Ellenőr, 1874. június (6. évfolyam, 149-176. szám)

1874-06-15 / 163. szám

engedélyezésével az osztr­ államvaspályázak bizto­síttatnék, mely önmagában is elegendő arra, hogy az említett vasúttársulatot engedményekre és ellen­szolgálatokra bírja. Másrészt pedig kérettessenek meg a miniszter urak az iránt is, hogy az ez ér­telemben folytatandó alkudozásokra és az ott elvi­leg kimondott indítványok megállapításához a fő­város képviselőit is meghallgassa. 3. Tekintettel pedig azon körülményre, hogy a temesvár-orsovai vasút úgy is már a legközelebbi napokban fog az országgyűlésen eldőlni és így megtörténhetnek, hogy a minisztérium kebelében folytatandó tárgyalások a legközelebbi közgyűlés megtartása előtt indulhatnának meg, hatalmazza fel a közgyűlés a kiküldött 24-es bizottságot arra, hogy a minisztérium részéről érkező meghívásra néhány tagot kiküldhessen. Egy per. A bécsi társadalom, mely pedig nem tarto­zik a puritánok közé, fel van ingerelve a pénz­­pióczák ellen, mióta a Raffelsberger-perben oly gyalázatos dolgok jöttek napfényre, anélkül, hogy a törvény karja elég erős lenne fejekre sújtani az uzsorás gazoknak. Mindenütt, s így Bécsben is vannak oly sze­rencsevadász munkakerülők, kik tőkéjük kamatait mesés összegekre rúgtatják, s az előbb még fizető­képes hitelezőt mint kigyók fonják körül, hogy soha többé ki ne szabaduljon körmeik közül vég­leges tönkrejutás s gyakran erkölcsi bukás nélkül. Orgyilok és méreg helyett, melyek megölik egy­szerre vagy lassan áldozataikat, de kiket ezért rendőrség és törvény üldöz, hóhérpallos és nehéz rabság fenyeget, törvényes eszközökkel, a törvény nevében és a törvény karjával fojtják meg ezek áldozataikat, mert a tulajdon , szentsége és a ke­reskedelmi forgalom érdekei védik kegyetlen mun­kájukat. így történt ez Raffelsberger Annával, egy szépsége miatt bámult és irigyelt nővel, kit köny­­nyelmüsége és ledér tékozlási hajlamai az uzsorá­sok közé vitt, onnan aztán már csak az erkölcsi gyalázat és börtön tárulhatott föl előtte. Mintegy 100,000 forintig hamisított e nő váltókat kedvesse nevére, melyekért az esküdtszék elé került. A gaz vérszopók egész légiója jött ez alkalommal az es­küdtszék elé, nem mint vádlottak, hanem mint vád­lók és tanuk egy személyben, kik a közönség élénk undora és visszatetszései között szintik az ártatlan rdegcsalottat, holott a vallomásokból kitűnik, hogy a váltók hamisított voltáról tudtak, s épen e ha­misítás kölcsönzött nagyobb becset a váltóknak. Hisz a társadalom e söpredéke már erényt csi­nál a hamisított váltók üzletéből, mely rendsze­rint jövedelmezőbb szokott lenni, mint az, mely­nek ki nem fizetése csak anyagi kárral és nem egyszersmind erkölcsi halállal vagy szégyen­nel jár. Az egyszerű fizetésképtelenséget megérzi az adós anyagilag, de a hamisító fizetésképtelenségét már nem csak anyagilag, hanem erkölcsileg is, megérzi az egész család. S azért a hamisított vál­tók beváltása mindig nagyobb pontossággal törté­nik. A „szép asszony“ hamisítványaival azonban elszámolták kissé magukat a nyomorultak, de az­ért ez nem akadályozá őket, hogy most meg a fenyítő ítéletben keressenek kárörvendő kárpótlást szenvedett veszteségeikért. És az esküdtszék itélt, felmentett a csalás vádja alól egy asszonyt, ki máskülönben kaczér, tékozló és házasságtörő volt. Az esküdtek lelkiis­merete nem fogadta el az államü­gyész indítványát, ki csalásban és könnyelmű bukásban kérte elma­rasztalni a vádlott nőt, míg a társadalom pióczait, fenyíthető tényálladék hiányában, csupán a köz­megvetésnek adta át, hanem az esküdtszék tünte­tőleg fölmentette a csalás vádja alól, hogy meg­­eresztesse az uzsorásokkal, miszerint nem tartja őket megcsaltaknak, bármennyire részökön is az alaki igazság törvényes kellékei. Nagy sensatiót keltett az ítélet, s az egész sajtó élénken foglalkozik megbírálásával. Senki sem támadja meg az esküdteket, mert helyökben becsületes ember lelkiismerete máskép nem is ítél­hetett volna a tiszta igazság szempontjából. Tu­lajdonkép nem is az esküdtek eljárása, hanem az uzsora lelkiismeretlensége, e társadalmi és közgaz­dasági seb az, mely a sajtót elmélkedésekre búj. Mindnyájan elismerik, hogy uzsoratörvény, melyet, e raffinirozott gazemberek tudnak legjobban kiját­szani, nem használ semmit, a hitelviszonyok javí­tása és a társadalom erkölcsisége egyetlen óvszer túlkapásai ellen. A „Fremdenblatt“ ez elmélkedé­sek alkalmából