Ellenőr, 1874. június (6. évfolyam, 149-176. szám)
1874-06-14 / 162. szám
KÜLFÖLD. (Június 13.) Franczia köztársaság. Európa figyelme ismét Francziaország felé fordult, melyre megint izgalomteljes, válságos napok jöttek; egy beborult, csak úgy csattog, csak úgy mennydörög, közbe-közbe telecsap, s a szerencsés néző biztos fedél alól viszszafojtott lélekzettel várja, kit sújt agyon, kinek a házát hamvasztja el a haragos villám. A bilincsbe vert gyűlölet, mert eddig is fenyegetőleg zörgette lánczait, egyszerre féket szakított s feltartóztathatlanul rohan előre. A harcz, mely eddig a nemzetgyűlésben folyt, az utczákra vitetett ki s az élhetetlen orleánistákból, tehetetlen legitimistákból álló parlamenti többség gyámoltalan kormányával rémülten összedugott fővel nézi, mint tör egymásra élet-halálharczra a republikánusok kétségbeesésükben elkeseredett hada, és a bonapartistáknak a parlamentben ugyan kicsiny, de azon kívül annál hatalmasabb tábora. A napoleonisták, úgy látszik, elérkezettnek látják ez időt, melyben immár vége szakadhat a türelemnek melylyel azt a sok bántalmat, uton-utonfélen egész dühösséggel osztott sérelmeket s rúgást összeszorítottajkkal, a feljajdulás elfojtott kitörésével elviselték. Kénye-kedve szerint önte ki rajtok dühét mindenki, akinek tetszett; az egymással különben marakodásban levő legitimista és republikánus mindjárt összetartott, ha egy bonapartista akadt tttokba, kit kényökre lehetett oldalba rúgni. A bonapartistáknak kellett meglakolniok a közelmúlt minden szerencsétlenségéért, melyet talán enyhithetett, de semmi esetre el nem háríthatott volna, míg a nagy érdemek, miket a császárság Francziaország iparának, kereskedelmének, művészetének felvirágoztatása által magának szerzett, feledve lettek. A türelem pohara végre csordultig telt, kik eddig legyőzött voltuk érzetében szótalanul tartották hátukat az ütéseknek, most visszafordulnak, szemébe néznek a támadónak, a szitkokat visszavágják és fölemelik jobbjukat, azokra, kik őket ütlegekkel bobták. Elérkezett az idő, gondolják, hogy a passivitásnak vége legyen, s nekigyürköznek, hogy összemérkőzzenek támadóikkal. A legitimisták, az orleanisták a sit mellé bújnak, mint félénk gyermekek s ha valaha, úgy most bizonyítják be legjobban, hogy képtelenek egy oly nyughatatlanszilaj vérű nemzetnek, mint a franczia, biztos,erős kormányt adni. A republikánusok közt bizonyára van egy tekintélyes, higgadt töredék, mely képes is lenne békét és nyugalmat szerezni, s talán hoszszabb időre is biztosítani az országnak, de ezeket vagy magával ragadja vagy elsöpri a túlzók és rakonczátlanok tömege, kik könnyelműen eltiporják mindazon gyenge hajtásokat, melyeket a mérsékeltek gonddal ültettek s vigyázattal ápoltak s ekép megérlelik a franczia népben a meggyőződést, hogy a békét, a rendet, a nyugalmat, amire leginkább vágynak, a mire legnagyobb szükségök van, csak a császáságtól várhatják, mely bár elég kiontott vérekbe, keserves könyeikbe került, legalább biztosságot nyujtott arra, hogy munkájukat zavartalanul végezhették , nyugodtan ehették kenyereket. De hadd szóljunk azokról, amik most Párizsban s Versailleban végbemennek. Emlittettük már a viharos ülést, melyen Roucher és Gambetta oly csúfosan összetűztek, szóltunk a sainte-lazarei botrányról is, mely amazt követé, most ennek részleteit s azokat kell megismertetnünk az olvasókkal, melyek a botrány ismétlései, következményei voltak. Midőn az elnök a m. 9 iki botrányos ülést bezárta s a képviselők oszolni kezdtek, Roubert, ki ép a ruhatárból jött egy csomó republikánus, köztük Gambetta, Ferry, állitá meg, s ez utóbbi így szólta meg az egyszer oly hatalmas minisztert: „Igen, Párisban van egy bonapartista titkos bizottság, mely Rouher úrnál tartja üléseit.“ Rouher lehető mérséklettel válaszolt erre: „Egész határozottsággal kijelentem önnek, hogy nálam semmiféle bizottság sem tart ülést.“ — „Azt majd később fogjuk meglátni !“ kiáltá Gambetta, mire rögtön mások, névleg Térin, Lockroy, Germain Casse Rouherhoz rohantak ily kiáltásokkal: „És Elsass? és Lotharingia ?