsjegy 50.75. Angol épitő-bank 56 25. Bécs, junius. 1°. (Hivat zárlat.) Magy. földteherm. köt­vény 7450 Salg Tarján 88... Magyar hitel. 156.75. Ma­gyar záloglevél 85.75 Erdélyi 135. . Magyar keleti vasút 48.60 Magyar sorsjegy 77.—. Tiszai vasút 219.-. Magyar vasú­ti kölcsön 95.75. Angol-magyar 32.-. Franco-magyar 61.50 Alföld 140.60. Magy. északkeleti vasút 10. 75. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 64.60. Porosz pénztári utalvány — —. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —. Magyar földhiteintézet 56 50 Török —Municipális —. Berlin, junius 10. (Ke­det) Galicziai 110.88. Lombar­dók 84 88. Ezüst söv 67.60. 1860-iki 100 — Bécs 89 94 Romániai 45 —. Államvaspálya 189.50. Papirjövedék 62 60 Hitelsorsjegyek 107 25 1864-iki 90.75 Hitelrészvények 129.25. Magyar sorsjegy 65.—­ Berlin, junius 10 (Zárlat.) Galicziai 111 36. Scrubar­­dók 83.88 Ezüst-jöved. 67­­. 1860-as 100.25. Bécs 91.— Romániai 44.25 Államvaspálya 189.50 Papirjövedék 62 — Hitelsorsjegyek 107 . 1864-ki 90.56 Hitelrészvény 129 75 Magyar sorsjegy 47 Páris, junius 10. (Zárlat) 3°/0 járadék 59.82. —. •/0 járadék —. Olasz járadék 67.60. Credit mod. 306.—. Lombard 316.—. Államvasp. 715.—. Koronajószág záloglevelek —. Ausztriai kötvények —. 1871-iki kölcsön —.—. 1872-iki kölcsön —.—. gyár és osztrák részvényei teljes különvá­lasztására. E hír szerint az osztrák államvasut e kettészakadását azon feltételekhez kötötte volna, miszerint a kikinda-pancsovai vonal részére engedélyeztessék, s egyúttal a magyar államvasutak északi hálózata 200 millióért neki átadassák. Eddig volt, mese volt; ma legalább a „Középpárt“ kijelenti, hogy a cs. kir. sza­badalmazott államvasut - társaság részéről ily természetű beadvány nem nyujtatott be. Kacsa volna tehát az egész, csakhogy amo­lyan próbakacsa, melyet tapogatódzásból röppentettek ki fészkéből. Ha kacsasága da­czára kedvezőleg fogadják, megtörténhetik, hogy zsiros egyezménynyé növi ki magát, me­lyet aztán majd utólagosan mi fogunk meg­hápogni, tartván magasröptű elmélkedése­ket a józan vasúti politika köréből, mely nem tűri meg egy ország forgalmi életerei­nek egyetlen egy társulat kezébe monopo­­lizálását. Nem kivált, ha e társulat ide­gen és sok tekintetben ellenlábasa az or­szág igazi nemzetgazdasági érdekeinek. Hiábavaló láb­fák­, hogy a társulat ezentúl, szétszakítása következtében, hazánk határain belül magyarrá válnék. Azzá ige­n­­is minden szétszakítás nélkül, ha magyar Wertheimék őriznék papírjait, de nem lesz azzá, a szétszakítással sem, míg ugyanazon idegen kezekben fognak összecsomósulni a kettészakított pálya részvényei. Már ki hinné, hogy a csapás, mely kettémetszi a pálya sorsát formailag, kettévágta egyúttal az érdeket is, mely a részvény tulajdonosát egyikhez csak úgy köti, mint a másikhoz. Sőt ezentúl még jobban, mint eddig, ama 200 milliós érdekvonzalomnál fogva, mely az idegen részvényeseket a magyar pályák sor­sához fogja kötni. De volna bár a szétválasztás még oly teljes és a társulat tetőtől-talpig magyar, nem lehet egy állam forgalmi életét egyet­len hatalmas társulat kényére bízni. Ver­seny nélkül nincs életrevaló közgazdasági fejlődés, legkevésbé van pedig a tarifák kér­désével összefüggő vasúti politika terén. A magyar államvasutak már mostanáig is rendkívül jótékonyan hatottak a tarifák megállapítására és bizonyára hivatva van­nak a jövőben is. Azt akarják-e, hogy a szabadabb, vagy terhesebb lélekzés, s talán egy kissé a hadászati érdek is, csupán egy és idegen társulat kegyelmétől függjön­­? Ez a szerződés roszabb volna a bibliai tál len­cse egyszerű históriájánál. Angolországban, hol a