felhozza, hogy Európának összes kulturállamai között nincs egy sem, melyben az uzsoratörvények el ne volnának törölve, kivéve Angliát, hol a jogrendszer sajátságai között bizo­nyos indirect módon fennáll, az u. n. méltányossági eljárásban. Ez eljárás segélyével lehetővé van téve az adósnak a kamatlábát törvényszékileg állandó­­síttatni úgy­szintén a túlhajtott kamatigéreteket bírói ítélet által leszállíttatni. A „Fremdenblatt“ hasonló intézkedést az osz­trák igazságszolgáltatási rendszer keretébe nem ta­lál beillőnek, s e helyett inkább mindazokra, kik váltótörvényszékileg, mint kereskedők bejegyezve nincsenek, a váltóképesség fölfüggesztését java­solná. Ezzel rendkívül meg volna nehezítve a pénz­­aadályok mestersége. Igaz, hogy e lépés ellenkez­nék Anglia, Francziaország és Itália törvényhozá­sának intézkedéseivel, de hát utóvégre is ha sok rész közül választani kell, inkább a kisebbet, mint a nagyobbat. Meg is várja e lap, hogy az igazság­ügyminiszter a jövő ülésszak alatt okvetlenül tesz reformáló irányban egy lépést e téren, mi ha csak­ugyan bekövetkeznék, valószínűleg azon galvanicus lánczolatnál fogva, mely az osztrák és a magyar kormány között fentartja a rángatódzó kapcsolatot, el lehetünk készülve reformokra mi is. Részint ez okból, részint pedig a társadalmi áramlat ismerte­téséül, adtuk e pör ismertetését. Az izraelita iskola­alap és a rabbi képezde A közoktatási miniszter jelentése az izraelita iskola alapról ma osztatott ki. Főbb vonásaiban már ismertettük, most közöljük belőle a felállí­tandó rabbi-képezde tervezetét: „A rabbi-képzés eddigi jelenlegi állapota ha­zánkban s az ez iránt gyakorlatilag fennálló sza­bályok és szokások sajátságos, bár meg kell val­lani, épen nem vigasztaló világot vetnek a rabbi­ság szellemi képzettségének állására és fokára. A fennálló szokás szerint ugyanis azok, kik rabbi hivatalra lépni szándékoznak, egyes, erre csupán a rabbik közvéleménye által kijelölt , felhatalmazott, tudós hitben álló rabbik oldala mellett, minden nyilvános képzés nélkül, csak magán oktatásban u. n. Jeshibában nyernek, kultúrái tekintetben valóban nyomorúságosnak nevezhető kiképeztetést, mely valamint rendes iskolai előképzettséget nem köve­tel, úgy nem is ad a talmud-bhora többé-kevésbbé teljes tökéletlen ismeretén kívül semmit. Innen magyarázható a szomorú tény, hogy az ily magán rabbi-iskolákból kikerült és az illető rabbi-képesítvénynyel ellátott rabbik közt számosan vannak, kik a héberen kívül semmi nyelven sem írni, sem olvasni nem tudnak, ennélfogva az anya­könyveket a hazai nyelveken vezetni nem képesek ; hogy akadt rabbi, a legközelebbi években is, — s ügye hivatalos tárgyalásra szolgáltatott alkalmat, — a ki pl. a számtan elemeiben oly járatlan volt, hogy az összeadás szokott jegyében (-)-) a keresz­tények keresztjét vélve látni, miatta a tanítót az iskolában a gyermekek szeme előtt megbotozta. A ki tudvágytól áthatva, hittanitói hivatása érdekében a jelhibákban nyerhetőnél magasabb műveltségre törekszik, e­­zér­ honában el nem ér­hetvén, kényszerítve van külföldi képző intézetek­hez folyamodni, azelőtt a paduaihoz, most a köze­lebb levő boroszlóihoz, hol most is feles számú magyarországi rabbi-jelölt tanult. Ugyanoda kény­telenek fordulni az oly hitközségek is, melyek jobb képzettségű rabbit kívánnak nyerni, mint itthon találhatók; külföldön azonban viszont oly férfiakat nem találhatnak, kik a hazai földön képezve, a tudományos ismeretek s hittudományi műveltség előnye mellett még az üdvös mű­ködtetésre oly any­­nyira fontos nemzeti nyelv ismeretével is bírnának és a hazai életviszonyokkal teljesen ismeretesek lévén, vagy azzal megbarátkozván, vallási törek­vésekkel szilárdabb államtudatot és hazafi­ érzetet is egyesítsenek. Ily elemekből állván a magyarországi izraelita rabbiság, természetes, hogy annak csak legkisebb részét teszi a külföldön képzett, de hazai eredetű s magyar lelkületű rabbik száma; nagyobbat a ta­nult, de külföldi eredetű s idegen érzelműeké, leg­nagyobbat a jelhibában tökélytelenül képzett s a kultúra iránt semmi érzékkel nem bíróké. Ez elemek aránya magyarázza meg a rabbi­­seminarium, de tulajdonképen a rabbik általános művelődése s igy egyenesen a kultúra és kivált a nemzeti kultúra ellen irányzott mozgalom oly té­nyeit, minek , hogy többeket ne említsek : az 1864-ben Nagy-Mihályon tartott rabbi-értekezlet ama végzése, mely az egyházi tilalmat