“ Előbb adja ön vissza Elzasz- Lotharingiát! — Mind nagyobb lett a tolongás, miközben Roucert többen nem egyszer hátba lökték. Galliani d’ Istriát, ki a leghevesebb bonapartisták közé tartozik, ezek láttára elborita a harag s Gambettára rohant: „Ön bennünket — kiáltá — az ülésteremben, hol önök kétszázan vannak, húsz ellen, nyomorultaknak nevezett. Én tehát itt, szemtőlszembe mondom önnek, igen, ön a nyomorult!“ — A tolongás mind hevesebbé lett, s Levert és Abbatucci bonapartista hiába igyekeztek Rouhert kiszabadítani, két baloldalinak, Achille Delormenak és René Bricenek kellett közbelépniük, hogy Rouher összetépett ruhával kiszabadulhasson. — „Az ördögbe ! — szólt Germain Casse gúnyosan — én nem vagyok parlamenti ember!“ — „Meglátszik!“ — nondá egy arra elmenő jobboldali. E jelenet után következett a st.-lazari, melben Sainte-Croix gróf Gambettát botjával arczal üté. A „Pays“ másnap Cassagnac tollából ezeket hozta: „Mit mondjunk egy részeg ember gorombáskodásához? Nem csodálatos-e, hogy Gambetta urat nem rúgták testének azon részén, melyet a honvédelem idején oly gyakran mutatott az ellenségnek. Kétségkívül az volt barátaink szándéka, de a dühösek néhány százan voltak, ők pedig kevesen . . Mióta szabad a gazembernek a becsületes embert sérteni, mióta a gyávának a vitézt bántalmazni, a köztársaságinak az imperialistát nyomorultnak nevezni? Igen gyávák az emberek. Mindnyájan összeállónak, hogy a bonapartisták kis csoportjára törjenek. Egyenként szerényebben lépnek föl, tömegben szemtelenségük leírhatatlan. Vigyázzatok, mert mi azok közé tartozunk, akik emlékeznek. De kérlek benneteket Európa iránt való tekintetből, mely titeket a tisztességes Francziaországgal zavarhatna össze, ne kezdjétek újra a tegnapi orgiát. Ne legyen borszagotok, midőn a szószékre léptek s mondjátok meg Gambettának, hogy nem illik mindig részegnek lenni egy kamrában, a melyben nem mindenki betyár vagy köztársasági.“ — E czikk miatt aztán, mint olvasóink tudják, Clemanceau fegyveres elégtételt követelt. Az eset a nemzetgyűlést is foglalkoztató. Bethmont hozta elő indokolván a baloldal másnapi interpellációját, rászólta a belügyminiszter akkori szavait, melyek mutatják, hogy nem eléggé védi a képviselők jogait; a minisztériumot azzal vádolta, hogy egy követ fut a bonapartistákkal. A belügyminiszter kijelente, hogy tegnapi szavaiból mit sem von visza, kijelenté, hogy a közhatalom megtette kötelességét, a Gambetta elleni támadás bizonyos pontig megmagyarázható az általa használt szerencsétlen szó által , mint Mac-Mahon minisztere tiszteletet fog ennek szerezni, óvni fogja a békét; aki a tábornagy kormányhatalma ellen fordul, az a minisztériumot is szemközt találja. Picard bizalmatlanságot indítványozott a belügyminiszter ellen; a baloldal azt indítványozta, hogy a nemzetgyűlés a miniszter felvilágosításait nyilvánítsa elégteleneknek és térjen át a napirendre. A nemzetgyűlés 377 szóval 327 ellen fogadta az egyszerű napirendet. Az ügy ezzel még koránt sincs befejezve, a válság beköszöntött s várhatjuk a legváratlanabbat. Egy 12-ről szóló távirat szerint a kamara feloszlatása elkerülhetlen. A minisztérium nem tudja, mit tegyen. Minden párt, az ultralegitimisták is, frontot csinál a bonapartisták ellen. Jóllehet a kormány a Lafayette-féle módosítvány elfogadása által ismét megveretett, mégis hivatalában maradt. Arról is értesülünk, hogy a balközép múlt szerdán ülést tartott, hogy azon forma felett tanácskozzék, amelyben utolsó kiáltványának nyilatkozatai a nemzetgyűlés elé terjesztendők lesznek. Két javaslat van: az egyik szerint a kamarában a köztársaság rögtöni kikiáltását, másik szerint a Dufaure-féle alkotmányi törvények rögtöni tárgyalását fogják indítványozni. A klub e kérdésben tegnapi folytatólagos ülésén határozott. Újabb távirat szerint a vasútnál naponként ismétlődnek a bántalmazások mindkét félről. Gambettát a köztársaság éljenzésével, a bonapartistákat pedig „le a köztársasággal!