közgazdasági ma­gasabb érdek vérévé vált a nemzetnek, arra törekszenek, hogy valamennyi vasút az állam kezébe jusson, mert a vasút csak úgy ér­demli, hogy a kizsebelő nyerészkedés tárgya ne legyen, mint megérdemli a posta és a távirda. Francziaországban alig várják az időt, midőn az engedélyokmányok és szerződések értelmében, az első vasúti hálózat átszáll az államra. És így gondolkoznak legújab­ban mindenütt, a társulati építkezés, keze­lés és folytonos súrlódások catastrophai után, melyek megtanították az államférfia­kat, mennyire fejős tehén egy ország köz­­gazdasági élete ily társulatok előtt. Pénzügyi viszonyaink között ugyan ba­darság volna angol minták után lovagolni, az összes magyarországi vasúthálózatot ille­tőleg , de annyira ismét nem lehetünk bal­gák, hogy az államvasutak eladásának Ghy­­czy expozéjában kilátásba helyezett pénzügyi operatiójában egy Damocles-kardot helyez­zünk aszkózos közgazdaságunk fölé. Az óriás áldozatok mellett, melylyel e szerződés járna, a vételár még nem oly ingerlő, melyért eset­leg imádni lehetne az ördögöt is. A sok apró-cseprő társulatok fusion­álá­­sát elősegíteni országos érdek, melyen közre­működni kötelessége a kormánynak, hogy megkímélje az állam kamatbiztosítási pénz­tárát a roppant kezelési költségek által megemésztett terhek viselésétől. Az ily fu­­siók azonban nem szolgálhatnak irányadóul, hogy egy társulatot a többi nyakára nö­­veszszenek, midőn dominálási képességét már most is kézzelfoghatólag tudta éreztetni a tiszavidéki társulattal szemközt, mely pedig maga sem tartozik a gyengébbek közé. Az osztrák cs. kir. szab. államvasutak kettészakitásának megvolnának előnyei ta­gadhatatlanul, csakhogy erélyesebb kormány­­politika mellett megtörténhetett volna ez már előbb is, minden rendkívüli áldozatok nélkül. Követelések és áldozatok nagyon gyanússá teszik mostani értékét mindaz ideig, míg beáll szüksége magától, vagy ki­­eszközli azt kormányzati erély a vasúti politika terén. A baloldali kör tegnapi értekezletén „az összeférhetlenségről”” szóló törvényjavaslatot tár­ Budapesti színlapok. Csütörtökön, június 11. Bérlet NEMZE­TI SZÍNHÁZ. 58. szám. Hans Minnie k. u. 3-ik vendégjátékául: A sevillai borbély. Víg opera 2 felvonásban. Zenéjét szerzette Rossini. Sz­emélyek: Gróf Almaviva — — Pauli Bartolo, orvos — — Ormai Rosina gyámleánya, — Hank M. k. a. Bazilio, zenemester— — Kőszeghy Figaro, borbély — — Láng Bertha, Rosina nevelője — Ko­csek L. Őrtiszt — — Széphegyi Fiorilla, Almaviva inasa — Szalai Jegyző — — Fichtner Kezdete 7­/s órakor. VÁROSLIGETI SZÍNKÖR. Szerelmi varázsital- Vig Operette 1 felv. Zenéjét szerző Müller Adolf. Ezt megelőzi: Szerelem és örökség. Eredeti vígjáték 2 felv. Irta Szigeti József. Kezdete 6 órakor. BUDAI SZÍNKÖR. Csikós. Eredeti népszínmű. Kezdete 7 órakor. Budapest, jun. 10. (1) A hirlapi kacsák költésének ide­je elérkezett. Egi már szárnyait is megpróbál­gatta azon vasúti hir képében, hogy a cs. kir. szab. osztrák államvaspálya-társaság hajlandó vonalainak teljes szétszakitására, illetőleg ma­gyalván, — az 1 §. c—1. pontjai ellen emeltettek ugyan kifogások, de végre az egész §. változatla­nul fogadtatott el. A 2. §. b. pontja helyett kimondatni hatá­­roztatott, hogy e szabály a vadászat-bérlőkre ki nem terjed. A 3 § nál egy új pont hozatott javaslatba, miszerint a képviselőségtől minden felekezet lelkészei is h­ázassanak , de szinte egyhan­gúlag mellőztetett. Az 5 § ban a 48 óra helyett a lemondásra 8 napi határidő adatuik. Egyebekben a javaslat minden lényeges mó­dosítás nélkül fogadtatott el. Ezután még tárgyaltatott „a nők teljesko­­rúságáról“ szóló rövid törvényjavaslat, a­mely­ből félreértés kikerülése végett, a politikai jogokra való tekintetből — kihagyatui határoztatok azon kifejezés, hogy „nagykorúságuk elértével min­den ezzel egybekötött jogok gyakor­latába lépnek.