és átkot kimondja mindazokra, kik egyházi beszédet más mint német-zsidó nyelven (fargonban) tartanak, kik ily isteni tiszteletben részt vesznek, vagy azon csak jelen is vannak ; a mely végzést Hochmut Ábrahám veszprémi rabbi „excommunikáló bullának“ egy másik zsidó theologus „Nagymihályi sylla­­busnak“ nevezte*); vagy ama 30 zsidóközség fellépését, a melyek 1864. április 25-én kelt s az akkori m. kir. udvari kanczelláriához intézett (egyező szövegű) folyamodványaikban azt kérték, hogy az izr. iskolai alap inkább rokkant katonák segélyezésére vagy a kormány belátása szerint bármi egyéb czélra fordittassék, csak rabbiképző­­intézetre s általában iskolákra ne. (A vallási és közoktatási minisztérium irományai közt, 1867. 148. szám.) Ily törekvésekkel, ily szellemű mozgalommal szemben nem kételkedik kimondani a miniszter, hogy a rabbi-semminarium felállítása nálunk kul­túrái és pedig nemzeti kultúrái érdek is egyszers­mind, s ez csak egygyel több ok annak mielőbbi életbeléptetésére. A rabbiképző-intézet a tervezet szerint két főosztályzatból állana, egy alsóból 6 évi, és egy felsőből 4 évi tanfolyammal s akkép lenne beren­dezve, hogy az alsóbb osztályzat tantervébe a tisz­tán hittudományi szakokon és a héber és araméi nyelven kívül a felsőgymnasiumi tantárgyak is föl­vétetnének, mi­által természetesen ki van mondva feltételként, hogy a rabbiképző-intézet látogatá­sára csak olyanok bocsáthatók, a­kik az algymna­­siumot jó sikerrel végezték, vagy külön felvételi vizsgát képesek annak tantárgyaiból letenni. A hat éves tanfolyam azonban nem kizárólag csak arra lesz hivatva, hogy a magasabb hittani szakra s így rabbiságra készítsen elő tanítványo­kat, hanem önálló, magában bevégzett tanczél el­érésére is szolgáland, mert a dolog természete és a fennálló szükséglet szerint az intézet csak akkor tel­jesítheti valódi feladatát, ha nem csupán rabbije­lölteket, hanem iskolai hitoktatókat, talmudb­ora-ta­­nítókat is képez, a­miben szintoly érezhető hiány mutatkozik. A felsőbb osztályzat négyéves tanfolyamában csak a hittudományok, a szentírás-magyarázat, Talmud, szertartástan, Midrász, vallásbölcsészet és erkölcstan, a zsidók története, héber és azzal rokon nyelvek, irodalom­történet és hitszónoklattban tannlttatnak. A neveléstan mind­két osztályzatban köteles tantárgy, a­mi pedig a tudományok más szakait illeti, a felsőbb osztályzat hallgatói a budapesti tu­dományos egyetemre utasíttatnak, hol a kívánt előadásokat látogathatják. Tannyelvül mint a két osztályzatban a magyar mellett használtatik a né­met is, de oda fognak törekedni, hogy lassanként minél több tárgy adassék a nemzeti nyelven elő. E tanterv, mely rövidség okából itt csak alap­vonásaiban van felmutatva, megfelel az izr. egye­temes congressus határozatának, midőn a Mózes­­rabbi-féle hittan alapjára fektetve, az általános műveltség követelményeit is számba veszi, sőt e mellett az által, hogy a képezde látogathatására bi­zonyos előismeretek birsáát tűzi ki feltételül, tel­jes biztosítékot nyújt az iránt, hogy a kitűzött tánczél alapos működés által valóban el fog érezni, ha — mint remélhető — sikerülene jeles tanerő­ket nyerni meg. Az intézet igazgatását, a szervezeti terv sze­rint, közvetlenül egy igazgató vezetendi, ki egy­szersmind tanár s a tanári testület elnöke, a föl­felügyeletet, közvetve, vezénylő bizottság gyakorolja. Ennek jogköréhez tartoznék első ízben a képezde igazgatóját és rendes tanárait megválasztani, ille­tőleg kinevezni, jövőre pedig köteleztetnék minden tanári állomás betöltése alkalmával a tanári testü­let véleményét előbb meghallgatni. Mindaddig, míg a pénzalap, melynek költsé­gén e képzőintézet fenntartatik, az 1856. márczius 29-iki legt. elhatározáshoz képest oszthatatlan törzs­tőkeként a kormány gondoskodása és kezelése alatt áll, s míg egyáltalában az ízr. vallásfelekezet egy­házi viszonyai végkép rendezve nem lesznek, ta­nácsos oly irányban intézkedni, hogy az általán minden egyházra nézve törvényesen biztosított ál­lami főfelügyeleti jog gyakorlásán kívül, fentartas­­sék a vallás és közoktatási miniszternek mérvadó be­folyása az ezen intézethez kinevezendő, kivált pedig a világi tantárgyak előadásával megbízandó tanárok megerősítésére, valamint nem kevésbbé a tanterv megállapítására is, a­mint ez az ugyan­ezen alapból javadalmazott pesti izraelita tanítóképező intézetnél is történik, a­nélkül, hogy az ellen bár­mely