“ felkiáltásokkal fogadták. A rendőrség a bonapartistákkal tart s nem igen mutat kedvet a republikánusok védelmezésére, így Rouvier képviselő súlyos testi bántalmazását is közönyösen nézte. Azt hiszik, hogy a rendőrség e magatartása Menton, Pietri egykori iroda főnöke rendeletének következménye; egyébiránt kétségtelen, hogy úgy a rendőrség, mint a hadsereg határozottan bonaparti etikus érzelmű s a köztársaságiakat rendzavaróknak tekinti. Cassagnac lapjában azt a tanácsot adja a bonapartistáknak, hogy a republikánusokat döngessék el, ha találják s szúrják le. Emiatt Clemanceau a „Pays“ mind a hét munkatársát párbajra hívta. — Rochefort szökéséről írják, hogy a menekültek Sidneybe érkezése után az ottani franczia konsul, Simon úr, rögtön egy iratot intézett a lapokhoz, amelyben tudatta, hogy az elszökött kommunisták nem mint politikai, hanem mint közönséges bűnösök ítéltettek el. Ez Rochefort részéről egy éles dementit provokált, melyben kijelenté, hogy ő és társai ugyanazon alapon állnak a melyen Louis Blanc és Ledru-Rollin Paschall- Grousset is írt egy levelet, amelyben egyebek közt így szólt: „Ha közönséges bűntettesek vagyunk, követelje a konsul kiadatásunkat, s küldjön vissza Új Caledonia kormányzójához. Mi félelem nélkül várjuk az eredményt, amely nem is kétséges.“ A Simon-féle levél Sidneyben némi gyönge rokonszenvet ébresztett Rochefort és társai javára s meeting tartatott, a melyen egy üdvözlő irat fogadtatott el. Ezt nyolcz polgár ajándékokkal együtt kézbesité Rochefortnak. TÁRCZA. HOLT FELIX A RADICALIS. Irta GEORGES ELIOT. Angolból fordította DOMINKOVICS MÁRIA. II-ik kötet (Folytatás.) TIZENHARMADIK FEJEZET. Holt Felix ama látogatása óta a felkelés napjain annyi izgalmat kellett Eszternek átélnie s oly sok fájdalmas meglepetéshez szoknia, hogy el volt készülve rá, minden uj, szokatlan tüneményt aránylagos közönyösséggel venni. Midőn Lyon hitszónoki kirándulásából ismét hazatért, már a bamfordi börtön felé vezető úton volt Felix. A kis prédikátort mélyen meghatotta e hir . Nem tudta eléggé megfejteni magának Félix magaviseletét, mert a hírek, melyek Eszter füléig jutottak, oly ellentmondólag hangzottak, hogy nem volt képes biztosan kihozni, mi derült ki az első kihallgatásnál. De Lyon erősen meg volt győződve arról, hogy Felixnak nem lehetett szándéka, zendülésre vagy személyek megsértésére ingerelni. De mi nagy aggodalmat okozott neki, azon félelem volt, hogy Tuckerrel történt összeütközésénél szenvedélyes felindulás által elhagyta magát ragadtatni, Felix ez ellen nem volt vértezve alázatosság és imádság által. „Szegény fiatal barátomnak túlságos önbizalma miatt nehezen kell bűnhődnie,“ mondá Eszternek, midőn leverten beszélgetve egymással szemközt ültek. „Meg kell látogatnod „atyám.“ „Mindenesetre. De mindenek előtt azon szegény, keményen sújtott nőt kell fölkeresnem, kinek lelke kétségkivül e zavarban úgy érzi magát ide s tova hányatva, mint egy alaktalan könnyű tárgy a szélvészben.“ Lyon felállt, hirtelen kalapja után nyúlt, horry elsiessen, anélkül, hogy időt engedett volna magának, kis vézna testét felső kabátjának begombolása által az éles lég ellen védeni. „Kérlek, kedves atyám, várj addig, míg valamit ettél,“ mondá Eszter, kezét karjára téve. „Hiszen egészen kimerülve s gyengének látszol.“ „Gyermek, nekem nem szabad várnom.“ Én sem nem ehetem, sem nem ihatom, míg többet nem tudtam meg fiatal barátunk tetteitől, míg nem tudom, hogy mit lehet bebizonyítani rá, s mit nem. Félek, hogy senkije sincs e városban, aki részén lenne, mert még egyházunk barátai által is gyakran kérdőre vonattam a miatt, hogy becsesnek látszék előttem. De Eszter, kedves gyermekem .“ E szavaknál megfogá karját, s szükségét érezvén, hogy magát kibeszélje, el látszék sietségét is feledni. „Eszembe jutnak ama szavak: az úr ismeri övéit, de mi csak korlátolt lelkiismeretünk szerint ítélhetünk, meg kell tanulnunk reménylen i s hinni. S ezen bizonytalanságban buzgó reménynyel függök azokon, kiket a világ nem szeret, mert lelkiismeretük, habár félreértve is, ellentmondásban an a világi szokásokkal. A mi magasztos hitünk, gyermekem, a vértanuk hite. Sohasem fogok könnyelműen egy embertől elfordulni, ki a legnehezebbet elszenvedi, mert nem tud hazudni. Nem, bár én szándékosan hitem önkényes választása szerint nem törekedném kedélynyugalom után, mégis hinnem kell, hogy a megváltás jótéteménye messzebbre hat, mint a mi a legnagyobb könyörületességünk. Egykor máskép gondolkoztam, de most nem, most nem többé.