“ A képviselőház IX. osztálya tegnapi ülésében a 19. § tól a 41-ikig haladt. A 20. § nál kimon­datott, hogy az összeíró küldöttség tagja minden választó lehet, s hogy az 2 rendes­ és egy póttag­ból álljon. A 23. §, miszerint régi jog alapján csak az irathassa be magát, a­kinek más czime nincsen — kihagyatott. A 34. §-nál elfogadtatott a balkör azon mó­­dosítványa, hogy a közp. választmány előre köz­hírré tegye a sorrendet, a­melyben az egyes ke­rületek ügyeit tárgyalandja. A választási eljárásról rendelkező V. feje­zetre kerülvén a sor, indítványoztatok a községen­­kinti szavazás, a­melyre nézve azonban némely tagja az osztálynak szavazatát attól függesztvén fel, valljon a szavazás módjára nézve az osztály a nyilvános vagy a titkos szavazást kivánja-e be­hozni, az elnök ezt — mint előzetes kérdést — tűzvén ki, 11 tag a titkos, ugyanannyi a nyilvánosra szavazván: az elnök szavazatával a titkos sza­vazás fogadtatott el. Ezután szavazás alá bocsájtatván azon kér­dés, valójon a szavazás a kerület főhelyén vagy községenkint történjék-e : az osztály többsége az előbbit fogadta el A 41. §-nál elfogadtatott, hogy a rendeletnek ne kettétől, de megjelenésétől a hírlapban számít­­tassék a határidő, és hogy a választástól az or­szággyűlés összeüléséig legalább 10 nap teljék le. A IX. osztály ma délben tartott ülésében el­fogadta a választási eljárás azon módozatot, misze­rint az az 1848-i törvény rendelkezésével megyegye­­zőleg folytonos legyen, s az illető §§-ok ehhez képest módosíttattak, vagy újakkal cseréltettek fel, és egy új pont­ig takotott be a 46. §-hoz az egyhangú vá­lasztásokról. A 48. §-tól kezdve a tegnapi ülésben elfoga­dott titkos szavazási mód által igényelt vál­toztatások is eszközöltettek. Az 54. §-ban kimondatik, hogy minden párt minden községből is nevez egy-egy bizalmi férfiút, a­ki a szavazásnál addig jelen legyen, míg azon község leszavaz. Az 57-nél az elnök köteleztetik a jegyző­könyvet a megválasztott képviselő­nek azonnal kezeihez juttatni. A 59. és 60. §- ban „hát“ óra helyett egy lé­tezik. A 61.§. után egy új §-ban kimondatik, hogy a rendfentartás az elnök feladata. A 63. §. a., b, c pontja kihagyattak. E §-nál érdekes vita fejlett ki azon indítvány felett, hogy az igazolási kérdésekben a bíráskodás ne ruháztas­­sék a curi­ára, de mar­adjon a képv. háznál A többség azonban ez indítványt elejtvén — a min. javaslatot fogadta el. A 69. §. rendelkezése annyival szigorúbbá tétetett, hogy a birság legnagyobb mértéke 1000 írtról 2000 írtra emeltetett, és büntetésül nem vagy a birság v­a­g­y a fogság, de a birság és a fogság rendeltetett alkalmaztatni. E §­ alkalmából az etetés és itatás és a befuvarozás kérdése merült fel Hosszas vita után az osztály az étet és itatás kérdésében elvileg kimondá, hogy azt büntetendőnek tartja; a fuvarozás kérdésében pedig elvi elhatározását is a szövegezéstől tevén függővé: ezzel egy háromtagú választmányt bizott meg, s az ülés folytatását d. n. 4 órára tette által. — A szerb congressusi biztos ki­nevezése. A hivatalos lap mai száma jelenti: Ő császári és apostoli királyi felsége, f. évi május 27-én kelt legfelsőbb elhatározásával, a magyar kir. miniszterelnöknek a vallás- és köz­oktatási magyar kir. miniszterrel s a horvát-szla­­von-dalmátországi kir. kormánynyal egyetértőleg tett előterjesztésére, Hueber Zsigmond udvari taná­­csost, a volt m kir. helytartótanács nyugalmazott