oldalról kifogás létetett volna. Az intézet tanári személyzete, a már többször em­lített szervezési munkálat szerint, az igazgatóval együtt hat rendes tanárból állana. Vájjon ele­­gendő-e a tanerők ezen, első tekintetre is csak­ugyan szűkre korlátoltnak látszó száma , a jelenleg még el nem dönthető kérdés, mely iránt azonban végkép már most határozni nem is szük­séges, miután az oktatás mind a két osztályzatban egyelőre csak az első évfolyamok megnyitásával veheti kezdetét, fokonként szaporíttatván egy-egy évfolyammal, másrészt pedig a középtanodai tan­ügy országos rendezése, melynek szabványai ezen intézetre s jelesen annak alsóbb osztályzatára nézve is mérvadók lesznek, — még be nem fe­jezett törvényhozási tárgyalásoktól függ. *) Die jüdischen Wirren in Ungarn Leipzig und Pest 1868. Laptulajdonosok: Légrády testvéek, (Jservátor­ I­ajos­ Ezek előrebocsátása után hátra van még a költség kérdése, mire nézve megvizsgálandó: a szükséglet s az, vájjon az izr. iskolai alap, kisza­bott egyéb rendeltetésének épentartása mellett, ké­­pes-e maradandólag fedezni a rabbi-képezde felál­lítására és fentartására megkívántató szükségle­tet is. A­mi mindenekelőtt az intézet elhelyezését illeti, az orsz. izr. iroda elnöke, tekintve, hogy tanczélokra alkalmas nagyobb helyiségek csak ne­hezen találhatók s házbérök is magas és még esélyeknek van kitéve, azonkívül a helyiség kisze­melésénél a városrészek fekvése is számba veendő, a képzőintézet részére állandó hajlék biztosítása czéljából tulajdon ház megszerzését hozta javas­latba s arra 200.000 frtnyi összeget tett számí­tásba. E házban a tanitóképezde is, melyért most 3500 frt évi lakbér fizettetik, legalkalmasb helyét találná. A számvevőség, melynek a költségvetés meg­vizsgálás végett kiadatott, jelentéseiben oda nyi­latkozott, hogy az izraelita iskolai alap 2.112,273 frt (akkori) tiszta tevőleges törzsvagyonához képest közel 100,000 írtra menő évi tiszta jövedelem fö­lött rendelkezvén, csakugyan abban a helyzetben van, hogy egyéb, már rendszeresített kötelezett­ségeinek megrövidítése nélkül, a fennebb előirány­zott kiadásokat rendes bevételeiből fedezni, a mel­lett pedig értékpapírjai egy részének eladása által a házvételre szükséges 200.000 frtnyi összeget is képes kiszolgáltatni.“ A hivatalos lapból. Földmivelés-, ipar- és kereskedelem­ügyi magyar miniszterem előterjesztésére dr. Donhof­­fer Ede pénzügyminiszteri első osztályú fogalmazót, a ve­zetése allatt álló minisztériumhoz titkárrá nevezem ki. Kelt Schönbrunnban, 1874. évi május hó 8-án. Ferencz József, s. k. Bartal György, s. k. A földmivelés- ipar- és kereskedelemügyi magyar királyi miniszter Zimmermann Henrik távirdatisztet magyar királyi távirda igazgatósági titkárrá nevezte ki. A budapesti királyi főügyész az ipolysági királyi ügyészség felügyelete alatt álló börtönnél üresedésben lévő börtönfelügyelői állomásra Szántó Ferencz budai királyi ügyészi börtönőrt nevezte ki. HÍREK. . Június 15. — Nemzetgazdasági havi folyó­iratot indít meg a tud. Akadémia július havától kezdve, Halász Imre ismert publicista szerkesztése mellett Az akadémia nemzetgazdasági állandó bi­zottsága pedig ezentúl havonként nemcsak azért gyűl össze, hogy folyó ügyeit elintézze, hanem vi­tatkozás tárgyává teend egyes, államéletünkben napirenden levő vagy arra kitűzendő közgazdasági kérdéseket is. Egyelőre kitűzték: az adóreform kérdése a jövedelmi adó szempontjából, igazság­szolgáltatásunknak a közgazdasági viszonyokra gyakorolt befolyása és e körüli teendőink, a bá­nyászat ügye nevezetesen a szabad kutatás elve s ennek összes gazdasági viszonyainkra netalán gya­­korlandó befolyása, a kereskedelem centralisatiójá­­nak vagy decentralisatiójának előnyei országos és ál­talános közgazdasági szempontból, a vasúti kamatbiz­­tosítás kérdése, végül pedig, mily irányú erdőtörvény gyakorolna legjobb hatást hazánk ezen nagyfon­­tosságú gazdasági ágára? Ugyancsak nagyfontosságu irodalmi vállalat eszméjét pendité meg egyik utóbbbi ülésben gróf Lónyay Menyhért, indokoltan előadva, hogy az akadémia oly munkának meg­­h­atását eszközölje, mely, valamint Hunfalvy Já­nosé a magyar birodalom természeti viszonyaival foglalkozott, úgy ez Magyarország gazdasági, né­pességi s mivelődési viszonyait ismertesse, még­pe­dig ne száraz statistikai adatok halmaza legyen, hanem mindenütt a nemzetgazdaság tanait alkalmaz­ni, a kultúr­törekvéseknek és