“ A prédikátor elhallgatott, s elmerülni látszott emlékeibe, mindig azon veszélyben volt, hogy gondolatai által sürgős szándékának kivitelétől elvonatik. Eszter felhasználta az alkalmat s rábírta, hogy egy Lyddy-főzte levessel erősítse, mielőtt nehéz feladatához fogott, mely abból állt, hogy biztos tudomást szerezzen magának különböző szemtanútól, legelőször is a szegény, zavart Holtné aszszonytól.“ Ez minden Felix miatt érzett szenvedéseit, saját jóslatai teljesülésének világában szemlélte, s a tanulság és misterium szempontjából tárgyalta inkább, semmint a tények s a pontosság alapján. Nem fektetett különös súlyt azon legfontosabb tényre, hogy Felix mint süket úgy ült tizenegy óra utánig munkájánál, aztán aggodalomteljesen elsietett, aztán visszatért s nagy megelégedéssel jelenté neki, hogy ismét lecsendesedett minden, s kérte őt, hogy ételét a melegen tartsa — ezek mind oly tények voltak, melyek bizonyítékul szolgálhattak volna arra nézve, hogy Felix minden csendháborító tervtől idegen volt. E körülmények csak mellesleg jöttek elő azon jeremiádban, melyet Lyonnak végig kellett hallgatnia tőle, — de ellenben nagyon lényegesnek tartá Holtné asszony tudatni vele, hogy még jóval Mihálynap előtt egyszer székében ülvén, székén azt mondá Felixnek, hogy még utól éri az isten büntetése, a mért a labdacsok s életital felől oly fennhéjázólag beszél. „S most, lelkész úr,“ mondá a szegény nő, ki kopott ruhában, keményitetlen főkötőben s boglyos hajjal a kis köhögős jobbal ölében, szomorúan üldögélt, és most lássa, beteljesültek szavaim, még hamarább, mint ahogy hittem. Felix ellenmondhat nekem a mennyit akar, de most ott ül a börtönben, én pedig itt ülök egy fél koronással hetenkint, amit magam kuporgattam meg magamnak, hogy élhessek belőle, s még a házbért is nekem kell fizetnem. Nem mondja senki rólam, hogy én követtem volna el roszat, lelkész úr, — ezen árva itt az ölemben nem lehet ártatlanabb a zendülésben s gyilkosságban s mi minden roszaság van még. De ha az embernek olyan fia van, a ki így ellenszegül s nem enged oly gyógyszereket árulnom, melyeket a jó isten küldött, s melyek nálánál jobb emberek már évek óta, midőn még ő kis gyermek volt, nyakra-főre vásároltak, minek legyen az ember többé a világon. De ő is volt valaha kis gyermek, lelkész úr, s én magam tápláltam.“ E szavaknál Holtné asszonyt minden daráló buzgalma mellett is legyőzte anyai szeretete, s szavai mindinkább elhaltak a mindig erősbülő zokogásban. „S ha meggondolom hogy az emberek most mind csak arról fognak beszélni, hogyan transportálják, hogy nyírják meg, aztán a taposó malom, és ki tudja még mi!“ Midőn Holtné asszony zokogásba tört ki, elkezdett halkan nyöszörögni a kisfiú is, kinek homályos, de mély érzete volt a bánatról, hogy Felix-szel valami szerencsétlenség történt. „Nem, Holtné asszony,“ mondá a prédikátor csillapítólag. „Ne nagyítsa fájdalmát alaptalan képzelődésekkel. Nagy okom van hinni, hogy fiatal barátom minden rész következményektől megmenekül, kivéve Tucker rendőr halálát, mi nehéz lelkiismereti vád marad rá néve Én tökéletesen hiszem, hogy egy földijeiből képezett jury meg fogja tudni különböztetni a balsorsot, vagy legyen: ballépés, a gonosz szándéktól, s hogy nem fogja súlyos vétekben bűnösnek találni.“ „Életében sohasem lopott,“ mondá Holtné asszony, ismét összeszedve magát. „Senki sem mondhatja szemembe, hogy fiam valaha pénzzel szökött meg, mint ama fiatal ember a banktól, habár az tisztességesebben s vasárnap egészen másként volt felöltözve, mint Felix. S én tudom, hogy nagyon rosz dolog az, ha valaki constablerekkel verekszik, de azt mondják, hogy Tucker nejének jobb dolga lesz, mint eddig, mert az előkelő emberek nyugdíjat fognak neki adni, s minden jótékony alapítványból kap valamit, s gyermekei fel fognak vétetni az ingyen-iskolába s több efféle. Könnyen viseli az ember bánatát, ha mindenki igyekszik megkönnyíteni azt, s ha a jury és a biró igazságosak akarnak lenni Félix iránt, úgy szegény anyjára kell gondolniok, kinek nincs többje, amiből éljen, mint egy félkoronás s egy kevés bútor, — a mi elég szép, s mind magam vettem — s még hozzá ez árva gyermeket kell tartani, a kit Félix hozott a házhoz. Az igaz, hogy visszaküldhetném nagyatyjának — a község költségén, de én nem vagyok olyan, lelkész úr, nekem lágy szivem van. Nézze csak kis arczát, s lábait, olyan, mintha márványból volna.