alelnökit és a görög keleti szerb egyházi ügyek­ben működő királyi biztost, a­z. évi július 11-ére Karloviczra egybehívott görög-keleti szerb nem­zeti egyházi congressusra és azt követendő püs­pöki zsinatra királyi biztosává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. — A kölcsönre vonatkozó tárgyalásokat, illetőleg a „P. N “ a következőkről értesül: Ghyczy pénzügyminiszter Bécsbe utazott, hol találkozik We­­ninger s a Rothschild-csoport több főemberével. We­­ninger ma reggel érkezik meg Bécsbe Londonból, hol fáradozásait siker követi, úgy látjuk, hogy a kölcsönre vonatkozó tárgyalások Ghyczy mostani Bécsben időzése alatt befejeztetnek. Bittó miniszter­elnök is, a kölcsönre vonatkozó tárgyalások ügyé­ben ma reggel Bécsbe utazott.­­ A Deákkör tegnap este tartott érte­kezletén Szapáry dr. belügyminiszter a kor­mánynak az incompatibilitási törvényjavaslattal szemben elfoglalt álláspontját jelzendő, kijelenti, hogy a kormány e javaslatot helyesli, s kívánja, hogy a választási törvényjavaslat után rögtön tárgyaltassék, egyes apró megjegyzéseit akkorra halasztván. Egyszersmind kijelenté a miniszterelnök ne­vében, ki az értekezlet elején nem jelenhetett meg, hogy a kormány megfontolván a pártnak a kö­­zéptanodai törvényjavaslat tárgyalására vonat­kozó határozatát, miután e tör­vény­javaslat tárgya­lása ezen ülésszakot igen hosszúra nyújthatná, kéri a pártot, álljon el e határozatt­ól. A kor­mány óhajtja, hogy ezúttal a választási, az in­­com­patibilitási és egy pár vasúti kérdés vetes­sék fel. A párt mindkét jelentést tudomásul vette. Ezután az incompatibilitási törvény­­javaslat vetetvén fel, annak 1. §-a módosítás nél­kül elogadtat­ott, mellőztetvén Liptay Béla báró­nak azon módosítványa, hogy általában mondassák ki, hogy országos képviselő nem viselhet állami, köztörvény hatósági, vagy községi hivatalt. A második §. a) pontjához Lukács Béla indítványozza, hogy a tartalékos katonákra nézve mondassák ki, hogy a­ki képviselő és hadköteles, azon ideig, míg mandátuma tart, sem az ellenőrzési szemlén, sem a hadgyakorlatokon megjelenni nem köteles. Ez azonban mint nem ide tartozó, mellőz­tetett, az a) pont változatlanul hagyatván. A b) pont második bekezdését L­i­p­­­h­a­y B. K. kihagyatni indítványozza, az értekezlet több­sége azonban a pontot változásánál elfogadta, mellőzvén egyszersmind Schmansz azon indít­ványát is, hogy az 1000 forint 3—4000 forintra emeltessék. A c) ponthoz M­á­d­a­y indítványozza, hogy a kormány közegeivel felsőbb jóváhagyás mel­lett létrejött szerződési vállalkozók is kivétesse­nek. Ez mellőztetvén, e pont szintén változatlanul hagyatott. A d) pont végéhez hozzáadazik M­á­d­a­y in­dítványára, hogy az illető pénzintézetek hivatalno­kai is kivétetnek, mely intézetek az állammal szer­ződési viszonyban állanak. Az e) pont hosszas vita után változatlanul hagyatott, mellő­­etett­én Máday azon indítványa, hogy az állam által segélyezett vasút- és csatorna­társulatok elnökei stb. és igazgatótanácsosai is ki­vétessenek, vagy pedig általában a két időpont ne szolgáljon megkülönböztetésül. Ma d. u. 7 órakor folytattatik az értekezlet. Budapest, június 10. A délszláv és román lapok kitűnő ta­vaszi hangulatban indulnak a nyár dereká­nak , mintha csak most kezdődnék isten igazában a remények és aspiratiók nyájas kikeletje, melyre a múlt hónapokban politi­kailag is meglehetős zordon idő járt. Az ember azt hinné, hogy Milán fejedelem szambuli látogatása legalább is fél Török­országot szerezte vissza az örökségteső szláv­­román fajok cultur-uralmának a barbárság­tól, olyan rózsás kedv piroslik ránk a dél­keleti ég