társadalmi tevékeny­ségnek hatását s okait is vizsgálni igyekezzék. E munka megírására a bizottság Keleti Károlyt, az orsz. szat. hivatal igazgatóját, találta felhivandónak, ki e megbízást háladatos készséggel el is fogadta. Megkerestetvén ez ügyben az akadémia könyvkiadó bizottsága, melynek köréhez ez ügy tartozik, ez vá­laszában teljesen méltányolta az ily munka fontos­ságát, s nem kételkedvén, hogy kiadása által tudo­mányos irodalmunknak s a nagy közönségnek egy­aránt lényeges szolgálatot teend, örömmel veszi azt fel közelebbi kiadásai sorozatába s mindenben osztozván a nemzetgazdasági bizottság véleményé­ben, azt részletes tervrajz benyújtására kérte föl. Kívánatos is, hogy a tud. Akadémia igyekezzék elfoglalni az őt megillető hatáskört. — Óváry Lipót hazánkfiát az olasz kor­mány a korona-rend lovagkeresztjével tüntette ki egy érdekes irodalmi műért, melyet a nápolyi le­véltárak kutatása nyomán készített és Magyar­­ország történetére vonatkozik. Úgy tudjuk, hogy Óváry úr, ki legközelebb itthon járt, bennünket speciálisan érdeklő fáradozásaiért ennyi elismerés­ben sem részesült s egyik országos könyvtárnál egy szerény állást sem tudott kivívni magának.­­ Megható jelenetnek voltak tanúi pénteken azok, kik déli 1 órakor az Ó-Buda és Margitsziget felől jövő helyi gőzösön voltak. A­mint a gőzös a bombatéri kikötőt elhagyta, a ki­kötő álló hajójáról egy elegánsan öltözött, alig 18—20 évesnek látszó hölgy vetette magát a hul­lámokba Úgy látszik, a parton várt addig, míg a gőzhajó távozik, s kerekei fölkavarják a hul­lámokat. Akkor aztán futni kezdett,­­ egy pillanat alatt a hullámokba veté magát, és nem tűnt fel többé. Akik a partról voltak szemtanúi e jelenetnek, azt mondják, hogy ő fiatal és szép hölgy, amint futott, mozgásában akadályozottnak látszott, s azt lehet hinni, mikép felső ruhája alá köveket kötött. Erre mutat az is, hogy oly rögtön el­merült, s nem vetődött fel többé. Csolnakkal ke­resni kezdték, de mind hiába. — E megrendítő esemény mennyiben van kapcsolatban ama nagy szerencsétlenséggel, mely egy előkelő államhiva­talnok családját érte, s melyről oly mély részvét­tel beszélnek a fővárosban, nem tudjuk. Adja is­­ten, hogy ne legyen semmi összefüggésben, s a­kit a szülők kétségbeesetten keresnek, szivükre ölelhessék mielőbb. — Egy régi íróról, Ipolyi Arnold besz­­terczebányai püspök, Veresmarty Mihálynak, a reformatio első idejében élt convertitának, a super­­intendens által kirendelt praedikátorokkal tartott disputatióit és polémiáit kiadni szándékozván, ahhoz egy bevezető „előszó“-t tervezett; újabb adatgyűj­tései közben azonban magyar irodalmi szempont­ból oly fontos s eddig ismeretlen adatokhoz jutott, hogy a tervezett „előszó“ teljesen önálló műként fog még ez év folytán (augusztusban) a Szt.­Ist­­ván társulat kiadásában megjelenni. — Színházi hírek. A nemzeti színház­­ban szombaton a „Brankvics“ opera előadására szorongásig megtelt a színház, s a közönség több­szöri zajos ovatióban részesítette Erkelt, ki az ope­ra három első felvonása alatt maga vezete a ze­nekart. — A budai színkörben vasárnap „Csokonai“ előadására elég közönség gyűlt össze, mely helylyel-közzel mulatott is a gyönge darab fölött. Az előadás jól folyt, s dicsérettel lehet meg­emlékezni Somogyi, Dancz Nina, Somogyiné és Solymosi játékáról. — Ma a nőiparegylet javára adják elő a „Pünkösdi királynőt.“ Holnap „Buta, butább, legbutább“ czímű vígjáték kerül szinre, hogy ki a szerző, nem tudjuk. Legközeleb­bi újdonság lesz : „Egy magyar iparos, vagy az iparszabadság diadala,“ énekes népsziámú 3 sza­kaszban Vahot Imrétől, zenéjét pedig Káldy Gyu­la írta. A „S­z­á­z szűz“ (Lecoq operetteje) pró­bái már folynak. A főbb szerepek Káldyné, Dékán Róza, Bényeiné, Solymosi, Kápolnai, Derző és Kendy kezeiben vannak. — Egy eredeti drámát is adnak elő e színkörben b. Jósika Kálmántól, Dancz Nina k. a. jutalomjátékául. Czíme „Bátory Gábor utolsó szerelme,“ s előadása jun. 22-ikére van ki­tűzve. Szóval Bokody mindent elkövet a közönség pártfogásának megnyerhetésére. Sajnos, hogy ez még mindig mostoha. — A nemzeti szín­ház játék­rendje következő: ma, jun. 15. Augiertől „Nemes és polgár,“ 16-án „Fra Di­­avolo“ Hauck M. kisasszonynyal, 17-én „Egy millió“, 18-án „Mignon“, Hauck k. a.