“ E szavaknál lehúzta fél czipőjét és harisnyáját a gyermeknek Holtné asszony, s megmutatá a gyermeknek tisztán megmosott lábacskáját. „S ön talán azt gondolja, hogy adjam ki a lakásnak egy részét, de ezt könnyű mondani nem lehet minden perezben valakit kapni, kinek lak- és hálószobára van szüksége, s ha Felixxel valami szerencsétlenség történik, úgy jobb lesz, ha a községi zálogházba elzálogosítom magamat, s senki sem fog kiváltani, mert hiszen az minden fogalmat túl halad, hogy mennyire ellene vannak fiamnak a községbeliek. De ezt anyjára bizhatnák, mert ha különös s vek merő ember is, s nem sokat hisz a szent írásban s orvosszereimben, mégis okos ember ő — azt mondhatom, s atyjának törvényes fia, s én vagyok az anyja, kit már harmincz évvel az előtt, hogy atyjához mentem nőül, Walt Marynak hívtak.“ Itt ismét elfőj rá Holtné asszonyt érzelme, zokogva mondá e szavakat : „S ha el akarják vinni, szeretnék még egyszer e gyermekkel a börtönbe menni hozzá, mert nagyon szerette a gyermeket az ölében tartani s azt mondta, hogy sohasem fog nősülni, s meghallotta ott fent az isten, mert szavainál fogta.“ Lyon halk sóhajok közt hallgatá s megkisérté aztán vigasztalni, mondván, hogy ő is, mihelyt lehet, a börtönbe megy, s nem nyugszik, amig minden hatalmában állót meg nem tett Felixért. Egy tekintetben összehangzottak Holtné aszszony panaszai saját aggodalmaival, s alaposoknak találta azokat. A trebyi szabadelvű dissenter község hangulata nem volt Felix mellett. Azok közül, kik az ablakokból nézték magaviseletét egy sem talált mentséget Felix számára, s saját vallomásait, melyeket a kihallgatásnál tettének indokául felhozott, csak fejrázással fogadták s mondák : ha nem tartotta volna magát mindig bölcsebbnek mint más ember, úgy sohasem bocsátkozott volna ily merész vállalatba. Valami különösnek tartá magát s roszul nyilatkozott tisztességes üzletemberekről; belenyúlt az adás s vevés természetes folyamába, s anyjának eltiltá az orvosságok árulását, s ezek után ami történt, előre lehetett látni. Anyját koldusbotra juttatta s magát pedig szerencsétlenségbe dönté. S miért? Az igaz ügynek nem szerzett azzal semmi hasznot. Ha az egyházi adó ellen küzdött volna, vagy pedig oly vitába keveredett volna, melyben mint a szabadelvű dissenterismus védője tűnt volna ki, úgy esete általános arany, ezüst s réz s pénz aláírások felidézésére lett volna alkalmas, Taz ügy. — A pesti ág. hitv. evang. magyarnémet gyülekezet fiú- és leánytanodája nyilvános vizsgáit junius 18-tól 27-ig bezárólag délelőtt 9—12 óráig fogja tartani. — Az eperjesi evang. kollégiumban a vizsgálatok jun. 22-én kezdődnek s 30-ig tartanak. A szóbeli érettségi vizsgák napja jul. 1., 2 és 3 ika. — Uj főreáltanoda. Trefort Ágost közoktatási miniszter arról értesíté a városi hatóságot, hogy az uj állami főreáltanoda építése még ez évben fog megkezdetni. A miniszter ez alkalommal hivatkozik a város ismert áldozatkészségére és fölszólítja azt, hogy az uj tanoda számára engedje át az „uj épület“ mögött levő 578—580 és 587— 589. sz. telekrészeket. A hivatalos lapból. A kir. igazságügyminiszter Be 1- Ján Adolf aranyos-maróti törvényszéki segéd telekkönyvvezetőt a lévai királyi járásbírósághoz harmadosztályú telekkönyvvezetővé, a budapesti királyi kereskedelmi és váltótörvényszékhez írnokká Olesvári Tivadar ottani dijjokot nevezte ki, és Linezbauer Lajos kaposvári törvényszéki irodatisztet a veszprémi járásbírósághoz helyezte át. SPORT. A londoni kristálypalotában most van a kutya-kiálltás, mely 1870-ben rendeztetett először s azóta a megszokott látmányok sorába tartozik minden évben, a Kennel-Club felügyelete alatt, ennek most már a walesi herczeg lévén pártfogója. Több mint kétezer eb van kiállítva mindenféle fajtából. A trónörökös több vadászkutyát s egy hatalmas — Vulcan nevű — vérebet