felől. Azonban tudjuk, hogy ép ellenkezőleg áll a dolog. Milán fejedelem remény­kéréséből sok füzér elhervadt oda lenn jártában, s azon meggyőződéssel tért vissza, hogy a Bosporus partjain egy bén­ulásban nehezebb szelek járnak, mint Bel­­grádban képzelik, midőn kifeszítik az igé­nyek vitorláit. A konstantinápolyi utazás­nak volt igen nyomasztó szélcsendje, mely alatt szélfelé törni nem lehetett s került ellenkező légáramlat is, mely egyenesen hátrálásra szorította a szerb törekvéseket. Röviden: az eredmény messze elmaradt a várakozás mögött, s bár elég jelentékeny­nek mondható így is, a szerb érzékenység saját reményeinek mértékét illesztve az el­ért sikerre, bántólag csekélynek találja ezt, s „megaláztatásról“ beszél. És mégis­c­s tán épen ezért derült a hangulat nagyon, vagy legalább annak sze­retne mutatkozni s önkénytelenül is útba veti a feltevést, hogy egy teljes siker ese­tén aligha lett volna hozzá oly mértékben szerencsénk, mint most, mikor a negyed­rész siker mellett „megaláztatásról“ szólhat az ének, s renghet a tambura. Mindenesetre sajátságos, de mind a mellett is irigy­lésre méltó kedélyállapot, mikor meghiú­sult remények nagyobb kedvderítő hatással lehetnek, mint az esetleg teljesültek lettek volna. E természetellenesnek látszó örven­dezést megértjük azonban mindjárt, ha visz­­szaemlékezünk a stambuli speculatív utat megelőző hírlapi eszmecserére, melyben az ultra-rácz érzület az otthonmaradás szóvi­vőjévé lett. Kik Piemont szerepét szánták a Balkán félsziget nemzeti mozgalmaiban Szerbiának, elvből nem helyeselhették még a teljes siker biztos kilátásával szemben is, hogy a savoyai ház hagyományos eljárásá­tól annyira elütőleg az Obrenovics dynastia tisztelgő látogatásokkal fejleszsze a déli szlávság actióját. Ők Szerajevóba küldték volna inkább, mint Scambulba, harczi trombiták riadása, s nem ünnepi sípok nyögdécselő zengedelme mellett. S az ő elvi álláspontjukból teljesen igazuk van eb­ben, mert azok az aspiratiók, melyek az ő végleges czéljuk irányát jelzik, egy ponton sem esnek össze az úttal, mely bár nem oly nagyralátó, de biztos és maradandóbb értékű, nemzeti javakban Stambul felől hozhat gyarapodást a délszlávok jogosult igényeinek. A félhold nem lehet nappá az apró-cseprő nagyhatalmaskodhatnám ked­véért, hogy megérlelje számára a délszláv birodalmat, maga pedig az alázatos önmeg­tagadás ködfátyolába takarván buta arczát gyáva szomorúsággal letűnjék Európa egé­ről. Józanul gondolkodtak az ultrák, nem tartván a „portát“ minden „magassága“ mellett is elég magasnak arra, hogy rajta ilyen pyramidalis ostobaság kiférjen ; és mert ennél alacsonyabb dolog az ő czél­­jaikra rövid, tökéletesen értjük, hogy a pró­bát rászalták a priori, és örülnek, látván sikertelenségét. Nekik ez a valódi siker. Teljességgel nem értjük azonban ama szláv román lapok öröm­ünn­epies hangula­tát, melyek az állítólagos józan törekvések pártját képviselik Nándorfehérvárott, Buka­­restben vagy Zágrábon, és melyek úgy mu­tatták a szerb fejedelem útnak indulása idején, mintha e fejedelmi rá­ogatásnak, mint a bizalom és baráti érzés tényének, önmagáért in abstracto s nem esetleges concret vívmányaiért tulajdoníták a fő je­lentőséget s az esetleg resultáló reális nye­reményeket csak második vagy még hát­rább eső sorban vették tekintetbe. És ime, a­mint e hátra tett másod­rendűségek kö­zül egynéhányra vakot mondott a szeren­cse, elfeledik a főnyeremény jelentőségét és nem ennek örülnek, nem ezt ünnepük utó­lagosan is az előleges hangulat skálája szerint, hanem belezendítenek azon örven­­dezők korába, kiket épen az indít örömre, mert a mellékes (vagy