-nyal, 19-én Seribe „Paj­­táskodás“-a, 20-án „Faust“ Hauck kisasszony­nyal, 21-én „II. Rákóczy Ferencz fogsága“ Szigli­getitől. A jövő hétre kitűzvék: 22-én Moreto „Szép Diegoja“, 23-án „Rigoletto“ Hauck kisasszonynyal, 24-én „Delilah“, 25-én Brankovics“ opera, 26-án „Plumet úr öröksége“, 27-én „Romeo és Julia“ Hauck kisasszonynyal, 28-án „Liliomfi“. Szünidő előtt az utolsó előadásul 29-én a „Télirege“, 30-án pedig Hauck Minnie k. a. utolsó fölléptéül „Mignon“ vannak kitűzve. — A színházi építkezéseket vezető Wagner János építész a Radnótfáy-féle szín­házi segélyalapnak ötszáz frtot ajándékozott.­­ A kolozsvári nyári színház szombaton este nyílt meg, s előadás utánra a színházi személyzet fáklyás menetet készült rendezni gr. Mikó Imre színügybizottsági elnöknek és Korbuly Bogdán in­tendánsnak. Átalában ünneppé igyekeztek tenni a napot, mikor az állandó színészet tényleg kezdetét veszi Kolozsvárit. Reggel, mikor a színkörre a lo­bogókat kitűzték, taraczkok dörögtek, s a színházi zenekar és énekesek a Hymnuszt adták elő. A ko­lozsvári lapok díszesnek mondják a színkört, s dicsérik berendezését és a díszleteket is. — Aradi Gerő jól szervezett színtársulata, most N.-Becske­­reken működik, általános tetszés és eddig még mindig nagy közönség előtt. — Léván pedig a Balog Alajos színtársulata játszik, középszerű párt­fogás mellett.­­ Az állatkertnek május havában aján­dékoztak : gr. Csekonics János ur Zsombolyán 1 db. gímszarvast. Thaisz Elek ur Budapesten al­földi birtokáról 7 db. rókát. dr. Janich Mór ur Turnu-Szeverinben, 1 db. pelikánt. Szabadi Grank Ignácz ur Budapesten 1 suholyt, 1 gólyát és 13 galambot, Keincz Coelestina asszony Budapesten, 1 szirti sast és 1 gímszarvast, Bucsánczky Alajos ur Budapesten, 2 hollót, Bors Dániel ur Budapesten 7 hegyi teknőczöt. — Halálozások. A Szilágyságból, Pe­­rencsenről egy gyászlap erdőteleki Szentmar­­j­a­i Lajosnak 61 éves korában történt halálát jelen­ti. — Veszprémben pedig e hó 12-én hunyt el özv. nagy-alásonyi Barcza Pálné, szül. b. Fiáth Er­zsébet asszony, 53 éves korában. — Balogh Kál­mán budapesti egyetemi tanárt is mély családi szo­morúság sújtotta, elvesztvén nejét, szül. S­z­a- Brovszky Aljosziát, ki e hó 13-án hunyt el 30 éves korában, három árvát is hagyva maga után. Temetése ma délután 4 ha órakor lesz a ma­­gyar­ utczai 32-ik számú házból.­­ Báró Bru­­kenthal Sophia asszony elhunyt Kolozsvártt 76 éves korában, s a Kraszna-Horváthiban levő családi sírboltban temették el.­­ A gödöllői királyi lak cselédsége eddig magyar ruhát viselt. Most a főudvarmester elrendelte számukra a bécsi Burg frakkját és strim­­flijét, továbbá hogy minden az uradalomhoz tartozó tárgy, mint kocsi, őrház, korlát stb. fekete-sárga szinre festessék, így van Budán is.­­ A világ vademberei közt igen szánalomra méltón első hely jutott az aradmegyei Taucz papjainak és községi elöljáróinak, mint bi­zonyítja az „Alföld“ következő értesülése. A múlt évben a tauczi gr. kel. pópák Biró János és Theo­­reán Ávram nyilvánosan megkorbácsoltattak egy oda való lakosnőt, — úgyszintén folyó évi junius 2 Mikán azaz pünkösdjük harmadnapján az isteni tisztelet elvégezte után, a midőn a legtöbb nép az utczákon összegyűlt, a második botrányos eset for­dult elő, a mennyiben a görög kel.­pópák egy oda való lakosnőt saját lakásukon a kapuhoz fe­szítve 12 korbácsütésre ítéltek, mit azonnal végre is hajtottak; a verés közben azonban nagylelkűen, miután az asszony nem birta a korbácsoltatást ki­áltani, 5 korbácsütést elengedtek, s igy csak hetet kapott. — Ezek után az asszony a községházához hurczoltatott és a disznó­ólba erőszakosan négy­kézláb — miután az ól ajtaja igen kicsi — a kis­­birák által belöketett. Megjegyzendő, hogy ezen egész eljárásnál az egész községi elöljáróság jegy­zőstül jelen volt! A megveretett asszony már pa­naszát a b.-jenői járásbíróságnál beadja. — A borszéki fürdőben tűz volt e napokban. A nagy töltőház, hol az üvegeket töl­tötték és csomagolták, a bérlő lakházával együtt leégett. A kár nagy, de az épületek biztosítva voltak. — A soroksári Dunaág a szabályozási töltés által holt ág lévén, egy hajózható zsilippel akar­ják összekötni. A köz­lekedési minisztériumnál azon­ban e nevezetes érdekkel nem sokat törődhetnek. A főváros­­ok sürgetésére végre márczius 4-én meg­jött az értesítés, hogy ez ügy tárgyalására vegyes bizottmánynak kiküldése szükséges, melyben a fő­városi hatóság, a kormány, a közmunkatanács és az érdekelt törvényhatóságok és községek legyenek képviselve. A fővárosi tanács márcz. 