állított ki; a neje — a walesi herczegnő — egy barnás-fehér bernát-hegyit s két skye-t emert. Magától értetik, hogy ezek a fennséges állatok nem maradtak volna díjazatlanul azon esetben sem, ha meg nem érdemelték volna a kitüntetést, de úgy látszik erre valóban érdemesek voltak. A kiállítás azon kötelezettséggel járván, hogy az állatok eladók legyenek, ezt a veszedelmet mesés árak megszabásával hárítják el kedvenczeiktől a kiállítók. Ha ezen fogásról nincs értesülve az idegen látogató, okvetlenül feljegyzi naplójában, vagy megírja haza, — mint az angol hóbort legújabb jelét — hogy a kristálypalotában látott egy ökölnyi ebecskét, melynek ára ezer font (10,000 forint) volt , egy „ Granby“ nevű mészároskutyát, melyért százezer fontot (egy millió forintot) kért a tulajdonosa, De Fivaur. A külföldi ebek közt feltűnt egy nep a ui (indiai), egy oroszlánfejű, éles tekintetű, termetes és borzas állat, mely az egyetlen példány fajtájából Angliában. Vannak továbbá eszkimó kutyák, ausztráliai félszelid vadebek (dingok), norvégiai kamfogék, muszka vizslák stb. Az angol lapok nagyon dicsérik a juhászkutyákat is, mely fajtából negyvenkilenc volt kiállítva. Kár, hogy valamelyik magyar urnak nem jutott eszébe küldeni egy párt a mi pusztáinkról is. Na de meglátják az angolok nem sokára azt, amely alkalmasint elkíséri királynénkat Brightonba. * — Most van a lókiállítás is Londonban, az Ising t o n Hall óriási helyiségében, melynek erkélyrésze — három ezer üléssel — zsúfolva volt múlt kedden, egy kis, a pányk versenye, a hármas tandemek fordulatai és a legújabb fogatok iránti érdekeltségből is, de leginkább azon kíváncsiságból, mely a walesi és edinburghi herczegnőket környezi, bármerre járjanak Már pedig ott voltak férjeikkel együtt s nagy éljenzéssel, kendőlobogtatással és tapsolással fogadtatván az egész nagy tömeg által, midőn páholyukban megjelentek. A kiállítást ilyen alkalommal sőt különben is, bizonyos szemleszerű mulatsággá alakítják az élelmes vállalkozók s van kocsizás, akadályverseny, bukás stb., melyet lát és élvez a közönség, mintha egy műlovarda productióit nézné. Mozaik. — Apróságok Karitól. A moralisták rendszerint olyan pedánsok, akik a szenvedélyeket, ahelyett hogy helyes irányba vezérelnék , száműzik, még eddig csak annyira mentek, hogy a gőzt elfojtották, de a tűz és víz ottmaradt, úgy hogy a felrobbanás pillanatáig semmit sem lehet látni. — Az erkölcsbirák a szerelmet is száműzik, és az állatok csak amúgy félválról vett költőknek igazuk van, midőn a szigorú és pedáns erkölcsbirák ellen beszélnek. — A szerelem az eredete, oka és czélja mindennek, ami nagy, szép és nemes. — Sokan a mese után azt hiszik, hogy a szépség a szerelem anyja; pedig ellenkezőleg: a szerelem teremti a szépséget, a szem sokatmondó kifejezését, a mozdulat grácziáját, a szellem báját és a hang kellemes rezgését a szerelem adja meg; a szerelem az a jótékony nap, mely a lélek virágait fejleszti is kinyitja; a nemes ambitio is a szerelem terménye; és a lángészt is a szerelem teremti. — A férfiakat nem a szigorral mentik meg a kicsapongástól, hanem a szerelem varázsereje által. — A fösvény után pazar örökös következik, épen mint a szárazság után az eső. — A természet jobban megáldotta a nőket mint a férfiakat, a nők már születésekkor többet tudnak, mint amennyit a férfiak néha egész életök alatt képesek megtanulni. — A nőknek csak az ösztönöket kell követni, mert az mindig helyes és nemes. A nők csak akkor tévednek, mikor gondolkoznak. — Mondjad a nőnek , hogy gonosz, nehéz természetű, külön, könnyelmű, a férjét megcsalja, de ismerd el, hogy nagyon szép, és biztosítalak, hogy csak látszólagosan fog reád haragudni, de valósággal megbocsát. Ellenben komolyan megsérted, ha azt mondod, hogy jó, illedelmes, szerény, értelmes és minden kötelességét teljesíti, — de azt teszed hozzá, hogy a természet megtagadta tőle a szépséget: jó, derék és erényes de csúf; már ez megbocsáthatatlan sérelem. — Két nőnek a barátsága mindig összeesküvés egy harmadik nő ellen. — Ha a nő megdicsér egy másik nőt, bizonyos lehetsz benne, hogy az a nő kancsal vagy himlőhelyes. Ha pedig azt mondja róla, hogy „jó teremtés“, már akkor egész határozottan tudhatod, hogy az a jó teremtés csúf és nyomorék. — A mások állhatatosságát önfejűségnek nevezzük ; az állhatatosság szót saját önfejűségünkre tartjuk meg. — A szülők iránt tartozó tisztelet akkor jut eszünkbe, midőn a gyermekeinktől követeljük meg. — Azt mondják, hogy nincs többé hit; a hiszékenység pártolja a helyét. — A fájdalom, távollét, halál és elválás kifejezésére mindig találnak illő szavakat ; de a boldogságról csak akkor tud a költészet beszélni, midőn elmúlt vagy elvesztette. — A pokolt majd mindenik költő tűrhetően festette le, — de a menyországot elhibázták. HÍREK. Junius 12 — Am. tud. Akadémia mathem. és természettudmányi osztálya ülésén, hétfőn, junius 15-én a következő előadások tartatnak. I. Morgó Tivadar r. tag „Emlékezet Agassiz“-ról. II. Szily Kálmán r. tag előterjeszti I. Eötvös Loránd részéről „a rezgések intensitása, tekintettel a rezgési forrásnak és az észlelőnek mozgására.“ III. Nendtvich Károly r. tag előterjeszti Fabinyi Rezső részéről a „Capronamid előállításának egy módját.“ végre IV. Schenzl Guido 1. tag a meteorológiai évkönyv második számát mutatja be. — Zichy Mihály legközelebb haza érkezik Szentpétervárról. Mint korábban írtuk, a nagyhírű festő végkép oda hagyja Szentpétenárt, s ezentúl az év egy részét itthon, más részét Londonban és Párisban fogja tölteni. Philologiai kör alakítása czéljából tegnap számos tanférfiú gyűlt össze a „Hungária“ egyik termében, hol P. Thewrewk Emil fejtegette ily egyesülés szükségét, főkép azt hozva föl, hogy a szaktudósok semmi összeköttetésben nincsenek egymással és egyiknek sincs tudomása a másik működéséről. Főkép pedig szükség van a philológiai módszernek a magyar nyelvtudományban való meghonosítása czéljából. A jelenlevők helyeselték az eszmét s az indokokat, s kimondták a kör megalakulásának szükségességét, az alapszabályok elkskészítésével Thewrewköt, Szarvas Gábort és Komáromy Lajost bízván meg. — Jó csöndes eső örvendeztette meg ma a gazdaközönséget. A fővárosban hajnaltól kezdve a délutáni órákig esett szakadatlanul, s este is tökéletesen borult az ég. Békés megye több részéből is jelentették ma a táviratok az esőt, mely alkalmasint országos. — A légszesz kérdés foglalkoztatja most a fővárosban, kivált az iparos és kereskedelmi köröket. Bécsben, hol pedig a légszeszárak ma is jóval olcsóbbak, mint nálunk, újabb mozgalom indult meg a légszesz-árak további csökkentésére, s mi, ha az lenne, még a jövő évtizedekben sem lennénk ott, ahol Bécs már ma van. Felhozzák a légszesztársulat zsarolásainak példája gyanánt, hogy még a légszeszárak után is bért fizettet magának, amire szerződése értelmében nincs is joga, s általánosan bevett szokás az, hogy az eladónak kötelessége mértéket és minden affélét szolgáltatni, mi az áru minősége vagy mennyiségének meghatározására szolgál. Shylockot akart játszani az istvántéri népszínház új bérlőjével is, de mint esti lapokban olvassuk, mégis engedett, s alighanem a lapok közleménye volt erre befolyással. Most az egyszer jónak látta engedni, szemben a közelebbről megindulandó szerződési tárgyalásokkal, de majd azután tessék vele beszélni, ha bizonyos városi urak kegyelméből új szerződéshez talál jutni, s korlátlan ura lenne a fővárosnak. Bizony jó lesz azt megfontolni, vájjon egyáltalán lehet-e bármily alapon is ezzel az idegen elemmel alkuba bocsátkozni. Kutyából nem lesz szalonna, s akármilyen causulákkal veszik körül a szerződést, félő, hogy csak átok lenne azok jutalma, kik a világitárt is olyanokra hajlandók bízni, a kik itt tulajdonkép sötétséget szeretnének. — Halálozások. Piuksz Józsefet, ki a szabadságharczban mind százados és zászlóaljparancsnok küzdött Damjanich hadtestében, később pedig hosszas várfogságot szenvedett, tegnapelőtt temették el 48 éves korában. Az új honvédségnél mint százados kevés ideig működhetett sebei miatt, s nyugdíjba lépett. Temetése átalános részvét mellett ment végbe; ott volt Pongrácz százados, Dőry és Gaál őrnagyok, a koronaőrség parancsnoka, a pesti honvédtérparancsnok, Somody János ezredes s a helyi zászlóalj tiszti kara. Egy század honvéd vonult ki megadni