legalább annak állí­tott) üzleti dolgok nem sikerültében, a „bi­zalom és baráti érzés tényének“ felsülését mutathatják fel a hívők előtt s ezzel a sa­ját „nagyszabású“ utópiáik malmára hajt­hatják a vizet. Avagy nem érzik az említett „józa­nok,“ hogy igy cselekedvén, vagy öntudat­lanul rontják le a tulajdon elvi álláspont­jukat, melyről kisebb méretű, de őszinte és helyes nemzeti politikát tartanak szem­­ügyben, vagy pedig nyíltan elárulják, hogy a mondott álláspontra helyezkedésük ideig­­óráig tartó szemfényvesztésnél nem egyéb? Mi tetszik? Milán fejedelem Stambulba uta­zott, hogy megvigye hódolatát a szultánnak. Bizalmat vitt, bizalmat keresett, ott szíve­sen fogadták, a mit hozott, s talált, a mit keresett, e volt a főczél, s a szives fogad­tatás, a kitüntetések, melyekben a Nagy úr a kisebb Urat részesíté — eléggé tanús­kodik minden idiomáju szláv lapok bizonysá­ga szerint is — hogy ez a főczél eléretett. A zwornik-ügy és egyéb Üzletszerű dolgok jelentékteleneknek mondattak: megnem ol­dásuk tehát nem is alterálhatta a fősiker benyomását. Mi tetszik tehát? Lehet, hogy a „józanok“ józanságát az a remény tar­totta fenn, miként a szerb fejedelem leeresz­kedése egész a magas Porta küszöbéig oly elraga­tatást idéz majd ott elő, hogy az egész török világ csak úgy perdül a bel­grádi füttyre, mint Orpheus sziklái hajdan az elbűvölő zenére, s a díván csak úgy da­gadozik az elégedettségtől, ha alkalma nyí­lik a szerb nagyhatalmi követeléseknek meg­lapulnia. Valóban úgy látszik, ez tetszett volna, különben bajosan találhatnánk értel­met abban a gyermekes duzzogáshoz hasonló tüntetésben, mely most „szerb-román szövet­ség“ czime alatt berzenkedik „trutzból“ a a konstantinápolyi kirándulás az utóbb em­lített irányban való sikertelensége miatt. Mi ugyan azt hisszük, hogy Milán fe­jedelem okosabb dolgokat is cselekedethetett volna, mint a szerb-román véd- és dacz­­szövetség üres hangzatosságával hódítani a dél­szlávok és románok egyébként is iszo­nyúan zugó fejét, de nem hi­szük, hogy e miatt másvalakinek is megfájulhatn­a a feje. Következéskép a szláv-román sajtó sajátsá­gos szó örvendezése miatt se sok bajunk szála hull ki, ha a „Zasztava“ még száz­szor jobban is a magyarfaló Bratiano- Risztics korszak visszatérését kilátásba he­lyezi , hogy pedig az európai egyensúlyt sem az a véd- és dacz szövetség meg nem zavarja, sem ennek a sajtónak világrázó öröme el nem kábítja : arra mérget vehetnek Bukarestben és Nándorfehérvárott, s más egyebütt, hol ilyesmit várók léteznének. Az érem két oldala. A „Reform“ mai vezérczikke elmondja, hogy nem osztozik a választási törvényjavaslatra vonatkozó jobboldali ellenségeskedésben, mert nem félti attól a Deák-párt kilátásait. S ebben igaza is lehet laptársunknak, de hogy ezen félel­­metlenségét mivel indokolja, az már olyan hen­­czegés, mely ritkítja párját képtelensége által. Tessék megolvasni, Kik ismételve hallottuk e panaszokat, azt hisszük, hogy sok túlzás van bennük. Nem gondoljuk és nem tesz­­szük fel, hogy a Deákpárt, mely oly rengeteg tulsulylyal bír az országban s naponkint tért hódit nem pe­dig tért veszt, kisebbségre szorittathatnék a jövő vá­lasztásoknál egy olyan széthullott és hitelt vesztett ellen­zékkel szemben, mint a mostani baloldal. A deák párti politika az egyedüli ez országban mely európai magaslaton áll és államférfiai szempontokkal bir; a nemzet nagy több­sége ezt tudj­a s nem fogja fölcserélni sem a novem­ber 7 -i határozat eszmétle­nségével, sem a függt­lenségi párt üres á­brándjaival. A Deák-párt elveinek benső igaz­sága élteti és tartja fenn, s bár kormányzati politikája a

Next