26-án nevezte meg képviselőit, melyeket a vegyes bizottmányba megválasztott s a közlekedésügyi minisztérium csak szombaton tudata a fővárossal, hogy a tárgyalások vezetésével Metzner Antal osztálytanácsost bizá meg. Mennyi viz folyik el még a Dunán, mig a zsilip Ugye el lesz döntve, hát még addig, a­mig létesül. — A Magyarhonban élő zeneművé­szek segélyegyletének e napokban tartott közgyű­lésén az igazgató választmány tagjai lettek: Bartay János, Böhm Gusztáv, Engesser Mátyás, Erkel Fe­rencz, Gobbi Henrik, Huber Károly, Langer János, Megyeri Károly, Mihalovics Ödön, Pischinger Ala­jos, Reményi Ede, Richter János, Sipos Antal, Trautsch Károly, Zimay László, a nem zenészek közül Grünzweig Róbert, Noszeda Gyula, Zaary Károly, Beregszászi W. és Weisz Bernát urak. Tit­károkal Ábrányi Kornél és Zólyomi Samu, ügyvé­dül Zrinszky László urak választattak meg. A be­mutatott és megvizsgált számadások szerint az egy­let ez időszerinti befolyt vagyona 22815 frt 17 krt tesz. — A g­y­er­gy­ó-szentmiklósi tizká­­r é­s a 11 a­k felsegélésére Boér Antal képviselő ivén a következő adakozások történtek: Várady Gábor 1 frt, Földváry Mihály 1. frt, Papp Lajos 3 frt, Szitányi Bernát 1 frt, Pauler Tivadar igazságügyér 4 frt, Bartal György kereskedelmi ügyér 3 frt, gr. Haller Ferencz 2 frt, Pulszky Ágoston 1 frt, Bésán Mihály 1 frt, Ghyczy Kálmán pénzügyér 5 frt, Lázár Ádám 1 frt, Szathmári Miklós 1 frt, Molnár György 1 frt, Farkas Elek 1 frt, gr. Dé­­genfeld Lajos 1 frt, Tisza Kálmán 5 frt, Szombathelyi Győző 1 frt, Szodorai Elek 1 frt, báró Simonyi Lajos 1 frt, Karassiai István 1 frt, Péchy Tamás 1 frt, Kiss Lajos 1 frt, Lökő Géza 1 frt, Hajdú Ignácz 1 frt, Móricz Pál 5 frt, Matolai Etele 1 frt, Domahidy István 1 frt, Zámory Kálmán 2 frt, Beöthy Algernon 1 frt, Szende Béla honvédelmi ügyér 5 frt, Bittó István miniszterelnök 8 frt, gr. Zichy József közlekedési ügyér 3 frt, Ghyczy Dénes 1 frt, Horánszky Nán­dor 1 frt, Gaál Mihály 1 frt, Houchard Ferencz 1 frt, Nikolics Sándor 1 frt, Hets Károly 1 frt, dr Oláh Gyula 1 frt, Beniczky Ödön 1 frt, Bogyó Sándor 1 frt, Elek Gábor 1 frt, Szakácsi Dá­niel 1 frt, Vajda János 1 frt, dr. Cseh Károly 3 frt, Majoros István 1 frt, Domahidy Ferencz 1 frt, Házmán Ferencz, 1 frt Szentimrei Elek 1 frt, Kár­mán Lajos 1 frt, Fáik Miksa 1 frt, gr. Lónyay Menyhért 5 frt­, gr. Szapáry Gyula belügyér 2 frt, dr. Podmaniczky Frigyes 2 frt, Horn Ede 1 frt, Horváth Sándor 1 frt, Boér Antal 2 frt, Hajnald Lajos kalocsai érsek 20 frt, pesti hazai első ta­karékpénztár egyesület 20 frtot, összesen 140 frtot. Mely összeg vételét a nemeslelkű gyűjtő kívánságára e lapok hasábjain ezennel nyil­vánosan nyugtázzuk. Gyergyó-Szt.-Miklóson, junius 10-én. A segélyző bizottság nevében dr. Rákosi Béla. ____ KÖZGAZDASÁG. Vidéki tudósítások. Somogymegye, p. Pél, jun. 13. (Aratási ki­lát­ás­ok.) Ma igen jó esőre virradtunk, mely minden növényre üdvös hatással van; az eső már 16 órája tart, s még most is esik, az égboltozat egészen borult. Megyénkben (kivéve néhány határt hol rész gazdálkodást folytatnak) általában igen jó középtermést várhatunk, hacsak ezután a forró napok a szemet nem fogják összeszorítani. Tengeri, burgonya, répa igen szépen állanak és a legjobb termést ígérik; takarmányunk nem lesz annyi, mint tavaly, de a­­rt elegendő lesz, mert a mostani eső biztosítja a sarját. Tolna megyének egyharmadában szintolyan termése lesz, mint Somogynak. Baranya 1/4 részben még jobbat várhat, mint a fentebbi két megye. Veszprém megyének mezőföldi túlsó járá­sán és Pápa vidékének szintén jó középtermése lesz, de a megye közepe csak gyönge középter­mésre számíthat a kulacsos gabonából, míg a töb­biből szintén jó termést vár. — Politzer Miksa, Makó, jun. 13. (A „P. L.“ távirata). Az idő­járás kitűnő, már több mint négy óra óta tartó esőnk van. A kalász-fejlődés, valamint a tengeri fejlődése is kedvezőleg halad. Az aratás iránti ki­látások a legjobbak. Vegyes — A kassa-oderbergi vasúttársulat tegnap tartotta közgyűlését b. V­a­y Miklós elnöklete alatt, ki con­­statálta a gyűlés határozatképességét, miután 1456 részvény tétetett le 58 szavazattal. A felolvasott üzleti jelentés részleteit ismertettük már korábban s így most csak annyit említünk, hogy a közgyű­lés azt helyeslőleg vette tudomásul, s a számvizs­gálók jelentése alapján megadta a felmentést. Egyhangúlag elfogadtatott és határozattá emeltetett azután a következő indítvány: „A