a végtisztességet az elköltözöttnek, ki épen negyvennyolcz éves korában hunyt el özvegyet és öt gyermeket hagyva hátra. — Ura József, hosszabb ideig az egri érsekség és káptalan bányaigazgatója, utóbb a horvátországi Kopreniczán szintén bányaigazgató, elhunyt e hó 4-én. — Mihaelis Frigyes, kőszgi evang. lelkész, kimúlt e hó 9-én 81 éves korában. — Szentendrén múlt hétfőn hunyt el Gencsy Zsigmondné, Péterffy Borbála asszony hosszú szenvedés után. Az elhunytat családján kivül a szegények is gyászolják, kiknek jóltevőjök volt. — Több terézvárosi polgár folyamodott már régebben, hogy a Lázár-utczát kereszteljék el Gorove-utczának. Ez az utcza épen a leendő operaházhoz vezet, s ha csakugyan nevet akarnak vele változtatni, még pedig élő ember után, legalkalomszerübben csak Erkelre gondolhatnak. — Színházi hirek Szigligetinek az „Udvari bolond“ czimü vigjátékát uj szereposztással s háromévi pihentetés után tegnap ismét előadták. Első előadásakor csöndes hatású darabnak bizonyult be, s e hatás tegnap sem volt nagyobb, két kitűnő közreműködővel is kevesebb jelenvén meg a színpadon. Szerdahelyi, ki Petőt játszotta, már örökké nyugszik; Szigeti József helyett pedig Vízvári mutatta be Hancsik uramat, a kassai bírót, de nem azzal a tartalmas, a bensőből kisugárzó jámborsággal, mint előde. A darab így is bízvást helyet foglalhat a játékrenden, mely mindjobban az eredeti művekből kívánja a színpadot ellátni. Mulattat, s vannak jól játszható szerepei, például Deodáta, melynek túlzott vonásait, vénleányos nagy önhittségét Szathmáryné asszony valószínűvé tudja tenni a néző nagy mulatságára. Nádaynak (Pető) szereplésére az elődjére való visszaemlékezés volt csak hátrányos a közönség előtt; ő a maga részéről elismerésreméltón játszott; valamint Szigligeti Jolán (Jusztin), Helvey Laura (Erzsébet) kisasszonyok, Paulayné asszony a királyné szerepében, s Halmi is jól visszaadta Venczel király könnyelmű és ledér vonásait. Vízvárinak nehezen megy a Hancsik-féle szerep, melyhez a komikum mélyebben fekvő rétegeiből is kell felhozni egy kis fris elemet. A felvidéki dialektus sem sikerült. Közönség elég nagy számmal volt, s jó hangulattal kísérte a darabot és az előadást. Szigligetinek a „Czigány“ czímű népszínművét tegnap este a belgrádi színházban szerb nyelven adták elő. Egy távirati tudósítás szerint a darab a lehető legnagyobb tetszést aratta s a közönség a szerzőre is mondott zajos éljenzést. Az előadáson jelen volt a fejedelem is. — Az istván téri színházban ma este előadás volt, Völgyi színháztársulata játszott benne, előadván a „Szerelmi varázsital“ czimü operettet, s „Szerelem és örökség“ czímű vígjátékot. Holnap, vasárnap Völgyi társulata két előadást tart: az istvántéri színházban a „Lumpaczi vagabundust,“ a városligeti színkörben pedig a „Két drótos lótot“ adja elő. A budai színkör tegnap is eléggé látogatott volt az „Arany dignon“ előadására. Holnap vasárnap „Csokonai“ (Szigligetitől) kerül színre, a hétfői előadást pedig, mely a nőipar egylet javára lesz, újólag ajánljuk a közönség figyelmébe. A „Pünkösdi királynőt“ adják elő. Keddre ilyen czímű vígjáték van kitűzve: „Buta, butább, legbutább.“ — Kolozsvárt Kassainé asszony julius közepétől vendégszerepelni fog s vagy hatszor lép föl. — A budapesti tanitók segélyegyletének igazgatótanácsa, Zichy Antal ur elnöklete alatt e napokban tartotta első ülését s mindenekelőtt a kölcsönadás módozatait állapitá meg, melyből — a kölcsönt venni szándékozók tájékozása, illetőleg miheztartása végett — közöljük a következő lényegesebb pontokat : Kölcsön két egyleti tag jótállása vagy más kielégítő biztosíték mellett csak tanítóknak, tanároknak és tanítónőknek adható, ha ezek egyszersmind rendes tagjai az egyletnek. Jótállók hiányában zálogut a beteli könyvecskén kívül csak biztos értékpapírok fogadtatnak el. Míg az egylet nagyobb tőkével nem rendelkezik, 200 frtnál nagyobb összeg a budapesti tanítók segélyegylete által senkinek sem adatik. Az igazgatótanács tagjai közül egy sem szerepelhet ezen intézetnél sem mint adós, sem, mint kezes. Kezesek nem egyleti tagok is lehetnek. A váltók a felek által, a mennyire lehet a pénz