közgyűlés az igazgatótanácsnak eddigi eljárását az építési fővál­lalatnak kártalanítására nézve helyeslőleg tudomá­sul veszi és az igazgató­tanácsot tovább is fel­hatalmazza , illetőleg utasítja, hogy a saját belátása szerint ezen érdemileg már­is elinté­zett kártalanítási ügyet a kormánnnyal és fővál­lalattal keresztülvigye, az e czélra kellő pénz­összeget hitelművelet útján beszerezze és időközben váltó-elfogadványok segedelmével az építési fővál­lalat iránti tartozásnak lehetőleg eleget tegyen." — Feszt Imre ur a m. kir. államvasutak igazga­tótanácsához elnökké neveztetvén ki, az igazgató­­tanácsból kilépett, s helyette és a sorsolás utján kilépett 3 tag helyébe a következő urak válasz­tattak meg: Loisch Ede, gr. Forgách Antal, Deutsch­­­ernát és R­e­b­­­y Adolf, számvizsgá­lókul pedig: Bán, Schaffner, Wahl Albert és még 3 póttag. — Egy részvényes indítványára az igaz­gatótanácsnak elismerés szavaztatott, mit az elnök megköszönvén, a közgyűlés eloszlott — Az első magyar szeszfinomitó részvénytársulat szintén tegnap tartotta közgyűlését. A tiszta nye­remény 202,506 frt 20 fr, az osztalék minden részvényre 25 frt. A részletes tudósítást reggel közöljük. — Az osztrák nemzeti bank igazgatósága a magyar hitelsegély-egyletnek nyújtott rendkívüli viszleszámítolási hitelt — hat millió forintot — további 3 hónapra vagyis 1. évi szeptember végéig prolongálta. Tőzsde és g­abnacsarnok. B­u­d­a­pe­s­t, junius 15. É­r­­téküzlet. A tőzsdén bankpapírokban valamivel csende­sebb volt üzlet gyengébb árfolyamokkal. Iparrészvények azonban szilárdabban voltak élénk üzlettel A kötések ezek : magyar sorsjegy 77, dézsmaválts­ kötvény 70, municipális 23*/4, magyar hitel 157—156'/,, földhiteltársulat 603/4—60'/, franco magyar 63—62, takarék és hitel 45*/4, pesti hazai takarékp. 2220, országos központi 72—73'/,, molnárok és sütők malma 202, Concordia 270, Lunza 142, Pannónia 425 —423, Barber-féle certőzsde 410, Ganz-féle vasöntöde 310. V­a­­­n­n­a­k üzletnélki­iek és változatlanok. Gabnaüzlet. A kedvező idő a hangulatot lany­hává teszi; vevők igen tartóózkodók, mig az eladók szá­mosabbak. Kész magyar búzában a csökkenés tegnap és ma 20—25 krajczár mázsánként, mig oláh csak 10—15 krajezárral volt olcsóbban kapható; malmok a vásárlásban tartózkodók és a két napon nem vettek többet 30 000 má­zsánál. Fizettek magyar 84—84* 4 fontosért 8 forint 10— 15—25 krajezárt és 82 fontosért 7 forint 90 krajezárt 3 hónapra. Usancelouza szeptember-októberre 5 krajczárral olcsóbb, s 20—25,000 mázsa 6 forint 57 és 55 krajczárral adatott el és záródik 6 forint 65 krajczár p. és áru. Rozs változatlan. —Árpa lanyha. Tengeri lanyha és nehány krajczárral olcsóbb, 5000 mázsa kész oláh 4 forint 60 krajczárral adatott el; határidőre lanyha, augusztus-szept. 5000 mázsa bánáti 4 frt 85 krajczárral kelt el. Zab kész áru lanyha, néhány ezer mérő 2 forint 80 —90 krajczár közt adatott el minőség és tisztaság szerint; szeptember-októberre valamivel szilárdabb, 5000 mérő 1 frt 97 krajczárral adatott el 50 bécsi fontos, Győrött átvéve s ez áron záródik pénzül. Kivonat a hivatalos lapból. Árverések: Szem­lakon julius 25. Verisán Tódor ingatlanai 3800 forint. — Borostyánkövön julius 15 Farika János és neje nemesi birtoka 10,000 forint.­­ Brassóban julius 8. Bányai Bog­dán háza 5470 forint. — Sz.-Csehiben julius 2. Vontetz Tó­­gyeri ingatlanai 1293 forint — Szolnokon jul. 13. Krajner Pálné fekvőségei 1310 forint. — Tur-Terebesen jul. 23. Török Árpádné erdeje 4830 forint. — Budapesten, Király­­utcza 15. szám alatt, junius 30. ingók . — a telekhivatal­ban jul. 30. Schvábi László rózsa-utczai háza 34,505 forint. — Genesen jul. 11. Tót Albert és neje birtokilletősége 6671 forint. — Szakoson jul. 4. Paszta János ingatlana 1300 frt. — Regölyön jul. 3. Dávid Gábor ingatlanai 2811 forint. — Budapesten, Szondy-utcza 2 szám, junius 26. ingóságok. — Puszta-Hámorszegben jul. 3., birkák. — Budapest, Ó-Budán junius 30. az uradalmi igazgatóságnál a budakeszi urad. épület. Bécs, jun. 15. (Megnyitás) Hitelintézeti részvény 219.25 Magyar földhitelintézet —.—. Angol-magyar —.—. Angol- Ausztriai 129.25 Magyar hitelrészvény 146.—. Franco-ma­­gyar 58.—. Váltóbank —.—. Napoleondor —Allamvas pálya 321.50. Lombardok 139.50. Galicziai —.—.Tramway —. Magyar sorsjegy —. 1860-as —.— 1864-es — Municipalbank —.— Felelős szerkesztő: Csernátony Lajos. Nyomatott Légrády testvéreknél.

Next